Nem szeret minket az a város (?)

Nem mondanám azért az egész napot negatívnak, -nyilván több volt benne a jó, mint a rossz - csak azért valahogy töménynek tűntek a negatív dolgok - mintha nem szeretne minket az a város :-)

AZ A VÁROS, az a szomszéd kis város, alig 30 km-nyire tőlünk ahová évek óta járunk a strandra.

Persze, az emberek az évek alatt felkapták. Jönnek mások is, sokan. Nagyon sokan. Szóval fejlődött a strand. Sokat. De ennek nem mindig lehet örülni... de ezt most hagyjuk. Nekik az a jó, ha van bevétel.

Kezdődött azzal. hogy fizetős lett a parkolás. De ez sem érdekes, nem sok, nem vág földhöz, és legalább van elegendő parkolóhely, még így is, hogy rengetegen jönnek ide.
A strandbelépő is emelkedett, de hát mindenhol emelkednek, és ez még mindig a megfizethető kategória.

A negatív az ott kezdődött, amikor megláttuk a sort a strand pénztáránál. Kilógott az útig, és ott elkanyarodott. Ilyen sor még a legnagyobb kánikulában sem volt. Sőt, a parkoló csak félig volt, tehát közel sem volt annyi ember, mint egy forró nyári nap.  De tényleg. A legzsúfoltabb napokon is max. negyedóra alatt bejutottunk. Mi van itt?
Kiderült, hogy csak az egyik pénztár működik. Mert nincs wifi. Hogy őszinte legyek, nem igazán értem az összefüggést...  Attól még nyithattak volna egy másik pénztárt a készpénzzel fizetőknek, de nem. 1 órát álltunk sorban. Persze, SZÉP kártyával simán fizethettünk.... ennyit a wifiről.

Mindegy, bent voltunk.
Szauna.
Ilyen még nem történt velünk, hogy a kocaszaunások nem engedtek önteni.... Hoppá...
Igazából, nekem nincs bajom a kocaszaunásokkal... ők azok, akik csak melegedni járnak a szaunába, lényegében összetévesztik a száraz gőzzel. Jaj, csak ne legyen pára meg ne legyen forróság. Oké, rendben van, aki nem bírja, és így érzi jól magát, hazsnálja így, elfogadom. De nehogy már, miattuk ne lehessen rendeltetésszerúen használni a szaunát? Eddig is voltak kocaszaunások, nem zavartak senkit, és aki nem bírta az öntést, az kiment. Ez így van rendjén, szerintem. Normális esetben.

De ezek különlegesen egymásra találtak. Az egyik szólt, hogy ne öntsünk, a másik kettő helyeselt, a harmadik meg elkezdte szidni a normál szaunázókat, és megmagyarázta (!) hogy a szaunához nem kell az öntés, mert az csak gőz, és attól nem izzad az ember, csak úgy érzi (!) (biztosan a finnek is hülyék ehhez....)
A többi kocaszaunás meg nagy bőszen bólogatva egyetértett vele. Ha nem a saját fülemmel hallom, el sem hiszem.
Hozzátette még , hogy a sok idióta ide szokott járni a városunkból, de hülyék azok, nem tudnak szaunázni, mert öntenek. (ettől durvább szavakat használt, még jó, hogy nem tudta, hogy mi is onnan jövünk)
Aztán előadta, hogy mindjárt jönnek azok a "barmok" akik önteni szoktak, és tőlük sem lehet majd (szerinte) normálisan szaunázni.(név szerint nevezte meg őket)
A többi ezzel is bőszen helyeselve értett egyet.

Az az igazság, hogy akkor még nem tudtam hogy azok a barmok kifejezés alatt szaunamestereket értette.....  No komment....

Szóval, megvártuk, míg a kocaszaunások elhagyták a szaunát, ez is volt vagy fél óra.

Ezután megéheztünk, és a megszokott lángososhoz mentünk. Hát itt is... oké, hogy itt sütik a (szerintem) legjobb lángost az országban, de soha nem álltunk ennyit sorba. És az emberek nem akartak elfogyni, végig, míg ott voltunk, háromszor annyi ember állt sorba, mint az előző években a legnagyobb tömegben is.
Kivártuk, megkaptuk a lángost. Mondom: nem kaptunk rá sajtot, az lemaradt. Erre a kiszolgáló: -nem kértünk rá. Mondom, dehogynem: nézze, ide is ki van írva, hogy sajtos, tejfeles, zöldséges - 500 Ft. Mi ezt kértük, tejföl nélkül, és ezt is fizettük. Miért kérnénk még pluszban rá sajtot, ha alapból is jár? Na, rakott rá sajtot, de miért kellett ehhez a körítő duma?

