2015. március 27., péntek

Biciklisek típusai – az én meglátásom szerint



1.      Normális bringás:  Tud közlekedni, tudja, mikor hol, milyen sebességgel haladjon, emiatt egyáltalán nem zavaró. A járdán csak akkor megy, ha nincs más lehetősége, de itt is normális sebességgel közlekedik, vigyáz a gyalogosokra, nem csenget le senkit. Egyszóval olyan bringás, akit igazán észre sem veszünk, hogy van.

2.      Profi bringás: Ők azok, akik igazán tudják kezelni a kerékpárjukat, és tudják, hogy mire képesek. Legtöbbször az úttesten haladnak, nagyobb sebességgel, mint az átlag bringás. Viszont tudnak biztonságosan közlekedni, és járdára soha nem mennek fel, gyalogost soha nem riogatnak.

3.      Kocabringás: Az egyik legrosszabb. Azt hiszi, hogyha kihozza a kerékpárját, akkor az ugyanaz, mint amikor gyerekkorában a parkban biciklizett. Fél közlekedni, a szabályokat nem ismeri, az úttestre soha nem megy le, mert fél az autóktól, emiatt legtöbbször járdán teker. A kerékpárt nem tudja biztonságosan irányítani, kilengése nagy. Aki útjába kerül, lecsengeti, és elvárja, hogy mindenki félreugráljon előle. Annál is inkább, mert kétszer akkora széles hely kell neki, mint egy normál bringásnak. Ha ketten mennek, egymás mellett tekernek, beszélgetnek, és elfoglalják a teljes járdát, vagy kerékpárutat, nem figyelnek a többi közlekedőre.

4.      Kényszerbringás: Ő nem akar, (vagy nem tud) fizetni a közlekedésért, úgy gondolja, hogy van biciklije, akkor azzal közlekedik.Csak éppen a szabályokat nem ismeri. Általában siet, mert késésben van, tehát a sebesség megvan, csak éppen közlekedni nem tud. Az autóktól  fél, tehát úttestre soha nem megy, de  a járdán hasít. Természetesen agresszíven csenget, és elvárja, hogy mindenki utat adjon neki, mert ő siet, és különben is, utálja, hogy tekernie kell. Különösebben az sem zavarja, ha a gyalogos frászt kat tőle, amikor nagy sebességgel elhajt mellette.

5.      Hétvégi bringás család: Elviszik a gyereket biciklizni, de nem a játszótérre, hanem a járdára, vagy a kerékpárútra. Megy a gyerkőc a kis pótkerekes biciklijével, lehetőleg a járda, vagy kerékpárút közepén, sebességge, mint az ólomcsiga, apuka meg anyuka jobbról – balról kiséri, kissé lemaradva. A gyerkőc emiatt többször néz hátra, mint előre. Természetesen az egész utat lefoglalják. Arrébb nem mennek, és ha valaki utat kér, mert gyorsabb, mint ők, vagy netán beszól, hogy más is közlekedne, akkor apuka-anyuka fel van háborodva, miszerint nekik is joguk van használni a kerékpárutat. (igen, joguk van, de nem így)

6.      Nyugdíjasok: Ők igazán nem sok vizet zavarnak, lassan, megfontoltan  közlekednek, ha szükséges, leszállnak a kerékpárról, és toljánk. Látszik, hogy évtizedek óta kerékpárral járnak. Az út szélén, lehúzódva közlekednek, sem  járdán sem kerékpárúton zavarnak senkit.