A gyorsúszás alapjai

Az a helyzet, hogy tudok úszni. Jól úszok.

Mellúszásban.

A mellúszást megtanították nekem, rendes úszásoktatáson, még gyerekkoromban. És ennyi volt. (jól van, tudsz úszni, de azért ne menj a mély vízbe - ez volt az útravalóm az oktatómtól.)

Persze, hogy mentem a mély vízbe :-) hiszen tudtam úszni. 

Aztán megtanultam a hátúszást. Csak úgy, magamtól. 

Próbálkoztam a pillangóval is, de az nem ment. Hogy őszinte legyek, annyira nem is érdekelt :-)

A gyorsúszással viszont nem boldogulok. Nem bírom megtanulni. Nem megy. Nem, és nem. Pedig évek óta próbálkozom. Olvasok, videót nézek. Aztán kipróbálom a vízben. És nem megy.

Itt van ez a video pl. Szépen megmutatja, és összefoglalja a lényeget:

Gyorsúszás közben nagyon fontos, hogy a test egyenes legyen. Ehhez tartsuk a szemünket a medence fenekén lévő csíkon. A fejünket lent tartjuk, ezáltal a csípő felemelkedik, -így kisebb lesz a test ellenállása. Így sokkal könnyebb úszni.

Nagyon fontos megjegyezni, hogy minden kartempónál fordítsuk el a testünket, eközben a medence fenekét nézzük, míg el nem jön a lélegzetvétel ideje. Általában minden harmadik tempónál – váltott oldalon- veszünk levegőt. Tehát: egy-kettő-három – levegővétel. A fület a vállhoz nyomjuk, az arc a vízen fekszik.

A kartempó részei: kinyújt, behajlít, húz, nyom – majd ismét. Ez egy ötlépéses folyamat, amely megfelelő gyakorlás után nagyon természetessé válik. Végezzük lassan, gyakoroljunk sokat.

A gyorsúszás utolsó része a lábmunka, mely nagy energiát vihet az úszásba, vagy csak segít egyensúlyozni haladás közben. Nyújtsuk ki a lábunkat, és a lábujjakat, gyors apró krallozást végzünk, az apró jobb, mint a nagy. A nagy rúgások valójában nem hoznak létre nagy előrehajtó erőt. A gyors, apró ollózás segít a csípőt a víz felszínén tartani, és a test átfordítása a másik oldalra is sokkal lágyabbá válik.

Legközelebb ez alapján ismét megpróbálom. Ha ekkor sem megy, szégyenszemre beiratkozom egy felnőtt úszásoktatásra :-)

Az üzlet letiltja a vásárlást

 

Hogy mi van??? Mi az, hogy egy áruház nem enged egy terméket megvásárolni, pedig van belőle készlete???

Ha nem velem történt volna, akkor el sem hiszem, hogy van ilyen.

Pedig van. Egyik multinál. 

Kezdjük ott, hogy kinéztem az áruházban egy cipőt, felpróbáltam, nagyon tetszett, kivéve a színét. De semmi gond, a weboldalon láttam, hogy létezik belőle más színű is, igaz, nem a mi áruházunkban, nem a szomszéd megyében, hanem pl. Budapesten.

Mivel ezért nem fogok Budapestre utazni, gondoltam, mi sem egyszerűbb,  megrendelem a honlapon keresztül. Tájékozódtam előtte a fizetési módokról, láttam, hogy van utánvét, és áruházi átvétel. Szuper, ez kell nekem.

Igen ám, de mire végigmentem a megrendelési folyamaton, és a fizetéshez értem, akkor már csak egyféle opció volt: bankkártyás fizetés.

Szóval, mi van akkor, ha:

1. pl. nincs bankkártyám?

2. Nem dombornyomott, és nem fogadja el a rendszer?

3. Egyszerűen nem akarok netes felületen megadni a bankkártya adatokat

+1. Látni akarom az árut, mielőtt kifizetem.

