Bringás rendezvény a városban

Sajnos, esett az eső, de amúgy nem volt hideg, és szél sem. 20 °C. Otthonról úgy tűnt, hogy nem esik, mire leértem, már igen. Nem éppen ideális biciklis idő, de ha már elindultam, akkor nem jöttem vissza. Nem voltak sokan a rendezvényen, másodikként regisztráltam a városrészben.. Akkora ovációval fogadtak :-) ... végre jön valaki az eső ellenére... tényleg kedvesek voltak a regisztrációnál. Mentem esőben. Nem volt annyira vészes, kicsikét csak. A farmert vettem fel, mert nem volt más nadrág, ami hosszú, ami volt, azt nem akartam szétdörzsölni a bicikli ülésével. A farmer csont vizes lett, kissé tapadt, de később elállt az eső, és majdnem megszáradt. Majd ismét megáztam :-) Esődzseki elég jó volt, (a kék), alulra őszi hosszúujjú futópóló, arra a rövidujjú zöld biciklis póló, és rá a kék esődzseki. Kicsit a kapucni zavart esőben.
Előre összeállítottam az utitervet, és kitettem a kormányra a telefontartóba, hogy ne kelljen gondolkodni, hogy honnan merre.

Először a Bringa szigetre mentem, majd onnan a Robinson domb. Onnan a Városmajor utca, majd a belváros Korzó (MVM pont), és Kossuth tér. Mindenhol kicsit rámcsodálkoztak, hogy elindultam esőben. A pecsételő pontoknál nem találkoztam senki más bringással, pedig voltak, csak kevesen. (30-at írtak a Facebookra) A Kossuth téren lefotózták a bringát a szépségversenyre, de én nem hiszem, hogy nyerek, mert nem fogok lájkokat gyűjteni. Kaptam egy bónusz pecsétet is, elismerésként, hogy az eső ellenére elindultam. De ez titok :-) A 100 éves patika felé tekertem, amikor elállt az eső. Emiatt, és a plusz pecsét miatt is, újraterveztem, és elindultam a Kertvárosba. Így kicsit hosszabb lett a vége, de nem baj. A repülőhídon megálltam fényképezkedni. (a hídon a lépcsőn volt egy vályú a biciklinek, így szerencsére nem kellett cipelni, persze feltolni is elég volt :-)
Majd vissza a 100 éves patikához, ahol találkoztam az első versenytársakkal. Itt kaptam a megszokott promó anygaból, kicsit többet, mint máskor. Beleraktam a Korzónál kapott tornazsákba. Innen Malomkert, majd a Kállói úton ki Borbányára. A Templom mögötti úton átmentem Orosra (ez nem volt túl jó ötlet, mert nagyon sár volt, és koszos lett a bringa, és a váltó) Nyír-Petrol, majd Oros, focipálya. Itt hallottam, hogy 5-en regisztráltak. Innen visszamentem a regisztrációs pontra. Kedvem lett volna még kitekerni Sóstóra, de elég vizes voltam már, és az időbe sem fért volna bele. (akkor még nem tudtam, hogy meghosszabbították a regisztrációt és a pecsételést) Így hát a Bujtosi tóhoz mentem, és ott első célba érőként átvettem az ajándékokat. Egy láthatósági mellényt, és egy jó kis kulacsot. Igazából senki sem számolta a pecséteket, megkaptam mindkét ajándékot. habár nekem megvolt a 13 a 15-ből.

Készült egy video is, a facebookon látható:

https://fb.watch/3XnUUrBJan/

Én vagyok az utolsó vágóképen 😊🚴‍♀️

Parkoló

Na, ezt is megértük, van felfestés a parkolónkban:-)

Igaz, itt a ház előtt általában tudtak parkolni az emberek, felfestés nélkül is. Van egy parkolósziget, 6 db autó fér el egymás mellett, és szemben is 6 db autó. Középre ültettek egy fát, ehhez lehetett igazodni.
Ment ez felfestés nélkül is.
Az én szomszédaim tudnak parkolni. :-) Nem úgy, mint ők:
(mert amúgy felfestették még nagyon sok helyen)

Na, de 30 év után végre parkoló festésünk is van. Ez azért jó hír, vagy nem?
:-)

Ha az irigység fájna... parkolós sztori

Ezt nem tudom másnak nézni, szerintem ez szimplán csak irigység.

Arról van szó, hogy van egy élelmiszerlánc áruháza a városunkban, a vasútállomáshoz közel. Az ő parkolójukat sokan használják a telekocsis várakozásra. Ezt persze, nem úgy kell elképzelni, hogy egész nap ott állnak, és foglalják a helyet, hanem úgy, hogy megállnak, ki- vagy bepakolnak, és mennek is tovább. Vagy néha várni kell nekik, ekkor is kb. 10-15 perc, de legyen max. fél óra, és akkor sokat mondok.

Azt is előrebocsátom, hogy ebben a parkolóban bőven van hely. Tehát nem arról van szó, hogy ezek a várakozó autók elveszik a helyet a vásárlóktól, mert nem veszik el. Ráadásul az áruház környékén, a parkolón kívül is van elég sok megállási lehetőség. (Gondolom, a pontos helymeghatározás miatt szeretik ezt a parkolót megjelölni a telekocsizók, egyébként meg tudnak állni máshol is a közelben)

Szóval, ez az áruház kirakott egy táblát a parkolóban, miszerint csak vásárlás céljából szabad ott megállni. Ha nem vásárolsz, akkor ez szigorúan tilos. Sőt, még egy biztonsági őrt is fizetnek ezért, aki ott járkál, és figyeli az autókat, hogy melyik miért állt meg.

