2008. szeptember 30., kedd

Bátorság

Volt a rendezvényen egy felfújható mászófal. Az én gyermekem kitalálta, hogy ő mászni akar. Ez csak annyiból volt furcsa, hogy a játszótéren a kis falon max. két fogásig jut fel, és onnan már lejön, ez meg egy szép magas mászófal volt....de nem számít, ha a gyerek mászni akar, akkor meg kell adni neki a lehetőséget.
Nem voltak sokan, így hát beálltunk az egyik sorba. Előttünk kisebbek, meg lányok olyan ügyesen felmásztak, mutattam is a gyereknek, hogy látod, oda kell lépni, keresni a jó fogást, felhúzni, kilökni magadat, látod, ők ügyesek, te is az leszel.
Amikor már csak ketten voltak előttünk, az én édes kisfiam kijelentette, hogy ő úgy érzi, hogy mégsincs annyi bátorsága, hogy felmásszon, és menjünk. -Sehova- mondom én, a kegyetlen szülő. Nem azért álltunk itt mostanáig, hogy megfutamodjunk! Ha a negyedéig jutsz fel, akkor is meg kell próbálni, te sem vagy ügyetlenebb, mint a többi gyerek. (ez hatott, megnyugodott, hogy nem kell a tetejéig felmászni)
Rákerült a sor, felcsatolták a biztonsági kötelet, és az én kicsi fiam úgy megindult, mintha mindig is ilyen falakon mászkált volna.....igen, két fogásig, majd ott megtorpant, kereste a helyet a lábának, fogást a kezének, de nem találta. Nézett lefelé, hogy lejövök! A hölgy, aki a kötelet kezelte, nagyon kedvesen segített neki, és bíztatta, mondta, hogy hova lépjen, hova fogjon.
Végül, ...én is meglepődtem... a fal 3/4-éig felmászott, és ott szólt, hogy le szeretne jönni. Amikor mutattam neki, hogy milyen magasan volt, (melyik betűig) mászott fel, úgy láttam, hogy ő is meglepődött a teljesítményén, és nagyon büszke volt magára, hogy végül elég bátorságot gyűjtött, és nekivágott.

2008. szeptember 28., vasárnap

Bringablog

Hétvégén volt egy rendezvény, "Mozdulj a városért!". Egy 2,5 km-es távot kellett teljesíteni futva, biciklivel, görkorival, rollerrel, vagy bármi mással, ami megmozgatja az ember izmait.
Mi egy kicsit variáltunk, hohy induljunk-e, mert ugyanekkor volt a demecseri káposztás fesztivál, és a fincsi káposztás kajákat is vétek lett volna kihagyni. A gyermek, (a kicsi) nagyon szeretett volna végigbiciklizni a távon, az apja töltöttkáposztát akart enni, a nagyobbikat különösebben nem érdekelte a dolog, nekem meg tökmindegy volt, bár inkább hajlottam a biciklizés felé. Végül a fiam eldöntötte a helyzetet, mert kijelentette: -Apa menjen egyedül Demecserbe, mi pedig menjünk biciklizni!
Úgyhogy Apa vitte az ételest, segített nekünk biciklit fújtatni, és mindenki ment a dolgára.
Mivel fiam nem bringázott még a városban, így számítottam rá, hogy lasabban fogunk haladni. De arra nem számítottam, hogy ennyire :-)) Lekéstük a regisztrációt.
Úgyhogy a sarki lámpánál állva szépen végignéztük, hogy hogy rajtol el a mezőny. Persze, nem kellett megijedni, voltak bőven. Mire odaértünk, szépen becsatlakoztunk a közepe táján, és végigtekertük a távot. Mondtam is, hogy nem a registráció a lényeg, hanem a teljesítmény.
Ahhoz képest, hogy elméletileg le voltak zárva az utak, hogy biztosítsák a helyszínt, viszonylag sűrűn találkoztunk eltévedt autósokkal. Mondjuk, simán jöttek velünk szembe, meg velünk egy irányba is, nem zavarta őket a sok biciklis, és futó.
A végén, mikor beértünk, azért megnéztem a regisztrációs sátrat. Megkérdeztem, hogy nem-e lehetne még így utólag beregisztrálni, vagy legalább egy pólót adjanak a gyereknek. Úgy nézett rám a kis hostess csajszi, hogy mégis, hogy képzelem! Különben sincs már póló. Gondoltam (csúnyát) hogy kit nézzen hülyének, amikor ott volt a sarokban letéve egy köteg póló, de nem vitatkoztam vele. Nem tudom, mibe került volna neki, hogyha ad egy egyet, vagy netán hozzádobnak még a párezer papírhoz még egyet. Nem hiszem, hogy sokan jöttek volna ilyen kéréssel. Egy icipici jóindulat kellett volna. De ha nem, hát nem, (gondoltam: nyald ki) és eljöttünk.
Erre nem sokkal ezután megállított egy mikrofonos ember, hogy válaszolnék-e néhány kérdésre. Mondom neki, hogy én csak versenyen kívűl  vagyok, így nem vagyok jogosult interjút adni. Erre azt mondta a mikrofonos, hogy dehogy nem, majd ő szerez nekünk egy pólót, cserébe a riportért.
Na, tessék, szóval "médiasztár lettem, meg persze a gyermek is) Azt ne kérdezzétek, hogy hol, mikor lehet megnézni, mert én sem láttam sajnos, vagy inkább jobb is, mert szerintem borzasztó lehettem, de a lényeg az, hogy a mikrofonos ember nagyon rendes volt, és betartotta az ígéretét. Kaptunk egy pólót. Na, nem a regisztrációs sátorból (őt is elhajtották) hanem egy haverja adta ide nekünk a sajátját. (nagyon rendes volt tőle) Rá is húztam a gyermekre, térdig ért neki, de nem számított, olyan boldog volt, hogy neki is volt végre pólója. Abban is tekert haza.
A biztosítósok (a főszponzor) sokkal lazább volt, ásványvizet osztogattak, itt a lányok mosolyogtak, és nem problémáztak azon, hogy ha valaki 2-3-4 palack vizet kért, adtak szívesen, mert volt elég, és ugye nem a sajátjukat osztogatták, akkor meg miért ne, ha valaki szomjas.
Persze a végén a gyermekemnek esze ágában sem volt hazamennie, mert szerinte még alig bicikliztünk (!) így rávett, hogy kitekerjünk az erdőbe, (+ 3 km) és onnan végül haza, (+4 km) de csak azért, mert már jelzett a pocakja :-))