Öltöző. 1 db van, üres volt, elfoglaltam. bezártam, ahogy azt kell. Erre kopogtatnak. Majd megint. Benyit, zárva. Hallom: -ja, ez foglalt?  Elmegy. Jön a következő. benyit. Zárva. bekopog. Mondom foglalt. Hallom: -ja? vannak bent? ... Jön a harmadik. Kopog. Benyit. Zárva. ugyanez... és nem értem, ezek nem látják a piros (foglalt) jelzést a kilincs felett? Kifelé jövet lecsekkoltam: ott van. Látható.
Na, mindegy. Csak idegesítő volt kissé ez a folytonos kopogás.

Fagyi. mert itt a belvárosban van egy fagyizó, ahol nagyon finom. De hogy mi ebben a ... városban mindig eltévedünk.... ! Nem értem, pedig nem nagy város, nem is túl bonyolult, de valahogy mégis sikerült megint elkavarnunk. Pedig már van Wazze meg Google is, de nem tudtam a fagyizó nevét, ezért a belvárost jelöltem meg. Hát az egyik körforgalomban valahogy nem a jó kijáraton mentünk ki (tábla nincs) aztán addig kavarogtunk, míg egy ismerős részleghez nem értünk, ahonnan hazafelé szoktunk menni. Na, innen visszafelé meglett az utca, csak éppen egyirányú. A másik végéről :-) De ezt már viszonylag könnyen megtaláltuk.
Fagyi továbbra is finom, csak a gömbök kicsik.
Tálkában kérem, meg is kapom. Igen, de kiskanál nélkül. Úgy kellett kérni, mondta a csaj, hogy itt van, el kell venni. Ja, igen, egy zárt dobozban, amibe lentről nem lehet belelátni, és rá sem volt írva semmi. Most őszintén, olyan nehéz lett volna neki hozzátenni a kiskanalat a tálkához, vagy szólni, hogy onnan vegyek?

Kocsinkkal párhuzamosan parkoltunk, erre jól ránk állt egy nyugdíjas pasi. Előttünk a járdaszegély, mögöttünk meg ő. Az nem zavarja, hogy kapubeállóban állt meg, (ráadásul fel is volt festve az aszfaltra a csíkozás, hogy oda ne álljon senki) nem vette észre, vagy nem érdekelte. Az sem érdekelte, hogy ezen kívül rengeteg parkolóhely volt még, (igaz, onnan gyalogolni kellett volna +10 lépést) És az sem érdekelte, amikor segítettem a páromnak kiállni, hogy neki ne menjen az ő autzójának. Odanézett, látta, hogy nem tudunk kiállni, és elfordult, nem érdekelte, nem jött oda, hogy arrébb álljon. Különösebben nem zavarta a dolog...(végül sikerült kiállni, nem túlzok, fél cm-re kellett megközelíteni az autóját, hogy ki tudjunk fordulni)

Aztán hazaértünk.

Arról már nem is beszélek, hogy a megyehatárig olyan gödrös az út, hogy szégyen, és évek óta így van, megkönnyebbülés átérni a mi "sötét" megyénkbe, ahonnan végre normális, sima út vezet hazáig.

Kenyérrecept szépírással

Találtam egy ilyen recept leírást. Úgy kábé 11-12 évvel ezelőtti lehet. Csak feltűnt, hogy milyen szép egyenletesen írtam akkoriban.

Azt hiszem akkoriban ezeket a kenyereket sütöttem.

Nikon Wu-1a wifi adapter kicsomagolása

Készítettem egy videót erről a kis wifi adapter kicsomagolásáról, amit a fényképezőmhöz vásároltam.

Magyar nyelven eddig még nem találtam erről videót.

Azért volt szükségem erre, mert amikor utaztunk, várost néztünk, kirándultunk, én a Nikonnal fényképeztem, de ezeket a képeket akkor ott nem tudtam sem átküldeni senkinek, sem kiposztolni. Mindig elő kellett szedni a telefont is, és azzal is elkészíteni a képet, amit meg szerettem volna osztani valakivel. Vagy meg kellett várni, míg hazaérek, összedugni a gépet a számítógéppel, vagy egy kártyaolvasóval, (nem mindig ismerte meg a gépem a fényképezőt... régi már szegényke, na)

Szóval, megoldottam a problémát, és vásároltam egy ilyen kis "bizbaszt" :-)

Ez a kis szerkentyű még arra is jó, hogy telefonon keresztül tudjam vele irányítani a fényképezőgépemet. 

Eredetileg az volt a tervem, hogy ennek a működését is megmutassam, de aztán ezt elvetettem. Egyrészt azért, mert bonyolította a dolgot, hogy a telefonommal vettem fel ezt a videót, tehát kellett volna szereznem valamit a felvételhez, másrészt a telefonom automatikusan az otthoni wifihez kapcsolódott, ami lassította a dolgot. 

Úgyhogy inkább csak leírtam, hogy mire jó.

Amúgy meg azt gondolom, hogy az egy nagyon egyszerű kis alkalmazás, és aki letölti, egyből tudni fogja a használatát.  

És a magyar nyelvű használati útmutatóban is leírnak mindent érthetően.

Tehát ennyi a videó, nézzétek meg, akit érdekel!

Szép erkély - 2

Folytatom a szép virágos erkélyről a bemutatómat.
A legutóbbi írásom óta  (Szép erkély - ma virágot ültettem - itt található)
van egy kis változás.

Például vettem 3 tő muskátlit, és el is ültettem:

És vettem még 2 tő Margarétát, azokat is egybe ültettem:

És hihetetlen, hogy mennyire fel tudja dobni az egészet az a két maréknyi fehér márványkavics. Nekem nagyon tetszik.
Ennek már csak a földön volt helye, de igazából sokkal jobban mutat itt lent, mert szépen rálátni a virágokra. És olyan jó érzés leülni mellé olvasni, vagy netezni, annyira feldobja a hangulatomat, ha ránézek. (Igazából szerettem volna egy kültéri gömb kaspót ide, de letettem róla, mert nagyon húzós ára van, és annyit nem ér szerintem,  teljesen jól megfelel ez a szögletes cserép is.)

És érkezett még egy balkonparadicsom is:

Ez amúgy így nézett ki a vásárlás után, és legalább 3-szor szedtünk le róla 1-1 maroknyi koktélparadicsomot.:

Még annyit elmondanék, hogy ezt az OBI-ban vásároltam, Pick&Joy néven árulják, és egyáltalán nem olcsó, de szerintem megéri az árát. (mi szerencsére pont féláron, leértékelve fogtuk ki) Én ilyen finom balkonparadicsomot még nem ettem, nem savanyú, és a héja sem vastag, finom, hasonló, amit az üzletekben vehetünk cherry paradicsom néven. Korábban mindig savanyú, vastag héjú balkonparadicsomunk volt, ami csak dísznek volt jó. Ez viszont  bevált, jövőre sem fogok más fajtát venni.

Ennyi az új szerzemény, és most lássuk a régieket:
A levendula ilyen szép nagyra nőtt, már kezd virágozni:

A sárga virágok a balkonládában, elkezdtek terjedelmeskedni:

(a két narancs/sárga aprópetúnia épp elvirágzásban, ezért nem látszik)

A másik Calibrachia is gyönyörű, de mögötte a Cseppecske is tartja magát:

A Cameleon pedig az esős idő miatt napokig rózsaszín volt, (mint a kép jobb szélén látható) de ahogy kisütött a nap, elkezdtek a virágok szépen besárgulni:

Végezetül pedig egy kép a másik irányból:

A szavazásról

Hát, mit mondjak... én nem tudom, honnan válogatják azokat az embereket, akik a szavazókörben ülnek. Vajon feltétel, hogy minél rosszabbul tudjon kommunikálni?

Az igaz, hogy én csak a saját szavazókörömről tudok nyilatkozni - nem tudom, máshol ez milyen - a miénkben valahogy évről-évre rosszabb a helyzet.