Végül is, megtehetik, mert magán területük, azt engednek oda, akit ők akarnak. És ha a a vásárlók nem tudnának megállni a parkolóban a nemvásárlók miatt, akkor azt mondanám, hogy teljességgel igazuk is van, és megértem.
De így azt mondom, hogy ez szimplán csak irigység. Ráadásul ráfizetéses is.

Mert ha belegondolunk, a telekocsira várakozók hova ugranak be gyorsan, ha szükségük van valamire, legyen akár egy gyors kaja, vagy innivaló? Hát, nyilvánvaló, hogy ide, ebbe az üzletbe.
De ha az autók nem állhatnak itt, akkor nem biztos, hogy ez lesz közelebb nekik, vagy egyáltalán eszükbe jut beugrani.
Tehát az üzlet elesik egy minimális vásárlóerőtől, bár nem hiszem, hogy ez nekik számít, nem akkora nagy a bevétel kiesés. De ha belegondolunk, a biztonsági őr óradíja, az igencsak kiadás nekik.

És ha azt vesszük, csak feleslegesen cseszteti az embereket, mert aki vásárolni jön, ugyanúgy meg tud állni, mintha nem mászkálna az őr. Csak így mondjuk tízzel több üres hely van, mint egyébként. Különben is, aki vásárolni akar, az az ajtó közelében akar megállni, aki telekocsizik, az pedig a parkoló leghátsó sorában. Bőven elférnek egymástól. szóval, szerintem semmi értelme nincs az üzlet döntésének.

Csak az irigység.... Mert miért ne?
De ez így megéri nekik?

Tiszta Chicago

Mentem haza délután a munkahelyról, látom, hogy a Plaza előtt a másik sávban rendőrautól állnak, villognak kéken, és áll ott egy mentő is.

Előszor azt hittem, valami közlekedési baleset. De fura volt, hogy ahhoz nem kell ennyi rendőrautó, meg rendőr.

Gondoltam, mindegy, majd megírja az újság, hogy mi volt.

Megírta.

Megkéselték az eladót az egyik butikban. Fasza...
Pedig ez nem is annyira rossz környék. Forgalmas út, új építésű házak...

Egyszerűen nem tudom, mit gondoljak.
Hogy mik történnek itt.........

A második Alley Cat versenyünk.

Ez egy biciklis tájékozódási verseny a városban. Már tavaly is végigcsináltuk, akkor családi csapatban, de -mivel a fiúk tavaly kicsit lassúnak ítélték a tempót-, most ismerősöket bevonva fiúk lányok külön-külön csapatban indultunk.

Női csapatban neveztünk, 3-an voltunk, M., D. és én. 15 állomás volt, ebből 3-hoz nem adtak címet, csak nevet. A térképet átnézve az Ipari út felé indultunk, tudjuk le a Borbányai részt. Még be sem fordultunk az Ipari utcára, egy fiú versenytárs jött velünk szembe, és mutatta, hogy arra. (Köszi, így nem kellett keresgélni). Visszafelé a Lujza utca kissé felé volt túrva, de átvergődtünk rajta. A körforgalomnál a MOL kút, D. beszaladt pecsételtetni, én közben neten kiderítettem, hogy merre található a Drink&Bull. D. visszaadja a papírt, nézem, valami fura. Be van írva a Bull&Drink címe. Majd leesett... hoppá, ez nem is a mi papírunk :-) Na, de kiével cserélhették el? Egy profi pólós srác fújtatta a biciklit. Rákérdeztünk. Ő észre sem vette... de szerencsére a papírok visszakerülnek a gazdájukhoz :-) (még szerencse, hogy nem hajtott el gyorsan)

Ezután kis utcákon átvágtunk a Malomkerti házak között, majd átértünk a Debreceni útra. Egy utcával arrébb jöttünk ki, mint a Szilfa csemege, majd ezután irány a Hatzel téri 100 éves patika. Innen irány a Toldi utca, csak sejtettük, hogy valahol a végén lesz a 99. szám, és így is volt. Innen becéloztuk a Színház utcát, viszonylag egyenes úton át lehetett menni a belvárosba. Színház utcán gyors házszám nézés, persze, hogy a másik végén van a 35. Itt összefutottunk versenytársakkal. Ők is a Bethlen G. utcai boltot keresték ezután, pont ahogy mi is. De csak a számot tudtuk mindketten, azt nem, hogy hova esik. A volt Kemév ma TB székház felé indultunk, persze ez a kis útszakasz közben behajtani tilos lett, (mi szembe áttekertünk) és persze, hogy pont arra jött egy rendőrautó... de nem foglalkoztak velünk. :-) szerencsére. Megtaláltuk a Palermo csemegét, (itt is összejött több versenyző) pecsét, és irány ki a piac felé. a Rákóczi 100.-ba.