2008. szeptember 24., szerda

Nyertem

Ez annyira ritkán fordul elő, hogy muszály világgá kiabálnom. Persze, ezzel lelőttem a poént :-))
Szóval, olvasgattam a Novellát, a Nőklapjásat, és megakadt a szemem a rejtvény nyereményein. 3 könyv! Mind a 3 volt a kezemben a könyvesboltban, és mind a 3 rákerült a "majd egyszer megveszem" listámra. És ezt a 3 könyvet kínálta nyereményként a rejtvény. Én meg úgy szerettem volna megnyerni, hogy megfejtettem a rejtvényt, és valami azt súgta, küldjem be. Be is küldtem. Persze, az esélytelenek nyugalmával tettem mindezt, de úgy szerettem volna, ha mégis, én lennék az egyik nyerő.
De nem szoktam én nyerni, úgyhogy el is felejtettem az egészet. Délután csengettek, nem a postás, hanem valami futárszolgálat, csomagot hozott, az én nevemre. Mondom, mi a fene... én nem rendeltem semmit... nézem a feladót....Sanoma.....valami reklámcucc? Még akkor sem esett le. Kibontottam, és a könyvek láttán végre a homlokomra csaptam. Hát persze! A rejtvény! És annyira, de annyira örültem neki, hogy azt nem tudom itt leírni. :-) csak nézegettem, forgattam a könyveket, és nem tudtam eldönteni, hogy melyiket olvassam először.
Én még ilyen országos újságban sohasem nyertem, pedig igencsak sok rejtvényt megfejtettem, és a postán is szép kis összeget hagytam. De soha, semmi. (Egyszer a gyermekem fényképe megjelent a Kismamában, azért küldtek egy babzsák állatkát, de a postán lenyúlták. Küldtek egy másikat, de azt is lenyúlták)
Bár, az igazat megvallva helyi újságban azért mosolygott már rám a szerencse, igaz, az jó régen volt, meg hát itt az esély is nagyobb volt a nyerésre, mint egy országos lapban. De mostanában valahogy sose. (ezzel szemben a szomszédomat zsinórban 3-szor sorsolták mozijegyre, meg cirkuszjegyre, színházjegyre, mert voltak itt helyben ilyen dolgok, de nekem meg egyszer sem jött be)
De most a sors mindezért kárpótolt, hogy végre így rám mosolygott a szerencse!
Sanomáéknak meg csak annyit üzenek, hogy nagyon köszönöm, és higgyék el, hogy a legjobb helyre kerültek a könyvek!
:-))

