Pakolás kis hátizsákba repülős úthoz

 Korábban említettem, hogy egyszer összefoglalom, hogy hogy lehet kevés cuccal utazni egy hosszú hétvégés kirándulós, városnéző repülős útra.

Mivel a fapados járatok üzletpolitikája miatt, hogy ne kelljen sokat fizetni a csomagért, és emellett azért, hogy ne kelljen sokat cipelni... érdemes csak egy kézipoggyász méretű hátizsákba pakolni.

Az enyémet a Decathlonban vásároltam, a mérete 20x28x40 cm, 16 literes. Ez nekem bőven elég, még hely is marad benne, egyrészt arra, hogy a kis válltáskámat beletegyem, mikor felszállunk a repülőre, vagy arra, hogy szendvicseket is pakoljak az útra.

Most egy 5 napos útra pakoltam, amikor ugyebár az első nap rajtam van, amit itthon felveszek, és további 4 napra kellett ruháról gondoskodnom magamnak. Mivel a kabát, a pulcsi, a farmer, a cipő azok rajtam vannak, ezekre a pakoláskor nincs gond. Csak 4 db póló (ez a legkényelmesebb viselet  utazáshoz) 1 db alvóspóló, 4-4 db bugyi-zokni, és 1 papucs kell. Ezen kívül be szoktam rakni egy testnadrágot, (vagy futónadrágot) ami jó az alváshoz is, vagy ha kényelmesben akarok lenni a szállóban, de jó a farmer alá is, ha nagyon hideg lenne kint, esetleg pótnadrágként is használható, ha szükséges. Ezeket egy utazásrendezőbe szoktam bepakolni, igazából lehet közvetlenül a hátizsákba is, de én szeretem, ha kicsit külön vannak a ruháim, egyben ki tudom szedni a szállodában, és kicsit egybe is fogja őket az utazásrendező a zsákon belül.

(most látom, alul lemaradt a zoknik felirat :-))

A pipere cuccok is fontosak, ezekből kis kiszereléseket, illetve itthon tölthető kis útipalackokat használok. Erre az útra most tusfürdőt nem vittem, mert az szokott lenni a szállodában. Sampont nem használok az utazás alatt, itthon megmosom a hajam, és ha hazajöttem, ismét itthon mosom. De igazából sampon is szokott lenni a szálláson. Mint ahogy törölköző is. (ha nem lenne, akkor be szoktam még pakolni a Decathlonos vékony törölközőt is.) Mivel most repülővel utaztunk, ezért a folyékony és zselés dolgokat külön kis zárható zacskóba kellett tenni, ezt a hátizsákban felülre rakom, hogy a biztonsági ellenőrzésnél könnyen hozzáférhető legyen. 

Az alábbi képen látható, hogy nálam mi kerül a neszeszerbe, igazából ebben is van felesleges dolog, pl kézkrémet nem is fontos vinni, ha viszek a kis tégelyben Niveát (mert azt szoktam) Igazából a szőlőzsírt is kiváltja a Nivea. A kézfertőtlenítőt pedig a hátizsákra szoktam akasztani, hogy könnyen tudjam használni, ha kell, kaphatók kis vidám figurák, amikbe bele lehet tenni. Gyógyszerekkel is úgy vagyok, hogy ha véletlenül kell valami, akkor ott megveszem a patikában, de szerencsére nem szokott kelleni. Azért pár szem elfért, lázcsillapító, fájdalomcsillapító, neocitrán, meg strepsils, az influenza időszak miatt. 

Fontosak még a kütyük :-) Mindenhez legyen töltő és töltőkábel. Ha többet viszek ezekből, akkor szoktam vinni egy kis műanyag lapos dobozt, és abba teszek mindent, hogy ne törődjenek a kábelek. Most, erre az útra nem kellett doboz, csak a telefon zsinórnak vittem egy kerek tokot, ami védte a táskában. Powerbank legyen feltöltve :-) Füllhallgatót a legkisebbet szoktam vinni, a futós JBL kiváló erre a célra, kényelmes, jó a hangzása, és sokáig bírja egy feltöltéssel, nem mellesleg kis helyet foglal.

Emellett be szoktam rakni a hátizsákba egy újságot, vagy rejtvényújságot is, de azt az állomáson szoktam megvenni.

A legfontosabbak az iratok, és a pénz. Városnéző utakra szoktam vinni egy kis válltáskát is, és egy övtáskát, ami elfér a ruha alatt. Erre is jó a futós övtáskám. A kis válltáska végig rajtam van, csak a repülőre felszálláskor szoktam beletenni a hátizsákba. Vinni kell magammal az itthoni kulcsokat is, és persze egy pénztárcát, mert nem árt, ha van nálunk némi kp is a bankkártya mellett. (Én igazából 2 db pénztárcát szoktam vinni, külön van a magyar, és külön a külföldi pénz, így nem keveredik, és mindig az van a kistáskában, amelyik országban vagyok, így sokkal praktikusabb, mint egy pénztárcába pakolni) Zsebkendő, meg toll az mindig jó, ha van. És persze nedves törlőkendőt is szoktam rakni a hátizsák egyik külső zsebébe is. Fontos, hogy legyen felírva minden fontos cím és telefonszám, biztosítás kötvényszáma, meg ilyenek...mert én már jártam úgy, hogy pont nem működött a net a telefonomon, és nem tudtam volna megnézni pl. a szállásunk címét a telefonból.

És ami még kimaradt az eddigi képekről, de már volt egy részéről. A papucsot, kistáskát és övtáskát már említettem. Ezen kívül kell még (nekem) egy olvasószemüveg, mert anélkül vaksiskodom :-) Kell még egy kulacs, amit sok helyen fel lehet tölteni (a reptéren belül is) Ezt a képen látható kulacsot azért szeretem, mert jól tartja a hőmérsékletet, nyáron a hideget, télen pedig nem fagy át benne az innivaló. Egyébként DM-es. De ugyanúgy megfelel a célnak egy műanyag palack is. A nyaksálat pedig be szoktam dobni még a zsákba nem foglal sok helyet, de ha hidegre fordul az idő, akkor jól jön, vagy akár sapka helyett is használható.

És így néz ki minden bepakolva a hátizsákba. Felül lazán van minden, elférnek még a szendvicsek is, vagy bármi más, apróság, amit az utazás alatt veszünk, és hazahozzuk.

Remélem, hasznos volt, és jól látszik, hogy nem feltétlenül kell extra gurulós bőröndöket vinni egy szimpla városnézős repülős úthoz. 

Ha este indul a repülőnk, és reggel ki kell jelentkezni a szállásunkról, akkor sokkal könnyebben mozgunk kevés cuccal a hátunkon, illetve nem kell délután a szállásra visszamenni, ha esetleg ott le lehet tenni a poggyászunkat.

Érdekességként egy videót is készítettem a pakolásról, itt megtekinthető:

https://vm.tiktok.com/ZGeDYYAJu/

Kirándultunk Madridba

A teljes leírás itt található:

Hosszú hétvége Madridban 

Tippek utazós videó készítéséhez

 Hogyan készíts utazó videót...

 Sokan szeretnének megörökíteni az utazásaikat, és megmutatni másoknak is, hogy milyen csodaszép helyeken jártak. Meg is kell örökíteni ezeket az élményeket, mert később mindig jó érzés elővenni, és visszaemlékezni a megélt pillanatokra, de hogyan tegyük érdekessé, és mások számára is élvezetessé az utazásunk bemutatását? Ebben segít ez a néhány ötlet, pontosabban 17 tipp, amit összeszedtem erről a témáról..

