A 4-ik kezelésen is túl vagyok, ismét új dolgozóval találkoztam. Nem bántam, sőt, örültem neki, mert ő is azok közé tartozott, akikkel szívesen veszem a kezelést. Akitől kapok egy kis "pluszt" amitől kellemesebben érzem magamat. Tőle maximálisan megkaptam :-)
Most erősebb lökéseket kaptam, ennek okán éreztem is egy kis fájdalmat a kezelés közben. Ami nem baj, és nem volt elviselhetetlen, de igencsak éreztem a fájó pontokat, és az ínt. Most végre úgy éreztem, hogy igen, kezeltek :-) és volt lökés rendesen.
A kezelés után ugyanúgy, mint az előzőeknél, éreztem a fájdalmat, de ez a mostani kissé erősebb volt. Otthon jegeltem, (és benyomtam egy vodkanarancsot) de még másnap délelőtt is igencsak éreztem egy kellemetlen nyomó-feszülő érzést a csípőmnél.
Kímélem, ahogy tudom. Egyébként is... túl gyorsan mozogni most nem tudok.
És egyre inkább hajlok arra, hogy lemondok a Spartanról. :-(
2017. szeptember 28., csütörtök
2017. szeptember 26., kedd
Lökéshullám terápia tapasztalatok - 3. kezelés
A harmadik kezelésen ismét új dolgozó volt, illetve ugyanaz, akivel a felelősségi nyilatkozat aláírásánál már találkoztam....Végül is leadta a kezelést rendesen, de semmi pluszt nem kaptam tőle, úgy értem sem érdeklődést, se egy kedves megjegyzést, se egy mosolyt. Semmit, amitől egy kezelést jobbá lehet tenni.
De mindegy, jó volt ez így is, mármint a kezelés az tökéletes, és kedves is volt, csak éppen olyan kötelezően kedves. Na, itt látszik a különbség, hogy emberileg mennyire nem mindegy, hogy kihez kerülök.
Én azt tanultam annak idején az eü. suliban, hogy a betegek lelkét is kezelni kell, mert nem tárgyak a futószalagon, hanem emberek, és úgy is kell bánni velük. Egy kis kedvesség, együttérzés sokban segíti a gyógyulást. Na, erre én nem vagyok képes, és ezért is nem dolgozom az egészségügyben.
A kezelés közben nem éreztem fájdalmat, csak enyhe nyomásérzékenységet a beteg területen. Hazafelé vezetve már kezdett előjönni a fájdalom, volt olyan, hogy kábé úgy éreztem, mintha a csontomat verték volna szét :-) de ez szerencsére múló fájdalom volt. Éreztem továbbá apró kis nyilallásokat is. Otthon tudtam pihenni, és jegelni.
Másnap reggelre már nem volt annyira gázos a mozgásom, mint a múlt héten. Fájdalom, és nyillalás azért megvan, de valahogy jobban elviselem. Próbálom kímélni magam, amennyire lehet.
Az Eplényi Spartanon pedig nagyon elgondolkodtam, hogy vállaljam- ne vállaljam... szinte fél percenként változik a véleményem. Ez azért elég kemény pálya.
Jó, lehet végig tudnám csinálni, de addigra éppen csak rendbe jönnék, és így nem lenne fokozatos terhelés, és mi van, ha megint elcseszem magamat,és kezdődik minden elölről?
Mi van, ha nem tudok hazavezetni? És anyagilag is elég húzós...
De mi van, ha ettől jobb sosem lesz a csípőm, és a múltkor is átvészeltem a Crazy 5 km-t? És tavasszal megígértem, hogy most megyek. Á, nem tudom...
De mindegy, jó volt ez így is, mármint a kezelés az tökéletes, és kedves is volt, csak éppen olyan kötelezően kedves. Na, itt látszik a különbség, hogy emberileg mennyire nem mindegy, hogy kihez kerülök.
Én azt tanultam annak idején az eü. suliban, hogy a betegek lelkét is kezelni kell, mert nem tárgyak a futószalagon, hanem emberek, és úgy is kell bánni velük. Egy kis kedvesség, együttérzés sokban segíti a gyógyulást. Na, erre én nem vagyok képes, és ezért is nem dolgozom az egészségügyben.
A kezelés közben nem éreztem fájdalmat, csak enyhe nyomásérzékenységet a beteg területen. Hazafelé vezetve már kezdett előjönni a fájdalom, volt olyan, hogy kábé úgy éreztem, mintha a csontomat verték volna szét :-) de ez szerencsére múló fájdalom volt. Éreztem továbbá apró kis nyilallásokat is. Otthon tudtam pihenni, és jegelni.
Másnap reggelre már nem volt annyira gázos a mozgásom, mint a múlt héten. Fájdalom, és nyillalás azért megvan, de valahogy jobban elviselem. Próbálom kímélni magam, amennyire lehet.
Az Eplényi Spartanon pedig nagyon elgondolkodtam, hogy vállaljam- ne vállaljam... szinte fél percenként változik a véleményem. Ez azért elég kemény pálya.
