2018. december 31., hétfő

Jól elintéztem magam (...és az ajándékok?)

Mit mondjak, ez az év nem volt túl szerencsés az egészségem szempontjából.
Sajnos, az év utolsó napjaira is jutott valami rossz... :-(

Persze, az én hülyeségem, mert hazafelé jövet beültem egy olyan autóba hátra, amiről tudtam, hogy nem lesz túl kényelmes. Nem is volt.
Nem tudtam túl sokat mocorogni, így kicsit elültem a derekamat. Mikor kiszálltam az autóból, még nem éreztem, illetve nem volt vészes, úgy tűnt, hogy megúszom. De nem. Hazaértünk, jöttem-mentem, pakolásztam, és egyre rosszabbnak, feszülősebbnek éreztem a derekamat. Próbáltam kimozgatni, lazítani, de egyszer csak beleállt a fájdalom, és onnan egyre rosszabb lett. Egyszerűen, nem tudtam kiegyenesedni, mert annyira nyilalt. És éreztem egy duzzanatot is a gerincem bal oldalán, a keresztcsontnál, ahonnan a fájdalom jött.

Éjszakára krém, gyógyszer (gyulladásgátló, fájdalomcsillapító, izomlazító) reggelre egy árnyalattal jobb lett, de még mindig csak előre dőlve tudtam mozogni fájdalommentesen. tehát újabb adag gyógyszer, és pihenés. De még mindig nem jó.

Én ma bulizni akartam, meg felmenni a városba, gyalog. De ebből már nem lesz semmi. Nekem ez jutott az idén. Pedig már nagyon elegem van belőle. Kezdte a csípőm, majd jött a bokám, és ahogy ezek úgy-ahogy rendbe jöttek, most kezdi majd a derekam?? A derekammal sosem volt eddig bajom. Majd most már lesz???
És most már tényleg csak ebből fog állni a hátralévő életem???

És mi lesz az ajándékokkal, amiket karácsonyra kaptam?

-Mert kaptam egy aprító/darálót, ezt legalább lehet ülve is használni.

-És kaptam két könyvet. Egy Spartanost (Spártai út a címe) és egy Lubics Szilvist (Másfél nap az élet) Ezeket majd fekve olvasgatom, hogy érezzem, miből maradok ki ezek után... :-(

-Aztán kaptam a biciklimre egy telefontokot, amit a kormányra lehet tenni.
-És kaptam még kormányszarvat is, hogy a hosszú bringázás közben ne fáradjon el a kezem. Ezeket majd nézegetem, mert felrakni teljesen felesleges, a mostani állapot szerint nemigen fogok bringázni. Sőt, a bringámat is csak nézegetni fogom, mert mást nem tudok kezdeni vele.
-És kaptam egy új bringás kulacsot is. (ebből majd iszom itthon...)

-És itt van a lényeg, aminek nagyon örültem: egy szuper Asics futócipő. Na, így utólag teljesen felesleges volt megvenni. Vissza is tettem a dobozába, hogy ne fájdítsa a szívemet, ki tudja, fogom-e használni. Vagy majd kirakom a polcra, és nézegetem. (egyébként tényleg gyönyörű szép...)

Kérdés, hogy egyáltalán rendbe jövök-e. És ha rendbe is jövök, vajon meddig fog tartani? Véget ér-e egyszer ez a balszerencse sorozatom, ami már évek óta tart?

Valahogy nem csodálkozom, hogy egyáltalán nincsen szilveszteri hangulatom.

De azért mindenkinek BÚÉK!





2018. december 25., kedd

Lehet, mégis veszélyes a sport?

Kezdem azt hinni, hogy igazuk van azoknak az embereknek, akik azt hangoztatják, hogy a sport igenis veszélyes az emberi szervezetre. Mert pl. tönkreteszi a térdet, az ízületeket. Fájdalmat, izomlázat okoz, stb.

Mert mi történt velem legutóbb? Mert nem is én lennék, ha nem velem történik.

Elmentem úszni. Úsztam 2-szer 500 m-t. Minden gond nélkül, kis pihenőkkel, sőt, úgy éreztem, bírnék még 500-at hozzá, de ennek ellenére kimentem pihenni, hogy nehogy sok legyen.

