Bátorság

Volt a rendezvényen egy felfújható mászófal. Az én gyermekem kitalálta, hogy ő mászni akar. Ez csak annyiból volt furcsa, hogy a játszótéren a kis falon max. két fogásig jut fel, és onnan már lejön, ez meg egy szép magas mászófal volt....de nem számít, ha a gyerek mászni akar, akkor meg kell adni neki a lehetőséget.

Nem voltak sokan, így hát beálltunk az egyik sorba. Előttünk kisebbek, meg lányok olyan ügyesen felmásztak, mutattam is a gyereknek, hogy látod, oda kell lépni, keresni a jó fogást, felhúzni, kilökni magadat, látod, ők ügyesek, te is az leszel.

Amikor már csak ketten voltak előttünk, az én édes kisfiam kijelentette, hogy ő úgy érzi, hogy mégsincs annyi bátorsága, hogy felmásszon, és menjünk. -Sehova- mondom én, a kegyetlen szülő. Nem azért álltunk itt mostanáig, hogy megfutamodjunk! Ha a negyedéig jutsz fel, akkor is meg kell próbálni, te sem vagy ügyetlenebb, mint a többi gyerek. (ez hatott, megnyugodott, hogy nem kell a tetejéig felmászni)

Rákerült a sor, felcsatolták a biztonsági kötelet, és az én kicsi fiam úgy megindult, mintha mindig is ilyen falakon mászkált volna.....igen, két fogásig, majd ott megtorpant, kereste a helyet a lábának, fogást a kezének, de nem találta. Nézett lefelé, hogy lejövök! A hölgy, aki a kötelet kezelte, nagyon kedvesen segített neki, és bíztatta, mondta, hogy hova lépjen, hova fogjon.

Végül, ...én is meglepődtem... a fal 3/4-éig felmászott, és ott szólt, hogy le szeretne jönni. Amikor mutattam neki, hogy milyen magasan volt, (melyik betűig) mászott fel, úgy láttam, hogy ő is meglepődött a teljesítményén, és nagyon büszke volt magára, hogy végül elég bátorságot gyűjtött, és nekivágott.

Bringablog

Hétvégén volt egy rendezvény, "Mozdulj a városért!". Egy 2,5 km-es távot kellett teljesíteni futva, biciklivel, görkorival, rollerrel, vagy bármi mással, ami megmozgatja az ember izmait.

Mi egy kicsit variáltunk, hohy induljunk-e, mert ugyanekkor volt a demecseri káposztás fesztivál, és a fincsi káposztás kajákat is vétek lett volna kihagyni. A gyermek, (a kicsi) nagyon szeretett volna végigbiciklizni a távon, az apja töltöttkáposztát akart enni, a nagyobbikat különösebben nem érdekelte a dolog, nekem meg tökmindegy volt, bár inkább hajlottam a biciklizés felé. Végül a fiam eldöntötte a helyzetet, mert kijelentette: -Apa menjen egyedül Demecserbe, mi pedig menjünk biciklizni!

Úgyhogy Apa vitte az ételest, segített nekünk biciklit fújtatni, és mindenki ment a dolgára.

Mivel fiam nem bringázott még a városban, így számítottam rá, hogy lasabban fogunk haladni. De arra nem számítottam, hogy ennyire :-)) Lekéstük a regisztrációt.

Úgyhogy a sarki lámpánál állva szépen végignéztük, hogy hogy rajtol el a mezőny. Persze, nem kellett megijedni, voltak bőven. Mire odaértünk, szépen becsatlakoztunk a közepe táján, és végigtekertük a távot. Mondtam is, hogy nem a registráció a lényeg, hanem a teljesítmény.

Ahhoz képest, hogy elméletileg le voltak zárva az utak, hogy biztosítsák a helyszínt, viszonylag sűrűn találkoztunk eltévedt autósokkal. Mondjuk, simán jöttek velünk szembe, meg velünk egy irányba is, nem zavarta őket a sok biciklis, és futó.