Jó, lehet végig tudnám csinálni, de addigra éppen csak rendbe jönnék, és így nem lenne fokozatos terhelés, és mi van, ha megint elcseszem magamat,és kezdődik minden elölről?
Mi van, ha nem tudok hazavezetni? És anyagilag is elég húzós...
De mi van, ha ettől jobb sosem lesz a csípőm, és a múltkor is átvészeltem a Crazy 5 km-t? És tavasszal megígértem, hogy most megyek. Á, nem tudom...
2017. szeptember 23., szombat
Futás zenével
Szeretek zenével futni, mert nem annyira monoton, elvonja a figyelmemet,és a zenéből tudom, hogy kb. hol tartok.
Nekem általában ugyanazok a zenék mennek, a kedvenceim.
De találtam a Youtube-n is egy jó kis futós mixet, amit nagyon megszerettem:
https://youtu.be/2h3N0sJCSAE
Régebben telefonnal futottam, a saját fülhallgatójával. Ez egyrészt jó volt, mert az Endomondo is ment a telefonról, meg a zene is. A fülhallgató dugója is ott maradt a fülemben. De volt hátránya is, hogy cipelni kellett a telefont, (karon hordva nem szerettem a telefontartót, nekem jobban bevált az Aldis futóöv) és a fülhallgató zsinórja is zavart. Sokszor igazgatni kellett. Előfordult az is, hogy egy oldalra néző fejmozdulatra megakadt a zsinór, és kirántotta a fülemből a dugaszt. A régi kis Samsunggal még jó volt futni, belefért az övbe, de az új, A3-as jóval nagyobb. És összeizzadni sem akarom. Ezért vásároltam egy sport zenelejátszót.
Ezt:
http://helpguide.sony.net/gbmig/42875129/v1/hu/index.html
Magyarországon sajnos nem kapható, az E-bay-ről lehet rendelni. A lényeg, hogy megszűnt a zsinórozás, a dugasz beleillik a fülembe, és intenzív mozgás esetén sem esik ki, és a hangzása nagyságrendekkel jobb, mint a telefonos fülesé. Ráadásul vízálló, tehát eső, izzadság nem árt neki.
(az Endomondot pedig felváltja majd egy GPS futóóra)
Találtam egy weboldalt, ahol a futás üteme szerint választható dalok találhatók.
itt lehet mazsolázni a tempód szerint:
https://jog.fm/
Nekem általában ugyanazok a zenék mennek, a kedvenceim.
De találtam a Youtube-n is egy jó kis futós mixet, amit nagyon megszerettem:
Régebben telefonnal futottam, a saját fülhallgatójával. Ez egyrészt jó volt, mert az Endomondo is ment a telefonról, meg a zene is. A fülhallgató dugója is ott maradt a fülemben. De volt hátránya is, hogy cipelni kellett a telefont, (karon hordva nem szerettem a telefontartót, nekem jobban bevált az Aldis futóöv) és a fülhallgató zsinórja is zavart. Sokszor igazgatni kellett. Előfordult az is, hogy egy oldalra néző fejmozdulatra megakadt a zsinór, és kirántotta a fülemből a dugaszt. A régi kis Samsunggal még jó volt futni, belefért az övbe, de az új, A3-as jóval nagyobb. És összeizzadni sem akarom. Ezért vásároltam egy sport zenelejátszót.
Ezt:
http://helpguide.sony.net/gbmig/42875129/v1/hu/index.html
Magyarországon sajnos nem kapható, az E-bay-ről lehet rendelni. A lényeg, hogy megszűnt a zsinórozás, a dugasz beleillik a fülembe, és intenzív mozgás esetén sem esik ki, és a hangzása nagyságrendekkel jobb, mint a telefonos fülesé. Ráadásul vízálló, tehát eső, izzadság nem árt neki.
(az Endomondot pedig felváltja majd egy GPS futóóra)
Találtam egy weboldalt, ahol a futás üteme szerint választható dalok találhatók.
itt lehet mazsolázni a tempód szerint:
https://jog.fm/
2017. szeptember 22., péntek
Lökéshullám terápia tapasztalatok - 2. kezelés
A második kezelésnél egy másik asszisztens/gyógytornász volt jelen, számomra sokkal pozitívabb benyomást tett azzal, hogy pontosan kielemezte a problémámat, és ezáltal sokkal gördülékenyebb volt a kommunikáció közöttünk, mint az előző esetben. (pedig azt sem tartottam rossznak, csak a mostani sokkal részletesebb, és ezáltal személyre szabottabb volt)
Megkérdezte, hogy hogy éreztem magam az első kezelés után.
Említettem a fájdalmat, amit a kezelés után éreztem. Ez teljesen normális reakció, mint ahogy itt is leírják az okát:
http://www.harmonia-centrum.hu/blog/mikor-lesz-eredmenye-a-lokeshullam-kezeleseknek/
A második kezelés is kellemesen érintett, ugyanúgy érzékeny volt a fájdalmas terület, de a kezelés alatt semmilyen fájdalmam nem volt.
