5. túra: OKT-11 Tokod-Dorog

Legutóbbi téli túránkra Karácsony után indultunk el.

Két ünnep közötti időszakot Pesten töltöttem. Terveztem egy Pest közeli túrát, mégpedig a OKT-14-est. Aztán mégsem az lett.

D. csatlakozott hozzám, és mivel kétfelől indultunk, így az oda-visszajutás kicsit macerás lett volna. Ezért néztünk egy másik, egyszerűbb szakaszt. Egy rövidet, mert mégiscsak tél van :-)

Így lett a Tokod-Dorog, kb. 10 km. Este kicsit utánaolvastam a szakasznak, és meglepett, hogy elég nehéznek írják le egy részét, lehet, nem lesz ez annyira egyszerű, mint gondoltuk :-)

Dorogon találkoztunk. Busszal átmentünk Tokodra, pont a pecsételő hely előtt van a buszmegálló. Indultunk kifelé a faluból. Innen még sima ügy volt. Majd ahogy indultunk a Nagy-Gete hegy felé, elkezdett egyre kövesebb lenni az út. és egyre meredekebb, egyre nehezebben volt járható. Ezen a szakaszon jó lett volna egy túrabot, mert anélkül kicsit nehezebben, óvatosabban kelett menni, kézzel kapaszkodva, köveken, faágakban, szóval, kűzdelmes volt.

A kép nem adja vissza az út meredekségét, sem a nehézségét, legyen elég annyi, hogy volt némi izomláz másnapra :-) Ráadásul ez egy olyan hegy volt, hogy nem akart vége lenni. Látszott már a teteje, kiderült, hogy van még egy másik emelkedő. Felmásztunk oda is, de ott sem volt vége, újabb ösvény felfele. Szóval, nagyon jó érzés volt végre megérkezni a kereszthez, a hegytetőre.

Itt kicsit megpihentünk, ettünk-ittunk, csodáltuk a gyönyörű kilátást, ami elénk tárult. Megérte a kűzdést a csodaszép panoráma. Szerencsére szép napos időt fogtunk ki.

Továbbindultunk Dorog felé, ez már egy kellemes séta volt az előzőekhez képest. Egyszer néztük el az utat, elértük a Csolnok nevű település szélét, ami gyanús volt, de szerencsére nem kellett sokat visszamenni. Kicsit kopott volt már a jelzés, elsőre nem vettük észre. Azért ilyenkor jó szolgálatot tett a kéktúra app.

Doroghoz közeledve egy régi bánya emlékhelyet is útba ejtettünk. Ezen a környéken szinte minden a bányászatról szól. Beérve a városba, egy kellemesen emelkedő panorámaúton elértünk az aknatorony kilátóig. 

Nagyon szépen kialakították ezt a pihenőhelyet a kilátó alatt, ismét csodaszép panoráma tárult elénk, a Pilissel, balra pedig a Dunával és az Esztergomi bazilikával. 

Kis pihi után lesétáltunk a Kálvária domb lépcsőjén, és visszatértünk a dorogi vasútállomásra.

(Itt jegyzem meg, hogy a dorogi pecsét jó vastagon össze volt kenve zöld temperával. 2 db papírzsepkendő kellett hozzá, hogy nagyjából letöröljem. Persze, a kezem is tiszta zöld lett tőle, mehettem kezet mosni.

Innen is csókoltatom az illetőt, aki nem képes venni egy bélyegzőpárnát magának, vagy ha már festéket használ, legalább tisztítaná le maga után a bélyegzőt. Tényleg olyan nagy elvárás lenne ez???)

4. túra: OKT-27 Pálháza - Vágáshuta

 Ez már az új szakasz.

Füzérradvány most Pálháza lett. 

Itt szakaszoltunk, mert könnyebb volt a logisztika.

Nov. 6-án még jó idő volt, úgyhogy E.-vel megcsináltunk egy kis szakaszt.

 (E-vel nem tudok hosszú túrát tervezni, mert lassú is, és a térde is fájdogál néha, de jó társaság, és szeret túrázni. Túrabotot is vett magának. Nem  mellesleg a Milicet is hősiesen végigcsinálta, pedig az kicsit sok volt neki, km-ben is, és meredekségben is. Ezért vele rövidebb szakaszokat tervezünk, főleg így őszi időszakban, amikor hamarabb sötétedik)

Vágáshután hagytuk az autót, majd busszal átmentünk Pálházára. Ittmár az új szakaszon túráztunk. Kifelé a faluból, elmentünk a perlitbánya mellett, volt egy kis teherautó forgalom. Ezen a részen elégsokat kell aszfaltúton gyalogolni, de engem nem zavar. 

