Regisztráltam erre a versenyre, és sikerült is végigcsinálnom!
https://www.crazy5k.com/hu
Egy 5 km-es pályán 10 db felfújható akadály van felállítva, és ezeken kell átkűzdeni magunkat.
Nincs időmérés, nincs szintidő, és az akadályokat ki is lehet hagyni, ha valaki úgy ítéli meg. Tehát semmi komoly megerőltetés, ezért is vállaltam be.
Az előzményekről annyit, hogy persze, hogy nem tudtam edzeni semmit, mert még mindig ott volt egy aprócska fájdalom, amire vártam, hogy múljon, mellesleg nem akartam tömény izomlázat, a verseny pedig közeledett.
A csípőfájdalommal kapcsolatban ott tartotttunk, hogy kaptam ismét egy injekciót, és nem sokkal ezután elmentünk nyaralni. A fájdalom szépen csökkent, tudtam gond nélkül sétálni, biciklizni... na igen, egy hibát megint elkövettem: a tengerparton béreltünk biciklit, és hát volt ott némi emelkedő, amire nem kellett volna feltekernem, mert így kapott egy kis erőltetést a csípőm... de hát annyira jó volt a tengerparton bringázni.... bíztam benne, hogy nagy gondot nem fog okozni.
Nem is volt semmi, elmúltak a dudorok is, amiket korábban éreztem, és a fájdalmas pontot sem tudtam nyomással megtalálni, csak annyi volt, hogy érzésem szerint 1 db ín még, valahogy mindig nem úgy működött, ahogy kellene.
Tehát ezek alapján bevállaltam a versenyt, persze tudtam, hogy nem fogom végig futni.
Az elején nagyon tötyögősen indultam, direkt koncentráltam arra, hogy nehogy elvigyen a tömeg magával... én szépen a saját tempómban mentem. (Annyira lassan futottam, hogy a MiBand aktivitásmérőm többször is gyors sétának regisztrálta.) Azért annak örültem, hogy nem én voltam az utolsó :-) később meg nem számított, mert utolért a későbbi futam, és összeért a mezőny. Meg hát ez nem is arról szólt, hogy ki hanyadik.
Az első akadály után éreztem, hogy hú de gyenge vagyok... de azért tötyögtem tovább. Kb. 3 km-ig bírtam is, végig koncentráltam, hogy nem érzek-e fájdalmat, vagy húzódást... nem volt semmi. 3 km után már többnyire sétáltam, így kb. 1 óra alatt sikerült teljesíteni a távot.
Elfáradtam nagyon, de alapjában véve jól éreztem magamat.
A fájdalom másnap jelentkezett, hajnalban. Egyrészt egy igen erős izomláz a combomban (pedig bemelegítés, nyújtás megvolt) másrészt pedig egy jelentős fájdalom mindkét csípőmben. Persze, a bal jobban fájt... 1 nap pihenő, hétfőre jobb lett, de még megvoltak a fájdalmak, keddre úgy-ahogy rendeződött.
Viszont bejelentkeztem lökéshullám terápiára, arról majd később.
A CRAZY 5K versenyről:
Alapjában véve igen jól megszervezett, és jó hangulatú verseny volt.
Volt néhány hiányossága: amikor megérkeztünk, pl. sehol nem volt kitáblázva, hogy merre van a parkoló. Senki nem irányított. Bal oldalt volt egy nagy parkoló, többen oda beálltak, így én is. Pillanatok alatt megtelt. Besétáltunk a regisztrációs sátorhoz, közben láttam, hogy közelebb is lehet parkolni, és rengeteg hely van. Szóval, valaki vagy valami tábla tájékoztathatott volna erről.
Átvettük a pólót + rajtszámot, (csak úgy kézbe) itt viszont semmilyen igazolványt nem kértek, tehát bárki nevezésével indulhattam volna. Ez azért is érdekes, mert egy nevezés átírása 1500-2000 Ft-ba került volna.
Bent már tökéletesen ki volt írva minden, ami kell.
Ezután volt még sok idő a rajtig, visszasétáltam az autóhoz, és közelebb hoztam. (Voltak kiváltságosok, akiket beengedtek a közelebbi árnyékos parkolóba, engem nem, pedig volt még ott hely.) A parkolás 200 Ft-ba került.
A pályáról: Nagyon jól, ötletesen volt kijelölve a pálya, középen volt egy terület, ahová a nézők besétálhattak, és minden akadály ennek a sétaútnak a közelében volt elhelyezve, így a kísérők tudtak fényképezni, vagy bíztatni a hozzájuk tartozót. A negatívum, hogy senki nem figyelte azokat, akik nem akartak futni, és lecsalták a pályát. Egyszerűen át lehetett sétálni, nem érdekelt senkit. Mondjuk nem nagyon értem az ilyet, minek nevezett, ha nem csinálja becsülettel végig, ez tényleg nem egy időmérős, hajtós verseny volt, lehetett sétálni, aki nem bírta, de szerintem a kiírt távot azért illett volna teljesíteni. Na, és milyen lekiiemerettel veszi át az érmet az ilyen? ... (szerintem semmilyennel, de mindegy)
Érdekes, nekem rossz csípővel, edzés nélkül indulva meg sem fordult a fejemben, hogy ne menjek végig becsületesen, ahogy kell, de hát nem vagyunk egyformák. Nekem ez a jó érzés, hogy végigcsináltam, és megérdemlem az érmet.