Hazamentem, és tudtam pihenni utána. Most is, mint előző alkalommal 1-1,5 óra után jelentkezett a tompa fájdalom. Hideg borogatást tettem rá, és csak minimálisan mozgattam.
Reggel, ébredés után nem éreztem fájdalmat, viszont a kezelt terület sokkal forróbb volt, mint a többi. Ráadásul a második lépésemkor éreztem egy jó kis nyilallást.... az mondjuk annyira nem hiányzott...
Délelőtt kíméltam az ízületet, és hideg borogatást is kapott. Ez utóbbi jót tett.
Most a hétvége miatt 3 nap pihenő lesz a két kezelés között.
Megkérdezte, hogy hogy éreztem magam az első kezelés után.
Említettem a fájdalmat, amit a kezelés után éreztem. Ez teljesen normális reakció, mint ahogy itt is leírják az okát:
http://www.harmonia-centrum.hu/blog/mikor-lesz-eredmenye-a-lokeshullam-kezeleseknek/
A második kezelés is kellemesen érintett, ugyanúgy érzékeny volt a fájdalmas terület, de a kezelés alatt semmilyen fájdalmam nem volt.
Hazamentem, és tudtam pihenni utána. Most is, mint előző alkalommal 1-1,5 óra után jelentkezett a tompa fájdalom. Hideg borogatást tettem rá, és csak minimálisan mozgattam.
Reggel, ébredés után nem éreztem fájdalmat, viszont a kezelt terület sokkal forróbb volt, mint a többi. Ráadásul a második lépésemkor éreztem egy jó kis nyilallást.... az mondjuk annyira nem hiányzott...
Délelőtt kíméltam az ízületet, és hideg borogatást is kapott. Ez utóbbi jót tett.
Most a hétvége miatt 3 nap pihenő lesz a két kezelés között.
2017. szeptember 21., csütörtök
Lökéshullám terápia tapasztalatok - 1. kezelés
Ott tartottam, hogy bíztam benne, hogy teljesen rendbe jövök az utolsó injekció után, de sajnos ez nem igazán lett így. Nagyon jól bírtam már jönni-menni, biciklizni, úszni, de még mindig ott volt egy fájdalmas kis pont, ami terhelésre némilegg rosszabb lett. Annyi különbséggel, hogy most már nem dudorokat, hanem csak egy dudort éreztem. És hátrafelé megy a fájdalom, a farizomba. Nem olyan durván, mint eddig, de azért fáj. Tehát még mindig vagy egy darab inam, ami nem akar normálisan működni.
Mivel az orvos azt mondta, hogy ha nem javul meg teljesen, akkor próbáljam meg a lökéshullám terápiát.
Be is jelentkeztem, és ma első alkalommal voltam ezen. Mivel ezt a kezelést a TB nem támogatja, ezért kissé zsebbe kellett nyúlni, és majd utólag kiderül, hogy hasznos volt-e vagy sem.
A terápiáról annyit tudtam, amennyit a neten olvastam:
http://sportorvos.hu/sportolok/20130318/mi_is_az_a_lokeshullam-terapia_es_mire_hasznalhato/
http://sportorvos.hu/sportolok/20130404/lokeshullam-terapia_milyen_korkepek_kezelesere_hasznalhato
http://www.cmed.hu/szolgaltatasok/fizikoterapiak/lokeshullam/
Maga a kezelés nem volt kellemetlen, sőt én fájdalmat sem éreztem közben. Picit érzékenyebb volt a beteg terület, és ennyi. Dübögött a gép, és nehéz volt elhinni, hogy hullámokkal lökdös :-) mert pici fájdalomérzetre számítottam, de mivel nem éreztem, kicsit olyan volt, mintha semmit sem csinált volna.
De nyilván csinált valamit, ezt igazolja, hogy kb. 1 órával a kezelés után elkezdtem érezni egy tompa fájdalmat a csípőmnél.
A kezelések 2-3 naponta ismétlődnek, összesen 5 alkalom, és az első után legalább 1 nap pihenő szükséges. És a kezelés vége után is legalább 2-3 hétig kímélni kell, tehát ez azt jelenti, hogy ki van zárva a futás. (és pont jön a Spartan, nem tudom, mit csináljak... úgy tűnik, ismét el kell engednem... :-( de az egészség az első, nem vágom tönkre magam egy edzés nélküli kemény menettel)
Egyébként a jelenlegi orvosom csodálkozott azon, hogy korábban még nem küldött senki erre a terápiára engem, mivel állítása szerint annál a problémánál, ami nekem van, ez a kezelés jelentős javulást szokott hozni.
Ja, még annyit az első alkalomhoz, hogy ki kellett töltenem egy felelősségi bizonylatot, amin rajta volt, hogy mikor nem ajánlatos ezt a kezelést végezni. Rákérdeztem az egyikre, hogy miért, pontosabban az a pont ellentmondott az orvos utasításának. Erre a nőci megvonta a vállát, és csak annyit mondott, hogy: -hmm, ez saját felelősségre...