Előtte kicsit variáltunk, hogy hova tegyük a sorban az Univerzum üzletházat, ami ugye a belváros, de itt még úgy gondoltuk, hogy majd a Rákócziról visszafelé egyenes úton útba ejtjük. A Rákóczi 100. előtt megnéztem a papírt, és újraterveztem, mert a Hímes utca innen közeli, tehát kis utcákon (ismét behajtani tilos szakaszon, ami korábban nem volt ott...) A Hímesből viszont már Sóstó is közel volt, így kihagytuk a belvárost, és letudtuk a sóstói kört. Itt hibáztam egyet, nem figyeltem,és bekevertem a Tölgyes út helyett a Tölgyes csárdát vettem irányba, nem is tudom, hogy lehet így elnézni. Már a Főiskolán vágtunk át, amikor valami gyanú motoszkált bennem, elővettem a papírt, és akkor láttam, hogy bekevertem, és a Csongor úton kellett volna kimenni Sóstóra. Innen már nem fordultunk vissza, kimentünk a Sóstói úton. Arra viszont nem számítottam, hogy Pünkösd napján Sóstó tele lesz autókkal, csak helyben szembesültünk vele. A felüljáró után a kerékpárúton végig parkoltak, és az Állatpark mellett bedugult az út, néha még biciklivel sem tudtunk rendes tempóval tekerni az autók között. Ez egy kis plusz kilométer volt, míg elmentünk a Siesta panzióig, és vissza, de ez már így esett :-) Ezután irány a strand, majd megint kerültünk egy kicsit, mivel nem a rövidebb úton mentünk a tömeget kerülgetve, hanem a Fürdő úton, de cserébe gyorsabban haladtunk. A Korányin vissza Örökösföldre. Itt már D. kezdett fáradni, így kicsit visszább vettük a tempót. A Tesconál letértünk a Család utca felé, Játszóház, majd a Törzs utcai kocsma, ezek nem voltak messze egymástól. Innen jó lett volna célba érni, ahogy eredetileg is terveztük, de hátra volt még a kimaradt Universum. Elhaladtunk a cél előtt (láttuk, a fiúk már beértek, és ott várnak) ismét hátsó kis utakon (behajtani tilosban :-) de gyorsan letudtuk az utolsó állomásunkat. Ismét egy fiú segített, hogy ne keresgéljünk, mutatta, hogy melyik az a büfé. Ezután már tényleg irány a cél. 32 km lett a vége, és 2 óra 9 perc. 

(azért tér el a két eredmény, a menetlevélen található, és a saját mérésem, mert én a titokszobás térképnézegetés után indítottam az endomondo-t, így csak a biciklizés időtartamát mérte, míg a teljes versenybe beleszámít a térkép nézegetésével eltöltött idő is.)

Célba érkezés után kaptunk babgulyást, és megbeszéltük a fiúkkal, ki merre ment. Ők teljesen ellenkező irányba indultak, mint mi, és az is kiderült, hogy ők valahogy kihagyták az Univerzum üzletházat. Nekik 35 km lett a vége, viszont sokkal gyorsabbak voltak, 2 órán belül végeztek. 

Megvártuk az eredményhirdetést, és meglepődve hallottuk, hogy a női csapatoknál az első helyezett a miénk. (kissé gyanús volt, hogy neveztek-e rajtunk kívül, ugyanis volt több női versenyző, de hogy milyen nevezéssel, azt nem tudhatjuk. Lényeg, hogy kaptunk oklevelet, készült fotó, ahol gondolom, kellően meglepett fejet vágtunk :-D

Összefoglalva nagyon jó verseny volt, szép időt fogtunk ki, ugyanolyan jól éreztük magunkat, mint tavaly, és egyértelmű, hogy jövőre is itt a helyünk.

Láttál már ekkora LEGO kockát?

Alley Cat verseny

Családi csapattal indultunk életünk első Alley Cat versenyén.Ez egy városi tájékozódási verseny, ahol természetesen a gyorsaság is számít. 

 Indulás után a térképnél kissé nehezen állt össze az útvonal, első látásra eléggé össze-vissza voltak elhelyezve a bélyegzőállomások. Először a Cuttler Gymn-be mentünk, ahol kicsit várni kellett, mivel csak 11 óra után számítottak ránk. Itt volt feladat is, húzózkodás, vagy fekvőtámasz. 
Ezután a Shamrock Cafe következett, ahol gyorsan megkaptuk a pecsétet. A főiskola területén kissé keresni kellett a bélyegzőpontot, (itt volt egy kis kerülőnk) de végül csapattársak segítettek. Itt sem számítottak senkire 11 óra előtt, de a bélyegző ki volt téve, bélyegeztünk magunknak. 
Irány a Hímes u. sarok, itt Bence átszaladt az úton, gyorsan megvolt a pecsét. Innen a Rákóczi Pub volt a következő cél, majd a Park üzletház. Itt körbe mentünk, mert pont a ház  másik oldalán volt a pecsételőhely. Innen egyenesen a Szt. István úti csemegébe mentünk, ahol a pecsét mellé kaptunk egy kisüveg jó hideg ásványvizet is. Ez nagyon jól esett. 
Következő a Csúszós balkanyar a Laktanya téren, majd innen irány Borbánya. Itt is volt egy kis kerülőnk, ez csak útólag látszik.:-) Először a Kökény utcát kerestük meg, majd a Tünde utcai Vadászboltot. Itt szintén volt feladat: súlyokat kellett cipelni, és meglepetésünkre megkaptuk a 3 db titkos pontot, amit szintén érinteni kellett még. 
Na, irány vissza a Palermo (egyszer már elmentünk előtte...) de előbb útba ejtettük a belvárosi Mojito klubot egy pecsétért. A Palermotól ki a tornapályára, az Ózon panzió volt a cél. Majd innen a szokásos útvonalunkon hazafelé, azaz a Fazekas 12. szám elé az utolsó pecsétért. Majd vissza a kiindulópontra, és kész!. 

28 km lett a vége, 2 óra 11 perc alatt. Többször találkoztunk versenyzőkkel, ha kellett segítettek, ha kellett, mi is segítettünk másoknak. Mindent összevetve egy nagyon jó kis verseny volt. A családok között a 6. helyen végeztünk. Délután babgulyást kaptunk, a tombolán semmit sem nyertünk :-) és kissé lesültünk a napon :-)

Párakapu

Ez klassz: http://www.szon.hu/nyitva-van-a-parakapu-csak-bujjatok-rajta/2011419

Átmentem alatta én is. Korábban még sehol nem láttam ilyet, bár lehet, felállították több helyen is ebben a kánikulában.

Az ötlet jó, tényleg kincset ér egy ilyen kis felfrissülés.

Bringával mentünk át alatta, este 7-kor. Sőt, visszafele jövet, 8 körül még láttuk, hogy működik.

