2008. december 31., szerda

Futás

Hiányzik a futás. Meg azt is vegyük hozzá, hogy itthon, az ünnepek alatt az ember már unalmában is eszik, főleg, hogy a sok finomság kínálja magát az asztalon.
De nem tudok mit csinálni, a lgcsövem rosszul reagál a hidegre, és olyan jó kis téli futóöltözetem sincs. De valamit csinálni kell........
Úgy döntöttem, keresek egy fittness-termet. A következő feltételeknek feleljen meg:
-Ne legyen divatbemutató pichák gyülekezete
-Ne nézzék ki a 40 felettieket
-Ne nézzék ki a 60 kg felettieket
-Legyen futópad
-Közel legyen
-Megfizethető legyen

Most, hogy így leírtam az igényeimet, elgondolkoztam...egyáltalán létezik ilyen hely??

2008. december 30., kedd

Album

Kezembe került az idei nyaralásunk fotóalbuma. Egy 200 képes album, az a fajta, ahol a képek mellé oda lehet írni valamit.
A képek már benne vannak, de még nem írtam melléjük semmi kommentet. Azt hittem, hogy az ünnepek alatt bőven lesz időm, és majd pótolom.
Na persze.....:-))
Egy sort sem írtam, és ráadásul a gyermek babakönyve i is a kezembe került, azt is be kellene már fejezni, mivel az iskolába menéssel zárul a könyv. Ide is fotó kell, meg egy kisszöveg az élményekről....
Na, hátha még az idén meglesz. Végül is, szabadnapban nincs hiány....

2008. december 29., hétfő

Telefon

Ma reggel arra ébredtem,hogy becsörgött a telefonom. Nem nagyon, csak épen hogy fel lehetett ismerni azt a csengőhangot, amely jóbarát hívását jelzi.
Igen ám, de ezután kézbevettem a telefont, és nem jelzett sem nem fogadott hívást, sem fogadottat, sem semmit. Mintha nem is csörgött volna. Már azt hittem, csak álmodtam az egészet, de a család megerősített, hogy ők is hallották. Tehát valóság volt.
Úgyhogy ez rejtély.

2008. december 28., vasárnap

Tájékozódás

Most, a balatoni képeket nézegetve eszembe jutott, hogy amikor ott voltunk a kis faluban, ami a Balatontól 8 km-re fekszik, akkor megkérdeztem az ott lakó szomszédot, hogy mégis, melyik irányba van itt a Balaton. Erre ő nyugati irányba mutatott, hogy arra. Én pedig elhittem.
Kb. másnapra én már rájöttem, hogy egy fenét van arra a tó, éppen hogy déli irányban van. Vagyis tudtam, hogy térkép szerint délre van, csak éppen az új helyen nem tudtam rögtön, betájolni, hogy merre van dél. Vagyis, hogy milyen a ház tájolása. (Főleg, hogy tömény felhős volt az ég)
Csak éppen elgondolkodtam a dolgon....emberek ennyire nem tudnak tájékozódni, vagy csak ennyire nem érdekli őket, hogy mi merre???

2008. december 27., szombat

Szaloncukor

Megkérdeztem a családomat, hogy milyen szaloncukrot vegyünk az idén. Azt mondták, mindegy. Vettem mindenféle ízűt(és színűt)
Mégis mindenki csak a zseléset keresi.
Jövőre nem kérdezek, és csak zseléset fogok venni.

Akkor meg mindenki keresni fogja a többit is. Ha nem tévedek, így szokott ez lenni :-

2008. december 26., péntek

Újra kreatív

Elkészült végre a legújabb dobozom, persze ebből is ajándék lett. Egy teafilter tartó doboz.
Még időben, november végén megvettem minden hozzávalót, mert én aztán előrelátó vagyok, és nem hagyom az utolsó pillanatra az ajándékokat.

 (itt volt a régi blogban egy fotó, sajnos elveszett)

Na, persze.... :-))
Ehhez képest, éppen december 21-én kezdtem hozzá, mégpedig úgy, hogy az előre jól kitalált mintát elvetettem, és teljesen újat kreáltam. Először úgy terveztem, hogy kirakok egy kínai jelet, ami a teát jelenti. Na, levadásztam a netről, hogy néz ez ki, nagyítottam, nyomtattam, sőt, ki is raktam a fekete 1x1-es mozaikokból, amikor rájöttem, hogy a háttér azért még túl nagy falat lenne nekem. (na, persze, ha nem 2 nappal karácsony előtt kezdtem volna el...) Így tehát addig-addig rakosgattam a kis mozaikszemeket, míg összeállt egy könnyebb minta. Addigra elég késő este lett, így a mintát kirakva letettem a szoba egyik sarkába, és kb. két napig rettegtem, hogy bele ne rúgjon valaki. 23-án este végre eljutottam odáig, hogy felragasszam a mintámat, ami csodálatos módon megúszta a felrúgást. (ami egy négytagú családban köztudottan nagy dolog!)
Még szerencse, hogy nem 24-re kellett, mivel a barátnőmnek szántam, és hozzájuk kicsit később szoktunk menni. Na, így lett időm fugázni, festeni, szárítani, szalvétázni. Mikor azt hittem, hogy végre kész, valahogy nem tetszett az egész. Nem volt jó a narancssárga szín, valahogy nem ezt képzeltem. Másnapra megálmodtam, hogy át kell kenni barna üvegfestékkel. reggel az volt az első, hogy feltúrtam a készletemet, és hurrá!... nem száradt be a barna. Átfestettem, jobb lett. A doboz nagyon klasszul mutatott, de a tetején a mozaik.... mintha külön életet élt volna. Magához a mozaikhoz illett volna, de a dobozhoz nem illett a fuga.
Kitaláltam, hogy átfestem. Mármint a fugát.  A doboz színére. Azért bennem volt a félsz, hogy nem-e fogom elcseszni az egészet, de végül bebizonyosodott, hogy jó döntés volt.
És végül itt van, amiről annyit beszéltem. A doboz:

 
 
Amikor csomagoltam, a fiam szomorúan nézte. -Odaadod? -kérdezte. -Igen. -mondtam-hisz azért készítettem.
-Ó, én úgy bíztam benne, hogy megtartjuk magunknak! - mondta a fiam.
Erre megnyugtattam, hogy bármikor csinálhatunk ebből még egyet.
(persze, mondani könnyű... :-)) de nekifogni :-))
MIndenesetre úgy veszem, hogy kaptam egy megrendelést egy ilyen dobozra. A fiamtól...