Erre, amikor jöttem ki a medencéből, begörcsölt a vádlim. És a lábfejem. De nem akárhogy. Olyan erősen húzta a görcs, hogy képtelen voltam visszafeszíteni. (mert azt kellett volna) Sőt, a medence szélén ültem, és nem bírtam kiemelni a lábam. Nagyon fájt, olyan érzésem volt, hogy ha kicsit is megmozdítom a lábamat, akkor elszakad az izmom.
Én még ilyen erős görcsöt nem éreztem sose. Jól jött volna egy kis külső segítség, a visszafeszítésnél, de nem volt senki a közelben. Tehát egyedül kínlódtam. Pár percig eltartott, míg elmúlt a görcs.

Aztán, amikor végre lábra tudtam állni, akkor szembesültem vele, hogy nem bírok menni, mert a fájdalom megmaradt a vádlimban. Le kellett ülnöm újra, és maszírozni.

De még mindig fájt, minden lépésnél. Elsántikáltam a forró vízhez, és fél órát ültem benne, és maszíroztam a vádlimat, hogy múljon a fájdalom. És bekaptam egy banánt is, mert magnézium az nem volt nálam.

Úgy kábé 1 órával a görcs után lett annyival jobb, hogy fájdalom nélkül bírtam menni, de nyomásra még ma, 2 nap után is érzem a fájdalmas pontot a vádli izmomban, úgy kábé egy arasznyi hosszon.

Nem tudom, mi okozta. Túl sok mozgás, (nem éreztem annak) hideg víz? (nem volt annyira hideg, sőt kellemes volt) magnézium hiány? (ezzel eddig nem volt problémám soha)

Itthon pótoltam a magnéziumot, és pótlom azóta is.

De a félelem bennem maradt, hogy ez bármikor megismétlődhet, sajnos. Nem vagyok boldog tőle. És a legnagyobb félelmem, hogy ez egyszer valami verseny közben fog megtörténni.

Vagy ez megint egy jelzés volt, hogy ne ugráljak, és hagyjam abba a mozgást???

2018. december 19., szerda

Régi barátnős sztori (csak 18 éven felülieknek!)

Volt régen egy barátnőm, évekig nagyon jóban voltunk, középiskolától kezdve. Érdekesség, hogy ő akart annyira barátkozni velem, ő ragaszkodott hozzám, én inkább csak elfogadtam a helyzetet, aztán valahogy kialakult, és jó barátnők lettünk.
Később is megmaradt a barátság, amikor már mindketten dolgoztunk, mindig leírta nekem a beosztását, sokszor mentem elé a munka után, elkísértem a városba, a buszmegállóhoz, és tudtunk addig beszélgetni.

Aztán az történt, hogy az egyik munkatársam rámozdult a barátnőmre. Eleinte csak mindig a közelünkben volt, aztán már akkor is megtalálta, amikor én nem voltam ott.
A barátnőm mindent elmesélt nekem, én pedig elmondtam neki első percben, hogy vigyázzon ezzel a pasival, mert az igaz, hogy jól néz ki, meg lehengerlő a stílusa, de egyrészt van felesége, másrészt meg minden nőt meg akar kapni, tehát szerintem őt is csak addig fogja fűzni, amíg meg nem kapja.
De a barátnőmnek tetszett a pasi, és imponált neki az is, hogy ennyire jár utána. És sajnos, elhitte a süket dumát, mert meg volt győződve róla, hogy ő kicsivel többet jelent a pasinak, mint puszta szex. Onnantól kezdve, ez csak volt a téma.

Aztán előjött a nagy kérdés a barátnőmtől, hogy most mit csináljon, mert ő még szűz volt, és feküdjön le ezzel a pasival, akiért annyira odáig volt, vagy tartogassa a szüzességét a házasságig.
Én meg azt mondtam neki, hogy ne a szüzességgel foglalkozzon, mert egyelőre még vőlegénye sincs, és ki tudja, mikor lesz, ha lesz egyáltalán (ki lát a jövőbe)…,  hanem azt döntse el, hogy tényleg annyira vonzó számára ez a pasi, akivel tudja, hogy nincs jövője, csak szex, és tényleg annyira akarja ezt, vagy nem. És döntse el, hogy a szüzesség a fontosabb neki, vagy a szex.
És ha annyira akarja, akkor tegye meg, ha pedig nem akarja, akkor építse le a pasit egyszer és mindenkorra. Felnőtt nő, el tudja dönteni, mire van szüksége, tehát döntse el.
(az igazsághoz tartozik, hogy kicsit untam már az állandó nyafogást, hogy akkor ő lefeküdjön-e vele, vagy nem, és mit fog megbánni, azt, hogy megtette, vagy azt, hogy nem tette meg. Én elmondtam a véleményemet, de dönteni nem tudok helyette)

