Keratózis, és Aldara krém kezelés - tapasztalatok.

 Van 3 db keratózis az arcomon, amit a bőrgyógyász szerint elég jól lehet kezelni az Aldara krémmel. Ez a krém valahogy aktiválja az immunrendszert a rossz sejtek ellen, és begyullassza a kezelt területet, amiről gyógyulás után eltűnik a bőrelváltozás. A krém receptköteles, és elég drága. Úgyhogy remélem, hatásos lesz. Hetente 3x kell kennem, éjszakára. A továbbiakban leírom a tapasztalataimat.

Az elváltozások:

1-es: egy kicsi piros, hámló, viszkető folt.

2-es: világosbarna hámló, viszkető folt

3-as: halvány rózsaszín hámló, nem viszkető szabálytalan terület

1 hét/1. Nap: bekentem előírás szerint, egy kis mennyiséget beledörzsöltem, ahogy írta a tájékoztató. Reggelre nem történt semmi,kb, mintha be se kentem volna.

1/2: hasonló mennyiséget kentem, de nem dörzsöltem be. Fehér maradt a krém a területeken. Éjszaka, félálomban éreztem, hogy egy picikét ég a 2-es, ne tényleg enyhén. Reggelre kicsit ki volt pirosodva mindhárom, de a 3-as a legdurvábban. Nem fáj egyik sem.

1/3:  az 1-esnek meg se kottyan a krém. Semmi reakció. A 2-es mintha kisebb lenne, és sötétedett. Nem viszket. A 3-as továbbra is piros, a szabálytalan területből egy jól körülhatárolt piros folt lett, és picit elkezdett viszketni.

Hétvége: az 1-es kicsit pirosabb lett, a 3-as továbbra is viszket, és mindhárom kicsit kidudorodik a bőrfelszínről.

2/1:az 1-es egy sima, piros picit kiemelkedő folt, a 2- esen hámlik a bőr, a 3-as elég csúnya lett, érdes, kiemelkedő, nagyon piros, és rettenetesen viszket.

2/2: az 1-es az visszahúzódott a bőrfelszín magasságába, és piros, a 2-es az hámlik, és elkezdett viszketni, a 3-as az most csak szimplán ronda, és néha viszket.

2/3: innentő elkezdett sebesedni, varasodni mindegyik. Egyik gyorsabban, másik lassabban. A pörk leesett, majd üjra varasodott. Ez ment sokáig. 

Egyre rondább és nagyobb sebek lettek az arcomon. 

Volt pár nagyokos, vadidegen, aki be is szólt, hogy menjek ezzel orvoshoz. ( nagyon okosnak hitte magát, nem kérdezett, utasított) 

Volt pár ember aki megkérdezte, mik ezek a ronda sebek az arcomon. 

Szóval nem volt könnyű így kimenni az emberek közé

8 hétig kentem, majd abbahagytam

A sebek szép lassan begyógyultak. Egy darabig halvány piros folt maradt a helyen, de az is szépen elmúlt. A naptól védtem, fényvédő nélkül nem mentem ki a házból

Végül eltűnt az összes keratózis azarcomról, nyoma se maradt, egyikneksem.

Sőt, még az orrom oldalán lévő bazaliómára hajazó képlet is szépen visszahúzódott, elhalványult. Pedig azt nem is kentem.

Újabb bőrnyavalya - Basalioma - Figyeljetek magatokra!

Ez nem az arcomhoz kapcsolódik, és viszonylag rövid történet. Azért írom le, hogy felhívjam a figyelmet erre a bőrnyavalyára, és tanulságként, hogy mindenki nagyon figyeljen oda magára, még akkor is, ha előtte egyáltalán nem volt ilyen probémája. Ha meg volt, akkor tízszeresen figyeljen.

A hátamon figyeltem fel erre a - nem is tudom, minek nevezzem - talán egy kis hámhiánynak mondanám. Olyan, mint amikor kicsit lejön a bőr. Egy aprócska (3-4 mm átmérőjű) kerek kis rózsaszín foltocska. Nem fájt, nem viszketett, ahogy mostam a hátamat, akkor vettem észre az ujjaimmal, hogy nem teljesen sima ott a bőr. Megnéztem a tükörben, és az első gondolatom az volt, hogy biztos csak lemartam valahogy a bőrömet, kis hámhiány, még csak sebnek se mondanám, majd begyógyul... Persze, figyeltem, 1-2 hétig. Nem pörkösödött be, nem gyógyult. 

Valahogy így nézett ki:

Mivel nem gyógyult be, már kértem is az időpontot a bőrgyógyászatra, mert jobb ha minél előbb megnézi egy szakorvos is.

Azt mondta, hogy ez első ránézésre basaliomának tűnik, ki kell vágni. Aztán sorban:

Sebészet, időpont, vizsgálat, vágás, szövettan, varratszedés, gyógyulás. 

Viszonylag gyorsan lezajlott minden.

Varratszedésre megjött a szövettani eredmény is: ez egy basalioma volt, de szerencsére biztonsággal el lett távolítva.

Ha hasonlót veszel észre magadon, a következőket tudom tanácsolni:

Nem szabad ezzel várni, húzni, halasztani az időt. Nem szabad arra várni, hogy majd begyógyul, mert nem fog. Minél hamarabb lássa egy orvos. 

Nem olyan vészes ez a kivágás (persze, ez attól is függ, hogy hol található a seb, mennyire húzódik a mindennapi mozgás során) A kicsit kellemetlen az érzéstelenítő beszúrása volt, utána meg már nem éreztem semmit :-) Nekem egyáltalán nem fájt a seb sem, (jó, az elején minimálisan éreztem, kb 1 napig). De aztán, mintha ott sem lett volna. Varratszedés után szintén. Egy kicsit megbolygatták a varratok kiszedésével, az nem volt annyira kellemes, de elmúlt hamar, és gyógyult szépen tovább.

Víztől óvni kellett, meg ugyebár kötözgetni, de ez sem probléma, mert manapság már annyira modern sebkötöző anyagok vannak. És még csak táppénzre sem kellett mennem, simán tudtam dolgozni a sebbel.

Most van egy kb 3 cm-es hegcsík a hátamon :-) Ennyi maradt az egészből. És továbbra is figyelem magamat. (meg persze a bőrgyógyász is visszarendelt félévenként kontrollra)

Ja, és ami még nagyon fontos, kerüljétek a tűző napsütést, és használjatok fényvédőt!

Fájdalomcsillapítók - tudásbázis

 Melyik fájdalomcsillapítót válasszam? – Egy háziorvos naplója (egyorvosnaploja.hu)

Ez egy nagyon jó írás, szuperül összefoglalja mindazt, amit a fájdalomcsillapítókról tudni kell. Érdemes elolvasni.

És a lényeget ide másolom, hogy meglegyen, ha esetleg a fenti blog bezár, vagy nem elérhető..

---

Ibuprofen tartalmú fájdalomcsillapítók

Gyári nevei: Algoflex, Advil, Nurofen, Brufen, Dolgit, Ibumax.

Elsőként ajánlom akut gyulladásos fájdalmak esetén. Mellékhatásai ritkák, nagyon jól tolerálható. Jó gyulladáscsökkentő, és fájdalomcsillapító hatása is jelentős. Elsősorban gyomor- bélrendszeri mellékhatásra számíthatunk, de a többi nem szteroid gyulladásgátlóhoz képest ezek a mellékhatások sokkal enyhébbek, ritkábban jelentkeznek. Kevésbé növeli a gyomorsav szintjét.

Felezési ideje, így a hatása rövid, és gyorsan kialakul. Hatástartama nagyjából 3-4 óra. Maximális napi dózisa: 2400 mg, azaz 4 db 600 mg-os tabletta.

Gyermekeknél is elsőként nyúlunk ehhez a hatóanyaghoz, biztonságosan használható náluk is.

Acetil-szalicilsav tartalmú fájdalomcsillapítók

A klasszikus. Ez volt az első gyulladáscsökkentő szer, amelyet használtak és a mai napig is megállja a helyét, nagyon hatásos fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő. Mellékhatásai azonban gyakoribbak, jelentősek lehetnek.

Gyári nevei: Aspirin, Kalmopyrin.

Nem alkalmazható terhességben, különösen a harmadik trimeszterben. Gyermekekben vírusos fertőzés esetén súlyos mellékhatás jelentkezhet, így alkalmazása gyermekkorban nem ajánlott.

Legjelentősebb mellékhatása a vérzési idő megnyúlása. Gyomorpanaszok, korábbi gyomorfekély esetén nem használható fájdalomcsillapításra.

Napjainkban használata inkább a szív- és érrendszeri betegségek másodlagos megelőzésében jelentős, ilyenkor kis dózisokat használunk (100 mg), ez az a dózis, amelynél csak a vérlemezkék összecsapzódását előzzük meg, a prosztaglandin szintézis jelentősen nem változik. Így kis dózisú, megelőző célú Aspirin kezelés során nem várhatunk fájdalomcsillapító vagy gyulladáscsökkentő hatást.

