Fájdalomcsillapítók - tudásbázis

 Melyik fájdalomcsillapítót válasszam? – Egy háziorvos naplója (egyorvosnaploja.hu)

Ez egy nagyon jó írás, szuperül összefoglalja mindazt, amit a fájdalomcsillapítókról tudni kell. Érdemes elolvasni.

És a lényeget ide másolom, hogy meglegyen, ha esetleg a fenti blog bezár, vagy nem elérhető..

---

Ibuprofen tartalmú fájdalomcsillapítók

Gyári nevei: Algoflex, Advil, Nurofen, Brufen, Dolgit, Ibumax.

Elsőként ajánlom akut gyulladásos fájdalmak esetén. Mellékhatásai ritkák, nagyon jól tolerálható. Jó gyulladáscsökkentő, és fájdalomcsillapító hatása is jelentős. Elsősorban gyomor- bélrendszeri mellékhatásra számíthatunk, de a többi nem szteroid gyulladásgátlóhoz képest ezek a mellékhatások sokkal enyhébbek, ritkábban jelentkeznek. Kevésbé növeli a gyomorsav szintjét.

Felezési ideje, így a hatása rövid, és gyorsan kialakul. Hatástartama nagyjából 3-4 óra. Maximális napi dózisa: 2400 mg, azaz 4 db 600 mg-os tabletta.

Gyermekeknél is elsőként nyúlunk ehhez a hatóanyaghoz, biztonságosan használható náluk is.

Acetil-szalicilsav tartalmú fájdalomcsillapítók

A klasszikus. Ez volt az első gyulladáscsökkentő szer, amelyet használtak és a mai napig is megállja a helyét, nagyon hatásos fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő. Mellékhatásai azonban gyakoribbak, jelentősek lehetnek.

Gyári nevei: Aspirin, Kalmopyrin.

Nem alkalmazható terhességben, különösen a harmadik trimeszterben. Gyermekekben vírusos fertőzés esetén súlyos mellékhatás jelentkezhet, így alkalmazása gyermekkorban nem ajánlott.

Legjelentősebb mellékhatása a vérzési idő megnyúlása. Gyomorpanaszok, korábbi gyomorfekély esetén nem használható fájdalomcsillapításra.

Napjainkban használata inkább a szív- és érrendszeri betegségek másodlagos megelőzésében jelentős, ilyenkor kis dózisokat használunk (100 mg), ez az a dózis, amelynél csak a vérlemezkék összecsapzódását előzzük meg, a prosztaglandin szintézis jelentősen nem változik. Így kis dózisú, megelőző célú Aspirin kezelés során nem várhatunk fájdalomcsillapító vagy gyulladáscsökkentő hatást.

Fájdalomcsillapításra és gyulladáscsökkentésre egyszeri 500 mg-os dózis, naponta maximum 3-5 gramm javasolt.

Diclofenac tartalmú fájdalomcsillapítók

Gyári nevek: Cataflam, Voltaren, Flector, Diclac.

Sokak kedvence, nagyon hatékony fájdalomcsillapító. Különösen jó tapasztalatokról számolnak be fogfájás estén, illetve nagyon jól használható ízületi gyulladásokban, krónikus ízületi betegségekben, műtét utáni fájdalomban.

Előnye, hogy elérhető tapasz és gél formában is, helyileg alkalmazva a mellékhatásokat minimalizálhatjuk, és a gyógyszer helyi hatása is jelentős.

Mellékhatásként emelheti a májenzimek szintjét, vagy gyomor- bélrendszeri tüneteket okozhat. Hosszabb alkalmazása nagyon nagy körültekintést igényel. Gyakran befolyásolja más gyógyszerek hatását, így különösen a véralvadásgátlókét (vérzés veszélye!) és cukorbetegség elleni gyógyszerekét. Ebből kifolyóan nagyon nagy odafigyelést igényel a használata azoknál, akik rendszeres gyógyszereket szednek krónikus betegségekre. Hosszabb távon csak orvosi felügyelettel szabad alkalmazni!

Gyermekeknek és várandósoknak nem ajánlott.

Maximálisan napi 200 mg alkalmazható (ez 4 db 50 mg-os tabletta). Hatása gyors és hatástartama rövid.

Metamizol tartalmú fájdalomcsillapítók

Gyári neve: Algopyrin, Flamborin. Újra vény nélkül kapható! Ez a legnépszerűbb, leggyakrabban kiváltott fájdalomcsillapító.

Elsősorban lázcsillapító és fájdalomcsillapító hatása jelentős, nagyon jól használható zsirgeri fájdalmakban, fejfájásban, menstruációs görcsökben.

Hosszú távú használata nem javasolt, nagyon gyakoriak a gyomor- bélrendszeri mellékhatásai. Nagyon ritkán, de kiszámíthatatlanul jelentős fehérvérsejtszám csökkenést okozhat, ez a szövődmény nagyon súlyos, akár halálos is lehet. Emiatt a mellékhatása miatt volt évekig vényköteles.

Alkalmi használata biztonságos. Gyors és rövid hatástartamú. Napi maximális dózisa 1500 mg, azaz 3 db 500 mg-os tabletta.

Paracetamol tartalmú fájdalomcsillapítók

Gyári készítmények: Panadol, Rubophen, Ben-u-ron, Saridon, Neo-citran, Coldrex stb.

Ez egy nagyon különleges hatóanyag, egészen egyéni helye van a fájdalomcsillapítók sorában.

Legfontosabb tudnivaló erről a hatóanyagról, hogy a gyulladáscsökkentő hatása elhanyagolható. Ellenben nagyon hatékony láz- és fájdalomcsillapító. Hatása gyors és rövid. Jól használható heveny fájdalmak esetén vagy lázas állapotokban, azonban a gyulladásos eredetű betegségeket nem gyógyítja.

A gyomornyálkahártyát nem károsítja, feltéve, hogy nem lépjük át a napi maximális ajánlott dózist, amely 2-4g, azaz 4, maximum 6 db 500 mg-os tabletta!

Alkalmazható gyomorsavas panaszok, korábbi gyomorfekély esetén is. Kevésbé lép kölcsönhatásba más gyógyszerekkel, ezért általában biztonságosan használható más, rendszeresen szedett gyógyszerek mellett is.

Alkalmazható a terhesség egész ideje alatt, és a szülés utáni fájdalmak csillapítására is. Nem befolyásolja a szülés lefolyását, és a szülés utáni vérzés elhúzódását sem okozza. Gyermekeknél is biztonsággal alkalmazható.

Egyetlen komoly gond van azonban a paracetamollal: májkárosító hatású. Jó hír azonban, hogy ez a hatása dózisfüggő, azaz akkor jelentkezik, ha az ajánlottnál nagyobb mennyiségű gyógyszert veszünk be. Egészséges embernél nagyjából 12 g már halálos dózis lehet, de májbetegség esetén (így például alkolbetegeknél) már 6 g, azaz 12 db tabletta is súlyos májkárosodást okoz!

Mivel könnyen hozzáférhető, sokféle készítmény létezik, és közülük számos elérhető forró italpor formájában (ami finom…) sajnos nagy az esélye a véletlen túladagolásnak. Megfázunk, ezért iszunk egy Neo-Citrant, de mivel fáj a fejünk, beveszünk egy Panadolt is, a gyógyszertárban a Rubofent vagy a Coldrexet ajánlják… Nem biztos, hogy rögtön összerakjuk: itt ugyanarról a hatóanyagról van szó! Legyünk tudatosak, mindig ellenőrizzük a hatóanyagot, és ragaszkodjunk a napi maximális dózishoz, amely a mellékhatások elkerülése érdekében legyen legfeljebb napi 2 gramm (4 db tabletta vagy italpor)!

Ha panaszaink ekkora dózis esetén sem csökkennek, próbáljunk inkább más hatóanyagot, például Ibuprofent.

Naproxen tartalmú fájdalomcsillapítók

Gyári készítmény: Analgesin, Apranax.

A vény nélkül kapható nem szteroid gyulladásgátlók közül ez a szer az egyetlen hosszú hatástartamú. Jó fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatású.

Hosszú hatástartama miatt elsősorban ízületi vagy más mozgásszervi eredetű fájdalmak, vagy tartósabban fennálló, fájdalommal járó állapotok esetén javallott. Heveny fájdalomcsillapításra, lázcsillapításra kevésbé alkalmas.

Ajánlott napi dózisa 2-3-szor 220-275 mg-os tabletta.

