Mit vegyek fel ha futni megyek? - Futásöltözet nőknek, lassú futóknak, őszi és téli

2024.11.05. Kiegészített: új táblázat itt. !!!

Pontosabban: futásöltözet nőknek, lassú futóknak, és lassan futó nőknek, egészen pontosan: nekem :-)

Feltételezem, nem vagyok egyedül, akinek gondot okozott, hogy mit vegyek fel a futáshoz, hogy jó legyen, ne fázzak, de ne is legyen túl melegem. Nem is olyan egyszerű ez a kérdés. Olvastam én erről, korábban, több futó oldalon is felmerül ez a téma, és okos dolgokat lehet olvasni erről.

-Az első az, hogy induláskor kissé fázni kell, később, ha bemelegszünk, akkor jó lesz.

-A második az, hogy ezt mindenkinek egyénileg kell kitapasztalni, mert az embereknek eltérő a hőérzetük, a futássebességük, és hogy kinek mi a jó, ez egyénileg változik. Ezzel egyet is értek. Ezért szedtem össze a saját tapasztalatomat, még ha nem is e szerint öltözik valaki, némi támpontot azért adhat.

A futópályán, ahol futok, ugyanabban az időben látok embereket rövidnadrágban, rövidujjúban, sapka nélkül, ugyanakkor másokat dzsekiben, mellényben, sapka-sálban futni. Ez is bizonyítja, hogy emberek hőérzete között mekkkora különbségek vannak.

Találtam én is a neten különféle ajánlásokat, ami baj volt ezekkel, hogy szerintem férfi állította össze, aki ráadásul gyors futó. Vagyis, jóval gyorsabb, mint én, így nyilván másképp kell öltözködnie.
Én lassú vagyok, tudom. A futópályán a férfiak, és a tőlem fiatalabb nők mind megelőznek. Hogy konkrét számokat is mondjak, az én átlagom a "pace" az kb. 7:50 km/perc. Vagyis általában a futásom a 7:10 és a 8:10 km/perc közé esik, mikor hogy bírom :-) És bár egyre kevesebbszer, de azért előfordul, hogy belesétálok. Általában 4 km-t szoktam futni ilyen tempóban. (vagy max. 5-öt, ha nagyon jól megy :-))

És ehhez az alábbiak szerint öltözködöm:
(a képre kattintva jól olvasható)

Futóöltözet -2 és + 12 fok között, lassú futóknak :-)

A táblázatban a hőmérséklethez szélcsendes, vagy enyhe szeles időjárás tartozik. Ha erős szél fúj, akkor kicsit hidegebbnek érezzük a levegőt, ezért vannak a "ferde vonalak" vagyis a szél dönti el, hogy vastagabb, vagy vékonyabb ruhát vegyek fel.

Mindenkinek ajánlom, ezt a módszert, amit én is csináltam, hogy minden futás után feljegyeztem az időjárást, az öltözetet, és megjegyzést fűztem hozzá, hogy komfortos volt, vagy nem. Utólag ebből már könnyű volt összeállítani a saját táblázatomat.
(az endomondo.com oldalon lehetőség van minden sportteljesítményhez megjegyzést fűzni, én ott gyűjtöttem össze a tapasztalataimat. Így egy helyen van minden, a futások, és a megjegyzések is, bármikor visszakereshető. Ráadásul be lehet állítani úgy is, hogy csak én lássam)

Még annyit hozzáfűznék a táblázathoz, hogy nem mindenről találtam megfelelő képet, próbáltam azért hasonlót keresni. Ezért kicsit részletezem, hogy pontosan mit értek a táblázatban bemutatott öltözetek alatt.

Téli futónadrág: Igazából létezik ettől vastagabb változat is, ami ki van bélelve a comb részénél szélálló anyaggal. Én még az ilyen nadrágomat nem vettem elő, nekem a téli nadrág az egy vastagabb, belül kissé bolyhos futónadrág, amit az Aldiban vásároltam.
Őszi futónadrág: Ez egy kicsit vastagabb anyagból készült futónadrág, ami nem bolyhos belül. Lidl-ben vásároltam.
Nyári hosszúnadrág: Ez a normál, vékony futónadrág anyagú, a szár hossza a fontos, ez leér rendesen a bokáig. Nekem kettő ilyen van, egy színes, és egy sima fekete.

