Shakespeare rövid versben (humor)

 Ezt most így sikerült, képként elmentenem. Semmi kedvem bepötyögni. 😀 

Régesrég olvastam talán a Lúdas Matyiban, vagy a Fülesben, nem tudom, de megragadt a fejemben, tudtam kívülről mindet. 

Most felelevenítettem, és elmentettem, hogy meglegyen. Darvas Szilárd: Shakespeare a mellényzsebben

Decathlon véleményezés

Nem jelent meg... pedig ez egy pozitív vélemény... ki érti ezt???

Már korábban is jártam úgy a Decathlonnal, hogy belefektettem az energiát, leírtam a véleményemet, aztán meg nem jelent meg. Egyszer írták, hogy nem felel meg az irányelveknek. De hogy pontosan mi bajuk volt vele???

Persze, aki egy pontot (.) rak ki vélemény helyett, azt megjelentetik. Még meg is magyarázzák, hogy az is egy vélemény. Hát persze....hogyne... merthogy csillagozott, és az számít. Én meg hülye vagyok... ha nem akar véleményt írni, akkor csak csillagozzon, megteheti. De pontot: .  ne írjon, mert az nem vélemény. Az egy semmi.

A fene sem érti, hogy kik bírálják el ezeket a véleményeket. És akkor kapjon a vásárló valós képet...

Multis esetek

Vásároltam magamnak egy szuper sportcipőt. Természetesen felpróbáltam a boltban, tetszett is, kényelmesnek találtam, így hát megvettem.

Otthon felvéve ért a meglepetés. Ugyanis, irritálta, nyomta a bokám előtti területet. Érdekes jelenség, először nem is igazán értettem. A boltban jó volt, itthon meg nem? Aztán rájöttem: amikor próbáltam, akkor még rajta volt a lopásgátló, és az kitartotta a problémát okozó részt, így nem vettem észre az üzletben. Voltam bajban, mert ez a cipő így számomra hordhatatlan sajnos. És annyira olcsó sem volt, pedig akciósan árulták.

Nyilván, az első gondolatom az volt, hogy visszaviszem az üzletbe. Igen ám, de ők nem hirdetik úgy, mint az Aldi, Lidl, OBI stb., hogy ha meggondolom magam, visszaadják a pénzt. Ott, abban az üzletben, ahol vettem, ott vagy kicserélik, vagy le kellene vásárolnom. Jó, jó, de mire? Most vásároltam be, igazából semmire nincs szükségem onnan, és azt sem tudom,hogy a későbbiekben lesz-e. Igazából nem olyan sűrűn vásárolok abban az üzletben, és annak sem örülnék, ha utalványban állna a pénzem.

Kicsit kutakodtam a honlapon, és rátaláltam egy viszonylag apró betűs szövegre, miszerint a törzsvásárlói kártya egyik előnye, hogy visszafizetik a pénzt, ha meggondolnám magam. Még azt is odaírták, hogy ez akciós termékekre is érvényes, kivéve, ha külön jelölik. Hoppá, nekem van kártyám!

Lecsekkoltam a honlapon az árut. Nem jelölték. Tehát, fogtam a cipőt, és visszavittem. Egy kedves, fiatal lány volt a pultnál, elmondom, miért jöttem, hogy sajnos, miért nem jó számomra a cipő, és visszahoznám. Ő visszakérdezett, hogy mit szeretnék? Mondom, a pénzt vissza. Mondja, nem biztos, hogy vissza tudja adni, esetleg utalványban. Mondom, jó, ha más lehetőség nincs, bár igazából nincs most szükségem semmire a választékból, és én azt olvastam a honlapon, hogy kártyásoknak van, úgyhogy ha lehetne, akkor a pénzt választanám. Erre ő: - jó, szól a felettesének.

Kijött hátulról a vezető, aki egy kissé, …hogy is mondjam…. idegállapotban volt. Csapkodott, és mondta a magáét. Hogy ő nem érti. Hogy milyen emberek vannak. Hogy ők elmondták hogy milyen lehetőségek vannak. (én nem emlékszem, hogy nekem ezt elmondták volna) Hogy miért gondolják ezt így, Hogy miért veszi meg stb. … végül is, úgy éreztem, hogy burkoltan lehülyézett, még akkor is, ha így nyíltan nem mondta ki, de ez érződött rajta. Ja, és hogy mi a fenének tartom a kezembe a törzsvásárlói kártyát, neki az nem kell. (Jó, akkor elrakom)

Én itt ezen a pontom megfogadtam, hogy csak azért is kedves és türelmes leszek, nem veszem fel a kesztyűt. A fene se fog vele itt veszekedni.

És bement.

Kérdezem a kedves lányt, hogy akkor most mi a helyzet, mert nem igazán értettem ezt a jelenetet. Azt mondta, nem foglalkozzak vele, rendben lesz. (gondolom, nem először viselkedik így a főnöke)

Kis idő múlva kijött ismét a vezető, és (még mindig kissé idegállapotban) annyit mondott, hogy csak visszautalni tudja a pénzt. Jó, hát ez nekem teljesen megfelel.