Okos ember volt, aki kitalálta. Köszönjük!!!

Vidor

Most sem hagyjuk ki:

http://www.vidorfest.hu/2011/

Hétvége

Ezen a hétvégén annyira jó idő volt, vétek lett volna otthon ülni. Annál is inkább, mert nagyszerű program várt minket a Sóstói múzeumfaluban, a Márton napi vigasságok.

Rajtunk kívül még sokan gondolták úgy, hogy kilátogatnak a Múzeumfaluba, de azért találtunk parkolóhelyet, nem is olyan messze a bejárattól.

Amint beléptünk a Múzeumfaluba, hagymás-libazsíros kenyérret, és egy kis pohárka bort kaptunk. Mivel a párom vezetett, ezért "feláldoztam" magamat, és az ő borát is én ittam meg. (mellesleg nem volt nagy áldozat, mert igen ízletes borocska volt) Tehát a jó hangulatot már a bejáratnál sikerült megalapozni!

Ezután széjjelnéztünk a vásárban, közben a színpadon ment a műsor, éppen egy vetélkedő-féle, amit nem volt fontos nézni, akkor is szórakoztatott, ha csak hallgattuk.

A falu házaiban különféle bemutatók, és egyéb programok voltak. Kipróbálhattuk például, hogy milyen libatollal írni.

Kaptunk egy füzetlapot, lúdtollat, tintát, és máris kezdhettük a betűvetést. Íme az eredmény:

Ezen kívül ki lehetett próbálni a fafaragást, gyalut, fafűrészelést, és a kádár hordókészítő szerszámát.

A kovácsmesternél sokáig néztük, hogy készül a patkó. Itt vásároltunk is, mini patkók is voltak, de Bencének jobban tetszett ez a kis kalapács:

Természetesen libák is voltak, meg libaszépségverseny, no meg enni-innivaló és kóstoló is.

Jó volt nézelődni, sétálni a faluban, még a gémeskutat is ki lehetett próbálni.

-/-

Vasárnap az Állatparkban töltöttük a napot. Nem túlzás, kell ide legalább 4-5 óra, ha rendesen be akarjuk járni. Általában egy évben egyszer-kétszer szoktunk jönni, mert elég húzós a belépője. De megéri, mert egyre több élményt nyújt a park. (Én emlékszem arra, amikor még Vadasparknak hívták, és volt benne néhány őzike, medve, vadmacska, és bagoly.Jó néhány évig -valljuk be-, elég unalmas hely volt, míg Gajdos Igazgató úr "kézbe nem vette" a sorsát. Azóta fejlődik a park, és évről-évre mindig több színvonalas látnivalót nyújt.)

Tehát ma ismét megnéztük a Zöld piramist, és az Ócenáriumot, láttunk Fóka Show-t, végigsétáltunk a Tarzan ösvényén, és láttunk sok-sok-sok állatot. Jól elfáradtunk, míg a végére értünk. (Erről most nem készültek fényképek, mert már rengeteg Állatparkos fényképünk van)

Még a Kalandparkba is el szerettünk volna menni, de sajnos az már nem fért bele a mai napba, mert hamar ránk sötétedett. Hiába, mégis csak november közepe van,  a "tavaszi napsütés" ellenére rövidek a nappalok. De nem baj, mert jövő hétre is hagyni kell valami programot :-))

Strand

Azt írta az újság, hogy a helyi lakosokat le kell szoktatni arról, hogy H.nánásra járjanak strandra.

Na, mit lehet erre mondani? Próbálják meg!

Amíg én H.nánáson kapok egy tiszta, rendezett strandot, nagyméretű úszómedencét, ahol nem ütköznek egymásnak az emberek, a büfébe normális áron jó kajákat, valamint az autónak parkolót ingyenesen, mindezt elfogadható árú strandbelépőért cserébe, addig én igenis, be fogok ülni a kocsiba, és átmegyek a szomszédos megyébe.

Ezzel szemben mi van itt?

Van 2 strand. Egy tó, egy meleg strand. A tó még jó is lenne, de ugyanannyiba kerül a belépőjegy, mint a meleg strandra. Szolgáltatást persze nem nyújt annyit, mert a tavon kívűl van egy kicsi (és régi) termálmedence, és egy gyerekmedence. Szerintem csak azért olyan drága a belépő, mert különben mindenki ide járna. (na, jó, költői túlzás, de sokkal jobban szeretik az emberek, mint a meleg strandot.

A meleg strand megépült kb. a 60-as években, és tény, hogy gyerekkoromban még egy elég jó kis strand volt. Úszómedence, termálmedence, gyerekmedence, és egy feszített vízű medence. Ez a 70-es 80-as években tökéletesen elég volt. De azóta változott a világ, itt a strandon fejlődés nem sok volt. Annyi, hogy épült még egy termálmedence, (olyan áztatós, nyugdíjasoknak) és a termélmedence barna helyett kék lett. Ja, és még jó pár évvel ezelőtt befedték az úszómedencét, de hiába volt körben nyitott, valahogy beszorult a levegő, és nem nagyon szerettek az emberek ott úszkálni. Pedig még a napégés ellen is védett :-)) Mégis, a hideg vizes, feszített víztükrű medencében voltak rengetegen. Volt csúszda is, jópénzért lehetett lecsúszni. Kaját pedig sose vettünk, mindig vittünk, mert többnyire a lángos-gyros-hamburger 3-asból lehetett választani, persze jól meg kellett fizetni. Szóval, szerintem ott kissé megállt az élet. Azonkívűl nincs egy olyan medence, ahová én a gyerekkel együtt bemehetnék játszani. Az egyikben nem ér le a lába, a másik meg termál. Egy kis rész van az úszómedencénél, ahol megemelték az alját, persze, minden gyerekes szülő itt tud csak fürdeni. Meg persze a termálban, amit mi nem nagyon szeretünk. Itt, kissé mintha megállt volna az idő...