Mondom, jó-jó tudom, nyilván azt írom alá, csak éppen érdekelne, hogy mi történik, ha ennek ellenére elkezdjük a kezelést, mivel logikus magyarázatot én nem látok, és ugye az orvos is felülbírálta... erre azt mondja: -saját felelősségre el kell dönteni, hogy vállalja-e...
Mondom, jó, hagyjuk... most vagy én vagyok a hülye, vagy ő, de valahogy nincs értelem a dologban. Aláírtam.
A vicc, hogy azt írtam alá, hogy teljes körű tájékoztatást kaptam....
Hát persze. Ha ez, hogy döntseg saját felelősségre belátásom szerint... akkor igen. Ezt megkaptam :-)
Mivel az orvos azt mondta, hogy ha nem javul meg teljesen, akkor próbáljam meg a lökéshullám terápiát.
Be is jelentkeztem, és ma első alkalommal voltam ezen. Mivel ezt a kezelést a TB nem támogatja, ezért kissé zsebbe kellett nyúlni, és majd utólag kiderül, hogy hasznos volt-e vagy sem.
A terápiáról annyit tudtam, amennyit a neten olvastam:
http://sportorvos.hu/sportolok/20130318/mi_is_az_a_lokeshullam-terapia_es_mire_hasznalhato/
http://sportorvos.hu/sportolok/20130404/lokeshullam-terapia_milyen_korkepek_kezelesere_hasznalhato
http://www.cmed.hu/szolgaltatasok/fizikoterapiak/lokeshullam/
Maga a kezelés nem volt kellemetlen, sőt én fájdalmat sem éreztem közben. Picit érzékenyebb volt a beteg terület, és ennyi. Dübögött a gép, és nehéz volt elhinni, hogy hullámokkal lökdös :-) mert pici fájdalomérzetre számítottam, de mivel nem éreztem, kicsit olyan volt, mintha semmit sem csinált volna.
De nyilván csinált valamit, ezt igazolja, hogy kb. 1 órával a kezelés után elkezdtem érezni egy tompa fájdalmat a csípőmnél.
A kezelések 2-3 naponta ismétlődnek, összesen 5 alkalom, és az első után legalább 1 nap pihenő szükséges. És a kezelés vége után is legalább 2-3 hétig kímélni kell, tehát ez azt jelenti, hogy ki van zárva a futás. (és pont jön a Spartan, nem tudom, mit csináljak... úgy tűnik, ismét el kell engednem... :-( de az egészség az első, nem vágom tönkre magam egy edzés nélküli kemény menettel)
Egyébként a jelenlegi orvosom csodálkozott azon, hogy korábban még nem küldött senki erre a terápiára engem, mivel állítása szerint annál a problémánál, ami nekem van, ez a kezelés jelentős javulást szokott hozni.
Ja, még annyit az első alkalomhoz, hogy ki kellett töltenem egy felelősségi bizonylatot, amin rajta volt, hogy mikor nem ajánlatos ezt a kezelést végezni. Rákérdeztem az egyikre, hogy miért, pontosabban az a pont ellentmondott az orvos utasításának. Erre a nőci megvonta a vállát, és csak annyit mondott, hogy: -hmm, ez saját felelősségre...
Mondom, jó-jó tudom, nyilván azt írom alá, csak éppen érdekelne, hogy mi történik, ha ennek ellenére elkezdjük a kezelést, mivel logikus magyarázatot én nem látok, és ugye az orvos is felülbírálta... erre azt mondja: -saját felelősségre el kell dönteni, hogy vállalja-e...
Mondom, jó, hagyjuk... most vagy én vagyok a hülye, vagy ő, de valahogy nincs értelem a dologban. Aláírtam.
A vicc, hogy azt írtam alá, hogy teljes körű tájékoztatást kaptam....
Hát persze. Ha ez, hogy döntseg saját felelősségre belátásom szerint... akkor igen. Ezt megkaptam :-)
2017. szeptember 19., kedd
Crazy 5K
Regisztráltam erre a versenyre, és sikerült is végigcsinálnom!
https://www.crazy5k.com/hu
Egy 5 km-es pályán 10 db felfújható akadály van felállítva, és ezeken kell átkűzdeni magunkat.
Nincs időmérés, nincs szintidő, és az akadályokat ki is lehet hagyni, ha valaki úgy ítéli meg. Tehát semmi komoly megerőltetés, ezért is vállaltam be.
Az előzményekről annyit, hogy persze, hogy nem tudtam edzeni semmit, mert még mindig ott volt egy aprócska fájdalom, amire vártam, hogy múljon, mellesleg nem akartam tömény izomlázat, a verseny pedig közeledett.
A csípőfájdalommal kapcsolatban ott tartotttunk, hogy kaptam ismét egy injekciót, és nem sokkal ezután elmentünk nyaralni. A fájdalom szépen csökkent, tudtam gond nélkül sétálni, biciklizni... na igen, egy hibát megint elkövettem: a tengerparton béreltünk biciklit, és hát volt ott némi emelkedő, amire nem kellett volna feltekernem, mert így kapott egy kis erőltetést a csípőm... de hát annyira jó volt a tengerparton bringázni.... bíztam benne, hogy nagy gondot nem fog okozni.