Megcsinálta a tranzakciót.

Én pedig csak azért is nagyon szépen elköszöntem, szép napot kívántam, remélem érezte a kontrasztot a kettőnk viselkedése között. Habár, addigra már ő is lehiggadt :-)

Multis mindennapok

Viszonylag értelmesnek kinéző, elegáns, jól öltözött, 40-es nő. Árut magasra tartva kiabál vagy 10 méterről. -Ennek mennyi az ára? (...hát, persze, én meg fejből vágom az árát mind a 10.000 árucikknek, vagy nem?) 

Mondom neki: -Ha nincs előtte kiírva az ára, akkor legyen szíves odavinni az árleolvasóhoz, és ott meg tudja nézni. A nő meglepődik: -Igen? -kiabálja. -Igen. - mondom neki, és mutatom is. Arra egyenesen menjen, és ott lesz az oszlopon.

 

Gondoltam, ezzel le van tudva. Á, dehogy... Jön vissza a nő, egyre türelmetlenebb: -Hol van az a leolvasó, mert már vagy 3-szor körbementem?! Még mindig türelmesen mondom: -arra, csak egyenesen menjenés meg fogja látni. (gondoltam, nem igaz, hogy ennyire bonyolult, csak 1 oszlop van, és méteres betűkkel van ráírva, hoyg árleolvasó) 

A nő vergődik a párjának: -ez nem igaz... ez nem képes idejönni... és megmutatni... ide se jövök többet... 

Gondoltam magamban: -hát ne gyere. Persze, hogy nem vagyok képes odamenni, egyrészt nem kérte, másrészt meg nem óvodás, kinéztem belőle, hogy megtalálja egyenesen menve az egyetlen oszlopot, vagy el tudj aolvasni a feliratot, ami messziről látszik. 

Ezen kívül: aki nem tud köszönni, nem ismeri a legyen szíves, kérem, segítene, stb. szavakat, az ne csodálkozzon, hogy nem lesz kinyalva a valaga egy önkiszolgáló boltban.

És a lényeg az egészből: Az a vásárló, aki normálisan meg tud szólítani, az kivétel nélkül megkapja a rendes kiszolgálást. Akkor odamegyek, megmutatom amit kér. De ehhez kell egy normális kommunikáció, és némi intelligencia. Aki csak úgy odalöki mit akar, az ne csodálkozzon, hogy a válasz is csak úgy oda lesz lökve, de az is udvariasabban, mint ahogy ő hozzááll.

a, és megnéztem utána, ott volt előtte az árunak az ára. 

 Csak úgy mondom..... 

Folytatom: 

Nem sokkal ezután egy másik vásárló, aki veszi a fáradtságot, és odajön hozzám (szintén áruval a kezében): -Jó napot kívánok, meg tudná mondani, hogy ennek hol találom az árát? Nincs kiírva, de látom, még pakolnak. Ekkor én, igen, szívesen segítek, mutatom, hogy merre van az árleolvasó, és elkísérem egy darabig, hogy lássam, kell-e még segítség, vagy boldogul egyedül. Mikor visszafelé jön, megkérdezem tőle, hogy sikerült leolvasni? És hogy segíthetek-e még valamiben. 

És nagyon jól tud esni, amikor megköszönik a kedvességemet. Már amikor tényleg kedves vagyok :-) És akkor vagyok kedves, amikor ő a vásárló is kedves velem. Például köszön. De legfőképpen kér, és nem követelőzik. 

 Ennyi a különbség. Nagyon nem mindegy.

Vírushelyzet összefoglaló

Nem én írtam, Facebookon olvastam, de ez tetszik.
Sok igazság van benne :-)

Vírushelyzet-összefoglaló az eddigi, innen-onnan összeszedett ismeretek alapján.

1. Elvileg nem hagyhatod el az otthonodat, de amikor el kell hagynod, akkor elhagyhatod.

2. Maszkot viselni teljesen értelmetlen, de talán jobb, ha hordod, mert megvédhet, de lehet, hogy csak kifelé akadályozza a vírust, de talán egy kicsit befelé is.

3. Az üzletek, szolgáltatók zárva vannak, kivéve, amelyik nyitva van.

4. Ne menj be a kórházba, szakrendelésre, kivéve, ha oda kell menned. Ugyanez érvényes az orvosi rendelőkre, oda is csak végszükség esetén menj, feltéve, ha nem vagy túlzottan beteg.

5. A mostani vírus halálos, de mégsem olyan félelmetes, de néha okozhat akár globális katasztrófát is.

6. Gumikesztyű nem segít, de mégis hasznos lehet.

7. Mindenki maradjon otthon, de fontos kimenni a friss levegőre.

8. Nincs áruhiány az üzletekben, de vannak dolgok, amit nem lehet kapni, ha az ember este akarná azokat megvenni. Vagy reggel. Vagy napközben.