2008. december 23., kedd

Fényvadászok

Tegnap este fényvadászaton voltunk :-))
 A barátnőm találta ki, és a kölykök nagyon élvezték. Egyébként mi, felnőttek is.
Az egész abból áll, hogy este beültünk az autóba, (2 gyerek, 3 felnőtt) és elindultunk a kertváros kis utcáin, és kerestük a kivilágított, feldíszített házakat. Amelyik nagyon szép volt, ott meg is álltunk egy kicsit.
A két fiút rögtön elkapta a versenyszellem, egymás ellen kiabáltak, hogy: -Ott van egy! Én láttam meg! Ott egy piros! Ott meg egy fenyőfa! Kerítés! Sárga fény! Kék! .....és hasonlóktól zengett az autó.
Azt hiszem, fogunk még az idén fényre vadászni.
Na, igen. Ezt a sportot csak decemberben lehet űzni.
Hajrá fényvadászok!
:-))

2008. december 10., szerda

Áramszünet

Áramszünet volt ma. Nem csak a mi házunkban, hanem az egész soron. Már láttam hazafelé menet, hogy itt bizony tök sötét a fél lakótelep.
Kicsit félelmetes volt a lépcsőház, mert nyilván gyalog kellett felmenni, és csak a kis akkus lámpák pislákoltak haloványan.
Otthon, áramszünet esetére mindig tartok a szekrényben egy könnyen elérhető gyertyát, és mellette gyufát, hogy sötétben is könnyen megtaláljam, ha szükség van rá. Persze a fiúk voltak otthon, amikor elment az áram, és ők ezt az elkészített gyertyát nem találták meg, (állítólag). Szerintem nem is keresték....
De azért leleményesek voltak, meggyújtották az adventi koszorún a gyertyákat, de nem ám kettőt, hanem mind a négyet!
Tehát erre értem haza, hogy milyen békés hangulat van a lakásban. A fiam azzal fogadott, hogy:  -Visszamentünk az időben, mert régen is gyertyával világítottak este.
Azért úgy láttam, tetszett neki a dolog. Pedig ilyenkor se tévé, se számítógép, se dvd, se olvasni, se főzni nem lehet. Mit csináltunk? Beszélgettünk. Persze, máskor is szoktunk beszélgetni, de ez valahogy más volt, ez egy igazi, gyertyafényes beszélgetés volt. A két gyerek elővette a sakkot, gyertyát raktak a földre, és ott játszottak egy partit.
Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy lehet, időnként kötelezővé kellene tenni az áramszünetet, kellenek ilyen nyugodt, békés félórák a családokban.
Tanuljunk meg egy kicsit újra lelassulni ebben a rohanó, idegbeteg világban. Legalábbis nekünk jót tett, úgy érzem.

2008. december 9., kedd

Nyílt napok

Nyílt nap is volt a suliban, ugye ilyenkor a szülő beülhet az órára, és meglesheti mit csinál a csmetéje az iskolában.
A nyílt nap az valójában egy nagyon jó dolog, ami bosszant, az egyes szülők viselkedése. Ugye volt már az oviban is ilyen. Na, ott azzal akasztottak ki, hogy az anyuka a fényképezővel kattogott, az apuka meg a videokamerával járkált össze-vissza, hogy a legjobb képet kapja el a gyerekéről. Az, hogy óvónéni foglalkozást tart, és esetleg zavarja, vagy netán a többi szülőt zavarja...nos, ez meg sem fordul abban az újgazdag fejükben. de a legjobb az volt, akik a nagyit is behozták, ami önmagában még nem lett volna baj, de ez a nagyi ritka kotnyeles volt, állandóan beleszólt, hogy menjél már drágaságom, meg csináld már drágaságom, meg figyelj már drágaságom. Szegény "drágaságom" nem tudott a foglalkozásra figyelni, mert mindig a nagyira figyelt.
Na, ez volt az ovi. Azt hittem, az iskolában komolyabb szülők lesznek. Tévedtem.
Igaz, pozitív dolog volt, hogy nem került elő egy fényképező, és egy videó sem. Még mobillal sem fényképezett senki.
Itt az egyik dolog, ami nem tetszett, hogy direkt megkérték a szülőket, hogy egy családból csak egy ember jöjjön, mert kevés a hely, nehezen fogunk elférni. Erre egyik helyről eljött anyuci meg apuci (biztos össze vannak kötve) a másik helyről anyuci, meg nagymami (ez is ritka kotnyeles volt) a harmadik helyről meg anyuci és tesókája. (talán keresztmami)
A másik dolog, amit viszont ritka nagy bunkóságnak tartok, hogy jónéhány (!) szülő, óvónéni, akárki, jó 10 perces késéssel csörtetett be a terembe. És itt most nem arról van szó, hogy egy ember késve jött, és sűrű halk bocsánatkéréssel lábujjhegyen beoson, és ég a feje, hogy megzavarta az órát. Neem! Itt valósággal csörömpöltek, kuncogtak, húzgálták a széket, és egyáltalán nem zavarta őket, hogy már régen megkezdődött az óra. Mindez legalább háromszor el lett játszva az első negyedórában. Ráadásul az egyik csörténél pont az én gyermekem beszélt, és engem nagyon érdekelt volna, hogy mit mond, de erről pont lemaradtam, hála egyes bunkó szülőtársaimnak.
Most őszintén: Ha a gyereknek ott kell lennie az iskolában 3/4 8-ra, akkor a szülője miért nem képes 8-ra odaérni????  Egyáltalán hogy várja el akkor a gyerektől, hogy pontos legyen?
És van még egy dolog, amitől a plafonon vagyok, ez pedig a szülő szereplése. Hogy egyesek nem képesek tudomásul venni, hogy ha beengedik őt egy foglalkozásra, ahol tanítás folyik, akkor ő ott csendes szemlélő, és pofa be, és úgy figyel, nem pedig szerepel. Komolyan, kedvencem, amikor beszólnak a gyereknek: -Csináld már, nem figyelsz! -Szegény gyerek azt sem tudja, hogy most a tanító nénire figyeljen, vagy az anyjára. Másrészt szerintem ilyenkor a tanító a főnök, az van, amit ő mond, és megtisztelem azzal, hogy nem szólok bele.
Olyan is történt, hogy  a tanító néni azt mondta: -Gyere Tomi! - erre az egyik okostojás anyuci beleszólt: -Menjél már Domi! Nem hallod?
Szegény Domi zavarban volt, mert ő figyelt, és nagyon jól hallotta, hogy a tanító néni Tomit hívta, és nem őt.
Anyuci meg önmagát minősítette ezzel. De az sem volt jobb, amikor a két testvér-anyuci egymás ellen bíztatták a hozzájuk tartozó kiscsajt, hogy: -Írjad már befele azt a piros pontot! Miért nem írod már! Azt mondta a tanító néni! Írjad!....
Szóval, ez  a viselkedés egy kicsit elkeserítő.
De ezektől eltekintve, azért nagy élmény volt látni, milyen ügyesek a kölykök, és az is jó érzés volt, hogy az enyém is mindent tudott, amit kérdeztek tőle. Ráadásul érdekes volt látni, hogy mennyire másképp tanítanak manapság, sokkal többet mozognak a gyerekek, többször mennek a táblához, és nem csak hallgatják a tanulnivalót, hanem igenis, aktívan részt vesznek a feladatokban. Mindezt rengeteg játékkal körítve.
Azt hiszem, jó lehet manapság kisiskolásnak lenni...