Fájdalomcsillapításra és gyulladáscsökkentésre egyszeri 500 mg-os dózis, naponta maximum 3-5 gramm javasolt.

Diclofenac tartalmú fájdalomcsillapítók

Gyári nevek: Cataflam, Voltaren, Flector, Diclac.

Sokak kedvence, nagyon hatékony fájdalomcsillapító. Különösen jó tapasztalatokról számolnak be fogfájás estén, illetve nagyon jól használható ízületi gyulladásokban, krónikus ízületi betegségekben, műtét utáni fájdalomban.

Előnye, hogy elérhető tapasz és gél formában is, helyileg alkalmazva a mellékhatásokat minimalizálhatjuk, és a gyógyszer helyi hatása is jelentős.

Mellékhatásként emelheti a májenzimek szintjét, vagy gyomor- bélrendszeri tüneteket okozhat. Hosszabb alkalmazása nagyon nagy körültekintést igényel. Gyakran befolyásolja más gyógyszerek hatását, így különösen a véralvadásgátlókét (vérzés veszélye!) és cukorbetegség elleni gyógyszerekét. Ebből kifolyóan nagyon nagy odafigyelést igényel a használata azoknál, akik rendszeres gyógyszereket szednek krónikus betegségekre. Hosszabb távon csak orvosi felügyelettel szabad alkalmazni!

Gyermekeknek és várandósoknak nem ajánlott.

Maximálisan napi 200 mg alkalmazható (ez 4 db 50 mg-os tabletta). Hatása gyors és hatástartama rövid.

Metamizol tartalmú fájdalomcsillapítók

Gyári neve: Algopyrin, Flamborin. Újra vény nélkül kapható! Ez a legnépszerűbb, leggyakrabban kiváltott fájdalomcsillapító.

Elsősorban lázcsillapító és fájdalomcsillapító hatása jelentős, nagyon jól használható zsirgeri fájdalmakban, fejfájásban, menstruációs görcsökben.

Hosszú távú használata nem javasolt, nagyon gyakoriak a gyomor- bélrendszeri mellékhatásai. Nagyon ritkán, de kiszámíthatatlanul jelentős fehérvérsejtszám csökkenést okozhat, ez a szövődmény nagyon súlyos, akár halálos is lehet. Emiatt a mellékhatása miatt volt évekig vényköteles.

Alkalmi használata biztonságos. Gyors és rövid hatástartamú. Napi maximális dózisa 1500 mg, azaz 3 db 500 mg-os tabletta.

Paracetamol tartalmú fájdalomcsillapítók

Gyári készítmények: Panadol, Rubophen, Ben-u-ron, Saridon, Neo-citran, Coldrex stb.

Ez egy nagyon különleges hatóanyag, egészen egyéni helye van a fájdalomcsillapítók sorában.

Legfontosabb tudnivaló erről a hatóanyagról, hogy a gyulladáscsökkentő hatása elhanyagolható. Ellenben nagyon hatékony láz- és fájdalomcsillapító. Hatása gyors és rövid. Jól használható heveny fájdalmak esetén vagy lázas állapotokban, azonban a gyulladásos eredetű betegségeket nem gyógyítja.

A gyomornyálkahártyát nem károsítja, feltéve, hogy nem lépjük át a napi maximális ajánlott dózist, amely 2-4g, azaz 4, maximum 6 db 500 mg-os tabletta!

Alkalmazható gyomorsavas panaszok, korábbi gyomorfekély esetén is. Kevésbé lép kölcsönhatásba más gyógyszerekkel, ezért általában biztonságosan használható más, rendszeresen szedett gyógyszerek mellett is.

Alkalmazható a terhesség egész ideje alatt, és a szülés utáni fájdalmak csillapítására is. Nem befolyásolja a szülés lefolyását, és a szülés utáni vérzés elhúzódását sem okozza. Gyermekeknél is biztonsággal alkalmazható.

Egyetlen komoly gond van azonban a paracetamollal: májkárosító hatású. Jó hír azonban, hogy ez a hatása dózisfüggő, azaz akkor jelentkezik, ha az ajánlottnál nagyobb mennyiségű gyógyszert veszünk be. Egészséges embernél nagyjából 12 g már halálos dózis lehet, de májbetegség esetén (így például alkolbetegeknél) már 6 g, azaz 12 db tabletta is súlyos májkárosodást okoz!

Mivel könnyen hozzáférhető, sokféle készítmény létezik, és közülük számos elérhető forró italpor formájában (ami finom…) sajnos nagy az esélye a véletlen túladagolásnak. Megfázunk, ezért iszunk egy Neo-Citrant, de mivel fáj a fejünk, beveszünk egy Panadolt is, a gyógyszertárban a Rubofent vagy a Coldrexet ajánlják… Nem biztos, hogy rögtön összerakjuk: itt ugyanarról a hatóanyagról van szó! Legyünk tudatosak, mindig ellenőrizzük a hatóanyagot, és ragaszkodjunk a napi maximális dózishoz, amely a mellékhatások elkerülése érdekében legyen legfeljebb napi 2 gramm (4 db tabletta vagy italpor)!

Ha panaszaink ekkora dózis esetén sem csökkennek, próbáljunk inkább más hatóanyagot, például Ibuprofent.

Naproxen tartalmú fájdalomcsillapítók

Gyári készítmény: Analgesin, Apranax.

A vény nélkül kapható nem szteroid gyulladásgátlók közül ez a szer az egyetlen hosszú hatástartamú. Jó fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatású.

Hosszú hatástartama miatt elsősorban ízületi vagy más mozgásszervi eredetű fájdalmak, vagy tartósabban fennálló, fájdalommal járó állapotok esetén javallott. Heveny fájdalomcsillapításra, lázcsillapításra kevésbé alkalmas.

Ajánlott napi dózisa 2-3-szor 220-275 mg-os tabletta.

 

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 14.

 Talán januárban írtam erről utoljára, azóta stagnál az ügy.

Ott tartottam, hogy a plasztikai sebésszel megbeszéltem, hogy akkor kiszedi szépen a másik foltot. Egyszer azt mondta nem lehet, csak bőrátültetéssel, egyszer meg azt mondta, hogy mégis meg lehet csinálni, hogy viszonylag szép legyen. De aztán valahogy mindig közbejött valami. Most nincs műtő, most közbejött egy sürgős műtét, most nem ér rá, most elutazik...és teltek a hetek, hónapok. Majd az volt, hogy tavasszal, nyáron nem tanácsos arcon vágni, majd ősszel,... majd szól... én meg már úgy vagyok vele, hogy hagyjuk az egészet, és igazából nem is bánom, hogy nem vágott ki semmit, mert az a krém, amit a másik bőrgyógyász adott, az viszonylag rendben tartja. Kenem minden nap. Látszik, az igaz, egy halvány piros folt, és egy részén egy kicsit hámhiányos rész van, ami kisebb lett. De nem hámlik, nem viszket, nem vérzik.

A műtött oldal pedig úgy áll, hogy viszonylag szépen rendbejött. Az orrcimpám visszaereszkedett, majdnem a helyére. Úgy kábé tavaszra. Azért írom, hogy majdnem, mert szemből nem látszik, csak az orrlyukaim felől látszik, hogy nem teljesen egyformák, de nem nagy az eltérés. Ennek annyi az ára, hogy a szép vízszintes hegből egy kicsit cikcakk alakú lett, ahogy feszült a bőr, és gyógyult, de szép sima heg, ha rásminkelek, nem is látszik. Amúgy meg kicsit piros, és olyan furán érzékeny. De begyógyult.

Az a kis "kiújulás" amit korábban írtam, meg a pattanás, az nem az volt, hanem mindkettő egy kis tályog. Amiben időnként összegyűlt a genny, aztán meg kifakadt, kiürült, és begyógyult.Ez ismétlődött párszor, és a legutóbbi begyűlésnél steril tűvel megnyitottam egyiket is, másikat is, majd a genny kiürüláse után jól befújtam (átmostam) oktenisepttel. Meg másnap is fújtam rá. Azóta nem jön elő egyik se, se genny,se pattanás.

Tehát itt tartok most, és úgy döntöttem, hogy amíg nem tör elő valahol egy egyértelműen basalioma-szerű seb, addig nem engedem felvágni a már begyógyult gyógyult heget. 

Végre emberi kinézetem van :-)

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 13.

A poszt címe most már inkább ez lehetne:

C4430 - Az arc egyéb és k.m.n része bőrének rosszindulatú daganata

De inkább hagyom az előzőt. Az jobban tetszik...