9. A vírus nem ártalmas a gyerekekre ill. fiatalokra, kivéve azokat, akik megbetegszenek tőle.

10. Ha megbetegszel, sokféle tüneted lehet, de tünetek nélkül is megbetegedhetsz. Lehetnek tüneteid anélkül, hogy megbetegednél.

11. Étterembe nem mehetsz, de rendelhetsz éttermi ételt otthonra, amit esetleg olyan személyek készítettek, akik nem viseltek szájmaszkot vagy gumikesztyűt. Vagy egyiket sem.

12. A vírus különböző felületeken 2 órán keresztül, nem, 3, 4, 6, 18 órán keresztül aktív marad. Vagy napokat mondtunk?

13. Számoljuk a halálesetek számát, sőt a halálozási arányt is, de fogalmunk sincs, mihez képest, mert nem tudjuk, mennyien betegedtek meg.

14. Nincs rá gyógyszer, kivéve azt, amelyik talán már van, amelyik esetleg nem veszélyes, persze csak ha nem vesz be túl sokat belőle az ember.

15. Addig otthon kell maradnunk, amíg el nem tűnik a vírus. De csak akkor fog eltűnni, ha meglesz a nyájimmunitás, azaz már körbejárt. Ehhez az kellene, hogy találkozzunk másokkal.

További ötletek?

Forrás: Facebook, ismeretlen szerző  

mindenki csak átmásolva osztotta meg, ami úgy tűnik, mintha ő írta volna

Egy aranyos párbeszéd :-)

Pár évvel ezelőtt az iskolában egészségnapot hirdettek, ahol mindenféle egészséges ételt készítettek a gyerekek, amit meg lehetett kóstoni. Ott hallottam az alábbi párbeszédet:

Tanár néni, belekukkant a tálba: -Jaj, de jól néz ki! Ez hordós káposztából készült?
Kislány: -Nem, nem abból, hanem savanyú káposztából.

:-)

Személyiségteszt

Megcsináltam ezt a személyiségtesztet: Link

Az eredmény:
(INTJ vagy ISTJ)

Ez vagyok én: Építész. És egy kicsit Logisztikus.

Mindkettőben van sok igazság.

Meg talán még egy icipici Virtuóz és Kalandvágyó is van bennem. (Azt mondják, tiszta személyiség nincs.) És ez így van jól.

Érdekes ez a személyiségteszt. Próbáljátok ki! :-)

Mikulás napi meglepi

Ez várt az irodában ma reggel :-)
Köszönöm Mikulás! Vagyis inkább kedves munkatársak :-)

Nem szeret minket az a város (?)

Nem mondanám azért az egész napot negatívnak, -nyilván több volt benne a jó, mint a rossz - csak azért valahogy töménynek tűntek a negatív dolgok - mintha nem szeretne minket az a város :-)

AZ A VÁROS, az a szomszéd kis város, alig 30 km-nyire tőlünk ahová évek óta járunk a strandra.

Persze, az emberek az évek alatt felkapták. Jönnek mások is, sokan. Nagyon sokan. Szóval fejlődött a strand. Sokat. De ennek nem mindig lehet örülni... de ezt most hagyjuk. Nekik az a jó, ha van bevétel.

Kezdődött azzal. hogy fizetős lett a parkolás. De ez sem érdekes, nem sok, nem vág földhöz, és legalább van elegendő parkolóhely, még így is, hogy rengetegen jönnek ide.
A strandbelépő is emelkedett, de hát mindenhol emelkednek, és ez még mindig a megfizethető kategória.

A negatív az ott kezdődött, amikor megláttuk a sort a strand pénztáránál. Kilógott az útig, és ott elkanyarodott. Ilyen sor még a legnagyobb kánikulában sem volt. Sőt, a parkoló csak félig volt, tehát közel sem volt annyi ember, mint egy forró nyári nap.  De tényleg. A legzsúfoltabb napokon is max. negyedóra alatt bejutottunk. Mi van itt?
Kiderült, hogy csak az egyik pénztár működik. Mert nincs wifi. Hogy őszinte legyek, nem igazán értem az összefüggést...  Attól még nyithattak volna egy másik pénztárt a készpénzzel fizetőknek, de nem. 1 órát álltunk sorban. Persze, SZÉP kártyával simán fizethettünk.... ennyit a wifiről.

Mindegy, bent voltunk.
Szauna.
Ilyen még nem történt velünk, hogy a kocaszaunások nem engedtek önteni.... Hoppá...
Igazából, nekem nincs bajom a kocaszaunásokkal... ők azok, akik csak melegedni járnak a szaunába, lényegében összetévesztik a száraz gőzzel. Jaj, csak ne legyen pára meg ne legyen forróság. Oké, rendben van, aki nem bírja, és így érzi jól magát, hazsnálja így, elfogadom. De nehogy már, miattuk ne lehessen rendeltetésszerúen használni a szaunát? Eddig is voltak kocaszaunások, nem zavartak senkit, és aki nem bírta az öntést, az kiment. Ez így van rendjén, szerintem. Normális esetben.

