EU-s csatlakozási negatív sztorim

Európai uniós csatlakozásunk évfordulója alkalmából eszembe jutott egy régebbi történet, amely 2004. május 1-én történt. 

Még tavaly jelentkeztem egy unió által támogatott nyelvtanfolyamra is, de amilyen nyögvenyelősen indul, az is megérdemelne egy külön posztot, de most csak dióhéjban utalok rá.

A regisztrációm után 6 hónappal kaptam egy e-mailt, hogy akkor most indulna a nyelvtanfolyam, és ha az időpont megfelel nekem, akkor jelentkezhetek rá. Jelentkeztem is, erre másnap felhívtak, hogy sajnos, már betelt, és nagyon sajnálják, de majd legközelebb.... Én meg dühös vagyok, hogy ha nincs elég hely, akkor miért küldtek e-mailt, vagy ha több levelet küldtek, akkor mi alapján választották ki a résztvevőket, és különben is, mi kell ahhoz, hogy az ember bekerüljön egy ilyen tanfolyamra.

És ekkor eszembe jutott a csatlakozási történet, egy másik nyelviskolával kapcsolatban.

Mivel az uniós csatlakozás alkalmából, aznap éjszaka buli volt a mi városunkban is, ehhez kapcsolódva a fentebb említett -egyébként eléggé felkapott- nyelviskola  meghirdetett 1-1 éjszakai ingyenes nyelvvel-ismerkedős nyelvórát, angol, német és olasz nyelvből. Ezekre előzetesen jelentkezni kellett. Fel is hívtam őket, jelentkeztem, be is írta,, megadták az időpontot, mikor lehet majd menni. Eddig minden rendben jó bulinak tűnt, örültem, hogy volt hely.

Egészen addig, amíg a várva-várt nyelvóra előtt 2 nappal meg nem szólalt a telefonom. A nyelviskolából hívtak, hogy nagyon sajnálják, de nincs hely a nyelvórákon, amelyekre jelentkeztem. Nem nagyon értettem a helyzetet, szóvá is tettem, hogy mégis, hogy működik ez, hogy időben regisztráltam, be is írtak, tehát volt hely, most meg egyszerre hogyhogy nincs? A hívó fél próbált egy kicsit félrebeszélni, hogy -de értsem meg, hogy nincs annyi hely- én meg mondtam, hogy nem értem, ha már egyszer volt, és magyarázza meg az okát, míg végül kibukott, hogy azért nincs hely, mert a saját tanulóik, akik most oda járnak fizetős tanfolyamra - ők is részt akarnak venni az ingyenes órán, és akkor már túl sokan leszünk, így az idegeneket lemondják.
Nem tetszett ez a hozzáállás a nyelviskola részéről, ennek hangot is adtam, miszerint mondják le azoknak, akik későn jelentkeztek, akár idegen, akár nem, de ez így nem tisztességes. Erre meg azt a választ kaptam, hogy hát a saját tanulóik a fontosabbak, és nekik nem mondják le.
Én meg azt mondtam, hogy én jelentkeztem, tehát megyek, legfeljebb megállok az ajtóban, mert engem érdekel a dolog. De hát azt nem lehet, és miért nem értem meg, hogy nem mehetek mert nincs hely.

Végül azt találtam ki, hogy tudja, mit? Engem a nyelviskolától nem is keresett senki, és mivel fel vagyok írva, kaptam időpontot, én a megbeszélt időben ott leszek. A hölgyike a vonal végén még "hápogott" egy sort, hogy de azt nem lehet, meg nincs hely, de én már úntam a vitát, és letettem.

Felhúzott, na. Rendesen.
Azt sem értettem, hogy mivel ez nekik valahol reklám, így éppen hogy az idegeneket kellene megfogniuk, nem azt, aki már úgyis befizette a tanfolyam árát, és oda jár.
Meg azt sem értettem, hogy ha valaki már tanulja a nyelvet, akkor mi az érdekes abban, hogy beül a teljesen tudatlanok közé a nyelvvel ismerkedni, és néhány alapfogalmat megtanulni.