 

Boka helyzetjelentés - (már nem is tudom, hányadik :-) 11.

Rég írtam erről. Most már ki merem mondani, hogy úgy-ahogy rendeződött a helyzet. Bár érzésem szerint tökéletes az sosem lesz.

1. javulás: Valamikor tavasszal voltam egy koncerten, mégpedig a kiemelten kedvenc együttesemén. A koncert fergeteges volt, viszont végig állni kellett. Semmi ülési lehetőség nem volt. A közepe felé elkezdett veszettül fájni a talpam. Feszült, görcsölt... azt hittem, szétszakad. De nem tudtam leülni. Próbáltam tehermentesíteni, de csak erősödött a fájdalom. Még a zene sem tudta elterelni a figyelmemet, alig vártam, hogy vége legyen.
És amikor vége lett, mentem az autóhoz, elkezdett enyhülni a fájdalom. Mire az autóhoz értem, el is múlt. Annyira elmúlt, hogy a haza érve még sétáltam egyet, mert annyira jól esett. Fájdalom semmi.
-Fogalmam sincs, hogy most ez mi volt. Le volt tapadva az ín? Nem tudom...

2. javulás: Berlinben voltunk, és egy nagyváros elég sok gyaloglással jár, még akkor is, ha tömegközlekedünk. Estére mindig fájt a bokám, persze nem annyira erősen, de éppen annyira, hogy zavarjon. Minden este bekentem a "csodakenőcsömmel"* Reggelre mindig helyre jött. Utolsó nap végigsétáltuk az East Side Gallery-t. Közben végig fájt a bokám. Estére azt vettem észre, hogy nem fáj.

3 javulás: Rómában hasonló volt a helyzet, de már egészen enyhe fájdalommal. Már nem is kentem minden este, mert nem volt szükség rá.

Jelenlegi helyzet: még előfordul, hogy feszül és görcsöl a talpam az ívnél, és még érzem ott azt a keményebb nyomásra fájó csomót, hol jobban, hol kevésbé. A bokám alatti részen is ki tudom tapintani a régi fájó pontot, és a kis gubókat is érzem néha. De mozgatásra már nem fáj. Már majdnem egyformán mozog a két bokám, ha visszafeszítem a lábfejemet, alig észrevehető különbség van csak.
És minden reggel azzal indul, hogy felülök törökülésbe, egymásnak fordítom a két talpamat. (Még mindig van egy kis eltérés, de már nagyon minimális.) És végigmaszírozom a talpívemet. Csak utána állok fel. És napközben is megtornáztatom, ha eszembe jut.

Most már merek gyalogolni, és tudok futni is. Sőt, korcsolyázni is voltunk, különösebb baj nélkül.

Eddig nem mertem leírni, de kb. nyár vége óta viszonylag rendben vagyok.
Nagyon remélem, hogy ez így is marad!

*csodakenőcs: amit az ortopéd orvos felírt, egy Fastum géles gyulladáscsökkentő, és amit a körzeti orvos felírt, egy hűsítő gyulladáscsökkentő gyógyszertári készítmény keveréke.

Ismét orvosnál... injekció, és ami utána jött...

Sajnos, még mindig nem tökéletes a bokám, pedig minden jel arra mutatott, hogy jó lesz.
Jöttem-mentem, levezettem 2x500 km-t, felmentem egy kilátóhoz, stb.minden baj nélkül. ( persze, az igazsághoz tartozik, hogy az előző posztban említett fájó pontok még megvoltak, és tape-ltem a lábfejemet, úgy, hogy normálisan álljon az ujjam.)
Voltam crossfit edzésen is.

A legutóbbi edzésen volt egy kis futás, meg kis ugrálás is. Én ezekkel óvatosan bánok, de mégis megárthatott valamelyik. Éreztem megint a feszülést és az égő érzést. De másnapra elmúlt. Estére pedig előjött. A napi járkálástól. Kicsit rosszabb lett.
Akkor bejelentkeztem az orvoshoz. De már maszek alapon is 3 hét kellett volna, hogy bejussak. De volt egy lehetőség egy másik orvosnál, aki jóval hamarabb tudott fogadni.
A rendelés előtti nap valahogy jobban siettem, így a fájdalom is erősödött. Persze, reggelre jobb lett.
A rendelés idejére már csak a szokásos kis feszülést éreztem, és persze égett. És kicsit duzzadt volt. Bántotta a cipő is.
Jó lett volna megnézni ultrahanggal, de ezúttal ez kimaradt. Viszont megnézte azt, hogy nincs semmilyen süllyedésem. Ettől eltekintve a lúdtalp torna nem árt, és egy sima talpbetétet is meg lehet próbálni, ami tartja ott a boka alatt a talpat. Lehet, meg is próbálom, ha nem is betétet, de kinetape-t mindenképpen.

Miután nem akartam már mindenféle tüneti kezeléssel húzni az időt, ezért megkíséreltük beinjekciózni. Ami a legvégső megoldás, a mellékhatások miatt.
Én azt mondtam,hogy próbáljuk meg, csak rosszabb ne legyen.

Hát, kellemes nem volt :-) Ahogy belém lett szúrva a tű, a lábujjaim egy kicsit befeszültek, felfelé, pont úgy, mint amikor görcsbe rándul a lábfejem. Utána meg elkezdett zsibbadni az egész. Nagyon rossz volt rálépni.

Kifelé menet már hívtam a páromat, hogy jöjjön értem és a kocsiért, - ha már elhozni nem volt képes - mert én ezzel a zsibbadt lábbal képtelen vagyok vezetni. Vagy vár, míg elmúlik a zsibbadás.
Jött. :-)
Addig üldögéltem a kocsiban, cipőt levettem, és felraktam a lábam. A zsibbadás pedig csak egyre erősödött.
A lakásba már tényleg alig bírtam felmenni. ( kérdezte is a szomszéd, hogy mi történt a lábammal, mondtam hogy elzsibbadt, de nagyon. Nem részleteztem, hogy miért)
Fent pedig már tudtam a jól bevált hokedlivel közlekedni.

Az orvos szerint 1,5-2 óra, amíg a zsibbadás elmúlik. Igen, másoknál. Na de nálam???
Még 3 óra múlva is erősen zsibbadt. Ahogy ráléptem, a talpam közepén, a lábujjak alatt éreztem egy erős dudort. Mintha kislabdára léptem volna. Nem volt ott semmi, csak az érzés.
Emellett nagyon forró volt az egész lábfejem, a talpam, az ujjaim. És zsibbadt rendületlenül. Annyira forró volt, hogy elővettem a jégtömlőt a fagyasztóból, és azzal hűtöttem a lábamat. Kellett is, de jobb lett.
Lassan a zsibbadás is alábbhagyott, de még lefekvéskor mindig éreztem a talp ívemen, érintésre. (Ez 6 órával később volt az injekcióhoz képest)

Reggelre már jobb lett, zsibbadás, forróság semmi, a duzzanat is lement a boka alól. Csak érintésre fájt egy kicsit ez a terület. És azt is meg kell említenem, hogy most először állt rendesen a talpam, és az ujjam, nem volt aszimmetrikus, ha egymás felé fordítottam a talpaimat. Ráadásul nem fájtak a lábfejemen a pontok. ( lásd előző boka bejegyzés itt:/helyzetjelentes-10-boka-megvan-gyogymod.)

Ma bokapihenő van, meg holnap is. Picit néha érzem, hogy ég, meg viszket a talpam, de pihenek, nem erőltetem.

Nagyon remélem, hogy ez az injekció segít, és nem csak átmeneti javulást hoz.
De majd meglátjuk.

KIEGÉSZÍTÉS:
Az injekció után 2 nappal egy nagy csalánkiütéses jellegű, enyhén égő piros folt lett a lábszáram egy részén, a bokám felett. Nem tudom, mi lehetett, mellékhatás, vagy allergia... de pár nap alatt nyomtalanul elmúlt. Lehet valami összetevőt nem szeret a szervezetem, és azért reagáltam ennyire rosszul erre az injekcióra?

Helyzetjelentés - 10. Boka - megvan a gyógymód... de ki merjem mondani?