Aztán persze, lefeküdt vele. Nem is volt ezzel baj, elmesélte, utána már nem annyira volt téma, talán annyira nagy élmény se volt neki, arra meg nem is emlékszem már, hogy a pasi képben volt még egy darabig, vagy rögtön felszívódott.. . de mindegy, ment minden tovább a régiben.

Nem sokkal utána a barátnőm összejött egy sráccal a faluból, aki később a férje lett. Még csak együtt jártak, amikor elmesélte neki ezt az esetet, hogy ő miért nem szűz. (Mondjuk, nem nagyon értettem, hogy miért kellett elmondani, nem volt már tini a csaj, és előtte is járt valakivel, akit ez a srác is ismert, tehát benne volt a lehetőség, hogy volt már szexuális kapcsolata, elintézhette volna ennyivel is, de nem. Ő elmesélte ezt az egész sztorit.)

És valahogy úgy jött ki az egész, hogy én vagyok a hibás, mert én beszéltem rá, hogy feküdjön le azzal a pasival, aki nem akart tőle semmi mást a szexen kívül.  Onnantól kezdve én voltam a szemétláda, és amikor mentem a barátnőm elé a munkahelyre, akkor jött a srác is elé, de nem szólt egy szót sem az egész úton, és úgy nézett rám, mint a véres ingre… persze, mi sem tudtunk úgy beszélgetni.

A srác szerint én voltam a hibás azért, hogy nem kapott szűz nőt, sajnos, a barátnőm is ezen a véleményen volt, és nekem állt, hogy miért beszéltem rá, hogy tegye meg, és ő ezt már mennyire megbánta.
Mondtam neki, hogy sajnálom, de én nem beszéltelek rá semmire, odáig voltál érte, ezt akartad, azt hittem, el tudod dönteni, hogy mit akarsz, de ezek szerint nem, de nehogy már én legyek a hibás.

Aztán el is maradoztam tőle, beszélgetni nem tudtam vele, mert a vőlegénye őrizte, ő pedig nem keresett, így szépen véget is ért a nagy barátságunk.

2018. december 18., kedd

Buszos észrevételeim

Ritkán járok busszal itt helyben, mondhatnám soha, de néha van egy-egy kivételes alkalom.
Mint pl. tegnap.
Nem volt autóm, és a bokám miatt még nem mertem a gyaloglást bevállalni. Maradt a busz.

Leírom a benyomásaimat, vannak pozitívak és negatívok, vegyesen.

1. Az útépítés miatt a buszmegállót áthelyezték. De sehol egy kiírás, vagy egy információs tábla a régi buszmegállóban, hogy ne itt várd, mert itt nem áll meg.
(majdnem megszívtam, az lett a gyanús, hogy senki nem vár rajtam kívül. Aztán beugrott, hogy biztosan arrébb áll meg. Így is volt, a kanyar elé rakták az ideiglenes megállót, úgy, hogy a régi buszmegállóból nem lehet oda látni, mert takarásban van.)
Azért kiírhatták volna.

2. Késett a busz. (A forgalmi/építési akadályok miatt)

3. A buszvezető nem köszön. (régebben köszöntek)

4. Csuklós busz jött, végre nem kellett nyomorogni a kisbuszon, mint régebben. Ráadásul új busz. Csendes. Tiszta.

5.  Nem volt tömeg, volt ülőhely. Kultúráltan lehetett utazni. Mintha kevesebben utaznának busszal, mint a korábbi években.

6. A szembe jövő autósok nem engedik el a buszt. (Ez a behajtani tilos táblás szakasz, ahová a busz bemehet szembe a forgalommal, de mivel egy sáv van, meg kell várnia, míg beengedik, hogy haladni tudjon)

7. Minden akadályoztatás ellenére a menetrend szerinti időben ért be a megállóba, ahol leszálltam. Nem késtem el :-)

Változatlanul nem szeretnék minden nap buszozni, de néha, ha szükség van rá, ki lehet használni.