---

És folytatódik a nyerő széria, megnyertem a munkahelyi ötletpályázatot, és ezzel nyakamba zúdult a kivitelezés is. :-)) Filmezni kell....
Sosem csináltam, de nem számít. Fő a lelkesedés.
Jó buli, de nagyon időigényes. Pedig van "csapatom" is.
Kellett nekem gondolkodni????
:-))

2008. szeptember 23., kedd

Környezetvédő nap

Vagy valami ilyesmi lesz az iskolában. Lényegében szemétszedés. Gumikesztyűt kell vinni, meg nylonzacsit. A legtöbb gyerek utálja az ilyet.
De az én fiam olyan lelkes!
Végre valami, ahol kiélheti környezetvédő hajlamait :-))

 Ja, és ültetnek egy fát is. Vagy bokrot. Bár, ha jól belegondolok, mióta megvan az iskola, minden évben van ilyen nap, és annyi osztály ültetett már valami cserjét, hogy ez alapján egy hosszú, tömött sövénynek kellene lennie az iskolaudvaron. Ehhez képest alig van néhány satnya ágacska.
Kár.

 :-((


Kiegészítés kicsit később:

Először is, nem környezetvédelmi nap, hanem Takarítási világnap, de mindegy. A lényeg ugyanaz.
Másodszor, meg megvolt a nagy szemétszedés a suliban. Kérdezem a gyerkőcöt, na, milyen volt? Erre elkezdett panaszkodni, hogy neki milyen kevés szemét jutott, mert csak 4 db-ot szedett összesen. Fel is sorolta, tételesen, éppenhogy nincs leltárba véve :-)) Ezek szerint egy cigarettacsikk, egy csokispapír, egy kis fehér papír, meg egy nemtudommi, pedig esküszöm, mondta. Sőt, azt is mondta, hogy annyira kevés volt a szemét, (vagy annyira sok volt a lelkes gyerek(?) :-), hogy némelyik lurkó a falevelet is összeszedte, pedig az nem is szemét, ezt igazán tudhatná mindenki, max biohulladék, de az most itt nem játszott.
Mikor ezt mesélte, éppen a garázsból tartottunk hazafelé a lakótelepi házak között, és teljes elkötelezettséggel tartott még egy minielőadást a cigarettacsikkekről: -Nézd meg, itt is mennyi cigi van eldobálva! Pedig itt mindenhol van kuka kitéve. Olyan nehéz az a cigarettacsikk, hogy nem bírja elvinni az egyik kukáig? Vagy égeti a kezét? Miért kell azt így szétdobálni?
Mit lehet erre még mondani? Én csak annyit fűztem hozzá, hogy gyermek, nagyon sok felnőtt tanulhatna tőled!
De tényleg így is van!

