Multis esetek

Vásároltam magamnak egy szuper sportcipőt. Természetesen felpróbáltam a boltban, tetszett is, kényelmesnek találtam, így hát megvettem.

Otthon felvéve ért a meglepetés. Ugyanis, irritálta, nyomta a bokám előtti területet. Érdekes jelenség, először nem is igazán értettem. A boltban jó volt, itthon meg nem? Aztán rájöttem: amikor próbáltam, akkor még rajta volt a lopásgátló, és az kitartotta a problémát okozó részt, így nem vettem észre az üzletben. Voltam bajban, mert ez a cipő így számomra hordhatatlan sajnos. És annyira olcsó sem volt, pedig akciósan árulták.

Nyilván, az első gondolatom az volt, hogy visszaviszem az üzletbe. Igen ám, de ők nem hirdetik úgy, mint az Aldi, Lidl, OBI stb., hogy ha meggondolom magam, visszaadják a pénzt. Ott, abban az üzletben, ahol vettem, ott vagy kicserélik, vagy le kellene vásárolnom. Jó, jó, de mire? Most vásároltam be, igazából semmire nincs szükségem onnan, és azt sem tudom,hogy a későbbiekben lesz-e. Igazából nem olyan sűrűn vásárolok abban az üzletben, és annak sem örülnék, ha utalványban állna a pénzem.

Kicsit kutakodtam a honlapon, és rátaláltam egy viszonylag apró betűs szövegre, miszerint a törzsvásárlói kártya egyik előnye, hogy visszafizetik a pénzt, ha meggondolnám magam. Még azt is odaírták, hogy ez akciós termékekre is érvényes, kivéve, ha külön jelölik. Hoppá, nekem van kártyám!

Lecsekkoltam a honlapon az árut. Nem jelölték. Tehát, fogtam a cipőt, és visszavittem. Egy kedves, fiatal lány volt a pultnál, elmondom, miért jöttem, hogy sajnos, miért nem jó számomra a cipő, és visszahoznám. Ő visszakérdezett, hogy mit szeretnék? Mondom, a pénzt vissza. Mondja, nem biztos, hogy vissza tudja adni, esetleg utalványban. Mondom, jó, ha más lehetőség nincs, bár igazából nincs most szükségem semmire a választékból, és én azt olvastam a honlapon, hogy kártyásoknak van, úgyhogy ha lehetne, akkor a pénzt választanám. Erre ő: - jó, szól a felettesének.

Kijött hátulról a vezető, aki egy kissé, …hogy is mondjam…. idegállapotban volt. Csapkodott, és mondta a magáét. Hogy ő nem érti. Hogy milyen emberek vannak. Hogy ők elmondták hogy milyen lehetőségek vannak. (én nem emlékszem, hogy nekem ezt elmondták volna) Hogy miért gondolják ezt így, Hogy miért veszi meg stb. … végül is, úgy éreztem, hogy burkoltan lehülyézett, még akkor is, ha így nyíltan nem mondta ki, de ez érződött rajta. Ja, és hogy mi a fenének tartom a kezembe a törzsvásárlói kártyát, neki az nem kell. (Jó, akkor elrakom)

Én itt ezen a pontom megfogadtam, hogy csak azért is kedves és türelmes leszek, nem veszem fel a kesztyűt. A fene se fog vele itt veszekedni.

És bement.

Kérdezem a kedves lányt, hogy akkor most mi a helyzet, mert nem igazán értettem ezt a jelenetet. Azt mondta, nem foglalkozzak vele, rendben lesz. (gondolom, nem először viselkedik így a főnöke)

Kis idő múlva kijött ismét a vezető, és (még mindig kissé idegállapotban) annyit mondott, hogy csak visszautalni tudja a pénzt. Jó, hát ez nekem teljesen megfelel.

Megcsinálta a tranzakciót.