Nem is volt semmi, elmúltak a dudorok is, amiket korábban éreztem, és a fájdalmas pontot sem tudtam nyomással megtalálni, csak annyi volt, hogy érzésem szerint 1 db ín még, valahogy mindig nem úgy működött, ahogy kellene.
Tehát ezek alapján bevállaltam a versenyt, persze tudtam, hogy nem fogom végig futni.
Az elején nagyon tötyögősen indultam, direkt koncentráltam arra, hogy nehogy elvigyen a tömeg magával... én szépen a saját tempómban mentem. (Annyira lassan futottam, hogy a MiBand aktivitásmérőm többször is gyors sétának regisztrálta.) Azért annak örültem, hogy nem én voltam az utolsó :-) később meg nem számított, mert utolért a későbbi futam, és összeért a mezőny. Meg hát ez nem is arról szólt, hogy ki hanyadik.
Az első akadály után éreztem, hogy hú de gyenge vagyok... de azért tötyögtem tovább. Kb. 3 km-ig bírtam is, végig koncentráltam, hogy nem érzek-e fájdalmat, vagy húzódást... nem volt semmi. 3 km után már többnyire sétáltam, így kb. 1 óra alatt sikerült teljesíteni a távot.
Elfáradtam nagyon, de alapjában véve jól éreztem magamat.
A fájdalom másnap jelentkezett, hajnalban. Egyrészt egy igen erős izomláz a combomban (pedig bemelegítés, nyújtás megvolt) másrészt pedig egy jelentős fájdalom mindkét csípőmben. Persze, a bal jobban fájt... 1 nap pihenő, hétfőre jobb lett, de még megvoltak a fájdalmak, keddre úgy-ahogy rendeződött.
Viszont bejelentkeztem lökéshullám terápiára, arról majd később.
A CRAZY 5K versenyről:
Alapjában véve igen jól megszervezett, és jó hangulatú verseny volt.
Volt néhány hiányossága: amikor megérkeztünk, pl. sehol nem volt kitáblázva, hogy merre van a parkoló. Senki nem irányított. Bal oldalt volt egy nagy parkoló, többen oda beálltak, így én is. Pillanatok alatt megtelt. Besétáltunk a regisztrációs sátorhoz, közben láttam, hogy közelebb is lehet parkolni, és rengeteg hely van. Szóval, valaki vagy valami tábla tájékoztathatott volna erről.
Átvettük a pólót + rajtszámot, (csak úgy kézbe) itt viszont semmilyen igazolványt nem kértek, tehát bárki nevezésével indulhattam volna. Ez azért is érdekes, mert egy nevezés átírása 1500-2000 Ft-ba került volna.
Bent már tökéletesen ki volt írva minden, ami kell.
Ezután volt még sok idő a rajtig, visszasétáltam az autóhoz, és közelebb hoztam. (Voltak kiváltságosok, akiket beengedtek a közelebbi árnyékos parkolóba, engem nem, pedig volt még ott hely.) A parkolás 200 Ft-ba került.
A pályáról: Nagyon jól, ötletesen volt kijelölve a pálya, középen volt egy terület, ahová a nézők besétálhattak, és minden akadály ennek a sétaútnak a közelében volt elhelyezve, így a kísérők tudtak fényképezni, vagy bíztatni a hozzájuk tartozót. A negatívum, hogy senki nem figyelte azokat, akik nem akartak futni, és lecsalták a pályát. Egyszerűen át lehetett sétálni, nem érdekelt senkit. Mondjuk nem nagyon értem az ilyet, minek nevezett, ha nem csinálja becsülettel végig, ez tényleg nem egy időmérős, hajtós verseny volt, lehetett sétálni, aki nem bírta, de szerintem a kiírt távot azért illett volna teljesíteni. Na, és milyen lekiiemerettel veszi át az érmet az ilyen? ... (szerintem semmilyennel, de mindegy)
Érdekes, nekem rossz csípővel, edzés nélkül indulva meg sem fordult a fejemben, hogy ne menjek végig becsületesen, ahogy kell, de hát nem vagyunk egyformák. Nekem ez a jó érzés, hogy végigcsináltam, és megérdemlem az érmet.
A másik: a tolakodósok. Na, hát ehhez is pofa kell szerintem, itt is hangsúlyozom, hogy nem volt tétje, nem volt időmérés, és annyira sokat nem is kellett várni, hogy ne lehessen kibírni. Volt egy fehér pólós csapat... (valami Dekor)... na ők aztán nagy ívben letojtak minden sorban állót, és az utolsó akadálynál, ahol kissé feltorlódott a sor, ők előre mentek a csapattársukhoz, miszerint ők együtt vannak. (hát nem láttam a kötelet, amivel össze lennének kötözve.) max. 10 embert kellett volna kivárniuk, és ráadásul haladt a sor, de ők erre nem voltak hajlandók.
A célban az éremosztás után a vízosztáshoz is soron kívül, oldalról jöttek. Mert ő szomjas. Ja, mert más, aki rendesen sorban áll, ő nem??? Na, hagyjuk... nem láttam a pólójukról, hogy honnan jöttek, csak a keresztnevük virított a hátukon.
