A Kéktúrázás napjáról tavaly hallottam először, persze már a túranap után. Úgyhogy akkor eldöntöttem, hogy a következő évben, vagyis az idén, mindenképpen részt veszek rajta.
Próbáltam egy olyan szakaszt választani, amit nem szívesen vállalnék be egyedül, meg persze 1 nap alatt megjárható legyen tőlünk.
Először a Putnok, Bódvaszilas , Aggtelek környéki szakaszokat nézegettem, de aztán egy könnyebben megközelíthetőt választottam.
Sárospatakon hagytam az autót, onnan ment busz Makkoshotykára. Nem volt teljes a létszám, tizen valahányan voltunk. Ráadásul esett az eső. Ha egyedül mentem volna, akkor ezt biztos kihagyom, de mivel elég régen készültem erre a túrára, így muszáj voltam bevállalni az esős időt. Sajnos, cipőn nics igazán esőálló, persze így utólag mehettem volna a Decathlonos terepfutó cipőmben is, bár ide legjobb lett volna egy túrabakancs.
A túra elején kaptunk egy apró kéktúrás ajándékot.
Így társasággal egész jó volt, később még az eső is elállt. Persze, a sár az maradt. Tapadt is a cipőre rendesen. Nekem, kezdőként ez új élmény volt, bár annyira nem örültem neki, de hát ez is a túrához tartozik. A túra alatt elég sokat beszélgettem egy tapasztalt túratárssal, aki már lassan befejezi a kéket, sok jó tippet adott öltözettel, felszereléssel kapcsolatban, és mesélt a korábbi túraútvonalairól is. Így hamar telt az idő.
Megérkeztünk a Cirkáló-tanyára, ahol előjött sok cuki kismacska. Kaptak kaját, meg mi is elfogyasztottuk a szendvicseket.
Meglepően gyorsan telt az idő, egyszercsak megálltunk egy útkereszteződésnél, hogy megérkeztünk Nagy-Nyugodóra. Nekem ez kicsit csalódás volt, ez olyan kis semmilyen.. Azt hittem, valai rét lesz, vagy nagyobb tisztás, hiszen olyan szép neve van, de ez csak egy útkereszteződés. Pecsételtünk, majd a kék kereszten lesétáltunk Sátoraljaújhely vasútállomásra.
Itt némi várakozás után indult a vonat, amivel visszajutottam Sárospatakra az autóhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése