A szétszedhetetlen Moulinex konyhagép

Itt írtam az ezzel kapcsolatos első problémáról: Speciális csavar

Az a helyzet, hogy második nekifutásra végre sikerült ehhez való csavarhúzót, (vagyis bitfejet) szerezni (köszi Praktiker!), tehát az első problémán sikerült túllépnem.

Igen ám, de itt nem ért véget a történet. Sajnos, nincs róla fotó, így csak elmesélem.

Szóval, sikerült végre eltávolítanom a gép alját, ott viszont egy fémlemez borítás fogatódott. Annyit láttam, hogy a motor szépen meghajtja az ékszíjat, a másik vége, (amiről valószínüleg leesett) az nem hozzáférhető. Ékszíj nem laza, a látható fogaskerék rendben. Viszont innen nem tudtam tovább lépni.
2 csavar volt, azt kiszedtem, de a másik végén még mindig szorosan fogta valami.

A csavarokat belülről csavarozták, ehhez viszont el kellene távolítani a gép tetejét, de az nem sikerült.
Annyit értem csak el, hogy a látható csavarokat kiszedtem és ezzel hozzáfértem az elektronikához, de arra most nem volt szükségem.
Lefelé még mindig el volt zárva minden.

Több csavar nem volt. Amiről úgy gondolnám, hogy leszedhető, az nem mozdult. ketten is próbáltuk lehúzni, leszedni, de nem moccant. Kerestünk kipattintható részeket, de nem találtunk. Próbáltam csavarhózóval körbe feszegetni, de alatta sem volt kipattintható rész. Próbáltam kiütni a forgó részt, de az sem mozdult. Csak törni lehetett volna, de azt meg nem akartam. Forgattam, nézegettem, de sehol egy csavar, vagy egy műanyag, ami fogná, és ami előrébb vinne.

Tehát itt megállt a tudományom.

Nem tudom, miért csinálják ilyen szétszedhetetlenre ezeket a kisgépeket. Sose ment könnyen, de így még nem jártam, hogy félúton fel kellett adnom.

Amúgy ilyen gépről van szó. (ez nem az enyém, ez egy neten talált kép) És a jobb oldali rész nem forog.

Azt hiszem, gezdek beletörődni, hogy lesz egy új gépem :-)

Nem szeret minket az a város (?)

Nem mondanám azért az egész napot negatívnak, -nyilván több volt benne a jó, mint a rossz - csak azért valahogy töménynek tűntek a negatív dolgok - mintha nem szeretne minket az a város :-)

AZ A VÁROS, az a szomszéd kis város, alig 30 km-nyire tőlünk ahová évek óta járunk a strandra.

Persze, az emberek az évek alatt felkapták. Jönnek mások is, sokan. Nagyon sokan. Szóval fejlődött a strand. Sokat. De ennek nem mindig lehet örülni... de ezt most hagyjuk. Nekik az a jó, ha van bevétel.

Kezdődött azzal. hogy fizetős lett a parkolás. De ez sem érdekes, nem sok, nem vág földhöz, és legalább van elegendő parkolóhely, még így is, hogy rengetegen jönnek ide.
A strandbelépő is emelkedett, de hát mindenhol emelkednek, és ez még mindig a megfizethető kategória.

A negatív az ott kezdődött, amikor megláttuk a sort a strand pénztáránál. Kilógott az útig, és ott elkanyarodott. Ilyen sor még a legnagyobb kánikulában sem volt. Sőt, a parkoló csak félig volt, tehát közel sem volt annyi ember, mint egy forró nyári nap.  De tényleg. A legzsúfoltabb napokon is max. negyedóra alatt bejutottunk. Mi van itt?
Kiderült, hogy csak az egyik pénztár működik. Mert nincs wifi. Hogy őszinte legyek, nem igazán értem az összefüggést...  Attól még nyithattak volna egy másik pénztárt a készpénzzel fizetőknek, de nem. 1 órát álltunk sorban. Persze, SZÉP kártyával simán fizethettünk.... ennyit a wifiről.

Mindegy, bent voltunk.
Szauna.
Ilyen még nem történt velünk, hogy a kocaszaunások nem engedtek önteni.... Hoppá...
Igazából, nekem nincs bajom a kocaszaunásokkal... ők azok, akik csak melegedni járnak a szaunába, lényegében összetévesztik a száraz gőzzel. Jaj, csak ne legyen pára meg ne legyen forróság. Oké, rendben van, aki nem bírja, és így érzi jól magát, hazsnálja így, elfogadom. De nehogy már, miattuk ne lehessen rendeltetésszerúen használni a szaunát? Eddig is voltak kocaszaunások, nem zavartak senkit, és aki nem bírta az öntést, az kiment. Ez így van rendjén, szerintem. Normális esetben.

De ezek különlegesen egymásra találtak. Az egyik szólt, hogy ne öntsünk, a másik kettő helyeselt, a harmadik meg elkezdte szidni a normál szaunázókat, és megmagyarázta (!) hogy a szaunához nem kell az öntés, mert az csak gőz, és attól nem izzad az ember, csak úgy érzi (!) (biztosan a finnek is hülyék ehhez....)
A többi kocaszaunás meg nagy bőszen bólogatva egyetértett vele. Ha nem a saját fülemmel hallom, el sem hiszem.
Hozzátette még , hogy a sok idióta ide szokott járni a városunkból, de hülyék azok, nem tudnak szaunázni, mert öntenek. (ettől durvább szavakat használt, még jó, hogy nem tudta, hogy mi is onnan jövünk)
Aztán előadta, hogy mindjárt jönnek azok a "barmok" akik önteni szoktak, és tőlük sem lehet majd (szerinte) normálisan szaunázni.(név szerint nevezte meg őket)
A többi ezzel is bőszen helyeselve értett egyet.

Az az igazság, hogy akkor még nem tudtam hogy azok a barmok kifejezés alatt szaunamestereket értette.....  No komment....

Szóval, megvártuk, míg a kocaszaunások elhagyták a szaunát, ez is volt vagy fél óra.