Vannak versenyzők, akik nem figyelnek a körülöttük lévőkre, csak mennek. Vagy nem várják meg, míg az előttük haladó végez. Ezek szabályosan fejbe rúgják a mellettük állót, ha az nem húzódik arrébb. Szomorú... Vagy amikor a 100 kilós emberke röhögve ugrált és ledobta magát, nem foglalkozva azzal, hogy mellette a negyed annyi súlyú gyerekek merre repülnek szét. Mondjuk ők legalább nem sérültek meg ha elestek, csak néztek mérgesen... nem esett jól nekik.
Vagy amikor az alagútban lassan araszolva haladtam, és hallom, a hátam mögött liheg a csajszi,és szid hogy nem tud haladni. (majd félreállok, nem? választott volna másik akadályt, max 3-an voltunk a 6 db csőben. Bele kellett volna nézni, vagy várni egy kicsit, de egyeseknek a türelem az nem erősségük.... )
Volt egy csajszi, szintén csapattal, aki nagyon ment volna a csapat után, kicsit erőszakosan mászott volna, nem érdekelte, hogy mellette elindultam. Erre én visszaléptem a földre, és magam elé engedtem, a következő szöveggel: -menjél nyugodtan, látom csapattal vagy, ne maradj le tőlük. Erre ment, de még annyit sem bírt kinyögni, hogy: köszi...
A harnadik: tele volt a pálya bogyókkal :-) Énszerintem az elkövetkező évben előre megcsináltam az összes szerencsémet, mert egyszerűen nem lehetett kikerülni, annyira tele volt a pálya. Gondolom, élő fűnyírót használtak :-))
A végén nagyon szép érmet kaptunk, a frissítőponton nem volt tumultus, mindenki el tudta venni az innivalót, és a végén amit kaptunk vizet, tökéletesen le volt hűtve a kellemes hőmérsékletre, hogy iható legyen, és jól essen a futás után.
https://www.crazy5k.com/hu
Egy 5 km-es pályán 10 db felfújható akadály van felállítva, és ezeken kell átkűzdeni magunkat.
Nincs időmérés, nincs szintidő, és az akadályokat ki is lehet hagyni, ha valaki úgy ítéli meg. Tehát semmi komoly megerőltetés, ezért is vállaltam be.
Az előzményekről annyit, hogy persze, hogy nem tudtam edzeni semmit, mert még mindig ott volt egy aprócska fájdalom, amire vártam, hogy múljon, mellesleg nem akartam tömény izomlázat, a verseny pedig közeledett.
A csípőfájdalommal kapcsolatban ott tartotttunk, hogy kaptam ismét egy injekciót, és nem sokkal ezután elmentünk nyaralni. A fájdalom szépen csökkent, tudtam gond nélkül sétálni, biciklizni... na igen, egy hibát megint elkövettem: a tengerparton béreltünk biciklit, és hát volt ott némi emelkedő, amire nem kellett volna feltekernem, mert így kapott egy kis erőltetést a csípőm... de hát annyira jó volt a tengerparton bringázni.... bíztam benne, hogy nagy gondot nem fog okozni.
Nem is volt semmi, elmúltak a dudorok is, amiket korábban éreztem, és a fájdalmas pontot sem tudtam nyomással megtalálni, csak annyi volt, hogy érzésem szerint 1 db ín még, valahogy mindig nem úgy működött, ahogy kellene.
Tehát ezek alapján bevállaltam a versenyt, persze tudtam, hogy nem fogom végig futni.
Az elején nagyon tötyögősen indultam, direkt koncentráltam arra, hogy nehogy elvigyen a tömeg magával... én szépen a saját tempómban mentem. (Annyira lassan futottam, hogy a MiBand aktivitásmérőm többször is gyors sétának regisztrálta.) Azért annak örültem, hogy nem én voltam az utolsó :-) később meg nem számított, mert utolért a későbbi futam, és összeért a mezőny. Meg hát ez nem is arról szólt, hogy ki hanyadik.
Az első akadály után éreztem, hogy hú de gyenge vagyok... de azért tötyögtem tovább. Kb. 3 km-ig bírtam is, végig koncentráltam, hogy nem érzek-e fájdalmat, vagy húzódást... nem volt semmi. 3 km után már többnyire sétáltam, így kb. 1 óra alatt sikerült teljesíteni a távot.
Elfáradtam nagyon, de alapjában véve jól éreztem magamat.
A fájdalom másnap jelentkezett, hajnalban. Egyrészt egy igen erős izomláz a combomban (pedig bemelegítés, nyújtás megvolt) másrészt pedig egy jelentős fájdalom mindkét csípőmben. Persze, a bal jobban fájt... 1 nap pihenő, hétfőre jobb lett, de még megvoltak a fájdalmak, keddre úgy-ahogy rendeződött.
Viszont bejelentkeztem lökéshullám terápiára, arról majd később.
A CRAZY 5K versenyről:
Alapjában véve igen jól megszervezett, és jó hangulatú verseny volt.