2008. szeptember 21., vasárnap

Szemetes nap és kóstolás

Szombaton szemetes napon voltunk. Igazából ez egy jó kis rendezvény volt, a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatban, amit elsősorban gyerekeknek, másodsorban pedig a szülőknek rendeztek.
Az egész az iskoláskorom egyik kedvenc napjára, a honvédelmi nap akadályversenyére emlékeztetett, pedig ez a szemetes merőben más volt, de lényegében mégis ugyanaz.
A regisztrációnál kaptunk egy menetlevelet, a teljesítendő feladatok sorával, és az állomások térképével. Ezt végigjártuk. Érdekes feladatok voltak, és mindenhol járt valami apró ajándék is. Toll, síp, cukorka, meg ilyenek. Persze, minden a szelektív hulladékgyűjtésről szólt.
Nem volt hiábavaló a rendezvény, ezt bizonyítja, hogy még nekem is tudtak újat mondani. Ugyanis meg voltam győződve arról, hogy a sárga konténerekbe a műanyag flakonokat, és egyéb műanyagokat gyűjtik. Hát, nem. Nem tudom, máshol is így van-e, de nálunk ezekbe bele lehet (vagy bele kell) dobni a fémből készült sörös, kólás, és egyéb dobozokat, valamint a tejes, és ivóleves, kívűlről papíros dobozokat is. Kicsit néztem furán, amikor pontott vesztettünk emiatt (4-et!!!) de úgy magyarázta a szervező, hogy ezeket még külön válogatják. Egyébként meg igazuk volt, ma levittem a szemetet, és megnéztem, mi van a konténer oldalára írva. Hát az. A fent említett dolgok. Pedig biztos vagyok benne, hogy tavaly még a fémeket a szürke konténerbe kellett dobni, igaz, csak elméletben, mert sosem láttam még szürke konténert, csak képen, és azokban a kiadványokban, amit a gyermek az oviból hazahozott. No, de változnak az idők, hát legyen akkor a fém is műanyag.
Érdekes módon, a memóriajátéknál létezett szürke kuka, amibe a fémcuccok kerültek. Vagyis a képek, amit párosan megtaláltunk. Ami volt a képen, azt az annak megfelelő kiskukába kellett bedobni. Nagyon aranyos kis kukák voltak.
kuka (kép: www.szon.hu)
De az is lehet, hogy ez egy tavalyi játék, és azóta változtak a dolgok, mint már említettem.
Emellett palackot préseltünk, gólt rúgtunk kukába, (meg kapufát, vagyis kukaszélét) képet raktunk dobozokból, palackot dobáltunk célba, autógumit húztunk magunk után, falat másztunk, és a legnagyobb élmény, hogy a gyermek beleülhetett egy igazi kukásautóba, ahol a bácsi elmondta neki, hogy melyik gomb mire való, és hogy egy kis kamera figyeli az autó hátsó részét, és mindez egy kis monitoron látható. Ráadásul még a konténert is felemelték.
Egyébként meg érdekes, hogy emlékeimben úgy él, hogy a kukás az olyan koszos munka, és csak az dolgozik ott, aki nem tanult. (legalábbis ezt mondták :-)) de a mai kukások és autóik valahogy nem tűnnek olyan koszosnak. Teljesen megváltozott ezzel kapcsolatban a szemlélet.
Ja, még annyit, hogy elég sokan voltak, ahhoz képest, hogy igencsak esett az eső, bár, ha belegondolok, hogy jó idő esetén micsoda tömeg lett volna, azt hiszem, hogy jobb is volt, hogy esett. Mi ennek ellenére úgy gondoltuk, hogy nem vagyunk cukorból, és feltalálták már az esernyőt, tehát nyugodtan elmehetünk, bajunk nem lesz, de azt azért nem gondoltam volna, hogy ennyien nincsenek cukorból :-))
Mindent összevetve, azt hiszem, megérte, hogy csurom vizessé áztattuk magunkat, és nem utolsósorban a gyermekem boldogan nyújtotta fel a kezét az iskolában, a tanító néni kérdésére, hogy: -Na, gyerekek, ki volt a Szelektív Szombaton?

---

Mivel egy mozgalmas délelőtt után nem akartunk unatkozni, délután kimentünk a múzeumfaluba, egy másik rendezvényre, ami arról szólt, hogy "Kóstolja meg Magyarországot!"
Az eső változatlanul esett, szerencsére túlélőcuccba voltunk öltözve. Talán csak annyi kényelmetlenség volt az egészben, hogy nem tudom, próbált-e valaki esernyőt tartva állva levest enni, de úgy, hogy az eső azért ne higítsa fel a levest. Na, én sikeresen kikanalaztam :-))
Szóval, lehetett venni kóstolójegyet, és mindenhol meg lehetett kóstolni, amit főztek. Márpedig főztek. Sokat, és sokfélét. Finomat.
Na, lássuk az étlapot. Kezdetnek egy paraszttarhonya leves, majd lapcsánka, sztrapacska. Édességnek krumplilángos szilvalekvárral. Majd egy kis legényfogóleves, mert jól nézett ki, és bort is adtak hozzá, majd strudli túrósan. Egy kovács, aki a fiam szerint nagyon veszélyes foglalkozást űz, mert csak úgy repkednek körülötte a szikrák..., - két patkó kalapálása között füstölt szalonnát sütött olyan forró vascsipeszbe fogva, és a zsírját kemencében sült, lilahagymával megszórt házikenyérre csurgatta, hozzá paradicsom, paprika......hmmmm..... kell ennél jobb?
Utána egy helyen kedvesen kínáltak legényfogó levessel, ami más volt, mint az előző, de biztosan ugyanolyan finom, de ezt már köszönettel visszautasítottuk. Viszont kaptunk teát, csak úgy, szívességből, és kóstolhattunk valódi szilvalekváros kenyeret.
A falu közepén volt egy hatalmas kondér, benne sólet főtt, na, ennek még nem tudtam ellenállni, és ezzel úgy jóllaktam, hogy már vacsora sem kellett ezután. :-))
Pedig szívesen kóstoltam volna még fánkot, knédlit székelykáposztával, lecsóban sült oldalast, meg sima lecsót, meg halászlevet, meg sült halat, meg a borscsot, meg nem is sorolom, mert csak csorog a nyálam a sok finomság emlegetése közben.
Tény, hogy az eső ellenére itt is rengetegen voltak, és a végén sajnáltam, hogy nem vittünk néhány ételes dobozt.
Na, majd jövőre!  

