1. Normális bringás: Tud közlekedni, tudja, mikor hol, milyen
sebességgel haladjon, emiatt egyáltalán nem zavaró. A járdán csak akkor megy,
ha nincs más lehetősége, de itt is normális sebességgel közlekedik, vigyáz a gyalogosokra,
nem csenget le senkit. Egyszóval olyan bringás, akit igazán észre sem veszünk,
hogy van.
2. Profi bringás: Ők azok, akik igazán
tudják kezelni a kerékpárjukat, és tudják, hogy mire képesek. Legtöbbször az
úttesten haladnak, nagyobb sebességgel, mint az átlag bringás. Viszont tudnak
biztonságosan közlekedni, és járdára soha nem mennek fel, gyalogost soha nem
riogatnak.
3. Kocabringás: Az egyik legrosszabb.
Azt hiszi, hogyha kihozza a kerékpárját, akkor az ugyanaz, mint amikor
gyerekkorában a parkban biciklizett. Fél közlekedni, a szabályokat nem ismeri,
az úttestre soha nem megy le, mert fél az autóktól, emiatt legtöbbször járdán
teker. A kerékpárt nem tudja biztonságosan irányítani, kilengése nagy. Aki
útjába kerül, lecsengeti, és elvárja, hogy mindenki félreugráljon előle. Annál
is inkább, mert kétszer akkora széles hely kell neki, mint egy normál
bringásnak. Ha ketten mennek, egymás mellett tekernek, beszélgetnek, és
elfoglalják a teljes járdát, vagy kerékpárutat, nem figyelnek a többi
közlekedőre.
4. Kényszerbringás: Ő nem akar, (vagy
nem tud) fizetni a közlekedésért, úgy gondolja, hogy van biciklije, akkor azzal
közlekedik.Csak éppen a szabályokat nem ismeri. Általában siet, mert késésben
van, tehát a sebesség megvan, csak éppen közlekedni nem tud. Az autóktól fél, tehát úttestre soha nem megy, de a járdán hasít. Természetesen agresszíven
csenget, és elvárja, hogy mindenki utat adjon neki, mert ő siet, és különben
is, utálja, hogy tekernie kell. Különösebben az sem zavarja, ha a gyalogos
frászt kat tőle, amikor nagy sebességgel elhajt mellette.
5. Hétvégi bringás család: Elviszik a
gyereket biciklizni, de nem a játszótérre, hanem a járdára, vagy a
kerékpárútra. Megy a gyerkőc a kis pótkerekes biciklijével, lehetőleg a járda,
vagy kerékpárút közepén, sebességge, mint az ólomcsiga, apuka meg anyuka
jobbról – balról kiséri, kissé lemaradva. A gyerkőc emiatt többször néz hátra,
mint előre. Természetesen az egész utat lefoglalják. Arrébb nem mennek, és ha
valaki utat kér, mert gyorsabb, mint ők, vagy netán beszól, hogy más is közlekedne,
akkor apuka-anyuka fel van háborodva, miszerint nekik is joguk van használni a
kerékpárutat. (igen, joguk van, de nem így)
6. Nyugdíjasok: Ők igazán nem sok vizet
zavarnak, lassan, megfontoltan
közlekednek, ha szükséges, leszállnak a kerékpárról, és toljánk.
Látszik, hogy évtizedek óta kerékpárral járnak. Az út szélén, lehúzódva
közlekednek, sem járdán sem kerékpárúton
zavarnak senkit.