Adventi naptár nagyoknak - SK





Korábban mindig az üzletekben kapható csokis-ablakos adventi naptárat vásároltuk a fiamnak. Amíg kicsi volt, tökéletes megoldás volt. Tavalyelőtt azonban kijelentette, hogy ő már nem kér ilyen gyerekes csokisat, tehát kénytelen voltam kitalálni valami mást. (Vagy befejezni az adventi naptározást, de akkor hová lesz az ünnepvárás öröme... ez jár a nagyoknak is, vagy nem?)

Tavaly sikerült olcsón vásárolnom egy csillagos apró facsipeszes füzért, amire bármit fel lehet akasztgatni. A tavalyi adventi naptárunk nagyon egyszerű volt, szaloncukrokat csipeszeltem fel.

Így nézett ki:

Jó volt, célnak megfelelt, de az idén valami különlegesebbet szerettem volna.

Mondjuk, ilyet:

                                   

Ehhez először is kerestem a neten 24 db idézetet, mondást, jópofát, vicceset, amolyan "napi bölcsességek" félét. Kerestem hozzájuk háttérképet, és megszerkesztettem a kártyákat. Kinyomtattam kártyapapírra, majd feldaraboltam.

(a kártyák nyomtatható változata letölthető innen. Figyelem: Csak saját használatra, és előre szólok, hogy a képeket a netről szedtem le, a Google keresővel, vízjelek előfordulnak benne, csak az használja, akit ez nem zavar!)

Majd vásároltam egy tekercs fényes csomagolópapírt. Azért választottam fényeset, mert ezen nem látszik olyan feltűnően a cellux, de egyébként bármilyen csomagolópapírból, vagy krepp papírból elkészíthető.
Kb. 18x18 cm-es négyzeteket vágtam, így adott ki a csomagolópapír szélessége 4 db-ot.

Aztán a négyzeteket félbe hajtottam, majd az alján, és az oldalán egy kb. fél centit visszahajtottam, amit cellux-szal rögzítettem:



                                               

Ilyen kis tasakokat készítettem, pontosan 24 db-ot:

Vásároltam az Aldiban egy ilyen dobozos csokit, pont akciós 12.02-ig.. . Ez 7 féle ízesítésű csokit tartalmaz, és  bőven volt benne 24 db apró csomagolt csoki. Még nekem is maradt néhány db a jó munkámért cserébe :-)

Szétosztottam, minden zacskóba ment egy kártya, egy csoki:

                

Beleraktam a kis zacsikba, és bekötöttem a száját. Ilyenek lettek:

Nem volt más teendőm, mint felcsipeszelni sorban a csillagos füzérre, és felakasztani a szokásos helyére. Nagyfiam, ha hazajön az iskolából, máris leszedheti az első napi meglepetését.
Remélem, tetszeni fog neki, és meg lesz elégedve velem :-)

Lehet, hogy az idén már kicsit késő nekiállni megcsinálni, de jövőre is lesz Advent, és bízom benne, hogy egy, a későbbiekben is jól hasznosítható ötletet adtam.

Egy régi rajz

Előkerült egy rajz, amit B. rajzolt 8-9 évesen az iskolában. Azt a falut rajzolta le, ahol Anyukám vett egy házat, és ahol a nyár egy részét töltjük azóta is.

Azért mutatom mert, mert egyrészt tetszik -ötletes- másrészt meg elképesztő, hogy milyen részletességgel lerajzolta a falut, a  szélső házat, a templomot, a kisboltot, kocsmát, orvosi rendelőt, pártházat, játszóteret, temetőt, útbaigazító táblát ... egyszóval mindent.

Íme a rajz:

Felvételi értesítőnk

Akinek most 8-os a gyereke, és általános iskolából tanulna tovább, annak nem kell elmagyaráznom, hogy ez mit jelent :-) Mármint a felvételi-továbbtanulás.

Most éppen a felvételi értesítő körül van egy kis mizéria.

Én úgy tudtam, hogy április 26-án küldik ki. De ez nem így van, hanem úgy, hogy április 26-ig. Nem mindegy :-)

A párom minden nap meg szokta nézni a postaládát. Pénteken valahogy ez kimaradt. Sok dolgunk volt, sietett, jött értem, mentünk ide-oda bevásárolni. Kb. 6 körül értünk haza.