A másik: a tolakodósok. Na, hát ehhez is pofa kell szerintem, itt is hangsúlyozom, hogy nem volt tétje, nem volt időmérés, és annyira sokat nem is kellett várni, hogy ne lehessen kibírni. Volt egy fehér pólós csapat... (valami Dekor)... na ők aztán nagy ívben letojtak minden sorban állót, és az utolsó akadálynál, ahol kissé feltorlódott a sor, ők előre mentek a csapattársukhoz, miszerint ők együtt vannak. (hát nem láttam a kötelet, amivel össze lennének kötözve.) max. 10 embert kellett volna kivárniuk, és ráadásul haladt a sor, de ők erre nem voltak hajlandók.
A célban az éremosztás után a vízosztáshoz is soron kívül, oldalról jöttek. Mert ő szomjas. Ja, mert más, aki rendesen sorban áll, ő nem??? Na, hagyjuk... nem láttam a pólójukról, hogy honnan jöttek, csak a keresztnevük virított a hátukon.
Vannak versenyzők, akik nem figyelnek a körülöttük lévőkre, csak mennek. Vagy nem várják meg, míg az előttük haladó végez. Ezek szabályosan fejbe rúgják a mellettük állót, ha az nem húzódik arrébb. Szomorú... Vagy amikor a 100 kilós emberke röhögve ugrált és ledobta magát, nem foglalkozva azzal, hogy mellette a negyed annyi súlyú gyerekek merre repülnek szét. Mondjuk ők legalább nem sérültek meg ha elestek, csak néztek mérgesen... nem esett jól nekik.
Vagy amikor az alagútban lassan araszolva haladtam, és hallom, a hátam mögött liheg a csajszi,és szid hogy nem tud haladni. (majd félreállok, nem? választott volna másik akadályt, max 3-an voltunk a 6 db csőben. Bele kellett volna nézni, vagy várni egy kicsit, de egyeseknek a türelem az nem erősségük.... )
Volt egy csajszi, szintén csapattal, aki nagyon ment volna a csapat után, kicsit erőszakosan mászott volna, nem érdekelte, hogy mellette elindultam. Erre én visszaléptem a földre, és magam elé engedtem, a következő szöveggel: -menjél nyugodtan, látom csapattal vagy, ne maradj le tőlük. Erre ment, de még annyit sem bírt kinyögni, hogy: köszi...
A harnadik: tele volt a pálya bogyókkal :-) Énszerintem az elkövetkező évben előre megcsináltam az összes szerencsémet, mert egyszerűen nem lehetett kikerülni, annyira tele volt a pálya. Gondolom, élő fűnyírót használtak :-))
A végén nagyon szép érmet kaptunk, a frissítőponton nem volt tumultus, mindenki el tudta venni az innivalót, és a végén amit kaptunk vizet, tökéletesen le volt hűtve a kellemes hőmérsékletre, hogy iható legyen, és jól essen a futás után.
2017. szeptember 19., kedd
2017. szeptember 7., csütörtök
Dm-es korrektort vennék
Persze hogy a Dm-ben. Szeretnék venni, de nem veszek. Pedig van a polcon kitéve, 3 db is a nekem megfelelő színárnyalatból.
De nem veszem meg, mert annyira össze van mocskolva, hogy szerintem ember nincs, aki ezért pénzt ad.
Pedig ki van téve a teszter, de egyes hígagyú emberkék mégis az eladásra szánt termékeket bontogatják és próbálgatják. Aztán persze, nem veszik meg. Nem tudom, mennyi ész kell ehhez?
Így kb. olyan, mintha 4 db teszter lenne kitéve.
Persze, újat nem hoznak. Valahol érthető. A gép azt jelzi, hogy van 4 db készleten. És nem fogy. És ha valaki csak a gép előtt ül rendeléskor (ami valószínű) akkor azt látja, hogy nem viszik, van készlet, tehát nem rendel, amíg nincs belőle fogyás.
Ezzel szemben a polcon selejt áru van, ami nem is fog elfogyni teljes áron.
És a kör bezárult. Továbblépés nincs. A 22-es csapdája. Hónapokig fennállhat ez a helyzet.
Pedig ez nem jó sem az üzletnek, sem a vásárlónak. Nekik nincs bevételük, a vásárlónak nincs terméke. Max elmegy a konkurenciához, vagy választ másik terméket. Ez dühítő.
Mi lenne a megoldás?
Szerintem egyszerű: A polcon lévő eladhatatlan termékeket le kell selejtezni (készlet=0) majd az új árut egyszerűen le kell ragasztani cellux-szal, vagy akármivel, hogy ne lehessen felbontani, ha már gyárilag képtelenek normális fóliát rátenni, valamint egyes emberek nem ismerik a teszter funkcióját.
De nyilván, ezt nem én fogom megmondani, hogy mi legyen. Van ott üzletvezető vagy akárki, aki dönt ebben.
Nálam az lesz a megoldás, hogy megvárom míg az új üzletüket megnyitják, ott valószínűleg új árukészlet is lesz. Na ott vásárolok majd 2-3 db-ot, hogy legyen itthon tartalék, és legközelepbb ne kerüljek már ilyen patt helyzetbe, mint most. Ráadásul mind a két helyi üzletben ugyanezt tapasztaltam.
(az az igazság, hogy ragaszkodom ehhez a Dm She korrektorhoz, mert színben is, és minőségben is teljes mértékben megfelelt. Hiába mentem át a Rossmannba, és vettem, ott egy hasonlót, az a nyomába sem ér a Dm-esnek.)
De nem veszem meg, mert annyira össze van mocskolva, hogy szerintem ember nincs, aki ezért pénzt ad.
Pedig ki van téve a teszter, de egyes hígagyú emberkék mégis az eladásra szánt termékeket bontogatják és próbálgatják. Aztán persze, nem veszik meg. Nem tudom, mennyi ész kell ehhez?