Én pedig csak azért is nagyon szépen elköszöntem, szép napot kívántam, remélem érezte a kontrasztot a kettőnk viselkedése között. Habár, addigra már ő is lehiggadt :-)

Multis mindennapok

Viszonylag értelmesnek kinéző, elegáns, jól öltözött, 40-es nő. Árut magasra tartva kiabál vagy 10 méterről. -Ennek mennyi az ára? (...hát, persze, én meg fejből vágom az árát mind a 10.000 árucikknek, vagy nem?) 

Mondom neki: -Ha nincs előtte kiírva az ára, akkor legyen szíves odavinni az árleolvasóhoz, és ott meg tudja nézni. A nő meglepődik: -Igen? -kiabálja. -Igen. - mondom neki, és mutatom is. Arra egyenesen menjen, és ott lesz az oszlopon.

 

Gondoltam, ezzel le van tudva. Á, dehogy... Jön vissza a nő, egyre türelmetlenebb: -Hol van az a leolvasó, mert már vagy 3-szor körbementem?! Még mindig türelmesen mondom: -arra, csak egyenesen menjenés meg fogja látni. (gondoltam, nem igaz, hogy ennyire bonyolult, csak 1 oszlop van, és méteres betűkkel van ráírva, hoyg árleolvasó) 

A nő vergődik a párjának: -ez nem igaz... ez nem képes idejönni... és megmutatni... ide se jövök többet... 

Gondoltam magamban: -hát ne gyere. Persze, hogy nem vagyok képes odamenni, egyrészt nem kérte, másrészt meg nem óvodás, kinéztem belőle, hogy megtalálja egyenesen menve az egyetlen oszlopot, vagy el tudj aolvasni a feliratot, ami messziről látszik. 

Ezen kívül: aki nem tud köszönni, nem ismeri a legyen szíves, kérem, segítene, stb. szavakat, az ne csodálkozzon, hogy nem lesz kinyalva a valaga egy önkiszolgáló boltban.

És a lényeg az egészből: Az a vásárló, aki normálisan meg tud szólítani, az kivétel nélkül megkapja a rendes kiszolgálást. Akkor odamegyek, megmutatom amit kér. De ehhez kell egy normális kommunikáció, és némi intelligencia. Aki csak úgy odalöki mit akar, az ne csodálkozzon, hogy a válasz is csak úgy oda lesz lökve, de az is udvariasabban, mint ahogy ő hozzááll.

a, és megnéztem utána, ott volt előtte az árunak az ára. 

 Csak úgy mondom..... 

Folytatom: 

Nem sokkal ezután egy másik vásárló, aki veszi a fáradtságot, és odajön hozzám (szintén áruval a kezében): -Jó napot kívánok, meg tudná mondani, hogy ennek hol találom az árát? Nincs kiírva, de látom, még pakolnak. Ekkor én, igen, szívesen segítek, mutatom, hogy merre van az árleolvasó, és elkísérem egy darabig, hogy lássam, kell-e még segítség, vagy boldogul egyedül. Mikor visszafelé jön, megkérdezem tőle, hogy sikerült leolvasni? És hogy segíthetek-e még valamiben. 

És nagyon jól tud esni, amikor megköszönik a kedvességemet. Már amikor tényleg kedves vagyok :-) És akkor vagyok kedves, amikor ő a vásárló is kedves velem. Például köszön. De legfőképpen kér, és nem követelőzik. 

 Ennyi a különbség. Nagyon nem mindegy.