Aláöltözet, hosszúujjú: Vékony technikai anyagú, egészen a testhez simuló póló, az ujja hossza a kézfejemig ér. Aldis.
Aláöltözet, rövidujjú: Vékony technikai anyagú, egészen a testhez simuló póló, az ujja hossza a könyököm felé ér. Aldis ez is, de nem itthon vásároltam.

Téli hosszúujjú póló: Ebből is kettő van, mindkettő Lidl-es, puha, kellemes anyaga van, viszonylag vékony, de belül kissé bolyhos. Az ujját rá tudom húzni a kézfejemre, van egy nyílás a hüvelykujj számára. Nagyon praktikus.

Vékony hosszúujjú póló: Ez egy egészen vékony, őszi futáshoz tervezett póló, kapucnival. Az ujja ennek is lehúzható a kézfejre. Nagyon szeretem, sajnos ebből csak 1 db van, a Lidl-ben vásároltam.
Rövid ujjú póló: itt általában a versenyeken kapott tecnikai anyagú rövidujjúkat szoktam használni.

Futókabát: egy nem túl vastag, de szélálló kabát, olyan softshell-szerű anyaga van. Az Aldiban vettem.
Vékony futódzseki: egészen vékony anyagú, szélálló, és egészen picikére összehajtható könnyű dzseki. Eső ellen is véd. A Decathlonban vettem.

Sapka, kesztyű, fejpánt: A futósapka olyan, ami rásimul a fejre. (néha úszósapkának hívom :-)). Az Aldiban vettem, a kesztyűvel és a fejpánttal együtt. Hasonló az anyaguk, (légáteresztő, belül olyan frottír-szerű) és egyforma a színük.

Nyaksál: ez az egész vékony csősál, ami sapkának, fejpántnak és sálnak is használható, és ami többféle színben is kapható a Decathlonban. Én futáshoz a nyakamba teszem, és ha szükséges, felhúzom az államra. (én nem szeretem, ha a szám előtt van valami anyag, de akár maszknak is használható)

Zokni: futózokniból több is van, Aldiban, Lidlben, Decathlonban, és futóboltban is vásároltam már. Van titok, nagyon rövid, picit hosszabb, és térdzoknim is. Ami fontos, hogy ne legyen érezhető a varrás, és ne szorítson sehol. A kedvenceim az Aldis, Lidles zoknik.

És ami a táblázatból kimaradt: alap egy jó futó sportmelltartó. Nekem egy régi Adidas vált be nagyon, de meglepetésemre az egyik Aldis is teljesen megfelelő. (ebből gyosran visszamentem, vásároltam többet is)

Na, meg a cipő. Egy jó futócipő kincset ér :-) Nekem van egy régebbi aszfaltos, az Asics, ami valahogy nem igazán jött be, van egy új aszfaltos, a Brooks, amit számítógépes lábállásvizsgálat után vásároltam, és imádok benne futni, van egy terepes, az Adidas, és van a Spartanos cipőm, a Decathlonból.

Ja, és hidegben azért egy zsebkendő legyen a zsebben :-) Na, meg az elmaradhatatlan futóóra. (plusz még futóöv, ha kell, és zene) De ez már csak ráadás :-)

Természetesen ezt a táblázatot folytatni fogom, és jövök majd a tavaszi-nyári öltözet tapasztalataival.

Tortelloni paradicsomszószban

Ezt a kaját nemrég fedeztük fel :-) de mostanában sűrűn készítem, mert imádjuk :-) Egyszerű, és gyorsan elkészíthető vacsora, és egy finom vörösborral kiegészítve jól csúszik.

Leírom, hogy szoktam elkészíteni. Egyébként fogalmam sincs, hogy ezt a tortellonit valójában hogy kell fogyasztani, én így találtam ki, és nekem/nekünk így ízlik nagyon.