2018. december 14., péntek

Így készült -4- a mozaikos edényalátét

Jól jön néha a konyhában egy alaplap, amire nyugodtan rátehetjük a forró edényt, vagy kávéfőzőt. Így jött az ötlet, hogy a mozaikos felület kiválóan használható erre a célra.

Alapként OSB lapot használtam, de ugyanígy használhatunk csempét, vagy padlólapot is.

Mivel a kávéfőző alá szerettem volna egy alátétet készíteni, így ennek megfelelően vágattam egy 10 x 20 cm-es OSB lapot.
Szükségem volt még ragasztóra, fugára, és persze üvegmozaikra is.


2 x 2 cm-es mozaikot használtam, amit hobbiboltban, de egyes csempeboltokban is meg lehet vásárolni.
Először a mintát próbáltam kirakosgatni, nézegettem, melyik összeállítás mutat jobban.


Az OSB laphoz hobbiragasztót használtam, de ugyanúgy megfelel a szerelőragasztó is.

A mozaikot úgy kezdjük el ragasztani, hogy először az első sor első és utolsó darabját tesszük a helyére, majd köztük egyenletesen elosztva jöhet a többi. Egy kicsit túl is lóghat a széleknél mozaik, hogy a fugának is legyen helye. Fuga nélkül is dolgozhatunk, ilyenkor szorosan egymás mellé kell rakni a mozaikkockákat. (ebben az esetben ne nagyon mosogassuk, csak nedves ronggyal töröljök le a felületét, ha használat közben beszennyeződne)
Miután minden kocka a helyére került, hagyjuk száradni a munkadarabunkat. Kb. két nap után vegyük elő ismét, és nézzük meg, hogy minden kocka rendesen a helyére ragadt-e.

Ha minden rendben, jöhet a fugázás. A fugaport tejföl sűrűségűre keverjük, és egyenletesen beledolgozzuk a résbe. Nem fontos hozzá szerszám, ilyen kis felületen az ujjunkkal is dolgozhatunk.

A fuga száradása után egy jól kinyomott nedves szivaccsal töröljük le a felesleget, majd száraz ronggyal fényesítsük ki a felületet.


2018. december 13., csütörtök

Így készült -3- a mozaikos doboz

Hobbi alapanyagok között nézelődve találtam rá erre a peremes dobozkára, amelyet közelebbről megnézve kiderült, hogy 3 db különböző méretű dobozt tartalmaz.


A pereme miatt úgy döntöttem, hogy mozaikkal díszítem.
A szettben található legkisebb dobozt használtam erre a célra.


Először „szárazon” kiraktam rá a mintát, próbálgattam többféle variációt is.
Ragasztáshoz univerzális szerelőragasztót ragasztót használtam, de a hobbiragasztó, vagy akár a sulifix is ugyanúgy megfelel erre a célra. A mozaikszemek felragasztása után szükség van néhány nap száradási időre, ezt kénytelen voltam kivárni.
Száradás után, a biztonság kedvéért még végignéztem, megütögettem minden egyes mozaikszemet, hogy biztosan odaragadtak-e.
Ezután kikevertem a fugát, fehér fugaporból, víz hozzáadásával. Létezik ún. pigmentpor, amivel színezhetjük a fugát, ill. talán kevés akrilfesték is megfelel erre a célra, én most kihagytam ezt a lehetőséget. A fugát tejföl sűrűségűre kell keverni, hogy könnyen tudjunk majd vele dolgozni. Ilyen kis felületen nyugodtan használhatjuk az ujjunkat a fuga résekbe való bedolgozása során, de egy régi bankkártyát is befoghatunk erre a célra. Lényeg, hogy minden sávot nézzünk végig, hogy mindenhova jusson a fugaanyagból. Pár perc száradás után egy jól kinyomott nedves szivaccsal leszedjük a felesleget a felületről. Ezután néhányszor megismételjük a műveletet, a szivacsot minden esetben jól ki kell nyomni. Végül száraz ronggyal kifényesítjük a felületet.
 
Ezzel készen van a mozaikos rész, de még további tennivalók várnak ránk. Ha a fuga megszáradt, akkor maszkolószalaggal körberagasztjuk a mozaikot a doboz pereme mellett. A zárakat, és a zsanérokat leszereljük a dobozról. Erre azért van szükség, hogy festés során össze ne kenjük ezeket.
 