Először is, bemegyek, mindegyik bámul, míg az asztalhoz érek.. ezt hagyjuk. Köszönök. Erre valami motymoty a válasz, nyilván valamelyikük halkan visszaköszönt (gondolom)

Nézek az első emberre - semmi. Hogy miért ül ott? Ő csak ül, és bámul. A következő is. Meg nem szólalna, hogy kérem szépen az igazolványt, vagy hasonlók. Jó, én tudom, hogy az kell. Előszedem, odaadom, de valahol itt már elment a kedvem mindentől.
(Még ilyen únott fogadtatást... Áááá...)
Második ember elveszi a személyimet meg a lakcímkártyát (nem is tudom, ez utóbbi kell-e egyáltalán) mondja az adataimat a mellette ülőnek (gondolom, ez előírás, vagy mi, de akkor sem tetszik, hogy a mögöttem álló szavazó hallja a nevem és a születési időmet, személyi adatok védelme, ugyebár, 2018-tól új szabály van, de mindegy.)
Szóval, a 3-ik ember elém tolja a füzetet, és a tollat, és az ujjával mutatja hol kell aláírni. De meg nem szólal. Gondolja, tudom, hogy mit kell csinálni. Igaza van, tényleg tudom, de azért jól esett volna, ha megszólal, és kommunikál velem.
A következő a kezembe nyomja a szavazólapot, ismét egy szó nélkül. Mint akik némasági fogadalmat tettek...
Itt, ebben a pillanatban jut eszembe, hogy hé, az irataim... ja, még mindig a 2-ik embernél van, de nem is tudom, miért nem adta vissza rögtön, vagy miután aláírtam. Vagy egyáltalán, miért nem szól utánam? Csak várta, hogy észreveszem-e, vagy sem??? Mindegy, visszanyúltam érte.

Az 5-ik ember meg apró strigulákat húz egy papíron. Csak lesek, megtorpanok egy kicsit előtte, ő meg néz rám, hogy mit akarok...  és azt mondja: ennyi, lehet menni szavazni. (hurrá, megszólalt!) A 6-ik, meg 7-ikhez már oda se megyek, ők szerintem amúgy is csak bámulóknak vannak odaültetve.

Mondjuk, ezeket a strigulákat nem nagyon értem, mire jó. Ha azt húzgálta, hogy hány ember jött, akkor szerintem azt egyszerűen meg lehet számolni a végén az aláírásokból. Vagy csak unalmában számolt? Na, mindegy, ő tudja, nem kötötték a választók orrára...

Kifelé menet elköszöntem, úgy igazából meg sem lepődtem, hogy senki sem foglalkozott már velem.

Szóval, nem tudom, hogy máshol is így van-e, hogy ilyen fapofával végzik a dolgukat, semmi mosoly, semmi kommunikáció. A 3 bámuló emberből ki lehetett volna jelölni mondjuk egyet köszönőembernek, egyet meg elköszönőnek, vagy valami, akik meg emberekkel foglalkoznak, talán egy minimális kedvesség vagy tájékoztatás elvárható lett volna. Még akkor is, ha mindenki tudja a szavazás menetét. Mert ilyen életúnt fejeket... ha nincs kedve ott tölteni a vasárnapot, akkor ne vállalja, ilyen egyszerű az egész.

És akkor csodálkoznak, hogy sok embernek semmi kedve lemenni a szavazóhelységbe?

Ja, és még egy hatalmas szabálytalanságot is felfedeztem: a két szavazófülke valahogy úgy volt megvilágítva, hogy ha oldalra néztem, akkor a szöveten némileg át lehetett látni, és így ki lehetett találni, hogy a másik fülkében mire szavaznak... Amiből mondjuk semmi baj nem klesz, csak éppen ezeknek a fülkéknek az a szerepük, hogy illetéktelen nem lássa, hogy hova is rakom azt az X-et.

Melltartó sztori - női dolgok!

Igazából ott jutott eszembe a téma, amikor a facebookon szembejött velem egy hirdetés, hogy találja meg a saját melltartót egy teszt segítségével. És alatta a kommentek 95 %-a arról szól, hogy utáljuk a melltartót, de muszáj hodrdani, és nehéz megtalálni ami kényelmes, stb. stb.

Hát elmondanám, hogy én nem utálom. Sőt. Zavar, ha nincs rajtam melltartó.

Azért elárulom, hogy nem volt ez mindig így.
Én is ugyanúgy álltam hozzá, mint a kommentelő nők nagy része.

Egészen addig, amíg meg nem találtam a _nekem_ tökéletes fazont.

Volt persze korábbanis olyan melltartóm, amire azt hittem, hogy az én fazonom, mert kényelmes volt, de ennyi. Hordtam azt, amíg ki nem vonták a forgalomból, és nem tudtam utánpótlást venni.

Elindultam tehát megkeresni a megfelelő melltartót. Próbáltam, tetszett, megvettem, majd a hétköznapokban kiderült, hogy mégsem olyan tökéletes. Mert nem bírja a mozgást, nem tart, elcsúszik, és bevág a nap végére.
Tehát tovább kerestem.