Tehát weboldalról nem sikerült vásárolnom. Bementem az áruházba személyesen. Elmondtam, hogy neten nem sikerült, illetve nem akartam, de nagyon szeretnék egy ilyen cipőt, és megoldható-e hogy ők átkérjék vagy megrendeljék nekem.

Nagyon kedvesek voltak, (és a kezdeti körök után, hogy „demiértnemaweben”) persze-persze, megoldható volt. Eladó beütötte a gépbe, hozzárendelte a vásárlói kártyámat, és azt mondta, majd telefonálnak. Ez volt szerdán.

Jó, vártam türelmesen. Telefon semmi. Következő hétfőn bementem az áruházba, gondoltam rákérdezek, mi van a megrendeléssel.

Másik eladó volt. Azt kérdi: papír? Hoppá, az nincs. Nem adtak. Nem baj, megnézi. Azt mondja, nincs semmiféle megrendelés. Mondom, ne szórakozzon már, saját szememmel láttam, hogy be lett rögzítve. Nézi, nézi, aztán azt mondja Ja!  Persze. A központ letiltotta. És tényleg, ott volt pirossal. LETILTOTTA!  Kérdezem, miért??? Mert biztos nincs belőle készlet az országban. Mondom dehogy nincs, tegnap még volt, kizárt dolog, hogy azóta megvették volna mindent. Megnézte a  készletet. Van. Budapesten, Dunántúlon….  Kérdem, nem lehetne-e átkérni másik áruházból? Azt mondja, nem lehet.  De semmi gond, majd ő megrendeli. Mondom, jó. Rögzíti, majd telefonálnak, papír semmi…

Pár nap múlva ismét bemegyek, ismét kérdezek, ismét letiltották, és erről ismét senki sem szólt nekem. Kicsit hülyének érzem magam. Miért akarok olyan árut megvenni, amit ők nem akarnak eladni nekem, csak dísznek mutogatják a neten, hogy bibí, nekünk ilyen is van?

Most komolyan! Ilyen létezik? Van áru, és nem engedik, hogy megvegyem? Miért kivételeznek a Budapestiekkel?  Ha ők megvehetik ott a lakóhelyükön, én miért nem? Miért vagyok hátrányban azért, mert vidéken lakom? Felháborító! Nem értem, hogy engedhet meg ilyet egy kereskedelmi cég? Nem értem, hogy működik ez, valaki magyarázza meg, kérem!

És a másik dolog: miért nem értesítettek, hogy ne várjak, mert törölték a rendelést??? Ennyire semmibe veszik a vásárlót?

Felmerült bennem az is, hogy ha kifizettem volna a webes felületen, akkor is ugyanígy letiltották volna a kiszállítást? És akkor se pénz, se áru???

Különben is, miért erőltetik a bankkártya használatot? Miért nem lehet utalni pl. mint más normális webáruházban? Vagy átvételkor fizetni??

Azóta is telnek a napok, és fogalmam sincs, hogy várjak-e erre a cipőre, egyszer majd megengedik, hogy megvegyem, vagy hagyjam, és vásároljak egyet máshol, amíg még van választék, vagy maradok cipő nélkül.

Csak ezért nem írtam ki ezt az egészet nyilvános értékelésben, mert amikor harmadszor is bementem, és előadtam a helyzetet, az egyik kolléga megszánt, és megrendelte a saját kártyájával. Így végül 2 nap múlva megkaptam a cipőt.

De azért ez agyrém, nem?

A 70-es 80-as évek gyerekkora (másolat)

“megszúrta a lábunkat egy rozsdás vas vagy szög, kaptunk egy tetanuszt.”

Persze ,hogy én kaptam 🙈😅

Másolat a Facebookról. Ismeretlen szerző.

Jó néha egy kicsit lassítani, és

 visszaemlékezni...

