Zombigyerek

Láttam ma egy „zombigyereket”

Egyrészt sajnáltam, másrész meg nagyon gáz volt.

Az orvosnál ültem a váróban, amikor bejött ez a család, anyuka, nagymama, nagyapa, és a kisgyerek. Gyereket úgy kábé 3 és 4 év közöttinek saccoltam. így ránézésre. Gyerek kezében a mobiltelefon, azon rajzfilmet nézett, persze hanggal együtt, hogy más is hallja mert úgy az igazi.

Gyerek úgy közlekedett, hogy nem nézett fel a mobilból. Az anyja fogta a vállát, és úgy irányította, ha kellett.

Kinyílt az ajtó, kijött az asszisztens, többen odamentek, beszélni vele. Zombianyuka is, mellette természetesen a zombigyerek.  (fel nem nézett a telefonból, nagyon lekötötte a film)

Zavaró volt, hogy szól a rajzfilmzene, mert a többieknek kissé túl kellett kiabálnia azt. Anyukának is. Kicsit idegesített engem is, pedig én csak szemlélő voltam.

Persze, anyuka nem szólt egy szót sem a gyereknek, például, hogy menjen a nagyiékhoz, vagy halkítsa le, amíg beszél, netán szüneteltesse kicsit. Nem. Gondolom, megszokta. Sőt, ő alakította ki. Anyuka természetesnek vette, hogy a gyerekkel nem kell foglalkozni, nem szabad rászólni, nem szabad megzavarni a filmnézésben. Anyuka  természetesnek vette, hogy a gyerek meredten bámulja a képernyőt. A 3 felnőtt közül senki nem szólt a gyerekhez, mintha ott se lett volna. Mondjuk, a gyerek sem igényelte ezt.

Most őszintén: tényleg ez a normális? Ez lesz a jövő? Ilyen zombi gyerekek lesznek, akik kisbaba koruktól tablettel vannak elcsendesítve? Hova vezet ez?

A felnőttek meg  örülnek, hogy jaj de jó, csendben elvan a gyerek, nincs rá gond, nem kell hozzászólni, az már részletkérdés, hogy mindenki másnak zavaró, lényeg, hogy nekik jó legyen.

De tényleg jó ez???

Helyzetjelentés - 6.

Mivel egyre inkább éreztem, hogy valami nincs rendben, ott a bal belső bokám alatti területen, elmentem az orvoshoz. (ortopédia-sport) Sajnos, meg kellett várnom, míg visszajön szabadságról, máshoz nekm akartam menni. 

Előtte volt egy nyaralásom is, amikor úgy indultam el, hogy különösebben nem érzek bajt (csak azt a nyomást) aztán mire megérkeztem, már alig bírtam húzni a bokámat. Ezek után majdnem az egész nyaraláson csak a bokámat pihentettem meg kenegettem.

Úgy-ahogy jobb lett, és ez jellemezte az egész júliust, hogy hol jobb, hol rosszabb lett.

Hétfőn végre sikerült megmutatnom az orvosnak, (pedig akkor ép nem is éreztem annyira, de ilyen az én formám :-), gondoltam legrosszabb esetben elküld, hogy minek megyek, ha nincs semmi bajom)

De nem. 

Az orvos megvizsgálta ultrahanggal, és meg is volt a diagnózis, ami nem más, mint a tibialis posterior gyulladása.

Igen, pont itt gyulladt be nekem is, ahol ezen a képen mutatják.

Hogy mitől?  Azt nem lehet tudni. Lehet, a korábbi rándulás miatt, hogy egy kicsikét máshogy tartottam a lábamat járás közben, és megerőltettem ezt az ínt. De lehet, ettől függetlenül is, valami belső ok miatt.
Kaptam rá gyulladásgátló gyógyszert, és ketoprofén tartalmú hűtős kenőcsöt, és ha nem javul meg a jövő hét közepére, akkor megyek fizikoterápiára.

Képek forrása: internet/google

Aldis semmiség

Igazából nem történt semmi különös, csak annyi, hogy az aldiban pakolták a dolgozók a flakonos innivalót, és ahogy elhúzta a dolgozó a raklapot, az egyik palack leesett a széléről, és pont a lábam elé gurult.

Nem akartam már csak úgy átlépni, lehajoltam érte, és visszatettem a raklapra.
Ennyi.

(azért egy köszi vagy köszönjük jól esett volna...)

Helyzetjelentés - 5.

Na, hol is hagytam abba? Ja, a laborerdemények.

Szóval, azok nem voltak annyira jók, de azért annyira rosszak sem. Azt mondta a doki, hogy nem annyira rosszak ezek az eredmények, hogy gyógyszerezni kelljen, egy kis diétával rendbe hozható.

A dolog szépséghibája csak annyi, hogy amitől el lennék tiltva, én olyanokat nem is eszek... Na, jó, talán babot eszek néha. De nem hiszem, hogy a babgulyás okozta volna ezt a gyulladást (a jobb bokámon)

Tudom, az orvos köszvényes jellegű gyulladásra gyanakodott, lehet, van is alapja, mert a vérem húgysav szintje kicsit több, mint a normálisnak mondott érték (350) de kevesebb, mint 400, ami felett ezek a gyulladások létrejönnek. Úgyhogy, fene tudja...