A végén, mikor beértünk, azért megnéztem a regisztrációs sátrat. Megkérdeztem, hogy nem-e lehetne még így utólag beregisztrálni, vagy legalább egy pólót adjanak a gyereknek. Úgy nézett rám a kis hostess csajszi, hogy mégis, hogy képzelem! Különben sincs már póló. Gondoltam (csúnyát) hogy kit nézzen hülyének, amikor ott volt a sarokban letéve egy köteg póló, de nem vitatkoztam vele. Nem tudom, mibe került volna neki, hogyha ad egy egyet, vagy netán hozzádobnak még a párezer papírhoz még egyet. Nem hiszem, hogy sokan jöttek volna ilyen kéréssel. Egy icipici jóindulat kellett volna. De ha nem, hát nem, (gondoltam: nyald ki) és eljöttünk.

Erre nem sokkal ezután megállított egy mikrofonos ember, hogy válaszolnék-e néhány kérdésre. Mondom neki, hogy én csak versenyen kívűl  vagyok, így nem vagyok jogosult interjút adni. Erre azt mondta a mikrofonos, hogy dehogy nem, majd ő szerez nekünk egy pólót, cserébe a riportért.

Na, tessék, szóval "médiasztár lettem, meg persze a gyermek is) Azt ne kérdezzétek, hogy hol, mikor lehet megnézni, mert én sem láttam sajnos, vagy inkább jobb is, mert szerintem borzasztó lehettem, de a lényeg az, hogy a mikrofonos ember nagyon rendes volt, és betartotta az ígéretét. Kaptunk egy pólót. Na, nem a regisztrációs sátorból (őt is elhajtották) hanem egy haverja adta ide nekünk a sajátját. (nagyon rendes volt tőle) Rá is húztam a gyermekre, térdig ért neki, de nem számított, olyan boldog volt, hogy neki is volt végre pólója. Abban is tekert haza.

A biztosítósok (a főszponzor) sokkal lazább volt, ásványvizet osztogattak, itt a lányok mosolyogtak, és nem problémáztak azon, hogy ha valaki 2-3-4 palack vizet kért, adtak szívesen, mert volt elég, és ugye nem a sajátjukat osztogatták, akkor meg miért ne, ha valaki szomjas.

Persze a végén a gyermekemnek esze ágában sem volt hazamennie, mert szerinte még alig bicikliztünk (!) így rávett, hogy kitekerjünk az erdőbe, (+ 3 km) és onnan végül haza, (+4 km) de csak azért, mert már jelzett a pocakja :-))

Nyertem

Ez annyira ritkán fordul elő, hogy muszály világgá kiabálnom. Persze, ezzel lelőttem a poént :-))

Szóval, olvasgattam a Novellát, a Nőklapjásat, és megakadt a szemem a rejtvény nyereményein. 3 könyv! Mind a 3 volt a kezemben a könyvesboltban, és mind a 3 rákerült a "majd egyszer megveszem" listámra. És ezt a 3 könyvet kínálta nyereményként a rejtvény. Én meg úgy szerettem volna megnyerni, hogy megfejtettem a rejtvényt, és valami azt súgta, küldjem be. Be is küldtem. Persze, az esélytelenek nyugalmával tettem mindezt, de úgy szerettem volna, ha mégis, én lennék az egyik nyerő.

De nem szoktam én nyerni, úgyhogy el is felejtettem az egészet. Délután csengettek, nem a postás, hanem valami futárszolgálat, csomagot hozott, az én nevemre. Mondom, mi a fene... én nem rendeltem semmit... nézem a feladót....Sanoma.....valami reklámcucc? Még akkor sem esett le. Kibontottam, és a könyvek láttán végre a homlokomra csaptam. Hát persze! A rejtvény! És annyira, de annyira örültem neki, hogy azt nem tudom itt leírni. :-) csak nézegettem, forgattam a könyveket, és nem tudtam eldönteni, hogy melyiket olvassam először.