Ki merjem mondani, hogy tényleg jó?
Régen írtam már, hogy mi a helyzet a bokámmal, de azt hiszem, megtaláltam a gyógyulást, csak vártam, hogy tényleg igaz-e.
100 %-osan még most sem merem kijelenteni, pedig már kábé 2 hete nincs vele gond. De hát a babona, ugyebár :-D :-D úgyhogy inkább nem mondom ki. Mert most annyira jó :-)

Azért ez egy kicsit elkeserítő, hogy magadnak kell megtalálnod a diagnózist, és a kezelést is, mert az orvosok az "átlag betegséget" kezelik, és ha valakinek egy kicsit más baja van, kicsit eltér a megszokottól, akkor arra már nincs idejük. Igen, még a maszekok is. Meg az egyébként jó orvosok is. Sajnos.
Na, most én nem vagyok orvos, tehát az alábbi tapasztalatokat és tippeket a saját szervezetem alapján állítottam fel, nem biztos, hogy másnak is hasonló tünetek esetén ez lesz a jó, tehát utánozni csak saját felelősségre :-) bocs, de ezt muszáj volt leírnom, de szerintem mindenki érzi, hogy mi a jó neki.

Szóval, ott hagytam abba, hogy javult-javult a bokám minden kenőcstől jegeléstől, TENS-kezeléstől, pihentetéstől, de valahogy mozgásra, gyaloglásra mindig vissza romlott, és feszült, égett ott a belső boka alatti területen. Tehát minden csak tüneti kezelés volt. Mehettem volna vissza a dokihoz, injekcióra, attól  is biztosan elmúlt volna, de mit érek vele, ha a mozgásra visszatér az egész? Az okot kellene megtalálni, hogy miért gyullad be állandóan az az ín.

Megpróbálom összeszedni, mire jutottunk. (Mármint én, a logikám, és az internet :-)

Egyik reggel felkeltem, és felültem, törökülésben, úgy, hogy a talpaimat egymás felé fordítottam, és akkor feltűnt. Hogy mi? Hát az, hogy a két lábfejem nagyon nem szimmetrikus. Mintha a bal egy kicsikét el lenne fordulva. Másképp állt a nagy lábujjam. Kicsit megmozgattam a lábfej ízületeit, és az is feltűnt, hogy a bal nagyon könnyen mozog, míg a jobbnak van némi ellenállása. És a bal lábfejem íve mintha egy kissé erősebb lenne. (torkosabb) Szóval, elég nagy volt a különbség a kettő között.

((Ide berakok egy képet is, bár, nem igazán adja vissza, és itt már nem volt annyira nagy az eltérés, de még mindig eléggé látszik.))

 

És amikor ez feltűnt, elkezdtem agyalni. Először is, olyan, mintha összébb tartaná valami a bal lábfejemet, mintha meg lenne egy kicsit rövidülve a talpi fascia. Elkezdtem egy kicsit maszírozni, előrefelé, mintha nyújtanám a szalagokat, és ezáltal kiderült, hogy a talpi íven is fáj egy kicsit, meg fent a lábfejnél, a nagyujjam és a 2. ujj közötti területen is, ugyanúgy. Enyhén fáj, nyomásra, ha végighúzom rajta az ujjamat. Plusz vannak fájó pontok. A talpi íven a fájó pontnál meg mintha egy kis csomócskát is éreznék. Hasonlót, mint egy trigger pont. Ezen kívül találtam a sarkamnál is egy ugyanilyen nyomásra fájó pontot, meg a lábfejemen is még egyet, a 4-5-ös ujj között.

Tehát összefoglalva. Itt fájnak nyomásra:

Aztán eszembe jutott, hogy például, amikor a sportcipőt vettük, és az eladó csak úgy mellékesen megkérdezte, hogy nincs-e nekem egy kis harántsüllyedésem. Én azt mondtam, hogy nincs. Már csak azért is, mert az orvos is megnézte, nincs-e valami süllyedésem, de ő is azt mondta, hogy nincs. És utána olvastam, néztem a talpamat, megvan a 3 támaszkodási pont, a talajon állva a lábujjaim normálisan állnak, tehát igazából nem lehet harántsüllyedés.

 

De azért nem hagyott nyugodni a dolog, és rákerestem a harántsüllyedést megelőző gyógytornára. 3 gyakorlatot találtam:

1. Behajlítani a talp felé az összes ujjat, majd vissza.

2. Ugyanígy behajlítással a talajon előre, majd hátra haladni a talppal

3. Talp a talajon, és csak a nagyujjat felfelé emelni.

 

Ezeket csináltam minden nap, plussz a maszírozást is. Aztán azt vettem észre, hogy egyre kevésbé ég az ín bokám alatt a nap folyamán, és feszülő fájdalmat sem érzek. Pedig egyre többet gyalogoltam, mozogtam. Már az első héten jobb lett.

És később azt is nyugtáztam, hogyha reggel felülök törökülésbe, akkor már nincs akkora aszimmetria a két lábam között. És mintha már annyira laza sem lenne, ha a kezemmel mozgatom. Még nem olyan, mint a jobb, de sokat javult.

 

És azért nem írom még teljes bizonysággal, hogy teljesen meggyógyult, mert azért még szoktam érezni egy kis különbséget a két lábam között, pl. enyhe feszülés formájában, főleg, bizonyos cipőkben. És a feszülő érzést a talpi ívemen is szoktam érezni enyhén, ami korábban nem volt.
Tehát nem tökéletes, de mindennel együtt most már annyira jó érzés, hogy nem kell annyit szenvednem vele. Főleg, így közel 1 év után.

És bízom benne, hogy ettől is jobb lesz.

 

Ettől fellelkesülve beneveztem egy kis helyi akadályos versenyre. 5 km. Júniusban. Addigra már jónak kell lennem.
 





Kipróbáltam a Kinezio Tape-t

Igen, mert nem lehet csodálkozni rajta, hogy kipróbálok mindent, amit lehet, talán még a ráolvasást is, csak legyen már ismét a régi a csípőm...

A kinezio tape-ról elég sok helyen lehet tájékozódni, mire jó, és hogyan működik. A lényeg, hogy ad egy bizonyos rögzítést vagy alátámasztást az ízületnek, amellett, hogy a mozgás szabadsága megmarad.

Tehát, elmentem egy gyógytornászhoz, aki ilyen tape ragasztással is foglalkozik. Először is, elmondtam, hogy miért gondoltam erre a lehetőségre, megkérdeztem, hogy mi a véleménye, az én esetemben érdemes-e ezzel foglalkoznunk.

Azt mondta, hogy nagy ízületekre általában nem szoktak tape-t rakni, mert igazából a kisízületeknél érződik a hatása, de azért megpróbálhatjuk, hátha segít valamit, de ha mégsem, ártani biztosan nem fog.
Úgyhogy felragasztott több rövidebb szalagot, egymást keresztezve.

Tapasztalatom:
Első nap estére elkezdett fájni az a pont, feltételezem, a szalagok nyomták valamennyire. Akkor megfordult a fejemben, hogy leszedem. De vártam reggelig. Jobb lett, a fájdalom elmúlt.
Második nap délután veszettül elkezdett viszketni a szalag alatt a bőröm, és én nem tudtam megvakarni. Megint kis híja volt, hogy nem téptem le az egészet a francba...

Utána viszont már semmi bajom nem volt vele. Sétáltam egyszer 3 km-t, majd két nap múlva több, mint 10 km-t. Szépen tartott, vagy észrevétlenül tette a dolgát, mert a terhelések után egy enyhe nyomásfájdalmon kívül semmit nem éreztem. Nem görcsölt a farizmom, nem fájt a combizmom.

Tehát, alapvetően jó volt.

Maradhatott volna még rajtam, de másfél hét után viszont kénytelen voltam leszedni sajnos. Az volt az oka, hogy elég rossz helyen van, és a bugyi-nadrágnak mnden leüléskor, felálláskor, lehajláskor útban volt, és így elkezdett felválni a széle, és minden mozgáskor a ragsztó eléggé fájdalmas módon húzta meg a bőrömet. Hiába vágtam le a felkunkorodó darabot, ha egyszer már elindult felválni, akkor nem tudtam megállítani a folyamatot.

Végül is már semmim nem fájt, még nyomásra sem találtam meg a fájó pontot, és ez jó jel.

Másnap, szalagok nélkül tettem egy oldalazó mozdulatot, és ismét meghúzódott minden, ami szokott... (farizom, combizom, egész a térdem belső oldaláig enyhén megfájdult) Este ismét ki tudtam tapintani a "gubót" az ínszalagon.
Hát nem tudom, de gyanítom, hogy a szalagos alátámasztás hiányzott. Dühös voltam, hogy kezdődik minden elölről.