Így kb. olyan, mintha 4 db teszter lenne kitéve.
Persze, újat nem hoznak. Valahol érthető. A gép azt jelzi, hogy van 4 db készleten. És nem fogy. És ha valaki csak a gép előtt ül rendeléskor (ami valószínű) akkor azt látja, hogy nem viszik, van készlet, tehát nem rendel, amíg nincs belőle fogyás.
Ezzel szemben a polcon selejt áru van, ami nem is fog elfogyni teljes áron.
És a kör bezárult. Továbblépés nincs. A 22-es csapdája. Hónapokig fennállhat ez a helyzet.
Pedig ez nem jó sem az üzletnek, sem a vásárlónak. Nekik nincs bevételük, a vásárlónak nincs terméke. Max elmegy a konkurenciához, vagy választ másik terméket. Ez dühítő.
Mi lenne a megoldás?
Szerintem egyszerű: A polcon lévő eladhatatlan termékeket le kell selejtezni (készlet=0) majd az új árut egyszerűen le kell ragasztani cellux-szal, vagy akármivel, hogy ne lehessen felbontani, ha már gyárilag képtelenek normális fóliát rátenni, valamint egyes emberek nem ismerik a teszter funkcióját.
De nyilván, ezt nem én fogom megmondani, hogy mi legyen. Van ott üzletvezető vagy akárki, aki dönt ebben.
Nálam az lesz a megoldás, hogy megvárom míg az új üzletüket megnyitják, ott valószínűleg új árukészlet is lesz. Na ott vásárolok majd 2-3 db-ot, hogy legyen itthon tartalék, és legközelepbb ne kerüljek már ilyen patt helyzetbe, mint most. Ráadásul mind a két helyi üzletben ugyanezt tapasztaltam.
(az az igazság, hogy ragaszkodom ehhez a Dm She korrektorhoz, mert színben is, és minőségben is teljes mértékben megfelelt. Hiába mentem át a Rossmannba, és vettem, ott egy hasonlót, az a nyomába sem ér a Dm-esnek.)
2017. szeptember 6., szerda
Bérletvásárlás ...avagy ma mindenki hülye???
Bérletet vásárolok a fiamnak. Nem Budapest. Persze kártyás fizetési lehetőség nincs.
Először is, köszönök, majd kérek egy bérletet, ami 2680 Ft-ba kerül. Tízezressel fizetek.
Erre (köszönés helyett) kissé idegesen, rámförmed az eladó: -Kisebb nincs??
Mondom szépen: -Sajnos, nincs. Hogy kissé oldjam a feszültséget, hozzáteszem: -Ha lenne, akkor higgye el, hogy azt adnám oda.
Erre jött a válasz: -Nem vagyok én abban biztos!
(sajnos a hangsúlyt nem tudom itt írásban visszaadni, olyan utálatos, lekezelő stílusban, hogy biztos hogy hazudok, mert ő tudja, hogy át akarom verni és pénzvátónak használnám őt, mindezt csak úgy ránézésre megállapítva)
Nem szóltam semmit, elsőre azt sem tudtam, hogy mit akar egyáltalán tőlem, erre kiszedi a fiókból az összes 10 és 20ezrest, és kibassza a pultra (üvegen belül volt persze)
Ránéztem, és kérdeztem, hogy én most ezekről mit tehetek? És nyúltam a pénzemért, gondoltam akkor nem veszek most bérletet, megyek, felváltom valahol... de nem volt rá szükség. Kibaszta a kis forgó tányérra a bérletet, és a visszajárót is.
Mondom: -Köszönöm szépen, Viszontlátásra!
Reakció: -semmi. Néma csend. Köszönésre sem méltatott.
Gondoltam: -Kapd be :-)
Kicsit sok volt már az előző posztban említett flegma hülyegyerek után...
Először is, köszönök, majd kérek egy bérletet, ami 2680 Ft-ba kerül. Tízezressel fizetek.
Erre (köszönés helyett) kissé idegesen, rámförmed az eladó: -Kisebb nincs??
Mondom szépen: -Sajnos, nincs. Hogy kissé oldjam a feszültséget, hozzáteszem: -Ha lenne, akkor higgye el, hogy azt adnám oda.
Erre jött a válasz: -Nem vagyok én abban biztos!
(sajnos a hangsúlyt nem tudom itt írásban visszaadni, olyan utálatos, lekezelő stílusban, hogy biztos hogy hazudok, mert ő tudja, hogy át akarom verni és pénzvátónak használnám őt, mindezt csak úgy ránézésre megállapítva)
Nem szóltam semmit, elsőre azt sem tudtam, hogy mit akar egyáltalán tőlem, erre kiszedi a fiókból az összes 10 és 20ezrest, és kibassza a pultra (üvegen belül volt persze)
Ránéztem, és kérdeztem, hogy én most ezekről mit tehetek? És nyúltam a pénzemért, gondoltam akkor nem veszek most bérletet, megyek, felváltom valahol... de nem volt rá szükség. Kibaszta a kis forgó tányérra a bérletet, és a visszajárót is.
Mondom: -Köszönöm szépen, Viszontlátásra!
Reakció: -semmi. Néma csend. Köszönésre sem méltatott.
Gondoltam: -Kapd be :-)
Kicsit sok volt már az előző posztban említett flegma hülyegyerek után...
2017. szeptember 1., péntek
Samsung Android 7.0 Nougat vélemény... és a körülmények
Azt mondták az üzletben az eladónak álcázott flegmagyerekek, hogy sehová nem írhatom le a véleményemet erről az új Samsung Android frissítésről, ha nem tetszik, menjek koreába, és ott reklamáljak.
