A nyelvtanulásról -állomások és tapasztalatok - 1

Most végeztem az első modullal a Támop-os angol tanfolyamon. (meglepően jó eredménnyel :-))
Meg kell, hogy mondjam, nagyon élvezem az angolórákat, pedig nem semmi agyilag, hogy szombat déltől estig majdhogynem folyamatosan jönnek az új információk az agyamba, és minderre van egy hetem, hogy feldolgozzam.
Szóval, töményen jön az infó, de tetszik. Jó a tanár. Jó a könyv/munkafüzet. Érdekel a tananyag. Jó a csapat. Szívesen járok.

Nem tudom, hogy lehet ez, talán manapság sokkal jobb tanárokat képeznek, mint régen????

Volt már néhány, nem annyira pozitív tapasztalatom a nyelvtanulás-nyelvtanítással kapcsolatban.

Ezekhez a korábbi tapasztalatokhoz képest ez a mostani tanfolyam kimondottan magas színvonalú. Ráadásul meg is látszik az eredménye :-))

Legelső kapcsolatom a magántanárokkal kapcsolatban még 9-10 éves koromban ért, amikor apám kitalálta, hogy ő németet akar tanulni, és nyilván elvitt magával, hogy akkor nekem sem árt. Én akkor már 1 éve tanultam az oroszt, és persze tanultam a németet is, és azt mondták, nem fogom keverni a kettőt, de nyilván kevertem néha. Egy lakásra mentünk, hetente 2-szer, egy gyesen lévő némettanár nénihez. Valamit tanított is, néhány dolog megmaradt azért, de a legjobban az maradt meg, hogy kicsit sírós gyereke volt, aki nem akart az apukájával maradni, és állandóan félbe kellett szakítani az órát miatta, meg vártunk rá, hogy visszajöjjön. Aztán végül anyám megelégelte, -gondolom, nem sok fejlődést látott-  és azt mondta, hogy elég a gyereknek az orosz, és inkább menjen rohangálni a többi gyerekkel, mint órára járjon.

Az oroszról még annyit, hogy korán kezdtem, (kísérleti tananyaggal) magas óraszámban tanították, jól ment, 11 évesen, az akkori szókincsemmel még mindent ki tudtam fejezni oroszul, aztán középiskolában szépen lassan megutáltam, és mindent elfelejtettem. Na, jó, mindent azért nem, elgagyogok én oroszul még ma is, ha nagyon szeretnék, de közel sem vagyok olyan szinten, mint amilyenen lehetnék, ha foglalkoznék a nyelvvel. Maga a nyelv tetszik, de nincs rá szükségem.

Az angolnak az első nekifutásom valamikor középiskolás koromban lehetett, amikor megláttam egy magántanár hirdetését a helyi napilap apróhirdetései között, és gyorsan eldöntöttem, hogy milyen jó lenne nekem angolul tanulnom. Jelentkeztem, el is mentem az első órára.
Már első találkozáskor fura érzésem volt, először is, a pasi egyáltalán nem nézett ki angoltanárnak, de még olyannak sem, akinek egyáltalán iskolai végzettsége van. Olyan lassan, vontatottan is beszélt, mint akinek megalszik a szájában a tej. Kicsit idegesített a stílusa. Még azt is megkérdőjeleztem magamban, hogy tud-e egyáltalán angolul, de ennek ellenére adtam neki egy esélyt. Pedig egy elég igénytelen lakásban lakott, még egy asztal sem volt, ahova leülhettünk volna. Ráadásul csodálkoztam, hogy miért nem a nappaliba megyünk, miért a félszobába, de aztán leesett, hogy valószínüleg nem egyedül lakott ott, és csak a félszobát bérelte. Ez sem tetszett. Mármint a körülmények. Először is, tartott egy kiselőadást, hogy milyen jó, hogy én angolul akarok tanulni, és milyen jól döntöttem, és milyen jó gondolat ez, meg ilyenek. Aztán elkezdtük az órát, és többet kérdezgetett, mint tanított. Első órán megtudtam én is róla mindent, hogy hol lakott, honnan jött, kik a rokonai, meg minden, pedig semmit sem kérdeztem. Ő is kifaggatott engem, pedig én ezt utálom, de azért sikerült neki valamilyen közös ismerőst találni, akit én egyáltalán nem ismertem, meg nem is érdekelt. Azért persze, megtanultam köszönni angolul, (minden napszakra) ezt gyakoroltatta velem egész órán, a szövegelés mellett, és megtanultam azt, hogy haudujudu. Hogy ezt  kell mondani köszönéskor, meg vissza. És ennyi.