2008. december 8., hétfő

Mikulás diszkó

Volt ám a suliban  Mikulás diszkó a múlt héten, még a Mikulás is táncolt. (egy kicsit, az elején) Külön volt megtartva a kicsiknek (1-2 oszt.) a nagyoknak (3-4 oszt) és persze a felsősöknek.
Kicsit hamarabb mentem a gyerekért, még ment a tánc. Meglestem ám a bulizó ifjakat, bár nem mondhatnám, hogy a sötétben túl sokat láttam. Táncoltak. Persze, volt néhány kölyök, aki rohangált, nekik az volt a buli, nem a tánc. Jól le voltak izzadva.
Különben meg büszke vagyok a fiamra, a tanító néni megdícsérte, hogy sorra kérte fel a lányokat táncolni.
Persze, mert előző nap a gyerek izgult, hogy mit fog ő csinálni abban a diszkóban. (ne felejtsük el, ez volt az első igazi bulija!) Szóval mondtam neki, hogy kérje fel a lányokat táncolni. -És ha nem akar? -kérdezett vissza a gyerek. -Akkor legyen az az ő baja, te meg kérjél fel egy másik lányt -mondtam neki.
Utólag kiderült, ez a veszély nem fenyegette, mindegyik lánnyal táncolt egyet. A lányoknak is tetszett a dolog, -így mesélte a tanító néni - lényeg az, hogy jól érezték magukat.

2008. december 7., vasárnap

Hawai - Hungária

Néztük a tv-ben a Világjáró Grovert. (Minimax) Éppen a Hawaii-n élő gyerekekről volt szó.Arról, hogy tartanak valami bulit, ahol virágfüzéreket készítenek, amit a nyakukba akasztanak, meg a lányok hawai ruhába öltöznek, a fiúk felveszik a hawaii-mintás inget, és a hawaii-mintás bermudát.... ebben a pillanatban a fiam megszólal: -És utána? Limbóznak?

2008. december 1., hétfő

Kaják

Hétvégén sütis nap volt, csináltam többek közt kókuszos golyót is. cseppet sem zavart, hogy nem volt otthon kókusz, volt viszont darált mogyoró. Kókusz helyett ez is megteszi, így tehát ebben hempergettem a golyszlikat.
Kicsit később a kicsi fiam kiment a konyhába.
-Aha! Én már tudom, mit fogok vacsorázni! - mondta.
-Na, mit? - kérdeztem.
-Láttam a konyhában szilvásgombócot! Azt kérek!
Szegénykém, kicsit elszontyolodott, amikor kiderült, hogy a várva-várt szilvásgombóc helyett mogyorós "kókuszgolyót" kap, és azt se vacsorára, csak utána desszertnek.

Erről a történetről eszembe jut a lányom első óvodai napja. Délben mentem érte. Megvártam, míg végez az ebéddel. Miközben öltözött, megkérdeztem tőle: -Na, mi volt az ebéd?
-Lekváros rántott husi!- mondta a gyerek.
Nem sokkal később a dadus néni kitolta az ebédes kocsit a folyosóra, rajta az ebéd maradványaival, ami nem volt más, mint derelye.
Igaz, kívűlről teljesen úgy nézett ki, mint egy rántott hús. Nem is csodálkoztam azon, hogy a gyermek is simán annak nézte. :-)))

2008. november 24., hétfő

Érdekes háztető

Csak úgy érdekességképpen.
Még nyáron találkoztam ezzel az érdekes házzal.
Tehát így néz ki, hogyha a háztetőn van a garázs:
garazs
(remélem, a gazdája nem haragszik meg, hogy ide feltettem. Már ha erre járna éppen véletlenül)
Ja, és amúgy a bejárata is a padláson volt, csak az épp lemaradt a képről :-)))

2008. november 23., vasárnap

Crocs

Nézegettem én nyáron a balcsinál, hogy ezek a külföldiek milyen bumfordi, színes, egyenpapucsban járnak. Hogy mit esznek ezen a rondaságon. Az egész családon ilyen volt, a legkisebb gyereken is.
A nyaralószomszéd kölyök is egész nap ebben szaladgált. Még meg is jegyeztem, hogy vajon hogy bírja egész nap ezt a vacak műanyagot.
De azt mondták, hogy kényelmes. Hogy nem izzad benne a láb. Meg könnyű.
Persze, ez mind az eredeti crocs-ról szólt. Mert a kínait megnéztem közelebbről, és úgy ítéltem meg, hogy az még gagyinak is gagyi.
Viszont Tapolca főutcáján árultak eredetit, majd leültem, 10000 ft-ot kértek érte. És vették. Pont előttem kapott két gyerek is ilyet.
Szóval, első benyomásom erről a cipőről nem volt túl pozitív.
De a napokban beleakadtam a neten. Kiderült, hogy egész formás darabjai is vannak. Ráadásul akinek van, mindenki dícséri. Egyszóval, megtetszett. Nemcsak nekem, a családnak is. Mindenki kiválasztott egyet, hogy milyet szeretne. Nagyon játszadozom a gondolattal, hogy jövő nyárra talán beruházunk rá.
Majd kiderül, addig talán összejön a rávaló is.
Hacsak nem robban be egy újabb őrület... :-))

2008. november 22., szombat

TV hatása

1. Gyermek álmodozik, és mondja nekem: -Ugye milyen jó lenne, ha te elmennél afrika-celebnek, én pedig elmennék argentína-celebnek?
2. Ma este lesz a doktor ház. (Haus. A gyerek németül tanul, úgy látszik, ragad is rá valami)
3. Mindjárt kezdődik a "celebek a fejükre estek".