Hát ebben tévedtek, mert itt nyugodtan leírhatom, és ha szerencsém van, el is olvassa valaki. Vagy neki van szerencséje, ha ezek után nem frissíti be. Én sajnos bebuktam... Még az is lehet, hogy valakinek tetszik.
Hát nekem nem.
Sajnos, nem volt annyi eszem, hogy letiltsam a hülye rendszerfrissítéseket, és ha nem frissítem be, akkor csak szekál a hülye telefon, mert állandóan feldobja az értesítést, és törölni nem lehet.
Meg hát gondoltam arra is, hogy csak jobb, ha a legújabb rendszer van fent. De most tévedtem.
Vettem a telefont az 5.0 Lollipop-al, ami teljesen jó volt. Később frissített a 6.0 Marshmallow-ra, ez először fura volt, de végül is jó volt, könnyen megszoktam, szerettem. Meg sem fordult a fejemben, hogy ezek után a 7.0 Nougat-ot meg ennyire utálni fogom.
Azt mondta a flegma hülyegyerek ott a boltban, hogy nem lehet visszacsinálni. Meg kell szokni. Persze, a jót könnyű, de a rosszat???
Meg azt is mondta nekem, kicsit lekezelően, éreztetve a hangsúllyal, hogy biztos benne, hogy jó hülye vagyok hozzá.... amikor mondtam, hogy mit nem tud, amit az előző simán tudott - hogy csak be kell állítani. Na, persze. Hát a kezébe adtam. Állítsa be. Mondom, és mutatom, hogy állítási lehetőség ennyi, és nem vagyok teljesen sötét, akkor sem, ha első látásra ezt nézi ki belőlem. Azt mondta, ez ilyen. És néz rám bambán, hogy egyáltalán miért akarok én olyat beállítani, ami nincs. És akkor küldött Koreába.
Most akkor ki is a hülye?
Nem kicsit ment fel az agyvizem. ha valaki elmúlt 40, a flegma hülyegyerek szerint már ássa el magát? Vagy minek az ilyen véneknek okostelefon? Na, kábé így éreztem magamat a megnyilvánulás után.
Ja, kezdem az elején. Bemegyek, nem köszön senki. Rám se néz senki. Szemkontaktus nuku. Az egyik épp másik vevőt szolgál ki, tőle nem is vártam semmit. A másik a telefonját nyomkodja, fel sem néz. A harmadik besündörög hátra, nehogy megszólítsa valaki. A negyedik nem néz rám. Én meg köszönök, és azt sem tudom, hogy a 4 közül melyikre nézzek, ők eladók itt, vagy látogatók, vagy mi.... Hátrafordulok, gondoltam, körülnézek addig, amíg méltóztatnak befejezni a fontos tevékenységüket, és méltóztatnak velem foglalkozni... na, ekkor szólított meg az egyik (a nem rám nézős) hogy mit szeretnék. Feltettem a kérdést, ő segítséget kérően ránézett a hátrasündörgősre, aki egy kicsikét visszatért, majd mondta a választ, hogy nem lehet. Hát, mondom, ez nem igazán jó hír... mert ez így nagyon rossz, erre beleokoskodott a telefonnyomkodós, aki addigra betévedt a pult mögé... nézett lesajnálóan, (hogy minek a hülyéknek telefon, ha nem értenek hozzá....) és elérkeztünk a két bekezdéssel korábbi eseményhez, miszerint meg kell szokni.
Miért kell ennyire nem oda való emberkéket alkalmazni egy üzletbe? Beszélni nem tud, semmihez nem ért, akkor minek? Biodíszlet? Hogy meglegyen a létszám?
Na, és akkor a Nougat-ról. Mi nem teszik benne:
Először is, az volt a benyomásom, hogy ezt kizárólag a fiataloknak készítették. Komolyan, mintha 20 éves kor felett már nem vásárolna senki se okostelefont.
Az ikonok kisebbek lettek, és tettek alá egy fehér alapot. Ez fura, talán még megszokható lenne, csak teljesen felesleges, és zavar, hogy minden kisebb lett. A galéria és a naptár ikonja is megváltozott, nekem személy szerint a régi mindkettőből jobban tetszett.
A fenti menüt, ha lehúzom, a régihez képest, vacak, egyvonalas ikonok látszanak, amiről első látásra nem is tudom, mi micsoda. A réginél alá volt írva, ennél nincs. A réginél ki volt írva egy sávban, hogy milyen nevű wifi-hez vagyok kapcsolódva, ennél semmi.
Ha még egyszer lehúzom, akkor megjelennek a feliratok az ikonok alatt (és a wifi neve is) , de annyira apró betűvel, hogy szemüveg nélkül alig látom. Ráadásul ez 2 mozdulat lett, 1 helyett.
(az ide szánt képet már 2-szer rögzítettem, de nem győzöm kivárni, míg feltölti)
Eltűnt az intelligens kezelő, bár biztosan van helyette valami, ezt ennyire még nem néztem át.
(van intelligens kezelő, de most a telefon dönti el, hogy mikor hozza elő. Állandóan kapom a hülye értesítéseket, oda felülre, amit nagyon utálok)
Ezek apró idegesítő dolgok, ami igazán kiakasztott, az a fényképező.
A 6.0 változatban rengeteg beállítási lehetőség volt, nagyon jó kis fényképezőt raktak bele. Ezzel szemben a Nougat kapott egy teljesen lebutított változatot. Persze, tettek bele 4 féle szűrőt. Az nagyon fontos...persze... nincs mindenkinek fotószerkesztője, ha éppen fekete-fehér vagy negatív képet szeretne készíteni.