Gyermekem azzal fogadott, hogy némelyik gyereknek már kiküldték az értesítőjét. Pont az E-Gimnáziumból, és a V-gimnáziumból.
Amelyekbe ő is jelentkezett.
Mondtam neki, hogy akkor menjen le, és nézze meg a postaládában, biztosan ott lesz az övé is.

Én, kis naív azt hittem, egyszerűen bedobják a levelet. Hát hogyne :-)
Gyermek felhozta az értesítőt, miszerint menjünk érte a postára. Ránézek az órára: negyed 7.
Fasza... a posta épp bezárt. Legközelebb hétfőn délután jutunk el.

Most addig izguljunk? egész hétvégén??? :-) Na neee.

Aztán addig-addig agyaltam rajta, amíg kilogikáztam, hogy nagy valószínűséggel felvették.

Mert ugye az E-gimiből jött az értesítő. Amit első helyen jelöltünk. A V-gimiből (amit második helyen) onnan meg semmi. Közben megnéztem a Z-gimit, ami 3-ik helyen volt jelölve, ők felrakták a honlapjukra a tájékoztatást, és oda nem vették fel. Megnéztem az S-szakközépiskolát, ami ugye 4-ik helyen volt jelölve, mint vésztartalék, és ahová az ideiglenes lista szerint simán be is került volna, (szintén a honlapon volt a lista,) de oda sem vették fel.

Tehát kizárásos alapon az E-gimi felvette, és ezért nem került már a lapja sem a V, sem a Z gimibe, és sem az S-szakközépbe.

Hurrá. Egyébként örülünk nagyon :-)

Azért majd ne felejtsem el átvenni az értesítőt a postán :-)

Szemüveg

A mi családunk nem éppen szemüveges fajta. Ezért is lepődtem meg nagyon, hogy egyszem fiúgyermekemnek bizony szemüvegre van szüksége.

Először nem is vettem annyira komolyan, amikor szólt, hogy az osztályban hátul ül, és nem látja rendesen a táblát. Biztos fáradt, és azért... A szeme biztos jó, azzal nem lehet gond (- gondoltam én) Aztán észrevettem, hogy itthon is hunyorog, ha kicsit távolabb ül a tv-től. (pedig nincs akkora nagy szobánk)

Elmentünk egy szemvizsgálatra, úgy véltem, jobb utánajárni, és majd megnyugtatnak, hogy nincs itt semmi baj, csak fáradt a gyerek.
Hát persze..........

Már az olvasásnál gyanús volt, hogy nem látta rendesen az alsó sort.
-Ebből valószínű, hogy szemüveg lesz - mondta az ismerősöm, aki az optikában dolgozik - de majd a doktornő megmondja pontosan.

Úgyhogy elkezdtünk szemüvegkereteket nézegetni. "Örültem" a plusz kiadásnak hónap végén, de hát nincs mit tenni, ha egyszer szükség van rá. Gyermeknek pedig mondtam, hogy szokjon hozzá a gondolathoz, hogy szemüveges lesz. (egyébként jól választott, nagyon vagányul áll neki, és még az ára sem volt csillagászati)

Doktornő kedves volt, türelmes, rendesen megvizsgálta a gyermeket, majd közölte, hogy bizony kell neki egy -1.25-ös szemüveg. Ja, és évente nézetni kell, mert a mínusznál előfordulhat, hogy romlik. Ja, és azt is mondta, hogy szerencsére, időben "elkaptuk", mert serdülőkorban, szemüveg nélkül még jobban romolhat a látás.

Még akkor is, ha egyik szülő sem szemüveges.

B. szössz

B. korábban sosem kért a körözöttből. Vagy nem tetszett neki, vagy nem ízlett, de lényeg, hogy nem volt a kedvence. Mindegy, nem erőltettem, evett mást.

(Aztán egyszer megkóstolta. De én azt nem láttam.)

Tegnap azt kérte tőlem, hogy körözöttet csináljak vacsorára. Elég fura volt számomra a kérés, kicsit meglepődtem, nem számítottam erre, és úgy tudtam, hogy nem szereti, ezért hát visszakérdeztem: 

-Hogy mit csináljak neked?