Ezután megéheztünk, és a megszokott lángososhoz mentünk. Hát itt is... oké, hogy itt sütik a (szerintem) legjobb lángost az országban, de soha nem álltunk ennyit sorba. És az emberek nem akartak elfogyni, végig, míg ott voltunk, háromszor annyi ember állt sorba, mint az előző években a legnagyobb tömegben is.
Kivártuk, megkaptuk a lángost. Mondom: nem kaptunk rá sajtot, az lemaradt. Erre a kiszolgáló: -nem kértünk rá. Mondom, dehogynem: nézze, ide is ki van írva, hogy sajtos, tejfeles, zöldséges - 500 Ft. Mi ezt kértük, tejföl nélkül, és ezt is fizettük. Miért kérnénk még pluszban rá sajtot, ha alapból is jár? Na, rakott rá sajtot, de miért kellett ehhez a körítő duma?

Öltöző. 1 db van, üres volt, elfoglaltam. bezártam, ahogy azt kell. Erre kopogtatnak. Majd megint. Benyit, zárva. Hallom: -ja, ez foglalt?  Elmegy. Jön a következő. benyit. Zárva. bekopog. Mondom foglalt. Hallom: -ja? vannak bent? ... Jön a harmadik. Kopog. Benyit. Zárva. ugyanez... és nem értem, ezek nem látják a piros (foglalt) jelzést a kilincs felett? Kifelé jövet lecsekkoltam: ott van. Látható.
Na, mindegy. Csak idegesítő volt kissé ez a folytonos kopogás.

Fagyi. mert itt a belvárosban van egy fagyizó, ahol nagyon finom. De hogy mi ebben a ... városban mindig eltévedünk.... ! Nem értem, pedig nem nagy város, nem is túl bonyolult, de valahogy mégis sikerült megint elkavarnunk. Pedig már van Wazze meg Google is, de nem tudtam a fagyizó nevét, ezért a belvárost jelöltem meg. Hát az egyik körforgalomban valahogy nem a jó kijáraton mentünk ki (tábla nincs) aztán addig kavarogtunk, míg egy ismerős részleghez nem értünk, ahonnan hazafelé szoktunk menni. Na, innen visszafelé meglett az utca, csak éppen egyirányú. A másik végéről :-) De ezt már viszonylag könnyen megtaláltuk.
Fagyi továbbra is finom, csak a gömbök kicsik.
Tálkában kérem, meg is kapom. Igen, de kiskanál nélkül. Úgy kellett kérni, mondta a csaj, hogy itt van, el kell venni. Ja, igen, egy zárt dobozban, amibe lentről nem lehet belelátni, és rá sem volt írva semmi. Most őszintén, olyan nehéz lett volna neki hozzátenni a kiskanalat a tálkához, vagy szólni, hogy onnan vegyek?

Kocsinkkal párhuzamosan parkoltunk, erre jól ránk állt egy nyugdíjas pasi. Előttünk a járdaszegély, mögöttünk meg ő. Az nem zavarja, hogy kapubeállóban állt meg, (ráadásul fel is volt festve az aszfaltra a csíkozás, hogy oda ne álljon senki) nem vette észre, vagy nem érdekelte. Az sem érdekelte, hogy ezen kívül rengeteg parkolóhely volt még, (igaz, onnan gyalogolni kellett volna +10 lépést) És az sem érdekelte, amikor segítettem a páromnak kiállni, hogy neki ne menjen az ő autzójának. Odanézett, látta, hogy nem tudunk kiállni, és elfordult, nem érdekelte, nem jött oda, hogy arrébb álljon. Különösebben nem zavarta a dolog...(végül sikerült kiállni, nem túlzok, fél cm-re kellett megközelíteni az autóját, hogy ki tudjunk fordulni)

Aztán hazaértünk.

Arról már nem is beszélek, hogy a megyehatárig olyan gödrös az út, hogy szégyen, és évek óta így van, megkönnyebbülés átérni a mi "sötét" megyénkbe, ahonnan végre normális, sima út vezet hazáig.

Spartanosok (?) Szigorúan a magánvéleményem.

Láttam egy videót a neten. Egy Spartan versenyről. És egy STG csapatról.
Az most mindegy, hogy melyik verseny volt, és az is lényegtelen, hogy milyen nemzetiségű volt a csapat. (Annyit azért elárulok, hogy nem magyarok)

Na, most annyit azért tudni kell, hogy az STG csapatban csak az indulhat, aki rendszeresen eljár a helyi csapatos edzésekre. Tehát feltételezni lehet, hogy nem felkészületlenül vág neki az illető.

Szóval, megnéztem a videót, és kedvem lett volna alá kommentelni, hogy: "De gázak vagytok"

Ez a csapat ugyanis elég sajátosan versenyzett.

Először is, amikor át kellett menni egy max. térdig érő patakon, akkor a férfiak a hátukon vitték át a csajokat. Hát, én már itt szégyellném magam a helyükben, (mármint a lányok helyében) elmegyek Spartanra, és nehogy vizes legyek? Gáz.

Másodszor, az egyensúly akadálynál a nő ment a gerendán, a pasi meg mellette a földön, és ha a nő elvesztette kicsit az egyensúlyát, akkor a pasi segített neki visszanyerni, így nem kellett lelépnie, és teljesítette az akadályt.
Ez így viszont szabálytalan. Gáz. És az is, hogy nem volt senki, aki betartatta volna velük a szabályokat.

Harmadszor, a ferde negatív fal. Itt az egyik pasi leguggolt, a nő a hátára állt, a pasi felállt a nővel a hátán, aki így csak áttette a lábát a vele egymagasságba kerülő falon. Különösebb erőfeszítés nélkül. Mindegyik csaj így ment át. Meg se próbálták saját erőből teljesíteni. Gáz.

Aztán jött a majomlétra. Ez kimaradt a videóból, ( csak nem azért, mert szabálytalanul segítettek egymásnak?) ezt nem tudhatom, de ami benne maradt az sem volt szabályos. A fiú végigment a majomlétrán, de a végén nem ütötte meg a csengőt. Ennek ellenére a legnagyobb nyugalommal ment tovább. ( a szabályok értelmében ez így hibás teljesítésnek számít, és büntetőznie kellett volna.) Ez is gáz. És az is, hogy itt sem figyelt senki a szabályok betartására.

Aki tudja, hogy mi ez a Spartan, annak nem kell megmagyarázni. A Spartan az nem erről szól.

Ez a csapat viszont ( és főleg a lányok) ugyanúgy pózolt az éremmel, mint aki valóban becsületesen megdolgozott érte, és kipróbálta a határait.
És még büszkén fel is rakják a videómegosztóra.

Na, ez gáz!