Volt néhány hiányossága: amikor megérkeztünk, pl. sehol nem volt kitáblázva, hogy merre van a parkoló. Senki nem irányított. Bal oldalt volt egy nagy parkoló, többen oda beálltak, így én is. Pillanatok alatt megtelt. Besétáltunk a regisztrációs sátorhoz, közben láttam, hogy közelebb is lehet parkolni, és rengeteg hely van. Szóval, valaki vagy valami tábla tájékoztathatott volna erről.
Átvettük a pólót + rajtszámot, (csak úgy kézbe) itt viszont semmilyen igazolványt nem kértek, tehát bárki nevezésével indulhattam volna. Ez azért is érdekes, mert egy nevezés átírása 1500-2000 Ft-ba került volna.
Bent már tökéletesen ki volt írva minden, ami kell.
Ezután volt még sok idő a rajtig, visszasétáltam az autóhoz, és közelebb hoztam. (Voltak kiváltságosok, akiket beengedtek a közelebbi árnyékos parkolóba, engem nem, pedig volt még ott hely.) A parkolás 200 Ft-ba került.
A pályáról: Nagyon jól, ötletesen volt kijelölve a pálya, középen volt egy terület, ahová a nézők besétálhattak, és minden akadály ennek a sétaútnak a közelében volt elhelyezve, így a kísérők tudtak fényképezni, vagy bíztatni a hozzájuk tartozót. A negatívum, hogy senki nem figyelte azokat, akik nem akartak futni, és lecsalták a pályát. Egyszerűen át lehetett sétálni, nem érdekelt senkit. Mondjuk nem nagyon értem az ilyet, minek nevezett, ha nem csinálja becsülettel végig, ez tényleg nem egy időmérős, hajtós verseny volt, lehetett sétálni, aki nem bírta, de szerintem a kiírt távot azért illett volna teljesíteni. Na, és milyen lekiiemerettel veszi át az érmet az ilyen? ... (szerintem semmilyennel, de mindegy)
Érdekes, nekem rossz csípővel, edzés nélkül indulva meg sem fordult a fejemben, hogy ne menjek végig becsületesen, ahogy kell, de hát nem vagyunk egyformák. Nekem ez a jó érzés, hogy végigcsináltam, és megérdemlem az érmet.
A másik: a tolakodósok. Na, hát ehhez is pofa kell szerintem, itt is hangsúlyozom, hogy nem volt tétje, nem volt időmérés, és annyira sokat nem is kellett várni, hogy ne lehessen kibírni. Volt egy fehér pólós csapat... (valami Dekor)... na ők aztán nagy ívben letojtak minden sorban állót, és az utolsó akadálynál, ahol kissé feltorlódott a sor, ők előre mentek a csapattársukhoz, miszerint ők együtt vannak. (hát nem láttam a kötelet, amivel össze lennének kötözve.) max. 10 embert kellett volna kivárniuk, és ráadásul haladt a sor, de ők erre nem voltak hajlandók.
A célban az éremosztás után a vízosztáshoz is soron kívül, oldalról jöttek. Mert ő szomjas. Ja, mert más, aki rendesen sorban áll, ő nem??? Na, hagyjuk... nem láttam a pólójukról, hogy honnan jöttek, csak a keresztnevük virított a hátukon.
Vannak versenyzők, akik nem figyelnek a körülöttük lévőkre, csak mennek. Vagy nem várják meg, míg az előttük haladó végez. Ezek szabályosan fejbe rúgják a mellettük állót, ha az nem húzódik arrébb. Szomorú... Vagy amikor a 100 kilós emberke röhögve ugrált és ledobta magát, nem foglalkozva azzal, hogy mellette a negyed annyi súlyú gyerekek merre repülnek szét. Mondjuk ők legalább nem sérültek meg ha elestek, csak néztek mérgesen... nem esett jól nekik.
Vagy amikor az alagútban lassan araszolva haladtam, és hallom, a hátam mögött liheg a csajszi,és szid hogy nem tud haladni. (majd félreállok, nem? választott volna másik akadályt, max 3-an voltunk a 6 db csőben. Bele kellett volna nézni, vagy várni egy kicsit, de egyeseknek a türelem az nem erősségük.... )
Volt egy csajszi, szintén csapattal, aki nagyon ment volna a csapat után, kicsit erőszakosan mászott volna, nem érdekelte, hogy mellette elindultam. Erre én visszaléptem a földre, és magam elé engedtem, a következő szöveggel: -menjél nyugodtan, látom csapattal vagy, ne maradj le tőlük. Erre ment, de még annyit sem bírt kinyögni, hogy: köszi...
A harnadik: tele volt a pálya bogyókkal :-) Énszerintem az elkövetkező évben előre megcsináltam az összes szerencsémet, mert egyszerűen nem lehetett kikerülni, annyira tele volt a pálya. Gondolom, élő fűnyírót használtak :-))
A végén nagyon szép érmet kaptunk, a frissítőponton nem volt tumultus, mindenki el tudta venni az innivalót, és a végén amit kaptunk vizet, tökéletesen le volt hűtve a kellemes hőmérsékletre, hogy iható legyen, és jól essen a futás után.
