Lehet, mégis veszélyes a sport?

Kezdem azt hinni, hogy igazuk van azoknak az embereknek, akik azt hangoztatják, hogy a sport igenis veszélyes az emberi szervezetre. Mert pl. tönkreteszi a térdet, az ízületeket. Fájdalmat, izomlázat okoz, stb.

Mert mi történt velem legutóbb? Mert nem is én lennék, ha nem velem történik.

Elmentem úszni. Úsztam 2-szer 500 m-t. Minden gond nélkül, kis pihenőkkel, sőt, úgy éreztem, bírnék még 500-at hozzá, de ennek ellenére kimentem pihenni, hogy nehogy sok legyen.

Erre, amikor jöttem ki a medencéből, begörcsölt a vádlim. És a lábfejem. De nem akárhogy. Olyan erősen húzta a görcs, hogy képtelen voltam visszafeszíteni. (mert azt kellett volna) Sőt, a medence szélén ültem, és nem bírtam kiemelni a lábam. Nagyon fájt, olyan érzésem volt, hogy ha kicsit is megmozdítom a lábamat, akkor elszakad az izmom.
Én még ilyen erős görcsöt nem éreztem sose. Jól jött volna egy kis külső segítség, a visszafeszítésnél, de nem volt senki a közelben. Tehát egyedül kínlódtam. Pár percig eltartott, míg elmúlt a görcs.

Aztán, amikor végre lábra tudtam állni, akkor szembesültem vele, hogy nem bírok menni, mert a fájdalom megmaradt a vádlimban. Le kellett ülnöm újra, és maszírozni.

De még mindig fájt, minden lépésnél. Elsántikáltam a forró vízhez, és fél órát ültem benne, és maszíroztam a vádlimat, hogy múljon a fájdalom. És bekaptam egy banánt is, mert magnézium az nem volt nálam.

Úgy kábé 1 órával a görcs után lett annyival jobb, hogy fájdalom nélkül bírtam menni, de nyomásra még ma, 2 nap után is érzem a fájdalmas pontot a vádli izmomban, úgy kábé egy arasznyi hosszon.

Nem tudom, mi okozta. Túl sok mozgás, (nem éreztem annak) hideg víz? (nem volt annyira hideg, sőt kellemes volt) magnézium hiány? (ezzel eddig nem volt problémám soha)

Itthon pótoltam a magnéziumot, és pótlom azóta is.

De a félelem bennem maradt, hogy ez bármikor megismétlődhet, sajnos. Nem vagyok boldog tőle. És a legnagyobb félelmem, hogy ez egyszer valami verseny közben fog megtörténni.

Vagy ez megint egy jelzés volt, hogy ne ugráljak, és hagyjam abba a mozgást???

Az óra átállításról

Megmondom őszintén, nagyon nem szerettem ezt az évente  kétszeri óra átállítgatást. Végigjárni a „Nagy Házi Órautat” vagyis minden órát sorban átállítgatni a házban J Meg a kocsiban.

Szerencsére ez végre meg fog szűnni. Mégsem örülök…

Mert valószínüleg a téli időszámítást fogják meghagyni,  mivel az az eredeti. De ha az az eredeti, akkor miért nem hagyták békén, hogy azt szokjuk meg???

Én a magam részéről alig vártam minden évben, hogy átálljunk a nyári időszámításra.  Most pedig ez minden bizonnyal el fog maradni. Rettenetesen hiányérzetem lesz, attól félek…

Az őszi óra átállítást pedig kifejezetten utáltam. Lehangolt, hogy korán sötétedik, konkrétan az esti csúcsforgalom is sötétedéskor kezdődött. 

Én sokkal inkább ébrednék, és  indulnék  sötétben,  mert inkább a munkaidőmben legyen sötét, és úgyis kivilágosodik, nem mindegy, hogy hol vagyok közben. Ellenben inkább a szabadidőmben legyen tovább világos, amikor hazaérek a munkából.

Persze, nem mindenki gondolja így, valaki nem szeret sötétben kelni és készülődni.  Én meg nem szeretek sötétben hazaérni. Ha már választani lehet. De nem lehet.

Valakik majd eldöntik, vagy már el is döntötték.

Pedig olvastam egy felmérést, és aszerint többen szeretnének a nyári időszámítást megtartani az eredeti télivel szemben.

Ez nem számít?

És a többi országban mi lesz? Lehet, költözni fogok egy nyári időszámításos helyre J

A tudatalatti vagy mittudomén mi ez...

Én nem tudom, de néha elgondolkodom rajta, hogy valamiért a jóisten sem akarja hogy én fussak. Valahogy 3 éve folyamatosan történnek velem a dolgok, amik akadályoztatnak. Van valami felsőbb hatalom, ami eldöntötte, hogy én nem futhatok??? Már amikor kicsit kezdem jól érezni magam, mindig jön valami, amitől visszazuhanok a földre. Lélekben is, meg a gyakorlatban is.

Most is, pl. május végén lesz ez a Tengerszem futás. Alig vártam, hogy mehessek már. Viszont a múlt héten megláttam a női futógálát, és oda is szívesen mentem volna. Igen ám, de ugyanarra a napra tették mind a kettőt. Mivel a tengerszem már be van fizetve, így az Aldisról kellett lemondanom. De annyira dühített, hogy miért pont arra a napra tették, és miért nem mehetek... és ha most választhatnék, akkor inkább az Aldis.... szóval foglalkoztatott gondolatban... és akkor tessék, jött a tegnapi sérülés, minden előzmény nélkül... és mintha a felsőbb hatalom röhögne a markába, hogy "na, tessék.. nem akartál a tengerszemre menni, akkor most nem mész"

Hát kösz...

Sose leszek már a régi???