Én még ilyen országos újságban sohasem nyertem, pedig igencsak sok rejtvényt megfejtettem, és a postán is szép kis összeget hagytam. De soha, semmi. (Egyszer a gyermekem fényképe megjelent a Kismamában, azért küldtek egy babzsák állatkát, de a postán lenyúlták. Küldtek egy másikat, de azt is lenyúlták)

Bár, az igazat megvallva helyi újságban azért mosolygott már rám a szerencse, igaz, az jó régen volt, meg hát itt az esély is nagyobb volt a nyerésre, mint egy országos lapban. De mostanában valahogy sose. (ezzel szemben a szomszédomat zsinórban 3-szor sorsolták mozijegyre, meg cirkuszjegyre, színházjegyre, mert voltak itt helyben ilyen dolgok, de nekem meg egyszer sem jött be)

De most a sors mindezért kárpótolt, hogy végre így rám mosolygott a szerencse!

Sanomáéknak meg csak annyit üzenek, hogy nagyon köszönöm, és higgyék el, hogy a legjobb helyre kerültek a könyvek!

:-))

---

És folytatódik a nyerő széria, megnyertem a munkahelyi ötletpályázatot, és ezzel nyakamba zúdult a kivitelezés is. :-)) Filmezni kell....

Sosem csináltam, de nem számít. Fő a lelkesedés.

Jó buli, de nagyon időigényes. Pedig van "csapatom" is.
Kellett nekem gondolkodni????

:-))

Környezetvédő nap

Vagy valami ilyesmi lesz az iskolában. Lényegében szemétszedés. Gumikesztyűt kell vinni, meg nylonzacsit. A legtöbb gyerek utálja az ilyet.

De az én fiam olyan lelkes!

Végre valami, ahol kiélheti környezetvédő hajlamait :-))

 Ja, és ültetnek egy fát is. Vagy bokrot. Bár, ha jól belegondolok, mióta megvan az iskola, minden évben van ilyen nap, és annyi osztály ültetett már valami cserjét, hogy ez alapján egy hosszú, tömött sövénynek kellene lennie az iskolaudvaron. Ehhez képest alig van néhány satnya ágacska.

Kár.

 :-((


Kiegészítés kicsit később:

Először is, nem környezetvédelmi nap, hanem Takarítási világnap, de mindegy. A lényeg ugyanaz.
Másodszor, meg megvolt a nagy szemétszedés a suliban. Kérdezem a gyerkőcöt, na, milyen volt? Erre elkezdett panaszkodni, hogy neki milyen kevés szemét jutott, mert csak 4 db-ot szedett összesen. Fel is sorolta, tételesen, éppenhogy nincs leltárba véve :-)) Ezek szerint egy cigarettacsikk, egy csokispapír, egy kis fehér papír, meg egy nemtudommi, pedig esküszöm, mondta. Sőt, azt is mondta, hogy annyira kevés volt a szemét, (vagy annyira sok volt a lelkes gyerek(?) :-), hogy némelyik lurkó a falevelet is összeszedte, pedig az nem is szemét, ezt igazán tudhatná mindenki, max biohulladék, de az most itt nem játszott.
Mikor ezt mesélte, éppen a garázsból tartottunk hazafelé a lakótelepi házak között, és teljes elkötelezettséggel tartott még egy minielőadást a cigarettacsikkekről: -Nézd meg, itt is mennyi cigi van eldobálva! Pedig itt mindenhol van kuka kitéve. Olyan nehéz az a cigarettacsikk, hogy nem bírja elvinni az egyik kukáig? Vagy égeti a kezét? Miért kell azt így szétdobálni?
Mit lehet erre még mondani? Én csak annyit fűztem hozzá, hogy gyermek, nagyon sok felnőtt tanulhatna tőled!
De tényleg így is van!