Január elején felkerestem egy plasztikai sebészt. Hogy ha újra vágni kell, akkor mit hol hogyan, miből, mekkorát, lehet-e... stb. Meg hát a másik folt is ott van, ami nagyobb... Meg ne legye már torz a fejem, ha nem muszáj... 

Nézte a másik elváltozást, a nagyobbat, és azt mondta, hogy neki gyanús, és nem biztos, hogy ezt mindenképpen ki kell vágni. Azt mondta, kérjek egy másik szakvéleményt is, egy bőrgyógyásztól. 

(tehát, most ott tartok, hogy 4 orvos látta ezt az  elváltozást, a nagyobbat, ami nem volt fekélyes, és 2:2 arányban van a véleményük, miszerint basalioma ez vagy sem.)

Tehát, megjelentem az 5-ik orvosnál, akitől azt várom, hogy döntse el ezt a meccset, ami jelen pillanatban 2:2-re áll.

Hát, ez nem volt annyira könnyű eset. Kaptam egy krémet, amivel kentem 1 hétig. Szépen elhalványult, és nem is hámlott, simább lett. persze, eltűnni nem fog, ezzel tisztában vagyok. Csak mégis, volt egy kis remény, hogy ha krémre javul, akkor talán másképp is kezelhető.

De sajnos, nem. Ott maradtak a jelek, amik a basaliomára utalnak. Úgyhogy, sajnos, mégis vágni kell. Ez nem olyan jellegű, mint a másik, ez úgynevezett felületes basalioma. Habár, most elgondolkodtam, hogy ha ez krémmel így szépen szinten tartható, akkor engedjem-e, hogy szétvágják az arcomat? Vagy keressek fel egy újabb helyet, ahol megpróbálják más módszerekkel kezelni? Olvastam róla, hogy ezt a fajta basaliomát lehet kezelni, azt nem tudom, milyen sikerrel. Jó, tisztában vagyok vele, hogy a kivágás a biztos, de ha belegondolok, hogy mi van, ha ezt sem sikerül teljesen eltávolítani, és majd ezt is újra kell műteni... és ez elég nagy felületet érint, ha a biztonsági zónát is beleszámítjuk... és mindez az arcomot... hát... ki az, aki nem próbálna ki mindent, és nem húzná-halasztaná a kivágást????

Viszont, a másik sebem, a kiújulás az kicsit visszább húzódott, de határozottan ott van. Körülötte már szépen begyógyult minden. Még a ferde orrom is jobb lett egy kicsit, látszik azért, de annyira nem feltűnő. 

Úgyhogy most itt a nagy kérdés: hogyan tovább???

(A seb szépen gyógyulásáért annyit tettem, hogy iszoma  kollagént, és kenem a Dermatix-el.)

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 12.

(Ezt a posztot már egyszer megírtam. Sajnos a hülye Blogger plus nevű appban, ami valahogy eltüntette az egészet... 

Nem fogom tudni még egyszer úgy megírni, de azért megpróbálom....)

Helyzetjelentés

Sajnálom, de most előre lelövöm a poént: ugyanott tartok, mint nov. végén. Van egy seb az orromon. Picit arrébb, mint az előző, de ott van. Plusz még van rajtam egy heg. Igaz, hogy szép heg, alig látszik, hogy ott van, de azért mégiscsak egy heg.....

Ott tartottam, hogy 1 hét múlva vissza kellett mennem varratszedésre. A seb szépen gyógyult. Kikerültek belőlem a cérnák. Mondhatjuk, minden oké. De mégsem. Mert megjött a szövettan. Ami kicsit padlóra tett...Mert egyrészt megállapították, hogy valóban egy bazalioma volt az, amit kiszedtek belőlem, másodszor meg közölték, hogy nem sikerült maradéktalanul eltávolítani. Nem is értem, mert megvolt az a biztonsági zóna, amit a protokoll előírt. De hát ez van. A mikroszkóp kíméletlenül megmutatta.

Hát, mit mondjak, nem örültem neki, hogy vár még rám egy újabb műtét.

A sebre koncentráltam, hogy gyógyuljon be szépen. Habár, tökmindegy, ha úgyis újra fel kell vágni....

December közepére a vízszintes vágás gyönyörűen, tényleg szinte láthatatlanul gyógyult, a függőleges, vagyis a varratok helye viszont még nem. Volt 4 db pörkös seb az orromon. Ebből Karácsony előtt 2 szépen begyógyult, 2 viszont nem. Aztán mégis Karácsonyra az egyik begyógyult, a másik meg ott maradt. Először azt hittem, hogy ez a kiújulás, de Karácsony utánra szépen begyógyult ez is. Viszont, a már szépen begyógyult vágás másik részén előjött egy kis dudor, ami másnapra kisebesedett. Pontosan úgy, ahogy az előző nyavalya is előjött. Hát, mit mondjak, nem sokat pöcsölt a kis nyavalyás... 

Az orvos azt mondta hogy kábé 1-2 év alatt szokott kiújulni, hát az enyémnek elég volt erre 1-2 hét.

Éreztem én a sebgyógyulás közben, hogy valami húzgálja, rángatja, bizsergeti ott bent a bőröm alatt, tehát ez a nyavalya dolgozott ott bent, hogy elő tudjon törni. És elő is tört...

Aztán meg elég érdekesen viselkedett. még mindig éreztem időnként a belső bizsergést. Majd egyik nap lejött a pörk. Érdekes módon, nem volt száraz, hanem puha és nedves. Azt is láttam rögtön, hogy miért. Ahogy lejött a pörk, előtört a sebből egy csomó genny. Meg vér, valamilyen híg savós vér. Elég sok genny kijött a sebből, kicsit nyugtalanított is, hogy mitől van ez. De aztán ismét bepörkösödött.

Tehát, ezért írtam azt az elején, hogy ugyanott tartok, mint másfél hónappal ezelőtt.

u.i.  (és, hogy ne legyen minden rendben, a vágás másik felén, ahol a legnehezebben gyógyult be, azon a ponton kijött egy pattanás. Szép fehéres csúccsal... nem merek hozzányúlni, olyan érzékeny ott a bőr, és nem akarom, hogy baj legyen, elfertőződjön, vagy valami)

u.i. 2. (De hogy valami pozitívat is írjak, a futás az megy. Jól megy. Annyi a hátrányom, hogy hidegben, +1 fok alatt már érzékeny a heg. De leragasztom, és így meg van oldva a probléma)

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 11.

Otthon nekem kellett átkötözni a sebet. 

Hát, én amikor megláttam.... majdnem elsírtam magam. Rémesen néztem ki. Még annál is rémesebben...

Először is, úgy néztem ki, mint akinek behúztak egy nagyot. A műtött oldalamon a szemem alatti rész tiszta sötétbordó volt. Picit be is volt dagadva a szemem körül. Aztán a seb körül tiszta piros volt, és ugye ott volt még a sötét színű cérna, amivel össze volt varrva. Az orrom pedig nyomott, és ferde volt. 

Mondom, úgy néztem ki, mint akit jól összevertek. És nagyon meg voltam ijedve, hogy ez így marad. Mármint az orrom ferdesége, mert azt tudtam, hogy a seb az begyógyul előbb vagy utóbb. De ez így akkor is nagyon ijesztő látvány volt.

Elkezdtem keresni plasztikai sebészt, hogy hátha vissza tudja majd állítani az orrom, és számba vettem az anyagiakat, hogy egyáltalán ki tudom-e fizetni mindezt.

Amúgy a kötözéssel kapcsolatban csak annyit jegyzek meg, hogy nagyon jó minőségű sebkötöző anyagokat lehet már kapni, nem is gondoltam volna. Pl. géz és mull lap helyett a Mesoft lapot vettem, ami nem ragad bele a sebbe, ragtapasznak meg a Mefix szalagot, ez könnyű, vékony, és nem hagy ragasztónyomot a bőrön. Na jó, ez itt a reklám helye :-D

Szóval, nem voltak túl boldog napjaim, egyfolytában az kattogott bennem, hogy akkor most hogy fogok kinézni???? Hogy megyek így emberek közé? Ilyen ferde, nyomi pofával? 

A sebről csak annyit, hogy orvosi szempontból igazán szépen néz ki, szó se róla. Egy rossz szavam nem lehet.

Szóval a seb maga, az gyönyörű szép. Na de én?

Nincs mit szépíteni, úgy néztem ki, mint egy nyomi... 

Egy összevert nyomi.

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 10

Kórház 2. nap

Szóval, aludtam egyet a kórházban, mert a mai napra tolódott el a műtét. 

Nem is halogatták, reggel már jöttek értem, és vittek (gurítottak) 

A műtétről csak annyit, hogy nem volt túl kellemes, de azért kibírható volt. Lényegében nem éreztem semmi fájdalmat. 

El voltam zsibbadva, mint egy fogászati kezelés után.