Bringás rendezvény a városban

Sajnos, esett az eső, de amúgy nem volt hideg, és szél sem. 20 °C. Otthonról úgy tűnt, hogy nem esik, mire leértem, már igen. Nem éppen ideális biciklis idő, de ha már elindultam, akkor nem jöttem vissza. Nem voltak sokan a rendezvényen, másodikként regisztráltam a városrészben.. Akkora ovációval fogadtak :-) ... végre jön valaki az eső ellenére... tényleg kedvesek voltak a regisztrációnál. Mentem esőben. Nem volt annyira vészes, kicsikét csak. A farmert vettem fel, mert nem volt más nadrág, ami hosszú, ami volt, azt nem akartam szétdörzsölni a bicikli ülésével. A farmer csont vizes lett, kissé tapadt, de később elállt az eső, és majdnem megszáradt. Majd ismét megáztam :-) Esődzseki elég jó volt, (a kék), alulra őszi hosszúujjú futópóló, arra a rövidujjú zöld biciklis póló, és rá a kék esődzseki. Kicsit a kapucni zavart esőben.
Előre összeállítottam az utitervet, és kitettem a kormányra a telefontartóba, hogy ne kelljen gondolkodni, hogy honnan merre.

Először a Bringa szigetre mentem, majd onnan a Robinson domb. Onnan a Városmajor utca, majd a belváros Korzó (MVM pont), és Kossuth tér. Mindenhol kicsit rámcsodálkoztak, hogy elindultam esőben. A pecsételő pontoknál nem találkoztam senki más bringással, pedig voltak, csak kevesen. (30-at írtak a Facebookra) A Kossuth téren lefotózták a bringát a szépségversenyre, de én nem hiszem, hogy nyerek, mert nem fogok lájkokat gyűjteni. Kaptam egy bónusz pecsétet is, elismerésként, hogy az eső ellenére elindultam. De ez titok :-) A 100 éves patika felé tekertem, amikor elállt az eső. Emiatt, és a plusz pecsét miatt is, újraterveztem, és elindultam a Kertvárosba. Így kicsit hosszabb lett a vége, de nem baj. A repülőhídon megálltam fényképezkedni. (a hídon a lépcsőn volt egy vályú a biciklinek, így szerencsére nem kellett cipelni, persze feltolni is elég volt :-)
Majd vissza a 100 éves patikához, ahol találkoztam az első versenytársakkal. Itt kaptam a megszokott promó anygaból, kicsit többet, mint máskor. Beleraktam a Korzónál kapott tornazsákba. Innen Malomkert, majd a Kállói úton ki Borbányára. A Templom mögötti úton átmentem Orosra (ez nem volt túl jó ötlet, mert nagyon sár volt, és koszos lett a bringa, és a váltó) Nyír-Petrol, majd Oros, focipálya. Itt hallottam, hogy 5-en regisztráltak. Innen visszamentem a regisztrációs pontra. Kedvem lett volna még kitekerni Sóstóra, de elég vizes voltam már, és az időbe sem fért volna bele. (akkor még nem tudtam, hogy meghosszabbították a regisztrációt és a pecsételést) Így hát a Bujtosi tóhoz mentem, és ott első célba érőként átvettem az ajándékokat. Egy láthatósági mellényt, és egy jó kis kulacsot. Igazából senki sem számolta a pecséteket, megkaptam mindkét ajándékot. habár nekem megvolt a 13 a 15-ből.

Készült egy video is, a facebookon látható:

https://fb.watch/3XnUUrBJan/

Én vagyok az utolsó vágóképen 😊🚴‍♀️

A tökéletes házi pizza

Jobban mondva a nekünk (majdnem) tökéletes házzi pizza :-)

Először is kezdjük a tésztájával. Ezt nekem egy kicsit nehéz lesz leírni, mert én csak úgy szemre csinálom. A kenyérsütő gép üstjébe szórom az alapanyagokat, és menet közben korrigálom, ha túl lágy vagy túl kemény a tészta.
Tehát kell hozzá:
(3 db 28 cm-es pizzához)

40-45 dkg liszt
150-180 ml tej
1 kiskanál cukor
1 kiskanál só
2 dkg élesztő
olaj (egy karikát öntök, vagy egy S betűt, nem tudom, ez mennyi lehet 1-2 evőkanálnyi?)