Kishután megpihentünk egy buszmegállóban, szendvicseztünk egyet. Ahogy néztük, ott csatlakoztunk rá a régi kéktúra útvonalra. Továbbra is még mindig aszfaltúton haladtunk. Nagyhutára érve bélyegeztünk egyet az önkormányzat előtt. Érdekes, hogy Nagyhuta egy kisebb falu, Kishuta pedig egy nagyobb. 

Nagyhuta falu végén letértünk az aszfaltról, és kezdődött az erdei, hegyi szakasz. Előkerültek a túrabotok, itt már volt egy kis emelkedős rész. Át a hegyen, fák között sétáltunk, leereszkedtünk egy szélesebb erdeiútra. Itt már hallottuk, hogy favágók dolgoznak a közelben. Ahogy haladtunk, ez az út egyre sárosabb lett, néhol elég nehéz volt kikerülni. Az autók vagy a munkagépek egész mély árkokat szántottak az útra, dagasztva a sarat. 

Végre kiértünk a vágáshutai útra, innen ismét aszfaltúton sétáltunk bea faluba. Kellett még menni azért jócskán. Vágáshuta egy hangulatos, csendes kis zsákfalu, kedves emberek lakják. 

A faluban pecsételtünk, és ezzel véget ért a mai túránk.

3. túra: Kéktúrázás napja - OKT-26 Makkoshotyka - Nagy Nyugodó

 A Kéktúrázás napjáról tavaly hallottam először, persze már a túranap után. Úgyhogy akkor eldöntöttem, hogy a következő évben, vagyis az idén, mindenképpen részt veszek rajta. 

Próbáltam egy olyan szakaszt választani, amit nem szívesen vállalnék be egyedül, meg persze 1 nap alatt megjárható legyen tőlünk. 

Először a Putnok, Bódvaszilas , Aggtelek környéki szakaszokat nézegettem, de aztán egy könnyebben megközelíthetőt választottam.

Sárospatakon hagytam az autót, onnan ment busz Makkoshotykára. Nem volt teljes a létszám, tizen valahányan voltunk. Ráadásul esett az eső. Ha egyedül mentem volna, akkor ezt biztos kihagyom, de mivel elég régen készültem erre a túrára, így muszáj voltam bevállalni az esős időt. Sajnos, cipőn nics igazán esőálló, persze így utólag mehettem volna a Decathlonos terepfutó cipőmben is, bár ide legjobb lett volna egy túrabakancs. 

A túra elején kaptunk egy apró kéktúrás ajándékot.

Így társasággal egész jó volt, később még az eső is elállt. Persze, a sár az maradt. Tapadt is a cipőre rendesen. Nekem, kezdőként ez új élmény volt, bár annyira nem örültem neki, de hát ez is a túrához tartozik. A túra alatt elég sokat beszélgettem egy tapasztalt túratárssal, aki már lassan befejezi a kéket, sok jó tippet adott öltözettel, felszereléssel kapcsolatban, és mesélt a korábbi túraútvonalairól is. Így hamar telt az idő.

Megérkeztünk a Cirkáló-tanyára, ahol előjött sok cuki kismacska. Kaptak kaját, meg mi is elfogyasztottuk a szendvicseket. 

Utána indultunk tovább. Ez nem túl emelkedős szakasz, könnyen járható. Egy komolyabbnak mondható emelkedő volt. Útközben többször megáltunk szusszanni egyet, és bevártuk a lassabb túratársakat. 

Útközben többször is láttunk foltos szalamandrát. (amiről sajnos nem készült túl jó fotó, pedig ott van a képen :-))

Meglepően gyorsan telt az idő, egyszercsak megálltunk egy útkereszteződésnél, hogy megérkeztünk Nagy-Nyugodóra. Nekem ez kicsit csalódás volt, ez olyan kis semmilyen.. Azt hittem, valai rét lesz, vagy nagyobb tisztás, hiszen olyan szép neve van, de ez csak egy útkereszteződés. Pecsételtünk, majd a kék kereszten lesétáltunk Sátoraljaújhely vasútállomásra.