 
Ezután egy színben harmonizáló festékkel befestjük a doboz felületét, és száradás után akár szalvétatechnikával is díszíthetjük, vagy lelakkozzuk. (Egy tipp: A festés során keletkező ecsetnyomokat úgy tüntethetjük el, hogy egy szivacshengerrel végiggurigázzuk a felületet.)
 
Végül visszaszereljük a doboz alkatrészeit, és készen is van a dobozka.
 
 
 

2018. december 12., szerda

Így készült -2- az írószertartó


A szalvétatechnikát szeretném bemutatni. Ez egy nagyon egyszerű technika, melynek segítségével igazán mutatós holmikat tudunk elkészíteni.

Szalvétázni szinte bármire lehet, fémre, fára, kartonra, falra, csak a fantáziánk szab határt, milyen felületet díszítsünk.

Az írószertartó készítése igen egyszerű, bátran belefoghatunk, akár gyerekekkel együtt is.

Szükségünk lesz hozzá egy kiürült konzervdobozra, amiről leáztatjuk a papírt, és a ragasztóanyagot.

A konzervdobozt le kell festenünk. Ehhez használhatunk akrilfestéket, de tökéletesen megfelel a diszperzit is, amit színezőpasztával színezhetünk. Érdemes világos színeket használni, hogy szépen látsszon majd a szalvéta mintája. (Ha mégis sötétre festjük az alapot, akkor a minta körvonalán belül le kell festenünk fehérrel is)

Ezután kiválasztunk egy szép szalvétát, leszedjük a legfelső rétegét, csak erre lesz szükségünk. Körbevágjuk a mintát.

Ragasztáshoz használhatunk tapétaragasztót, vagy pedig vásárolhatunk direkt erre való, ún. decoupage ragasztót, ami ragasztó és lakk is egyben.

A ragasztót rákenjük a felületre, ráhelyezzük a szalvétából kivágott mintát, és egy puha ecsettel belülről kifelé, óvatosan kisimítjuk, vagy az ujjunkkal finoman rányomkodjuk. Szükség szerint kaphat egy réteg védőlakkot is száradás után, decoupage ragasztó használatakor erre nincs szükség.

Szintén látványos megoldás, ha nem akarunk festeni, akkor a beragasztózott konzervdobozt körbetekerjük madzaggal, és erre rakjuk rá a decoupage mintát, majd lakkozzuk a felületét.

2018. december 11., kedd

Így készült -1- a mécsestartó

Karácsony előtt mindenki szeret kreatívkodni egy kicsit. Rátaláltam néhány régebbi írásomra, és mivel most pont aktuális, ezért meegosztom veletek.
 
Az első egy üvegfestett mécsestartó:
 


Vásároltam egy szögletes, üveg mécsestartót. 


 Ezenkívül szükségem volt még egy tubus üvegfesték kontúrra, és üvegfestékre is.

Kontúrból az ezüst színűt használtam, üvegfestékből pedig sárgát, és pirosat. (Van vizes bázisú, és oldószeres üvegfesték, a célnak mindkettő megfelel, bár szerintem az oldószeres jobban megtartja a színét, míg a vizes bázisú hajlamosabb a kifakulásra, főleg, ha huzamosabb ideig napfény éri.


Ezután a kontúrral rárajzoltam a mintát a mécsestartó oldalára. A mintát elő lehet rajzolni egy papírra, amit belülről cellux-szal rögzítünk a mécsestartóhoz, így az üvegen átlátszó mintát a kontúrral átrajzoljuk. De az ügyesebbek szabad kézzel is rajzolhatják.

A kontúr száradása után szikével alakíthatunk rajta, ha valahol egy kicsit „megszaladt” a kontúrfesték, akkor levághatjuk a felesleget.

Kb. 2 órát száradjon, de az sem baj, ha csak másnap festjük ki.

A kontúr száradása után egyszerűen felvisszük az üvegfestéket a kontúr által határolt cellákba. Nem fontos ecsetet használni, egy fogpiszkáló éppen úgy megfelel erre a célra. Az a fontos, hogy a festék érje el a kontúr vonalát, ne legyenek lyukak a találkozásnál. Ezt a munkadarab fény felé tartásával ellenőrizhetjük. Amíg a festék folyékony állapotban van, addig csak vízszintes síkban tartsuk. Ha véletlenül olyan helyre is kerül a festékből, ahová nem szerettük volna, akkor száradás előtt, egy fültisztító pálcikával óvatosan letörölhetjük a felesleget.