Szemetes nap és kóstolás

Szombaton szemetes napon voltunk. Igazából ez egy jó kis rendezvény volt, a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatban, amit elsősorban gyerekeknek, másodsorban pedig a szülőknek rendeztek.

Az egész az iskoláskorom egyik kedvenc napjára, a honvédelmi nap akadályversenyére emlékeztetett, pedig ez a szemetes merőben más volt, de lényegében mégis ugyanaz.

A regisztrációnál kaptunk egy menetlevelet, a teljesítendő feladatok sorával, és az állomások térképével. Ezt végigjártuk. Érdekes feladatok voltak, és mindenhol járt valami apró ajándék is. Toll, síp, cukorka, meg ilyenek. Persze, minden a szelektív hulladékgyűjtésről szólt.

Nem volt hiábavaló a rendezvény, ezt bizonyítja, hogy még nekem is tudtak újat mondani. Ugyanis meg voltam győződve arról, hogy a sárga konténerekbe a műanyag flakonokat, és egyéb műanyagokat gyűjtik. Hát, nem. Nem tudom, máshol is így van-e, de nálunk ezekbe bele lehet (vagy bele kell) dobni a fémből készült sörös, kólás, és egyéb dobozokat, valamint a tejes, és ivóleves, kívűlről papíros dobozokat is. Kicsit néztem furán, amikor pontott vesztettünk emiatt (4-et!!!) de úgy magyarázta a szervező, hogy ezeket még külön válogatják. Egyébként meg igazuk volt, ma levittem a szemetet, és megnéztem, mi van a konténer oldalára írva. Hát az. A fent említett dolgok. Pedig biztos vagyok benne, hogy tavaly még a fémeket a szürke konténerbe kellett dobni, igaz, csak elméletben, mert sosem láttam még szürke konténert, csak képen, és azokban a kiadványokban, amit a gyermek az oviból hazahozott. No, de változnak az idők, hát legyen akkor a fém is műanyag.

Érdekes módon, a memóriajátéknál létezett szürke kuka, amibe a fémcuccok kerültek. Vagyis a képek, amit párosan megtaláltunk. Ami volt a képen, azt az annak megfelelő kiskukába kellett bedobni. Nagyon aranyos kis kukák voltak.

 (kép: www.szon.hu)

De az is lehet, hogy ez egy tavalyi játék, és azóta változtak a dolgok, mint már említettem.

Emellett palackot préseltünk, gólt rúgtunk kukába, (meg kapufát, vagyis kukaszélét) képet raktunk dobozokból, palackot dobáltunk célba, autógumit húztunk magunk után, falat másztunk, és a legnagyobb élmény, hogy a gyermek beleülhetett egy igazi kukásautóba, ahol a bácsi elmondta neki, hogy melyik gomb mire való, és hogy egy kis kamera figyeli az autó hátsó részét, és mindez egy kis monitoron látható. Ráadásul még a konténert is felemelték.

Egyébként meg érdekes, hogy emlékeimben úgy él, hogy a kukás az olyan koszos munka, és csak az dolgozik ott, aki nem tanult. (legalábbis ezt mondták :-)) de a mai kukások és autóik valahogy nem tűnnek olyan koszosnak. Teljesen megváltozott ezzel kapcsolatban a szemlélet.

Ja, még annyit, hogy elég sokan voltak, ahhoz képest, hogy igencsak esett az eső, bár, ha belegondolok, hogy jó idő esetén micsoda tömeg lett volna, azt hiszem, hogy jobb is volt, hogy esett. Mi ennek ellenére úgy gondoltuk, hogy nem vagyunk cukorból, és feltalálták már az esernyőt, tehát nyugodtan elmehetünk, bajunk nem lesz, de azt azért nem gondoltam volna, hogy ennyien nincsenek cukorból :-))

Mindent összevetve, azt hiszem, megérte, hogy csurom vizessé áztattuk magunkat, és nem utolsósorban a gyermekem boldogan nyújtotta fel a kezét az iskolában, a tanító néni kérdésére, hogy: -Na, gyerekek, ki volt a Szelektív Szombaton?