Itt némi várakozás után indult a vonat, amivel visszajutottam Sárospatakra az autóhoz.

2. túra: OKT-21 Mátraháza-Kékestető

 Folytatjuk a kéket.

Ez egy kis minitúra lesz, Mátraháza parkolóból felsétálunk a Kékestetőre.

Mátrafüreden welnesseztünk, és úgy gondoltuk, hogy egy délelőtti kirándulást teszünk a kékesre, de nem autóval, hanem a kéktúra útvonalán megyünk fel.

Én azt hittem, ez egy rövid, de nehéz szakasz lesz, de tévedtem :-) Megmondom őszintén, a Kis-Milichez képest ez nekem sokkal könnyebb volt.

Pecsételés után egy köves úton indultunk el a hegytető felé, majd következett egy meredekebb szakasz. Utána is erősen emelkedett, de szép lassan lehetett haladni. A Szarvas forrásnál kicsit megpihentünk. Felfelé menet többször kerezteztük az autóutat, és meglepetésemre már látszotta  sípálya büfé teteje, és a parkoló. Fent voltunk.

Megkerestük a pecsétet, majd felmentünk a kilátóba, és körbejártuk Magyarország legmagasabb pontját. Ezután úgy döntöttünk, hogy visszafelé is gyalogolunk, sőt, a régi síugrósáncot is útba ejtettük.

Kellemes kis túra volt, ezután visszatértünk lazítani a wellnessbe.

Ez km-ben több volt kicsivel, csak egy rossz beállítás miatt a lassú haladást pihenőidőnek érzékelte, és nem mérte az órám.

Elkezdtük a kéktúrát - 1. túra: OKT-27 Hollóháza-Füzér

 Elkezdtük a kéket. 

Már kb 1 éve, hogy elterveztem, végig fogom járni, de valahogy mindig csak halogattam a kezdést. Ám, amikor olvastam, hogy ezen a szakaszon megváltoztatják az útvonalat, és megszűnik a Bózsvai bélyegző, akkor egyszerűen muszáj volt elindulni. Utolsó lehetőségem, agy hétfői szabadnap, munkatársam E. szintén szabad. Ő kicsit variált, hogy más dolga lesz, én mondtam neki, hogy egyedül is elmegyek, végül úgy döntött, elkísér.

Autóval mentünk Füzérre, ott leparkoltunk, majd átbuszoztunk Hollóházára. A Porcelángyárnál szálltunk le a buszról, itt pecsételtünk, és a kedves portás bácsitól kaptunk két kis hollóházi pohárkát, rajta az Országos kéktúra, illetve Hajrá! felirattal. Kedves gesztus a gyártól a kéktúrát itt kezdők számára. 

Felsétáltunk a faluközpontba, készítettünk néhány képet a 0 km kőről, és az emlékműről, majd nekivágtunk.

Az eleje egy kellemes, erdei séta volt, kis emelkedővel. Amikor már elég sokat mentünk, akkor megláttam valami kéktúrás táblát. Azt hittem, a Bodó rét az, de az még arrébb volt, ez csak egy sima útjelző tábla volt. Mentünk, amerre mutatott, majd kis idő műlva elértünk a Bodó rétre. Itt persze pont munkások voltak, mert építették az utat, vagy az út szélét, de nagy munkagép állt a bejáró előtt. Azért mi bementünk a kis esőházikóba, pihentünk egyet, és elfogyasztottuk a szendvicseinket.

Innen lassan kezdődött a nem túl durva, de egyenletes emelkedés a Nagy Milicre. Egy darabig a Szlovák-Magyar határon haladtunk, majd megérkeztünk a pecsételő helyhez, ahol ismét pihentünk egy keveset.

Kevés gyaloglás után átértünk a Kis-Milicre, a kilátóhoz. Sajnos, a kilátó elég rossz állapotban volt, le is volt zárva, úgyhogy kilátás nem volt :-), mentünk is tovább. Na, itt kezdődött a durvább szakasz. A hegyről lefele egy eléggé meredek, kövekkel, gyökerekkel teli ösvény vezetett, ami nem kímélte a térdünket. Óvatosan kellett jönni, még jó, hogy volt nálam túrabot, ezt megfeleztük. És örültünk, hogy nincs sár, mert akkor érdekesebb lett volna a lefelé út.