Később, amikor már ment kifelé belőlem az érzéstelenítő, na, akkor már igencsak éreztem, hogy fáj :-) Aztán szép lassan csillapodott...

Az a nap csak úgy eltelt. Feküdtem. Pihentem. Mást nem nagyon tudtam csinálni.

A reggelimet nem is ettem meg (beszélni se tudtam rendesen, nemhogy enni :-) ) az ebédből már kicsit ettem, bár érdekes volt, mert a szám még nem zárt teljesen, vigyázni kellett, hogy ne csorogjon vissza a leves :-D de azért megoldottam... és vacsorára pedig megettem a reggeli kajámat.

Kórház 3. nap

Reggelre már jobb lett, kaptam egy új kötést, majd vártam a papírjaimat, és a zárójelentést, hogy mehessek haza.

Szép idő volt, hazasétálam.

Meg kellett, hogy állapítsam, hogy ez a maszkos idő kimondottan jól jött most nekem, mert nem kellett egy nagy fehér kötéssel az arcomon feltűnösködni az emberek között. A maszk éppen jól eltakarta :-)

És már annyira nem is fájt.

Mondjuk, fogyókúrának is elég jó volt ez a 3 nap, mert 2 kg úgy lement rólam, hogy észre se vettem :-)

csak otthon csodálkoztam, amikor a mérlegre álltam. 

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 9

Kórház 1. nap

Én nem tudom, a kórházban mindenki ilyen közlékeny? Mármint a betegek. Mindenki folyton beszélgetni akar? Csak én vagyok ilyen magamnak való?

Hoztam újságot, zenét, fülhallgatót, telefont és internetet, hogy jól teljen a várakozás. Persze, volt egy nő a szobában, kicsit nyugtalan volt, ment volna haza, de várni kellett a zárójelentésre. Járkált össze-vissza, ki meg be...és közben elmesélt mindent magáról, meg a betegségéről, a kezeléséről, mindent, amit egyáltalán nem is kérdeztem.

Nem tudom, mi ez a közléskényszer az emberekben, a kórházi levegő váltja ezt ki vajon? Hogyhogy nekem eszembe nem jutna ezeket a dolgaimat elmesélni egy számomra vadidegen embernek...??

Én teljesen jól elvoltam magamnak a gondolataimmal :-) 

(...és persze kisöpörtem a morzsákat az ágyamból, mert bármilyen hihetetlen, a frissen húzott ágyamban, a takaró alatt morzsa volt. Hogy kerülhetett oda??? Fura)

Néztem ki az ablakon, néztem a forgalmat. Később bejött egy nővér, és behúzta a függönyt.. :-( Kértem, nem húzná inkább ki, így olyan, mintha a föld alatt lennék. Kihúzta, és szabadkozott: csak azért húzta be, mert kint süt a nap, és hogy tudjunk pihenni. Mondom: -én tudok így is, szeretem a fényt,és nem süt be a nap, a másik nő meg mindjárt megy haza. 

Már lecsepegett az infúzió, de értem még mindig nem jöttek...

Néha benézett egy-egy nővér, hogy minden rendben van-e. Rendben volt.

Később bejött az orvos, aki műteni fog. Meg tudtam vele beszélni mindent, amit szerettem volna. Minden kérdésemre választ kaptam. Ez némileg megnyugtató volt.

Később bejött még egyszer az orvos, hogy ismét megnézze az arcomat, hogy mit merre vágjon majd, hogy jó legyen.

Aztán csak telt és múlt az idő. Érdekes módon, nem voltam se éhes, se szomjas, gondolom az infúzió megtette a hatását.

Már jó délutánba hajlott az idő, amikor jöttek szólni, hogy ma már nem lesz műtétem, egyek-igyak nyugodtan, mert elhalasztják másnapra. Na, puff neki. Ezért érdemes volt izgulni egész nap...

Persze, nálam nem volt kaja, csak egy kis rágcsálnivaló. Meg innivaló. De igazából nem is voltam éhes. Később meg kaptam vacsorát.

Hamar sötétedett, és olvasáshoz nem volt túl jó a kórházi fény, így hát neteztem, zenét és podcastot hallgattam... de nagyon lassan telt az idő. De végül is, csend volt, és békén hagytak... :-)

Kivéve, amikor jött az esti vizit, és a hajnali hőmérés. Ez utóbbi annyiban fejlődött, hogy nem kellett felkelni hozzá, a modern hőmérővel az alvó emberen is meg tudták mérni. 

Korán reggel viszont kíméletlenül ébresztő volt.

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 8

 A műtét napja

Reggel a megadott időpontban ott voltam a betegfelvételi ablaknál. (persze, éhgyomorra, se evés, se ivás, pont, ahogy kérték) Mondom, hogy miért jöttem, és adnám be a papírokat, mire az ott dolgozó rákérdez: -Covid teszt van?

Mondom: -nincs, miért, az is kell? (Ezt eddig valahogy nem mondta eddig senki... én azt hittem, hogy legutóbb, amikor a pálcikával levették az orr- és torok váladékot, az volt a teszt, de ezek szerint mégsem....) Azt mondja: -Igen, védettségi igazolványtól függetlenül, mindenkinek kell egy covid gyorsteszt. Menjek a folyosó végére, balra, és ott megcsinálják. És ha készen lesz, akkor menjek vissza.

Mentem.

A folyosó végén rengetegen voltak, persze, mindenki tesztre várt... Kábé egy fél órát vártam, mire beszedték a papírokat. Kérdezték, mikor lesz a műtét, mondom:- ma. -Jó, várjon, majd behívjuk.

Jó, várok...

Közben jöttek és jöttek az emberek.

Amikor az aszisztens kijött a rendelőből, rögtön körbevették, és jöttek a kifogások, kérések: -mennem kell dolgozni, nem venne előre? -Ma lesz a műtétem, sietnem kellene (b+ másnak is) -gyerekkel vagyok (gyereknek hangja nem volt) -Kisgyerek otthon vár - Kismama vagyok nem bírok állni ... stb. stb.... lényeg, hogy sokan nem bírnak, vagy nem akarnak várni. És akkor még nem is beszéltem a "csókosokról" aki mozgósít egy eü-ben dolgozó ismerősét, és csak úgy besétálnak soron kívül. Az ilyenek nem is tudom, mit képzelnek, vagy mit éreznek közben, amikor soron kívül besétálnak... a többiek vajon miért ülnek ott, nincs más dolguk, vagy mi? Nekem is van eü. ismerősöm, nem is egy, de eszembe nem jutna egyiket sem elrángatni a munkájából csak azért, mert nekem éppen nincs kedvem várni... Na, mindegy...

Már több, mint egy órája ott vártam, de gondoltam, majd behívnak, nem idegeskedtem. Én ott voltam időben. Ha meg valaki szóvá teszi, hogy miért késtem, akkor majd megmondom, hogy a covid-tesztnél kicsit sok volt a "tolakodós soronkívüli" amiről én mit tehetek?

Aztán egyszer csak sorra kerültem. Levették a mintát, mondták, hogy üljek még le odakint, és majd szólnak, ha kész lesz az eredmény. 15 perc múlva szóltak is, hogy negatív lett, és mehetek a felvételihez. (a rossznyelvek szerint biztosan ebben a dobozban voltak a "negatív" pálcikák, de én nem foglalkozom az ilyen idiótaság összeesküvés elméletekkel :-))

Visszamentem a felvételi irodához, ott még várnom kellett. Majd bementem, felvettek az osztályra, elkérték az összes papíromat, kikérdeztek, amiről kell (gyógyszerérzékenység, stb.) itt szóltam, és végre ráírták a papírra a lemaradt részletet...kinyomtatták amit kell, és mehettem a nővérpulthoz.

Persze, itt is várni kellett még, nem is keveset.

Várakozás közben persze megtalált a "beszélgetni akaró nő", és persze, egyből bele a közepébe, azt kérdezte, mivel fognak engem műteni. Hát, én az ilyet nagyon nem szeretem, értem én, hogy unatkozik, meg feszült, meg minden, de nekem ő egy vadidegen ember, had ne osszam már meg vele ezeket a dolgokat, és különben is, én miért nem vagyok kíváncsi arra, hogy őt mivel műtik? Meg különben is, a nővérpult mellett ültünk, jöttek-mentek az emberek, mindenki hallja, hogy mit beszélünk... esetleg zavaró is lehet nekik... én meg amúgy sem vagyok egy nagyon könnyen nyíló beszélgetős típus, főleg meg ilyen körülmények között, kizárt, hogy leálljak beszélgetni, úgyhogy szépen, udvariasan elutasítottam, (-ne haragudjon, de nem szeretnék most beszélgetni) és leállítottam. 