---

Mivel egy mozgalmas délelőtt után nem akartunk unatkozni, délután kimentünk a múzeumfaluba, egy másik rendezvényre, ami arról szólt, hogy "Kóstolja meg Magyarországot!"

Az eső változatlanul esett, szerencsére túlélőcuccba voltunk öltözve. Talán csak annyi kényelmetlenség volt az egészben, hogy nem tudom, próbált-e valaki esernyőt tartva állva levest enni, de úgy, hogy az eső azért ne higítsa fel a levest. Na, én sikeresen kikanalaztam :-))

Szóval, lehetett venni kóstolójegyet, és mindenhol meg lehetett kóstolni, amit főztek. Márpedig főztek. Sokat, és sokfélét. Finomat.

Na, lássuk az étlapot. Kezdetnek egy paraszttarhonya leves, majd lapcsánka, sztrapacska. Édességnek krumplilángos szilvalekvárral. Majd egy kis legényfogóleves, mert jól nézett ki, és bort is adtak hozzá, majd strudli túrósan. Egy kovács, aki a fiam szerint nagyon veszélyes foglalkozást űz, mert csak úgy repkednek körülötte a szikrák..., - két patkó kalapálása között füstölt szalonnát sütött olyan forró vascsipeszbe fogva, és a zsírját kemencében sült, lilahagymával megszórt házikenyérre csurgatta, hozzá paradicsom, paprika......hmmmm..... kell ennél jobb?

Utána egy helyen kedvesen kínáltak legényfogó levessel, ami más volt, mint az előző, de biztosan ugyanolyan finom, de ezt már köszönettel visszautasítottuk. Viszont kaptunk teát, csak úgy, szívességből, és kóstolhattunk valódi szilvalekváros kenyeret.

A falu közepén volt egy hatalmas kondér, benne sólet főtt, na, ennek még nem tudtam ellenállni, és ezzel úgy jóllaktam, hogy már vacsora sem kellett ezután. :-))

Pedig szívesen kóstoltam volna még fánkot, knédlit székelykáposztával, lecsóban sült oldalast, meg sima lecsót, meg halászlevet, meg sült halat, meg a borscsot, meg nem is sorolom, mert csak csorog a nyálam a sok finomság emlegetése közben.

Tény, hogy az eső ellenére itt is rengetegen voltak, és a végén sajnáltam, hogy nem vittünk néhány ételes dobozt.

Na, majd jövőre!  

Gyümölcskarnevál

El vagyunk kényeztetve mostanság, annyi program közül lehet választani, igazán nem mondhatjuk, hogy unatkoznánk.

Szombaton volt a Nyírségi Ősz megnyitója, a Gyümölcskarnevál. Erős szél fújt, ennek ellenére sokan kíváncsiak voltak a gyümölcskocsik, és a táncosok, mazsorettek felvonulására. MI sem hagyhattuk ki. Emellett a téren kézműves vásár volt, és az elmaradhatatlan kajabemutató. Egy hatalmas kondér csülkös bableves, és emellett sokféle helyi ételkülönlegesség. Ott sütötték a lapcsánkát a nyílt téren, egy tárcsán. Olyan illata volt... volt is sorbanállás érte.

A kézműves vásártól egy kicsit többet vártam, volt már ennél érdekesebb is, de azért volt elég látnivaló.

Jöjjenek a képek:

Gyümölcsmozaik:

Ezt se volt semmi kirakni:-)

Ez tetszett:

  

A fiam kedvence:

Ez meg a nyerő lett:

 

Egy kis olimpia:

Elhaladt a "brokkolis" is:

Homokszobrok a téren:

Vidor

Ígértem, hogy ejtek erről is néhány szót. A Vidor az egy nagyon klassz rendezvénysorozat, mintegy búcsúztatója a nyárnak, így szeptember elején. Itt minden a vidámságról szól. Van színház, koncert, film, és sok minden más.