És most fogok egy is reklámot csinálni az Aldinak - kár, hogy nem fizetnek érte egy fillért sem :-)

Szóval, az Aldiban vásárolom az alap tortelloni tésztát. Ilyet:

Ebből létezik 3 féle ízesítés, húsos, sajtos és spenótos. Mindhárom finom. A hűtőpultban kell keresni, mert van másféle tortelloni is az aldiban, a konzervek között, de az nem ízlett annyira, úgyhogy a hűtőpultost kell venni. (1 csomag-2 adag kb.)

Kell még venni hozzá hámozott paradicsom konzervet, a legjobb a darabolt. Kábé ilyen:

 

Mondjuk, ez pont Penny-s, de részletkérdés :-). Finom ez is, lényeg, hogy olasz legyen. Meg veszek még reszelt sajtot. (Aldis vagy Penny-s, talán ez utóbbi egy kicsit finomabb, kinek hogy...)

A többi hozzávaló általában van otthon. 

Szóval: 2-3 gerezd fokhagymát apróra vágok, majd egy kis olíva olajon megdinsztelem. (imádom az olívás fokhagymának az illatát, mindig jól megszagolgatom :-)) 

Ha már megpuhult a fokhagyma, akkor ráöntöm a paradicsom konzervet. Ízesítem sóval, bazsalikommal, oregánóval, és lehet, hogy szentségtörés, de egy kis cukrot is szoktam rakni bele. Tényleg keveset. Ezt összerottyantom. 

Közben felteszek egy fazék vizet forrni, és ha felforrt, beleteszem a tortellonit. 2 percig kell főzni! Hangsúlyozom: kettő percig!!!

Utána szűrővel átszedem a paradicsomszószba, és összekeverem. Kiszedem a tányérba, jól megszórom a reszelt sajttal, és a tetejére kis őrölt borsot szórok. (nálam most színes bor van a borsőrlőben, az nem olyan erős, mint a feketebors, de ugyanolyan finom)

És kész, lehet fogyasztani.

Próbáljátok ki, gyors vacsinak tökéletes!

Amatriciani tészta - itthon

Én bevallom, korábban azt sem tudtam, hogy létezik ez az amatriciani tészta, Rómában találkoztam vele először. Rögtön meg is kóstoltam. És ízlett.
Így hát nem lehet csodálkozni azon, hogy itthon is megpróbáltam elkészíteni.
Persze, tudom, ez nem lesz egészen olyan, mint az olasz - de nekem ízlik, úgyhogy azóta már többször is elkészítettem, a saját, itthoni változatot.

Szerintem nagyon egyszerű.

Először is veszek (az Intersparban, vagy máshol) egy csík füstölt tokaszalonnát. Ezt csíkokra vágom, és egy kis olívaolajon megsütöm. (amúgy ezt a fajta szalonnát bagyon szeretem tojással is, mert megsütve olyan finom, zamatos íze lesz)

Közben odateszek egy lábosban tésztát főzni, én a spagettit szeretem hozzá, de más tészta is jó.

Amikor a szalonna megsült, ráborítok egy konzerv darabos paradicsomot. Egy kicsit főzöm, ízesítem. Mehet bele só, pici cukor ha szükséges, szoktam beletenni bazsalikomot, oregánót, őrölt borsot. Ha jónak ítélem a mártás ízét és sűrűségét, akkor beleteszem a megfőtt tésztát. Az olaszok al dente szokták főzni, én megfőzöm rendesen, magyar módra, úgy, ahogy a tasakján írják. Átszedem a vízből a mártásba, elkeverem, majd leveszem a tűzhelyről.

Tányérba szedem, és jól megszórom reszelt sajttal.