Ja, és a belépő... hát igen. Mióta új vezetőség van, azóta van helyi lakos kedvezmény, ami csak hétköznap él. Egyébként, hétvégén elég húzós az ár. A parkolás pedig... hely sincs olyan sok, és ami van, az kemény fizetős... persze, mehetnénk busszal is, de családilag az sem olcsóbb. Inkább tankolok annyiért, és irány...H.

na, akkor most jöjjön a pozitívum: az új vezetés mindezt reálisan látja, mármint, hogy elavult ez a strand (és ahhoz képest drága) Talán elindul valami fejlődés, a tervek szerint lesznek majd dögönyözők, vagy más élmény-elemek, és ami a lényeg, kibővítik a feszített vízű medencét, és a terveket elnézve, talán ez lesz az a hely, ahová be lehet majd menni, gyerekkel együtt, már csak azért is, mert lassan megnő annyira, hogy leérjen a lába. Meg talán felújítják az úszómedencét is, nem tudom, a sátor fent van-e még, de azzal is kezdeni kellene valamit.

Úgyhogy, a lehetőség megvan.

Ha a helyi strand minden tekintetben jobb lesz, mint a H-i, akkor maradunk helyben. De addig is, inkább autózunk 27 km-t, és még így is azt mondom, megéri.

Csodák palotája

Volt itt a művházban a Csodák Palotája bemutatója. Már volt ilyen jó pár éve is, akkor még ovis volt a gyermek, és a város főterén volt felállítva a sátor, és néhány napig látogatható volt. Persze, ez nem télen volt.

Most sokkal kevesebbet kaptunk, mármint időben. csak 2 napig volt elérhető a rendezvény, ráadásul két hétköznap. Nyitva tartás 18.00-ig. Mi persze, odaértünk 17.00-re..... Belépőjegyet kellett venni, és a beengedő hölgy szólt, hogy ez a jegy csak 1 óra hosszat érvényes. Mondjuk, ráírva sehol sem volt az időkorlát..., de különben is, olyan felesleges volt erre felhívni a figyelmünket, ha akartunk, sem maradhattunk volna tovább.

Na, de lényeg, hogy elmentünk, és a gyermek nagyon élvezte a játékokat. Mindet, sorban. Hamar el is telt az idő, de azért sikerült mindegyiket kipróbálni.

Volt ott egy játék, amiről már hallottam, de eddig még nem volt szerencsém igaziban is látni. Ez pedig a Bolyongolyó. Nagyszerű építő játék, a lényege, hogy olyan pályát kell építeni, amelyen végiggurul a golyó, anélkül, hogy kirepülne a pályáról, vagy megállna közben. Gyermekem nem is tudom, hányszor kezdte újra, hányszor variált a pályán, míg végül sikerült neki egy használhatót építenie. Jó lenne itthonra is, na, nem mintha nem lennénk tele játékkal.... de ez olyan, ami elég sokáig lekötné a gyereket, szóval nekünk bejött. :-)

 Kép forrása: www.csaladinet.hu

Na, de hogy ne legyen minden olyan tökéletes, volt azért negatív dolog is. Például az, hogy az újság programajánlójában direkt beleírták, hogy ez a kiállítás, vagy nemistudommi, főleg 9-10 éves kortól javasolt. Ennek ellenére tele volt a terem apró gyerekekkel. Nem óvodás korúakkal, mert őket éppen már érdekelné is az egész, hanem alig totyogó, másfél-két éves apróságokkal. Nem tudom, miért gondolták a kedves szülők, hogy ez egy fasza kis játszóház lesz...vagy csak simán eltéveszették a házszámot? Ráadásul ezek a gyerekek el voltak engedve. Úgy értem, hogy össze vissza mászkáltak, nyomkodtak mindent, elvették a labdát, ami az egyik szemléltetőhöz tartozott, majd volt visítás, mert nem akarta visszaadni... a bolyongolyó apró alkatrészeit az egyik csöppség sorra vette a szájába, úgy kellett szólni másfelé bambuló anyjának, hogy vajon ez rendben van így?  Mondott egy -Jaj nem szabad!-ot, aztán bámészkodott tovább. A gyerek meg ette a műanyagot. Volt egy másik kis bölcsis is, akinek kerestem, de nem tudtam beazonosítani az anyját. (lehet, hogy csak úgy beengedte az ajtón...) Ez a kiskölyök nem zavartatta magát, mászott a nagyok mögé a székre, ahol azok játszottak, szedett le mindent az asztalról, meg nyomkodott minden gombot. Mint egy kisördög. (lehet, hogy tényleg csak úgy beküldték az ajtón...) Volt egy gombnyomogatós játék, ahol az volt a feladat, hogy ahol kigyulladt a lámpa, azt a gombot kellett gyorsan megnyomni. Számolta a hibákat, és a reakcióidőt is. /Jó kis torna volt egyébként. / Na, itt a kisgörcs is leállt gombokat nyomogatni, éppen, amikor Bence a játék közepén volt. Persze, rengeteg hibát jelzett... A következő játéknál szintén. Tetszettek a kisfickónak a gombok. Láttam, hogy Bencének viszont nem nagyon tetszett, de nem szólt, csak mérgelődött. Mivel mások is vártak már a játékra, én bizony eltereltem onnan a kiskölyköt, hogy Bence nyugodtan végig tudjon játszani egy menetet. Csakhogy a kissrác nem nagyon akart elterelődni onnan, és ennek hangot is adott. Visítósat. Na, gondoltam, mindjárt itt lesz az anyja, és jól kioszt, hogy mit molesztálom az ő kölykét, amikor az szórakozik. De semmi... egyik irányból sem. Na, ezen a ponton már biztos voltam benne, hogy ezt a gyereket csak úgy beterelték az ajtón...