Én 1970-ben születtem Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Nyíregyházán. Egy két dolog nagyon igaz, igy volt és boldog gyerekkor volt...😘😍👏

Ha esett a hó, ettünk belőle.😁

Ha permeteztek, kicsit jobban megtöröltük a gyümölcsöt.

Ha láttunk utcai kutat, ittunk.

A csőréből. Egymás után mind. Aki nem tudta lenyomni, annak nyomtuk.🤣

Ha megvágtuk magunkat, lenyaltuk a vért. Ha fájt, csak egyedül sírtunk, mások előtt nem.

Ha valami megcsípett, agyonnyomtuk.😎

Ha kutya megharapott, máskor elkerültük.

Ha sebbel, vagy rándulással mentünk haza, előbb leszidtak, aztán megkérdezték, hogy tudjuk-e mozgatni!

Ha más szidott össze, otthon már nem bántottak. Többnyire 🙂

Ha vasas volt a víz, ittuk. A körzeti orvos, azt már nem írt fel.🤣

Ha tehettük, harcoltunk más gyerekcsapatokkal.

Ha többen voltak, inkább fociztunk. ⚽️

Amire "kértek", mindent megcsináltunk otthon. Nem azért mert szerettük volna, hanem mert tudtuk, utána mehetünk csavarogni! 😉

Gazoltuk a kertet, csíráztuk a krumplit☝️ Etettük az állatokat, ettük a zsíros cukros kenyeret és a ciberét, fürödtünk nyáron a nagyinál teknőben, és roppant boldogok voltunk🤠

Vittük a zászlót május elsején és büszkén ünnepektük november 7-ét.🙆‍♀️

Ha pollent, vagy port szívtunk lenyeltük, vagy kiköptük.😝

A cserebogár nem egy óriásrém volt számunkra, hanem a nyár kezdete !

Örültünk ha a tojást csupasz kézzel még melegen vihettük be az ólból a házba és kesztyűből is csak télit láttunk, eszünkbe sem jutott nyáron, kesztyű! 😏

Ha szüret, akkor meg ittunk mustot fosásig. 😂

Ha zöld volt a gyümölcs, zölden ettük. Ha megérett, akkor úgy is jó volt!

Ha elpusztult egy állat elástuk a kert végében és nem jött érte senki.

Ha ritkították a házkörüli négylábúakat, tudtuk, hogy az a rend és másnap már nem is beszéltünk róla. De a hasznos, szövetséges kis kedvenceinknek mind nevet adtunk és velünk éltek életük végéig .☝️

Emlékszünk rájuk örök életünkben.🙏

Nem volt edzőcipőnk, szandálban, vagy mezítláb szaladgáltunk a fűben is és a kövek között is. Ha megvágta, vagy megszúrta a lábunkat egy rozsdás vas vagy szög, kaptunk egy tetanuszt. Vagy nem...🤫

És az a vas hol van? Már rég nincs. Mi meg itt vagyunk. Helye sem látszik már, csak emlékszünk rá! 🙂 Miért? Mert erősít!

Ha leégetett a nap, sziszegtünk. Begyógyult.👌

Ha megtaknyosodtunk, kaptunk zsebkendőt és azzal jártunk iskolába! 🥴

A legtöbben tudunk tüzet "rakni"! Hajaj, van aki nagyon IS... 😃

Hordtuk a szenet, vágtuk a fát, szedtünk szálkát! Mondjuk azt nem szerettük.

Az ügyesebbje egyik kézzel kormányozott, fékezett, ellensúlyozta a szatyrokat a kormányon, másik kézzel meg fagyizott. Nem kellett jelezni, az autók kikerültek.

Aki megtanult a 28-as biciklivel elindulni, az jutalmul akkortól vihette az öccsét, vagy húgát óvodába vele! 🙃 

Akinek nagy volt a bicikli, az a váz alatt biciklizett 😀

Minden ami kölyökként a levegőn minket ért, az erősített.