Ültünk még egy darabig, majd szólt a nővér, hogy menjek, és megmutatta a helyemet. Közben kérdeztem, hogy tudja-e, ki fog műteni, de azt mondta, hogy ahhoz bele kell nézni a számítógépbe, akkor meg tudná mondani. (persze, nem nézett bele...)

Mindegy, átöltöztem, elpakoltam, elhelyezkedtem, hozták az infúziót, bekötötték, és vártam a műtétre.

És vártam.

Egyszer jöttek, de a mellettem fekvőt vitték el. 

Én meg csak vártam. 

...és vártam

.........és vártam.

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 7

Pánik

Szóval, ott tartottam, hogy megvan a műtét időpontja.

És akkor hirtelen kicsit rámtört a pánik. Vagy nem is annyira kicsit??

Hogy innen már nincs visszaút? Mi fog történni? Mit kell majd átélnem? Nem lesz komplikáció? Jó lesz utána, vagy rosszabb? Össze fogják vagdosni az arcomat, most már mindig heges lesz. Hogy lehet ezt elfogadni? Csúnya leszek. Hogy fogok kinézni? Hogy fogok emberek közé meni? Minden más lesz ezek után. Semmi se lesz olyan, mint korábban. Hogy lehet ezt lelkileg elviselni? Hagyjam a fenébe, és fújjak le mindent? Dönthetek így? Jó lesz, ha így döntök? Mit csináljak? MIT CSINÁLJAK???

Ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben.

Az egyik barátnőm az eü-ben dolgozik, és tudom, hogy borzasztó nehéz most a helyzetük, és eddig nem szívesen terheltem a saját problémáimmal, de most muszáj volt beszélnem vele, mert teljesen ki voltam, idegileg.

Beszéltünk. Sokat. Elmondta, hogy mi fog történni velem. Elmondta, mit vigyek magammal (ez is érdekes, hogy nekem ezt például nem is el mondta senki.) Mit kérdezzek majd az orvostól. Mihez van jogom betegként. Mit kell tudni a kórházi kezelésről. Mit fogok majd kapni a műtét előtt. Mindent - mindent átbeszéltünk. Kicsit megnyugodtam.

Ez nem kérdés, végig kell csinálnom.

Muszáj.

Nem lesz könnyű.

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 6

Na, ott tartottam, hogy vissza kellett mennem az arcsebészetre. 

Persze, itt is rengeteg ember. Nem is értettem mit keresnek itt még ennyien, hiszen még egy fél óra volt hátra az aznapi rendelésből. Hallgattam a beszélgetéseket, azt mondták, hogy 10-valamennyire volt időpontjuk, és azóta itt várnak. Mondták, hogy nincsbent orvos. Hogy az egyik elment műteni. (amit nem is értek, hogyha valaki be van osztva a szakrendelése, akkor miért megy el műteni?) A másik is elment valahova. 

Na, mondom, mi lesz itt, mindenesetre én várok, majd megmondják, mi lesz.

Később visszajött egy orvos, egy másik, mint a múltkor, én nem ismerem, fiatal, de hótt ideg, elkezdte befele hívni az embereket, persze, a hivatalos rendelési időnek már vége volt. A kijövő emberek reakciója nem volt túl bíztató, arról beszéltek, hogy nem túl kedves ez az orvos.

Jó 2 órás csúszással én is sorra kerültem, persze, hogy én voltam az utolsó...

Húú, hát tényleg türelmetlen volt az orvos, és kicsit lekezelő. Nemcsak velem, hanem a munkatársaival is. Én ilyet még szakrendelőben nem tapasztaltam. Én eddig mindig az összhangot éreztem orvos, és aszisztens között, kivéve itt. Ja, és közölte velem az orvos, hogy ez esztétikailag kifogásolható lesz az arcom a műtét után, magyarul, nem lesz szép. Hát köszi, nem nyugtatott meg. Mondta ő is a lebenytechnikát, ami azért kell, hogy ne álljon félre az orrom. Mondom, rendben, megértettem, elfogadom, hogy heges lesz, de eddig arról volt szó, hogy meg lehet viszonylag szépen csinálni. Na, és erre mondta, hogy "de esztétikailag kifogásolható lesz". (milyen szép megfogalmazás)

És akkor legyek nyugodt....

5 nap múlva legyek ott a kórházban.

Utána néztem, utána kérdeztem, és kiderült, hogy ez a doki szakmailag a csúcson van, de emberileg nem annyira.. Nem tudtam, hogy ő fog-e műteni, vagy az, aki először megnézte, vagy netán egy harmadik... erre nem tudtak választ adni, állítólag csak aznap, a műtét napján derül ki.

(Ja, és a papírról ismét lemaradt az 2-es számú elváltozás.)

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 5

Altatásos műtét előtt szükség van néhány vizsgálatra.

1. Belgyógyászat

Reggel 8-ra volt időpontom. Az épületbe belépéskor már rutinos voltam, és odamentem az asztalnál ülőkhöz azért a kis covid-papírért, ami nélkül elméletileg szóba sem állnak velem sehol. Felmentem a szakrendelőhöz, és kicsit elcsodálkoztam, hogy üres volt a folyosó. Sehol, senki. Bent, a rendelőben volt némi motoszkálás, tehát vártam. És vártam... és vártam...

Közben érkezett dolgozó,  és még egy beteg a szomszéd rendelőbe. Tehát, vártam. Bentről beszélgetés, kávézás hallatszott ki, vártam, míg befejezik.

8:20-kor észrevettem egy papírt a rendelő ajtaján, miszerint csak a sürgős eseteket látják el. Kicsit ideges lettem, de azért vártam még. Hogy őszinte legyek, ebben a pillanatban nem úgy láttam, mintha annyira le lenne terhelve az egészségügy. Legalábbis itt, ezen a helyen biztosan nincs.

8:25 körül érkezett még egy beteg. Kérdezte tőlem, hogy van-e rendelés. Mondom, vannak bent, de még nem jött ki senki, úgyhogy nem tudom.

8:30 körül kinézett az aszisztens. Odaadtam neki a papíromat, kérdezte, hogy miért jöttem, elmondtam (mondjuk, rajta volt a papíron) erre visszakérdezett: -egyáltalán megcsinálják most ezt a műtétet? Mondom: -Biztos szóltak volna, ha elmarad. Kérdezi még: röntgenen voltam? Mondom: -nem. De miért nem, hát az is kell. Mondom: -engem senki nem küldött röntgenre. Na, itt ezen a ponton már igencsak felszökött a vérnyomásom.....

Ezután még vártam egy kicsit, majd beszólítottak. 

És hogy őszinte legyek, eddig tartott a negatív rész, amikor már bent voltam a rendelőben, onnan már pozitív volt minden. A vizsgálat, a hozzáállás, minden. És kiderült, hogy tényleg nem kell röntgen. És nem éreztem futószalagnak az egészet, volt rám ideje az orvosnak, nem sürgette az, hogy kint rengetegen várakoznak.. és valahogy így kellene folynia minden vizsgálatnak, persze, tudjuk, hogy nem így van, de most egy kicsit úgy éreztem magam, mintha egy magán rendelőben lennék.

A vérnyomásom kicsit magasabb volt, nyilván, valahol nem is csodálkoztam rajta... Persze, rá lett fogva arra, hogy biztosan izgulok. Hát persze, hogy izgulok :-) Én meg hallgattam arról, hogy valójában miért lett magas.

Végül is, mindegy. Majd helyreáll. Amúgy meg egészséges vagyok.

2. Aneszteziológia

A belgyógyászat után átmentem az aneszteziológiára. Itt viszont rengetegen voltak. Tudtam, hogy időpont ide, vagy időpont oda, én innen egyhamar nem szabadulok.

Jól gondoltam. Eleve két rendelő közül csak az egyik működött. A betegek meg csak jöttek és jöttek. Már akkor több, mint 1 órás csúszás volt, amikor én beadtam a papírt.

Mindegy, vártam, mit tudok mást tenni. 

Számolgattam az embereket, hogy hányan lehetnek még előttem, de nem volt könnyű, mert jópáran kísérővel érkeztek. Volt, aki teljes családdal, (egyes családoknál ez így szokás, hogy csoportosan járnak..) a gyerek ott unatkozott, nyávogott, meg rohangált felváltva. Na, azt is hallgatni kellett... Kicsit idegtépő várakozás volt.

Végül behívtak, kikérdeztek, kicsit türelmetlenül, de már észre sem vettem... Csak meg mertem kérdezni, hogy mi számít műtétnek, és mi nem.... mert én tényleg nem vagyok tisztában vele. Csak az altatásban végzett műtétre kíváncsiak, vagy a helyi érzéstelenítés is az, vagy csak az, mihez be kellett menni a műtőbe, vagy az is, amit a szakrendelőben gyorsan elvégeztek, vagy az nem műtét, csak beavatkozás... na, mindegy, nem lettem okosabb, én csak az altatós műtéteket mondtam el..... Végül is, megkaptam a papírt, hogy altatható vagyok. Csekély 2 óra csúszással az időponthoz képest.