Megmondom őszintén, ezek nem a saját tippjeim, hanem youtube-n néztem meg ezzel kapcsolatosan néhány angol nyelvű videót. Mivel magyar nyelvű verziót nem találtam ebben a témában, videót készíteni pedig erről nem akarok, mivel nem vagyok se profi, se travel videós….,  ezért itt a blogomon szedem össze, hogy milyen tippeket ajánlanak az utazó vloggerek.

1.       Filmezz azzal, amid van! Ne várj arra, hogy majd ha veszel egy jó gépet, és azzal fogsz videózni, mert adig is, sok pillanatról lemaradsz, és gondolj bele: veszel pl. egy nagy, tükrös gépet, szerinted az mindig nálad lesz? Ráadásul nagy, és nehéz, hosszabb videózásra kényelmetlen. Ellentétben pl. a telefonoddal, az mindig nálad van, csak előkapod, és mehet a felvétel. (vagy tökéletesen megfelel pl. egy kis kompakt gép, ami elfér a zsebedben) Ha veszel hozzá egy kis könnyű állványt (gorillapodot) akkor az még kényelmesebbé teszi a videózást.

2.       Használj többféle eszközt! Ha van pl. GoPro-d, akkor használd ki, hogy vízálló, és dobd fel a videódat víz alatti, vagy akció felvétellel (pl. csúszdán lecsúszás)

3.       Jó minőségű felvételeket készíts! A bemozdult, homályos, élvezhetetlen képeket inkább töröld ki, ne használd fel. Sokat ront a kész videó élvezeti értékén.

4.       Törekedj a stabilitásra! Pl séta közben, hasznos bekapcsolni a fényképezőgép stabilizátorát, de enélkül is törekedni kell arra, hogy minnél kevésbé remegjen a felvétel, és ügyeljünk arra, hogy ne tegyünk hirtelen mozdulatokat, ne rángassuk a kamerát. Vízszintesen mozduló felvételeknél hasznos lehet a fényképező szíja a nyakadba akasztva. Feszítsd ki teljesen, és úgy mozgasd a gépet jobbra-balra. Sokkal stabilabb lesz a felvétel, mint szíj nélkül. Ha a helyzet engedi, akkor rakd le fixen a kamerát. Gördeszkáról is lehet filmezni a mozgást, de azért figyelj, mert ez nem teljesen veszélytelen J

5.       Tervezd meg a történetet! Legyen egy koncepciód, egyfajta forgatókönyv, amit végig filmezel. Fűzd össze a történetet egy egésszé. Pl. indulás otthonról, reptér, repülő, repülés, érkezés a szállodába, szálloda bemutatása. stb. Legyen egy téma. Tervezd el, mit fogsz felvenni. Ki kell szürni azokat a felvételeket, amire nincs szükség, legyen összefogva az egész sztori. Meséld el a sztorit képekkel, és ha lehet, törekedj az időrendi sorrendre.

6.       Adj hozzá 1. személyű (get handly) felvételeket! A kezedet filmezd, hogy mit csinálsz, pl. ajtónyitás, jegy kezelés, ételt viszel, stb. Ilyenkor a néző „benne van” a történetben, úgy érzi, hogy ő is ott van a helyszínen.

7.       Adj hozzá lassításokat! Ez akkor a leghatásosabb, ha valami mozgást veszünk fel, pl. ha valaki beugrik a medencébe. De csak egy kis részt lassítsunk be, nem szabad túlzásba vinni.

8.       Néha tarts egy kis hatásszünetet a beköszönés előtt!  Pl. állítsd le a kamerát, hogy az üres szobát vegye, és pár másodperc múlva sétálj bele a képbe a mondandóddal. Vagy akár lehajolsz, és utána bukkansz fel.

9.       Vond bele a többieket is! Ha baráti társaságot, vagy a családot filmezed, akkor vond bele őket is. Tegyél fel nekik kérdéseket. Pl. hol vagyunk, hova megyünk most, mit fogunk csinálni, mi a véleménye a helyről, hogy érzi magát, stb. (később a feltett kérdéseket akár ki is lehet vágni a videóból)

10.   Változtass a felvételi szögeken! Pl. alsó kameraállásból vedd a lábad, ahogy elindulsz, vagy veszed a cipődet, majd távolabbról, ahogy sétálsz az ajtóig, majd kívülről, ahogy kilépsz a teraszra, majd oldalról, ahogy kinézel a korlátnál, és végül a kilátást filmezd, mintha körbenéznél. Ha olyan szerencsés vagy, hogy rendelkezel egy drónnal, akkor nemcsak fentről filmezhetsz vele, hanem szemmagasságból, vagy akár lentről is.

11.   Játssz a színekkel, fényekkel! Használd ki a naplemente színeit, fotózz szembe a lemenő nappal, készíts sziluetteket. Készíts a vízben tükröződő képeket, felvételeket. Ereszd szabadon a fantáziádat! Néhány nem szokványos felvétel sokat hozzáad a videódhoz.

12.   Adj hozzá irányított átmeneteket! Két jelenet közt legyen mindig ugyanaz az átmenet, amit a kamerával irányítasz. Pl. mindig alulról kezd a felvételt, és a végén pedig mindig lefelé hajtod a kamerát. Több ilyen vágókép egymás után, nagyon érdekessé teszi a jelenetet. Vagy ugyanez pl. jobbról balra, balról jobbra. Még jobb, ha van valami fal, vagy takarás, ami mögé be lehet menni, majd a következő vágókép mintha onnan bukkanna elő.

Játszhatsz a kézmozdulatokkal is, pl. egy panorámaképet filmezel, és a végén gyorsan elhúzod a kamerát, így olyan hatást kapsz, mintha begyorsítottad volna a felvételt. A következő képet meg indíthatod gyorsan, és lassítva befejezed. Ha ezeket összevágod, különösen jó látványt ad.

13.   Érezd jól magad! Vicces pillanatokat vágj bele a videódba. Pl. ha valaki mindig szelfibotot használ, akkor a botot felvenni különböző helyeken, és egymás után összevágni egy mini történetté.  Egyes bakikat is benne hagyhatsz a videódban, vidámabbá teszi a történetet.

14.   Adj hozzá feliratokat! De ne csak a helyszíneket, hogy hol jártok éppen, és mit láttok, hanem az érzéseket, gondolatokat is ki lehet fejezni az utólag rászerkesztett feliratokkal.

15.   Adj hozzá narrációt! Sztorikat, történeteket adhatsz hozzá a felvett képekhez. Mesélj. Ehhez nem kell más, csak egy kabát vagy egy takaró, amit magadra borítasz, és egy telefon, amire hangfájlként felveszed a mondanivalódat. ( a takaró azért kell, hogy kiszűrje a külső, zavaró hanghatásokat) Ezt a hangfájlt később hozzá tudod szerkeszteni a videóhoz.

16.   Ne vidd túlzásba az effekteket! A szerkesztésnél, képváltásnál hozzáadható effektekről van szó. Természetesen nem tilos használni ezeket, de tartsd szem előtt, hogy a kevesebb több!