Teljes száradás után keresünk egy teamécsest, beletesszük a tartóba, és meggyújtjuk.


Ezután nincs más hátra, mint gyönyörködni az elkészült művünkben.
 

2018. december 4., kedd

Már az IKEA is logikátlan...?

Tegnap beléptem az IKEA weboldalára, és szerettem volna bejelentkezni a fiókomba is.

(rólam tudni kell, hogy mindig felírom az ilyen regisztrációkhoz tartozó jelszavamat, mint ahogy ez esetben is fel volt írva)

Nem tudtam belépni, próbáltam többször is, de mindig hibás jelszót jelzett.

Kértem egy új jelszót.
Küldték is, csak nem azonnal.

Reggel néztem az emailjeimet, a kéréshez képest, jó 2 órás késéssel kaptam meg a jelszót. De nem is ez az érdekes.

Hanem az, hogy az új jelszót megkaptam 19.59 perckor, és 20.00 perckor pedig kaptam egy olyan emailt, amiben leírják, hogy zárolták a fiókomat, mert túl sokszor próbálkoztam.

Ez az egyik logikátlanság. (1. az eredeti jelszó jó volt. 2. minek küldenek új jelszót, ha a zárolás miatt nem tudom használni.)

A másik logikátlanság pedig az volt, hogy azt írták, hogy ezt a zárolást csak a kérésemre oldják fel. Elérhetőséget persze nem mellékeltek hozzá. És mindezt egy olyan emailben, amire nem lehet válaszolni.
Az Ikea oldalán pedig a kapcsolat menüpont úgy láttam, hogy az árukról és a reklamációkról szólt.

Nem is írtam nekik. Minek? Csesszék meg, ha zárolták, akkor legyenek boldogok vele. Nekik adom.

Kábé fél perc alatt regisztráltam egy új fiókot. Még tegnap. Ez nekem így sokkal egyszerűbb volt, mint írogatni nekik, meg várni.

Különben is, miért kell zárolni egy fiókot* még az elfelejtett jelszó felhasználása előtt? És ha zárolják, akkor minek küldenek új jelszót?

Hol van itt a logika????

*(Egyébként meg nincs abban a fiókban semmi különös, csak egy korábbi bevásárló/kívánság-lista. Aminek nagy részét így fejből már elfelejtettem, és lehet, emiatt nem is fogom megvásárolni. Na, megérte?)


2018. december 3., hétfő

Ez szívás... :-D

Általában nem szoktam kárörvendő lenni, de vannak helyzetek, amikor mégis egy kicsit jólesik :-). Mint például az alábbi:

Írtam már korábban a behajtani tilos tábláról, amit nemrég helyeztek ki a mellettünk lévő utcába. Na, most napok óta ugyanaz a helyzet, hazafelé menet 4-5-6 autó szokott szembe jönni velem, a tilosban. Ahogy nézem a sofőröket, ez többnyire 3 kategória: nők, idősek, és nagy autósok.

Mára eljutottak a munkások odáig, hogy fel is bontották azt a sávot, ami miatt kikerült az a behajtani tilos tábla. Tehát, le is volt zárva az a sáv.

Két autó - nem lehet tudni, hogy szándékosan, vagy figyelmetlenségből- de behajtottak a tiltó tábla ellenére.- Egy ideje ott álltak, és indexeltek, meg akartak fordulni, mert rájöttek, hogy arra nem tudnak tovább menni. Igen ám, de szemből nagy volt a forgalom, egymást érték az autók, és valahogy egyik sem engedte be egyiküket se.
Persze, előbb-utóbb sikerül nekik kiszabadulni onnan, de ez az a helyzet, amire azt mondom, hogy megérdemelték, hogy egy kicsit ott álljanak, mert legalább volt idejük gondolkodni, és közben talán rájöttek, hogy nem megyek be arra, amerre tiltják. És hogy nem véletlenül tiltják.