És várakozás közben, ahogy gondolkodtam, hogy hogyan tovább, meg ahogy ott unalmamban olvasgattam a papíromat, akkor vettem észre, hogy b@sssz, nekem még ma vissza kell mennem a szakrendelőbe, ahonnan indították ezt az egészet.... Ott volt az időpont is, csak éppen külön, és lejjebb,  és sokkal nagyobb betűtípussal, mint az előző két időpont...

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 4.

Voltam a laborban, mert közeledik lassan a kiírt műtét napja, és el kell végezni előtte különféle vizsgálatokat.

Meg persze, kicsit szétvet az ideg, a mostani covid helyzet miatt, hogy mi lesz, remélem, nem fogják elhalasztani, vagy nem fog bezárni a szakrendelés... vagy nem tudom... Könyörgöm, bírják már ki még vagy 2 hétig. :-)

Nem túl megnyugtató a helyzet.

Szóval, labor.

Ahogy beléptem a kórházba, a bejáratnál két asztalnál is ültek emberek, gondoltam, biztosan azokkal foglalkoznak, akik covid-oltásra jöttek...  én elmentem mellettük, ők nem szóltak hozzám...

A laborban meglepően sokan álltak sorba a folyosón. Ez volt még a kisebbik gond, egyrészt a korábbi évekhez képest, fél órával később nyitottak, másrészt meg le volt korlátozva a bent várakozó emberek száma. Úgyhogy ez még nem is annyira baj, csak éppen kissé ijesztő volt a sor hossza. ( de eszembe jutott, hogy Vatikánban, a Szent Péter Bazilikánál ettől sokkal hosszabb sor volt, mégis beálltunk, és fél óra alatt már be is jutottunk :-))

Az jobban idegesített, hogy a laboros beutalón a két hónappal ezelőtti dátum volt, az, amikor a szakrendelésen jártam. Attól tartottam, hogy nehogy kitalálják, hogy nem jó, mert lejárt, vagy valami, akkor meg hiába állom ki a soromat... mehetek vissza a szakrendelőbe újat kérni.

Kábé fél óra múlva, mikor közel kerültem az ajtóhoz, ott olvastam egy kiírást, miszerint kell valami papír a coviddal kapcsolatban, meg lázmérés, és akinek ez nincs, azt visszaküldhetik a kórház bejáratához, stb.   valami hasonló volt az értelme, nem is értettem pontosan.... gondoltam, most már mindegy, majd megmondják szóban, mit csináljak. Meg persze, így utólag leesett, hogy az emberkék valószínüleg azért ültek ott a bejáratnál, hogy ezt a papírt ideadják. Hát, most már mindegy...

Na, mindegy, bejáratnál a dolgozó elkéri a beutalót, majd kérdezi: -kis papír? Mondom, uppsz.. az nincs... -Jó, nem baj, akkor kitöltök egyet... Hú, hát ez így jó, nagyon kedves gesztus, és végül is logikusabb, mint visszamenni a bejárathoz, és ismét sorba állni...

Aztán már csak sorszámot kellett húzni, és bent is voltam a váróban.

Majd nemsokára szólítottak, és az ablaknál leadtam a papíromat. Szerencsére nem volt baj a régi dátummal. Hú, ezt igazán szerencsésen megúsztam :-)

És még az is jó, hogy nem kell mennem az eredményért, mint korábban, hanem feltöltik az ügyfélkapus portálra.

Persze, a vérvételre még egy kicsikét várni kellett, beelőzött 1-2 sürgős eset, de annyi belefér. Jó is, hogy várni kellett, mert addig elintéztem a vizeletmintát. 

Ezt amúgy sose értettem, amikor az ablaknál megkaptam a papírokat, meg a poharat, mindig azt mondták, hogy vérvétel, és utána vizelet. Na, de a vérvétel után szorítani kell a karomat, de úgy meg hogy lehet öltözködni, meg minden? Úgyhogy én szépen fel szoktam cserélni a sorrendet, először leadom a kis pohárkát, és utána megyek a vérvételre, ha szólítanak. Nekem ez így logikusabb, és nem hiszem, hogy különösebben fontos lenne a sorrend. Inkább az lehet, hogy a vérvételre sorszám szerint hívnak, a másikhoz meg nem. Na, és vérvétel után nem akartam a szükségesnél több időt tölteni a váróban, mivel ugyebár kint a folyosón áll a sor, és akkor engedik be az embereket, ha a váróból már kijött, aki végzett.

Úgyhogy, egy vizsgálat készen van. 

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 3

 Állapotjelentés

Október közepe-vége

2 hónapja járok úszni, hetente 2-szer. Persze, a víz az nem tesz túl jót a 2-es számú sebemnek, gyakorlatilag mindig leázik róla a pörk. Aztán nedvezik, majd visszapörkösödik. Már azon gondolkodtam, hogy be kellene fejezni az úszást egy időre, mert egyre csúnyább lesz a sebem.

Viszont a legutóbbi úszás után azt vettem észre, hogy leázott ugyan a pörk, de belülről annyira nem nedvezik a seb. És másnapra a pörk sem lett olyan sötét színű, amilyen szokott. 

Ez fura, de szerintem nem rossz. Olyan, mintha nemsokára begyógyulna a seb. Persze, nem fog. De lehet, hogy a klóros víz kicsikét jót tett neki, átfertőtlenítette.

Az 1-es számú elváltozás viszont az utóbbi időben gyakrabban elreped, néha csak attól, hogy mozog a bőr az arcomon, pl. fintorgok egyet. Vagy hunyorítok, felhúzom az orrom.... Érzem, hogy húzódik, fáj, ég és viszket. Pedig ezt kenem a régi jól bevált kenőccsel, hogy zsírosan tartsam, és ne hámoljon. Mégis, mintha annyira kiszárítaná a klóros víz, vagy annyira elvékonyodott a bőr, hogy sokkal könnyebben sérül. Ilyenkor bekenem, és jobb lesz, kicsit rendbe jön.

Úgyhogy marad még az úszás egy ideig. Majd a műtét után úgysem járhatok jó ideig.

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 2

 2021. október eleje

Tehát kivártam az időpontomat, és megjelentem a szakrendelőben. A bőrgyógyászaton a Főorvos azt mondta, hogy valószínűleg azonnal el is végzik majd az eltávolítást.

Hát, nem teljesen így történt. 

Behívtak a rendelőbe, kedvesek voltak. Az Orvos megnézte, milyen elváltozásokról van szó. Főleg a régebbit nézte, az új sebbel annyira nem foglalkozott. (pedig az lett volna a sürgősebb, mert csúnya is volt, meg nedvező) 

Azt mondta, hogy ezt helyi érzéstelenítéssel nem lehet megoldani, elmondta pontosan és részletesen, hogy miért nem. Lényeg az, hogy mivel biztonsági zónával kell kimetszeni, ezért túl nagy lenne a seb, és egy akkora sebet nem lehet úgy összehúzni, mint egy kis vágást. Ráadásul sokkal fájdalmasabb, mint amit helyileg el lehetne érzésteleníteni. Tehát, műtő, altatás. 

Persze, ehhez előtte meg kell csinálni egy rakás vizsgálatot. 

Azért annyit még megkérdeztem, hogy esetleg ezt a másik, kisebb sebet nem-e lehetne most eltávolítani helyi érzéstelenítéssel, ha már itt vagyok, és lélekben rákészültem.

A válasz: -Majd együtt a kettőt.

Hát, jó. 

Addig is éljek egy nyílt, nedvező sebbel az arcomon.

Új időpont: november vége.

Kaptam egy új ambuláns lapot, amin már nem szerepel a 2-es számú elváltozás. Valahogy lemaradt róla....  Úgy látszik, nekem kell jobban odafigyelnem, hiszen mégiscsak az én arcomról van szó.

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 1.

2021. szeptember

Tehát, megjelentem a bőr szakrendelőben, az előírt időpontban. Előre nem tudták megmondani, hogy ki fog rendelni. Kattogott a fejemben, mit fogok csinálni, ha a régi kedves T. Doktornő fog fogadni, menjek be, hátha többet tud azóta, vagy be se menjek, és kérjek új időpontot, máshoz...

Na, azért bejutni sem volt annyira egyszerű. Először is, egy kiírás fogadott, hogy szigorúan csak az időpontom előtt 20 perccel mehetek csak be az épületbe.

