Utálom azokat a banyákat, akik a fiaik vállalkozásában dolgoznak, nyugdíjasként. Kicsifiú odaveszi anyucit, hogy kicsit kiegészítse a nyugdíját, meg hogy ne unatkozzon otthon, meg azért is, hogy nehogy már egy normális alkalmazottat vegyen fel, amikor anyuci is megcsinálhat ezt-azt.
Saját tapasztalat, és sajnos elég gyakori, hogy ezek a banya-anyucik azt hiszik, hogy mivel a kisfia vezeti a céget, ezért ők is automatikusan főnökök lesznek, beledumálhatnak dolgokba, oszthatják az alkalmazottakat, és nagyon okosnak és nélkülözhetetlennek hiszik magukat. Ja, és rendszerint elő is adják magukat. Közben meg éppen hogy dolgozni nem akarnak, csak éppen ott lenni, fülelni, mindent tudni, mindenbe beleszólni...
Ma is belefutottam egy ilyen banyába, egy viszonylag kis üzletben, ahová többnyire készítők járnak apró "alkatrészekért", de mivel kisker, így kiszolgálják az utcáról beeső egyszerű embert is.
A banya állt a pult mögött, már belépéskor láttam rajta, hogy bal lábbal kelt fel, és nem akar vásárlót látni. Sütött belőle a munkaundor, se kedvesség, se mosoly, se köszönés, se semmi... kedvem lett volna a "szíves fogadtatás" után azonnal sarkon fordulni, de hát kellettek a cuccok... ilyenkor megpróbálok kedves maradni, hátha az illető észreveszi magát, de semmi....
Kimondom, ahogy éreztem: utálatos volt, és semmi segítőkészség nem szorult belé, éreztette velem, hogy a pokolba kíván. Szerencsére ott volt a fiacskája is, aki vette a lapot, hogy végül is, a vevőkből él, és finoman "félretolta" anyucit, és átvette az értékesítést. Ez volt az én szerencsém, hogy egyáltalán nem jöttem ki üres kézzel.
Persze, anyucinak nem nagyon tetszett a mellőzés, és amikor kértem egy cuccot, ő ugrott érte, és adta. (most azért, hogy lássa a fia, hogy dolgozik, és menjen már a fenébe? Nem tudom)
Láttam, hogy mintha nem az a méret lenne, ami nekem kell, mondtam, hogy a legkisebb méretet kérem, erre szemrebbenés nélkül rávágta, hogy ez az, és ettől nincs kisebb, ez biztos. Még a fiára is mérgesen nézett, hogy ő tudja jól, és meg ne merje senki kérdőjelezni. (gyanús volt a dolog, és otthon kiderült, hogy eggyel nagyobbat adott a banya, mint amilyet kértem...)
Úgy jöttem ki, hogy ebbe a hülye boltba be nem teszem többet a lábam.
Persze, otthon jöttem rá, hogy mégis muszáj lesz, mert úgy felhúztam magam a banya utálatosságán, hogy elfelejtettem egy valamit venni. Meg ugye az az alkatrész, amiből mégis inkább a kisebb méret kellene...
Csak tudnám, hogy az ilyen nyugdíjasok mi a francnak nem maradnak otthon lábat áztatni, ahelyett, hogy ilyen válságos időkben elüldözik a vásárlókat a fiacskájuk üzletéből, és ezzel több kárt okoznak, mint hasznot. Merthogy a fia biztosan nem meri hazazavarni, örök sértődés lenne belőle.
Habár, az ő baja. Minek vette egyáltalán oda?
Most mondjam azt, hogy meg is érdemli???