Ha az irigység fájna... parkolós sztori

Ezt nem tudom másnak nézni, szerintem ez szimplán csak irigység.

Arról van szó, hogy van egy élelmiszerlánc áruháza a városunkban, a vasútállomáshoz közel. Az ő parkolójukat sokan használják a telekocsis várakozásra. Ezt persze, nem úgy kell elképzelni, hogy egész nap ott állnak, és foglalják a helyet, hanem úgy, hogy megállnak, ki- vagy bepakolnak, és mennek is tovább. Vagy néha várni kell nekik, ekkor is kb. 10-15 perc, de legyen max. fél óra, és akkor sokat mondok.

Azt is előrebocsátom, hogy ebben a parkolóban bőven van hely. Tehát nem arról van szó, hogy ezek a várakozó autók elveszik a helyet a vásárlóktól, mert nem veszik el. Ráadásul az áruház környékén, a parkolón kívül is van elég sok megállási lehetőség. (Gondolom, a pontos helymeghatározás miatt szeretik ezt a parkolót megjelölni a telekocsizók, egyébként meg tudnak állni máshol is a közelben)

Szóval, ez az áruház kirakott egy táblát a parkolóban, miszerint csak vásárlás céljából szabad ott megállni. Ha nem vásárolsz, akkor ez szigorúan tilos. Sőt, még egy biztonsági őrt is fizetnek ezért, aki ott járkál, és figyeli az autókat, hogy melyik miért állt meg.

Végül is, megtehetik, mert magán területük, azt engednek oda, akit ők akarnak. És ha a a vásárlók nem tudnának megállni a parkolóban a nemvásárlók miatt, akkor azt mondanám, hogy teljességgel igazuk is van, és megértem.
De így azt mondom, hogy ez szimplán csak irigység. Ráadásul ráfizetéses is.

Mert ha belegondolunk, a telekocsira várakozók hova ugranak be gyorsan, ha szükségük van valamire, legyen akár egy gyors kaja, vagy innivaló? Hát, nyilvánvaló, hogy ide, ebbe az üzletbe.
De ha az autók nem állhatnak itt, akkor nem biztos, hogy ez lesz közelebb nekik, vagy egyáltalán eszükbe jut beugrani.
Tehát az üzlet elesik egy minimális vásárlóerőtől, bár nem hiszem, hogy ez nekik számít, nem akkora nagy a bevétel kiesés. De ha belegondolunk, a biztonsági őr óradíja, az igencsak kiadás nekik.

És ha azt vesszük, csak feleslegesen cseszteti az embereket, mert aki vásárolni jön, ugyanúgy meg tud állni, mintha nem mászkálna az őr. Csak így mondjuk tízzel több üres hely van, mint egyébként. Különben is, aki vásárolni akar, az az ajtó közelében akar megállni, aki telekocsizik, az pedig a parkoló leghátsó sorában. Bőven elférnek egymástól. szóval, szerintem semmi értelme nincs az üzlet döntésének.

Csak az irigység.... Mert miért ne?
De ez így megéri nekik?

Jól elintéztem magam (...és az ajándékok?)

Mit mondjak, ez az év nem volt túl szerencsés az egészségem szempontjából.
Sajnos, az év utolsó napjaira is jutott valami rossz... :-(

Persze, az én hülyeségem, mert hazafelé jövet beültem egy olyan autóba hátra, amiről tudtam, hogy nem lesz túl kényelmes. Nem is volt.
Nem tudtam túl sokat mocorogni, így kicsit elültem a derekamat. Mikor kiszálltam az autóból, még nem éreztem, illetve nem volt vészes, úgy tűnt, hogy megúszom. De nem. Hazaértünk, jöttem-mentem, pakolásztam, és egyre rosszabbnak, feszülősebbnek éreztem a derekamat. Próbáltam kimozgatni, lazítani, de egyszer csak beleállt a fájdalom, és onnan egyre rosszabb lett. Egyszerűen, nem tudtam kiegyenesedni, mert annyira nyilalt. És éreztem egy duzzanatot is a gerincem bal oldalán, a keresztcsontnál, ahonnan a fájdalom jött.

Éjszakára krém, gyógyszer (gyulladásgátló, fájdalomcsillapító, izomlazító) reggelre egy árnyalattal jobb lett, de még mindig csak előre dőlve tudtam mozogni fájdalommentesen. tehát újabb adag gyógyszer, és pihenés. De még mindig nem jó.

Én ma bulizni akartam, meg felmenni a városba, gyalog. De ebből már nem lesz semmi. Nekem ez jutott az idén. Pedig már nagyon elegem van belőle. Kezdte a csípőm, majd jött a bokám, és ahogy ezek úgy-ahogy rendbe jöttek, most kezdi majd a derekam?? A derekammal sosem volt eddig bajom. Majd most már lesz???
És most már tényleg csak ebből fog állni a hátralévő életem???

És mi lesz az ajándékokkal, amiket karácsonyra kaptam?

-Mert kaptam egy aprító/darálót, ezt legalább lehet ülve is használni.

-És kaptam két könyvet. Egy Spartanost (Spártai út a címe) és egy Lubics Szilvist (Másfél nap az élet) Ezeket majd fekve olvasgatom, hogy érezzem, miből maradok ki ezek után... :-(

-Aztán kaptam a biciklimre egy telefontokot, amit a kormányra lehet tenni.
-És kaptam még kormányszarvat is, hogy a hosszú bringázás közben ne fáradjon el a kezem. Ezeket majd nézegetem, mert felrakni teljesen felesleges, a mostani állapot szerint nemigen fogok bringázni. Sőt, a bringámat is csak nézegetni fogom, mert mást nem tudok kezdeni vele.
-És kaptam egy új bringás kulacsot is. (ebből majd iszom itthon...)

-És itt van a lényeg, aminek nagyon örültem: egy szuper Asics futócipő. Na, így utólag teljesen felesleges volt megvenni. Vissza is tettem a dobozába, hogy ne fájdítsa a szívemet, ki tudja, fogom-e használni. Vagy majd kirakom a polcra, és nézegetem. (egyébként tényleg gyönyörű szép...)

Kérdés, hogy egyáltalán rendbe jövök-e. És ha rendbe is jövök, vajon meddig fog tartani? Véget ér-e egyszer ez a balszerencse sorozatom, ami már évek óta tart?

Valahogy nem csodálkozom, hogy egyáltalán nincsen szilveszteri hangulatom.