Utána ki kellett állnom egy sort, ahol kitöltöttek egy coviddal kapcsolatos kérdőívet, és lázat mértek. Majd be kellett állnom egy másik sorban, ahol le kellet adnom a papírt, és jelentkeznem, hogy hova jöttem. Ekkorra már bőven eltelt a 20 perc, és én már az időpontomon túl voltam, de gondoltam, ez nem az én hibám. (itt azért meg kell, hogy jegyezzem, hogy trükkös és fegyelmezetlen emberek próbáltak tolakodni, előrébb jutni, jellemzően nők, és jellemzően nyugdíjas korúak. Pl. a kiírás szerint nem jöhetett kísérő, de mégis bejöttek ketten, és az egyik még az első sorban állt, a másik meg sorra került a második sorban, vagy legtöbbször be se állt az első sorba, elsurrant mellette, és beállt a másodikba, de itt meg kérték a papírt, amit az elsőnél adtak, erre odamentek soron kívül persze, de addig az egész második sor állt, amíg ő megkapta a papírját... és ezt eljátszották többen is...)

Mikor végre bejutottam, megkérdezték, hogy kihez szeretnék menni (de jó, ez pozitív dolog) én meg mondtam, hogy mindegy nekem, csak légyszi, a T. Doktornőhöz ne. 

Jól jártam, Főorvoshoz kerültem. Be is hívtak, hamar, soron kívül. (ugyebár az időponton már túl voltunk...) A Főorvos kedves is volt, határozott is. Megnézte rendesen a sebemet. Azt mondta, hogy ez sajnos, egy bazalioma, mégpedig a csúnyább fajtából. (amit én is sejtettem, hogy az a netes kutatásaim alapján) Elmondta pontosan, hogy mi ez, és még mi az amit erről tudni kell. És a kezelése: nincs más módszer, ki kell metszeni. Minél hamarabb. Elküldeni szövettanra. Aztán majd meglátjuk.

Megnézte alaposan az első "sebemet" is, ami most éppen csak halvány folt volt. Azt mondta, sajnos ez is egy bazalioma, ezt is ki kell vágni.

Adott beutalót, elmondta pontosan, hogy hova kell mennem, és majd ha megvannak az eredmények, akkor hívjam őket.

Nem voltam boldog a diagnózistól, de teljesen más hangulatban jöttem ki a rendelőből, mint az előző alkalommal. 

Felhívtam az arcsebészetet, kértem időpontot. Október elejére kaptam.

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - Előzmények

 Az előzmények több, mint 10 évvel ezelőttre nyúlnak vissza.

Előzmény - 1.

Egyszerűen megjelent egy kis seb az orromon. Akkor nem is foglalkoztam vele különösebben, azt hittem, hogy a gyermek marta ki, csak nem vettem észre. De a seb nem gyógyult. Még akkor is úgy láttam, hogy azért nem gyógyul, mert biztosan véletlenül lekaparom a pörköt, mondjuk törölközővel, vagy alvás közben.

Amikor már jó ideje fennállt, és egy piros folt lett a seb körül, ami elkezdett hámlani is, akkor úgy gondoltam, megmutatom egy bőrgyógyásznak, mert a neten is folyamatosan írják, hogy minden gyanús kinövést, nem gyógyuló sebet mutassuk meg az orvosnak. 

Persze, időpontkérés, várni, stb.... de eljutottam a szakrendelőbe. Már érdekesen indult. 8:06-ra volt időpontom, időben érkeztem. A váróban gyülekeztek a páciensek. 8:15-kor az asszisztens bekérte a papírokat. Utána vártunk. Vártunk. 9:00 körül megérkezett a T. Doktornő. Akkor már igencsak tele volt a váró. 9:15-kor el is kezdte a rendelést. (nem én voltam az első...) 

Olyan 9:20 körül be is jutottam. Hú, be kell, hogy valljam, a T. Doktornő első látásra nem volt valami szimpatikus. Először is a kényelmes késés. Utána meg a kinézete. Képzeljetek el egy igénytelen, múlt század 80-as éveiből előkerült alkoholista takarítónőt, aki már 2 hete nem mosott hajat, és a fésűt is a zongorára tette... szóval egy loncsos hajú, flegma fejű, nyúzott arcú, szürkülő, gyűrött köpenyben.... Fú, hát ha nem látom saját szememmel, el sem hiszem. Na, mindegy, ő volt ott, mégiscsak orvos.

Megnézte a sebemet, úgy kábé kemény 0,5 másodpercig. Kérdezte mióta van ott, stb. Mindezt hót flegmán, unottan. Aztán feltette magának a kérdést, mi lehet ez? Talán ...? (latin szakszó), á, nem vagy ez? (másik latin szakszó).... vagy mégis ez?  (első latin szakszó)  á, az nem lehet, ahhoz túl fiatal. Erre beleszól az asszisztensnő: -miért ne lehetne, nekem is van. -Jó, akkor legyen ez: .... (első latin szakszó) És ráírta a papírra: napsugár okozta keratózis. És felírt egy krémet rá. 

Mentem a gyógyszertárba, kiváltom a krémet, (gyógyszertári kevert krém), gyanúsan olcsó volt, és gyanúsan ismerős a neve. Rágugliztam, és kiderült, hogy ugyanazt a popsikenőcsöt írta fel, amit a gyerekorvos írt annak idején a pelenkás gyerekeimnek...

Hát, jó, végül is hámosító, bár én elmondtam a T. Doktornőnek, hogy kentem pl. Neogranormonnal is, és nem javított rajta. Na, majd a popsikenőcs. 2 hónap múlva visszamentem kontrollra.

Én 2 hónapig lelkiismeretesen kentem a popsikenőccsel, a seb és a folt maradt, a hámlás is, de azt szépen elfedte, bezsírosította a kenőcs. De azért ott volt. 

Kontrollon persze, ugyanaz a doktornő. Ugyanolyan loncsos, mint a múltkor. Ugyanúgy csúszott az időpont, több, mint fél órát. 

Bemegyek, kézbe veszi a papírt, olvassa.... nyúlik az arca, vág pofákat... és dünnyög: -Miiii??? Ki írta ezt a marhasá........ (itt gyorsan elharapta a szót, mert gondolom meglátta a saját nevét a papíron)

Na, jól kezdődik...

Gyorsan ránézett a sebre, csak úgy messziről, ülve maradva, és azt mondja nekem, kenjem tovább. (És felírja ugyanazt a popsikenőcsöt, amiből mondjuk még van otthon is bőven az előzőből.)

 De mondom: -Doktornő, ez csak bezsírosítja a hámlást, nem lett jobb tőle, ugyanúgy ott van, és a seb se gyógyult be. Nem lehetne valami erősebb hámosítót felírni?  Azt mondja felcsattanva: -Mit? Hámlasztót? Mondom szépen: -Nem. Hámosítót. Erre néz rám,  mint a hülyére: -De hát ott van, írtam - és mutat a kezemben lévő receptre... -Jó- mondom, de ez nem sokat segít, ettől nem gyógyult eddig se.

Erre elkezd kioktatni: -Az csak egy seb. Majd be fog gyógyulni. Ezért nem kell orvoshoz jönni!!!

Hoppá... ez meglepett. Erre nem számítottam egy olyan embertől, akinek állítólag orvosi diplomája van. Még bátortalanul felteszek egy kérdést: -és ha nem fog begyógyulni, mert már hosszú ideje fennáll, eddig se gyógyult be? Erre a válasz, még mindig pattogós hangnemben: -akkor el kell menni a fül-orr gégére, és ott kivágják!

(na, gondoltam magamban, te az én arcomon csak ne vagdossál semmit amiről azt sem tudod, hogy mi az, meg különben is, ez a módja, hogy csak úgy odamegyek? Beutaló, vagy továbbküldés, semmi a papíromon?) Úgyhogy elköszöntem, és kijöttem a rendelőből.

Később találtam egy kenőcsöt, amitől a seb begyógyult, bár néha felreped a bőr, és visszajön, de ha nincs seb, akkor elhalványította a foltot, és meggátolta a hámlást. Pedig én nem vagyok orvos, csak kutattam a neten, és kipróbáltam sok mindent. Ekcémára való kenőcs az, ami valamit javított a dolgon.

Előzmény - 2.

Az előző sebet/foltot úgy-ahogy tudtam kezelni, tudtam rá sminkelni, nem örültem, mert tudtam, hogy nem normális dolog, de az előző tapasztalataim alapján évekig nem vettem rá magam, hogy bőrgyógyászhoz menjek.

De megjelent egy másik seb is az előző mellett. Erre is azt hittem az elején, hogy sima seb, csak mindig leesik a pörk, aztán rá kellett jönnöm, hogy ez is egy nem gyógyuló valami. Direkt megfigyeltem, vigyáztam, hogy véletlenül se érjek a pörkhöz. Az volt, hogy kb. 1 hét után magától leesett, mintha gyógyulna a seb, de közben elkezdett nedvezni, mintha a bőr alól jönne, és ott belül nem gyógyulna. Kb. 1 év telt el a megjelenése óta, és mivel elég ijesztően viselkedett, nem halogathattam a bőrgyógyászt. Persze, az egészet nehezítette a covid helyzet. Várnom kellett. Nem volt rendelés. Később kiderítettem, hogy működik emailben tanácsadás, de egyszerűen nem tudtam egy normális felbontású képet csinálni a sebről. Ha messzebbről fotóztam, éles volt, de nem látszott semmi részlet, ha közelről fotóztam, homályos lett, ha makróztam, leárnyékolta a telefon.... úgyhogy teltek a napok, hetek... A seb nem javult.