2008. szeptember 16., kedd

Gyümölcskarnevál

El vagyunk kényeztetve mostanság, annyi program közül lehet választani, igazán nem mondhatjuk, hogy unatkoznánk.
Szombaton volt a Nyírségi Ősz megnyitója, a Gyümölcskarnevál. Erős szél fújt, ennek ellenére sokan kíváncsiak voltak a gyümölcskocsik, és a táncosok, mazsorettek felvonulására. MI sem hagyhattuk ki. Emellett a téren kézműves vásár volt, és az elmaradhatatlan kajabemutató. Egy hatalmas kondér csülkös bableves, és emellett sokféle helyi ételkülönlegesség. Ott sütötték a lapcsánkát a nyílt téren, egy tárcsán. Olyan illata volt... volt is sorbanállás érte.
A kézműves vásártól egy kicsit többet vártam, volt már ennél érdekesebb is, de azért volt elég látnivaló.
Jöjjenek a képek:
Gyümölcsmozaik:
Ezt se volt semmi kirakni:-)
Ez tetszett:
  
A fiam kedvence:
Ez meg a nyerő lett:
 
Egy kis olimpia:
Elhaladt a "brokkolis" is:
Homokszobrok a téren:

2008. szeptember 15., hétfő

Vidor

Ígértem, hogy ejtek erről is néhány szót. A Vidor az egy nagyon klassz rendezvénysorozat, mintegy búcsúztatója a nyárnak, így szeptember elején. Itt minden a vidámságról szól. Van színház, koncert, film, és sok minden más.
Ilyenkor nyüzsög az egész belváros, érdemes kimozdulni, mert mindig van itt valami látnivaló. Kicsit később estefelé kezdődnek a koncertek a téren, nem akármilyen nevek zenélnek itt. Minden napra jut egy film, szintén itt a téren. Igazán hangulatos a szabad ég alatt mozizni, az sem utolsó szempont, hogy mindez ingyenesen. A napot éjfélkor a tűzzsonglőrök zárják. Mindez egy héten keresztül.
Nagyon szeretem a Vidort, és tényleg, ki lehet jelenteni, hogy évről évre jobb, és évről évre többet nyújt a közönségnek. Pedig már a legelső is nagyon tetszett. Az újságban is azt írták, már az is nagy erőfeszítésbe kerül, hogy ezt a színvonalat tartani tudják, ehhez képest tényleg egyre csak jobb.
Tavaly átkeresztelték Happy Art-nak.  Azzal magyarázták, hogy a külföldiek nem értik, hogy mi az a Vidor, ezért kell Happyart. Persze, sok ember zúgolódott, szinte senkinek sem tetszett az új név, szinte visszakövetelte a közönség a Vidor nevet. Így az idén újra a régi néven emlegették.
Szerintem - bár engem senki sem kérdezett, de azért elmondom - ez nem elsősorban a külföldiek fesztiválja. Hiszen a film, a színházi előadások, a bábszínház mind magyarul van. A külföldit ez ugyanúgy nem vonzza, akkor sem, ha happyartnak hívják. A koncertek, a jó zene, a híres nevek pedig, akit érdekelnek, az akkor is meghallgatja, ha Vidor név alatt invitálják. A mi fesztiválunk ne legyen angol nevű. Maradjon csak az, aminek először elnevezték: VI-dámság és D-erű OR-szágos seregszemléje.
Ami azért  (még!) nem országos hírű, de lassan az lesz, ugyanis óriásplakát hirdette országszerte. Akit érdekel, hogy milyen programokat kínál, csak egy katt a honlapra:www.happyartfestival.hu  (azért csak az artot erőltetik)
(Most r a díjazottak is fent vannak)
Ezután pedig jöjjön egy kis képes beszámoló:
      Utcagraffiti. Érdemes volt a lábunk elé nézni, tanulságos idézeteket olvashattunk, na meg az aznapi programot is.

Voltak bohócok, zsonglőrök, élőszobrok, sétáló jelmezesek.
   