Hagyom a gépet, hogy dolgozzon. Ha nem áll össze, kap még tejet, ha lágy, akkor szórok még rá lisztet. Szép sima felületű, rugalmas tésztát kell hogy kapjak.

Ha kissé rusztikusabb pizzatésztát szeretnénk, akkor a  lisztből kb. 10-15 dkg-it kicserélek teljes kiőrlésű búzalisztre.

Dagasztás-kelesztés után kiszedem a tésztát, és 3 egyforma részre osztom. Kis bucikat formázok belőle, és pihentetem kicsit.

Kis idő múlva kör alakra nyújtom. De nem nyújtófával, azt el kell felejteni. A tenyeremmel, és az ujjaimmal formázom a tésztát, mindig forgatva egy kicsit. A közepétől kifelé. hogy a széle ne lapuljon le.
Aztán átrakom a pizzatepsibe.
Na, igen, ezt sajnos nem tudom, hogy hol lehet beszerezni, nekem még németországból van 2 db Walter nevezetű 28 cm-es pizzasütő formám. Érdekes az anyaga, hasonló, mint a teflon, de nem az. Nem tapad le benne a tészta, és miután kivettem a sütőből, nagyon hamar lehűl,1-2 perc kell neki. Ez azért jó, mert amíg az egyik pizza sül, addig el tudom készíteni a másikat.

A formában az ujjaimmal nyomkodom, a közepétől kifelé, figyelve arra, hogy szép pereme maradjon.

Ezután jöhet a paradicsomszósz.
Sokfélét próbáltam már, de egyik sem volt az igazi. Aztán valahol olvastam, hogy nem kell túlbonyolítani. Nem kell belekeverni semmi pizzakrémet, se pizzafűszert, se semmit.
Paradicsom, oregánó és olívaolaj.
Tehát a kocka-dobozos olasz paradicsomszószt vettem az Aldiban (máshol is kapható), ezzel kentem meg a tészta tetejét. Megszórtam szárított oregánóval, és meglocsoltam olíva olajjal. Ennyi.

A feltétek: Ennek csak a fantázia szab határt, de fontos, hogy jó minőségű legyen. Azt hiszem, ez az egésznek a lényege.

Mostanában az én kedvencem az olasz sonkás pizza. Ehhez prosiutto-t veszek. Legutóbb a Pennyben találtam, nem volt olcsó :-) 800 Ft volt a 4 szelet. Viszont ebből 2 szelet bőven elég volt egy pizzára, olyan intenzív íze volt. Sajtként mozzarellát használtam. Azt tudni kell, hogy a mozzarella az egy kicsit eláztatja a tésztát, de ha fel van bontva pár napja, és megpróbáljuk kinyomni belőle a nedvességet, akkor pont jó. Megoldás lehet a pizza-mozzarella is, bár azt még nem próbáltam, így nem tudok nyilatkozni. Tehát a pizzára rárakom a mozzarella szeleteket, majd a sonka darabkákat, és mehet is a sütőbe. (esetleg körben a peremet is meg lehet kenni egy kis fokhagymás olíva olajjal, ezt inkább más feltéteknél szoktam alkalmazni, pl. prágai sonka-trappista sajt kombinációjánál)

Sütés: 200 C, alsó-felső, 12-13 perc.

Amit még tapasztaltam, hogy bazsalikom leveleket nem érdemes rásütni, mert semmi íze nem lesz. Inkább utána kell, frissen rárakni a pizza tetejére.
Én nagyon szeretem a rukkolát is a pizzán.

És így néz ki a finom vékonytésztás, körben peremes, nagyon finom prosiutto pizza:
(már ami maradt belőle :-))

A feltétek meg lehetnek sokfélék, ki mit szeret. Nálunk: sonka, (prosiutto, prágai, esetleg sonkás felvágott) gomba, kukorica, ananász, hagyma, fokhagyma, parizer.... ezek kombinációja :-)

Sajt: trappista, edami, mozzarella... szóval, bármi, amit szeretünk, vagy ami éppen van itthon :-)

Tehát akkor összefoglalva:

1. titok: víz helyett tej

2 titok: egy kis teljes őrlésű liszt.