Nem olyan, mint Rómában volt, de magyarhoz képest nagyon finom. Imádom :-)


Egyépbként eszembe jutott erről egy sztori: Még középiskolába jártam, (valamikor a 80-as években) amikor az egyik osztálytársam, egy fiú megkérdezte tőlem, hogy szeretem-e a milánói makarónit. Mondom, nem ettem még olyat. (ami mai szemmel furcsa, de mi tényleg nem ettünk akkoriban ilyen külföldi kajákat)
Erre azt mondta a fiú, hogy ő szokott ilyet készíteni otthon, és próbáljam ki, mert nagyon egyszerű, és finom. Elmondta a receptet: -főzd meg a makarónit, szedd ki egy tálba, szórj rá kockára vágott sült szalonnát, és önts rá paradicsom ivólevet (házit, mert akkor még csak az volt) És ennyi.
Kipróbáltam. Nem volt rossz, de annyira nem fogott meg, hogy odáig legyek érte. Csak úgy eszembe jutott.
Van benne némi hasonlóság az amatriciáni tésztával :-)

Egy aranyos párbeszéd :-)

Pár évvel ezelőtt az iskolában egészségnapot hirdettek, ahol mindenféle egészséges ételt készítettek a gyerekek, amit meg lehetett kóstoni. Ott hallottam az alábbi párbeszédet:

Tanár néni, belekukkant a tálba: -Jaj, de jól néz ki! Ez hordós káposztából készült?
Kislány: -Nem, nem abból, hanem savanyú káposztából.

:-)

Krynica Zdrój és Spartan Sprint élménybeszámoló - 2

No hát akkor a verseny...
Ez úgy kezdődött, hogy regisztráltam, és bíztam abban, hogy helyrejövök addigra, amikor ezt teljesíteni kell. Aztán persze, nem olyan ütemben gyógyult a bokám... erről írtam korábban.

A versenynaphoz közeledve még az is megfordult a fejemben, hogy eladom a nevezést, de aztán valahogy nem tettem meg. Bíztam a lehetetlenben :-)

Semmit nem tudtam edzeni, de azért belöktem a kocsiba a Spartanos cuccaimat. Hogy majd meglátom, mi lesz.

Amikor pénteken lesétáltunk a fesztiválterületre, és megláttam a start kaput, mögötte meg a sípályára meredeken felvezető utat, azt mondtam, hogy na ne... ezt nem gondolhatják komolyan, hogy én oda felmászok.... :-)

Aztán jöttünk-mentünk, kirándultunk, én azért éreztem a bokámat esténként, de reggelre mindig helyrejött.  Akkor már hajlottam arra, hogy csak nekifutok én annak a hegynek, legfeljebb kiszállok, ha annyira nem bírom. Verseny előtti este eldöntöttem ezt, és előkészítettem a futócuccaimat.

És akkor mi történik? Komolyan mondom, nemis én lennék...
Hajnalban arra ébredtem, hogy húzza a görcs a vádlimat. De nem akárhogy. Alig bírtam kilazítani. Reggel felkeléskor is éreztem még a fájdalmat, amit a görcs okozott. Na, ebből nem lesz indulás - és kezdtem beletörődni, hogy a sors nem akarja, hogy én ezen a versenyen elinduljak. Fel sem vettem a futócuccot.

Barátnőm miatt persze elmentünk a helyszínre, mert ő indulásra kész volt. Azért én is felvettem a rajtcsomagot, hogy legalább ennyi maradjon meg emléknek. Egy nagyon kedves magyar fiatalember volt a regisztrációnál, aki jó versenyzést kívánt. Köszönöm - mondtam, Jó lenne - gondoltam.

A futamunk 15.00-kor indult, rengeteg időnk volt még délelőtt nézelődni, és szurkolni a Super (13+ km táv) indulóinak.

Szinte egész délelőtt maszíroztam, lazítottam a vádlimat. Valahogy egyre jobb lett. Dél körül már szinte nem is éreztem a görcsöt, akkor eldöntöttem, hogy mégis elindulok. Azzal a feltétellel, hogy ha nem bírom, akkor kiszállok.
Elmentem parkolóba a kocsihoz, és átöltöztem. Persze, az egy dolog, hogy kocsiban nem túl kényelmes öltözködi, de mikor máskor tekeredjen rám úgy a futótop, hogy se fel, se le ne tudjam venni, mint akkor ott? :-D
Annyira nem volt vicces a helyzet, de egy kedves lengyel hölgy látta a problémát, és segített kitekerni :-)
Még gyorsan ettem valamit, jól be tape szalagoztam a bokámat, aztán hamar elérkezett a 15.00 óra, a rajtunk időpontja, és én ott találtam magam a rajtzónában. Több, mint 1 év kihagyás után, újra a Spartan Race-n. A táv 5+ km, és 20+ akadály.
Itt nem volt közös bemelegítés, és nem csinált olyan hangulatot a spíker, mint a hazai versenyeken. De azért jó volt az indítás. (bár sokat nem értettem belőle :-))
Jött a piros füst, és indult a mezőny, hegynek fel.