Az első kamera is kapott szűrőket: bőrszín, keskeny arc, nagy szemek... tipikusan kis hülye szelfipicsáknak való.
Én szeretek úgy kinézni a fényképeimen, hogy megismerjenek... de úgy látszik, ma már ez nem divat.
Ha az első kamerán beállítok valamit, pl. az időzítőt, akkor automatikusan a hátsó kamerára is beállítja azt. Külön-külön csak a képminőséget lehet állítani. Meg az első kamerán van panorámakép, HDR, éjszakai mód és sorozat felvétel. Ezen kívül néhány, professzionálisnak nevezett beállítás, mint pl. fényerősség, fehéregyensúly és ISO érték.
Ráadásul néma csendben fényképez, nekem kellene az az éppen csak hallható pici kattanás, hogy tudjam, hogy elkészült a kép, na az a régivel ellentétben- ebben nincs.
(bár lehet, van valahol egy beállítási lehetőség, csak én még nem találtam meg. Általában a hülye pittyegéseket le szoktam venni némára az alkalmazásoknál, kivétel a fényképezőgép exponálása, ahol épp az idegesít, ha néma)
Ááá, borzasztóan ócska lett az egész.
Lehet, le fogok szokni a telefonos fényképezésről, és újra előveszem a fényképezőgépet. Egyszerűen utálom kézbe venni. És a régi jó Marshmallow-ot már nem kaphatom vissza.
A képernyőfotó is jó hülyén készül. A réginél egyértelműbb volt, itt csak egy kicsikét mozdul meg a kép.
A galéria is teljesen más elrendezést kapott. Meg egy új fület: Történetek. Mi ez, és minek??? Felesleges. Eddig is megvoltam nélküle.
A réginél valahogy a szinkronizálás is hamarabb ment. Fényképezés után szinte rögtön felkerült a Google-ba a kép. Mindegyik. Most meg egyszer rögtön, a második képre meg 5 perce várok...
Telefonnál eltűntek a kedvencek. Illetve kisebbek lettek, és besorolták őket a névjegyzékbe, az A betűsök elé. Na de megint ugyanaz a bajom, szemüveg nélkül eddig jól látható volt, most meg nem. Ja, és eddig vastag virsli ujjakkal is jól rá lehetett koppintani, most ehhez sokkal kevesebb hely áll rendelkezésre. Tehát ismét csak ugyanott vagyunk, mindenki fiatal, vékony, és jó a szeme...
Ráadásul ha korábban a kedvencek közül hívtam valakit, az egy mozdulat volt, most ugyanaz kettő lett. (már ha elsőre eltalálom azt az aprócska bizbasz telefonon hívás ikont)
Egy kalap szar... kár volt ezen dolgozni, és megváltoztatni a jót.
Mit tehetnék: várom nagyon a 8.0-át.
Ettől csak jobb lehet.
Hát ebben tévedtek, mert itt nyugodtan leírhatom, és ha szerencsém van, el is olvassa valaki. Vagy neki van szerencséje, ha ezek után nem frissíti be. Én sajnos bebuktam... Még az is lehet, hogy valakinek tetszik.
Hát nekem nem.
Sajnos, nem volt annyi eszem, hogy letiltsam a hülye rendszerfrissítéseket, és ha nem frissítem be, akkor csak szekál a hülye telefon, mert állandóan feldobja az értesítést, és törölni nem lehet.
Meg hát gondoltam arra is, hogy csak jobb, ha a legújabb rendszer van fent. De most tévedtem.
Vettem a telefont az 5.0 Lollipop-al, ami teljesen jó volt. Később frissített a 6.0 Marshmallow-ra, ez először fura volt, de végül is jó volt, könnyen megszoktam, szerettem. Meg sem fordult a fejemben, hogy ezek után a 7.0 Nougat-ot meg ennyire utálni fogom.
Azt mondta a flegma hülyegyerek ott a boltban, hogy nem lehet visszacsinálni. Meg kell szokni. Persze, a jót könnyű, de a rosszat???
Meg azt is mondta nekem, kicsit lekezelően, éreztetve a hangsúllyal, hogy biztos benne, hogy jó hülye vagyok hozzá.... amikor mondtam, hogy mit nem tud, amit az előző simán tudott - hogy csak be kell állítani. Na, persze. Hát a kezébe adtam. Állítsa be. Mondom, és mutatom, hogy állítási lehetőség ennyi, és nem vagyok teljesen sötét, akkor sem, ha első látásra ezt nézi ki belőlem. Azt mondta, ez ilyen. És néz rám bambán, hogy egyáltalán miért akarok én olyat beállítani, ami nincs. És akkor küldött Koreába.
Most akkor ki is a hülye?
Nem kicsit ment fel az agyvizem. ha valaki elmúlt 40, a flegma hülyegyerek szerint már ássa el magát? Vagy minek az ilyen véneknek okostelefon? Na, kábé így éreztem magamat a megnyilvánulás után.
Ja, kezdem az elején. Bemegyek, nem köszön senki. Rám se néz senki. Szemkontaktus nuku. Az egyik épp másik vevőt szolgál ki, tőle nem is vártam semmit. A másik a telefonját nyomkodja, fel sem néz. A harmadik besündörög hátra, nehogy megszólítsa valaki. A negyedik nem néz rám. Én meg köszönök, és azt sem tudom, hogy a 4 közül melyikre nézzek, ők eladók itt, vagy látogatók, vagy mi.... Hátrafordulok, gondoltam, körülnézek addig, amíg méltóztatnak befejezni a fontos tevékenységüket, és méltóztatnak velem foglalkozni... na, ekkor szólított meg az egyik (a nem rám nézős) hogy mit szeretnék. Feltettem a kérdést, ő segítséget kérően ránézett a hátrasündörgősre, aki egy kicsikét visszatért, majd mondta a választ, hogy nem lehet. Hát, mondom, ez nem igazán jó hír... mert ez így nagyon rossz, erre beleokoskodott a telefonnyomkodós, aki addigra betévedt a pult mögé... nézett lesajnálóan, (hogy minek a hülyéknek telefon, ha nem értenek hozzá....) és elérkeztünk a két bekezdéssel korábbi eseményhez, miszerint meg kell szokni.
Miért kell ennyire nem oda való emberkéket alkalmazni egy üzletbe? Beszélni nem tud, semmihez nem ért, akkor minek? Biodíszlet? Hogy meglegyen a létszám?
Na, és akkor a Nougat-ról. Mi nem teszik benne:
Először is, az volt a benyomásom, hogy ezt kizárólag a fiataloknak készítették. Komolyan, mintha 20 éves kor felett már nem vásárolna senki se okostelefont.
Az ikonok kisebbek lettek, és tettek alá egy fehér alapot. Ez fura, talán még megszokható lenne, csak teljesen felesleges, és zavar, hogy minden kisebb lett. A galéria és a naptár ikonja is megváltozott, nekem személy szerint a régi mindkettőből jobban tetszett.
A fenti menüt, ha lehúzom, a régihez képest, vacak, egyvonalas ikonok látszanak, amiről első látásra nem is tudom, mi micsoda. A réginél alá volt írva, ennél nincs. A réginél ki volt írva egy sávban, hogy milyen nevű wifi-hez vagyok kapcsolódva, ennél semmi.
Ha még egyszer lehúzom, akkor megjelennek a feliratok az ikonok alatt (és a wifi neve is) , de annyira apró betűvel, hogy szemüveg nélkül alig látom. Ráadásul ez 2 mozdulat lett, 1 helyett.
(az ide szánt képet már 2-szer rögzítettem, de nem győzöm kivárni, míg feltölti)
Eltűnt az intelligens kezelő, bár biztosan van helyette valami, ezt ennyire még nem néztem át.
(van intelligens kezelő, de most a telefon dönti el, hogy mikor hozza elő. Állandóan kapom a hülye értesítéseket, oda felülre, amit nagyon utálok)
Ezek apró idegesítő dolgok, ami igazán kiakasztott, az a fényképező.
A 6.0 változatban rengeteg beállítási lehetőség volt, nagyon jó kis fényképezőt raktak bele. Ezzel szemben a Nougat kapott egy teljesen lebutított változatot. Persze, tettek bele 4 féle szűrőt. Az nagyon fontos...persze... nincs mindenkinek fotószerkesztője, ha éppen fekete-fehér vagy negatív képet szeretne készíteni.
Az első kamera is kapott szűrőket: bőrszín, keskeny arc, nagy szemek... tipikusan kis hülye szelfipicsáknak való.
Én szeretek úgy kinézni a fényképeimen, hogy megismerjenek... de úgy látszik, ma már ez nem divat.
Ha az első kamerán beállítok valamit, pl. az időzítőt, akkor automatikusan a hátsó kamerára is beállítja azt. Külön-külön csak a képminőséget lehet állítani. Meg az első kamerán van panorámakép, HDR, éjszakai mód és sorozat felvétel. Ezen kívül néhány, professzionálisnak nevezett beállítás, mint pl. fényerősség, fehéregyensúly és ISO érték.
Ráadásul néma csendben fényképez, nekem kellene az az éppen csak hallható pici kattanás, hogy tudjam, hogy elkészült a kép, na az a régivel ellentétben- ebben nincs.
(bár lehet, van valahol egy beállítási lehetőség, csak én még nem találtam meg. Általában a hülye pittyegéseket le szoktam venni némára az alkalmazásoknál, kivétel a fényképezőgép exponálása, ahol épp az idegesít, ha néma)
Ááá, borzasztóan ócska lett az egész.
Lehet, le fogok szokni a telefonos fényképezésről, és újra előveszem a fényképezőgépet. Egyszerűen utálom kézbe venni. És a régi jó Marshmallow-ot már nem kaphatom vissza.
A képernyőfotó is jó hülyén készül. A réginél egyértelműbb volt, itt csak egy kicsikét mozdul meg a kép.
A galéria is teljesen más elrendezést kapott. Meg egy új fület: Történetek. Mi ez, és minek??? Felesleges. Eddig is megvoltam nélküle.
A réginél valahogy a szinkronizálás is hamarabb ment. Fényképezés után szinte rögtön felkerült a Google-ba a kép. Mindegyik. Most meg egyszer rögtön, a második képre meg 5 perce várok...
Telefonnál eltűntek a kedvencek. Illetve kisebbek lettek, és besorolták őket a névjegyzékbe, az A betűsök elé. Na de megint ugyanaz a bajom, szemüveg nélkül eddig jól látható volt, most meg nem. Ja, és eddig vastag virsli ujjakkal is jól rá lehetett koppintani, most ehhez sokkal kevesebb hely áll rendelkezésre. Tehát ismét csak ugyanott vagyunk, mindenki fiatal, vékony, és jó a szeme...
Ráadásul ha korábban a kedvencek közül hívtam valakit, az egy mozdulat volt, most ugyanaz kettő lett. (már ha elsőre eltalálom azt az aprócska bizbasz telefonon hívás ikont)
Egy kalap szar... kár volt ezen dolgozni, és megváltoztatni a jót.