BMX bemutató, és karikatúra rajzolók.
  
És persze zene, a tér több pontján is.
  

Színházi plakátok, humorosan.
Ezek csak egy délután képei. Az esti műsort sajnos nem tudom képekkel bemutatni, de talán el lehet valamennyire képzelni. Erről csak annyit: a hangulat fantasztikus volt.
Ja, és még valami. Jövőre is lesz Vidor.
Legalábbis remélem!

---

Kórus

Ez is a Vidoron történt, már messziről hallottuk, hogy egy kórus énekel. De fantasztikusan jók voltak, örökzöld slágereket, és mai számokat énekeltek. Közelebb értünk, és akkor jött át az egész hangulatnak a lényege, a körülöttük álló emberek is velük együtt énekeltek.
Felhangzott a "nem csak a 20 éveseké a világ" szerintem mindenki ismeri. A fiamnak is tetszett a dal, a refrénjét ő is énekelte, főleg azt a sort, hogy: -"lalala, lalala, lala lalalala"
Amikor vége lett a dalnak, még énekelt volna tovább, ezért így adott hangot a nemtetszésének: -Ó, ne már! Olyan jó volt ez a lalala!
:-))

2008. szeptember 12., péntek

Első napok

Na, kicsit lemaradásban vagyok ezzel, de ennek is megvan a maga oka.  Szóval, ez még a múlt héten történt, az első iskolai napok valamelyikén.
Az egyik szomszéd megkérdezte a fiamat: -Na, és hogy tetszik az iskola?
Az én fiam valahogy nem annyira lelkesen, de azért csak kipréselte magából: -Hmmm....jó.
De azért még hozzátette: -Különben is, mindenki ezt kérdezi!
:-)

2008. szeptember 9., kedd

Sakk és foci

Én eddig azt hittem, hogy egy fiúgyerek vagy a sakkot szereti, vagy a focit. De hogy mindkettő érdekelje....ilyet eddig csak az én drága gyermekemnél láttam.
Végül is, egyik sem annyira újkeletű dolog. A foci már tavaly is téma volt, amikor az oviban meghirdették az ovi-focit, ő mindenképp járni szeretett volna. Amikor a táborról beszélgettünk, kijelentette, hogy ő focitáborba, és úszótáborba megy jövőre. MOst a névnapjára kapott egy igazi bőrfocit, az európa bajnokság mintájával, na azóta éppen csak nem alszik azzal :-)) Azóta minden nap le kell menni vele, még a biciklit is félreteszi, csak a focit had rúgja. Azóta csatakos,itzzadt, koszos... de boldog!
A sakk sem új dolog, pár éve érdekli, mióta megtalálta a nagyapám régi sakkészletét, amin még én is tanultam valamikor réges régen. (Tudok sakkozni, de én annyira nem szeretem. Nem tudom, miért. Gyerekkoromban sokat játszottunk a tesómmal, de akkor sem volt annyira kedvenc, de egynek jó volt.) Szóval, már régebben nyúzott a gyerek, hogy sakkozzak vele. Persze, akkor még nem tudta a lépéseket, sem a felállítást, (se semmit) úgy pedig elég nehéz volt játszani vele. Aztán csak kérdezgetett, meg én is mondtam mindig neki, hogy melyik hol áll, melyik hogy lép. Legutóbb meglepődve láttam, hogy a gyerek hibátlanul felállította a bábukat, mindegyikről tudja, hogy merre lép. (mint kiderült, ez a sakkmánia azért éledt újra, mert az osztályukban van sakk, és mesélte a gyermek, hogy a többiek elővették, és nem jól léptek a figurákkal) Erre ő elővetette itthon, és azóta minden este játszani kell vele. Persze, még nincs türelme végigjátszani, meg sokszor nem látja át a helyzetet, de határozottan fejlődik, egyre és egyre ügyesebb.
Hogy ne kelljen állandóan sakkoznom, találtam a neten egy jó kis oldalt. (www.sakkovi.hu) Most minden nap ezen játszik: (http://abbcenter.com/index.php?t=sakksuli&id=26793&cim=1 ROUTE játék) sokat tanult belőle, de azért a sakkjátszmát nem úszom meg :-))
Minden nap sakk. Illetve sakk és foci :-))
Itt pedig egy rejtvény, sakk edvelőknek, a sakkovi oldaláról:

2008. szeptember 8., hétfő

Mozaik

Na, ez az, amire mostanában nem nagyon tudtam időt szakítani. Pedig, amikor fedtem a gyermekem könyveit, ránéztem a kiadóra, és azt mondtam: -A fene egye meg, ez finom célzás akar lenni?
:-))
(elég kicsi a kép, de a kiadó neve talán olvasható)

Pedig már vásároltam egy rakás mozaikot
mozaik
és egy csempevágó fogót is.
fogo
kiraktam a mintákat egy kávéfőző alátéthez.
minta
Már csak fel kellene ragasztani.
Kérdés, hogy mikor???
Na, mindegy. Talán még az idén lesz belőle valami :-))
(az a baj, hogy mire eljutok a ragasztásig, addigra rájövök, hogy nem is tetszik annyira ez a minta, és elkezdek újakat rakosgatni, és ezzel ís húzom a dolgot, mint a rétestésztát :-))))

Első szülői

Mármint értekezlet. Az volt a lényege, hogy azon kívűl, hogy elmondtak minden fontos tudnivalót, elpakoltuk a gyerekünk cuccait.
Vagyis, amit be kellett szedni, azt beadtuk. Igazából nem csodálkozom rajta, hogy velünk, szülőkkel csináltatják ezt. Némelyik szülő így se tudta, miről van szó, mit kell odaadni. Akkor meg mit várjunk a 7 éves gyerektől?
Azt sem tudtam megérteni, hogyha azt kérték a listán, hogy 5 db füzet legyen, befedve, akkor feltételezem, hogy felnőtt emberek ezt felfogják. Ehhez képest nem egy szülő nyitott azzal, hogy: -Nekem csak 3 van! Nálam csak 4 van! Holnapra hozok még egyet! Be is kellett fedni???? Ja, rá kell írni a nevét?
Komolyan megfordult a fejemben, ezek nem jártak iskolába? Vagy annyira régen volt?
Még a listához annyit, hogy szinte a szánkba lett rágva az első összejövetelen, hogy a felírtakon kívűl ne vegyünk semmi mást, mert felesleges pénzkidobás, úgyse fogják használni. Na, jöttek sorban a beszólások: -a kottafüzetet hova tegyem? -A hurkapálcikát nem szedik be? -A sima füzetet nem szedik be? -Ez meg nem kell? akkor minek vettem meg?
Komolyan, mintha nem felnőtt emberek lennének, akiknek egyszer elmondanak (leírnak) valamit értelmesen, azt nem tudom, miért nem lehet tudomásul venni.
Csodálom a tanító nénik türelmét, néha úgy tűnik, hogy a gyerekekkel könyebb. De mosolyogva végigcsinálták. Pedig jöttek még olyan kérések, hogy: -kérünk egy másik diákigazolvány adatlapot, ó, ki tudja már hol van, amit nyár elején kaptunk. (1 héten belül vissza kellett volna vinni)
Azért szerencsére a normálisnak tűnő szülők vannak többségben, akiknek fontos a gyerek, akikkel lehet beszélgetni, ill. megbeszélni valamit.
Persze, van egy-két iQ-bajnok, -nem akarom én bántani őket- de rájuk nagyon is igaz a mondás, hogy ha hallgatott volna, bölcs maradt volna, na, de ilyen szülő minden osztályban akad szerintem. Hol több, hol kevesebb. Nálunk szerencsére az utóbbi.
Aztán majd megtanuljuk kezelni ... egymást :-))

2008. szeptember 5., péntek

Gyakorlás

A fiam azzal jött haza pénteken, hogy lehet gyakorolni otthon, aki akar. Na, persze, ő akart. Elővettük a gyakorló füzetet, és azt mondtam, hogy na, akkor gyakorold az álló egyeneseket. Meghúztam az első vonalat, hogy mégis, tudja majd aza gyerek, mit kell végigírnia a soron.
Íme az eredmény:
A fiam gyakorolt:     :-))

2008. szeptember 4., csütörtök

Vacsoracsata Vágó úrral

Talán tegnapelőtt volt, hogy nézte a fiam a tv-ben az előzetest, és így szólt:
-Holnap feltétlenül nézzük majd a vacsoracsatát, mer Vágó úr fog főzni! - majd hozzátette: -Biztosan fog feltenni vacsorás kérdéseket!
 :-)
Na igen. Mert Vágó úr mindig csak kérdez, és kérdez...
(Egyébként megnézte a műsort, és gondolom, tetszett neki, mert nem hiányolta a vacsorás kérdéseket. Ellenben percenként kommentált: -Nézd milyen konyhája van! Nézd, mennyi hűtőmágnese van! Több, mint nekünk. Nézd, mivel keveri! Nézd, milyen finomat főzött! ..meg ilyenek)