2017. szeptember 7., csütörtök
Dm-es korrektort vennék
Persze hogy a Dm-ben. Szeretnék venni, de nem veszek. Pedig van a polcon kitéve, 3 db is a nekem megfelelő színárnyalatból.
De nem veszem meg, mert annyira össze van mocskolva, hogy szerintem ember nincs, aki ezért pénzt ad.
Pedig ki van téve a teszter, de egyes hígagyú emberkék mégis az eladásra szánt termékeket bontogatják és próbálgatják. Aztán persze, nem veszik meg. Nem tudom, mennyi ész kell ehhez?
Így kb. olyan, mintha 4 db teszter lenne kitéve.
Persze, újat nem hoznak. Valahol érthető. A gép azt jelzi, hogy van 4 db készleten. És nem fogy. És ha valaki csak a gép előtt ül rendeléskor (ami valószínű) akkor azt látja, hogy nem viszik, van készlet, tehát nem rendel, amíg nincs belőle fogyás.
Ezzel szemben a polcon selejt áru van, ami nem is fog elfogyni teljes áron.
És a kör bezárult. Továbblépés nincs. A 22-es csapdája. Hónapokig fennállhat ez a helyzet.
Pedig ez nem jó sem az üzletnek, sem a vásárlónak. Nekik nincs bevételük, a vásárlónak nincs terméke. Max elmegy a konkurenciához, vagy választ másik terméket. Ez dühítő.
Mi lenne a megoldás?
Szerintem egyszerű: A polcon lévő eladhatatlan termékeket le kell selejtezni (készlet=0) majd az új árut egyszerűen le kell ragasztani cellux-szal, vagy akármivel, hogy ne lehessen felbontani, ha már gyárilag képtelenek normális fóliát rátenni, valamint egyes emberek nem ismerik a teszter funkcióját.
De nyilván, ezt nem én fogom megmondani, hogy mi legyen. Van ott üzletvezető vagy akárki, aki dönt ebben.
Nálam az lesz a megoldás, hogy megvárom míg az új üzletüket megnyitják, ott valószínűleg új árukészlet is lesz. Na ott vásárolok majd 2-3 db-ot, hogy legyen itthon tartalék, és legközelepbb ne kerüljek már ilyen patt helyzetbe, mint most. Ráadásul mind a két helyi üzletben ugyanezt tapasztaltam.
(az az igazság, hogy ragaszkodom ehhez a Dm She korrektorhoz, mert színben is, és minőségben is teljes mértékben megfelelt. Hiába mentem át a Rossmannba, és vettem, ott egy hasonlót, az a nyomába sem ér a Dm-esnek.)
De nem veszem meg, mert annyira össze van mocskolva, hogy szerintem ember nincs, aki ezért pénzt ad.
Pedig ki van téve a teszter, de egyes hígagyú emberkék mégis az eladásra szánt termékeket bontogatják és próbálgatják. Aztán persze, nem veszik meg. Nem tudom, mennyi ész kell ehhez?
Így kb. olyan, mintha 4 db teszter lenne kitéve.
Persze, újat nem hoznak. Valahol érthető. A gép azt jelzi, hogy van 4 db készleten. És nem fogy. És ha valaki csak a gép előtt ül rendeléskor (ami valószínű) akkor azt látja, hogy nem viszik, van készlet, tehát nem rendel, amíg nincs belőle fogyás.
Ezzel szemben a polcon selejt áru van, ami nem is fog elfogyni teljes áron.
És a kör bezárult. Továbblépés nincs. A 22-es csapdája. Hónapokig fennállhat ez a helyzet.
Pedig ez nem jó sem az üzletnek, sem a vásárlónak. Nekik nincs bevételük, a vásárlónak nincs terméke. Max elmegy a konkurenciához, vagy választ másik terméket. Ez dühítő.
Mi lenne a megoldás?
Szerintem egyszerű: A polcon lévő eladhatatlan termékeket le kell selejtezni (készlet=0) majd az új árut egyszerűen le kell ragasztani cellux-szal, vagy akármivel, hogy ne lehessen felbontani, ha már gyárilag képtelenek normális fóliát rátenni, valamint egyes emberek nem ismerik a teszter funkcióját.
De nyilván, ezt nem én fogom megmondani, hogy mi legyen. Van ott üzletvezető vagy akárki, aki dönt ebben.
Nálam az lesz a megoldás, hogy megvárom míg az új üzletüket megnyitják, ott valószínűleg új árukészlet is lesz. Na ott vásárolok majd 2-3 db-ot, hogy legyen itthon tartalék, és legközelepbb ne kerüljek már ilyen patt helyzetbe, mint most. Ráadásul mind a két helyi üzletben ugyanezt tapasztaltam.
(az az igazság, hogy ragaszkodom ehhez a Dm She korrektorhoz, mert színben is, és minőségben is teljes mértékben megfelelt. Hiába mentem át a Rossmannba, és vettem, ott egy hasonlót, az a nyomába sem ér a Dm-esnek.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)