3. titok: a nyújtófát elfelejteni, és kézzel formázni

4. titok: csak paradicsomszósz

5. titok: jó minőségű alapanyagok

6. titok: megfelelő tepsi

Térdbajok - 2.

Na hát ott hagytam abba, hogy futottam 3 km-t, és visszajött a fájdalom.
Ezután 2 hetet hagytam ki a futással. A fájdalom ugyan elmúlt kábé csütörtökre, de nem mentem futni.
Vasárnap bicikliztem egyet, de a fájdalom nem jelentkezett.
Biztos, ami biztos, kihagytam még egy hetet.
A két hét alatt néha éreztem egy kis húzódást, meg nyomásra enyhe fájó pontokat a csontokon az inak tapadásánál. De mozgásra nem fájt semmi.

Tehát 2 hét után futottam. Sejtettem, hogy nem lesz jó ötlet, de nevezésem volt.

Szép lassan indultam. Persze, futás közben nem fájt semmim.
Majd a táv vége felé kezdtem egy kicsit érezni a húzódást. Akkor már tudtam, hogy ennek annyi.

Úgy is lett. Futás után kábé 2 órával már minden térdmozdítás fájt. Alig bírtam járni vele. Érdekes, hogy most a belső oldalon nem, hanem teljes egészében a külső oldalon fájt. Meg hátul, a külső oldali ín. Meg a vádlim felső része. És persze a szalagok tapadási pontja, jól kitapinthatóan...

Jegeltem, és kentem. És gyógyszerhez nyúltam, pedig nem szeretem, de most annyira fájt, hogy nem akartam kínlódni. Kicsit javított rajta.
Éjszaka nem ébredtem fel minden térdmozdulatra. Reggel viszont még fájt. Hajlításra nem, csak ha kinyújtottam a lábam. Meg persze, ha ráálltam, és léptem vele.

Reggel megint gyógyszer (Algoflex) meg kenegetés.

Gyanítom, hogy ez nem más, mint egy Bursitis. Az alattomos fajtából. (nem fáj, nem fáj, de ha egy kicsit többet mozogsz, akkor bedurran)

Egyébként annyit mozogtam, hogy még egy rendes izomlázat sem érzek így másnapra....
Tehát annyira nem volt megterhelő az egész, hogy megártson. Még a bal csípőm se jelzett, pedig ha sokat terhelek, azt ott meg szoktam érezni.

Most 3 hetet fogok kihagyni, akkor lesz a következő versenyem. Edzés nélkül érdekes lesz végigmenni rajta.... de hát mit csináljak.

Gondolkodtam, hogy lemegyek a körzeti dokihoz, és megkérem, hogy derítsük ki mi a franc ez már megint a szervezetemben. De az az érzésem, hogy nem igazán tud vele mit kezdeni. Ír fel kenőcsöt meg gyógyszert. És ennyi. Az is ehet, hogy mire lejutok az orvoshoz, addigra meg elmúlik, vagy jócskán enyhül. Nem is csodálkozom rajta, hogy nem tud vele mit kezdeni.

De ez akkor sem normális dolog. ez az állandó gyulladásos folyamat az ízületeimben...

A bajoknak sosincs vége... Térdbajok.

Pedig azt hittem, hogy igen. Egyszer minden rossznak vége van, és ez igaz is. Az egyik bajnak vége van, kicsit fellélegzik az ember, és akkor jön a másik baj. És aztán még egy és még egy és még egy.... sose lesz vége.