Csak az a baj, hogy játszóházat tévesztettek...

(mondjuk, csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy sose értettem, hogy lehet egy ekkora kiskölyköt csak úgy elengedni, hogy ne figyeljen rá senki, meg otthon kirakni az udvarra, hogy játszál gyerek, aztán meg csodálkoznak, hogy elcsavarog, meg beleesik a gödörbe)

Gyümölcskarnevál

Gyümölcskarnevál volt szombaton a városban, ez egy nagyon jó kis rendezvény, persze az elmaradhatatlan tömeggel, meg útlezárásokkal.... de mégsem hagynánk ki.

Most kevés gyümölcskocsi indult, de azért nagyon hangulatos volt. Kedvcsinálónak egy kis szabolcsi alma:

 Igaz, ez nem a jonatán (ami utánozhatatlan zamatú) de azért elég jól néz ki.

A felvonuláson talicskával tolják az almát, szilvát, diót, és mindenki kaphat belőle. (már akinek jut :-)) a gyerekek élelmesek szoktak lenni.

Akkor lássunk a gyümölcskocsikból néhányat:

Ennek az volt az oldalára írva, hogy "a bőség kosara." Szatmárcsekéről.

Ez egy nagyon jó, színes tengeralatti kocsi volt. Tetszett. Azt hiszem, Milota.

Ez inkább zöldséges volt, mint gyümölcsös, de az egyáltalán nem baj. Nagyon kedvesek voltak a kísérő nénik, és kaptunk szilvát. Egyébként a demecseri káposztafesztivált reklámozta, ami szintén egy nagyon jó rendezvény, rengeteg káposztás kajával.

Ez a kocsi a balsai kompot akarja ábrázolni, és a hal és szárnyas napokat reklámozta. (ott még nem voltunk, de lehet, egyszer érdemes lenne elmenni)

Ez pedig a nyerő kocsi Szamossályiból. Tényleg fantasztikusan jól meg volt csinálva, aprólékosan kidolgozott volt minden részlete. Egy falusi udvart ábrázol, a gémeskút látszik is, a másik oldalán viszont kakas is volt, és egér (patkány) ahogy mászik be a kukoricába. :-)) Sokáig lehetett nézegetni, főleg a gyerekek mindig felfedeztek rajta valami újat, érdekeset.Megérdemelten kapta az első díjat.

És most nézem, az első kocsiról nem készült fénykép. Pedig az volt a vendégváros, Tarcal. De most már így marad.

Persze, voltak még a gyümölcskocsik között táncosok, mazsorettek, zenészek, az egész felvonulást pedig a bringások vezették.

A belvárosra is ki lehetett volna tenni a "megtelt" táblát, viszont mégis érdemes volt körülnézni, mert rengeteg látnivaló volt. Kézműves mesterségek, környezetvédelem-hulladékgazdálkodás, borkóstoló (must!), bográcsban főtt kaják, bemutatók, ugrálóvár, stb. Simogathattunk kígyót, kipróbálhattuk a kézműves dolgokat, megoldhattunk érdekes feladatokat, totókat.

 Itt pl. ügyes kezek faragják a virágokat, zöldségből, gyümölcsből. Látványos volt, és annyira nem is bonyolult, csak ügyesség és fantázia kellett hozzá. A gyerekek választhattak többféle kész "virágból" amelyek almából, uborkából, sárgarépából, citromból készültek. Persze, nem sokáig gyönyörködtek benne, inkább elrágcsálták :-)) Az én fiam egy citrom-szőlőt választott, mire elővettem a fényképezőt, már bele is harapott a szőlőbe :-)) Egyébként meg szereti a savanyút...

 Itt pedig a nagy bográcsban fő a toroskáposzta, amit sok-sok ember megkóstolt. A malacka pedig   - bár első pillantásra úgy látszik -   nem kell megijedni, nem igazi :-))

Mindent összevetve tartalmasan töltöttünk el majdnem egy fél napot, igazán jól éreztük magunkat, és nem hagyjuk ki jövőre sem. Már ha lesz...., és remélem, lesz!

Botanikus kert

Hétvégén a botanikus kertben jártunk. Nem oda készültünk, és csak véletlenül arra járva láttuk, hogy jé, pont nyitva van, mert egyébként zárva szokott lenni hétvégén, csak időnként rendeznek ilyen rendkívűli nyitva tartást, meg növényvásárt. Pedig nyithatnának gyakrabban is, mert látogató az volt rendesen, érdekelné az embereket, de ez inkább hétvégi program lenne, mint hétköznapi, munkaidőben.

Szóval, odakeveredtünk, bementünk, és nem volt nálunk fényképező!!! Ez pedig nagy hiba! Fájt a szívem, hogy azt a sok-sok gyönyörű virágot, és különleges növényt nem sikerült megörökítenem. Cserébe viszont éppen elkaptunk egy iskolai osztályt, akik idegenvezetést kértek, és hát hozzájuk csapódva, hallótávolságon belül maradva, sok-sok érdekes dolgot tudhattunk meg a botanikus kertről, és a növényekről.

A fiamnak a sok-sok óriási (és icipici) kaktusz tetszett, nekem a banánfa, amin volt egy nagy fürt zöld banán.

Ezen kívűl van még ott egy sétány, ami egy fát formáz, és minden ágához más fajta tulipánt ültettek. Erre a fa formájú sétányra rá is lehet látni, van előtte egy hídszerű építmény, arról lenézve egészen különleges látványt nyújt. Kár, hogy nem tudtam megörökíteni, mert nagyon tetszett.

Azért van tulipános képem, csak máshol fotóztam. Ezek is gyönyörűek.