Ha végigolvastad, és emlékeket idézett fel benned is, a gyermekkorod csodaszép lehetett. Olyan,amilyenről egy mai gyerek ábrándozni sem tud. Elszálltak ugyan az évek, de amíg a szíved dobban,lehetnek új élményeid, amik egyszer majd csodalatos emlékek lesznek..

Ne felejts el élni és emlékeket gyártani Magadnak!😇😊❤️❤️❤️

Másold be a saját születési èveddel és oszd meg , ha neked is ilyen fantasztikus gyerekkorod volt ! ❤️Jó néha egy kicsit lassítani, és visszaemlékezni..Nekünk nagyon boldog gyermekkorunk volt ☺!!!!!! Hálàs vagyok a sorsnak,hogy abba az időben születtem!!

Feltörték a Twitter fiókomat...

Nem gondoltam volna, hogy egyszer velem is megtörténik. Pedig de:

Az az igazság, hogy évek óta nem használtam, és azelőtt sem szerettem annyira... de akkor is. Az az enyém. 

Annak idején azért hoztam létre, mert volt valami scrapbookos kihívás, vagy nem tudom mi, és ott kellett követni az infókat. Aztán elkezdtem arra használni, hogy oda gyűjtöttem az érdekes dolgokat. Még a facebook előtt :-)

Aztán valahogy hanyagoltam a fiókot. 

Viszont, egyszer csak kaptam egy emailt, hogy kedves Julia, sikeresen megváltoztattam a jelszavamat. Mondom, mi? Hogy én? De hát be sem léptem már évek óta! És különben sem vagyok Julia... Egyáltalán ki az a Julia???

Írta az email, hogy ha nem én változtattam jelszót, akkor lépjek kapcsolatba a supporttal. Hát léptem.

Igényeltem új jelszót, és sikeresen beléptem a fiókomba. 

Hát, nem kicsit meglepődve tapasztaltam, hogy egy bizonyos Julia Williams az USA-ból Julia77990 felhasználónéven átvette ott az uralmat.

De komolyan... 1 nappal elelőtt törte fel, és annyit posztolt, meg lájkolt, meg követett, mintha már legalább hónapok óta az övé lenne a fiók. 

Még egy kicsit el is bizonytalanodtam, hogy mi van, ha valami rendszerhiba miatt én kaptam az ő emailjét, és most én hekkelem valakinek a fiókját.... de nem. A végén megtaláltam az egyik régi üzenetemet, majd később a saját korábbi tweetjeimet is.

Tehát biztos, hogy az én régi fiókom volt. 

A kiscsaj elég szép munkát végzett, eltartott egy ideig, míg visszaállítottam mindent az eredeti állapotába. A jelszót pedig természetesen megváltoztattam egy bonyolultabbra. 

Érdekesnek találom, hogy a régi jelszót hogy sikerült feltörnie, mert igaz, hogy egyszerű, 6 karakter volt, de nem szokványos jelszó, és nem jelentett semmit. Remélem, a mostani 20 karakterből állót nem áll neki feltörni.

Valószínűleg valami speciális, jelszófeltörő programmal csinálták, abban bízva, hogy már a régi email cím nem él. Hát, ezt most benézték kicsit ::)

Ami még furcsa, hogy a fiókom rendszerüzeneteiben benne volt az, hogy én honnan léptem be, meg milyen eszközzel, de a troll Juliát nem jelezte. Mintha be sem lépett volna.

Az is lehet, hogy valami robotprogram az egész, azért végzett ilyen szép munkát 1 nap alatt.

Nem tudom, és azt sem értem, hogy mire jó ellopni másnak a fiókját, amikor bárki tud csinálni sajátot. És itt most nem egy sokezres követőtáborral rendelkező fiókról beszélünk. Jó, ha van kb. 10 követőm :-).

Úgyhogy örülök, hogy visszaszereztem a fiókomat, és a továbbiakban le lehet szállni rólam, kedves hackerek, jó?!

