Na, igen...kicsit késve, de nem szándékos... Olyan sokszor voltam ezen a nyáron távol az othonomtól, de egyáltalán nem bántam, sőt... Emellett teljesen elszoktam a géptől. Mit mondjak...annyira nem hiányzik. Már lassan egy hete itthon vagyok, de valahogy semmi se motivált, hogy ide üljek. Annyi minden más dolog van, és annyira rövid a délután és az este.
De most Bodza kíváncsi arra, hogy mit olvastam ezen a nyáron. Megígértem, hogy összeszedem.
Igazából nem sokat. Ahhoz képest, hogy negyedikes koromban már nem találtamolyan nekem való könyvet a fiókkönyvtárban, amit ne olvastam volna.....vagy amikor egy nap alatt átrágtam magam egy könyvön, nem győztem venni, ill. könyvtárba járni..... (ennek eredménye, hogy 2 szekrényem van tele könyvekkel)
Na de most????
Aki ismer, az tudja, hogy szeretem azokat a könyveket, amelyek egy idegen országot mutatnak be, szeretem az olyan útleírás féléket, ami elmeséli az írója kalandjait, utazásai közben.
Nyár elején olvastam Fejős Évától a Hotel Bali-t. Meglepően jó kis könyv, laza nyári érdekes olvasmány. Ahhoz képest, hogy a Nők Lapjában beleolvastam a Bangkok tranzit c. könyvéből közölt részletbe, és mit mondjak, annyira nem fogott meg, vagy mondjuk úgy, átlagosnak találtam, ahhoz képest a Hotel Bali kellemes meglepetés volt.
Újra elővettem egy réges-régi kedvenc könyvemet, amit már lagalább harmadszorra olvasok újra, Fehér Klára: Vakáció Magyarországon. Nemcsak a hazánk látnivalóit mutatja be, hanem a 70-es évekbe is visszavisz. (Ha már olyan nagy divat lett a retró.)
Az utazásnál maradva olvastam egy idegenvezető naplóját, Így utazunk mi címmel, László Erika írta. Érdekes olvasnivaló, kiderül belőle, hogy milyen nehéz az idegenvezető dolga, és milyen utasok nehezítik, (ritkábban könnyítik) a dolgát, valamint mit lehet tenni, ha ázsiában járva ellopják a turistacsoport összes pénzét. Mindenkinek kötelező olvasmánnyá tenném, aki társasutazásra indul :-))
Ez ilyen egynapos, könnyű olvasmány volt, mint ahogy a következő is: Tormai Éva-Zoltán János: Taxival a Góbiban. (Vadászat Mongóliában)
Igazából én nem szeretem a vadászatot, ettől eltekintve maga az olvasmány érdekes, és bemutatja mongólia egyes részeit, és a mongól népet.
Aztán jöttek a karácsonyi könyveim, amelyekből előre megfontolt szándékkal tettem el nyárra, és így utólag kiderült, nem is volt rossz ötlet.
Ayse: Seherezádé lánya. Egy lány története, aki Németországban született, ott is él, de Törökországból származik. A családja mélyen vallásos, de ez a lány szeretné a saját életét élni. Izgalmas olvasmány végigkövetni, hogy vajon sikerül-e neki.
Azadeh Moaveni: Rúzsfoltos dzsihád. Ez is hasonló történet lenne, mint az előző. Itt az írója Iráni származású, de Kaliforniában nőtt fel. A szíve visszahúzza Iránba, ahol újságíróként dolgozik egy amerikai lapnak.
Hogy őszinte legyek, ez nem tetszett annyira. Maga a történet jó lenne, de valahogy olyan "száraz" az egész. Vannak benne érdekes részletek, és van benne olyan, amit át kell lapozni. Arról nem is beszélve, hogy vannak visszatérő témák, amit az író háromszor-négyszer is kielemez.
Végül pedig, amit a héten fejeztem be, és egy igazán lebilincselő történet Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen. Írója Szomáliából indul, muzulmán családban nőtt fel, az iszlám szabályai szerint, végül parlamenti képviselő lett, Hollandiában. Vajon hogy csinálta? Ezen kívűl sok minden megtudhatunk a muszlim vallásról, és a bevándorlók életéről, mindennapjaikról.
Röviden ennyi. Látszik,
hogynem voltam a számítógép közelében :-)))