Egyébként mindkét sofőr nő volt. És szóke :-)

(Van egy helyi útinfós facebook csoport, ott nagyon sok fénykép, és videó van erről a helyzetről, amiről írtam, és nagyon sokan ki vannak akadva a rengeteg figyelmetlen autós miatt. Sajnos, nem tudok linkelni, mert zárt a csoport, így értelemszerűen posztot, képet se másolhatok kis onnan)

(Itt írták a múltkor, hogy a rendőrök büntettek, feltűnően, kék villogóval álltak ott, és ennek ellenére annyian hajtottak be a tilosba, hogy egyszerűen a rendőrök nem tudtak mindenkit megállítani. Akkor el lehet képzelni a szitut....)

Viszont találtam egy videót, amit megoszthatok, mert nyilvános:
https://youtu.be/OB3sq1SScdY


Na, kábé ez van ezen a szakaszon minden nap.
(azért zárójelben megjegyzem, hogy szerintem a felvételt készítő sem 30-cal ment :-))

2018. december 2., vasárnap

Csak egy életkép

Tegnap mentem a Decathlonba vásárolni. A parkoló eléggé tele volt, mégis észrevettem, hogy van két parkolóhely egymás mellett. Szemből jött egy autó (BMW), először befordult a hozzám közelebb eső helyre, majd tolatott, és korrigált, beállt a tőlem távolabbiba.

Eddig rendben is van a történet. (Még gondoltam is magamban, hogy milyen rendes BMW-s, hogy nekem is hagy helyet, és nem foglalja el a két parkolóhelyet egyedül.)

Én nem láttam, hogy mi miatt változtatott az eredeti elképzelésén, mert nem láttam rá a parkolóra, kitakarta egy "puttonyos" autó.

Befordultam a parkolóhelyre, és akkor már láttam, hogy mi volt az oka, hogy nem oda állt a BMW-s.
Aki közben kiszállt az autójából, és megállt mellette. Egy díszpicsa  ööö.... vagyis egy fiatal nő. Engem nézett. Sőt, bámult.
Merthogy ott állt a parkolóhelyen egy ottfelejtett bevásárlókocsi. (pénz nem volt benne, gondolom, ezért is nem vitték vissza a helyére)

Egy pillanatig azt hittem -amikor felvette velem a nő a szemkontaktust- hogy lesz annyira rendes, és arrébb tolja, hogy be tudjak állni. De nem. Csak állt, és bámult. Érdeklődve figyelte, hogy mit fogok csinálni. (még lehet, nevetett is magában, hogy nem tudok beállni)

Na, hát ezt nézhette. Nem volt olyan megoldhatatlan a probléma, mint ahogy neki tűnt.
Félig beálltam a parkolóba, kiszálltam az autóból, arrébb toltam a bevásárlókocsit, majd visszaültem az autóba, és befejeztem a parkolást.

A nő pedig végig bámult. Nem tudom, mi volt olyan érdekes ezen...

Amúgy meg utána gondolkodtam, hogy miért vártam el tőle egy pillanatig is azt, hogy segít nekem, és arrébb tolja a kocsit, ezzel elhárítva az akadályt, ami miatt nem lehetett normálisan parkolni????

Talán azért, mert fordított esetben én ezt tettem volna...

De neki jobban esett bámulni, mint hogy megmozdítsa azt az értékes seggét, és egy icipici empátiát mutatva megtenne egy olyan dolgot, ami fél percig sem tart, és neki semmibe nem kerül.

Aztán rájöttem, hogy neki ez így sokkal szórakoztatóbb volt.




2018. december 1., szombat

Adventi naptárunk - 2018-ban (DIY, vagyis sk.)

Egy ideje ugyanazt a csipeszes megoldást használom adventi naptárnak, de minden évben mégis egy picit más. A csillagos-csipeszes füzért az OBI-ban vásároltam, még 2016-ban.

Tavaly, és tavalyelőtt ilyen volt az adventi naptárunk: (adventi-naptar-nagyoknak-sk.)
Az idén pedig ilyen:



Az Aldiban vásároltam hozzá kis tejcsokoládé figurákat, összesen 3 csomagot (az ára: 399 Ft/csomag)


A fekete csomagolópapírból sajnos, csak ennyi volt otthon, ezért kiegészítettem a csillagossal. 
Az elkészítése egyszerű:
A csomagolópapírt kis téglalap alakúra vágtam, ezekbe minden kis figurát szaloncukor-szerűen becsomagoltam, majd sorban felcsipeszeltem.

És ennyi...kész is van az egyszerű, sk. Adventi naptár :-)