 Éjszaka az előzőleg  megadott időpontban odamentem. Arra számítottam, hogy hű,micsoda tömeg lesz, és tényleg nem jut majd ülőhely, állhatok az ajtóban. Erre alig lézengtek néhányan. a 12 helyből 5 üresen maradt.
A következő óráról még elment néhány ember. A végére maradtunk összesen 5-en.
A nyelvóra egyébként jó volt, tetszett. Jó volt a tanár is. Ott tudatosult bennem, hogy az angol mégsem olyan kimondhatatlan nyelv, mint amilyennek elsőre tűnt. Nagyon sajnáltam volna, ha a telefonhívást komolyan veszem, és emiatt lemaradtam volna az egészről.

Mindenesetre az tudatosult bennem, hogy ha engem ebben a nyelviskolában nem látnak szívesen, akkor én nem is jövök ide, semmilyen nyelvtanfolyamra.

Nem is mentem, azóta sem.

Pedig elveimet feladva, oda is regisztráltam az említett TÁMOP tanfolyamra. De nem csalódtam bennük. Vissza sem jeleztek. Biztos vagyok benne, hogy a saját, fizetős tanulóikat regisztrálták a támogatás erejéig.

Szerencsére, van másik nyelviskola is, nem is egy, megfelelő tájékoztatással, ahol szívesen fogadják az idegen tanulókat is.

Mert a történet elejéhez hozzátartozik, hogy éppen hívni akartam egy másik nyelviskolát, ahol szintén indítanának a tanfolyamot, hogy érdeklődjek, beférek-e, amikor megcsörrent a telefon, és szóltak, hogy valaki visszalépett, úgyhogy mégiscsak mehetek. Hurrá.
Na, oda fogok menni, május 25-től.

A tökéletes bagett

Legalábbis a NEKÜNK tökéletes bagett receptje:

most látom, hogy pont a legrondábbakat fényképeztem le :-))

Először is, ott kezdeném, hogy szerettem volna egy bagett sütőlapot venni, még tavaly, de valahogy a magyar weboldalakon sehol nem volt raktáron. Pedig még a kissé húzós árát, és postaköltséget is bevállaltam volna, de hát nem lehetett.

Még mielőtt teljesen elkeseredtem volna, kaptam ilyet, egyenesen Németországból. (azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy jóval olcsóbban, mint az itthon forgalmazottak, igaz, nem ugyanaz a márka, de a célnak teljesen megfelel.)

Szóval, elkezdtem bagetteket gyártani. Az alábbi recept szerint:

50 dkg liszt (Nagyi lisztje)
2 dkg friss élesztő
100 ml tej
kb. 110 ml víz
egy fél pohárka joghurt
8 dkg margarin (Rama, vénusz)
2 kávéskanál só
1 evőkanál cukor  (ez a két utóbbi a kenyérsütőgéphez kapott mércekanállal mérve)

A hozzávalókat beleraktam a kenyérsütőgépbe, dagasztásra állítottam, és hagytam, hogy a gép dolgozzon. Közben figyeltem, és ha kell, adtam hozzá némi lisztet, vagy folyadékot) Szép, sima tésztát kell, hogy kapjak. Amint megkelt, kiszedtem, 4 felé vágtam, és bagetté formáztam. (nekem 2x2 vályús a sütőlemezem) Még hagytam kelni, kb. 15 percig, majd beraktam a sütőbe (200 C) 20 percre. A sütő aljába tettem egy vízzel telt fazekat.

Másik variáció:

40 dkg finomliszt, és 10 dkg graham liszt. Kicsit több kelesztési idő kell hozzá, de a többi ugyanaz.

Ebből is finom, puha graham-bagett sült.