17.   Jól válaszd ki az aláfestő zenét! A zene illeszkedjen a felvett anyaghoz. Pl. ha tájképet mutatsz, akkor lassú zenét válassz.Ez esetben a klippek kb. 3-7 másodpercesek legyenek. Ha több rövid vágókép követi egymást, akkor gyorsabb, pörgősebb zene kell. Figyelj a zene ütemére, és hangold hozzá a képváltásokat. (a zenén nem tudsz változtatni, tehát a képanyaggal kell hozzá igazodni)

Krynica Zdrój és Spartan Sprint élménybeszámoló - 1

Az egész úgy kezdődött, hogy kedves barátnőm/edzőtársam kitalálta, hogy miért nem nézzük meg ezt a Lengyelországi Spartan versenyt, legalább kirándulunk egy pár napot.
Amikor már le volt foglalva a szállás, meg minden el volt tervezve, akkor felmerült, hogy ha már úgyis ott leszünk, akkor miért nem indulunk a Sprinten?

Na, gyorsan regisztráltunk is. Én még a regisztrációkor nem voltam teljesen rendben boka ügyileg, de bíztam benne, hogy addigra jobb lesz, vagy majd lesz valami. Sajnos, nem tudtam edzeni erre a versenyre, esélyes volt, hogy kihagyom, mindenesetre a Spartanos cuccomat bedobtam a kocsiba.

Szállással szerencsénk volt, mivel ezen a hétvégén eléggé teltház volt már, nem is hittem volna, hogy találunk szállást. De sikerült, mert a miénket nemrég tették fel a bookingra, egy új szállás a város központjához közel, jó áron.

1. nap dél körül érkeztünk, megnéztük a várost, és mivel Spartan hétvégét rendeztek, megnéztük a fesztiválterületet is. Kalandos sétánk volt, át a hegyen. Egyébként kitűnő túraútvonalak vannak arrafelé, gyalogos és kerékpáros útvolnal is.

Visszafelé már lassan ránk sötétedett, nem vállaltuk újra az erdőt, hegyet, így kerültünk egyet, és a város felé gyalogoltunk. Ez egy közel 6 km-es séta volt.
Nem tett túl jót a bokámnak, éreztem kicsit este.

Egyébként a város nagyon tetszik, szép, rendezett, sok virággal, a városközpontban pedig egy hatalmas park, és egy zenélő szökőkút található. És emberek. Sétálnak, pihennek, vásárolnak. Látszik, hogy itt van élet. Nem is gondoltam volna, hogy ez a hely egy ilyen nyüzsgő üdülőközpont.

Amikor megérkeztünk, erre nagyon rácsodálkoztunk. Hogy milyen szép ez a hely, és mennyi kiránduló ember van itt. Valahogy nem erre számítottunk, és ez a felismerés kellemes meglepetésként ért.

És egy videó a szökőkútról:

2. nap kirándultunk egyet, de már autóval indultunk el. Megnéztük a közelben található kilátót, libegőztük, és természetesen szurkoltunk a magyaroknak a Spartan Ultrán.

Az első sípályára kabinos felvonó vitt fel, egészen pontosan 1114 m magasra. Lenyűgöző volt a kilátás. Fentről ráláttunk a fesztiválterületre.
(Weboldal: Kolej Gondolowa Jaworzyna Krynica)

Ezután átmentünk a másik hegyre, a kilátóhoz, ide: wiezawidokowa.pl/ ahová libegővel mentünk fel.

Ez egy hatalmas, fából épült kilátó, ahová a fák lombjainak a magasságában sétálhatonk fel, mégpedig nem lépcsőn, hanem olyan érdekesen van megépítve, hogy csak sétálsz a fából készlt magaslaton, gyönyörködsz a tájban, és egyszer csak fent vagy a tetején :-)

Szuper volt, az építmény, a kilátás..., minden.

A Spartan versenyről pedig a következő részben fogok beszámolni.

Kirándultunk Rómába

A teljes utazás itt olvasható: https://simsiutazik.blogspot.com/2019/12/hosszu-hetvege-romaban-vagyis-egy-25.html

Kirándultunk Berlinbe

A teljes utazás itt olvasható:

https://simsiutazik.blogspot.com/2019/07/hosszu-hetvege-berlinben-vagyis-egy-25.html

Nyomtatható lista táborozáshoz, fiúknak

Avagy, mit pakoljunk be, ha a gyerek táborozni indul.

Keresgéltem én a neten, találtam is, többféle listát, pakolási segédletet a gyermek táborozásához. De valahogy egyik sem volt az igazi. Az egyikbe volt felesleges dolog írva, a másikból viszont kimaradt a szerintem fontos dolog. Így hát, ahogy az már lenni szokott, előállítottam a személyre szabott, saját, fiús listánkat.

Ez a lista arra is jó, hogy odaadjam a gyereknek, és ő hazafelé jövet, a pakoláskor ellenőrizni tudja, hogy mindene megvan-e, amit vitt.

Természetesen ez a lista saját igényeinknek megfelelően készült, viszont személyre szabható. Bárki átírhatja ahogy neki tetszik, és talán így is egy kis segítséget nyújt a pakoláshoz, ha valaki hasonlóképpen táborozni indítja a gyermekét.

A képet le kell mentened a saját gépedre, (jobb gomb, kép mentése másként) és ott megnyitva olvasható!
Jó táborozást!

Hosszú hétvége: Egerszalók

2012. október 29-31.

 Igen, ismét Egerszalók volt a cél, mert ez egy olyan hely, ahová többször is vissza kell menni. Ez alkalommal a Saliris Hotel akciós csomagját választottuk, amelyben a szálláshoz kapcsolódva  félpanzió, fürdőhasználat, és masszázs is szerepelt. Mivel Anyukám is velünk tartott, így 3 felnőtt és 1 gyerek részére foglaltunk szállást. A hotel a családi szobát igazolta vissza, amely két egymás melletti, egybe nyíló szoba, és a honlap szerint csak 2 felnőtt, 2 gyerek részére foglalható. Nagyon örültem, hogy ők ezt a megoldást ajánlották számunkra, mivel így együtt voltunk mind a négyen, de mégis külön.

1. nap.

Dél körül érkeztünk, bejelentkeztünk. A Saliris hotel olyan érdekes építésű, hogy a bejárathoz körben, fel kell menni a dombtetőre, így a recepció a 7-ik emeleten található, a szobák az 2-7 emeleten, a fürdő pedig a földszinten. A bejáratnál annyi ideig lehet megállni, amíg bejelentkezünk, utána arrébb kell vinni az autót. Mivel mi kértünk mélygarázs helyet is, így miután beálltunk a fedett parkolóba, az 5-ik emeleten találtuk magunkat. Egyébként folyamatosan érkeztek a vendégek.

A szobáink a 2. emeleten találhatók, nem néznek a sódombra, (az egy kicsivel drágább lett volna) viszont közelebb van a fürdőhöz (földszint). Becuccoltunk, kipakoltunk. A szobában minibár, széf, LCD tv is található, nagyon szép WC-zuhanyzó, és erkély, ahonnan gyönyörű a kilátás. Még sódomb nélkül is.

Átöltöztünk fürdőruhába, felvettük a fürdőköntöst, és lementünk a fürdőbe. (egy jó tanács: Mivel minden szállóvendégnek egyforma, fehér fürdőköntöse van, így nem árt valami színes kendővel, vagy övvel megjelölni, hogy ha letesszük, egyből megtaláljuk)

A fürdőben nagyon sok medence található, kisebbek, nagyobbak, kissé zegzugos elhelyezésben, ezeket fel kell fedezni. Rengeteg dögönyöző, víz alatti bugyorgó, vízmasszázs található, mindig találtunk olyat, amihez odaülhettünk. Gyerekeknek külön van egy jó kis játszó-medencerész, nagyobbacskáknak pedig egy csúszda, és különböző magasságban ugróstég. (B. szerint a csúszda gyengus, az ugrálás tetszett neki)
Ami nekem tetszett, az hogy bentről ki lehetett úszni a külső medencéhez, és onnan rá lehetett látni a sódombra. Sötétedés után gyönyörűen ki volt világítva. Igazán hangulatos volt.