    

Szemetes nap és kóstolás

Szombaton szemetes napon voltunk. Igazából ez egy jó kis rendezvény volt, a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatban, amit elsősorban gyerekeknek, másodsorban pedig a szülőknek rendeztek.

Az egész az iskoláskorom egyik kedvenc napjára, a honvédelmi nap akadályversenyére emlékeztetett, pedig ez a szemetes merőben más volt, de lényegében mégis ugyanaz.

A regisztrációnál kaptunk egy menetlevelet, a teljesítendő feladatok sorával, és az állomások térképével. Ezt végigjártuk. Érdekes feladatok voltak, és mindenhol járt valami apró ajándék is. Toll, síp, cukorka, meg ilyenek. Persze, minden a szelektív hulladékgyűjtésről szólt.

Nem volt hiábavaló a rendezvény, ezt bizonyítja, hogy még nekem is tudtak újat mondani. Ugyanis meg voltam győződve arról, hogy a sárga konténerekbe a műanyag flakonokat, és egyéb műanyagokat gyűjtik. Hát, nem. Nem tudom, máshol is így van-e, de nálunk ezekbe bele lehet (vagy bele kell) dobni a fémből készült sörös, kólás, és egyéb dobozokat, valamint a tejes, és ivóleves, kívűlről papíros dobozokat is. Kicsit néztem furán, amikor pontott vesztettünk emiatt (4-et!!!) de úgy magyarázta a szervező, hogy ezeket még külön válogatják. Egyébként meg igazuk volt, ma levittem a szemetet, és megnéztem, mi van a konténer oldalára írva. Hát az. A fent említett dolgok. Pedig biztos vagyok benne, hogy tavaly még a fémeket a szürke konténerbe kellett dobni, igaz, csak elméletben, mert sosem láttam még szürke konténert, csak képen, és azokban a kiadványokban, amit a gyermek az oviból hazahozott. No, de változnak az idők, hát legyen akkor a fém is műanyag.

Érdekes módon, a memóriajátéknál létezett szürke kuka, amibe a fémcuccok kerültek. Vagyis a képek, amit párosan megtaláltunk. Ami volt a képen, azt az annak megfelelő kiskukába kellett bedobni. Nagyon aranyos kis kukák voltak.

 (kép: www.szon.hu)

De az is lehet, hogy ez egy tavalyi játék, és azóta változtak a dolgok, mint már említettem.

Emellett palackot préseltünk, gólt rúgtunk kukába, (meg kapufát, vagyis kukaszélét) képet raktunk dobozokból, palackot dobáltunk célba, autógumit húztunk magunk után, falat másztunk, és a legnagyobb élmény, hogy a gyermek beleülhetett egy igazi kukásautóba, ahol a bácsi elmondta neki, hogy melyik gomb mire való, és hogy egy kis kamera figyeli az autó hátsó részét, és mindez egy kis monitoron látható. Ráadásul még a konténert is felemelték.

Egyébként meg érdekes, hogy emlékeimben úgy él, hogy a kukás az olyan koszos munka, és csak az dolgozik ott, aki nem tanult. (legalábbis ezt mondták :-)) de a mai kukások és autóik valahogy nem tűnnek olyan koszosnak. Teljesen megváltozott ezzel kapcsolatban a szemlélet.

Ja, még annyit, hogy elég sokan voltak, ahhoz képest, hogy igencsak esett az eső, bár, ha belegondolok, hogy jó idő esetén micsoda tömeg lett volna, azt hiszem, hogy jobb is volt, hogy esett. Mi ennek ellenére úgy gondoltuk, hogy nem vagyunk cukorból, és feltalálták már az esernyőt, tehát nyugodtan elmehetünk, bajunk nem lesz, de azt azért nem gondoltam volna, hogy ennyien nincsenek cukorból :-))

Mindent összevetve, azt hiszem, megérte, hogy csurom vizessé áztattuk magunkat, és nem utolsósorban a gyermekem boldogan nyújtotta fel a kezét az iskolában, a tanító néni kérdésére, hogy: -Na, gyerekek, ki volt a Szelektív Szombaton?

---

Mivel egy mozgalmas délelőtt után nem akartunk unatkozni, délután kimentünk a múzeumfaluba, egy másik rendezvényre, ami arról szólt, hogy "Kóstolja meg Magyarországot!"

Az eső változatlanul esett, szerencsére túlélőcuccba voltunk öltözve. Talán csak annyi kényelmetlenség volt az egészben, hogy nem tudom, próbált-e valaki esernyőt tartva állva levest enni, de úgy, hogy az eső azért ne higítsa fel a levest. Na, én sikeresen kikanalaztam :-))

Szóval, lehetett venni kóstolójegyet, és mindenhol meg lehetett kóstolni, amit főztek. Márpedig főztek. Sokat, és sokfélét. Finomat.

Na, lássuk az étlapot. Kezdetnek egy paraszttarhonya leves, majd lapcsánka, sztrapacska. Édességnek krumplilángos szilvalekvárral. Majd egy kis legényfogóleves, mert jól nézett ki, és bort is adtak hozzá, majd strudli túrósan. Egy kovács, aki a fiam szerint nagyon veszélyes foglalkozást űz, mert csak úgy repkednek körülötte a szikrák..., - két patkó kalapálása között füstölt szalonnát sütött olyan forró vascsipeszbe fogva, és a zsírját kemencében sült, lilahagymával megszórt házikenyérre csurgatta, hozzá paradicsom, paprika......hmmmm..... kell ennél jobb?

Utána egy helyen kedvesen kínáltak legényfogó levessel, ami más volt, mint az előző, de biztosan ugyanolyan finom, de ezt már köszönettel visszautasítottuk. Viszont kaptunk teát, csak úgy, szívességből, és kóstolhattunk valódi szilvalekváros kenyeret.