Leértünk a meredek részről, innen még egy kis séta következett. Itt hallottuka  szarvasbőgést. Mire elértünk a Csata-réti pihenőhelyet, már eléggé fáradtak voltunk. Kerestük a rálátást a Füzéri várra, de csak erdő volt körülöttünk. Aztán megláttuk a várat, egész közel volt már. Végül leértünk a várforráshoz, majd a parkolóba, ahol pecsételtünk.

De innen még be kellett sétálni a faluba, az autónkhoz. Az már nem volt annyira messze. 

Hazafelé még betértünk Bózsvára, és megszereztük az ottani pecsétet is, csak azért, hogy ne legyen üresen a helye a füzetben. A túrát majd Füzérről fogjuk folytatni, majd az új útvonalon.

Mit mondjak, nem a legkönnyebb szakasszal kezdtük. Jól beleválasztottunk, így kezdetként. De így utólag azt mondom, jó kaland volt, és alig várom már, hogy folytassuk valamikor.

Csokis-meggyes muffin

 Finom, puha.

Ismét átalakítottam egy receptet a saját ízlésemre. 

Keratózis, és Aldara krém kezelés - tapasztalatok.

 Van 3 db keratózis az arcomon, amit a bőrgyógyász szerint elég jól lehet kezelni az Aldara krémmel. Ez a krém valahogy aktiválja az immunrendszert a rossz sejtek ellen, és begyullassza a kezelt területet, amiről gyógyulás után eltűnik a bőrelváltozás. A krém receptköteles, és elég drága. Úgyhogy remélem, hatásos lesz. Hetente 3x kell kennem, éjszakára. A továbbiakban leírom a tapasztalataimat.

Az elváltozások:

1-es: egy kicsi piros, hámló, viszkető folt.

2-es: világosbarna hámló, viszkető folt

3-as: halvány rózsaszín hámló, nem viszkető szabálytalan terület

1 hét/1. Nap: bekentem előírás szerint, egy kis mennyiséget beledörzsöltem, ahogy írta a tájékoztató. Reggelre nem történt semmi,kb, mintha be se kentem volna.

1/2: hasonló mennyiséget kentem, de nem dörzsöltem be. Fehér maradt a krém a területeken. Éjszaka, félálomban éreztem, hogy egy picikét ég a 2-es, ne tényleg enyhén. Reggelre kicsit ki volt pirosodva mindhárom, de a 3-as a legdurvábban. Nem fáj egyik sem.

1/3:  az 1-esnek meg se kottyan a krém. Semmi reakció. A 2-es mintha kisebb lenne, és sötétedett. Nem viszket. A 3-as továbbra is piros, a szabálytalan területből egy jól körülhatárolt piros folt lett, és picit elkezdett viszketni.

Hétvége: az 1-es kicsit pirosabb lett, a 3-as továbbra is viszket, és mindhárom kicsit kidudorodik a bőrfelszínről.

2/1:az 1-es egy sima, piros picit kiemelkedő folt, a 2- esen hámlik a bőr, a 3-as elég csúnya lett, érdes, kiemelkedő, nagyon piros, és rettenetesen viszket.

2/2: az 1-es az visszahúzódott a bőrfelszín magasságába, és piros, a 2-es az hámlik, és elkezdett viszketni, a 3-as az most csak szimplán ronda, és néha viszket.

2/3: innentő elkezdett sebesedni, varasodni mindegyik. Egyik gyorsabban, másik lassabban. A pörk leesett, majd üjra varasodott. Ez ment sokáig. 

Egyre rondább és nagyobb sebek lettek az arcomon. 

Volt pár nagyokos, vadidegen, aki be is szólt, hogy menjek ezzel orvoshoz. ( nagyon okosnak hitte magát, nem kérdezett, utasított) 

Volt pár ember aki megkérdezte, mik ezek a ronda sebek az arcomon. 

Szóval nem volt könnyű így kimenni az emberek közé

8 hétig kentem, majd abbahagytam

A sebek szép lassan begyógyultak. Egy darabig halvány piros folt maradt a helyen, de az is szépen elmúlt. A naptól védtem, fényvédő nélkül nem mentem ki a házból

Végül eltűnt az összes keratózis azarcomról, nyoma se maradt, egyikneksem.

Sőt, még az orrom oldalán lévő bazaliómára hajazó képlet is szépen visszahúzódott, elhalványult. Pedig azt nem is kentem.