Mire B.: -Körözöttet, na...vagy nem tudom mi az, de tudod, azt a rózsaszín valamit, amit a kenyérre kenünk!

Párbeszéd

-És te tudod, hogy ki írta a Pál utcai fiúkat?

-Hát Caramell! Vagyis..ööö...tudom, hogy nem ő írta, hanem egy olyan író, akit ugyanúgy hívnak!

Kerékpár nézegető

Lassan bringát kell venni a fiamnak, mert az idén kinövi a 20-as montit, amivel most teker. Már tavaly a maximumra volt emelve az ülés, igaz, így legalább biztonságosan leér a lába. Azon gondolkodtam, hogy vajon megéri-e beruházni egy 24-esre, vagy vegyünk már egyből 26-ost? (a lányomnál így volt)

Elkezdtük nézegetni a bringákat, csak úgy, tájékozódásként. Mutatom a gyermeknek pl. ezt:

Kép innen: www.mekka-bike.hu

-Na, hogy tetszik? Elég menő? (mert azért az számít, hogy ne csak használható, de menő is legyen...)

-Igen, nagyon szuper, ilyen jó lenne - mondja a fiam - csak ne legyen rajta az ülés alatt olyan "lyuk"!

Na, most fel van adva a lecke...van egyáltalán olyan összteleszkópos kerékpár, amin nincsen lyuk? Mert ha nem, akkor marad a "lányos", amire azt mondta: -NA NEEE!

Pénzverés

Tegnap olvastunk egy könyvet Bencével. Középkori dolgokról szólt. Szó volt egy épületről, aminek az volt a megnevezése, hogy pénzverő.

Bence nem értette: -De miért kellett a pénzt megverni? -kérdezte.

Mondtam neki: -Én inkább úgy nevezném, hogy pénzverde.

-Jaaa? Így már értem! - és olvastunk tovább...

Német házi

Egy kép, csak úgy. Bence német házija. Önállóan.

Szeret németórára járni. Szerencsére.

Negyedik edzés

Mármint a Bencének, a vízilabda... tegnap...

Edzés után kicsit kiakad: -Mindig csak úszás, és úszás. Már olyan unalmas! Én vízilabdázni jelentkeztem, nem úszni! Mikor fognak már berakni a csapatba? Én már tudok úszni!

---

Az biztos, hogy nem a negyedik edzés után :-)) Pedig megbeszéltük, hogy a vízilabda alapja a jó úszás. Meg hogy a nagyfiúk, akik csapatban játszanak, ők is sokat úsznak.

Meg egyébként rengeteget játszanak. Labdával is. De úszni meg kell tanulni. Rendesen, jó technikával.

Meg hogy az úszni tudás azt jelenti, hogy az 50 méteres medencét átússza. (erre ijedten visszakérdez: -Egy levegővel?)

---

Érdekes, ma már semmi gond nem volt az úszással. Szívesen ment, jókedvűen jött ki. Lehet, hogy ez csak olyan csütörtöki fáradtság volt???

Vízilabda

Voltunk ma vízilabda edzésen.

Ez azt jelenti, hogy egy elfoglaltsággal több. Hetente 3X :-))

Bencének tetszett az edzés, nem is kérdés, hogy járni szeretne. Ráadásul találkozott egy osztálytársával, aki szintén a héten kezdett járni. (állítólag nem beszéltek össze)

Ez jó, mert legalább van egy ismerős. Nem volt sok gyerek, és voltak nála kisebbek is. És: (-Képzeld el, Anya, még van egy lány is!!!)

Persze, először úszni kell rendesen megtanulnia. Addig labdát se nagyon kap.

Ha megkérdezik, hogy tud-e úszni, az én fiam magabiztosan (teljes természetességgel) feleli, hogy persze, hogy tud. /csak önbizalom legyen!/

A valóság pedig az, hogy persze, fennmarad a vízen, meg persze, tudja a karcsapásokat, és talán egy-két levegővétel is megy, de a lábtempó az kissé összevissza, és a medencét sem tudná átúszni, még keresztbe sem.

Az edzője úgy nyilatkozott, hogy van még mit csiszolni rajta, de ki fog majd alakulni.

Remélem, így lesz. Lényeg, hogy járhat. És most boldog.

A többit meg majd meglátjuk...