2008. november 21., péntek

Habpatron

Nem tudom emlékszik-e még valaki (rajtam kívűl) a habszifonra. És vajon használja-e még valaki (rajtam kívűl)
Ugyanis évek óta egyre nehezebb patront kapni hozzá. Ma is azt hajkúrásztam. Az egyik boltban, mikor kérdeztem, hogy tartanak-e habpatront, a pénztárosnő őszintén rámcsodálkozott. Nyilván, náluk nem volt, de még hozzátette hogy: -Egyáltalán árul még ilyet valaki?
Hát kérem, nem volt könnyű felhajtani, sok-sok nincs után végre találtam. A sarki kisboltban.
Azt mondták a kereskedő, hogy nem tartanak, mert alig-alig keresi valaki, és hamar lejár a szavatossága. (mondjuk, nálam is lejár, de én attól simán használom, semmmi baja sincs)
Amit viszont nem értek, hogy ha árulják azt a folyékony habtejszínt, és meg is veszik, de nem habszifonba teszik, akkor azt mire használják az emberek?
Mert főzéshez ott a főzőtejszínm a kávéba a kávétejszín, de azt a habtejszínt nekem még sose sikerült habbá vernem, (max vajjá :-)), én ezt csak a szifonba tudom használni.
Oda viszont tökéletes. Össze sem hasonlítható a manapság elterjedt műtejszínekkel, amit habnak vásárolnak az emberek. Persze, egyszerű a használata, meg nem is romlok meg hamar, de én azt a mű utóízt, amit ezeken érzek, nem tudom megszokni.
Maradok tehát a réges-régi habszifonnál, és a finom tejszínhabnál.
Már amíg kapok hozzá patront......

2008. november 20., csütörtök

Végre mozaik!

Igaz, nem sok mindent írtam erről eddig, de azért én szorgalmasan rakosgatok - már amennyire az időm engedi. Sőt, már gazdára is találtak a cuccok. Na, nem kell nagy dologra gondolni, olyan kis kezdőféleségek, de azért örültem, hogy másnak is tetszik.
Ráadásul mindkét gyermekem rákattant a témára. Vettem egy 3 db-os dobozt, erre rögtön rácsaptak, hogy -ez nekem kell... -ez meg nekem. Meghagyták nekem a legkisebbet.
Az első mozaikunkat még szeptemberben raktuk - az erkélyen, fürdőruhában. Olyan jó idő volt még akkor. Klassz volt. Azután, ahogy bejött a hideg, a lakásban már nehezebben szedtem elő a cuccot. Sőt, a csempéből készülő házszámot, -amit vágni kell- félre is raktam, nekem itt bent ne repkedjenek a szilánkok.
Na, nem is szövegelek, inkább zúdítom a képeket:
Ez volt a legelső.
Utána volt még néhány próbálkozás, ami valszeg a rosszul megválasztott ragasztó miatt elkezdett lepotyogni. Én meg megmérgesedtem, és kihajítottam az egészet. Így most nincs edényalátétem.
Van viszont dobozom. Itt még próbálgattam a mintákat. Végül a jobb oldali lett a nyerő.
Íme a kész mű:
dobozka
A legnagyobb doboz, amire a lányom csapott le, ilyen lett:
 nagydoboz
A középső dobozt a fiam kaparintotta meg. Ezt alkotta:
 A kép némi magyarázatra szorul, hogy megértsétek egy 7 éves gyerek művészetét. Ő is elmagyarázta nekem. A bal felső sarokban a sárga az a nap. A fehérek a felhők. A kék az ég, a zöld a rét, és a jobb alsó sarokban, az a másfajta zöld egy tó, aminek lehet zöld vize is, mert ha kék lenne, akkor azt hihetnénk, hogy az is az ég, pedig az egy tó. Jó, mi?
Most vettem egy teafilter tartó dobozt, de fogalmam sincs, mit rakjak rá. Valami olyan minta kellene rá, amit nem kell vágni, csak kiraknám a négyzetekből. Vettem szalvétákat is, ha nem jön össze a mozaik, legfeljebb kidíszítem azzal. Vagy együtt a kettőt. Még nem állt össze az egész.
Igaz, sokszor csak menet közben körvonalazódik az egész, és alakul ki a minta.
Úgyhogy, kíváncsi leszek, hogy mi lesz belőle.

2008. november 19., szerda

Karácsonyfadíszek

Néhány éve már nézegetem a karácsonyfa díszeket, mert szeretném frissíteni a készletet, meg jó néhány el is tört az évek során. De néhány éve nem vettem egy darab újat sem.
Nekünk még a régi fajta, csillogós díszeink vannak, olyan fehér porral mintázva a díszítés. Szeretem ezeket a díszeket, mert nekem egy karácsonyfa legyen csillogó, mert azért karácsonyfa.
Ellenben mostanában divatba jöttek a matt díszek. Ami nagyon jól néz ki egy multi karácsonyfa dekorációján, de a saját fámon nem tetszik. Idegen.
Eleve kevés dísz tetszik a maiakból, mert vagy műanyag, vagy csúnyán van megmunkálva, vagy mindkettő. Ha mégis találnék olyat, ami tetszik, ami üveg is, szép is, csillog is, ahhoz pedig hozzácsomagolják a matt párját is. Mintegy szettként. Meg azt a fura rücskös felületűt is, néhol. Ami végül is nem néz ki rosszul, a multikban...., mint már korábban is említettem.
Régebben hoztak az oroszok, ukránok, csodaszépeket a piacra, de a mára azok valahogy igénytelenebbek lettek. (vagy kínaibbak)
Félek, az idén sem lesz új díszünk a fán. Már úgy értem, bolti, mert a gyermek biztosan készít valami szépet az iskolában, és az biztosan rajta lesz a fán.

2008. november 18., kedd

Pozitív hozzáállás

Ezt írhattam volna az előző írásom kommentjéhez, válaszként Bodzának, de úgy éreztem, megér ez a sztori egy külön posztot, mintegy bizonyítva a fiam pozitív látásmódját.
Mint már említettem, minden hétvégén hazahozza a heti értékelést, matrica formájában. A magatartás, és szorgalommal nem volt semmi probléma, viszont a felelősi munkájára elhúzott szájú matricát kapott, ami azt jelenti, hogy jó, jó, megcsinálta, de azért voltak hiányosságok.
Amikor megnéztem, így szóltam: -Jaj, de kár, hogy megint becsúszott egy gondolkodós!
Mire a fiam kapásból így felelt: -Igen, de nézd meg, mennyi mosolygósom van!
Sőt, hogy nyomatékot adjon a szavainak, még le is takarta az oda nem illő fejet, hogy én csak a szép mosolygós matricáit lássam.