De ezek különlegesen egymásra találtak. Az egyik szólt, hogy ne öntsünk, a másik kettő helyeselt, a harmadik meg elkezdte szidni a normál szaunázókat, és megmagyarázta (!) hogy a szaunához nem kell az öntés, mert az csak gőz, és attól nem izzad az ember, csak úgy érzi (!) (biztosan a finnek is hülyék ehhez....)
A többi kocaszaunás meg nagy bőszen bólogatva egyetértett vele. Ha nem a saját fülemmel hallom, el sem hiszem.
Hozzátette még , hogy a sok idióta ide szokott járni a városunkból, de hülyék azok, nem tudnak szaunázni, mert öntenek. (ettől durvább szavakat használt, még jó, hogy nem tudta, hogy mi is onnan jövünk)
Aztán előadta, hogy mindjárt jönnek azok a "barmok" akik önteni szoktak, és tőlük sem lehet majd (szerinte) normálisan szaunázni.(név szerint nevezte meg őket)
A többi ezzel is bőszen helyeselve értett egyet.

Az az igazság, hogy akkor még nem tudtam hogy azok a barmok kifejezés alatt szaunamestereket értette.....  No komment....

Szóval, megvártuk, míg a kocaszaunások elhagyták a szaunát, ez is volt vagy fél óra.

Ezután megéheztünk, és a megszokott lángososhoz mentünk. Hát itt is... oké, hogy itt sütik a (szerintem) legjobb lángost az országban, de soha nem álltunk ennyit sorba. És az emberek nem akartak elfogyni, végig, míg ott voltunk, háromszor annyi ember állt sorba, mint az előző években a legnagyobb tömegben is.
Kivártuk, megkaptuk a lángost. Mondom: nem kaptunk rá sajtot, az lemaradt. Erre a kiszolgáló: -nem kértünk rá. Mondom, dehogynem: nézze, ide is ki van írva, hogy sajtos, tejfeles, zöldséges - 500 Ft. Mi ezt kértük, tejföl nélkül, és ezt is fizettük. Miért kérnénk még pluszban rá sajtot, ha alapból is jár? Na, rakott rá sajtot, de miért kellett ehhez a körítő duma?

Öltöző. 1 db van, üres volt, elfoglaltam. bezártam, ahogy azt kell. Erre kopogtatnak. Majd megint. Benyit, zárva. Hallom: -ja, ez foglalt?  Elmegy. Jön a következő. benyit. Zárva. bekopog. Mondom foglalt. Hallom: -ja? vannak bent? ... Jön a harmadik. Kopog. Benyit. Zárva. ugyanez... és nem értem, ezek nem látják a piros (foglalt) jelzést a kilincs felett? Kifelé jövet lecsekkoltam: ott van. Látható.
Na, mindegy. Csak idegesítő volt kissé ez a folytonos kopogás.

Fagyi. mert itt a belvárosban van egy fagyizó, ahol nagyon finom. De hogy mi ebben a ... városban mindig eltévedünk.... ! Nem értem, pedig nem nagy város, nem is túl bonyolult, de valahogy mégis sikerült megint elkavarnunk. Pedig már van Wazze meg Google is, de nem tudtam a fagyizó nevét, ezért a belvárost jelöltem meg. Hát az egyik körforgalomban valahogy nem a jó kijáraton mentünk ki (tábla nincs) aztán addig kavarogtunk, míg egy ismerős részleghez nem értünk, ahonnan hazafelé szoktunk menni. Na, innen visszafelé meglett az utca, csak éppen egyirányú. A másik végéről :-) De ezt már viszonylag könnyen megtaláltuk.
Fagyi továbbra is finom, csak a gömbök kicsik.
Tálkában kérem, meg is kapom. Igen, de kiskanál nélkül. Úgy kellett kérni, mondta a csaj, hogy itt van, el kell venni. Ja, igen, egy zárt dobozban, amibe lentről nem lehet belelátni, és rá sem volt írva semmi. Most őszintén, olyan nehéz lett volna neki hozzátenni a kiskanalat a tálkához, vagy szólni, hogy onnan vegyek?

Kocsinkkal párhuzamosan parkoltunk, erre jól ránk állt egy nyugdíjas pasi. Előttünk a járdaszegély, mögöttünk meg ő. Az nem zavarja, hogy kapubeállóban állt meg, (ráadásul fel is volt festve az aszfaltra a csíkozás, hogy oda ne álljon senki) nem vette észre, vagy nem érdekelte. Az sem érdekelte, hogy ezen kívül rengeteg parkolóhely volt még, (igaz, onnan gyalogolni kellett volna +10 lépést) És az sem érdekelte, amikor segítettem a páromnak kiállni, hogy neki ne menjen az ő autzójának. Odanézett, látta, hogy nem tudunk kiállni, és elfordult, nem érdekelte, nem jött oda, hogy arrébb álljon. Különösebben nem zavarta a dolog...(végül sikerült kiállni, nem túlzok, fél cm-re kellett megközelíteni az autóját, hogy ki tudjunk fordulni)

Aztán hazaértünk.

Arról már nem is beszélek, hogy a megyehatárig olyan gödrös az út, hogy szégyen, és évek óta így van, megkönnyebbülés átérni a mi "sötét" megyénkbe, ahonnan végre normális, sima út vezet hazáig.

Kenyérrecept szépírással

Találtam egy ilyen recept leírást. Úgy kábé 11-12 évvel ezelőtti lehet. Csak feltűnt, hogy milyen szép egyenletesen írtam akkoriban.

Azt hiszem akkoriban ezeket a kenyereket sütöttem.

Melltartó sztori - női dolgok!

Igazából ott jutott eszembe a téma, amikor a facebookon szembejött velem egy hirdetés, hogy találja meg a saját melltartót egy teszt segítségével. És alatta a kommentek 95 %-a arról szól, hogy utáljuk a melltartót, de muszáj hodrdani, és nehéz megtalálni ami kényelmes, stb. stb.

Hát elmondanám, hogy én nem utálom. Sőt. Zavar, ha nincs rajtam melltartó.

Azért elárulom, hogy nem volt ez mindig így.
Én is ugyanúgy álltam hozzá, mint a kommentelő nők nagy része.

Egészen addig, amíg meg nem találtam a _nekem_ tökéletes fazont.

Volt persze korábbanis olyan melltartóm, amire azt hittem, hogy az én fazonom, mert kényelmes volt, de ennyi. Hordtam azt, amíg ki nem vonták a forgalomból, és nem tudtam utánpótlást venni.

Elindultam tehát megkeresni a megfelelő melltartót. Próbáltam, tetszett, megvettem, majd a hétköznapokban kiderült, hogy mégsem olyan tökéletes. Mert nem bírja a mozgást, nem tart, elcsúszik, és bevág a nap végére.
Tehát tovább kerestem.

Az már hamar kiderült, hogy a kínai boltokban található melltartókat nem nekem gyártották.

Az olcsóbb márkásak sem voltak az igaziak. 

Marad tehát a klasszikus márka, a triumph.
Az már kiderült, hogy a szivacsosak nem álltak rajtam sehogy. A merevítősek meg kényelmetlenek voltak. A csipkéset meg egyszerúen nem szerettem.

Tehát, ezekkel az elvárásokkal bementem egy márkaboltba. Mondtam, mit szeretnék. Az eladó mutatta. Felpróbáltam. Nem volt az igazi egyik sem, ráadásul az áruk is húzós...

Szerencsémre itt pont egy olyan eladóba botlottam, aki nagyon értette a dolgát. És azt akarta, hogy a vásárló vegyen valamit,. És elégedetten távozzon.

Elővett egy fazont. Azt mondja. -ezt próbáld fel, szerintem ez jó lesz neked.
Én megnéztem: - ó, de ez szivacsos, és azok rajtam nem szoktak jól állni- ó, és merevítős is... hát... legalább nem csipkés... :-)
Eladó: -tudom, mondtad, hogy nem szeretnél szivacsost, se merevítőset, de mégis azt mondom, próbáld ezt fel, mert szerintem ez lesz a te fazonod. Majd meglátod :-) Csak egy próba, és ha nem jó, akkor sincs semmi baj, de legalább próbáld fel.
-Hát jó. Meggyőzött. Felpróbáltam. Kényelmes. (az eladó segített a pántokat a méretemre állítani). Alig éreztem, hogy rajtam van. És nem is állt rosszul...
Azt mondja az eladó: -Figyi, adok a egy atlétát, vedd fel, és majd meglátod, milyen szép dekoltázst csinál...
Felvettem az atlétát. Belenéztem a tükörbe: -Azta! Nem is tudtam, hogy ilyen jó melleim vannak! Fúúúú, nem semmi. :-) Kell nekem ez a melltartó :-)

És megvettem. (pedig nem volt olcsó) És a következő héten visszamentem, és vettem még 3-at.

És azóta is ezt a fazont hordom. Már nem is tudom, hány éve. Drága volt, de nagyon megérte.
És hálás leszek annak a kedves Triumph márkaboltos eladónak, (aki nem könyvet olvasott a boltban, mint az egyik kolléganője) hanem valóban segített nekem, a tudatlan vásárlónak megtalálni a tökéletes fazont. (mert magamtól biztosan nem vettem volna le a polcról, ha ő nem beszél rá.)

Napi párbeszéd... avagy mit jelent a kultúra?

Jövök haza, a lift előtt áll egy bicikli, a bicikli és a lift között a szomszéd. Kislift áll, tudom, nem fér bele a biciklivel, azt is látom, hogy a szomszéd felküldte a liftet (addig nem jön a nagy) csak még nem indult el. Gondoltam felmegyek vele, márcsak azért is, mert akkor hamarabb jön a másik.
De nem férek oda a biciklitől, és a szomszéd is útban áll, háttal van, nem vesz észre.