Úgyhogy este ragasztottam a saját szalagomból két rövidebb csíkot, hasonlóan, ahogy az előző volt. Ez nem lett annyira szakszerű, és nem is tart annyira, mint az előző, de a semminél talán jobb lesz.

Reggelre ismét kipihentem a fájdalmakat, és látszólag minden oké.

Mindent összevetve: a tape szalag jó dolog, érdemes használni.

Lökéshullám terápia tapasztalatok - 5. kezelés

Túl vagyok az utolsó kezelésen, szeremcsémre ugyanaz a hölgy végezte, aki az előzőt is.
Ismét éreztem a fájdalmat a kezelés közben, ugyanúgy, mint a múltkor. Viszont most nem kellett haza vezetnem, és lehet, ez is számított, mégsem terheltem annyira az ízületet a kuplungozással.

Este, otthon még igencsak éreztem a csípőmet, jegelni kellett. Másnap reggelre sokkal jobb lett, elmúlt a fájdalom. Egész nap kíméltem magam, nem mentem sehova.
Semmim sem fájt.

Harmadnap szintén ugyanígy, bár azt hozzá kell tennem, hogy nyomásra ott volt még valami tompa fájdalom, de mozgásra semmi.

Ezen felbuzdulva elmentünk egy kicsit biciklizni. (az az igazság, hogy hülyülök meg bent a mozgáshiánytól, főleg amikor kint kellemes jó idő van, annyira mennék és mennék ki.)
Nem volt sok a bringa, nem is mentünk gyorsan, töbször is megálltunk pihenni. Mentem én már sokkal többet is ettől, anélkül, hogy rosszabbodott volna az állapotom. Most viszont estére ismét előjött egy tompa fájdalom és feszülés. Úgy néha átfutott egy enyhe nyilalás is. Jegelnem kellett.

Reggelre jobb lett, de nem múlt el teljesen.

Szóval, most, így az 5 kezelés után az a tapasztalatom, hogy javított valamennyit ez a terápia, viszonylag sokat, de az alapproblémát sajnos ez sem oldotta meg. Legalábbis most még nem.

2-3 hétig nem kellene terhelnem futással, de a normális mozgásra azt mondták, az mehet.
Kíváncsi vagyok, mi lesz később, ha letelik ez a türelmi idő.

Lökéshullám terápia tapasztalatok - 4. kezelés

A 4-ik kezelésen is túl vagyok, ismét új dolgozóval találkoztam. Nem bántam, sőt, örültem neki, mert ő is azok közé tartozott, akikkel szívesen veszem a kezelést. Akitől kapok egy kis "pluszt" amitől kellemesebben érzem magamat. Tőle maximálisan megkaptam :-)

Most erősebb lökéseket kaptam, ennek okán éreztem is egy kis fájdalmat a kezelés közben. Ami nem baj, és nem volt elviselhetetlen, de igencsak éreztem a fájó pontokat, és az ínt. Most végre úgy éreztem, hogy igen, kezeltek :-) és volt lökés rendesen.

A kezelés után ugyanúgy, mint az előzőeknél, éreztem a fájdalmat, de ez a mostani kissé erősebb volt. Otthon jegeltem, (és benyomtam egy vodkanarancsot) de még másnap délelőtt is igencsak éreztem egy kellemetlen nyomó-feszülő érzést a csípőmnél.
Kímélem, ahogy tudom. Egyébként is... túl gyorsan mozogni most nem tudok.

És egyre inkább hajlok arra, hogy lemondok a Spartanról. :-(

Lökéshullám terápia tapasztalatok - 3. kezelés

A harmadik kezelésen ismét új dolgozó volt, illetve ugyanaz, akivel a felelősségi nyilatkozat aláírásánál már találkoztam....Végül is leadta a kezelést rendesen, de semmi pluszt nem kaptam tőle, úgy értem sem érdeklődést, se egy kedves megjegyzést, se egy mosolyt. Semmit, amitől egy kezelést jobbá lehet tenni.

De mindegy, jó volt ez így is, mármint a kezelés az tökéletes, és kedves is volt, csak éppen olyan kötelezően kedves. Na, itt látszik a különbség, hogy emberileg mennyire nem mindegy, hogy kihez kerülök.
Én azt tanultam annak idején az eü. suliban, hogy a betegek lelkét is kezelni kell, mert nem tárgyak a futószalagon, hanem emberek, és úgy is kell bánni velük. Egy kis kedvesség, együttérzés sokban segíti a gyógyulást. Na, erre én nem vagyok képes, és ezért is nem dolgozom az egészségügyben.

A kezelés közben nem éreztem fájdalmat, csak enyhe nyomásérzékenységet a beteg területen. Hazafelé vezetve már kezdett előjönni a fájdalom, volt olyan, hogy kábé úgy éreztem, mintha a csontomat verték volna szét :-) de ez szerencsére múló fájdalom volt. Éreztem továbbá apró kis nyilallásokat is. Otthon tudtam pihenni, és jegelni.

Másnap reggelre már nem volt annyira gázos a mozgásom, mint a múlt héten. Fájdalom, és nyillalás azért megvan, de valahogy jobban elviselem. Próbálom kímélni magam, amennyire lehet.

Az Eplényi Spartanon pedig nagyon elgondolkodtam, hogy vállaljam- ne vállaljam... szinte fél percenként változik a véleményem. Ez azért elég kemény pálya.
Jó, lehet végig tudnám csinálni, de addigra éppen csak rendbe jönnék, és így nem lenne fokozatos terhelés, és mi van, ha megint elcseszem magamat,és kezdődik minden elölről?
Mi van, ha nem tudok hazavezetni? És anyagilag is elég húzós...
De mi van, ha ettől jobb sosem lesz a csípőm, és a múltkor is átvészeltem a Crazy 5 km-t? És tavasszal megígértem, hogy most megyek. Á, nem tudom...

Lökéshullám terápia tapasztalatok - 2. kezelés

A második kezelésnél egy másik asszisztens/gyógytornász volt jelen, számomra sokkal pozitívabb benyomást tett azzal, hogy pontosan kielemezte a problémámat, és ezáltal sokkal gördülékenyebb volt a kommunikáció közöttünk, mint az előző esetben. (pedig azt sem tartottam rossznak, csak a mostani sokkal részletesebb, és ezáltal személyre szabottabb volt)

Megkérdezte, hogy hogy éreztem magam az első kezelés után.
Említettem a fájdalmat, amit a kezelés után éreztem. Ez teljesen normális reakció, mint ahogy itt is leírják az okát:
http://www.harmonia-centrum.hu/blog/mikor-lesz-eredmenye-a-lokeshullam-kezeleseknek/

A második kezelés is kellemesen érintett, ugyanúgy érzékeny volt a fájdalmas terület, de a kezelés alatt semmilyen fájdalmam nem volt.

Hazamentem, és tudtam pihenni utána. Most is, mint előző alkalommal 1-1,5 óra után jelentkezett a tompa fájdalom. Hideg borogatást tettem rá, és csak minimálisan mozgattam.

Reggel, ébredés után nem éreztem fájdalmat, viszont a kezelt terület sokkal forróbb volt, mint a többi. Ráadásul a második lépésemkor éreztem egy jó kis nyilallást.... az mondjuk annyira nem hiányzott...

Délelőtt kíméltam az ízületet, és hideg borogatást is kapott. Ez utóbbi jót tett.

Most a hétvége miatt 3 nap pihenő lesz a két kezelés között.

Lökéshullám terápia tapasztalatok - 1. kezelés

Ott tartottam, hogy bíztam benne, hogy teljesen rendbe jövök az utolsó injekció után, de sajnos ez nem igazán lett így. Nagyon jól bírtam már jönni-menni, biciklizni, úszni, de még mindig ott volt egy fájdalmas kis pont, ami terhelésre némilegg rosszabb lett. Annyi különbséggel, hogy most már nem dudorokat, hanem csak egy dudort éreztem. És hátrafelé megy a fájdalom, a farizomba. Nem olyan durván, mint eddig, de azért fáj. Tehát még mindig vagy egy darab inam, ami nem akar normálisan működni.
Mivel az orvos azt mondta, hogy ha nem javul meg teljesen, akkor próbáljam meg a lökéshullám terápiát.

Be is jelentkeztem, és ma első alkalommal voltam ezen. Mivel ezt a kezelést a TB nem támogatja, ezért kissé zsebbe kellett nyúlni, és majd utólag kiderül, hogy hasznos volt-e vagy sem.