A tavaly augusztusi Krynicai Spartan után, amit sikerült bokafájdalom nélkül végigcsinálnom, és utána sem jelentkezett semmi fájdalom, kezdtem visszatérni a régi kerékvágásba. Szeptember végétől elkezdtem ismét edzeni. Futni. Persze, a full kezdő edzéstervet követve.
Minden rendben is ment, futottam esőben, szélben, és fagypont alatt is, egyre jobb lettem, jól is éreztem magam, még a szokásos éves téli megfázásom is elmaradt.

Ezen fellekesülve beneveztem néhány versenyre.

Úgy tűnt, ezúttal minden rendben lesz.

De nem, mert valaki az univerzumban, nem tudom, hogy a Jóisten, vagy valamelyik megbízottja... de ahogy korábban is leírtam már... valaki odafönt nagyon nem akarja, hogy én fussak. Én meg hiába kűzdök, és vergődök itt lent, a vége úgyis az lesz, amit ez a nagyhatalmú atyaúristen akar.

Ugyebár, jött a vírushelyzet. Sorban mondták le, és halasztották el a versenyeket. Persze, legtöbb helyen pénz nem jár vissza, amit lényegében meg is lehet érteni... de mi a biztosíték arra, hogy az elhalasztott, majd kitudja mikor megtartott versenyen képes leszek részt venni? (ahol megígérték, hogy visszafizetik, ott sem tették még elérhetővé, hogy ennek mi az útja-módja. Csak egy ígéret a mai napig)

Naszóval, vírus ide vagy oda, edzettem továbbra is. Részt vettem azért 1-2 virtuális versenyen, de ugye az azért nagyon nem ugyanaz, mint az igazi.
Tehát átvészeltem a helyzetet.

És most, amikor már van rá esély, hogy lassan ismét meg lehet tartani a szabadtéri rendezvényeket, amikor már azt hiszem, hogy minden újra a régi lesz.... akkor derült égből villámcsapás..... bejön a képbe a térdfájdalom.

(képek forrása: internet)

Én nem is értem.

A jobb térdemnek soha nem volt semmi baja. Mondjuk a balnak sem, de ott a csípő meg bokafájdalom kihatott néha a térdre is. De a jobb az mindig tökéletes volt.

Múlt héten (vasárnap) futottam egyet az erdőben. Nem sokat, egy 5,5 km-t. Sík terepen. Erdei földúton. Terepfutó cipővel. Nem rohanva. Néha belesétálva. Tehát semmi olyan megerőltetés, ami árthatott volna. Nem csúsztam meg, nem bicsaklott meg a lábam. Kimondottan jól esett ez a mozgás, utána is jól éreztem magamat.

Most emiatt, vagy nem emiatt, nem tudom, de másnap reggel térdfájdalommal ébredtem. A térdkalácsom alatti terület fájt körben, és hátul a combhajlító alsó része. meg az a két ín hátul. Aztán mozgásra érdekesen alakult. Ha nyújtva volt a lábam, behajlításkor fájt. Kicsit megdörzsöltem, elmúlt. Ha behajlítva tartottam, nem fájt, de ha kinyújtottam, akkor igen. Járáskor fájt, de nem a terhelésre, hanem a mozgatásra. Nyomkodva nem igazán találtam fájó pontot.
Na, gondoltam, ez nem hiányzott, de csak elmúlik. Bekentem Algoflexxel, majd később Flektorral is, hogy valamelyik csak használ. Kicsit kíméltem, pihentettem, javult is, csütörtökre elmúlt. Pénteken még pihenő, szombaton pedig kimentem futni egy lightosat. Konkrétan 3 km-t a rekortánon. Nem is volt semmi baj, fájdalom egy csepp se, jól esett a futás, meg minden, azt hittem, rendben is lesz.
De nem. Reggel 8-kor futottam, (összesen kb. 20 percet) és délig rendben is volt minden, majd megint megéreztem azt a térdfájdalmat, mint amit a hét elején. Ugyanott, ugyanúgy. Délután és este már szenvedtem minden térd mozdításkor. Ha nyugalomban volt, nem fájt. Csak ha megmozdítottam. De akkor nagyon.
Jegeltem kicsit este, valamivel jobb lett, de nem múlt el. Ismét kenőcs, és pihentetés. Szép hétvégém lesz, még a lakást sem bírom felporszívózni.