Nem tudjuk megunni :-))

Erdeigyümölcsös kosárka

Ami a fiam kedvence.
Régebben lehetett kapni a kedvenc cukrászdánkban, de már egy jó ideje, akármikor mentünk, sosem volt nekik.
Legutóbb rákérdeztem: egyszerűen csak nincs rá idejük, hogy ilyet is készítsenek. Ha meg mégis, akkor azt hamar megveszik. A kiszolgálóhölgy rendes volt, mert azt mondta, hogy megkérdezi, és ha a cukrásznak van ideje, akkor megcsinálja nekünk. De sajnos, a cukrásznak pont akkor nem volt ideje...
Az egész szitu csak arra volt jó, hogy rá legyek kényszerítve arra, hogy oldjam meg magam a dolgokat :-)) Különösen, ha nem is olyan nagy dolog az egész, csak neki kell kezdeni.
Első lépésként elmentünk az Interspar-ba, és vettünk 2 csomag mézes kosárkát, összesen 24 db-ot, és 1 doboz sajátmárkás gyorsfagyasztott erdeigyümölcs keveréket.
Otthon előszedtem egy csomag Oetker vaníliás pudingot (mert az olcsóbb fajtákat nem szeretem), és 4,5 dl tejjel, + 3 evőkanál cukorral megfőztem. Még úgy, melegen beleöntögettem a kosárkákba.
Ezután a fagyasztóból kivett, fagyos gyümölcsöket elosztottuk a puding tetején. Gyermek segített, ügyesen.
Majd elkészítettem egy adag piros tortazselét, (ebből viszont szeretem az olcsóbb fajtákat, az oetkert kifejezetten kerülöm), és ahogy elkészült, a gyümölcsös kosárkák tetejére csorgattam.
Most már csak ki kell várni azt a kis időt, amíg a kosárkák tésztája megpuhul, és máris fogyasztható a finomság.
Ugye, hogy egyszerű?
Egyébként nálunk nem sokáig tart ki. :-))

Csirkecomb farháttal

Akciósan. Olcsón.

Utána számolt már valaki?

Én igen, és ismét igaz a mondás: Az olcsó a drága.

Vettünk 2 kg 57 dkg faros csirkecombot. Otthon levágtuk róla a farhát részt, az majd megy a levesbe. Ez 75 dkg lett. Volt emellett 22 dkg hulladék is, amit nem tudunk felhasználni. Maradt 1,6 kg csirkecomb.

Na most, ha a far-hátat a bolti 219 Ft-os árral számolva levonom a fizetett végösszegből, a hulladékok pedig nem számolom bele, akkor az 1,6 kg csirkecomb 859 Ft/kg árban jön ki. (ami a boltban most 799 Ft volt)

Ha vettünk volna külön 75 dkg far-hátat, és külön 1,6 kg combot, akkor kevesebbet kellett volna fizetni, mint így.

Na, jó, mondjuk, ha abból is lejönne némi hulladék, akkor talán ugyanott vagyunk árban.

Igen ám, de kimarad az  itthoni utómunka.

Lényeg, hogy nem kell mindig bedőlni a jól hangzó hirdetéseknek, és néha kicsit megéri utána számolni.

Viszont a farhátas csirkecomb mellett szól az a tény, hogy ha egybe sütjük a farháttal, akkor sokkal ízletesebb, mint a sima comb.

Na, ezért szoktunk ilyet venni! Akkor is, ha kicsivel drágább :-))

Felfázás gyógytea

Csak leírom, mert hajlamos vagyok elfelejteni a dolgokat:

Gyógytea keverék felfázás esetére:

cickafark, mezei zsurló, csarabfű, medveszőlőlevél, és esetleg plusszba kamilla 1:1 arányú keveréke.

Kicsi cukor vagy méz mehet bele, mert kesernyés. Jó sokat inni ebből.

B. szössz

B. korábban sosem kért a körözöttből. Vagy nem tetszett neki, vagy nem ízlett, de lényeg, hogy nem volt a kedvence. Mindegy, nem erőltettem, evett mást.

(Aztán egyszer megkóstolta. De én azt nem láttam.)