Mit tehetnék: várom nagyon a 8.0-át.
Ettől csak jobb lehet.
2017. augusztus 14., hétfő
Végre orvosnál
Végre sikerült időpontot kérnem egy ortopéd/sportorvoshoz. Két héttel hamarabb, mint ahogy az SZTK-ban van időpontom. Nem vártam szeptemberig, inkább fizetek.
Ahogy az lenni szokott, most éppen elég jól éreztem magam a bőrömben, nem voltak fájdalmak, dagadások, feszülések, és nyomásra is éppen csak meg tudtam találni azt a fájós pontot. Mondjuk olyan 98 %-os voltam.
Múlt héten volt két 10 km-es biciklizésem, és már úsztam is, (legalább 10x40 m-t, pihenőkkel), ami után szintén nem lett rosszabb.
De vészesen közeleg a Crazy5, és a Spartan, én pedig még mindig nem kezdtem el az edzéseket.
A személyi edző a TRX-et ajánlotta erősítésnek. Na, ezen a héten biztosan nem fogom elkezdeni....
Visszatérve az orvosi vizsgálatra, tényleg rendesen át lettem nézve UH-val is, és mindent elmondhattam az előzményekről.
Kiderült, hogy jól gondoltam, és a gerinc MRI teljesen normális. (ennyit arról, hogy a másik orvos szerint ne fussak...)
Azt is jól gondoltam, hogy az ínak vannak begyulladva. Jobban mondva az inak is. Ez dagadt be mindig és feszült a fokozott terhelésre. (amikor éreztem a "kábeleket" és a dudorokat)
Kaptam ismét egy Kenalog injekciót, most megint nem bírok rendesen járni... de remélem most már rendbe jövök, ha felszívódik.
Most pedig próbálom szigorúan kímélni magam. Nem tudom, munkahelyen mennyire fog ez menni, de nincs mese, ha nem tudom megvalósítani, akkor szívbaj nélkül elmegyek táppénzre. Nincs mese, muszáj kipihenni valahogy, különben sosem jön rendbe.
Ahogy az lenni szokott, most éppen elég jól éreztem magam a bőrömben, nem voltak fájdalmak, dagadások, feszülések, és nyomásra is éppen csak meg tudtam találni azt a fájós pontot. Mondjuk olyan 98 %-os voltam.
Múlt héten volt két 10 km-es biciklizésem, és már úsztam is, (legalább 10x40 m-t, pihenőkkel), ami után szintén nem lett rosszabb.
De vészesen közeleg a Crazy5, és a Spartan, én pedig még mindig nem kezdtem el az edzéseket.
A személyi edző a TRX-et ajánlotta erősítésnek. Na, ezen a héten biztosan nem fogom elkezdeni....
Visszatérve az orvosi vizsgálatra, tényleg rendesen át lettem nézve UH-val is, és mindent elmondhattam az előzményekről.
Kiderült, hogy jól gondoltam, és a gerinc MRI teljesen normális. (ennyit arról, hogy a másik orvos szerint ne fussak...)
Azt is jól gondoltam, hogy az ínak vannak begyulladva. Jobban mondva az inak is. Ez dagadt be mindig és feszült a fokozott terhelésre. (amikor éreztem a "kábeleket" és a dudorokat)
Kaptam ismét egy Kenalog injekciót, most megint nem bírok rendesen járni... de remélem most már rendbe jövök, ha felszívódik.
Most pedig próbálom szigorúan kímélni magam. Nem tudom, munkahelyen mennyire fog ez menni, de nincs mese, ha nem tudom megvalósítani, akkor szívbaj nélkül elmegyek táppénzre. Nincs mese, muszáj kipihenni valahogy, különben sosem jön rendbe.
2017. július 8., szombat
Nincs szerencsém...
Nincs szerencsém ezekkel sz orvosokkal... igen, még mindig a bursitises nyavalya....
Hét elején elkezdtem keresni egy személyi edzőt, hogy segítségével újra a régiek legyenek az izmaim, ne fejlődjek már visszafelé, ha lehet.
Edzőt találtam is.
Megbeszéltünk mindent, mit szeretnék elérni, és mik a problémáim.
Azt mondta mindenképp első lépés az orvos, hogy tudja, hogy mennyire terhelhető az ízület.
Másnap elmentem a háziorvoshoz, végre rászántam magam, hogy megcsináltassam a tavalyi vérképet, de ahhoz beutaló kell. Meg gondoltam megkérem, hogy küldjön el röntgen vagy UH vizsgálatra, mert még mindig nem tökéletes a csípőm, és járjunk utána mi van ott belül.
Hát persze...
Szabadságon van. Helyettesítés délelőtt volt... meg lesz is... fasza. Nem akarok kiesni a munkából, tehát várnom kell jövő hétig. Mellesleg rengetegen lesznek.
Második lépésként találtam egy ortopéd/sportorvost, be is jelentkeztem, gondoltam jövő héten tud majd fogadni. (maszek) Hát persze...
Ebben a hónapban szabadságon van végig....
Úgyhogy most passz.
Az a baj, hogy nagyon nehezen szánom rá magam, hogy orvoshoz menjek, és végre erőt veszek magamon, akkor meg ez van. Valamiért a jóisten sem akarja, hogy meggyógyuljak, vagy nem tudom, de most megint el vagyok keseredve, mert vesztettem egy hónapot, mellesleg ha táppénzre kellene mennem, most tudnék kiesni a munkából.
Mert hogy minden ezzel kezdődött... hogy dolgoznom kellett menni, és későn kerültem orvoshoz...