Kamion mánia

Kamionos lázban ég a gyermek. Ezt bizonyítják a hazahozott rajzok:

 Kamionok

 Kamion belseje

 Kamion szalon felülnézetből

És végül egy térkép, (hogy el ne tévedjen az a kamionos.)

Ha jól megnézzük a térképet, való igaz, találunk benne némi pontatlanságot :-)), de én elnézem neki, mert mégiscsak fejből rajzolta...

Elveszett

Nos, hát utolért minket is az első elvesztett cucc. Nem is olyan rossz idő ez, ahhoz képest, hogy fiúgyermek, és csaknem 2 éve jár iskolába. Még csak most vesztett el először holmit. .

Persze, ez nem jelenti azt, hogy kevésbé örülök, csak éppen azt érzékeltetem, hogy lehetne sokkal rosszabb is a helyzet.

Egy pulcsiról van szó, egy márkás, majdnem új pulcsiról, ami ráadásul az a jól hordható, se vékony-se vastag fajta. Sajnálom, mert jó kis pulcsi volt.

Úgy történt, hogy fociztak a csemeték az iskolaudvaron, és mivel meleg volt, levették a pulcsit, és egy kupacba lerakták a földre. Amikor mentek érte, az én csemetém pulcsija már nem volt ott. Hiába ment a drágám a portára, hogy nincs-e az elveszett cuccok között. Nem volt. Az egyik osztálytársa azzal „vígasztalta”, hogy neki meg a Nike sapkája tűnt el hasonló módon.

Az én gyerekem olyan kis lelkis, meg volt ijedve, hogy most mi lesz, hogy nem vigyázott a holmijára.

Mi lett volna? Nem öröm, de nem is akkora tragédia.

Beszélgettünk. Elég sokat. Hogy vannak kölykök, akik nem kapnak meg mindent otthon. Akikkel nem is foglalkoznak a szülei. Esetleg rosszra tanítják. Sőt, ahol a szülőket is meg kellene nevelni. Meg hasonlók.

És hogy neki kell figyelnie ezekre, hogy ne adjon nekik lehetőséget. Pulcsi a táskába, vagy a derekára kötve. Vagy ha leteszi, valaki vigyázzon rá. Sajnos, ez van.

Ha pedig meglátja valakin, szóljon a tanár néninek.

Mindenesetre szomorú, hogy idáig jutottunk.

Bár azok után, hogy a lányom kabát nélkül jött haza télen a buliból, …vagy hogy néhány éve a bevásárlókocsiból emelték el a fiam sapkáját, …vagy az uszodából a párom névvel hímzett törölközőjét….én már semmin sem csodálkozom.

Update: két nappal később érdekes módon, meglett a pulcsi, leadta valaki az iskola portáján. Hogy addig hol volt... nem tudom. Na, de lényeg, hogy megvan.

Szép álom

Reggel ébresztem Bencét.

-Ó. Anya, felébresztettél egy szép álomból! –mondta

-És mi volt az a szép álom, elmeséled?

-Hát, nem emlékszem pontosan, de volt benne motor, meg Hörbi, meg egy Polonéz, Trabant, és néhány versenyautó.

Ha autó szerepelt benne, akkor az már csak szép álom lehet :-))

LEGO film

Igaz, hogy most kamionos lázban van a fiam, de azért megtalálja a youtubon a lego-s kisfilmeket is.

Ráadásul kitalálta, hogy mi is tudnánk ilyet készíteni. (Valamiért azt éreztem az egész mondat mögött, hogy ő úgy érzi, hogy Én fogok neki ilyet csinálni, Ő pedig nézi)

Jó, gyerekkoromban mi is kitaláltuk a tesómmal, hogy csináljunk ilyen lego-s filmet, amihez lego-n még lett is volna, de hát egy CMEHA-8M géppel igazából nem tudtunk csodát csinálni, a képek még meg is voltak, de mozgóképpé nem tudtuk összeállítani. Hiányzott a mai technika, nna!

Szóval, első gondolatom az volt, hogy köszi, gyermek, de én ezen már túl vagyok...

A második gondolat pedig (rögtön az első után) az, hogy miért is ne? Persze, nem lesz ez olyan egyszerű eset, tudom én, előre...

-Akkor találj ki egy történetet, és megcsináljuk.-mondtam. -Te leszel a rendező!