De azért mindenkinek BÚÉK!

Lehet, mégis veszélyes a sport?

Kezdem azt hinni, hogy igazuk van azoknak az embereknek, akik azt hangoztatják, hogy a sport igenis veszélyes az emberi szervezetre. Mert pl. tönkreteszi a térdet, az ízületeket. Fájdalmat, izomlázat okoz, stb.

Mert mi történt velem legutóbb? Mert nem is én lennék, ha nem velem történik.

Elmentem úszni. Úsztam 2-szer 500 m-t. Minden gond nélkül, kis pihenőkkel, sőt, úgy éreztem, bírnék még 500-at hozzá, de ennek ellenére kimentem pihenni, hogy nehogy sok legyen.

Erre, amikor jöttem ki a medencéből, begörcsölt a vádlim. És a lábfejem. De nem akárhogy. Olyan erősen húzta a görcs, hogy képtelen voltam visszafeszíteni. (mert azt kellett volna) Sőt, a medence szélén ültem, és nem bírtam kiemelni a lábam. Nagyon fájt, olyan érzésem volt, hogy ha kicsit is megmozdítom a lábamat, akkor elszakad az izmom.
Én még ilyen erős görcsöt nem éreztem sose. Jól jött volna egy kis külső segítség, a visszafeszítésnél, de nem volt senki a közelben. Tehát egyedül kínlódtam. Pár percig eltartott, míg elmúlt a görcs.

Aztán, amikor végre lábra tudtam állni, akkor szembesültem vele, hogy nem bírok menni, mert a fájdalom megmaradt a vádlimban. Le kellett ülnöm újra, és maszírozni.

De még mindig fájt, minden lépésnél. Elsántikáltam a forró vízhez, és fél órát ültem benne, és maszíroztam a vádlimat, hogy múljon a fájdalom. És bekaptam egy banánt is, mert magnézium az nem volt nálam.

Úgy kábé 1 órával a görcs után lett annyival jobb, hogy fájdalom nélkül bírtam menni, de nyomásra még ma, 2 nap után is érzem a fájdalmas pontot a vádli izmomban, úgy kábé egy arasznyi hosszon.

Nem tudom, mi okozta. Túl sok mozgás, (nem éreztem annak) hideg víz? (nem volt annyira hideg, sőt kellemes volt) magnézium hiány? (ezzel eddig nem volt problémám soha)

Itthon pótoltam a magnéziumot, és pótlom azóta is.

De a félelem bennem maradt, hogy ez bármikor megismétlődhet, sajnos. Nem vagyok boldog tőle. És a legnagyobb félelmem, hogy ez egyszer valami verseny közben fog megtörténni.

Vagy ez megint egy jelzés volt, hogy ne ugráljak, és hagyjam abba a mozgást???

Ez szívás... :-D

Általában nem szoktam kárörvendő lenni, de vannak helyzetek, amikor mégis egy kicsit jólesik :-). Mint például az alábbi:

Írtam már korábban a behajtani tilos tábláról, amit nemrég helyeztek ki a mellettünk lévő utcába. Na, most napok óta ugyanaz a helyzet, hazafelé menet 4-5-6 autó szokott szembe jönni velem, a tilosban. Ahogy nézem a sofőröket, ez többnyire 3 kategória: nők, idősek, és nagy autósok.

Mára eljutottak a munkások odáig, hogy fel is bontották azt a sávot, ami miatt kikerült az a behajtani tilos tábla. Tehát, le is volt zárva az a sáv.

Két autó - nem lehet tudni, hogy szándékosan, vagy figyelmetlenségből- de behajtottak a tiltó tábla ellenére.- Egy ideje ott álltak, és indexeltek, meg akartak fordulni, mert rájöttek, hogy arra nem tudnak tovább menni. Igen ám, de szemből nagy volt a forgalom, egymást érték az autók, és valahogy egyik sem engedte be egyiküket se.
Persze, előbb-utóbb sikerül nekik kiszabadulni onnan, de ez az a helyzet, amire azt mondom, hogy megérdemelték, hogy egy kicsit ott álljanak, mert legalább volt idejük gondolkodni, és közben talán rájöttek, hogy nem megyek be arra, amerre tiltják. És hogy nem véletlenül tiltják.

Egyébként mindkét sofőr nő volt. És szóke :-)

(Van egy helyi útinfós facebook csoport, ott nagyon sok fénykép, és videó van erről a helyzetről, amiről írtam, és nagyon sokan ki vannak akadva a rengeteg figyelmetlen autós miatt. Sajnos, nem tudok linkelni, mert zárt a csoport, így értelemszerűen posztot, képet se másolhatok kis onnan)

(Itt írták a múltkor, hogy a rendőrök büntettek, feltűnően, kék villogóval álltak ott, és ennek ellenére annyian hajtottak be a tilosba, hogy egyszerűen a rendőrök nem tudtak mindenkit megállítani. Akkor el lehet képzelni a szitut....)

Viszont találtam egy videót, amit megoszthatok, mert nyilvános:
https://youtu.be/OB3sq1SScdY

Na, kábé ez van ezen a szakaszon minden nap.
(azért zárójelben megjegyzem, hogy szerintem a felvételt készítő sem 30-cal ment :-))

Csak egy életkép

Tegnap mentem a Decathlonba vásárolni. A parkoló eléggé tele volt, mégis észrevettem, hogy van két parkolóhely egymás mellett. Szemből jött egy autó (BMW), először befordult a hozzám közelebb eső helyre, majd tolatott, és korrigált, beállt a tőlem távolabbiba.

Eddig rendben is van a történet. (Még gondoltam is magamban, hogy milyen rendes BMW-s, hogy nekem is hagy helyet, és nem foglalja el a két parkolóhelyet egyedül.)

Én nem láttam, hogy mi miatt változtatott az eredeti elképzelésén, mert nem láttam rá a parkolóra, kitakarta egy "puttonyos" autó.