Este várt minket a svédasztalos vacsora. Erre nyugodtan mondhatom, hogy tökéletes volt, bőven volt választék, és nagyon finom ételeket kínáltak. Ha valami elfogyott, rövid időn belül pótolták.

Vacsora után még le lehetett volna menni a fürdőbe, mivel szállóvendégeknek este 10-ig van nyitva, de nem éltünk a lehetőséggel. Pihentünk.

2. nap

Reggel bőséges, finom reggeli várt a megszokott, svédasztalos kivitelben. Úgy bereggeliztünk, hogy muszáj volt sétálni egyet. A recepció bejárata mellől nem lehetett átmenni a sódombhoz, körbe kellett sétálni, ha valaki oda akart jutni. De megérte a sétát, a jó hűvös levegőn. Séta közben elhaladtunk a régi fürdő részen is, ami a lenti parkoló mellett található. Ide sokkal olcsóbb a belépő, két kis medence van, forró vízzel töltve. Ez az, amikor beleülni jó, de onnan kijönni.... Ehhez képest itt is fürödtek egy páran.

Séta után irány a fürdő. Közben bejelentkeztünk az ajándék masszázsra, kaptunk időpontot, hogy mikor menjünk fel az első emeletre, mivel ott vannak a kezelések.

A masszázs kitűnő volt, szinte újjászülettem. Lehetett választani, én illatmasszázst kértem, lazító illattal. Annyira kellemes gyümölcsös illatos olajjal lettem átgyúrva, hogy a masszázs után nem akarózott belemenni a medencébe, nehogy lejöjjön rólam. Még este is éreztem a köntösömön.

Később a szaunavilágot is kipróbáltam. Egy csarnokból körbe-körbe különböző szaunák, aroma- és gőzkabinok nyíltak, plusz egy medence is volt odabent. Persze, a zuhany és merülőmedence mellett. Úgy láttam, volt itt is egy külön, meztelen-szauna rész, amit én kihagytam, mert nem érzem jól magam a fürdőruha nélkül, még a szaunában sem.

Este ismét bőséges vacsora, és utána felmentünk a recepcióhoz. Volt itt egy kisebbfajta vásár és bemutató. Sajtokat, mézet, péksüteményt lehetett kóstolni, vásárolni. Emellett volt ott egy fényképész, akinél korabeli ruhákban lehetett fényképeszkedni, olyan régimódi képeket készített. B-nek megtetszett, kérte, hogy hagy válasszon jelmezt. El is készült a kép, olyan kis múlt századi úrifiú lett belőle.
A wifi is csak itt működött, a recepció szintjén.

Elég későn kerültünk ágyba.

3. nap

Ez már a hazautazás napja, ha koránkelők lennénk, akkor mártózhattunk volna egyet reggeli előtt, de így reggeli után mentünk le a fürdőbe még búcsúzóul egy órácskára. Utána összecuccoltunk, kijelentkeztünk, és elhagytuk Egerszalókot.

Hazafelé útba ejtettük Egerben a Szépasszony völgyét egy kis borkóstolóra, egy kis sétára, majd bekaptunk valamit a plázában, és kora délután elindultunk hazafelé.

Hosszú hétvége: Eger, Egerszalók, Demjén

2012. április 28-30.                           Ugyanez a leírás, fényképekkel: itt!

1. nap 

Eger

Reggel normális időben keltünk, reggeliztünk, majd elindultunk Egerbe. Autópálya elkerülésével, a régi 3-ason mentünk, gyér forgalomban, kényelmes tempóban.
Egerbe érve rögtön találtunk parkolóhelyet, a belváros közelében, bár az igazat megvallva, azt hittem, nagyobb tömeg lesz. Itt először is a várat vettük célba. Jó pár év eltelt, mióta itt jártam, B. pedig kicsi volt még akkor, nem emlékezett rá, csak a játszótérre. Most viszont nagyon élvezte a várat, érdekelték a kiállított dolgok, és az idegenvezető történetei, a katakombák. Különösen a borsós dob, és a tűzkerék utánzata tetszett neki. Ez utóbbit természetesen működésbe is hozták. A vár udvarán kipróbáltuk az íjjal lövést, és megtaláltuk a régi játszóteret is. Elég sok időt eltöltöttünk a várban, körbesétáltunk, és megcsodáltuk a kilátást. Csodaszép, napsütéses idő volt.

Ezután a Dobó térre mentünk, fényképezkedtünk, elsétáltunk az egyik kis hangulatos utcán, majd a sétálóutcában vissza a Bazilikához. Itt is megcsodáltuk az épületet, kívül-belül, majd továbbra is gyalogosan, elindultunk megkeresni a minaretet. Sajnos, itt nagyon hosszú sor állt, és várni kellett, mivel meg volt határozva, hogy max. hány ember tartózkodhat odafent. Úgy döntöttünk, hogy most nem várunk, majd hazafelé jövet útba ejtjük ismét. Tehát visszatértünk az autónkhoz, haraptunk valamit az otthonról hozott szendvicsekből, és elindultunk a Szépasszony-völgybe.

Ez a völgy egy szabadidőpark is egyben, körben borospincék bejárata, középső részén pedig egy park, ahol tűzrakóhelyek is vannak kialakítva. Sokan kijöttek ide ebben a jó időben.
Ahogy leparkoltunk, rögtön kaptunk is egy kupont, ami az egyik pincében 10 % kedvezményt ígért. A többi pince előtt is álltak alkalmazottak, és invitálták befelé a népet. Mi már jártunk itt korábban, és nagyon finom, édes vörösbort vettünk az egyik pincében, most is oda igyekeztünk. Nem is csalódtunk, kóstoltunk is bort (vagyis csak én, mert S. vezet, B. pedig kiskorú) és vásároltunk elvitelre is. A gazda ajánlott még egy különleges, kevert félszáraz fehérbort is, amiről némi kóstoló után úgy döntöttünk, viszünk belőle. Bementünk egy másik pincébe is, annyira kedvesen invitált a gazda, de ott csak 1 dl-t kóstoltam, meg B. ivott üdítőt, nem vásároltunk elvitelre semmit. (Én azt is szeretem ezekben a pincékben, hogy akárhol is járunk, a gazdák annyira kedvesek, közvetlenek, lehet velük egy kicsit beszélgetni is, nem csak vásárolni.)

Már délutánra járt az idő, így Egerszalók felé vettük az irányt. Egertől 5 km-re fekszik ez a falu. Itt a GPS kissé megtréfált bennünket, ugyanis hiába írtuk be a célállomást, házszám szerint, egy zsákutcába vitt bennünket, ahol az utca neve stimmel, a házszámot (és az apartmant) nem találtuk. Kénytelenek voltunk a régi jó kérdezősködéshez folyamodni. Kiderült, hogy az utcát egy patak vágja ketté, és gyalogosan át lehet menni, de autóval vissza kell menni az elágazáshoz, és a másik ágon megközelíteni. Így is tettünk, itt már ki volt táblázva az apartman, könnyen megtaláltuk. (utána mondta is a gazda, hogy a GPS-ek nem ismerik ezt a részt, sokan eltévedtek már hasonlóképpen, mint mi, csak éppen azt nem értem, hogy ha ez így van, akkor miért nem jelezték a szállásfoglaláskor, hogy a demjéni út felé menjünk.)