2008. november 17., hétfő

Hajnyírás

Levágattam a hajamat, nagyon rövidre. Kicsit megszaladt az olló a fodrász kezében, azért ennyire rövidet nem akartam. Végül is nem rossz, nem rossz, de ha őszinte vagyok magamhoz, akkor azt kell mondjam, hogy nagyon szar. Persze, mindenki azt mondja, hogy de jó a hajad, de szerintem látják ők is, hogy nem az igazi, csak nem akarnak megbántani. Ha valaki azt mondja, hogy fura, vagy szokatlan...na, akkor biztos vagyok benne, hogy nem tetszik neki.
Na, de mindegy, végül is nincs nagy baj, majd megnő :-)) Most meg ilyen, tüsi. Végül is, maga a frizura nem rossz, csak a fejem nem jó hozzá :-))
Hajnyírás után, reggel a fiam kelt fel hamarabb, én pedig arra ébredtem hogy beletúrt a rövid hajamba, majd felkiáltott: -Anya, nőtt a hajad!!!

:-))

2008. november 16., vasárnap

IQ

Olvastam a blikkben, hogy az apehben minimum 90-es iq-val vehetnek fel embereket. Hát, hogy őszinte legyek, én egy 90-es iq-jú emberekkel max. zsákot pakoltatnék. Nemhogy egy hivatalban intézze az ügyeket.
Persze, nem én döntök. Itt is, máshol is, minden munkahelyen van olyan ember, aki nem oda való. Vagy az IQ, vagy más miatt. És ha jobban belemélyedünk, többnyire kiderül, hogy a nem oda való ember az valakinek a valakije.

2008. november 15., szombat

Társasjáték

Van úgy, hogy a gyerekkel nem játszik senki. Mert rövid az este, és épp más dolog is van, ami fontos, és éppen a társasjáték szorul ilyenkor a háttérbe.
Persze, a gyereknek ez nem tetszik. Ennek hangot is ad: -Minek vettél nekem társasjátékot, ha nem játszol velem?

Őszinte legyek? Igaza van!

2008. november 14., péntek

Gyerekkor

De ez már a fiamé.
Azt mondta a múltkor: -Bárcsak már felnőtt lehetnék!
(nem tudom, miért akar minden gyerek gyorsan felnőni)
Azt mondtam neki, hogy nem kell siettetni, hamar eltelik ez a néhány év. mire ő azt mondta: -Miért, neked is ilyen sokáig tartott a gyerekkorod?

2008. november 13., csütörtök

Gyerekkori emlékeim

Childhood Memories
A játék lényege

1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyermekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!
Ezt a labdát Bodza dobta nekem. Örülök, hogy rám gondolt, és az én élményeimre (is) kíváncsi. Szívesen eleget teszek a kérésének, éppen ezért nem is tudom, miért megy ez ilyen nehezen?
Először is, milyen emlékek? Tárgyak? Tájak? Történetek???
Magam is meglepődtem, hogy amikor úgy belegondoltam az emlékeimbe, hogy mit is írjak, valamiért a negatív dolgok jöttek elő. Sőt! Többnyire csak negatívak. Persze, ebből nem kell azt a téves következtetést levonni, hogy esetleg nem volt szép a gyerekkorom. Nagyon is jó volt, csak épp nem annyira szokványos. Mondhatni, nem éppen átlagos. Illetve, nem olyan, mint a többieké. De ebbe most inkább nem mennék bele, mert még reggel is mesélnék. :-))
Inkább menjünk sorban: Tárgyak. Sajnos, itt az első negatív dolog. Nagyon sok dolgot megőriztem, szinte az egész gyerekkorom emlékeit. Gyűjtemények, naplók, játékok.... mikor elköltöztem otthonról, levittem az egészet a pincébe, hogy ha majd lesz saját lakásom, akkor majd elviszem. A pincét viszont elöntötte a talajvíz, így a tárgyi emlékeim elvesztek.
Tájak. Nagyon sokat kaptam ezen a téren, nem csak Magyarországot jártuk be, hanem külföldre is, sok helyre eljuthattam. Ez sokat jelentett élményekben, viszont hátrány volt az iskolában, hiszen abban az időben csak a szovjet barátság létezett.
Történetek. Itt nagyon nagyon sok minden szembe jutott, hogy mit is meséljek, de hát mindent mégsem zúdíthatok ide. Így elmesélem az első történetet, ami eszembe jutott.
Ovis koromban egyedül jártam haza, akkoriban ez természetes volt, az ovi a szomszéd utcában volt, és forgalmas úton sem kellett átmenni. Amikor iskolás lettem, a barátaimmal sokszor csavarogtunk az ovi felé is. Egyik alkalommal kint játszotak az udvaron a kiscsoportosok, köztük a kistesóm is. Észrevett, és odaszaladt a kerítéshez. Mondta, hogy jönni akar velünk, haza. Én mondtam neki, hogy nem szabad, várja meg anyucit, és vele majd hazajön. De a tesót nem lehetett meggyőzni, ő jönni akart. Már láttam, hogy nem volt túl jó ötlet az ovi közelébe menni, ezért minnél hamarabb el akartam húzni onnan. Mondtam a tesónak, hogy:-te maradj itt, -és mi a haverokkal együtt hazafelé vettük az irányt. Igen ám, de az ovi kapuja nem volt bezárva, és a tesó -élelmes kiskölyök volt- egyszerűen kisétált rajta, és szaladt utánunk. Még akkor is mondtam neki, hogy menjen vissza, nem szabad hazajönnie, de ő nem tágított. Így hát megvontam a vállam, és hazajöttünk. Anyukám persze, ment a tesómért az oviba, de nem volt meg a gyerek. Az óvónéni a legnagyobb lelki nyugalommal kijelentette, hogy a gyereket elvitte az apukája. Igen ám, csak éppen az apuka azon a héten éppen vidéken volt. Anyukám sietett haza, és akkor látta, hogy ott játszunk a ház előtt. Azt hittem, hogy le fog szidni, de nem így történt. Csak kérdezte, hogy miért hoztam haza a tesót, én meg mondtam úgy, ahogy volt, hogy én nem hoztam haza, hanem csak meglátott, és jött ő egyedül is. A végén csak nevettünk az egészen, és persze nem kellett sok idő, hogy a tesóm is egyedül járjon haza az oviból.
Ebből viszont azt szűröm le, hogy mennyivel biztonságosabb volt akkor a világ, mindig volt egy jó szomszéd, aki figyelt a gyerekekre, és egyáltalán, nyugodt szívvel ki lehetett engedni a gyereket az utcára, anélkül, hogy rettegtek volna a szülők, hogy valami baja esik. Ráadásul, sokkal önállóbbak voltunk, pedig a mai gyerekek is képesek lennének tájékozódni, csak hát a körülmények változtak, nagyot.