A terápiáról annyit tudtam, amennyit a neten olvastam:

http://sportorvos.hu/sportolok/20130318/mi_is_az_a_lokeshullam-terapia_es_mire_hasznalhato/

http://sportorvos.hu/sportolok/20130404/lokeshullam-terapia_milyen_korkepek_kezelesere_hasznalhato

http://www.cmed.hu/szolgaltatasok/fizikoterapiak/lokeshullam/

Maga a kezelés nem volt kellemetlen, sőt én fájdalmat sem éreztem közben. Picit érzékenyebb volt a beteg terület, és ennyi. Dübögött a gép, és nehéz volt elhinni, hogy hullámokkal lökdös :-) mert pici fájdalomérzetre számítottam, de mivel nem éreztem, kicsit olyan volt, mintha semmit sem csinált volna.

De nyilván csinált valamit, ezt igazolja, hogy kb. 1 órával a kezelés után elkezdtem érezni egy tompa fájdalmat a csípőmnél.

A kezelések 2-3 naponta ismétlődnek, összesen 5 alkalom, és az első után legalább 1 nap pihenő szükséges. És a kezelés vége után is legalább 2-3 hétig kímélni kell, tehát ez azt jelenti, hogy ki van zárva a futás. (és pont jön a Spartan, nem tudom, mit csináljak... úgy tűnik, ismét el kell engednem... :-( de az egészség az első, nem vágom tönkre magam  egy edzés nélküli kemény menettel)

Egyébként a jelenlegi orvosom csodálkozott azon, hogy korábban még nem küldött senki erre a terápiára engem, mivel állítása szerint annál a problémánál, ami nekem van, ez a kezelés jelentős javulást szokott hozni.

Ja, még annyit az első alkalomhoz, hogy ki kellett töltenem egy felelősségi bizonylatot, amin rajta volt, hogy mikor nem ajánlatos ezt a kezelést végezni. Rákérdeztem az egyikre, hogy miért, pontosabban az a pont ellentmondott az orvos utasításának. Erre a nőci megvonta a vállát, és csak annyit mondott, hogy: -hmm, ez saját felelősségre...
Mondom, jó-jó tudom, nyilván azt írom alá, csak éppen érdekelne, hogy mi történik, ha ennek ellenére elkezdjük a kezelést, mivel logikus magyarázatot én nem látok, és ugye az orvos is felülbírálta... erre azt mondja: -saját felelősségre el kell dönteni, hogy vállalja-e...
Mondom, jó, hagyjuk... most vagy én vagyok a hülye, vagy ő, de valahogy nincs értelem a dologban. Aláírtam.
A vicc, hogy azt írtam alá, hogy teljes körű tájékoztatást kaptam....

Hát persze. Ha ez, hogy döntseg saját felelősségre belátásom szerint... akkor igen. Ezt megkaptam :-)

Trochanter bursitis - az én történetem - 5+2 rész (orvos, és EMS készülék)

Ott hagytam abba, hogy az MRI lelettel visszamentem a dokihoz. (persze, én is elolvastam előtte. Lényegében semmi gond nincs, egy kicsit vízhiányos az egyik csigolyám, van egy pici kitülemkedés a másiknál, és ennyi. Az én koromban szerintem már mindenkinek van ilyen, vagy több is ettől)
A doki persze rögtön belekapaszkodott ebbe. A kis kitülemkedésbe. Hogy az igaz, hogy nincs sérv, de ez már egy sérv előtti állapot. És ne fussak. Ne biciklizzek. Menjek gerinctornára. Meg hogy ettől a kis kitülemkedéstől fáj a bursa, és az izom. És ezzel le is zárta a dolgot, fogadjam el, hogy életmódot kell váltanom.

Hát pedig én ezt nem hiszem. A derekam sose fájt. A hátam se. Bírtam sportolni, futni, gyalogolni. Én egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy normális életkornak megfelelő gerinc ilyen problémát okozna. És azt is mondtam neki, hogy érzem az ínhüvelyt, hogy be van dagadva sok mozgás után, és az izmom is fáj, olyan, mintha görcs lenne benne. Ő meg volt győződve, hogy a gerincem miatt van. Visszaküldött a háziorvoshoz, hogy irassam ki a gyógytornát. Szerintem meg ez valami más.

Ismét eljutottam odáig, hogy nincs egy normális doki, akihez be is lehet jutni emberi időn belül, és aki megszüntetné ezt a vacak kis alattomos fájdalmat bennem? Nem igaz, hogynincs rá megoldás.

Ismét net, ismét kutakodás. Abban megerősítést kaptam, hogy az a kis elváltozás a gerincben nem okoz ilyen panaszokat. Esetleg később, ha sérvvé válik. De nálam most ilyen nincs.
Olvastam viszont a EMS/TENS-ről. Meg lökésterápiáról. Hogy bursitisre jó. Meg izomfájdalomra, gyulladásra.
Pont következő héten akcióztak ilyen kis készüléket a Lidl-ben. Utána olvastam, teszteket kerestem, külföldi oldalakon is. Legtöbben dicsérték.
Beruháztam egyre. Így néz ki:

(gondoltam, ha másra nem, izom építésre jó lesz, ha már nem bírok edzeni) Van 4 db tappancsa.
Az első héten minden nap felraktam a fájós farizomra egy fél órás fájdalomcsillapító programot. Napról-napra éreztem, hogy jobb lesz. Múlik a görcs. (ami valószínüleg azért alakult ki, mert kímélve a bal oldalamat, kissé féloldalasan léptem, még ha ezt tudatosan nem is vettem észre)

Szóval, kb. 1 hét alatt rendbe tett ez a kis készülék. Egyre többet bírtam gyalogolni, és állni.

A bursa fájdalom még nem múlt el, sajnos, még mindig érzem azt a pontot, tapintásra enyhén fáj. Ha sokat mozgok, bedagadnak az inak, és fáj.

De már eljutottam odáig, hogy az állatkertben kb. 5 km-t gyalogoltam, (pihenőkkel) 4 óra hosszat voltunk kint, és semmi bajom nem volt utána.

Trochanter bursitis - az én történetem - 5+1. rész (mégsincs vége)

Sajnos, nincs még vége a történetnek, habár az mindenképpen pozitívum, hogy a mindennapi mozgásban már nem éreztem, hogy korlátozva lennék, de ha kicsit többet mentem, akkor egyből jelzett a fájdalom.

És még mindig nem mertem gyalog elindulni sem a munkahelyemre, sem a városba.

És én futni szeretnék, újra. Úgy, mint rég. Nem sokat, 3-4-5 km-t, de azt fájdalom nélkül.

Megpróbáltam az úszászt is, de abba is hagytam, mert nagyon nem esett jól, a mellúszó lábtempó mozgás.

Visszamentem a sportorvoshoz. Hogy jó-jó, de nem tökéletes.
Ő kérdezte, hogy sugárzik-e a farizomba a fájdalom? Mondta, hogy nem tudom, hogy ez sugárzás-e, de igen, szokott ott fájni az izmom, és néha érzem is, hogy meg van duzzadva az ín.

Azt mondta, elküld MRI vizsgálatra, nézzük meg, hogy nem-e gerinc eredetű a fájdalom.
(Én eddig meg voltam győződve arról, hogy semmi baja a gerincemnek, mert eddig semmi jel nem mutatott erre. De ki tudja. Mi van, ha mégis. Inkább járjunk utána.)

És akkor az MRI vizsgálatról:

2 hónap kellett ahhoz, hogy bejussak az MRI vizsgálatra. Minden nap este 10-ig rendelnek, több gép is van, és mégis ennyi időt kellett várnom. (protekció nélkül)

Előtte olvastam a vizsgálatról, és hát... egy kicsikét paráztam. Nem szeretem a zárt tereket, és ugye ez a gép olyan,. hogy betolnak egy viszonylag szűk folyosóba... és mozdulatlanul kell feküdni, ....és kattog... hát nem valami bizalomgerjesztő kilátások.
És mi van, ha elzsibbad valamim? Ha viszket???
Szóval, nem voltam nyugodt.
De arra koncentráltam, hogy nem szabad pánikolnom. Kibírom. Nem lesz baj.

Természetesen kibírtam, nem volt baj, és így utólag azt mondom, hogy nem is annyira vészes.