Elfoglaltuk az apartmant, Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy családi ház udvarában, mintegy melléképületként fel van építve sorban 5 különálló apartman, mindegyik konyhás, fürdőszobás, TV-s, és az udvarban az autónak is van helye. Hátul pedig a közösségi tér, bográcsoló-szalonnasütő hely található. Az apartman olcsó volt, egyszerűen berendezett, a konyharésze elég kicsi, csak egy pult az egész, 1 személy fér oda, de a célnak megfelel. Mi nem főzőcskézni jöttünk. Ráadásul a bejárat előtt is van szék, asztal, jó időben ide is ki lehet ülni, enni. Olcsósága mellett nagyon is jó hely volt, tökéletes arra, amire nekünk kellett.

(a szallas.hu-n foglaltunk, 2 felnőtt, 1 gyerekre, és mint később kiderült, a rendszer valahogy a gyereknek a pótágyat nem számolta bele, de a házigazda nagyon rendes volt, és azt mondta, ha már így alakult, és ő sem figyelt erre, és ennyiért visszaigazolt, akkor már nem kér tőlünk plusz pénzt, és estére berakják a pótágyat is a szobába)

Kipakoltunk, és elmentünk körülnézni, felfedezni a környéket. Szerettünk volna biciklit kölcsönözni, de kissé húzós áron adták, így lemondtunk róla. Mentünk autóval. Megnéztük a horgásztavat (egy hatalmas tó, szép környezetben) aztán elmentünk a sódombhoz, meglestük a  két fürdőt is, (árak, medencék), majd átautóztunk Demjénbe, szintén strandszemlére.

Visszatünk a szállásunkra, és szalonnát sütöttünk.

2. nap

Demjén

Tegnap eldöntöttük, hogy a két strand közül most a demjénit választjuk, mivel itt volt csúszda (ami ugye kell egy kiskamasznak) volt ugráló, ingyenes parkoló, és nem utolsósorban olcsóbb volt a belépő, mint az egerszalóki fürdőben. Egyszóval, minden Demjén mellett szólt, pedig az egerszalóki fürdő is nagyon tetszett, de most egyöntetűen Demjénre szavaztunk.

A strand körül építkezés folyt, és úgy láttam, a strandon is készül valami barlangféle medence, mert jócskán ki volt vájva a hegyoldalból a formája.

Maga a strand gyönyörű, tiszta, és rendezett. Több medencéje van, (köztük barlangutánzat is). Csúszdák használatáért külön kellett fizetni, de ez nem baj, mert így kevesebben voltak, és mi felnőttek ugysem csúszdázunk, csak a gyerek. Egyáltalán nem volt tömeg, a legtöbben talán a külső termálmedencében voltak.
A termálmedence érdekes, lépcsős kialakítású, és kék mozaikkal van díszítve. Egyébként ez a mozaik jellemző az egész strandra, nekem nagyon tetszik.
Bent, a welness részleg is nagyon szépen ki van alakítva. Mozaikos medencék, többféle szauna, gőzkabinok. Itt voltam először sókabinban, itt nem volt annyira meleg, viszont sókövekkel volt beborítva a hőforás. A szauna mellé egy dézsa van felszerelve, ami, ha megtelik hideg vízzel, aláállva, egy kötél megrántásával az összes víz a fejedre zúdul. Az aromakabinban pedig sötét volt, a plafonon az apró LED-ek, olyanok voltak, mintha pici csillagok világítanának, és mindehhez valami nagyon kellemes, gyümölcsös aroma társult... alig akarózott kijönni onnan.

Az egész napot a strandon töltöttük, szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk, április végén igazi strandidő volt.

Visszatérve a szállásra, ismét szalonnát sütöttünk. Most nem voltunk egyedül, a szomszéd vendégek is szalonnasütést terveztek. Nem bánták, hogy mi is csatlakozunk, végül is egy kellemes, ismerkedős, beszélgetős este kerekedett belőle. Na jó, ahol előkerül az egri bor, és a házipálinka.... ott már semmi gond nem lehet :-))

3. nap

Egerszalók, és hazafelé

Reggel összecuccoltunk, a teraszon megreggeliztünk szerencsére tartott még a jó idő. Elbúcsúztunk házigazdáinktól, a tegnap megismert szomszédoktól, és elindultunk. Megkerestük Egerszalókon a barlanglakásokat. Ide más úton kell felmenni gyalog, és kicsit kerülni kell autóval. Ha nem kellett volna még elhagyni a szállást, akkor valószínűleg gyalog sétáltunk volna fel, de így az autós utat választottuk. A barlanglakások úgy néznek ki, mintha vályogfalú kis házakat "betoltak" volna a hegybe. Több lakásba be lehetett menni, némelyikben kiállítás is volt, olyan múzeumfalu-szerű. Érdekes volt elképzelni, hogy itt laktak emberek, én még nem láttam hasonlót.

Ezután ismét a sódombhoz mentünk, most egészen közel sétáltunk, készítettünk pár fényképet. Érdekes volt látni egészen közelről ezt a különös képződményt. Éreztük is a meleget, gőzölgött a forró víz, ahogy végigcsorgott a félköríves medencés domboldalon. Európában ezen kívül csak Törökországban, Pamukkale-ban van hasonló. De az messze van, az egerszalóki pedig viszonylag közel.

Sódomb után Eger következett, először Szépasszony-völgy, célzottan csak az a pince, ahol bort vásároltunk, hogy legyen otthonra is, majd útba ejtettük a minaretet. Most nem voltak olyan sokan, viszonylag hamar feljutottunk. Keskeny henger, magas csigalépcső, igencsak meg kellett dolgozni a feljutásért. Szép kilátás várt fent a magasban, de mindezért egy keskeny peremen kellett körbemenni, és mindössze egy vas kerítés választott el a leeséstől...alattad a semmi..... hát nekem kissé félelmetes volt, de mindenképp megérte.

Nem siettünk, elmentünk Bogács felé, megálltunk, sétáltunk egyet a piacon, és megnéztük (kívülről) a strandot. Továbbutazva, az országúton felfigyeltünk egy táblára: Harsány, Kalandpark. Gyors döntés, letértünk az útról. Irány Harsány.
Jó kis kalandpark volt, sokféle lehetőséggel, főleg a gyermek élvezte az egészet.

Még mindig nem siettünk, ha már itt vagyunk felkiáltással- megnéztük Miskolctapolcát is. Elsősorban a fürdő érdekelt, megbeszéltük, hogy ide is érdemes lenne kirándulni egyszer, mert nemcsak szép, hanem különleges is.

Érdekes, hogy itt is nyitva volt a barlangfürdő, és rengetegen voltak. Akárhol jártunk, mindenhol nyitva volt a strand, csak nálunk, otthon, Nyh-n nem nyitottak ki ebben a csodálatos strandidőben, hosszú hétvégén, mondván, nem gazdaságos. (biztos így van...)

Miskolctapolcán bobozott a gyermek, ez olyan dolog, amit nem lehet kihagyni.

Ezután pedig tényleg hazafelé vettük az irányt.

Beregszász

Ukrajnában voltunk ma. Elsősorban tankolni mentünk, de ha már ott voltunk, megnéztük Beregszász várost is.