2008. november 12., szerda

Gyűjthető kiadványok

Na, folytatom az előző bejegyzéshez kapcsolódó dolgokat, mivel a kellemes hangú pasikám is ajánlott nekem egy hűdejó ajánlatot. Mikor nem kértem, csak arra volt kíváncsi, hogy sokallom-e az árát, és azért nem kérem. Mivel a valódi okra nem volt kíváncsi, így itt részletezem, hogy miért is nem kérek én ilyen gyűjthető, minden hónapban küldik-sorozatokat.
Szóvval, ajánlott ő egy minden hónapban érkező (és fizetendő) csodálatos, gyerekeknek való gyűjthető kiadványt, az első száma "csak" ennyi, és ajándék is jár hozzá, stb. stb. stb. Én pedig nem kértem. Hogy miért?
Először is, bazi nagy. Sok helyet foglal.
Másodszor is, igen, drága. Hiába olcsó az első szám, meg hiába adnak valami vackerájt ajándékba, ha összeszámoljuk a kifizetett összeget, azon már sok-sok normális könyvet is lehet venni.
Harmadszor: Nem látom a végét. Csak jön, és jön, fizetsz, és fizetsz, és ha közben lemondod, -már ha sikerül- akkor van egy hiányos, használhatatlan kiadványod, jó sok pénzért.
Negyedszer: Tele van tök felesleges dolgokkal. Olyat is beleszerkesztenek, ami annyira nem is kellene az adott témához. Csak hogy jó sok anyaguk legyen, és minnél tovább tudják a szülőket lehúzni.
És ezzel vissza is értünk az első ponthoz.

Hát ezért.

Pedig véleményem szerint lehetne ezt jól is csinálni. Inkább kevesebb tartalommal, kisebb kiadványokat gyártani. Talán többen lennének vevők rá.
Mert egyébként szépeke ezek, csak hát....inkább egy könyv. Sőt, százszor inkáb

2008. november 11., kedd

Telefonálók

Mondhatnám úgy is, hogy zaklatók, de ha azt nézzük, ők csak a munkájukat végzik.... Arról meg nem tehet senki, hogy ilyen munka jutott...
Az utóbbi időben gyanúsan megszaporodtak a hívószám-kijelzés nélküli telefonszámok, amelyeket felvéve rendre kiderül, hogy valamilyen biztosítást, szolgáltatást, vagy miafrancegyebet kínálnak. Érdekes, hogy mindegyik rögzíti is a beszélgetést. Vagy csak azt mondják, tehát igyekszem türelmesen, és kultúráltan elküldeni őket a 'csába. Bár kicsit nehéz, mert darálják a szöveget, és mivel nem szeretek közbevágni, és úgy neveltek, hogy illik végighallgatni a másik mondanivalóját. Tehát hallgatom, amit végig kell hallgatnom, ami ugye idő, idő, idő, amúgy meg nem érdekel az egész. Ezt közlöm is az illetővel. A normálisabbik fele tudomásul is veszi, sőt, megköszöni, hohy végighallgattam, a többi pedig elkezdi, hogy de...de miért, de miért nem, de ez milyen jó ajánlat, meg ilyenek. Na, itt szoktam rövidre zárni a kommunikációt.
Azért a mai hívásom érdekes volt. Felhív egy pasas, a nemistudommilyen kiadótól, és kérdezte, hogy kaptam-e a kiadványukból, ami tele volt kuponnal, és persze névre szólóan jött. Mondom, igen. Erre elkezdett adatot egyeztetni. Kicsit zavart, hogy ennyi mindent tudott rólam, és rá is kérdeztem, hogy vajon honnan tud ő ennyi mindent? Erre azt mondta, hogy regisztráltam a honlapjukon. Éééén??? Esküszöm, nem is jártam arra, különben sem szokásom reklámkiadványokat rendelgetni. De ha regisztrálok is, csúsztatni szoktam az adatokat. Pl. születési évnek +- 1-2 évet adok meg, meg hasonlók. De ez a pasas a valódi adataimat sorolta.
Szóval, mondtam neki, hogy én ugyan nem kértem belőlük, erre azt mondta, hogy akkor valamelyik ismerősöm regisztrált be.
Ügyes...
Én pedig biztos vagyok benne, hogy valaki kiadta az adataimat, nem véletlen az utóbbi időben megszaporodott telefonon-ajánlott hűdejóajánlat.
Még az is lehet, hogy valaki jól keresett vele.
Engem meg ne etessen senki, mert kezdem elveszteni a türelmemet.

2008. november 7., péntek

Értékelés

Van a suliban minden hét utolsó óráján egy heti értékelés nevű tantárgy. Olyan osztályfőnöki óra helyett.
Szépen kiértékelik a gyerekek magukat, meg egymást, ki hogy dolgozott a héten, jól viselkedett-e. Nemcsak egy árva jegy lesz félévkor a magatartás-szorgalom, (jobbanmondva alsósoknál semmilyen jegy, de régen volt) hanem a gyerek tudja is, hogy miből tevődik össze.
Itt most kicsit elkanyarodnék saját, réges-régi elsős bizonyítványomhoz, amelyet a mai napig sem tudok megérteni. Eszerint -mivel akkor még osztályoztak elsőben, ebből is látszik, hogy nem vagyok mai csirke :-)) - szóval minden tárgyból 5-ös voltam. Magatartásból szintén. Szorgalomból pedig ott virított egy 4-es. Nem értem a tanár néni logikáját, igaz, nem is magyarázta meg soha senki. Mindegy, ez már így marad.
Tehát, kicsi fiam szépen hozza haza a levonókat, hétről hétre mosolygós arcot kap, magatartásból, és szorgalomból is, ez ugye a legjobb értékelés. (jaj, de örülök neki mindig)
Egyik héten viszont a megszokott mosolygós helyett egy gondolkodó arc virított a füzetében. Kiderült, hogy rohangált a teremben, meg nem jött fel időben az udvarról....szóval megérdemelten kapott gondolkodót levonót.
Mondtam neki, hogy én azért egy kicsit szomorú vagyok emiatt. Mire a gyermekem megoldotta a dolgot: -Ne legyél szomorú! Inkább kiszedem!
:-))
(és tényleg neki is esett volna kikaparni a levonót a füzetéből, azért látszott, hogy ő is dühös magára kicsit, és zavarja, hogy nem mosolygót hozott. kicsit nehéz volt meggyőzni, hogy nem ez a megoldás, hogy kiszedi, hanem az, hogy gondolkodjon el az esetről, és máskor figyeljen, hogy ne történjenek ilyen dolgok. Meg hogy egy fiúnak azért nem akkora tragédia egy gondolkodós :-)) Csak sírós fejet ne hozzon.)