Kerestem a neten, hogy mi lehet ez és miért, de nem találtam semmi értelmeset.

De ha el is múlik, most hogy merjek utána megint futni. Mozgás közben semmi jele, (pedig figyeltem) és utána orvul támad, és kicsinál.

Csak tudnám, hogy miért engem találnak meg ezek a különleges, nem szokványos fájdalmak.

(Azt már nem is említem, hogy csaknem fél év után végre sikerült tartósan 70 kg alá kerülnöm a héten, ami úgy néz ki, hogy évezzem ki a pillanatot, mert mozgás nélkül pillanatok alatt visszaszedem a kilókat. És ez a legnagyobb mocsokság az egészben...)

Vírushelyzet összefoglaló

Nem én írtam, Facebookon olvastam, de ez tetszik.
Sok igazság van benne :-)

Vírushelyzet-összefoglaló az eddigi, innen-onnan összeszedett ismeretek alapján.

1. Elvileg nem hagyhatod el az otthonodat, de amikor el kell hagynod, akkor elhagyhatod.

2. Maszkot viselni teljesen értelmetlen, de talán jobb, ha hordod, mert megvédhet, de lehet, hogy csak kifelé akadályozza a vírust, de talán egy kicsit befelé is.

3. Az üzletek, szolgáltatók zárva vannak, kivéve, amelyik nyitva van.

4. Ne menj be a kórházba, szakrendelésre, kivéve, ha oda kell menned. Ugyanez érvényes az orvosi rendelőkre, oda is csak végszükség esetén menj, feltéve, ha nem vagy túlzottan beteg.

5. A mostani vírus halálos, de mégsem olyan félelmetes, de néha okozhat akár globális katasztrófát is.

6. Gumikesztyű nem segít, de mégis hasznos lehet.

7. Mindenki maradjon otthon, de fontos kimenni a friss levegőre.

8. Nincs áruhiány az üzletekben, de vannak dolgok, amit nem lehet kapni, ha az ember este akarná azokat megvenni. Vagy reggel. Vagy napközben.

9. A vírus nem ártalmas a gyerekekre ill. fiatalokra, kivéve azokat, akik megbetegszenek tőle.

10. Ha megbetegszel, sokféle tüneted lehet, de tünetek nélkül is megbetegedhetsz. Lehetnek tüneteid anélkül, hogy megbetegednél.

11. Étterembe nem mehetsz, de rendelhetsz éttermi ételt otthonra, amit esetleg olyan személyek készítettek, akik nem viseltek szájmaszkot vagy gumikesztyűt. Vagy egyiket sem.

12. A vírus különböző felületeken 2 órán keresztül, nem, 3, 4, 6, 18 órán keresztül aktív marad. Vagy napokat mondtunk?

13. Számoljuk a halálesetek számát, sőt a halálozási arányt is, de fogalmunk sincs, mihez képest, mert nem tudjuk, mennyien betegedtek meg.

14. Nincs rá gyógyszer, kivéve azt, amelyik talán már van, amelyik esetleg nem veszélyes, persze csak ha nem vesz be túl sokat belőle az ember.

15. Addig otthon kell maradnunk, amíg el nem tűnik a vírus. De csak akkor fog eltűnni, ha meglesz a nyájimmunitás, azaz már körbejárt. Ehhez az kellene, hogy találkozzunk másokkal.

További ötletek?

Forrás: Facebook, ismeretlen szerző  

mindenki csak átmásolva osztotta meg, ami úgy tűnik, mintha ő írta volna