Ilyenkor nyüzsög az egész belváros, érdemes kimozdulni, mert mindig van itt valami látnivaló. Kicsit később estefelé kezdődnek a koncertek a téren, nem akármilyen nevek zenélnek itt. Minden napra jut egy film, szintén itt a téren. Igazán hangulatos a szabad ég alatt mozizni, az sem utolsó szempont, hogy mindez ingyenesen. A napot éjfélkor a tűzzsonglőrök zárják. Mindez egy héten keresztül.

Nagyon szeretem a Vidort, és tényleg, ki lehet jelenteni, hogy évről évre jobb, és évről évre többet nyújt a közönségnek. Pedig már a legelső is nagyon tetszett. Az újságban is azt írták, már az is nagy erőfeszítésbe kerül, hogy ezt a színvonalat tartani tudják, ehhez képest tényleg egyre csak jobb.

Tavaly átkeresztelték Happy Art-nak.  Azzal magyarázták, hogy a külföldiek nem értik, hogy mi az a Vidor, ezért kell Happyart. Persze, sok ember zúgolódott, szinte senkinek sem tetszett az új név, szinte visszakövetelte a közönség a Vidor nevet. Így az idén újra a régi néven emlegették.

Szerintem - bár engem senki sem kérdezett, de azért elmondom - ez nem elsősorban a külföldiek fesztiválja. Hiszen a film, a színházi előadások, a bábszínház mind magyarul van. A külföldit ez ugyanúgy nem vonzza, akkor sem, ha happyartnak hívják. A koncertek, a jó zene, a híres nevek pedig, akit érdekelnek, az akkor is meghallgatja, ha Vidor név alatt invitálják. A mi fesztiválunk ne legyen angol nevű. Maradjon csak az, aminek először elnevezték: VI-dámság és D-erű OR-szágos seregszemléje.

Ami azért  (még!) nem országos hírű, de lassan az lesz, ugyanis óriásplakát hirdette országszerte. Akit érdekel, hogy milyen programokat kínál, csak egy katt a honlapra:www.happyartfestival.hu  (azért csak az artot erőltetik)

(Most már a díjazottak is fent vannak)

Ezután pedig jöjjön egy kis képes beszámoló:

      Utcagraffiti. Érdemes volt a lábunk elé nézni, tanulságos idézeteket olvashattunk, na meg az aznapi programot is.

Voltak bohócok, zsonglőrök, élőszobrok, sétáló jelmezesek.

   

BMX bemutató, és karikatúra rajzolók.

  

És persze zene, a tér több pontján is.

  

Színházi plakátok, humorosan.

Ezek csak egy délután képei. Az esti műsort sajnos nem tudom képekkel bemutatni, de talán el lehet valamennyire képzelni. Erről csak annyit: a hangulat fantasztikus volt.

Ja, és még valami. Jövőre is lesz Vidor.

Legalábbis remélem!

---

Kórus

Ez is a Vidoron történt, már messziről hallottuk, hogy egy kórus énekel. De fantasztikusan jók voltak, örökzöld slágereket, és mai számokat énekeltek. Közelebb értünk, és akkor jött át az egész hangulatnak a lényege, a körülöttük álló emberek is velük együtt énekeltek.

Felhangzott a "nem csak a 20 éveseké a világ" szerintem mindenki ismeri. A fiamnak is tetszett a dal, a refrénjét ő is énekelte, főleg azt a sort, hogy: -"lalala, lalala, lala lalalala"

Amikor vége lett a dalnak, még énekelt volna tovább, ezért így adott hangot a nemtetszésének: -Ó, ne már! Olyan jó volt ez a lalala!

:-))