2008. november 6., csütörtök

Olvasás 2

Minden nap hordja haza az elsősöm az olvasókönyvet, mert ugye abból gyakorolni kell. Tanultak már vagy 10 betűt, és kétbetűs "szavakat" kell összeolvasnia. Úgy bírom, amikor elmagyarázza nekem, hogy az "am" az úgy van, hogy a maci azt mondja, hogy "a" és utána morog egyet. A "ma" pedig a fordított világban van, ahol először morog, utána mondja, hogy "a".
Érdekesen tanulnak manapság, sok játékkal, de legalább odafigyel, és szereti. Van ám memóriajáték is, meg szótagkereső. Ezeket egy munkafüzetből kell kivagdosni, (anyucinak házi feladat) :-)) és aztán a gyereknek van mivel játszani. vannak képek, és meg kell keresni mellé azt, hogy milyen szótaggal kezdődik. Szépen ki kell rakni egymás mellé. így, játékkal szívesen tanul a gyermek.

Na, de nagyon elkanyarodtam az első bekezdéstől. Szóval, ott tartottam, hogy gyakoroljuk az olvasást. Van vagy 5 db kétszavas 5 sorban, gyakorolnivaló. (sa, se, só.. va, ve, vó...ma, me, mó...stb.) 

Gyermekem végigolvassa egyszer, hibátlanul. Az, hogy egyszer vízszintesen, egyszer függőlegesen, egyszer átlósan olvassa, az manapság már nem kihívás. Közli velem, hogy most becsukott szemmel fogja olvasni. Mondom, hogy becsukott szemmel az nem olvasás, mert éppen az a lényege, hogy látjuk a betűket, amit össze kell olvasni.
Erre ő becsukja a szemét, és végigmondja az olvasnivalót. Hibátlanul :-))
:-)))

2008. november 3., hétfő

Bringablog

Na, persze, futás... Jött egy jó kis betegség, meg egy kis hideg, én pedig szépen leszoktam róla. Én nem tudok hidegben futni. Egyszerűen annyira bántja a légcsövemet a hűvös levegő. Bár, azt mondták a profik, hogy meg lehet szokni. Nekem valahogy eddig még nem sikerült. Talán egyszer.
De ma olyan csodálatosan jó idő volt, hogy muszály volt kimozdulni. Elővettük a bringát, és lenyomtunk vagy 20 km-t. Családilag, mert a fiamnak annyira nagy élmény volt a múltkori "családi biciklizés" hogy azt kérte, mindannyian menjünk. Jó volt. Párszor megpihentünk, játszótéren is, vittünk kekszet, meg meleg teát, pulcsit, mellényt, délben indultunk, és éppen sötétedésre értünk haza. (persze villogó meg otthon maradt)
Megpróbáltuk felderíteni azt is, hogy honnan indul az új erdei tanösvény, de nem sikerült, mert azokat az erdei mellékutakat nem kerékpárra találták ki, tolni pedig nem akaródzott. Különben meg bokáig ért az avar, ami egy sétánál jó dolog, de bringával veszélyes, mert eltakarja a gödröket, bukkanókat. Így tehát nem tértünk le a kerékpárútról.
Egyébként rengetegen voltak kint, az erdőben is, a tónál is, meg merem kockáztatni, hogy sokkal többen, mint nyáron. Úgy látszik, sok embert kicsalt a szabadba az őszi napsütés.

2008. november 2., vasárnap

Kínaik

Az utóbbi időben elég sokszor ettünk kínait. Mert éppen nem főztünk semmit. Mert megkívántuk. Mert ízlik. Mert sokat adnak. Mert a kínai tulajdonos többször adott már a fiam kezébe egy-egy falat husit, csak úgy. Mert a múltkor is kaptunk ajándékba két káposztasalátát. Mert kedvesek. Mert ezt a kaját mindkét gyerekem szereti, és megeszi.
A napokban Tatabányán jártunk. Megéheztünk. Mindkét kölyök kínait kért.
Háááát... én életemben olyan szar kínait nem ettem mint ott. Drága is volt rossz is volt.
Pedig eleve gyanús lehetett volna. A mekinél hosszú tömött sorok álltak. A kínainál senki. A két (nemkínai) csajszi rögtön lecsapott, hogy mit adhat. Az illatos csirke tocsogott a zsírban. Alig volt választék a húsokból. Nem volt menü.
De nem lett gyanús. Kértünk. Az adag kicsi volt. Sokba került. Fizettünk. Azért a pénzért itt 3 féle feltétet adnak, térfogatra kétszer annyit.
Megkóstoltuk. Nem ízlett. Köze sem volt a kínaihoz. Az igazihoz.
Na, itt fogadtam meg, hogy itt az életben soha többet nem veszek kínait. Maradunk a megszokott, jól bevált helyünknél, ahol legalább sütni-főzni is tudnak. Kínaiul.

2008. november 1., szombat

Ilyen vagyok

Újra itt vagyok, (különben is, tiszta szégyen, milyen rég jártam erre ) és ismét egy meglepetés várt itt a blogon. Jobban mondva egy feladat. A bűvös hetes. Vagyis 7 dolog önmagamról. 
Bodzától kaptam, köszi, hogy rám (is) gondoltál!
Hmmm..... :-)) valami könnyebbet! De azért belevágok. Milyen vagyok?
1. Tökölős. Nagyon sokáig tudok variálni valamin, mielőtt végleg eldönteném.
2. Makacs. Ha valamit a fejembe veszek, annak úgy kell történnie. Főleg, miután eldöntöttem végre.
3. Szeszélyes. Mint az időjárás. Jó hangulat, rossz hangulat, jobb lábbal kelek, bal lábbal kelek, társaságot akarok, nem akarok embert látni, pörgést akarok, csendet akarok, ...meg ilyenek.
4. Tervezgetős. Sok minden érdekel, sok mindenbe belefogok, aztán néha sikerül befejezni, de olyan is van, hogy útközben elszáll minden lelkesedés. Persze, ide írhattam volna azt is, hogy sokoldalú, mert úgy gondolom, hogy akinek van két keze, az használja ki, és ide illik az a mondatom, amit időnként eleresztek: "-persze, hogy tudok, csak még nem próbáltam!" :-))
5. Maximalista. Mindig a tökéletesre törekszem, nem bírom a félmunkát, és a félmegoldásokat. Persze, ez hülyeség, mert semmi sem tökéletes, ezért nagyon kevés dologgal vagyok elégedett, és mindig van valami kifogásom.
6. Logikus. Mindig is a kedvencem volt a matek, ez sok mindent megmagyaráz, mindig mindenre keresem a megoldást, és a plafonon vagyok, ha főleg mesterek (férfiak!) szájából hallom, hogy:  "-ezt nem lehet" Aztán a végén kiderül, hogy mégiscsak lehet.
7. Kalandvágyó. Na, nem bandzsidzsamping, azt kihagyom, (mondjuk egy vadvízi evezés jöhet) de ismeretlen országokban ismert, és ismeretlen városokat felfedezni, na, ez jöhet, minden mennyiségben. Csak úgy nekiindulni a nagyvilágba, hogy majd jövök. Csináltam már ilyet, klassz volt. És persze fotó, fotó, fotó.... amiből itthon album születik, és útinapló, ami évek múlva is visszaadja az egésznek a hangulatát.
 ... és a végére úgy belejöttem, hogy legalább még 7 tulajdonságot össze tudnék szedni, illetve, ha kitörölném, és újra elkezdeném, akkor biztosan nem ezeket írnám, hanem teljesen másat, de az is én lennék, meg ez is én vagyok.