Köszönök. Semmi reakció.
Mondom: -felmegyek én a kicsivel...
Semmi.

Akkor látom, hogy mindkét füle be van dugva, zenét hallgat. (Gratulálok, sok ész kell ehhez amúgy, hogy úgy biciklizzen valaki, hogy semmit nem hall a körülötte történő dolgokból. Életveszélyes, de az ő dolga)

Kislift elmegy, szomszéd hátralép. Észrevesz. Mondom neki szépen: -elvittem volna azt a liftet.
Nem hallja, visszakérdez: -mi? és kiveszi a füléből a dugót.

Megismétlem, amit mondtam: -elvittem volna azt a kisliftet.

Erre felcsattan: Jó van na, hát nem férek be a biciklivel, meg mindenki siet hazafelé, meg én is mennék..elküldtem a liftet és akkor mi van.

(Nézek rá, ennek meg mi a baja, nem jutott fa... ööö dinnyeföld?)

Én: csak azt mondtam, hogy elmentem volna, de nem fértem oda...
Erre már folytatja is: -jó, hát ordít a zene a fülemben, nem vettelek észre... (de mindezt felháborodott stílusban, emelt hangon, mintha valaki szemrehányást tett volna neki)
Én már inkább meg se szólalok, felmérem, hogy itt nem hat az értelem...

A szomszéd csak mondja a magáét emelt, ideges hangon: -és különben is lehetne ezt kultúráltabb stílusban is mondani...

Erre csak annyit jegyeztem meg, hogy szerintem én elég kultúráltan mondtam.
Innentől kezdve már nem figyeltem, mit reagált, mert az már csak bla-bla-bla volt a számomra, annyira nem érdekelt.
Egy bizonyos szint alatt nem szoktam vitatkozni, mert nincs kivel.

Utána viszont nem voltam kultúrált, elismerem. Gondoltam, hogy ha ekkora pofád van, és ennyire nem veszed észre magad, akkor udvariaskodjon veled a fene. Be tudod tolni a biciklit egyedül is. Igaz, hogy majdnem pofánvert a hátizsákjával, de számítottam rá, és csak röhögtem magamban.

-x-

Igazából, ha jobban belegondolok, nem lep meg a stílusa. Én mindig is olyan "félreállós" voltam, akinek le lehet ordítani a fejét, nem fogok belemenni értelmetlen vitákba, inkább arrébb megyek. Ő viszont mindig is ilyen nagypofájú, közönséges nő volt, amióta ismerem. Ezt már az Iwiw-es időkben láttam, volt egy-két "kultúrált" megnyilvánulása. Nem tud normális hangnemben semmilyen nézeteltérést lerendezni, hallottam egy párszor, messziről is :-). 
Akkor most énis megkérdezhetném, hogy ki a kultúrált, és ki nem?

Különösebben nem is érdekelt, mert sosem akartam jópofizni vagy kapcsolatba kerülni olyanokkal, akik nem fizettek közös költséget, csak azt hangoztatták, hogy tojnak bele. 
Szóval, van baj....más is, de a bunkó az bunkó marad.

Mert ingyen minden kell - sztori

Régebben történt, hogy felraktam a facebookra egy helyi csoportba egy tárgyat, hogy aki szeretné, ajándékba odaadom.
Rögtön jelentkezett is egy nő, hogy stop, neki kell. Ennyit és nem többet. (Láttam, hogy nem helyi, hanem egy távolabbi faluban lakik, nem akarom bántani, de ránézésre kicsit olyan... falusi, na.)
Írtam neki, hogy rendben, és a város melyik területére kellene jönni, és hogy mikor szeretné elvinni.
Semmi válasz.
Másnap sem.

Közben rámírt egy ismerősöm, hogy a barátnője pont ilyen akármit keres, és ő szívesen elvinné neki, de fizet érte, nem várja el ingyen.
Visszaírtam neki, hogy ugyan valaki lefoglalta, de azóta nem jelentkezik, és nem tudom, hogy mi van, de ha eljön érte, akkor odaadom neki, és nem kell fizetnie semmit.
Erre az ismerősöm kocsiba ült, eljött, megkapta a cuccot, örült, és hozott cserébe egy tábla csokit.
Itt akár le is zárulhatna a történet, de nem.

Mert úgy kábé 1 hét múlva jelentkezett az első illető, hogy akkor mikor jöhetne.
Megírtam neki, hogy mivel nem jelentkezett, ezért odaadtam másnak.

Erre kiakadt, hogy ő nem az interneten éli az életét, meg ünnepeltek a családdal, és különben is, írta, hogy stopp!!. (a helyesírásáról inkább nem nyilatkozom semmit)

Na, mondom, jól van, higgadj le, van egy másik hasonló tárgyam, mint az előző, azt szívesen odaadom, ha kéred, csak, hogy ne maradjon benned rossz érzés - de most utaztam el, úgyhogy csak a jövő héten tudom odaadni. (itt pontos dátumot írtam)
Rögtön lehiggadt, és persze, hogy kell.