Majdnem üres tankkal indultunk el, útközben ki is gyulladt a sárga jelzés, így Vásárosnaménynál tankoltunk 2 litert, nem kockáztattuk, hogy leálljon alattunk a kocsi. Utána a határig nincs is más benzinkút. (legalábbis a 41-esen nincs, azt hiszem)

Kissé körülményes ebbe az országba bejutni, mit szépítsek rajta, így van. Odafelé 3 és fél órát álltunk a határon, ebből a magyar oldal volt kb. 3/4 óra, a többi az ukrán oldali várakozás volt. Még jó, hogy nem sütött a nap.

A magyar határon ki kellett tölteni egy nyilatkozatot, az autó kilométeróra állásáról, és a tankban lévő üzemanyagról, meg hogy ki vezeti az autót, és mikor léptünk be. Ezt leadtuk, útlevelet, forgalmit, jogsit néztek, és már mehettünk is... volna. Rengetegen voltak, biztosan a hosszú hétvége miatt is. Álltunk, és vártunk, néha kicsit előre gurultunk. Az ukrán oldalon regisztrálni kellett a kocsikat, ez elég lassan ment. Kaptunk egy papírt a kocsi rendszáma, típusa, és utasainak száma volt rajta, ezt le kellett adni a kezelőablaknál, a zöldkártyával, és forgalmival és útlevelekkel együtt (természetesen ez utóbbiakat visszakaptuk :-))

Közben befutott egy 40 fős turistacsoport, gyalogosan. Pont, amikor már ott álltunk a kezelőablak előtt. Persze, ők gyorsan át akartak menni, és együtt, na de mi autósok is ott álltunk már akkor kb. 3 órája, és nagyon szerettünk volna már továbbhaladni, és egy ember regisztrálása elég sokáig tartott, így mondták ott többen is, hogy sorry, de csak sorban, ki hogy érkezett. Végül nyitottak nekik egy külön ablakot, de akkor a mi útlevelünk már le volt kezelve, autóba is belenéztek, és mehettünk.

Érdekes volt, hogy ukrán rendszámú autókkal előre tolakodtak, ami nem volt épp pozitív élmény, de úgy látszik, ezt ők, otthon megengedhetik maguknak. Ami nem tetszett, hogy jött agresszíven, neki a kocsinak, és ha nem engedem be, egyszerűen nekem jön. Meg a másik magyarnak, meg a harmadiknak... sajnos, elég sűrűn előfordult. Igazán nyithatnának nekik külön sávot, mert hiába van eu sáv, meg nem eu sáv, különösebben nincs különbség köztük.

Átérve a határon, az első faluban, Asztélyban pénzt váltottunk, majd mentünk tovább Beregszászba, és ott tankoltunk. Nekünk magyaroknak hihetetlen, de a drágább kútnál 250 Ft volt egy liter 95-ös benzin. Egy teli tankkal lehet vámmentesen behozni, és kannában 10 litert. Ezután továbbmentünk a városba.

A piac már zárt, de azért még lehetett volna vásárolni. Mi inkább sétáltunk egyet, a Kossuth téren, és elmentünk egy parkba is. Beregszász nem nagy város, de olyan kis hangulatos. Vannak régi, lepukkant épületek, és vannak szép újak is. Az üzletekben szinte mindenhol beszélnek magyarul, és sok-sok magyar felirat is van.

A magyar főiskola gyönyörű épületére is ráférne már egy kis tatarozás, de figyelem felkeltő volt így is, kissé omladozó vakolattal. A park nagyon szép, rendezett. Középen egy emlékmű, a régi rendszer sarló-kalapácsával, és körben egyéb szobrok.

Az utak állapota elmegy, bár néhol gödrösek, és porosak. De nem mindegyik, és én emlékszem, hogy volt idő, amikor még ennél is rosszabb volt a helyzet. Egyedül a vasúti átjáró gödrei nem változtak, ott tényleg, szó szerint csak lépésben lehetett átmenni az autóval. De a főutcával már semmi gond nem volt. Viszont régen jártam már macskaköves úton, ma sikerült :-))

Viszonylag könnyen parkoltunk, és kb. 1 órát sétáltunk, nézelődtünk. Ennyi elég volt a belvárosra. Utána bementünk egy kisboltba, vásárolni. Sok minden olcsóbb, mint nálunk. A sajtokat, felvágottakat nem ismerem, innivalót vettünk, ketchupot (többféle ízesítésű, nagyon finomak) majonézt, kristálycukrot, kekszet kimérve, és csokit szintén.

Visszafelé a határon nem voltak sokan, és 3 sáv is nyitva volt. (persze, beálltunk a leglassabban haladóba, ahogy az már lenni szokott :-))

Itt az ukrán oldalon viszonylag gyorsan végeztünk, kb. fél óra, a magyaroknál ment lassabban a dolog, itt egy órát vártunk.

Itt is kaptuk papírt a kocsiról, amit le kellett adni az ukrán ablaknál, ott megint beírtak a számítógépbe, oda is, vissza is csak az ukránok pecsételtek az útlevélbe, a magyarok nem.

A magyar vámnál minden autót átnéztek, persze, a jövedéki termékek miatt, kicsit le is égtem, mert a szőkenő nem tudta kinyitni a motorháztetőt, szerencsére az emberem segített, de azért volt röhögés :-)) Itt ismét ki kellett tölteni egy papírt, ugyanolyat, mint befelé, hogy mennyi üzemanyagot hozunk, és mi a kilométeróra állása.

Az úton hazafelé pedig alig volt forgalom, így gyorsan hazaértünk.

Végül pedig jöjjenek a képek:

Szemben a réges-régi szovjet stílusú, de jellegzetes épület, (nem tudom, ma mi célt szolgál, olyan kultúrházas típus, de egyébként nekem tetszik, annyira retrós) jobbra pedig a magyar főiskola lenyűgöző épületének egy kis része látszik.

Új épületek a sétálóutca végén.

A Kossuth tér másik oldala.

A sétáló utca, jobb oldalon a templom, vele szemben a Magyar Főiskola. Nekem ez a látvány nagyon tetszett.

Az emlékmű a park közepén.

Üzletek, magyar és ukrán felirattal. Tényleg magyar beszédet hallani, mindenütt.

A retró épület előtt ki van rakva térkőből, hogy Beregovo (cirill betűkkel) és Beregszász, valamint ha jól emlékszem, az 1067-es évszám. Elég nagy volt, nem tudtam egyben lefényképezni, így csak részlet látható belőle.

Miután hazaértünk, kérdeztem Bencétől: -Na, milyen volt Ukrajnában? Azt mondta: -A határon kissé unalmas, de azért jó volt!

Végül pedig egy ukrán zászló, csak a hangulat kedvéért:

Kunhegyesi sztori

Egyik emlékezetes nyaralásunk Kunhegyesen volt. Nem tudom, azóta mennyit fejlődött az a kemping, meg a strand, de akkor, 2000-ben egy katasztrófa volt az egész. Körülbelül olyan, mint a Zimmer Feri c. filmben. J) Szóval nálam: Kunhegyes = Zimmer Feri

Baráti társasággal mentünk, 12-en.

Kezdődött azzal, hogy kinéztük a prospektusból a szállást, amiben ígértek minden szépet és jót, ami a nyaraláshoz kell. Ingyenes belépő a termál strandra, 4 medence, teniszpálya, röplabdapálya, bowling és lovaglási lehetőség, főzési lehetőség, kényelmes szállás. Mindezt viszonylag olcsón, tehát már eleve gyanús lehetett volna az egész. De nem fogtunk gyanút. Lefoglaltuk a kényelmes szállást.