Bence: -Én már kitaláltam egyet, de ahhoz kellene Lego vasút is.

Én: -De az nekünk nincs, úgyhogy találj ki valami mást!

B: -Már ki is találtam! Megmutatom a lego oldalon, hogy melyik legot kell hozzá beszerezni.

Én: -Na, álljon meg a menet! Mi lenne, ha a meglévő legokkal gondolkodnál?

B: -De abból nem tudok!!!Kevés van!

(csak zárójelben jegyzem meg: a múltkorában kirakta az összes legóját, sorban az ágyra, és én nem tudtam mellettük leülni. Pedig elég nagy ágyunk van)

Én: -Pedig kénytelen leszel a meglévő készletből gazdálkodni. Nem kell most rögtön kitalálni, majd ha meglesz a történet, akkor szólj.

Itt tartunk most. Kíváncsi vagyok, lesz-e belőle valami...A terv mindenesetre megvan.

Bár, ha nem javul meg sürgősen a gépünk USB-je, akkor nem tudom, hogy fognak átmászni a képek, és hogy lesz belőlük mozgófilm??????

Esti párbeszéd

Az egész azzal kezdődött, hogy egy hülye film ment a tv-ben. Persze, érdekes volt, és persze, 12-es karika volt rajta, és persze, nem volt még késő este, és persze, hogy a gyermek nézte. Megjegyeztem, hogy szerintem nem kellene néznie, mert úgy látom, nem igazán neki való, de gyermeket érdekelte ez a (szerintem) hülyeség.

Film után pedig a következő párbeszéd zajlott:

Bence: -Gyere ki velem a fürdőszobába!

Én: -Mert be vagy sz@rva a filmtől, ugye?

B: -Nem is, nem vagyok besz@rva, csak úgy szeretek veled kimenni!

Én: -Persze, mert egyedül nem mersz...

B: -Mondom, hogy szeretek veled kimenni! Hát hazudtam én neked valaha???

Én: -Nem. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem.

B: -Tényleg nem hazudtam még neked. - és vigyorog... - Csak az előbb.... egy kicsit :-))

Igen!!!

Sikerült!!

Ma hozta a gyermek az értesítőt, hogy felvették az emelt szintű számítástechnika osztályba.

Hurrá!

Bontottunk (kölyök) pezsgőt, és ő is érezte, hogy ez nagy dolog.  Megdolgozott érte, megérdemli az ünneplést.

Végül is, ez az első komolyabb megmérettetése.

Összesen 7-en mennek a régi osztályból. 4 fiú, 3 lány. Nem sok. Igaz, 25 fős az osztály.

Gyermek is nagyon örül, hogy "számtekes" lesz, annak ellenére, hogy már korábban megbeszéltük, hogy a számítástechnika nem azt jelenti, hogy egész órán számítógépes játékokat fognak játszani. :-)

Disco

Holnap Nyuszi-disco lesz az iskolában. Gyermekem nem hagyná ki. Ma délután, a táska bepakolás közben figyelmeztetett minket:

-Holnap lesz a disco! Majd kölnizzetek be, mert ez bejön a lányoknak! A múltkor is bejött!

Természetesen, nem kölnizzük be a gyereket :-)) Csak befújjuk egy kicsit az apja egyik dezodorjával, és attól olyan jó nagyfiús illata lesz.

A múltkor Adidas volt, most Axe van.

Aztán ez vagy bejön a csajoknak .... - vagy nem...

Holnap kiderül.

Indigó

Adjatok egy mai gyereknek egy indigót!

Fantasztikusan jól el fogja tölteni az időt ezzel. 

Első ránézésre azt sem tudja, hogy mi az. Majd megmutatván, hogy mire jó, "azta, de klassz" felkiáltással elviszi, és egy idő múlva rengeteg dupla rajzzal jön elő.

De az indigót nem adta vissza. -Nekem adod? -nézett nagy boci szemekkel.

Persze, hogy neki adtam.

Jó, mi?

Fa vers

A fiam beleegyezett abba, hogy a versét (írását) más is elolvashassa. Így, most eredetiben megmutathatom.

Elsősorban Pollának ajánlva!

Első rész:

Második:

(azért a végén előbújt belőle az ifjú környezetvédő :-))))