Tegnap azt kérte tőlem, hogy körözöttet csináljak vacsorára. Elég fura volt számomra a kérés, kicsit meglepődtem, nem számítottam erre, és úgy tudtam, hogy nem szereti, ezért hát visszakérdeztem: 

-Hogy mit csináljak neked?

Mire B.: -Körözöttet, na...vagy nem tudom mi az, de tudod, azt a rózsaszín valamit, amit a kenyérre kenünk!

Anyuci vállalkozó pici fiacskája

Utálom azokat a banyákat, akik a fiaik vállalkozásában dolgoznak, nyugdíjasként. Kicsifiú odaveszi anyucit, hogy kicsit kiegészítse a nyugdíját, meg hogy ne unatkozzon otthon, meg azért is, hogy nehogy már egy normális alkalmazottat vegyen fel, amikor anyuci is megcsinálhat ezt-azt.

Saját tapasztalat, és sajnos elég gyakori, hogy ezek a banya-anyucik azt hiszik, hogy mivel a kisfia vezeti a céget, ezért ők is automatikusan főnökök lesznek, beledumálhatnak dolgokba, oszthatják az alkalmazottakat, és nagyon okosnak és nélkülözhetetlennek hiszik magukat. Ja, és rendszerint elő is adják magukat. Közben meg éppen hogy dolgozni nem akarnak, csak éppen ott lenni, fülelni, mindent tudni, mindenbe beleszólni...

Ma is belefutottam egy ilyen banyába, egy viszonylag kis üzletben, ahová többnyire készítők járnak apró "alkatrészekért", de mivel kisker, így kiszolgálják az utcáról beeső egyszerű embert is.

A banya állt a pult mögött, már belépéskor láttam rajta, hogy bal lábbal kelt fel, és nem akar vásárlót látni. Sütött belőle a munkaundor, se kedvesség, se mosoly, se köszönés, se semmi... kedvem lett volna a "szíves fogadtatás" után azonnal sarkon fordulni, de hát kellettek a cuccok... ilyenkor megpróbálok kedves maradni, hátha az illető észreveszi magát, de semmi....

Kimondom, ahogy éreztem: utálatos volt, és semmi segítőkészség nem szorult belé, éreztette velem, hogy a pokolba kíván. Szerencsére ott volt a fiacskája is, aki vette  a lapot, hogy végül is, a vevőkből él, és finoman "félretolta" anyucit, és átvette az értékesítést. Ez volt az én szerencsém, hogy egyáltalán nem jöttem ki üres kézzel.

Persze, anyucinak nem nagyon tetszett a mellőzés, és amikor kértem egy cuccot, ő ugrott érte, és adta. (most azért, hogy lássa a fia, hogy dolgozik, és menjen már a fenébe? Nem tudom)

Láttam, hogy mintha nem az a méret lenne, ami nekem kell, mondtam, hogy a legkisebb méretet kérem, erre szemrebbenés nélkül rávágta, hogy ez az, és ettől nincs kisebb, ez biztos. Még a fiára is mérgesen nézett, hogy ő tudja jól, és meg ne merje senki kérdőjelezni. (gyanús volt a dolog, és otthon kiderült, hogy eggyel nagyobbat adott a banya, mint amilyet kértem...)

Úgy jöttem ki, hogy ebbe a hülye boltba be nem teszem többet a lábam.

Persze, otthon jöttem rá, hogy mégis muszáj lesz, mert úgy felhúztam magam a banya utálatosságán, hogy elfelejtettem egy valamit venni. Meg ugye az az alkatrész, amiből mégis inkább a kisebb méret kellene...

Csak tudnám, hogy az ilyen nyugdíjasok mi a francnak nem maradnak otthon lábat áztatni, ahelyett, hogy ilyen válságos időkben elüldözik a vásárlókat a fiacskájuk üzletéből, és ezzel több kárt okoznak, mint hasznot. Merthogy a fia biztosan nem meri hazazavarni, örök sértődés lenne belőle.

Habár, az ő baja. Minek vette egyáltalán oda?

Most mondjam azt, hogy meg is érdemli???