Hét elején elkezdtem keresni egy személyi edzőt, hogy segítségével újra a régiek legyenek az izmaim, ne fejlődjek már visszafelé, ha lehet.
Edzőt találtam is.
Megbeszéltünk mindent, mit szeretnék elérni, és mik a problémáim.
Azt mondta mindenképp első lépés az orvos, hogy tudja, hogy mennyire terhelhető az ízület.
Másnap elmentem a háziorvoshoz, végre rászántam magam, hogy megcsináltassam a tavalyi vérképet, de ahhoz beutaló kell. Meg gondoltam megkérem, hogy küldjön el röntgen vagy UH vizsgálatra, mert még mindig nem tökéletes a csípőm, és járjunk utána mi van ott belül.
Hát persze...
Szabadságon van. Helyettesítés délelőtt volt... meg lesz is... fasza. Nem akarok kiesni a munkából, tehát várnom kell jövő hétig. Mellesleg rengetegen lesznek.
Második lépésként találtam egy ortopéd/sportorvost, be is jelentkeztem, gondoltam jövő héten tud majd fogadni. (maszek) Hát persze...
Ebben a hónapban szabadságon van végig....
Úgyhogy most passz.
Az a baj, hogy nagyon nehezen szánom rá magam, hogy orvoshoz menjek, és végre erőt veszek magamon, akkor meg ez van. Valamiért a jóisten sem akarja, hogy meggyógyuljak, vagy nem tudom, de most megint el vagyok keseredve, mert vesztettem egy hónapot, mellesleg ha táppénzre kellene mennem, most tudnék kiesni a munkából.
Mert hogy minden ezzel kezdődött... hogy dolgoznom kellett menni, és későn kerültem orvoshoz...
2017. július 2., vasárnap
Élménypróba - futáspróba
Mivel még mindig nem vagyok tökéletes csípő ügyben. (mondjuk olyan 95 %-os) ezért nem tudtam még elkezdeni rendesen edzeni.
De szembe jött egy kihagyhatatlan verseny, egy tipikus kezdőknek való: 3 km, és 10 akadály. Beneveztem. Gondoltam, ha mást nem, akkor lesétálom, annyit már bírok.
Végül szép lassan végigkocogtam, vagyis inkább végigtötyögtem.
Az akadályokat vettem, nem voltak nehezek. Egyedül a 160 cm-es palánk jelentett némi kihívást, ez segítség nélkül nem ment volna, de szerencsére volt segítő kéz, amely tartott bakot, és így már átvergődtem ügyesen :-)
Emelkedőn belesétáltam - másképp nem ment.
De célba értem, és jól éreztem magam.
(sajnos a következő héten kissé kímélnem kellett magamat, mert előjött ismét a dagadás, de nem volt vészes, csak éppen éreztem, hogy valami nem oké. (mondjuk úgy, visszaestem 90 %-ra)
Aztán rendeződtem, a kazincbarcikai Spartant végignyomtam, mint önkéntes (volt olyan kemény ez is, mint a pálya :-) vagyis úgy éreztem néha.... :-) de most már nem kerül pénzbe a jövő évi nevezésem.
(ugye az ideit, Eplényt muszáj voltam befizetni rendes áron. Mit mondjak, drága hobbi ez) viszont legkésőbb szeptembertől el kell kezdenem edzeni futni, mert ha nem, akkor megintcsak nem lesz értelme elindulni a versenyen.
Ja, és megjártuk Olaszországot is. Rengeteget gyalogoltunk, mert ugyebár várost nézni csak gyalogosan lehet. Különösebben nem volt bajom utána, éreztem a csípőmet, de szerencsére rosszabb nem lett. Úgyhogy bizakodó vagyok, viszont úgy érzem, egy ortopéd/sportorvost még meg kell keresnem a nyár folyamán...
De szembe jött egy kihagyhatatlan verseny, egy tipikus kezdőknek való: 3 km, és 10 akadály. Beneveztem. Gondoltam, ha mást nem, akkor lesétálom, annyit már bírok.
Végül szép lassan végigkocogtam, vagyis inkább végigtötyögtem.
Az akadályokat vettem, nem voltak nehezek. Egyedül a 160 cm-es palánk jelentett némi kihívást, ez segítség nélkül nem ment volna, de szerencsére volt segítő kéz, amely tartott bakot, és így már átvergődtem ügyesen :-)
Emelkedőn belesétáltam - másképp nem ment.
De célba értem, és jól éreztem magam.
(sajnos a következő héten kissé kímélnem kellett magamat, mert előjött ismét a dagadás, de nem volt vészes, csak éppen éreztem, hogy valami nem oké. (mondjuk úgy, visszaestem 90 %-ra)
Aztán rendeződtem, a kazincbarcikai Spartant végignyomtam, mint önkéntes (volt olyan kemény ez is, mint a pálya :-) vagyis úgy éreztem néha.... :-) de most már nem kerül pénzbe a jövő évi nevezésem.
(ugye az ideit, Eplényt muszáj voltam befizetni rendes áron. Mit mondjak, drága hobbi ez) viszont legkésőbb szeptembertől el kell kezdenem edzeni futni, mert ha nem, akkor megintcsak nem lesz értelme elindulni a versenyen.
Ja, és megjártuk Olaszországot is. Rengeteget gyalogoltunk, mert ugyebár várost nézni csak gyalogosan lehet. Különösebben nem volt bajom utána, éreztem a csípőmet, de szerencsére rosszabb nem lett. Úgyhogy bizakodó vagyok, viszont úgy érzem, egy ortopéd/sportorvost még meg kell keresnem a nyár folyamán...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)