Befordultam a parkolóhelyre, és akkor már láttam, hogy mi volt az oka, hogy nem oda állt a BMW-s.
Aki közben kiszállt az autójából, és megállt mellette. Egy díszpicsa  ööö.... vagyis egy fiatal nő. Engem nézett. Sőt, bámult.
Merthogy ott állt a parkolóhelyen egy ottfelejtett bevásárlókocsi. (pénz nem volt benne, gondolom, ezért is nem vitték vissza a helyére)

Egy pillanatig azt hittem -amikor felvette velem a nő a szemkontaktust- hogy lesz annyira rendes, és arrébb tolja, hogy be tudjak állni. De nem. Csak állt, és bámult. Érdeklődve figyelte, hogy mit fogok csinálni. (még lehet, nevetett is magában, hogy nem tudok beállni)

Na, hát ezt nézhette. Nem volt olyan megoldhatatlan a probléma, mint ahogy neki tűnt.
Félig beálltam a parkolóba, kiszálltam az autóból, arrébb toltam a bevásárlókocsit, majd visszaültem az autóba, és befejeztem a parkolást.

A nő pedig végig bámult. Nem tudom, mi volt olyan érdekes ezen...

Amúgy meg utána gondolkodtam, hogy miért vártam el tőle egy pillanatig is azt, hogy segít nekem, és arrébb tolja a kocsit, ezzel elhárítva az akadályt, ami miatt nem lehetett normálisan parkolni????

Talán azért, mert fordított esetben én ezt tettem volna...

De neki jobban esett bámulni, mint hogy megmozdítsa azt az értékes seggét, és egy icipici empátiát mutatva megtenne egy olyan dolgot, ami fél percig sem tart, és neki semmibe nem kerül.

Aztán rájöttem, hogy neki ez így sokkal szórakoztatóbb volt.

Tiszta Chicago

Mentem haza délután a munkahelyról, látom, hogy a Plaza előtt a másik sávban rendőrautól állnak, villognak kéken, és áll ott egy mentő is.

Előszor azt hittem, valami közlekedési baleset. De fura volt, hogy ahhoz nem kell ennyi rendőrautó, meg rendőr.

Gondoltam, mindegy, majd megírja az újság, hogy mi volt.

Megírta.

Megkéselték az eladót az egyik butikban. Fasza...
Pedig ez nem is annyira rossz környék. Forgalmas út, új építésű házak...

Egyszerűen nem tudom, mit gondoljak.
Hogy mik történnek itt.........

Szegénység.... :-/

Szülői értekezlet: Hallom, hogy anyuka panaszkodik, hogy most nem tudja befizetni az osztálypénzt, mert kissé megszorultak anyagilag. (5000 Ft) Oké, hát mindenkivel előfordulhat ilyen helyzet, nem is csinál ebből senki sem problémát.
Aztán látom, a facebookon hirdetik az autót, hogy eladó. Mondom: -szegények, tényleg vacakul állhatnak, ha ezt a jó kis autójukat is el kell adniuk.
Pár nap múlva kiderült, hogy azért akarják eladni az autót, mert nagyobbat akarnak venni, mert milyen jó lesz, ha mennek nyáron Olaszországba nyaralni, mennyivel kényelmesebb lesz nekik.

Ja, hát akkor tényleg nagyon rosszul állhatnak anyagilag.........

Helyzetjelentés - 7.

Már megint úgy érzem, hogy ennek a büdös életben sose lesz már vége???

Csütörtökön este észrevettem, hogy be van dagadva a jobb belső bokám alatti terület. Nem vizesedés, hanem duzzanat. Nem marad ott az ujjam nyoma fehéren. Nem fáj, csak dagadt. Jegeltem, nem használt. Kentem a másik bokámra felírt kenőccsel, de semmi javulás. A vicc az, hogy éppen pár napja szedem a gyulladásgátlót.

Most a bal oldali kezd alakulni, a jobb oldalin pedig nem látszik a bokacsontom.

Ma reggel felébredtem, és úgy láttam, lelohadt a duzzanat. Látszik a bokacsontom. Sajnos, tettem egy-két lépést, és visszadagadt.

Mitől lehet ez? Mindig csak ez az ín gyullad be, felváltva? A többi miért nem? Jó, rá lehet fogni, hogy megerőltettem. De csak ezt? És mégis, mikor? Az egész nyaram arról szól, hogy pihenek, meg kímélem a bokáimat. Én ettől sokkal többet mentem korábban, minthogy ezzel a napi pár lépéssel így megerőltessem.
Itt más lesz a gond.
De mi?

Lúdtalpas nem vagyok. Vizes talpteszt jó, és a doki is megnézte, jó a boltozatom, nincs süllyedés.

Talán van egy góc a szervezetemben? De hol?
A fogaim jók. Nincs lyukas, nem fáj egyik sem. Van egy, ami kocogtatásra picikét érzékenyebb, talán az? De rágok vele, nem fáj.
Veséim? Rendben vannak. Most voltam laborban, minden oké.
Szívem rendben, nincs panaszom, semmi. Oké, lihegek és hamar kifáradok, de ez a vashiányos vérszegénység miatt van, amit kimutatott a vérkép is. (mert persze jó bő lével menstruálok az utóbbi időben, ez sem segít ezen a bajon) De szedem a vasat.
Epe? Korábban időnként éreztem egy nyomó érzést az epém környékén, de egy jó ideje semmit nem érzek.
Tüdő? Negatív tüdőszűrő leletem van, nem olyan régi.
Gyomor? Nem fáj, rendben van.

Szóval fogalmam sincs, pedig ezen a vonalon kellene elindulni valamerre, mert ez így nem élet, ami most van. Nem vagyok még annyira öreg, hogy ilyen bajokkal kínlódjak.

Most nyaralnom kellene, úszni a Balatonban, biciklizni a környéken, ehelyett itthon kuksolok, és a két vacak inamat gyógyítgatom.

Helyzetjelentés-3

Nem írtam, mert babonás vagyok, na :-)
Attól féltem, hogy ha leírom, hogy minden rendeződni látszik, akkor csakazértis bejön valami rossz megint. Mert miért ne.

Nem írtam le. És mégis bejött :-( Ez az én formám.

Jobb bokámat tudom rendesen használni - ez jó. (nagyon jó) Viszont megmaradt egyfajta égő érzés azon a boka alatti területen - ez nem jó (mert félek, hogy bármikor rosszabbodhat)

Bal bokám szépen javult. A rögzítőt szerdáig kellett volna hordanom, de én észrevettem, hogyha rajtam van, akkor egyes lépésnél belenyilall a fájdalom a belső bokám alatt valahol. Na, ennek nagyon nem kellett volna.
Tehát úgy döntöttem, hogy leveszem a légpárnás rögzítőt, és lecseréltem a Lidl-ben vásárolt puha bokarögzítőre, ami a sportoláshoz is kell majd. Persze, ezt nem lehetett folyamatosan hordani, de járáskor rajtam volt. Ismét úgy tűnt, hogy jó, egészan addig, amíg újra belenyilalt. Szabályszerűen féltem lépni.