A falu közepén volt egy hatalmas kondér, benne sólet főtt, na, ennek még nem tudtam ellenállni, és ezzel úgy jóllaktam, hogy már vacsora sem kellett ezután. :-))

Pedig szívesen kóstoltam volna még fánkot, knédlit székelykáposztával, lecsóban sült oldalast, meg sima lecsót, meg halászlevet, meg sült halat, meg a borscsot, meg nem is sorolom, mert csak csorog a nyálam a sok finomság emlegetése közben.

Tény, hogy az eső ellenére itt is rengetegen voltak, és a végén sajnáltam, hogy nem vittünk néhány ételes dobozt.

Na, majd jövőre!  

Gyümölcskarnevál

El vagyunk kényeztetve mostanság, annyi program közül lehet választani, igazán nem mondhatjuk, hogy unatkoznánk.

Szombaton volt a Nyírségi Ősz megnyitója, a Gyümölcskarnevál. Erős szél fújt, ennek ellenére sokan kíváncsiak voltak a gyümölcskocsik, és a táncosok, mazsorettek felvonulására. MI sem hagyhattuk ki. Emellett a téren kézműves vásár volt, és az elmaradhatatlan kajabemutató. Egy hatalmas kondér csülkös bableves, és emellett sokféle helyi ételkülönlegesség. Ott sütötték a lapcsánkát a nyílt téren, egy tárcsán. Olyan illata volt... volt is sorbanállás érte.

A kézműves vásártól egy kicsit többet vártam, volt már ennél érdekesebb is, de azért volt elég látnivaló.

Jöjjenek a képek:

Gyümölcsmozaik:

Ezt se volt semmi kirakni:-)

Ez tetszett:

  

A fiam kedvence:

Ez meg a nyerő lett:

 

Egy kis olimpia:

Elhaladt a "brokkolis" is:

Homokszobrok a téren:

Vidor

Ígértem, hogy ejtek erről is néhány szót. A Vidor az egy nagyon klassz rendezvénysorozat, mintegy búcsúztatója a nyárnak, így szeptember elején. Itt minden a vidámságról szól. Van színház, koncert, film, és sok minden más.

Ilyenkor nyüzsög az egész belváros, érdemes kimozdulni, mert mindig van itt valami látnivaló. Kicsit később estefelé kezdődnek a koncertek a téren, nem akármilyen nevek zenélnek itt. Minden napra jut egy film, szintén itt a téren. Igazán hangulatos a szabad ég alatt mozizni, az sem utolsó szempont, hogy mindez ingyenesen. A napot éjfélkor a tűzzsonglőrök zárják. Mindez egy héten keresztül.

Nagyon szeretem a Vidort, és tényleg, ki lehet jelenteni, hogy évről évre jobb, és évről évre többet nyújt a közönségnek. Pedig már a legelső is nagyon tetszett. Az újságban is azt írták, már az is nagy erőfeszítésbe kerül, hogy ezt a színvonalat tartani tudják, ehhez képest tényleg egyre csak jobb.

Tavaly átkeresztelték Happy Art-nak.  Azzal magyarázták, hogy a külföldiek nem értik, hogy mi az a Vidor, ezért kell Happyart. Persze, sok ember zúgolódott, szinte senkinek sem tetszett az új név, szinte visszakövetelte a közönség a Vidor nevet. Így az idén újra a régi néven emlegették.

Szerintem - bár engem senki sem kérdezett, de azért elmondom - ez nem elsősorban a külföldiek fesztiválja. Hiszen a film, a színházi előadások, a bábszínház mind magyarul van. A külföldit ez ugyanúgy nem vonzza, akkor sem, ha happyartnak hívják. A koncertek, a jó zene, a híres nevek pedig, akit érdekelnek, az akkor is meghallgatja, ha Vidor név alatt invitálják. A mi fesztiválunk ne legyen angol nevű. Maradjon csak az, aminek először elnevezték: VI-dámság és D-erű OR-szágos seregszemléje.

Ami azért  (még!) nem országos hírű, de lassan az lesz, ugyanis óriásplakát hirdette országszerte. Akit érdekel, hogy milyen programokat kínál, csak egy katt a honlapra:www.happyartfestival.hu  (azért csak az artot erőltetik)

(Most már a díjazottak is fent vannak)

Ezután pedig jöjjön egy kis képes beszámoló:

      Utcagraffiti. Érdemes volt a lábunk elé nézni, tanulságos idézeteket olvashattunk, na meg az aznapi programot is.

Voltak bohócok, zsonglőrök, élőszobrok, sétáló jelmezesek.

   

BMX bemutató, és karikatúra rajzolók.

  

És persze zene, a tér több pontján is.

  

Színházi plakátok, humorosan.

Ezek csak egy délután képei. Az esti műsort sajnos nem tudom képekkel bemutatni, de talán el lehet valamennyire képzelni. Erről csak annyit: a hangulat fantasztikus volt.

Ja, és még valami. Jövőre is lesz Vidor.

Legalábbis remélem!

---

Kórus

Ez is a Vidoron történt, már messziről hallottuk, hogy egy kórus énekel. De fantasztikusan jók voltak, örökzöld slágereket, és mai számokat énekeltek. Közelebb értünk, és akkor jött át az egész hangulatnak a lényege, a körülöttük álló emberek is velük együtt énekeltek.

Felhangzott a "nem csak a 20 éveseké a világ" szerintem mindenki ismeri. A fiamnak is tetszett a dal, a refrénjét ő is énekelte, főleg azt a sort, hogy: -"lalala, lalala, lala lalalala"

Amikor vége lett a dalnak, még énekelt volna tovább, ezért így adott hangot a nemtetszésének: -Ó, ne már! Olyan jó volt ez a lalala!

:-))