Azt hiszem, nem lehet csodálkozni, azon, hogy itt én be is fejeztem angoltanulói pályafutásomat. Kifizettem, és mondtam, hogy köszönöm, ez nekem mégsem kell. Egy hét múlva azért utánam telefonált, hogy miért nem megyek, akkor mondtam neki másodszor, hogy köszönöm, de én nem ezt vártam, és felejtsük el egymást.

folyt. köv.

B-pillanat

B kérdezi: -Mi az a nimfa?
Majd meg is válaszolja: -Egy nő? Aki az erdőben él?

EU-s csatlakozási negatív sztorim

Európai uniós csatlakozásunk évfordulója alkalmából eszembe jutott egy régebbi történet, amely 2004. május 1-én történt. 

Még tavaly jelentkeztem egy unió által támogatott nyelvtanfolyamra is, de amilyen nyögvenyelősen indul, az is megérdemelne egy külön posztot, de most csak dióhéjban utalok rá.

A regisztrációm után 6 hónappal kaptam egy e-mailt, hogy akkor most indulna a nyelvtanfolyam, és ha az időpont megfelel nekem, akkor jelentkezhetek rá. Jelentkeztem is, erre másnap felhívtak, hogy sajnos, már betelt, és nagyon sajnálják, de majd legközelebb.... Én meg dühös vagyok, hogy ha nincs elég hely, akkor miért küldtek e-mailt, vagy ha több levelet küldtek, akkor mi alapján választották ki a résztvevőket, és különben is, mi kell ahhoz, hogy az ember bekerüljön egy ilyen tanfolyamra.

És ekkor eszembe jutott a csatlakozási történet, egy másik nyelviskolával kapcsolatban.

Mivel az uniós csatlakozás alkalmából, aznap éjszaka buli volt a mi városunkban is, ehhez kapcsolódva a fentebb említett -egyébként eléggé felkapott- nyelviskola  meghirdetett 1-1 éjszakai ingyenes nyelvvel-ismerkedős nyelvórát, angol, német és olasz nyelvből. Ezekre előzetesen jelentkezni kellett. Fel is hívtam őket, jelentkeztem, be is írta,, megadták az időpontot, mikor lehet majd menni. Eddig minden rendben jó bulinak tűnt, örültem, hogy volt hely.

Egészen addig, amíg a várva-várt nyelvóra előtt 2 nappal meg nem szólalt a telefonom. A nyelviskolából hívtak, hogy nagyon sajnálják, de nincs hely a nyelvórákon, amelyekre jelentkeztem. Nem nagyon értettem a helyzetet, szóvá is tettem, hogy mégis, hogy működik ez, hogy időben regisztráltam, be is írtak, tehát volt hely, most meg egyszerre hogyhogy nincs? A hívó fél próbált egy kicsit félrebeszélni, hogy -de értsem meg, hogy nincs annyi hely- én meg mondtam, hogy nem értem, ha már egyszer volt, és magyarázza meg az okát, míg végül kibukott, hogy azért nincs hely, mert a saját tanulóik, akik most oda járnak fizetős tanfolyamra - ők is részt akarnak venni az ingyenes órán, és akkor már túl sokan leszünk, így az idegeneket lemondják.
Nem tetszett ez a hozzáállás a nyelviskola részéről, ennek hangot is adtam, miszerint mondják le azoknak, akik későn jelentkeztek, akár idegen, akár nem, de ez így nem tisztességes. Erre meg azt a választ kaptam, hogy hát a saját tanulóik a fontosabbak, és nekik nem mondják le.
Én meg azt mondtam, hogy én jelentkeztem, tehát megyek, legfeljebb megállok az ajtóban, mert engem érdekel a dolog. De hát azt nem lehet, és miért nem értem meg, hogy nem mehetek mert nincs hely.