    

Azt azért megjegyzem, hogy szerintem ez a fotó nem igazán adja vissza a valóságot, élőben valahogy sokkal meredekebb volt. Ez a szakasz rögtön az elején sokat kivett belőlem, lihegtem, alig kaptam levegőt, ráadásul minden lépésemre figyelnem kellett.
Aztán valahogy felértünk az emelkedő tetejére, onnan be az erdőbe, és ott mindenki elkezdett futni, mégiscsak egy verseny lenne ez, vagy mi...
Onnan már kicsit lejtett az út, és futható volt, tehát én is megpróbáltam óvatosan szedni a lábaimat. Meglepetésemre szépen, fájdalom nélkül ment. (gondolom a tape szalag is segített). Tehát kocogtam (mert futásnak azért nem lehetett nevezni) Közben utolért a következő futam, akik 15 perccel utánunk indultak. Engedtem őket elmenni.

Volt egy palánk, amire megmondom őszintén, nem emlékszem de valószínüleg segítséggel átmentem. :-) Aztán egy gerenda, ami mellett nem volt senki. Átfutott az agyamon, hogy simán kikerülhetném . de egy spartan versenyző ilyet nem tesz. Megpróbáltam, nem sikerült. De jött egy kedves versenyzőtársam, és segített. Ezután jött az egyik kedvenc akadályom, az OUT, meg rögtön utána az OU. Ezek nem túl magas palánkok, amin felette, alatta és a rajta lévő ablakon át kellett átmenni. Már a végére egy kicsit sokalltam a palánkokat, de itt kezdtem jól érezni magam.

Aztán persze jött a majomlétra, ami nekem burpee. (ha nem tudom megcsinálni az akadályt, akkor 30 db négyütemű fekvőtámasz a büntetés, annyival kiegészítve, hogy közben a mellkasnak is érintenie kell a talajt. Ezt hívják burpee-nek.) Fárasztó :-) Ráadásul a gyenge bokám miatt az egyensúlyt sem sikerült teljesítenem. Ezután volt egy frissító pont, jólesett a pihenő, meg a folyadék, aszalt gyümölcs, stb.

A ferde falra így sár nélkül könnyedén felmentem, majd egy jó nagy kőgolyót kellett elcipelni egy pontig, és vissza. Itt már együtt mentem egy itt megismert magyar indulóval, a tempónk hasonló volt, és tudtunk segíteni egymásnak, ha kellett.
Jött a nagy tepsi (kerék nélküli talicska? :-)), ami jól meg volt pakolva földdel, ezt kellett egy kötél segítségével  magamhoz húzni, majd vissza a kiindulási helyére. Ezután ferde fal, sajnos, még mindig nem megy egyedül, de volt segítségem, így sikerült átjutni rajta.

Ezután szögesdrót, kúszni kellett alatta, elég hosszú volt, kúsztam, gurultam, majd megint, és lassan a végére értem.

Ezután egy 6 láb (kb. 180 cm) magas palánk következett, itt a barátnőm bevárt, és arra figyeltem fel, hogy kiabál nekem: -Gyere, gyere, már alig vannak a pályán! Mondom micsoda??? hát hol van az a rengeteg ember, amit megszoktam a Spartan versenyeken? (kiderült, hogy csak 2 futam indult a Sprinten, így tényleg a mezőny végén voltunk)
A palánkon átjutni segítettünk egymásnak, majd kavicsokkal jól megpakolt vödör cipelése következett. Hát, és alig bírtam, hol ölben vittem, hol a vállamon, mentünk egy szép kört vele, és nagyon örültem, amikor végre letehettem. Pedig szép új vödrök voltak, tetővel, lehetett akárhogy forgatni, nem esett ki belőle a kavics.