Aztán két nap jónak tűnt, majd ismét rosszabb lett. Ezt úgy kell érteni, hogy minden lépésre fájt a bokámban ott bent valami.
Az egészben az az érdekes, hogy a külső boka, ami sérült volt, az teljes egészében gyógyultnak tűnik, ez a belső pedig lehet, hogy kapott a talpélemre kapott ütésből, de igazából nem éreztem, hogy baja lenne. Ez valahogy most jött elő.
Mozgatásra nem, nyomásra picit egy ponton, igazából csak terhelésre fájt.

Idegesített, mert ennek már rég meg kellett volna gyógyulnia. (mint ahogy a külső rész rendbe is jött)

Már terveztem, hogy visszamegyek az orvoshoz, hogy nézze meg, mitől van ez. De ugye törés nincs, a röntgen meg mást nem mutat. Az ultrahangos doki pont szabadságon. SZTK-ba egyhamar nem jutok be. Körzeti nemigen tud mit kezdeni vele, max tovább küld.

Szóval, gondolkodtam, mi legyen, hova menjek, amikor délutánra/estére szépen lassan megjavult. Reggel is jó volt. Meg most is jó. Picike nyomást érzek ott, de nem fáj.

Most olyan óvatosan lépkedek, mintha hímes tojásokon járnék.
Annyit még észrevettem, hogyha egy kicsit kifordítom a lábamat, és úgy terhelek rá (amit egészséges lábbal észre sem veszek) az most nem kellemes.

Tornáztatom, és már csaknem egyformán mozog a két boka. Minimális eltérés van, a kifelé fordításkor.

Csak ez az alkalmi nyilaló fájdalom ne lenne.

Mikor lesz vége?

Azt kérdeztem, hogy mikor lesz már ennek vége. Mármint ennek a balszerencse sorozatnak.
Amikor már azt hiszem, hogy lassan kilábalok az egészből... és akkor mindig történik valami, ami visszaránt a mélypontra.
De meddig fog ez így menni?

Most, amikor már a jobb lábam mondhatni meggyógyult, (fájdalom, égés, foltok, ronda hámlás elmúlóban), és amikor a rögzítős bal lábammal már fájdalom nélkül tudok lépni, akkor megint jön vele egy rossz földre érés, és ismét nyilal a fájdalom. Csak most a másik oldalon.

Egyszerűen nem értem, hogy lehetek ilyen szerencsétlen.

Rajta volt a rögzítő, és mégis rosszul léptem. Amúgy meg nem tudom, mi a franc fáj még mindig, más ennyi idő alatt már rég meggyógyul,és elfelejti az egészet. Én meg....

Ráadásul stresszel az is, hogy a főnökömnek hogy fogom beadni, hogy még mindig nem fogok tudni menni. Kicsit úgy áll hozzá, mintha direkt csinálnám az egészet, hogy ne menjek dolgozni. Hát persze... a fizetésemről meg már ne is beszéljünk.

Ennek már sose lesz vége?

Igen, ez itt a kérdés, hogy ennek már sosem lesz vége?

Amikor éppen csak hogy visszanyertem egy minimális mozgáskészséget, és kezdtem elhinni,hogy rendbe jöhetek egyszer, akkor miért kell szombat reggel arra ébrednem, hogy nagyon fáj a nagylábujjam ízülete???

Ami ráadásul vasárnapra még rosszabb lett. Kicsit bedagadt, bepirosodott, meleg tapintású lett, és mozgatásra rettenetesen fáj.
Klasszikus gyulladás, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

Szerencsére ettől még rá tudok lépni, és tudok járkálni, de azért idegesít a tudat rendesen, hogy mi jöhet még, és miért történik ez velem?

Ráadásul a másik bokámnál még mindig fáj az az ín a csont mellett, ha lépek.

Mikor lesz már ennek vége?

Másik boka -helyzetjelentés

Szerdán már eljutottam odáig, hogy ha felfelé emeltem a lábujjamat, akkor sem fájt. A talp felé viszont nem tudtam fájdalom nélkül hajlítani. A piros folt erősen látszott, és még mindig meg volt dagadva, és meleg volt, ha hozzá értem.
Itt már tudtamúgy közlekedni, hogy a hokedlire térdeltem ezzel a lábammal, és mikor a hokedlit előrébb raktam, akkor a lábujjamat is le tudtam rakni a földre, hogy ne csak a bokarögzitős lábamra támaszkodjak. Ülve már hozzáérhetett a talpam a talajhoz fájdalom nélkül, de lépni és ráterhelni még nem tudtam. A wc-ről felállni is csak úgy tudtam, hogy az ajtófélfába kapaszkodva felhúztam magam. ( a lakótelepi kis wc-k előnye :-), hogy egyáltalán elérem az ajtófélfát)

Csütörtökön arra ébredtem, hogy nem fáj. :-) Nyomásra még igen, de mozgatásra már nem fájt. Végre le tudtam fürödni rendesen :-) Még mindig hokedlivel közlekedtem, de már nem kellett feltérdelni rá, hanem a két lábammal szépen meg tudtam állni. A bőrpír halványult a duzzanat lejjebb ment, és nem volt már meleg, de még mindig fényes volt a bőröm a boka alatti területen. Viszont ha léptem egyet, akkor a vádlim alsó részében éreztem egy pattanást a lábamban, a fájós bokával ellentétes oldalon, valahol abban a magasságban, ahol az achiles és a vádli találkozik. Itt éreztem is egy aprócska fájós dudort az izomban.
Jegeltem, kentem, pihentettem a bokámat továbbra is.

Pénteken reggel még mindig látszott egy folt a bőrpír helyén, de már nem fájt, és végre fel tudtam állni támaszték nélkül, és tudtam magamtól tenni néhány lépést. Igaz, még kicsit döcögve, dűlöngélve, de csaknem normálisan léptem. A fájdalom már elmúlt, de ha lógatom a lábam, akkor kicsit ég, és olyan diszkomfort érzetem van. Tehát vízszintesben vagy felpolcolva kell tartani továbbra is.