Az már hamar kiderült, hogy a kínai boltokban található melltartókat nem nekem gyártották.

Az olcsóbb márkásak sem voltak az igaziak. 

Marad tehát a klasszikus márka, a triumph.
Az már kiderült, hogy a szivacsosak nem álltak rajtam sehogy. A merevítősek meg kényelmetlenek voltak. A csipkéset meg egyszerúen nem szerettem.

Tehát, ezekkel az elvárásokkal bementem egy márkaboltba. Mondtam, mit szeretnék. Az eladó mutatta. Felpróbáltam. Nem volt az igazi egyik sem, ráadásul az áruk is húzós...

Szerencsémre itt pont egy olyan eladóba botlottam, aki nagyon értette a dolgát. És azt akarta, hogy a vásárló vegyen valamit,. És elégedetten távozzon.

Elővett egy fazont. Azt mondja. -ezt próbáld fel, szerintem ez jó lesz neked.
Én megnéztem: - ó, de ez szivacsos, és azok rajtam nem szoktak jól állni- ó, és merevítős is... hát... legalább nem csipkés... :-)
Eladó: -tudom, mondtad, hogy nem szeretnél szivacsost, se merevítőset, de mégis azt mondom, próbáld ezt fel, mert szerintem ez lesz a te fazonod. Majd meglátod :-) Csak egy próba, és ha nem jó, akkor sincs semmi baj, de legalább próbáld fel.
-Hát jó. Meggyőzött. Felpróbáltam. Kényelmes. (az eladó segített a pántokat a méretemre állítani). Alig éreztem, hogy rajtam van. És nem is állt rosszul...
Azt mondja az eladó: -Figyi, adok a egy atlétát, vedd fel, és majd meglátod, milyen szép dekoltázst csinál...
Felvettem az atlétát. Belenéztem a tükörbe: -Azta! Nem is tudtam, hogy ilyen jó melleim vannak! Fúúúú, nem semmi. :-) Kell nekem ez a melltartó :-)

És megvettem. (pedig nem volt olcsó) És a következő héten visszamentem, és vettem még 3-at.

És azóta is ezt a fazont hordom. Már nem is tudom, hány éve. Drága volt, de nagyon megérte.
És hálás leszek annak a kedves Triumph márkaboltos eladónak, (aki nem könyvet olvasott a boltban, mint az egyik kolléganője) hanem valóban segített nekem, a tudatlan vásárlónak megtalálni a tökéletes fazont. (mert magamtól biztosan nem vettem volna le a polcról, ha ő nem beszél rá.)

Napi idióta

Néha elgondolkodom azon, hogy egyesek tudják-e vajon, hogy mire való az autójukba beszerelt index (magyarul irányjelző)???

Ma reggel is....

Halad a forgalom a dupla sávos úton. Előttem lévő lassít, majd megáll. Én is lassítok mögötte, majd megállok. A hátam mögött haladó szintén.
Az előttem lévő áll egy kicsit, majd kivillan a tolatólámpája. Majd az index jobbra.

Akkor jöttem rá, hogy ez parkolni akar. A hülyéje... de hát így kell ezt? Így megfogni a teljes forgalmat?

Természetesen, kikerülni lehetetlen. Másik sávban jó tempóban haladnak az autók. A miénkben pedig áll a forgalom.
Meg kell várni, míg a másik sávban elhalad mindenki, akkor lehet csak kikerülni. Nyilván, hátulról, aki mozgásban van, és észlelte a szitut, az hamarabb sávot vált. Tehát meg kell várni, míg mindenki elhalad, és akkor tudok én is tovább haladni.

Az ürgét ez nem zavarja, áll nyugodtan a sáv közepén, és várja, hogy parkolhasson. (Nem mellesleg elég szűk helyre, nem hinném, hogy oda könnyen befér. Még parkolóradarral is necces. És nem mellesleg épp egy mellékutca előtt történt ez, ahol mindig van szabad parkolóhely, és ez látszott is, -még onnan is, ahol én álltam-, tehát nyugodtan bekanyarodhatott volna. Ja, hogy onnan már gyalogolni kell 10 lépést.... értem. Inkább fogjuk meg a forgalmat)

Ja, és természetesen ez is egy díszpasi volt. Nagy autóval. Hogy én miért nem csodálkozom ezen???