Ezután következett a jéghideg hegyi patak, éppen jókor jött, kellemesen hűtötte a bokámat. Persze, volt itt is akadály, mégpedig egy palánk, ami beért a vízbe, és alatta átbújva lehetett csak tovább menni. Majd fel kellett jutni egy beton falon, vízzel szembe, ráadásul csúszott is. (mini vízesésen) Ráadásnak beraktak ismét egy szögesdrótot, picit magasabbat, mint az előző, viszont ezt most itt a patakban.

Átmentünk az alagúton (még mindig a patakban) és beértünk a fesztivál terület közelébe. Itt várt a családom bíztattak, fotóztak. Csak annyit mondtam: -Megvagyok, egyben vagyok :-) és amikor ezt kimondtam, megbotlottam egy kőben, majdnem elestem, mire a fiam: -Na, csak ne bízd el magad :-) Még most jön a neheze.
És itt fáradt voltam már, nagyon. Annyira, hogy az ezután következő függőleges hálós falon már igencsak kellett kapaszkodni, alig bírtam átjutni rajta, pedig máskor ez a mászás meg se kottyan.
Ezután rögtön egymás után, kötélmászás (esélytelen, 30 burpee), dárdadobás, ami persze, hogy nem talált. Pedig itt is bíztatott a kedves magyar önkéntes. Burpee, de itt olyan éles kavicsos volt a talaj, hogy egyáltalán nem volt könnyű lenyomni a 30 db-ot. Sokat pihentem közben, már alig bírtam felállni, de még mindig nem volt vége.

Itt készült rólam egy hivatalos fotó. Mondta a fotós, hogy dobás előtt egy szép mosolyt kérek! Hát én mosolyogtam szépen. Legalábbis meg voltam győződve róla, hogy szépen mosolygok :-) Aztán később, amikor megláttam a képeket, szembesültem vele, hogy nem mosoly volt az... sokkal inkább egy vicsor :-D  Na, jó, nem kell magyarázni, itt már erősen látszott rajtam, hogy fáradt vagyok, de kűzdök keményen :-) 

Ez volt az a pont, ahol legszívesebben abbahagytam volna, de azt mondtam magamnak, hogy itt már nem adom fel. Ha idáig eljöttem, végig is megyek.

Jött a zsákfelhúzás, ami szerencsére sikerült, és ez egy kis erőt is adott nekem. (azért meg kell említenem, hogy kedves volt az önkéntes, mutatta, hogy melyiket válassazam. (nem volt egyforma a súlyuk a zsákoknak) azért nem volt könnyű ez sem, de sikeresen teljesítettem az akadályt, és mehettem tovább.

Ezután persze megint két olyan akadály jött egymás után, amiket még esélyem sincs teljesíteni, a Z-fal és a multirig. Ismét lenyomtam a burpee-ket, persze nem volt egyszerű, a végén már egyesével csináltam, és sokat pihentem közben. De meglett, ha nehezen is, és mehettem az A-cargo-ra, ami egy magas, háztető alakú hálós állvány. Itt csak mászni kell, és kapaszkodni, majd átugrottam a tüzet, és ott voltam a célban, ahol a nyakamba akasztották az érmet.

El se hittem, hogy sikerült teljesítenem, így edzés nélkül, gyenge bokával. Azt meg kell hagyni, a bokám tényleg jól bírta a gyűrődést, örültem, hogy végre tudok fájdalom nélkül futni, még ha lassan is. Az órám szerint kb. 6 km volt a táv, és összesen 3 órát töltöttem a pályán.

Íme a hivatalos pályarajz.

Ez pedig az érem, amiért kűzdöttem. Megdolgoztam érte, rendesen.

Célba érkezés után csináltunk pár fotót, majd zuhanyoztunk, átöltöztünk, (jó, hogy már alig voltak, nem kellett sorba állni, ez az előnye, ha a mezőny végén ér be az ember :-)) utána pedig beültünk az autóba, és elindultunk hazafelé.