Még amúgy sem nem terhelem, mert most attól rettegek, hogy nehogy egy lépésnél bele nyilalljon a fájdalom, és nehogy visszatérjen az egész gyulladás. Ez sem egy jó érzés. Nem tudok még felhőtlenül örülni, nem bízom még benne, hogy meggyógyultam. Bár még nem mondom, hogy meggyógyultam, kell még ennek egy kis idő, és ha így halad tovább, akkor talán nem lesz baj.
Mégis rettegek, hogy vissza ne essek.

Hétfőn lemegyek az orvoshoz, kíváncsi vagyok, mit fog mondani.

Ma indultam volna Várgesztesre.....

Na de mi lett a másik bokámmal?

Őszinte leszek: fogalmam sincs.
Tény, hogy nem bírok ráállni.

Pénteken már fájdogált a belső bokám alatti terület, egész enyhén.
Szombaton már kicsit erősödött a fájdalom.
Vasárnap már elég erősen fájt, de akkor még tudtam vele lépni. Annyira fájt, hogy estére raktam rá egy kis hideg borogatást.
Hétfő reggel már alig bírtam ráállni. Egész nap őrülten fájt, akárhová tettem a lábam, és képtelen voltam ráállni, még minimális időre sem. Lett a boka alatt egy enyhén kékes duzzanat. Egy fájdalmas dudor.
Kentem Algoflex dolo-val és jegeltem.
Kedd reggelre már nem fájt nyugalmi állapotban, csak mozgásra. De akkor nagyon. A legkisebb mozgásra is.  A duzzanat még megvan, talán kissé laposodott, szétterült, és enyhén pirossá változott.

Ugyebár járni képtelenség, röhej, de négykézláb közlekedek a lakásban. ( napi 2x mert muszáj kimenni a budiba, de ordítani tudnék a fájdalomtól)
Ha felemelem a lábfejemet, a saját súlyától fáj.
Ha megmozdítom a lábujjamat, ettől is fáj. Ha csak ülve hozzáér a talpam a földhöz, ismét kiver a víz a fájdalomtól.

Nem tudom mi ez, és mitől jött elő. Orvoshoz egy darabig nem jutok el. ( ne felejtsük el, a másik lábam bokarögzitőben gyógyul, terhelni még nem tudom rendesen)

Ahogy keresgéltem a neten, arra jutottam, hogy ez valószínűleg a tibialis posterior ín vagy a flexor hallucis longus gyulladása. Vagy egy bursitis. Nagyon hasonló az egész a 3 évvel ezelőtti csípő fájdalmamhoz. Az is így a semmiből jött, látszólag ok nélkül. Mint most ez is.

Ez egy ritka kegyetlen helyzet, egy őrület, nem kívánom senkinek. Nem tudom, miért történik ez velem.

Helyzetjelentés - 2....boka helyzet

Még mindig úgy érzem, hogy én már soha a büdös életben nem fogok futni :-(

3 hete történt a baleset, és még mindig nem tudok normálisan menni. (lépni)

Mert nekem nem tud normálisan kibicsaklani a bokám, mint más embernek. Nekem csak ütést kap, vagy nem is tudom, mert annyira gyorsan történt minden.
Nekem nem tud normálisan bedagadni*, meg bekékülni, mint másoknak... nehogy komolyan vegyem, és azonnal elmenjek orvoshoz.
Nekem még fájni sem tud rendesen, had higgyem, hogy elég csak pihentetni.

Oké, javult-javult, meg pihentettem, de mivel 2 hét után sem tudtam még rendesen menni, ezért elmentem orvoshoz. Szerencsére nálunk van magán baleseti, és oda mentem, mert az sztk-s tortúrát nem szívesen csináltam volna végig. Csináltak röntgent, meg minden. A diagnózis: a külső bokaszalagok rándulása. Kaptam egy légpárnás bokarögzítőt, jöhetek-mehetek, de inkább pihentessem, mint terheljem, 4 hét után kezdhetek óvatosan sportolni, de akkor is csak bokarögzítővel. Nagyon meglazultak a bokaszalagjaim, nem csoda, hogy bal lábamon képtelen voltam fél lábra állni (nem is erőltettem, éreztem, hogy nem megy, pedig nem fájt) és emiatt nem tudtam normálisan menni. Most sem túl jól. Ráadásul elkezdett fájni a csípőm mellett plusszban a jobb belső bokám alatti rész is, nem tudom mitől, talán túl sok terhelést kapott.

Hát ez van....

* talán egy minimálisan bedagadt, ezt így utólag láttam, és a boka elején az egyik ín nem annyira látszott, mint a másik lábamon, de elsőre tényleg úgy tűnt, mintha semmi baja sem lett volna. Ahhoz képest, hogy másoknak duplájára dagad... emellett kékülés, bevérzés semmi nem volt.

Ja, lemondtam a Várgesztesi Spartant. Pedig alig vártam, annyira jó kis hosszú hétvége lett volna. És ezzel együtt le kellett mondanom arról, hogy a fiammal együtt induljak a versenyen. Sőt, neki is le kellett mondania élete első Spartan versenyéről :-( sajnos, nem éri meg ilyen messzire elmenni emiatt, ráadásul úgy, hogy én most vezetni sem tudok, tehát egy sofőr is kell, szállásunk pedig nincs, mert így elestünk az ingyenes lehetőségtől is.

Helyzetjelentés

Mi tagadás, ez a teljes mélypont nálam. Ahol most vagyok. Testileg is, meg lelkileg is.

:-(

Két hete történt az a kis rándulás, én tényleg pihentettem, jegeltem, kentem, meg minden, de valahogy még mindig nem akar gyógyulni. Még mindig hülyén megyek, sántítok. Ráadásul a csípőm is elkezdett tiltakozni ez ellen a sántikálás ellen. Ott is elkezdett fájni, égni.

Ennek már sose lesz vége?

A bokámmal meg egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Bedagadás nem volt, (vagy talán egy kicsi) lila foltok, véraláfutás nem volt, a fájdalom enyhült... tehát nem tartottam annyira komolynak, gondoltam, pihentetés elég lesz. Javul, javul, de messze nem jó még. Lehet, sose lesz jó.
Most ott tartok, hogy megette a fene, a büdös életben nem fogok futni többet. Más megy még 60 évesen is, nekem meg ennyi jutott, elégedjek meg vele. Akármit csinálok, jön a tunyulás, az elhízás, a narancsbőr, a szétfolyás... és nem tudok tenni ellene. (mert éhezni nem fogok, mozogni meg nem tudok. Ennyi)

Mozgatni tudom a bokámat, de valahogy nem annyira rugalmas, mint a másik. Mondjuk, nem is fáj, de nem tudom teljes tartományban mozgatni. A bokám előtt van egy pont, amit ha megnyomok, enyhén fáj. A bokám alatt szintén, csak nagyon enyhén. A bokacsont feletti ín néha nyilal, nyomásra enyhén fáj.