2008. szeptember 2., kedd

Iskolakezdés

Na, igen, az iskolakezdés.
Szóval, úgy kezdődött, hogy az édes gyermekem, aki kicsit izgatottan, de mégiscsak várta az iskolát, reggel kijelentette, hogy ő inkább mégsem akar menni. -Muszály? -nézett rám nagy boci szemekkel.
Persze, már korábban gyanús lehetett volna a dolog, mert amikor megvettem a könyveit, hazahoztam, és örömmel újságoltam, hogy nézd, itt vannak a könyveid, szép színesek, érdekesek, stb. Azt hittem, hogy az én könyvszerető fiam egyből ráront, és elkezdi nézegetni, ehhez képest egy satnya "jó"-val nyugtázta a dolgot, és a legnagyobb lelki nyugalommal játszott tovább a kisautóival.
Tehát, igen, muszály. Az oviba mégse mehetünk vissza, -mondtam- mert mit szólnának a kiscsoportosok. Tehát elindultunk. Szerintem olyan csigalassúsággal gyerek még nem haladt azon a téren. Persze, fel voltunk pakolva, mint a málhás szamarak, ugye táska, tömve könyvekkel, füzetekkel, akkor tornazsák, tisztasági csomag, az a tisztasági, amit be kell adni, a doboz, ami a padjába kerül, tele apróságokkal, ezen kívűl rajzlapok, gyurmatábla, meg a többi elsősöknek való cucc.... na, el lehet képzelni.
Ahogy beértünk az osztályba, én lerogytam az első üres helyre. Úgy szólt az anyuka, akivel megbeszéltük, hogy gymás mellé ülnek majd a kölykök, hogy -foglaltunk helyet, nem ide ültök?
-Jaj, dehogynem (csak kissé égett a pofám :-), de mondtam, hogy bocs, nem vagyok magamnál, nem bírom ezt a fajta málhás terhelést :-)
Miután mindenki a helyére került, mindenki megérkezett, le kellett sétálnunk az aulába, mert kezdődött az évnyitó. (ez is egy pozitív dolog, hogy nem a vasárnap délutánunkat veszik el, tartsák csak nyugodtan az első nap, szerintem a kölykök is jobban elviselik.
Az elsősök aranyosak voltak, csinálták, amit az igazgató néni mondott, feláltak, megfogták egymás kezét (csapatmunka) felnyújtották a kezüket (ki lesz a jó tanuló) meg ilyenek. Igazából nekik szólt ez az egész évnyitó, a többiek az osztálytermükben hallgatták a műsort. Volt persez vers is, ilyenkor mindig azon csodálkozom, hogy mi alapján válasszák ki a versmondó gyerekeket, ötből három biztos, hogy nyávogva, és énekelve mondja a verset, vagy csak nyekereg, mint aki bizonytalan a szövegben. Igaz, ovis korban kevés gyerek tud még szépen verset mondani, de azért meg lehetne találni őket.
Az ünnepség után visszamentünk a terembe, és a szülők szépen, finoman "el lettek hajtva". Mindenki menjen a dolgára :-) majd délután jöhetnek, akkor lesz egy szülői értekezlet.
 Ami még kissé fura volt, hogy direkt mondták a tanító nénik, hogy nem kell fekete-fehérben jönni, csak szép ruha, hogy ne farmerban-melegítőben legyen a gyerek, na, ehhez képest öszvissz 3 fiú volt, aki nem fehér ingben volt. Ja, meg egy hátrányos helyzetű kislányka, aki a fiam szerint kis ovis, mert nem is látszik 6 évesnek, na, ő volt kínai-rózsaszínben. A többi mind fekete-fehér.
Aztán egész nap csak az járt a fejemben, hogy vajon mit csinál az én nagyfiam? Vajon jól érzi-e magát? Válaszol, ha kérdezik? Mesél valamit? Izgultam, na.
Erre délután mivel fogadott, amikor érte mentem?
-Anya, ez sokkal jobb, mint az ovi!
Egész nap csak beszélgettek, ismerkedtek, játszottak. Körbejárták az iskolát. Persze, eleinte még érdekes. (Aztán később kezd valahogy unalmassá válni.) Persze, ezt nem mondtam a gyereknek. :-)
Érezze csak jól magát, úgyis oda kell majd járnia egy jó darabig. Akkor meg mindig jobb, ha szívesen megy.