Kb. így néz ki a gép:

Az asszisztensnő kedves volt, nyugalmat sugárzott. Elmodta a tudnivalókat, és azt, hogy kb. 8  percet saccol a vizsgálat idejére.

Mivel nekem olyan problémám van, hogy a szűk, zárt terekben (és mellesleg a töksötétben is) úgy érzem, hogy nem kapok levegőt, ezt a helyzetet kellett elkerülnöm, egy valóságban is szűk térben.

Először is nyugtáztam magamban, hogy ha akkora baj van, akkor simán ki tudok mászni, ha emelem a csípőmet, és előre araszolok :-) vagyis van menekülési útvonal, úgyhogy nyugi.

Tehát becsuktam a szemem, és arra koncentráltam, hogy kicsivel nagyobb tér van körülöttem. Ment a légkondi a gépben, mozgott a levegő, és ez egy kicsit segített azért az illúzióban. És nem nyitottam ki a szememet, arra gondoltam, hogy nyugi van, relaxáció, van levegőm. És közben számoltam. Szép lassan, kétszer 120-ig. A gép kattogott, de egyáltalán nem volt ijesztő, vagy hangos. (kicsit rosszabbra számítottam) Egyszer csak leállt a a gép, és jött az asszisztens, hogy készen vagyunk.
Csodálkoztam is, hogy ennyi? Ez igazán kibírható.

Jövő héten lesz eredmény. Aztán megyek vissza a dokihoz.

Annyit még hozzá kell tennem, hogy gyalog mentem a kórházba, ami kb. 1 km tőlünk. Azért is döntöttem így, hogy ha valami bedagad a mozgástól, akkor azt talán könnyebben kijelzi a vizsgálat. Jól bírtam a gyaloglást, de délutánra jelentkezett a fájdalom, miszerint ez egy kicsit sok volt most egyszerre.

Trochanter bursitis - az én történetem - 5. rész

Tehát az injekció után viszonylag jobban mozogtam, bírtam gyalogolni is, jobb napokon kb. 800 m-t egyszerre, pihi nélkül. De nagyon nem volt az igazi.
És mindig féltem, hogy visszaesek, és rosszabb lesz, ezért próbáltam kímélni magamat.

Jött a jó idő, előszedtük a biciklit is. Először csak keveset, majd többet tekertem, sűrűn megállva, pihenőkkel. Kicsit fájt, kicsit görcsölt az izmom, de rosszabb nem lett. Fogjuk rá, hogy bírtam. Hol jobban, hol rosszabbul. Ha nagyon rossz volt, a Diclac segített valamennyit. (diklofenák)

Március végén letekertünk 25 km-t. 3 pihenővel. Elindultunk, és én kb. 6 km után éreztem, hogy valami nem oké, muszáj megállnunk egy kicsit. Itt a pihenő közben elgondolkodtam, hogy vajon ha nem lesz jobb, hogy fogok hazatekerni. De aztán pihenésre kicsit jobb lett, mentünk tovább. Lassan persze, csak óvatosan, ahogy lehet, kímélve magamat. Következő pihenő 5 km után jött, itt kicsit hosszabban időztünk. Utána hazafélé tartva mintha elfújták volna a fájdalmat, úgy tekertem, mint régen. Csodálkoztam ezen, de örültem is neki. Így be mertem vállalni még egy "kanyart", plusz 10 km-t. Persze, pihentünk még egyet közben. Hazaérve fáradt voltam, de a fájdalom később sem erősödött.
Ott tartottam, hogy biciklizni bírok, gyalogolni még mindig nem. Gyaloglás után éreztem a görcsöket.
Ez az állapot maradt egy ideig, nem romlott, de nem is javult.
Úgy éreztem, kellene még injekció, hogy meggyógyuljon, de visszatartott az a körülményesség, amíg bejutok a szakrendelőbe. Maszek alapon meg ha nem muszáj, nem akartam menni, egyrészt nincs annyira sok pénzem, másrészt meg ott is rengetegen voltak.

Mivel a mozgáshiánnyal kűzdöttem leginkább, arra gondoltam, hogy mi lenne, ha keresnék egy sportorvost, hátha ő más szemmel nézi a dolgokat, és végre elfelejthetném ezt az egészet, mert így 3/4 év után, mert már nagyon úntam ezt az állapotot.

A sportorvos szinte azonnal fogadott. (egy jó pont) Végighallgatott, normálisan, és kérdezett, és figyelt a válaszomra. (még egy jó pont) Adott egy gyulladásgátló injekciót. (most már tudtam, hogy mire számítsak ezzel kapcsolatban) viszont azt mondta, hogy pihenjek, amíg fel nem szívódik. És menjek vissza e gy hét múlva.

Másnap voltam annyira önző, hogy egyszerűen otthon maradtam, és nem érdekeltek a munkahelyi dolgok. Persze, telefonáltak, hogy mikor megyek, meg nagyon kellenék... de mondtam, hogy egy napot otthon leszek, a többin pedig ha bemegyek, csak ülőmunkát fogok végezni.
Ugyanúgy 3 napig tartott, míg felszívódott a folyadék, viszont rengeteget jelentett, hogy legalább 1 napig pihenni tudtam, így nem volt annyira vészes, mint a múltkori.

Egy hét múlva visszamentem, mondtam, hogy javult, de még nem tökéletes. Azt mondta a doki, hogy adjunk neki még egy kis időt, és ha nem javul tovább, vagy rosszabb lesz, akkor ad még egy injekciót.

Most ott tartok, hogy napról-napra jobb. Még valami mindig fájdogál ott belül, de már nem annyira, és vannak pillanatok, amikor el tudom felejteni, hogy korlátozva vagyok a mozgásban. A gyaloglás is egyre jobb.

Igazából egy dolog miatt szedtem ezt így össze, ezt a kálváriámat. Így utólag, már okosabb az ember. Ha még egyszer kezdeném, nem kínlódnék tapaszokkal, kenőcsökkel, gyógyszerekkel.
Miért nem lehetett egyből injekciózni, amikor nem múlt el rögtön az elején???

Össze sem merem számolni, mennyi pénzt hagytam ott a gyógyszertárban. Mennyit tankoltam, mert mindenhova csak kocsival bírtam menni. Azt már meg sem említem, hogy egy vérvételből kiderült, hogy durván vashiányos vagyok, és nem tudom, ez összefügg-e a sok fájdalomcsillapító szedésével, vagy nem.

Szóval, ha tudtam volna az elején, hogy mit össze fogok kínlódni, két dolgot tettem volna.
1. kipihenem, tojok a munkahelyre, és nem hajtom magam fájós csípővel
2. egyből injekcióval kezdem a kezelést.
Ilyen egyszerű az egész.

vége (illetve mégsem, mert mégiscsak van folytatás)

Trochanter bursitis - az én történetem - 4. rész

Szóval ott tartottam, hogy nem javult, nem romlott, viszont sétálni sem bírtam, csak max. 200 m-t egyszerre, és onnan már erősödött a fájdalom a csípőhajlatomnál.

Ráadásul észrevettem egy érdekes új tünetet, olyan fura érzés volt esténként a bal lábamban. Nem zsibbadt, csak olyan fura érzet. Ráadásul a combom hátsó részén is elkezdtem enyhe fájdalmat érezni, térdig, kb. az ishiás ideg vonalán.

Mivel nyilvánvaló, hogy ez magától nem fog már javulni, ismét kértem egy időpontot az ortopéd szakrendelésre. Most hamarabb, úgy kb. 3 hét múlva be is jutottam. (igen, protekcióval, azért volt ilyen gyors) :-) (ekkor már december elején jártunk)

Rengetegen voltak, és megint csak hülyén éreztem magam a sok rossz állapotú ember között, és feltettem magamnak a kérdést, hogy mit keresek én itt? De hát én sem voltam 100%-os állapotban.
Bementem, mondom az orvosnak, hogy nem igazán javul, és kellene az az injekció, amit a múltkor említett. Jó, felírta, kiváltottam, 1 db ampulla Kenalog-ot, még ott helyben a gyógyszertárban. Visszamentem, beadta, bele a fájós pontba, és a környékére. Mehetek. Ennyi.