2 nap múlva rámír, hogy itt van a valakije a környéken, és most el tudna menni, ha oda tudnám adni, és írjam a pontos címet hogy hova menjen.
Én csak lestem, hogy ez a nő most ennyire hülye, vagy ennyire nem tud olvasni, szöveget értelmezni, de vettem egy nagy levegőt, és leírtam neki még egyszer, hogy most nem vagyok otthon, és pontosan melyik naptól kezdve tud érte jönni, és akkor jelentkezzen.

Hát azóta is jelentkezik :-) ennek több, mint egy éve már....
Ennyire kell neki a cucc...

Na, én biztosan nem fogok könyörögni neki :-)

Egyébként van egy ismerősöm, ő csinálta ezt, hogy ha valamit ingyen, vagy ajándékba kínáltak, akkor rögtön lecsapott rá, függetlenül attól, hogy valóban szüksége volt-e arra a dologra, vagy sem. Lényeg, hogy ingyen volt, és ne vigye el más, csak ő. (egy ideje már tiltottam őt az ingyenesen elvihető posztjaimról, annyira unalmas volt..., de igazából ott rágtam be, hogy mindent elvitt szívesen, de egy köszönöm, vagy köszi, nem jött ki a száján...)

Parkoló

Na, ezt is megértük, van felfestés a parkolónkban:-)

Igaz, itt a ház előtt általában tudtak parkolni az emberek, felfestés nélkül is. Van egy parkolósziget, 6 db autó fér el egymás mellett, és szemben is 6 db autó. Középre ültettek egy fát, ehhez lehetett igazodni.
Ment ez felfestés nélkül is.
Az én szomszédaim tudnak parkolni. :-) Nem úgy, mint ők:
(mert amúgy felfestették még nagyon sok helyen)

Na, de 30 év után végre parkoló festésünk is van. Ez azért jó hír, vagy nem?
:-)

Ezt jól megjavítottam :-) ....avagy, ha a hülyeség fájna....

Na, szóval az történt, hogy még a karácsonyi sütés-főzés idején bepakoltam a kenyérsütőgépbe a beigli hozzávalókat, majd indítottam /volna/... és semmi...., vagyis nem indult...és hozzá egy kis égett szag is társult. Ó, a franc...

Hát, nem örültem neki, mert megszoktam, szerettem ezt a kis gépet, de úgy belegondoltam... 16 éve használom, végül is, kiszolgálta az idejét, nincs mese, venni kell majd újat.

A régit azért még nem dobtam ki. Újat sem vettem. Hajtott a kíváncsiság, hogy mi lett a baja, és nem javítható-e véletlenül. Mert én szerettem ezt a gépet.

Ma előszedtem, hogy na, akkor szétszedem, és ha menthetetlen, akkor kuka.

De valami kis hang belülről azt súgta, hogy nézzem meg még egyszer, hogy tényleg nem működik?

Bedugtam, rendesen becsipogott, nyomom az 1-es programot, indul rendesen. Megörültem: ó, hát ez megjavult. Nyomom a 8-ast, semmi. Elszomorodtam, ó, hát mégsem javult meg. 1-esen indul, 8-ason nem.
(Egy kis magyarázat. A kenyérsütő gépen elől vannak az olyan programok, amik dagasztanak és sütnek, hátul pedig a részprogramok, ami pl. a csak dagasztás)

Nézem tovább: de hát a 2-es is jó, mi van ezzel? Vagy a vezérlőpanel ment ki? Végignézem. Mindegyik indul rendesen, csak a 8-as nem. Hát, attól még talán használható.

Aztán megnézem még egyszer, szemüveggel. (ez fontos)  Ó, B+!!! Leesett! Nincs ennek a gépnek semmi baja!!!

Egyszerűen csak nem a 8-as program a dagasztás! Az van odaírva, hogy "Backen" vagyis SÜTÉS. A 7-es program a dagasztás. Hogy ezt hogy néztem el, hogy keverhettem össze, vagy hogy felejthettem el, nem tudom. De csak vertem a fejem a falba (ez persze képletesen értendő :-))) hogy lehetek ekkora hülye??? Még majdnem kidobtam ezt a jó kis gépemet!!

Így már értem, hogy miért nem indult el a motor, és miért volt az a kis égett szag :-)

Nem a gép hülye, hanem aki programozza :-)
De a lényeg, hogy gyorsan és ügyesen megjavítottam :-D

Ennek örömére sütök is egy kis pogácsát.
Ezzel a jó kis géppel:

Rejtvény - Grafi-logika

Csak egy életkép

Tegnap mentem a Decathlonba vásárolni. A parkoló eléggé tele volt, mégis észrevettem, hogy van két parkolóhely egymás mellett. Szemből jött egy autó (BMW), először befordult a hozzám közelebb eső helyre, majd tolatott, és korrigált, beállt a tőlem távolabbiba.