Amikor végre beindultak a szakrendelések, azonnal hívtam a bőrgyógyászatot. Kaptam is időpontot, mégpedig szeptember elejére.

Térdbajok - 2.

Na hát ott hagytam abba, hogy futottam 3 km-t, és visszajött a fájdalom.
Ezután 2 hetet hagytam ki a futással. A fájdalom ugyan elmúlt kábé csütörtökre, de nem mentem futni.
Vasárnap bicikliztem egyet, de a fájdalom nem jelentkezett.
Biztos, ami biztos, kihagytam még egy hetet.
A két hét alatt néha éreztem egy kis húzódást, meg nyomásra enyhe fájó pontokat a csontokon az inak tapadásánál. De mozgásra nem fájt semmi.

Tehát 2 hét után futottam. Sejtettem, hogy nem lesz jó ötlet, de nevezésem volt.

Szép lassan indultam. Persze, futás közben nem fájt semmim.
Majd a táv vége felé kezdtem egy kicsit érezni a húzódást. Akkor már tudtam, hogy ennek annyi.

Úgy is lett. Futás után kábé 2 órával már minden térdmozdítás fájt. Alig bírtam járni vele. Érdekes, hogy most a belső oldalon nem, hanem teljes egészében a külső oldalon fájt. Meg hátul, a külső oldali ín. Meg a vádlim felső része. És persze a szalagok tapadási pontja, jól kitapinthatóan...

Jegeltem, és kentem. És gyógyszerhez nyúltam, pedig nem szeretem, de most annyira fájt, hogy nem akartam kínlódni. Kicsit javított rajta.
Éjszaka nem ébredtem fel minden térdmozdulatra. Reggel viszont még fájt. Hajlításra nem, csak ha kinyújtottam a lábam. Meg persze, ha ráálltam, és léptem vele.

Reggel megint gyógyszer (Algoflex) meg kenegetés.

Gyanítom, hogy ez nem más, mint egy Bursitis. Az alattomos fajtából. (nem fáj, nem fáj, de ha egy kicsit többet mozogsz, akkor bedurran)

Egyébként annyit mozogtam, hogy még egy rendes izomlázat sem érzek így másnapra....
Tehát annyira nem volt megterhelő az egész, hogy megártson. Még a bal csípőm se jelzett, pedig ha sokat terhelek, azt ott meg szoktam érezni.

Most 3 hetet fogok kihagyni, akkor lesz a következő versenyem. Edzés nélkül érdekes lesz végigmenni rajta.... de hát mit csináljak.

Gondolkodtam, hogy lemegyek a körzeti dokihoz, és megkérem, hogy derítsük ki mi a franc ez már megint a szervezetemben. De az az érzésem, hogy nem igazán tud vele mit kezdeni. Ír fel kenőcsöt meg gyógyszert. És ennyi. Az is ehet, hogy mire lejutok az orvoshoz, addigra meg elmúlik, vagy jócskán enyhül. Nem is csodálkozom rajta, hogy nem tud vele mit kezdeni.

De ez akkor sem normális dolog. ez az állandó gyulladásos folyamat az ízületeimben...

A bajoknak sosincs vége... Térdbajok.

Pedig azt hittem, hogy igen. Egyszer minden rossznak vége van, és ez igaz is. Az egyik bajnak vége van, kicsit fellélegzik az ember, és akkor jön a másik baj. És aztán még egy és még egy és még egy.... sose lesz vége.

A tavaly augusztusi Krynicai Spartan után, amit sikerült bokafájdalom nélkül végigcsinálnom, és utána sem jelentkezett semmi fájdalom, kezdtem visszatérni a régi kerékvágásba. Szeptember végétől elkezdtem ismét edzeni. Futni. Persze, a full kezdő edzéstervet követve.
Minden rendben is ment, futottam esőben, szélben, és fagypont alatt is, egyre jobb lettem, jól is éreztem magam, még a szokásos éves téli megfázásom is elmaradt.

Ezen fellekesülve beneveztem néhány versenyre.

Úgy tűnt, ezúttal minden rendben lesz.

De nem, mert valaki az univerzumban, nem tudom, hogy a Jóisten, vagy valamelyik megbízottja... de ahogy korábban is leírtam már... valaki odafönt nagyon nem akarja, hogy én fussak. Én meg hiába kűzdök, és vergődök itt lent, a vége úgyis az lesz, amit ez a nagyhatalmú atyaúristen akar.

Ugyebár, jött a vírushelyzet. Sorban mondták le, és halasztották el a versenyeket. Persze, legtöbb helyen pénz nem jár vissza, amit lényegében meg is lehet érteni... de mi a biztosíték arra, hogy az elhalasztott, majd kitudja mikor megtartott versenyen képes leszek részt venni? (ahol megígérték, hogy visszafizetik, ott sem tették még elérhetővé, hogy ennek mi az útja-módja. Csak egy ígéret a mai napig)

Naszóval, vírus ide vagy oda, edzettem továbbra is. Részt vettem azért 1-2 virtuális versenyen, de ugye az azért nagyon nem ugyanaz, mint az igazi.
Tehát átvészeltem a helyzetet.

És most, amikor már van rá esély, hogy lassan ismét meg lehet tartani a szabadtéri rendezvényeket, amikor már azt hiszem, hogy minden újra a régi lesz.... akkor derült égből villámcsapás..... bejön a képbe a térdfájdalom.

(képek forrása: internet)

Én nem is értem.

A jobb térdemnek soha nem volt semmi baja. Mondjuk a balnak sem, de ott a csípő meg bokafájdalom kihatott néha a térdre is. De a jobb az mindig tökéletes volt.

Múlt héten (vasárnap) futottam egyet az erdőben. Nem sokat, egy 5,5 km-t. Sík terepen. Erdei földúton. Terepfutó cipővel. Nem rohanva. Néha belesétálva. Tehát semmi olyan megerőltetés, ami árthatott volna. Nem csúsztam meg, nem bicsaklott meg a lábam. Kimondottan jól esett ez a mozgás, utána is jól éreztem magamat.

Most emiatt, vagy nem emiatt, nem tudom, de másnap reggel térdfájdalommal ébredtem. A térdkalácsom alatti terület fájt körben, és hátul a combhajlító alsó része. meg az a két ín hátul. Aztán mozgásra érdekesen alakult. Ha nyújtva volt a lábam, behajlításkor fájt. Kicsit megdörzsöltem, elmúlt. Ha behajlítva tartottam, nem fájt, de ha kinyújtottam, akkor igen. Járáskor fájt, de nem a terhelésre, hanem a mozgatásra. Nyomkodva nem igazán találtam fájó pontot.
Na, gondoltam, ez nem hiányzott, de csak elmúlik. Bekentem Algoflexxel, majd később Flektorral is, hogy valamelyik csak használ. Kicsit kíméltem, pihentettem, javult is, csütörtökre elmúlt. Pénteken még pihenő, szombaton pedig kimentem futni egy lightosat. Konkrétan 3 km-t a rekortánon. Nem is volt semmi baj, fájdalom egy csepp se, jól esett a futás, meg minden, azt hittem, rendben is lesz.
De nem. Reggel 8-kor futottam, (összesen kb. 20 percet) és délig rendben is volt minden, majd megint megéreztem azt a térdfájdalmat, mint amit a hét elején. Ugyanott, ugyanúgy. Délután és este már szenvedtem minden térd mozdításkor. Ha nyugalomban volt, nem fájt. Csak ha megmozdítottam. De akkor nagyon.
Jegeltem kicsit este, valamivel jobb lett, de nem múlt el. Ismét kenőcs, és pihentetés. Szép hétvégém lesz, még a lakást sem bírom felporszívózni.

Kerestem a neten, hogy mi lehet ez és miért, de nem találtam semmi értelmeset.

De ha el is múlik, most hogy merjek utána megint futni. Mozgás közben semmi jele, (pedig figyeltem) és utána orvul támad, és kicsinál.

Csak tudnám, hogy miért engem találnak meg ezek a különleges, nem szokványos fájdalmak.

(Azt már nem is említem, hogy csaknem fél év után végre sikerült tartósan 70 kg alá kerülnöm a héten, ami úgy néz ki, hogy évezzem ki a pillanatot, mert mozgás nélkül pillanatok alatt visszaszedem a kilókat. És ez a legnagyobb mocsokság az egészben...)