Végül azt találtam ki, hogy tudja, mit? Engem a nyelviskolától nem is keresett senki, és mivel fel vagyok írva, kaptam időpontot, én a megbeszélt időben ott leszek. A hölgyike a vonal végén még "hápogott" egy sort, hogy de azt nem lehet, meg nincs hely, de én már úntam a vitát, és letettem.

Felhúzott, na. Rendesen.
Azt sem értettem, hogy mivel ez nekik valahol reklám, így éppen hogy az idegeneket kellene megfogniuk, nem azt, aki már úgyis befizette a tanfolyam árát, és oda jár.
Meg azt sem értettem, hogy ha valaki már tanulja a nyelvet, akkor mi az érdekes abban, hogy beül a teljesen tudatlanok közé a nyelvvel ismerkedni, és néhány alapfogalmat megtanulni.

 Éjszaka az előzőleg  megadott időpontban odamentem. Arra számítottam, hogy hű,micsoda tömeg lesz, és tényleg nem jut majd ülőhely, állhatok az ajtóban. Erre alig lézengtek néhányan. a 12 helyből 5 üresen maradt.
A következő óráról még elment néhány ember. A végére maradtunk összesen 5-en.
A nyelvóra egyébként jó volt, tetszett. Jó volt a tanár is. Ott tudatosult bennem, hogy az angol mégsem olyan kimondhatatlan nyelv, mint amilyennek elsőre tűnt. Nagyon sajnáltam volna, ha a telefonhívást komolyan veszem, és emiatt lemaradtam volna az egészről.

Mindenesetre az tudatosult bennem, hogy ha engem ebben a nyelviskolában nem látnak szívesen, akkor én nem is jövök ide, semmilyen nyelvtanfolyamra.

Nem is mentem, azóta sem.

Pedig elveimet feladva, oda is regisztráltam az említett TÁMOP tanfolyamra. De nem csalódtam bennük. Vissza sem jeleztek. Biztos vagyok benne, hogy a saját, fizetős tanulóikat regisztrálták a támogatás erejéig.

Szerencsére, van másik nyelviskola is, nem is egy, megfelelő tájékoztatással, ahol szívesen fogadják az idegen tanulókat is.

Mert a történet elejéhez hozzátartozik, hogy éppen hívni akartam egy másik nyelviskolát, ahol szintén indítanának a tanfolyamot, hogy érdeklődjek, beférek-e, amikor megcsörrent a telefon, és szóltak, hogy valaki visszalépett, úgyhogy mégiscsak mehetek. Hurrá.
Na, oda fogok menni, május 25-től.

A tökéletes bagett

Legalábbis a NEKÜNK tökéletes bagett receptje:

most látom, hogy pont a legrondábbakat fényképeztem le :-))

Először is, ott kezdeném, hogy szerettem volna egy bagett sütőlapot venni, még tavaly, de valahogy a magyar weboldalakon sehol nem volt raktáron. Pedig még a kissé húzós árát, és postaköltséget is bevállaltam volna, de hát nem lehetett.

Még mielőtt teljesen elkeseredtem volna, kaptam ilyet, egyenesen Németországból. (azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy jóval olcsóbban, mint az itthon forgalmazottak, igaz, nem ugyanaz a márka, de a célnak teljesen megfelel.)

Szóval, elkezdtem bagetteket gyártani. Az alábbi recept szerint:

50 dkg liszt (Nagyi lisztje)
2 dkg friss élesztő
100 ml tej
kb. 110 ml víz
egy fél pohárka joghurt
8 dkg margarin (Rama, vénusz)
2 kávéskanál só
1 evőkanál cukor  (ez a két utóbbi a kenyérsütőgéphez kapott mércekanállal mérve)

A hozzávalókat beleraktam a kenyérsütőgépbe, dagasztásra állítottam, és hagytam, hogy a gép dolgozzon. Közben figyeltem, és ha kell, adtam hozzá némi lisztet, vagy folyadékot) Szép, sima tésztát kell, hogy kapjak. Amint megkelt, kiszedtem, 4 felé vágtam, és bagetté formáztam. (nekem 2x2 vályús a sütőlemezem) Még hagytam kelni, kb. 15 percig, majd beraktam a sütőbe (200 C) 20 percre. A sütő aljába tettem egy vízzel telt fazekat.