Ehhez képest kaptunk egy faházat, (közös teraszról 2 bejárattal) amiben (1 szektorban) 6 db fekvőhely volt (katonai emeletes vaságy), 1 asztal, és 2 szék. Polc, szekrény semmi. Mindenki táskából öltözködött. Víz persze nem volt, ill. volt, csak éppen tőlünk számítva a hatodik faházban, közös zuhanyozó, a hozzá tartozó „tisztasággal” együtt. El lehet képzelni.

Lovaglás a szomszéd faluban, bowling ki tudja hol. A teniszpálya és a röplabdapálya beton borítású volt, tele 10 cm-es repedésekkel, földdudorokkal, amiből kinőtt a dudva. Hogy azon a pályán évek óta nem játszott senki, az is biztos.

A strand állapota meg külön poén. Nemhogy tömeg, de egy lélek sem volt rajtunk kívül, és feltételezem, nem csak a rossz idő miatt.

 A gyerekmedencét felverte a gaz. Nem is látott vizet, már évek óta. Az úszómedence termálvízzel volt feltöltve, ami eleve furán mutatott, (kék szín sehol, csak rozsdabarna) de amúgy is olyan koszos volt, hogy nem nagyon akarózott belemenni. A széléről békák ugráltak bele, ez komoly(!)

A két „beülős” termált lehetett úgy-ahogy fürdésre használni, ezeken volt tető, ami jól jött az eső ellen, de az első vihar ezt is lebontotta. Persze, miután láttunk patkányt is szaladni a medence mellett, valahogy a strandolástól is elment a kedvünk. Pedig ez volt az egyetlen szórakozási lehetőség, ázni a meleg vízben, kijönni már nem volt annyira jó, mert hideg volt a levegő.

Nem tudom, azóta mi lehet ezzel a stranddal, vagy felújították, (mert azért a termálvíz adott, ki lehet használni) vagy rég lepukkant, és bezárták. Nem néztem utána.

Kaja. Működött egy étterem-féleség a kemping területén, de nem volt valami nagy forgalma. Egyszer beültünk vacsorázni. Többet nem…

A gyereknek rendeltem egy fél adag kaját, ezt simán elfelejtették kihozni.

Az egyikünk kajájában döglött légy volt, a másikban egy hajszál. Amikor ez utóbbit visszavitette a gazdája, kihozták neki ugyanazt, de már hajszál nélkül.

A túrós palacsintában savanyú volt a túró. Az igaz, hogy ezért kárpótlásul kaptunk egy nagy tál lekváros palacsintát, ingyen, és a szakács is odaült hozzánk falatozni belőle, vagyis a hangulat jó volt, de ez nem változtatott azon a véleményen, hogy ez a kajálda kihagyható.

Másnap igénybe vettük a kijelölt tűzrakó helyet, bográcsban szerettünk volna lecsót főzni. Ugye minden vizes a környéken, bár akkor éppen szünetelt egy kicsit az eső. Nagy nehezen sikerült tüzet gyújtani, amikor látjuk, hogy rohan a gondnok, kezében egy poroltó, hogy mégis mit gondolunk mi, itt nem lehet csak úgy tüzet gyújtani, előbb engedélyeztetni kell az irodában. Mi csak néztünk kifelé a fejünkből, hogy most mi van? – Gondnok úr, akkor intézkedjen! Kérje meg nekünk az engedélyt!

Végül erre nem volt szükség, ellenben a gondnok úr leragadt nálunk, és ízlett neki a lecsónkJ

A bárban (és társalgóban) volt egy nagy üveg Ouzó. Úgy dísznek volt kirakva a pult szélére. Pár napja már ott voltunk, amikor a gondnok felajánlotta, hogy felbontja az üveget, és megkínálja vele a társaságunkat. Ez rendes volt tőle, biztosan gondolta, ha ez a társaság a körülmények ellenére nem fordult sarkon, akkor megérdemlik az ajándék piát.

A településen egyébként nem volt semmi látnivaló. Volt egy templom a főtéren, és egy kisebb ruházati üzlet, egy élelmiszerbolt, egy zöldséges, és egy cukrászda-kocsma keverék, olyan régi szocialista stílusban.

Itt egyébként minden boltban ki volt írva, hogy „az árak forintban értendők”. Ez kissé furcsán festett, merthogy tudomásom szerint Magyarországon a forint a törvényes fizetőeszköz, mégis mi másban lehetne érteni, mint forintban. Egyik helyen meg is kérdeztük, hogy miben kellene másban értenünk a fizetőeszközt, és akkor kiderült, hogy ez fogyasztóvédelmi előírás, hogy ezt nekik ki kell írni. Mondjuk, sok értelmét nem látom, de azóta találkoztam már máshol is ilyen feliratokkal, és csak idő kérdése, hogy mikor írják elő nálunk is. (remélem, minél később)

Azért azt a pozitívumot nem hallgatom el, hogy az emberek nagyon kedvesek voltak itt, akár bolti eladó, akár járókelő.

Egyszer elmentünk kirándulni Abádszalókra. Tisza-tó, fizetős strand, (rossz idő esetén is) persze épp az eső nem esett, egy páran lézengtek a strandon, főleg olyan motoros hogyishívjákkal szórakoztak a vízen. (tényleg, mi annak a neve?)

Unalmas volt a strandon, csak bámultuk a vizet, mert ahhoz hideg volt, hogy megmártózzunk benne (csak bokáig sikerült) így hát elmentünk, hogy körülnézzünk a környéken. Egy babamúzeumot találtunk, nyitva is volt, benéztünk. Maga a múzeum érdekes is lett volna, csak éppen történt valami, ami miatt mégsem volt olyan jó az élmény.

Az egyik asztalra le volt téve egy könyv, amiben gyönyörű népművészeti képek voltak. Nem volt elzárva, az egész úgy nézett ki, hogy azért van oda téve, hogy akit érdekel, belenézhessen. A barátnőm imádja a népművészeti dolgokat, megnézte a könyvet, és nem győzte csodálni, hogy milyen gyönyörű dolgok vannak benne. Ekkor (igencsak fürgén) odaugrott a teremőr néni, kikapta a barátnőm kezéből a könyvet, és elkezdett sipákolni, hogy az az ő könyve, és csak véletlenül hagyta ott, és ez nem ok arra, hogy hozzá kell piszkálni, és különben is, minek nézünk bele, és mit nyúlkálunk hozzá az ő saját dolgaihoz, meg ilyenek. Döbbenet volt az egész. A barátnőm csak hebegett, hogy bocsánat, meg ő igazán vigyázva nézte, és ha lehet, szeretné végiglapozni, ha kérhetné, de a néni a hóna alá csapta a könyvet, odavetette, hogy: nem lehet, és tüntetőleg elvonult.

Na, most ezek után kinek van kedve még ott nézelődni? A hangulatunk jó érzékkel agyon lett csapva.

Úgy igazán nem sok látnivaló volt ezen a környéken, azt mondom, ha nem ezzel a társasággal megyünk, akkor foglalás ide, vagy foglalás oda… úgy sarkon fordultam volna első nap, hogy csak úgy porzott volna az út utánam. De így, társasággal poénra lehetett venni az apróbb (és nagyobb) bosszúságunkat, és azóta is nagyokat röhögve emlegetjük Kunhegyest, mint a legrémesebb nyaralásunkat.