Nyilván, az egyébként is duzzadt bursába belefecskendezett pár ml folyadékot, az még jobban megduzzadt. Tehát jobban fájt, főleg mozgásra. Kifelé a rendelőből már éreztem, hogy mennyivel rosszabb lett. A folyosón le kellett ülnöm, aztán ott gondolkodtam, hogy vagy összeszedem magam, és továbbmegyek, vagy ott fogok ülni estig :-) mert ki tudja, mi lesz. Nem mondta senki, hogy mire számítsak, kb. mennyi idő alatt szívódik fel, terhelhetem-e vagy pihenjek... semmi.

Persze, mentem vissza a munkahelyre, mert csak úgy kiszaladtam. Természetesen nem sokat mászkáltam aznap, csak ültem.
Másnap még mindig rossz volt, fájt, korlátozott voltam a mozgásban. Harmadnap szintén.

Negyedik napra éreztem, hogy javult valamennyit.
Még mindig fájt, de valahogy többet bírtam már gyalogolni, mint korábban.

Ott, azon a helyen, ahová az injekciót kaptam, szép lassan meg is szűnt a fájdalom. Egy kicsit hátrébb viszont, ha enyhébben is, de megmaradt. Igen ám, de új tünet is jelentkezett, elkezdett fájni és görcsölni a farizmom egy része, és sokszor szabályosan éreztem, hogy meg vannak dagadva az inak. Mindez főleg estére jelentkezett, pihenésre javult valamennyit.

 folyt. köv

Trochanter bursitis - az én történetem - 3. rész

Tehát kezemben volt a beutaló, elmentem (vagyis elsántikáltam) az ortopédia szakrendelésre. Rengetegen voltak.
Csúsztak is az időponthoz képest, de igazából nem is számítottam másra.
Kicsit hülyén éreztem magam a sok valóban rozzant beteg között, úgy éreztem, engem a doki nem is fog komolyan venni, hogy a valódi problémás betegek között mit keresek én itt egy kis csípőfájdalommal.

Bejutottam, elkezdtem mondani, mi is a problémám. Kb. fél mondat után doki félbeszakított. Vizsgálat, tekergetett. így fáj -nem, és így - nem. És itt - aú, igen. Jó, csináljunk egy röntgent.
A papírra ráírta: trochanter táji bursitis (?) Kb. 2 percet töltöttem a rendelőben.

A röntgen viszonylag hamar ment, habár itt is teltház volt. Utána vissza a dokihoz. A röntgenfelvételem már a monitorján volt. Ekkor már több időt fordított rám: elmondta, hogy mi a problémám, az, amit gyanított, miszerint az inak alatt van egy párna, az ún. nyáktömlő (bursa), és ez van begyulladva nálam. Meg is mutatta pontosan a röntgenképen, hogy, hol a gyulladás. Azt mondta, hasonló ez, mint a teniszkönyök, és jegeljem, meg pihentessem, felírt egy tapaszt (ketoprofén hatóanyaggal) és ha ettől nem javul, akkor be kell injekciózni, és az általában segíteni szokott. Ennyi.

Végre megvolt a diagnózis, A tapaszt fel kellett íratni a háziorvossal. Felírta, persze, szokása szerint nem mondott semmit, csak az asszisztensnő tett egy megjegyzést, hogy ő nem hisz a tapaszokban...
Hát én hiszek. Kiváltottam, nem volt olcsó...

Kicsikét ismét javult a helyzetem a tapaszolás hatására, már többet bírtam sétálni egyfolytában fájdalom nélkül, de még mindig messze voltam a normális állapotomtól.

Mivel már tudtam, hogy konkrétan mi a probléma velem, így rá tudtam keresni az interneten is a dolgokra. Többek közt azt találtam, hogy belsőleg az ibuprofén, külsőleg a ketoprofén lehet hatásos. Így szükség esetén bekaptam 1-1 fájdalomcsillapítót. (Advil, Algoflex)

A barátnőm mutatott egy sprayt, aminek az a neve, hogy ketospray. Azt mondta, recept nélkül vásárolta. Mondom, hogy lehet az, amikor tudtommal a ketoprofen tartalmú szerek újabban receptkötelesek. Mondta, menjek az "M" gyógyszertárba, ott adnak, ott vette ő is, nem kellett recept.

    És ez egy külön kis sztori:
Természetesen elmentem én is az "M" gyógyszertárba, ahol először is, vártam... Ketten dolgoztak éppen, az egyik gyógyszerész éppen kiszolgált, a másik pedig régen látott kedves ismerőseivel vihorászott oldalt. Különösebben nem zavartatták magukat, mert amikor az egyik befejezte a kiszolgálást, rám nézett, és a legnagyobb lelki nyugalommal elsétált hátra.
A másik sem nagyon zavartatta magát, vihorászott tovább, végül is, rajtam kívül nem volt más vásárló. Én meg vártam. Normális esetben már rég kifordultam volna az ilyen helyről, de mivel bíztam benne, hogy itt kapok azt, ami nekem kell, így türelmes voltam.
Kis idő múlva észrevette magát a vihogós, illetve nem is igazán ő, hanem a régen látott ismerőse mondta, hogy akkor nem is zavarják tovább, és mennek, és majd találkoznak... (ezúton is köszönöm neki)
Végre foglalkozott velem a nő, és elmondhattam mit kérek. Persze, nem adott, nem túl határozottan, de receptet kért. Mondom hogy hogy jutottam ide, eü. dolgozó ajánlotta, mert itt adnak recept nélkül,, és most nem tudom feliratni, de nagyon kellene... stb... de különösebben nem hatotta meg. Hozzak receptet, és már fordult is el, hogy megy be hátra. (még jó, hogy mást nem akartam venni) hát jó - gondoltam- azt várhatod, mert ha én receptet hozok, akkor biztosan nem ide....
Kérdem a páromat: -van nekünk gyógyszerész ismerősünk? azt mondja: -van. Akkor irány oda.
Bementünk, (rég jártunk ott) főnökasszonyt keressük... hát, mondják- itt olyan nincs. Nézünk egymásra, hogy ez meg hogy lehet, hát akkor köszönjük, semmi (gondoltam, én nem égetem magam, hogy itt is elküldenek, hogy menjek irassam fel....) de akkor kijött hátulról a vezető, és kérdezte, miben segíthet, merthogy a főnökasszony átadta már neki a boltot.
Hát, mondjuk, hogy kellene nekünk egy gyógyszer, de nincs róla recept, és nem tudjuk, hogy enélkül megkaphatjuk-e esetleg. Kérdi, melyik az, nézi a gépben, természetesen van, és ide is tudja adni. (végül is nem egy erős valami, nemrég még recept nélkül is simán vásárolható volt)
Szóval, így lett Ketospray-m, amivel egy darabig kenegettem a fájós csípőmet.

Ezután valahogy közepes állapotba kerültem, és onnan nem javult. Igaz, nem is romlott.
 folyt. köv.

Trochanter bursitis - az én történetem - 2 rész

Szóval, ott tartottam, hogy nem javult a csípőm. Illetve tudtam menni, de csak lassan, sántikálva, keveset, és akkor is fájt.

Közben meg minden bajom volt, lelkileg is a padlón voltam, mert ugye én azelőtt minden héten 2-3-szor futottam olyan 3-5 km-t, és bicikliztem is elég sokat. Most ez a mozgás is nagyon hiányzott, rosszul viseltem a kényszerpihenőt, és a csavargásokról, a bevásárlásokról, sétákról már ne is beszéljek. Most úgy éreztem, be vagyok zárva otthon, és  a munkahelyen sem tudtam úgy teljesíteni, (pedig segítettek, de az nem ugyanaz, mint amikor én csinálom meg a feladatot) persze, otthon sem bírtam sokmindent csinálni, pl. a takarítás se ment.

Augusztus közepén beszéltem a barátnőmmel, aki eü dolgozó, és segített nekem abban, hogy minél hamarabb bejussak egy jó orvoshoz az ortopédia szakrendelésre, hogy végre derüljön már ki, mi a bajom, és kapjak megfelelő kezelést.
Október elejére tudott időpontot szerezni. Igen, ismerettséggel is csaknem 2 hónappal későbbre tudtak csak időpontot adni.

Mit tehettem, kivártam. Közben kenegettem a mentolos kenőccsel. Mindig úgy éreztem, kicsikét javult az egész ha pihentem, de mozgásra továbbra is fájt.

Viszont ahhoz, hogy szakrendelésre bejussak, kérnem kellett egy beutalót hozzá a háziorvostól.