A mai versenyt lemondtam, ez egyértelmű volt, hogy nem indulhatok. Láttam róla képeket a neten, sajnálom, hogy nem lehettem ott. Az Aldi futógálán készült képeket irigykedve nézem. Most úgy érzem, én már sosem fogok ilyen képeket posztolni.
Most úgy érzem, le kell mondanom a következő Spartant is, a Várgesztesit. 2 hét múlva lesz, kizártnak tartom, hogy én ott rajthoz álljak.
A következő július 15. azzal nem tudom, mi lesz. A többire meg be se nevezek. Minek?

Voltam gyógytornásznál, kinezio tape-t rakott fel. Szerinte június 9-re simán rendbe jövök. Én a mai nap nem ezt érzem.

Volt már nekem megrándulva a bokám, igaz, nem mostanában, hanem még iskolás koromban. 1 hét gipsz, 2 hét felmentés tesiből. és mehetsz. Mentem is. Még sokáig éreztem az időjárás változásokat, de ettől eltekintve tudtam rendesen járni, futni, biciklizni. És az egy eléggé bedagadós rándulás volt.

Most meg... itthon ülök egész hétvégén, pedig tökéletes biciklizős, úszós idő van.
Megőrülök, ha ez a nyár is úgy fog eltelni, mint az előzőek, ülök itthon a lakásban, és nézegetem, hogy mások hol jártak...

Mit csináljak? Ez elkeserítő.

 

(remélem, a képet nem védi szerzői jog) kép forrása: internet google

Buli.... ha a társaság közösen fizet

Időnként előfordult, hogy nagyobb társasággal mentünk bulizni. Ez egy részről jó, más részről viszont nem teljesen problémamentes. (régen volt, azóta leépítettem őket, úgy gondolom, nem véletlenül)

Igen, a fogyasztás kifizetéséről van szó.
Én nem szerettem ezt a megoldást, de mégis mindig úgy csináltuk, hogy egyszerre rendeltünk, és a végén összedobtuk az árát, és egyszerre fizettük ki. Ez éppen működhetne is, csak érdekes módon az összedobott végösszeg mindig kevesebb volt, mint a számla összege....

Én amellett voltam (és vagyok is) hogy mindenki fizesse a saját fogyasztását, de mindig lehurrogtak.
Hát ha ez van, akkor legyen ez, és pótoljátok ki a végösszeget, mert én biztosan nem fogom....

Általában úgy volt, hogy én kértem egy kólát, (mivel általában én voltam a sofőr, persze az egyiknek sem jutott eszébe, hogy meghívjon cserébe azért, hogy ingyen hurcolászom a seggét, de mindegy) a többiek sorban: martini, vodkanarancs, meg ilyen koktél, olyan koktél... stb. Jól van, nem zavart, igyatok, ha ezt kívánjátok.
Mielőtt jött a számla, az egyik nagyokos kitalálta, hogy osszuk el annyi felé, ahányan voltunk. Okos gondolat, hát persze ... :-)... Szerencsére az értelmesebbek lehurrogták, és az lett a vége, hogy mindenki dobjon be annyit, amennyiért fogyasztott. Így már oké. Megnéztem, a kóla akkor 400 Ft volt, bedobtam egy 500-ast. Innentől kezdve már nem érdekelt a többi, én letudtam a borravalóval együtt, a többit meg oldjátok meg.

Mert persze menetrendszerűen hiányzott az összeszámolás után 1 vagy 2 ezer Ft. Hiába kérték, hogy na, adjatok még, mert ez kevés... az én lelkiismeretem nyugodt volt. Persze, valaki mindig nagyvonalú volt, és kipótolta a számlát.

Ezt eljátszottuk egy párszor, aztán már nem ragasztkodtam ehhez a társasághoz. Pedig jókat buliztunk, de annyira nem szeretem a potyalesőket.

Nyavajgás

Semmi jó hír nincs, a napokban sikerült elérni ígérgetős ismerőst, persze, nyilván most nincs hely, nincs lehetőség.

Újabb ígéret, ha lesz valami, bárhol, nekünk szól elsőnek.

Most már nagyon érzem az anyagiakban a szorítást, 22-e van, és összesen 4 ezer Ft-unk van fizetésig. Ami hol van még! Jó, éhen nem maradunk azért, mert van a fagyasztóban is kaja, meg nyilván van némi pénztartalék is, amihez csak akkor nyúlunk, ha nagyon muszáj, de hosszú távon ez sem megoldás, hogy több a kiadás, mint a bevétel, mert a tartalék is elfogy egyszer, és akkor annyi...

Most valahogy egyáltalán nem bízom abban, hogy összejön a külföldi (vagy akár helyi, de jobban fizető, netán plusz hétvégi) munka, elveszett belőlem minden remény. Megette a fene... Valahogy az eddigi életem is mindig úgy alakult, hogy ha a sorsom kezdett jobbra fordulni, akkor biztosan jött valami, amitől mégsem lett jó. Mintha arra lennék kárhoztatva, hogy állandó kűzdés legyen az életem, és nehogy már könnyebben megkapjak dolgokat. (amik nem nagy dolgok, egy-egy új cucc, egy hétvégi kirándulás, egy utazás, vagy háztartási gép, szóval, olyanok, amikhez nem árt némi lóvé.)

És persze, hogy dühít, és elszomorít, hogy nekem miért nincs szerencsém, nekem miért nem jön össze semmi olyan, amitől kissé könnyebb lenne az élet, hogy haladnánk egyről a kettőre, és nem csak egyik hónapról a másikra élnénk, fillérezve, beosztva. Én miért nem érdemlem én ezt meg, amikor már annyiszor voltam nehéz helyzetben, és mindig talpra kellett állni valahogy, és igaz, eddig még mindig sikerült, de valahogy mindig nehezebben álltam talpra, és most félek, hogy nem tudom (tudjuk) megoldani a helyzetet.

Kissé belefáradtam már.