A vérképhez még annyit, hogy a fehérvérsejt számom volt egy kicsit több, mint amennyi szokott, de ez még így is bőven a felső határ alatt volt. Persze, ezt érthető, hiszen gyulladás volt (van) a szervezetemben.

MIndenesetre a jobb bokámon a gyulladás elmúlt, a bal is szépen javult, már gond nélkül bicikliztem 25 km-t, úgy tűnt, minden rendbe jön, de azt a kis nyomást továbbra is éreztem a belső bokám alatt. A cipő is zavart. Konkrétan nem fájt, esetleg ha kicsitt többet mentem, estére tompán éreztem, hogy ég.

Azt még hozzá kell tennem, hogy maga a rándulás, ami a külső boka körül volt, tökéletesen meggyógyult. Még július elején. Tehát attól simán futhattam volna 15-én, ahogy az orvos megjósolta. Csak éppen a belső boka miatt nem futok, sőt, nem is megyek én sehova.

Eladtam a nevezést.

Menstruációs naptár - nyomtatható

Kerestem a neten egy nyomtatható menstruációs naptárt, mert hiába van minden neten, meg alkalmazáson, azért néha jó lenne kézben fogni, netán az orvosnak odaadni.

Olyat kerestem, ahol az egyes napoknál a vérzés erősségét is meg lehet jeleníteni.

Nem találtam egy használhatót sem.
(illetve egyet találtam, csak az meg olyan mikro méretűben volt feltöltve, hogy lényegében használhatatlan az egész)

Ezért gyorsan összecsaptam egyet:

Remélem, használható lesz.

(jobb klikk a képre -> mentés másként; lemented a gépedre, és onnan már képként nyomtatható)

Helyzetjelentés - 4.

Tegnap bementünk a Decathlonba, venni egy másik bokarőgzítőt. Olyan egyszerűen felhúzható, puhábbat. Addig egész jól elvoltam, de a pénztártól kifelé már alig bírtam vonszolni a lábam. (a balt)
Még a kocsiban felvettem a bokarögzítőt (az újat) és utána jobb lett.


Ma reggel elmentem a laborba. Kicsit messze van a parkoló meg a labor egymástól, de szép lassan besétáltam. Baj nélkül. Aztán meg kifelé ugyanúgy. Egyre jobban megyek már, csak lépcsőn lefelé valahogy még nem az igazi.

A bal lábammal egész nap semmi baj nem volt. (csendes hurrá...) A jobb lábam viszont elkezdett szurkálni, égni, nyomódni ott, a boka alatt, ahol a gyulladás volt, és ahol még mindig látszik egy halovány kékes-lilás folt. Délben kivettem egy flakon vizet a hűtőből, és rátettem, mert annyira égett. Kicsikét jobb lett.

Arra gondoltam, hogy jó hogy nincs 3 lábam, mert így csak kettő tud szarakodni felváltva.

Mondjuk, megnyugtat valamennyire, hogy van már gyulladásgátló gyógyszerem, és ha rosszabbodik a helyzet, van mihez nyúlni.
Aztán csak a jéghez nyúltam, már itthon. Utána jobb lett. Elmúlt. (még egy csendes hurrá...)

De hogy mégse legyen minden rendben, észrevettem, hogy a bal vádlim egy kicsivel hűvösebb, mint a jobb. És ennek nem örülök.

Holnap megyek a labor eredményekért. Kicsit félek, hogy nem lesznek túl jók. Nagyon sötét a vérem, bár eddig sem volt világos, de most nagyon sötét bordó. Nem tudom, hogy ez most jó, vagy rossz. Ki tudja, mit rejteget :-)

Bemutogatós közlekedés - ki érti ezt?

Na, ennek most mi értelme volt?

Megyünk szépen kocsival, körforgalomból kifelé. Előttünk PNN rendszámú fekete autó, lelassít. Mögötte mi is. Fekete autós kiinteget az ablakon, hogy "gyerünk, gyerünk" Még jobban lelassít. Nem előzzük meg, mert mi tudjuk, hogy közel van az útkereszteződés, ahol mi le fogunk kanyarodni jobbra. tehát semmi értelme se begyorsulni, se sávot váltani. Tehát nem előzünk. Lassítunk mögötte.

Erre fekete autós gyorsít, és bemutat. Vagyis ki az ablakon, a középső ujját. Jól láthatóan.

Nevetünk egyet. Ezt nem hiszem, hogy látta, de bemutat mégegyet. Csakhogy biztosak legyünk benne, hogy nekünk szól. Vagy ki tudja kinek szánta, majd rálépett a gázra, és elhúzta a csíkot.

Mi meg lekanyarodtunk.

Szóval, kérdezem még egyszer, mert én nem igazán értem: -ez most mi akart lenni?

Ja, a királyi többes a megfogalmazásban azért van, mert nem én vezettem, de intenzíven átéltem a szitut :-)