Eddig rendben is van a történet. (Még gondoltam is magamban, hogy milyen rendes BMW-s, hogy nekem is hagy helyet, és nem foglalja el a két parkolóhelyet egyedül.)

Én nem láttam, hogy mi miatt változtatott az eredeti elképzelésén, mert nem láttam rá a parkolóra, kitakarta egy "puttonyos" autó.

Befordultam a parkolóhelyre, és akkor már láttam, hogy mi volt az oka, hogy nem oda állt a BMW-s.
Aki közben kiszállt az autójából, és megállt mellette. Egy díszpicsa  ööö.... vagyis egy fiatal nő. Engem nézett. Sőt, bámult.
Merthogy ott állt a parkolóhelyen egy ottfelejtett bevásárlókocsi. (pénz nem volt benne, gondolom, ezért is nem vitték vissza a helyére)

Egy pillanatig azt hittem -amikor felvette velem a nő a szemkontaktust- hogy lesz annyira rendes, és arrébb tolja, hogy be tudjak állni. De nem. Csak állt, és bámult. Érdeklődve figyelte, hogy mit fogok csinálni. (még lehet, nevetett is magában, hogy nem tudok beállni)

Na, hát ezt nézhette. Nem volt olyan megoldhatatlan a probléma, mint ahogy neki tűnt.
Félig beálltam a parkolóba, kiszálltam az autóból, arrébb toltam a bevásárlókocsit, majd visszaültem az autóba, és befejeztem a parkolást.

A nő pedig végig bámult. Nem tudom, mi volt olyan érdekes ezen...

Amúgy meg utána gondolkodtam, hogy miért vártam el tőle egy pillanatig is azt, hogy segít nekem, és arrébb tolja a kocsit, ezzel elhárítva az akadályt, ami miatt nem lehetett normálisan parkolni????

Talán azért, mert fordított esetben én ezt tettem volna...

De neki jobban esett bámulni, mint hogy megmozdítsa azt az értékes seggét, és egy icipici empátiát mutatva megtenne egy olyan dolgot, ami fél percig sem tart, és neki semmibe nem kerül.

Aztán rájöttem, hogy neki ez így sokkal szórakoztatóbb volt.

Tiszta Chicago

Mentem haza délután a munkahelyról, látom, hogy a Plaza előtt a másik sávban rendőrautól állnak, villognak kéken, és áll ott egy mentő is.

Előszor azt hittem, valami közlekedési baleset. De fura volt, hogy ahhoz nem kell ennyi rendőrautó, meg rendőr.

Gondoltam, mindegy, majd megírja az újság, hogy mi volt.

Megírta.

Megkéselték az eladót az egyik butikban. Fasza...
Pedig ez nem is annyira rossz környék. Forgalmas út, új építésű házak...

Egyszerűen nem tudom, mit gondoljak.
Hogy mik történnek itt.........

Az óra átállításról

Megmondom őszintén, nagyon nem szerettem ezt az évente  kétszeri óra átállítgatást. Végigjárni a „Nagy Házi Órautat” vagyis minden órát sorban átállítgatni a házban J Meg a kocsiban.

Szerencsére ez végre meg fog szűnni. Mégsem örülök…

Mert valószínüleg a téli időszámítást fogják meghagyni,  mivel az az eredeti. De ha az az eredeti, akkor miért nem hagyták békén, hogy azt szokjuk meg???

Én a magam részéről alig vártam minden évben, hogy átálljunk a nyári időszámításra.  Most pedig ez minden bizonnyal el fog maradni. Rettenetesen hiányérzetem lesz, attól félek…

Az őszi óra átállítást pedig kifejezetten utáltam. Lehangolt, hogy korán sötétedik, konkrétan az esti csúcsforgalom is sötétedéskor kezdődött. 

Én sokkal inkább ébrednék, és  indulnék  sötétben,  mert inkább a munkaidőmben legyen sötét, és úgyis kivilágosodik, nem mindegy, hogy hol vagyok közben. Ellenben inkább a szabadidőmben legyen tovább világos, amikor hazaérek a munkából.

Persze, nem mindenki gondolja így, valaki nem szeret sötétben kelni és készülődni.  Én meg nem szeretek sötétben hazaérni. Ha már választani lehet. De nem lehet.

Valakik majd eldöntik, vagy már el is döntötték.

Pedig olvastam egy felmérést, és aszerint többen szeretnének a nyári időszámítást megtartani az eredeti télivel szemben.

Ez nem számít?

És a többi országban mi lesz? Lehet, költözni fogok egy nyári időszámításos helyre J

Csak álmodtam...

Ma reggel álmomban (vagy félálmomban?) az alábbi gondolat kúszott be a fejembe: -Egyáltalán miért akarok én annyira futni? Az olyan strapás. Úgyis mindig csak elfáradok tőle.
Nem kell az nekem...... és felébredtem :-)

Most mondjátok meg, mi volt ez? Én kiakadtam egy kicsit magamon :-) Alig várom, hogy visszatérjek a régi énemhez, és akkor ilyen gondolatokkal ébredek? :-):-):-)