Másik variáció:

40 dkg finomliszt, és 10 dkg graham liszt. Kicsit több kelesztési idő kell hozzá, de a többi ugyanaz.

Ebből is finom, puha graham-bagett sült.

Nem tudjuk megunni :-))

Erdeigyümölcsös kosárka

Ami a fiam kedvence.
Régebben lehetett kapni a kedvenc cukrászdánkban, de már egy jó ideje, akármikor mentünk, sosem volt nekik.
Legutóbb rákérdeztem: egyszerűen csak nincs rá idejük, hogy ilyet is készítsenek. Ha meg mégis, akkor azt hamar megveszik. A kiszolgálóhölgy rendes volt, mert azt mondta, hogy megkérdezi, és ha a cukrásznak van ideje, akkor megcsinálja nekünk. De sajnos, a cukrásznak pont akkor nem volt ideje...
Az egész szitu csak arra volt jó, hogy rá legyek kényszerítve arra, hogy oldjam meg magam a dolgokat :-)) Különösen, ha nem is olyan nagy dolog az egész, csak neki kell kezdeni.
Első lépésként elmentünk az Interspar-ba, és vettünk 2 csomag mézes kosárkát, összesen 24 db-ot, és 1 doboz sajátmárkás gyorsfagyasztott erdeigyümölcs keveréket.
Otthon előszedtem egy csomag Oetker vaníliás pudingot (mert az olcsóbb fajtákat nem szeretem), és 4,5 dl tejjel, + 3 evőkanál cukorral megfőztem. Még úgy, melegen beleöntögettem a kosárkákba.
Ezután a fagyasztóból kivett, fagyos gyümölcsöket elosztottuk a puding tetején. Gyermek segített, ügyesen.
Majd elkészítettem egy adag piros tortazselét, (ebből viszont szeretem az olcsóbb fajtákat, az oetkert kifejezetten kerülöm), és ahogy elkészült, a gyümölcsös kosárkák tetejére csorgattam.
Most már csak ki kell várni azt a kis időt, amíg a kosárkák tésztája megpuhul, és máris fogyasztható a finomság.
Ugye, hogy egyszerű?
Egyébként nálunk nem sokáig tart ki. :-))

Csirkecomb farháttal

Akciósan. Olcsón.

Utána számolt már valaki?

Én igen, és ismét igaz a mondás: Az olcsó a drága.

Vettünk 2 kg 57 dkg faros csirkecombot. Otthon levágtuk róla a farhát részt, az majd megy a levesbe. Ez 75 dkg lett. Volt emellett 22 dkg hulladék is, amit nem tudunk felhasználni. Maradt 1,6 kg csirkecomb.

Na most, ha a far-hátat a bolti 219 Ft-os árral számolva levonom a fizetett végösszegből, a hulladékok pedig nem számolom bele, akkor az 1,6 kg csirkecomb 859 Ft/kg árban jön ki. (ami a boltban most 799 Ft volt)

Ha vettünk volna külön 75 dkg far-hátat, és külön 1,6 kg combot, akkor kevesebbet kellett volna fizetni, mint így.

Na, jó, mondjuk, ha abból is lejönne némi hulladék, akkor talán ugyanott vagyunk árban.

Igen ám, de kimarad az  itthoni utómunka.

Lényeg, hogy nem kell mindig bedőlni a jól hangzó hirdetéseknek, és néha kicsit megéri utána számolni.

Viszont a farhátas csirkecomb mellett szól az a tény, hogy ha egybe sütjük a farháttal, akkor sokkal ízletesebb, mint a sima comb.

Na, ezért szoktunk ilyet venni! Akkor is, ha kicsivel drágább :-))

Felfázás gyógytea

Csak leírom, mert hajlamos vagyok elfelejteni a dolgokat:

Gyógytea keverék felfázás esetére:

cickafark, mezei zsurló, csarabfű, medveszőlőlevél, és esetleg plusszba kamilla 1:1 arányú keveréke.

Kicsi cukor vagy méz mehet bele, mert kesernyés. Jó sokat inni ebből.