Ja, és azt már meg sem említem, hogy instán bekövetett egy amerikai kapitány. Hát persze :-) Löktem is ki a fenébe a követőim közül....

Szerencse, hogy Audi, neki szabad :-)

Valamelyik nap, reggel, még nem volt teljesen világos, ment előttem egy Audi. De ahogy az új Audiknál lenni szokott, kib..szott erős volt a féklámpája. Vakított nagyon. (az már más kérdés, hogy mi szükség van erre, hogy ennyire erős féklámpákat építsenek be egyes autókba, ha rajtam múlna, és leszabályoznám a fényerőt egy erős, de kevésbé vakító értékben... de hát engem nem kérdez meg senki)

És általában ezek a vakító féklámpájú autók vezetői szokták taposni a féket a lámpánál, sík úton, ezzel kiégetve a mögötte álló retináját. Sokszor, kedvem lenne kiszállni, és szólni neki, hogy légyszi, vedd már le a lábad a fékpedálról, mert rohadtul megvakulok tőle mögötted állva...

Szóval, egy ilyen drágalátos, gyönyörű-vakítós féklámpás Audi ment előttem. 

Amikor megindult a sor a lámpánál, szinte drukkoltam neki, sőt könyörögtem: -Légyszi, menj át a lámpánál, csak ne állj meg előttem!

Aztán, láttam, sárgára vált: -Légyszi menj át a piroson, kérlek... Audival át szabad menni, csak légyszi menj át! Lécci lécci!!!!

És átment!!!

Hála a jó égnek! Úgy örültem, hogy nem kell a vakító féklámpáját nézni 90 másodpercig :-)

Kellenek az ilyen apró örömökm legalább jól indult a napom :-)

(Ő meg, mármint az Audis felnőtt ember, és el tudja dönteni, hogy megszegi-e a szabályokat. Velem mindenesetre jót tett, hogy megszegte :-))

Az eset videón:

https://youtu.be/rT28krxDmMk

Toboz gyűjtés

 Decemberben szerettem volna néhány díszt készíteni tobozból. Viszont, még azt sem tudtam, hogy mikor kell begyűjteni :-)

A netről tájékozódtam. Mivel túl sok infót nem találtam, ezért itt összeszedem a tudnivalókat.

Tehát: november végén érdemes kimenni az erdőbe, és keresni a feketefenyőket. Én még december elején is találtam, és szedtem egy zacskónyit.

(tájékozódtam a gyűjtésről is, eszerint a mi városi erdőnkben magáncélra szabad termést gyűjteni, de ez nem haladhatja meg a 2 kg-ot)

A tobozok a földön olyan kúp alakú formában találhatók, még zártak, tehát nem a megszokott toboz formát kell keresni.

A tobozokat otthon megmostam, és beáztattam ecetes vízbe. Kb. negyedórát áztak, majd újságpapíron a radiátor alá tettem. Pár napig otthagytam őket. Ott szépen megszáradtak, és kinyíltak.

Utána már lehetett vele dolgozni.

Ilyen dísz készült belőle:

A maradék tobozokat papírdobozba tettem, ha a későbbiekben is szükség lenne rájuk, akkor legyen mihez nyúlni.

Házi készítésű ételízesítő/vegeta

 Még a múltkorában vásároltam az Aldiban egy aszalógépet. Kipróbáltuk nyáron többféle gyümölccsel, s paradicsommal is. Finom mind, csak egy baja van, hamar elfogy :-)

Viszont készítettem a gép segítségével leves ízesítőt is.

Ehhez csak annyi kellett, hogy különböző zöldségeket vékonyra szeletelve megszárítottam, és az aprítóval durvára daráltam. (lehet finomra is darálni, én jobban szeretem ezt a darabos változatot)

Tehát: sárgarépa, petrezselyem, karalábé, zeller, hagyma, és petrezselyem- illetve zellerzöld. Ez az enyém, de ízlés szerint változtatható.

 Az üvegbe eltéve is jól néz ki :-)