Light box feliratok

Már régóta szerettem volna egy ilyen light boxot. Csak mert teszik.
Sikerült beszerezni egyet, egy nem túl nagyot, éppen olyat, aminek még találtam helyet a polcon.

Elsőnek kiírtam, hogy "SWEET HOME" Erre pár nap múlva B. mint valami kis manó (vagy mint a nyomda ördöge) :-) összekeverte a betűket:

Ezután nem sokkal átírtam, mivel reggel, amikor felkeltem, egyből oda néztem, és szívesebben láttam napindítónak ezt a feliratot: 

"HAVE A NICE DAY"

Aztán megint B. alkotott, mégpedig ezt:

                                     

Azután pedig ezt:

Ezután már én írtam át. Hogy miért? Talán azért, hogy jelezzem, menjen el időben aludni, és hagyjon engem is :-)
Most ez van kint:

És hogy meddig?
Azt nem tudhatom, mert bármikor jön egy ötlet, egy sugallat... és már írjuk is át. :-)

Mézeskalács sütés videó

Ezt a mézeskalács receptet egyszer már leírtam, méghozzá itt:
http://simsi-irasai.blogspot.com/2014/12/

Most pedig készítettem hozzá egy videót is.
Mégpedig azért, mert még mindig sokszor hallom innen-onnan, hogy a mézeskalács sütés az bonyolult, meg hogy nem sikerül, kemény lesz, stb. 
Ezért gondoltam, hogy egy videón bemutatva kiderül, hogy egyáltalán nem egy ördöngősség.

Itt megnézhetitek:
https://youtu.be/CWXqNa49-mM

Sajnos, elkövettem azt a hibát, hogy nem kapcsoltam ki a telefonomon az automatikus forgatást, ezért álló képet vett fel, pedig én fektetve akartam, és sajnos, nem ellenőriztem, mert úgy gondoltam, hogy ha én fektetve rögzítem fel a gépet, akkor az úgy is marad. Hát nem. :-) A telefon önálló életet él :-) 

Érdekes módon a legutolsó snittet már fekvő formátumba vette fel, pedig ugyanúgy rögzítettem, ahogy az előző felvételeknél is. 
Mondom én, hogy a mai telefonoknak önálló akaratuk van :-D

Mindegy, ki kellett volna kapcsolni a forgatást, ebből megtanultam.

Viszont kipróbáltam az új Bosch konyhagépemet. Ehhez a tésztához kiválóan alkalmas.

Bosch Mum 48R1

És a leírás mégy egyszer, hogy itt is meglegyen:

Hozzávalók: 1/2 kg liszt, + még kb. 25 dkg, ha ragadna a tészta, és nyújtáshoz, szórni 15 dkg cukor 15 dkg méz kb. (virágméz tökéletes hozzá) 1 RAMA (25 dkg) 2 tojás, felverve 1 kiskanál szódabikarbóna 1/2 csomag sütőpor (7 dkg) 1,5 kiskanál mézes fűszerkeverék (én Kotányit szoktam venni) Ezt mindet összegyúrjuk, hogy sima, nem ragadós tésztát kapjunk. Egy kis pihentetés a hűtőben jót tesz neki, akár 24 órát is állhat, de anélkül is jó. Kb. 3 mm vékonyra nyújtjuk, kiszaggatjuk, a tetejére cukormázas díszítés helyett M&M cukorkát tehetünk, kinek hogy tetszik. (Az M&M kiválóan helyettesíthető a Lidlben vagy Aldiban kapható hasonló mázas cukorkával. A Pennyben is van, de az apróbb szemű) A sütésre nagyon kell figyelni, hamar megsül. Az én sütőmben (Zanussi) ez 175 °C, és 8 perc, alulról a második rácson. Akkor jó, ha felül még hóka, de az alja világosbarna. Ekkor még nagyon puha a süti, de ahogy hűl, úgy keményedik egy kicsit. Ez így egy puha, nagyon finom mézeskalácssüti lesz. Ha keményebbet és ropogósabbat szeretnél, akkor lehet, tovább kell sütni. Mi így szeretjük, puhán. Dobozban sokáig eláll.