Elmentem, mondom neki, hogy szeretnék kérni egy beutalót az ortopédiára. Azt mondja erre, hogy: -Minek az magának!
Hű... hát, nem akartam utálatos lenni, így szépen előadtam: - Július óta fáj a csípőm, azóta sem jött rendbe, és szeretném, ha megnézné egy szakorvos.
Erre ő: -Hát ez nem így működik...
Én (még mindig kedvesen, és naívan): -Akkor hogy működik? Én nem tudom.
Ő (megnézi a gépben az előzményt): -Hát még nem is küldtem röntgenre..
Én (nem kérdeztem meg, hogy vajon mi a francért nem küldött): -akkor küldjön a doktornő röntgenre, nekem mindegy, csak valaki végre állapítsa meg, hogy mi a bajom, mert ez nem állapot.

Közben az asszisztensnő elkezdett kérdezgetni, mivel hiányosan voltak kitöltve az adataim. (a múltkor úgy látszik, nem volt fontos, pedig kétszer is jártam már itt)
Én beszéltem az asszisztenshez, kicsit ferdén álltam, mivel a jó lábamra helyeztem a súlyomat, a rosszat meg kíméltem.
A dokinő meg a hátamnál egyszercsak -minden előzmény nélkül- elkezdte ököllel ütögetni a derekamat... Kicsit felment bennem a pumpa, mert ő lehet, hogy csak megvizsgált, de
1. nem szólt, nem tudtam felkészülni
2. elég erőseket ütött, nem esett jól, főleg, hogy nem oda figyeltem
3. ütögetés után nem mondott semmit, nem kérdezte tőlem, hogy fáj-e vagy nem, csak visszaült.

Szóval, nem tudom, mit képzel, mi vagyok én? Egy darab hús??? Nem kellene esetleg emberszámba vennie, és felkészíteni a mozdulatára? Nem kellene kommunikálni velem? Főleg, hogy tudja, hogy fájdalmaim vannak, és látja, hogy nem egyenes tartásban állok???

A végén ideadta a beutalót. Nem küldött röntgenre. Nem is tudom, minek kellett akadékoskodni.
Azt írta rá, hogy artrozis (?).
 folyt. köv...

Trochanter bursitis - az én történetem - 1 rész

Mivel már kb. 8 és fél hónapja kínlódok a fent említett nyavalyával, úgy döntöttem, leírom a kálváriámat, hátha valakinek hasznos lesz.

Tavaly, júliusban kezdődött. Hajnalban felébredtem arra, hogy fáj a csípőm bal oldala. Volt már máskor is ilyen, vagy a csípőmben, vagy a vállamban, de 2-3 nap alatt elmúlt a fájdalom. Nem is igazán tudtam, hogy mitől jön elő, és mitől múlik el. Fájt, nehezen mozogtam, de azért tudtam, aztán a fájdalom csökkent, majd vége lett.
Azt meg kell említenem, hogy előző nap túráztunk egy kicsit, fent voltunk a hegyen. Azon a hegyen, ami nem is túl magas, és ahová már ki tudja hányszor, gond nélkül felmentem, és ennyi mozgás korábban meg se kottyant nekem. Hogy most ettől kezdett el fájni a csípőm, vagy nem... nem tudom.

Másnap elindultunk hazafelé, persze tömegközlekedéssel, csomagokal. Pesten volt egy pár elintéznivalóm, nyilván gyalogolni is kellett. Fájós csípővel, assan, de elég sokat mentem.

Harmadnap hazaértünk, és nekem mennem kellett dolgozni. Ekkorra már el kellett volna, hogy múljon a fájdalom, de nem múlt el, hanem egyre csak rosszabb lett. Mivel 2 hét szabadság után muszáj voltam bemenni dolgozni, kénytelen voltam fájdalomcsillapítót bekapni, hogy bírjak mozogni. Persze, ekkor már csak ülni bírtam, nem erőltettem a mozgást, mert éreztem, hogy ez már nem piskóta.
Hazafelé a kocsiban alig bírtam már nyomni a kuplungot. Ezen a ponton vettem tudomásul, hogy nem bírom használni a lábamat. És tetszik, nem tetszik, el kell hogy menjek táppénzre. Azonnal orvos, mert ha most felmegyek a lakásba, egyáltalán nem biztos, hogy egyhamar le tudok menni az orvoshoz.
Szerencsére pont délután rendelt.

Besántikáltam a háziorvoshoz, elmondtam, mi a problémám. Meg hogy maradnék otthon a héten.
A doki megnézett, nem mondott semmit, felírt valami gyógyszert. Kérdezem, mi lehet ez a fájdalom? Nem reagált. Kérdezem újra: -ez valami gyulladás? Válaszol: -igen, olyasmi. Kérdezem, és mitől lehet? Erre a válasz: -ez olyan hirtelen szokott jönni... meg (miután megnézte hány éves vagyok), hogy ez kopik. meg valami becsípődik... (hát köszi, sose volt gond az ízületeimmel, szerintem nem ezek, de hát én nem vagyok szakember, csak érzem)
(Utálom az olyan orvost, aki nem kommunikál velem, nem tájékoztat, nem vesz emberszámba..., egyszerűen le szeretném cserélni, csak még nem tudom kire, addig marad)
Szóval, felírt kétféle gyógyszert, az egyik valami gyulladásgátló, a másik valami izomlazító. Ezt szedjem, és a héten pihenjek otthon. Ja, meg írt egy mentolos krémet, amit gyógyszertárban kevernek. Fogalmam sincs, mire jó.

(otthon megnéztem a gyógyszert, amit felírt, és mindkettő hatóanyaga megegyezett egy-egy olcsóbb árfekvésű gyógyszerrel, ráadásul ugyanazzal, amit a párom szed a gerincsérv műtétje óta) Úgy látszik, a doktornő nem foglalkozott azzal, hogy az olcsóbb gyógyszert írja fel, vagy kinézte belőlem, hogy van elég pénzem rá...

Másnap (kedden) eljutottam odáig, hogy ha nem mozgattam a lábamat, akkor is fájt. Nem tudtam hova tenni, nem tudtam aludni, fájt a hátam a fekvéstől, mert csak háton volt kevésbé rossz, ráadásul kánikula volt, izzadtam rendesen. Persze, hívott a főnököm, hogy miért tolok ki velük, és mikor megyek már... Mondtam, hogy ezt a hetet nagy valószínűséggel otthon töltöm.
Így is lett, tehát kedd, szerda, csütörtök eltelt a pihenéssel. Pénteken még mindig kegyetlenül fájt, úgy döntöttem, nem megyek le a dokihoz, adtam magamnak még egy hétvégét. Picikét javult, már csak mozgásra fájt, nyugalomban nem. de a mozgás még mindig keserves volt.
(Csütörtökön megint hívtak a munkahelyről, hogy mikor megyek már, mert kellenék. Mondtam, hogy amint bírok, megyek, de akkor sem leszek teljes értékű munkaerő, mert csak ülő munkát tudok elvégezni. Mondták, hogy nem számít, segítenek mindenben, csak menjek már...) Hát jó.

Hétfőn már úgy-ahogy elsántikáltam, lementem a dokihoz a táppénzes papírért. Bementem, mondtam, hogy mi van, hogy fájt a csípőm, picit javult, de még mindig nem az igazi, és van itt egy táppénzes papírom is. Erre a dokinő mormolt valamit az orra alatt, annyit értettem, kicsit flegmán, hogy -hát ha muszáj... (gondolom dolgozni) és ennyi. Kérdeztem, mire számíthatok, kb. mikor gyógyul meg, mennyi időre számítsak, úgy vártam volna, hogy foglalkozik velem, de nem...Nem mondta, hogy szedjem-e a gyógyszert, nem mondta, hogy ha lehet pihenjek még, nem mondta, hogy próbáljunk mást, nem mondta, hogy csináljunk vizsgálatokat... nem mondott semmit, csak ideadta a papírt, és ennyi.

Én meg gondoltam, már javult valamennyit, csak elmúlik lassan. De nem.

Ja, és még mindig nem tudtam, mi a bajom.
Próbáltam keveset mozogni, végül is rosszabb nem lett, csak éppen jobb sem.
 folyt. köv..

Felfázás gyógytea

Csak leírom, mert hajlamos vagyok elfelejteni a dolgokat:

Gyógytea keverék felfázás esetére:

cickafark, mezei zsurló, csarabfű, medveszőlőlevél, és esetleg plusszba kamilla 1:1 arányú keveréke.

Kicsi cukor vagy méz mehet bele, mert kesernyés. Jó sokat inni ebből.