A nyaralásról

Tudom, adós vagyok még az élménybeszámolóval, de most valahogy annyira nehezen jön össze... Nem tudom miért, de még az előhívandó képeket sem voltam képes kiválogatni. Komoly erőfeszítés kellett ahhoz is, hogy összeállítsam a picasa albumot, amit az ismerőseim nézhetnek meg, ha akarják.

Összesen kb. 500 kép készült, ebből 110 ment a picasára, és 200-at kellene összeszedni a fényképalbumba. Éppen van egy mentségem: meg akarom várni, míg a MM ismét akcióz, és 10 Ft-ért hív elő egy képet :-)), de igazából nem tudom, miért vagyok ilyen lusta...

Pedig engem annyira feltöltött ez a nyaralás, és annyira jó volt, és egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentünk, és emiatt csúszik a fürdőszoba-projekt.

Nagyon szép helyeken jártunk, az idő tökéletes volt, a tenger csodálatos. Nagyon jól esik visszagondolni rá, és újra nézni a fotókat. Télen is ezeket fogom majd elővenni, ha egy kis napsütésre és feltöltődésre vágyom a borongós időben.

Írok majd részletesebben. Ígérem!

Becsszó!

Velencei mozaik

Ezeket a mozaikokat Velencében kaptam lencsevégre. Ott sok-sok ilyen található a járda kövei közé beágyazva. A legtöbb csak valami sima szöveg,. Ezek pedig szép, színesek.

Nekem tetszett!

Mezítlábas park

Találtam egy klassz helyet, ahová feltétlenül el kell mennünk majd nyáron. Legalábbis remélem, hogy ez a park még megvan, és őszintén remélem, hogy nem amortizálódott le, mert feltétlenül szeretnénk végigsétálni rajta.

Természetesen mezítláb. :-))

Bővebben itt: Tabajd - Mezítlábas park

Én nem is tudtam, hogy ilyen kis klassz helyeket találhatok ilyen kis falvakban.

Nyár

Úgy néz ki, mégsem lesz az idén új fürdőszoba. Inkább nyaralni megyünk :-)))

Ide. (Porec, Horvátország, Grand Tours)

Egy utazásért cserébe mindig is lemondtam a lakás felújításról. (úgy is néz ki...)

Na, most sem kellett nagyon győzködni magamat. A fürdőszoba meg.........majd egyszer....

Egy kis balatoni hangulat

Egy kis balatoni hangulat. Egy kis nyárbúcsúztató. Csak úgy. Képekben.

 Siófok, szabadstrand. Azért, mert csak ennek közelében tudtunk megállni. A kikötő felé esélyünk sem volt. Mintha mindenki oda ment volna. Augusztus 19-én...

Hogy jutottunk oda? Így:

Persze, nem ezzel, hanem egy másikkal.

Ez a komp csak ránk várt, és már indult is.

10 perc alatt átért a túlpartra. Nagyon kevés :-))Még mentem volna háromszor ennyit..... Azért klassz volt. Bencének külön élmény.

Azért visszafele körbe jöttünk. Balatonfüreden eszünkbe jutott, hogy kaját kell venni. Megvettük az utolsó doboz tejet :-)) Ott is sokan voltak.

Azért külön klassz, hogy ezen a héten jó idő volt, lehetett fürdeni.

Hazafelé út viszont egy őrület. (4 napos ünnep, vasárnap.)Lépésben haladt a kocsisor sor a 71-esen. Balatonfüred után meguntam, és leléptem Veszprém felé. 8-as út, Szfehérvár, Csákvár, M1, Bp, a többi a szokásos. Ott már nem volt gáz, mindenki szembe jött, Bp felé.

Még meg is fordult a fejemben, hogy egyáltalán maradt valaki Budapesten??? :-))

Az első (SU)

Előrebocsátom, hogy nem időrendben teszem fel majd az írásokat, hanem csak úgy, kedv szerint. Egy bulgáriai utazás már gépen van, volt régen egy weboldal-kezdeményem, ott olvasható volt. Majd áthozom ide is, de szigorúan csak folytatásokban :-))))

De pár szót írok az első útinaplómról, ami ugye nincs már meg.

Történt még a nagy szocializmus idején, a piros útlevelek korában, hogy meghívót kaptunk egy ritkán látott -távoli- rokontól, a nagy Szovjetunióba. Persze, akkoriban még nem lehetett csak úgy, össze-vissza utazgatni, ha Ungvárra kaptad a meghívót, akkor csak ott tartózkodhattál, ha Munkácsra, akkor csak ott. Kirándulásról szó sem lehetett.

A -távoli- rokonok közölték, hogy van nekik egy -sosem látott- rokonuk, Odessában,  aki meghívta őket a tengerparti nyaralójába,  és ha már ott vagyunk, menjünk mi is, lényegében elférünk. Persze, kockázat volt, a felnőttek nem szólaltak meg magyarul, nekünk kölyköknek is a lelkünkre kötötték, hogy ha 3-ik személy hallótávolságba ér, akkor dugulás, mert ha lebukunk, akkor jaj nekünk. Nem volt ez vicc akkoriban, azóta talán már elévült, és nem csuknak le azért, hogy én itt bevallom, mit követtünk el a cccp ellen :-)) Igaz, már CCCP sincs.

Szóval, sokáig vonatoztunk, átszálltunk Kijevben, és végül megérkeztünk Odesszába. (A város különösebb hatást nem tett rám) Megtaláltuk a rokont, megtaláltuk a nyaralót, de olyan sár és hordalék volt ott a parton, hogy nem lehetett megközelíteni. Mintha a mocsár közepén állt volna, a szagról nem is beszélve. Hamar megszületett a döntés, hogy itt ugyan nem nyaralunk.

Aztán valahogy jött az ötlet, hogy most indul egy nagy tengerjáró kirándulóhajó, amelyik minden nap máshol köt ki, és 1 hét múlva érkezik vissza Odesszába. valahogy sikerült feljutni rá, azt csak gyanítom, hogy nem ment egyenes úton, mert nem hogy kabin, de még ágy sem jutott mindegyikünknek, de ilyen aprósággal akor nem foglalkoztunk. Belecsöppentünk a szovjet szocialista luxusba... és nem is volt rossz. Még Pepsi kólát is ihattunk! A hajó éjszaka ment, reggel kikötött, egész nap strandolhattunk, vagy várost néztünk, este pedig indultunk tovább. Így jutottunk el a mai Grúzia területéig, a Fekete tengeren hajózva. Jó volt.

Ezt mindent szépen le is írtam az útinaplómba. Persze, haza nem hozhattam, mert az okos rokonom kitalálta, hogy nem hozhatom haza, mert ha a határon elolvassák, akkor lebukunk. Na, persze, a ruszki határőr, aki azt sem tudta magyarul, hogy jónapot, majd pont leül a csomagok mellé, és egy gyerek kézírását kezdi el olvasni, mi? Na, mindegy, nem engedték, hogy hazahozzam, otthagyni meg nem akartam. Így hát fájó szívvel megsemmisítettem, és csak néhány, elég rossz minőségű fekete-fehér képem van arról az útról. Meg ami a fejemben megmaradt.

Az utána következő útinaplóimba viszont már senki sem szólt bele, így azok ott figyelnek a mai napig a könyvespolcomon. Örülök, hogy megírtam, nagyon nagy kincs lett ez az évek múlásával.