A továbbküldésekkel viszont mindig bajban vagyok. (és ez lehetne akár a 8. pont is :-))
Én ugyanis összesen nem olvasok 7 blogot, még 4-et is alig, ill. néha benézek ide-oda... de ők már mind megkapták, ahogy látom... Olyan ez, mint az üveggolyóknál volt. A játék jó, de a továbbküldés....
Most mit csináljak?
Naszóval. Ha valaki szeretné, hogy neki adjam tovább, akkor diszkréten jelezze :-)) és folytatódhat a lánc. Bár, nem szakad meg így se, de szánom-bánom, egyszerűen nem tudok megnevezni senkit. :-(((((((((

2008. október 17., péntek

Import áru

Ha én lennék a kereskedő, én az ilyen árut úgy küldeném vissza a készítőjének, hogy csak úgy porozna utána a kamion.
áru



(az van ráírva: UDVOZOLLER)



Ha már a mai internetes, szótárgépes világban nem találtak egy magyarul tudó embert!
Kicsit égő, nem?

2008. október 16., csütörtök

Olvasás

Én már el is felejtettem, hogy milyen az, amikor a gyerek olvasni tanul. Úgy koncentrál arra a két betűre, mit össze kell olvasnia. Úgy finoman formálja a betűket a szájával, néha kicsit bizonytalan, hogy jót mond-e. Édes pofa. Olyanokat olvas, hogy "im", meg "ót" meg "as".

Tanító néni azt mondta, hogy gyakorlásként 3-szor kell elolvasnia a feladott szakaszt, egyszer anyának, egyszer apának, egyszer pedig saját magának. Na, az én fiam ezt kicsit átalakította, mert ő csak nekem akar olvasni, ha valaki hallótávolságon belül közeledik, akkor azonnal elhallgat.

Így tehát úgy döntött, hogy egyszer elolvassuk vízszintesen a sorokat, egyszer függőlegesen, egyszer pedig átlósan, plusz ami a sarkoknál kimaradt.
:-))

Logopédia

Logopédus foglakozik a gyermekkel, egész jól haladnak, persze, ezt is gyakorolni kell otthon. Már csak az "r" hanggal van némi kis problémánk, de ez is elég jól alakul. ( R helyett azt mondja TR, még csak úgy sikerül, hogy pörög a nyelve)
Az egyik gyakorló feladat az volt, hogy le voltak rajzolva a képek, és be kellett karikázni azt, amelyikben hallja a "r" hangot.
Mondta szépen sorban a gyererek, hogy: Répa, ebben van, karika. Firka, ebben is, Motoj, ebben sincs... vagy van? Érzi, hogy valami nem stimmel, de a szó végén még nem ropog az R.

Továbbmegyünk, szó közepén lévő R-t szépen beazonosítja. Következő szó a Szék. Annyira belejött a r betűbe, hogy így próbálja mondani: Szrék...szérk....székr. Látom rajta, hogy jár az agya, keresi benne a stiklit, hogy ha ide rajzolták, akkor valahol lennie kell benne egy nyamvadt R-nek!
:-))

2008. október 15., szerda

Ha rám szakadna...

..mármint a Nemzeti bank. De nem fog, úgyhogy elkezdtem azon gondolkodni, hogy nekem is ki kellene ráncigálni egy bankautomatát a helyéről. Úgyis nagy divat lett ez mostanság, már amennyire a Blikkújságnak hinni lehet.
ÁÁÁ, nem történt semmi extra egyébként, csak annyi, hogy a nagylányom érettségi előtt áll. Azt hiszem, ezt nem kell külön magyaráznom, tudja, aki tudja, hogy alighanem a fodrász-kozmetikus-műkörmös lesz a legkisebb kiadás. Még hogy érettségi! De előtte szalagavató, meg tánc, meg vacsora, meg tabló, meg ballagás, meg bankett, meg minden, mi ezekkel jár. Könyvek, különórák, meg felvételi költségek már nem is számolva. Pedig én tuti nem fogok lagzit rendezni otthon, se disznót vágni, csak mert ballag a kölyök, ezt meg is beszéltük, ráadásul nem is valami felkapott, flancos suliba jár, és amin lehet, spórolunk a szülőkkel összefogva (kinek hol van ismerőse, kedvezménye) de akkor is, eszméletlen kiadással jár ez az utolsó iskolai év. És még csak az elején tartunk!
Szóval, mindezek mellett az én drága egyetlen okos nagylányom kinézett egy főiskolát, Budapesten, ami potom 250 ezer ft félévente, és mindez 6 féléven át. Mondtam is neki, hogy gyermek, hogy állsz te matekból? Számoltál? Ha nem vesznek fel támogatottra, akkor az kapásból havi 50ezer. Plusz a koli, vagy az albérlet, meg utazási költségek, meg a többi..... Ja, és nyelvvizsgája sincs még, pedig lehetne, csak eddig lusta volt rá. Mondtam is neki, hogy miért nem jó neki itt helyben, itt is van fősuli, itt is van olyan szak, szállás, kaja megoldva, ha másoknak jó, neki miért nem, de neki csak Pest. És amit ő a fejébe vesz...tisztára anyja :-))
Na, ezért fohászkodom én a mennyei nagy Nemzeti bankhoz, hogy méltóztassék már rám szakadni, mert különben mehetek automatát cincálni, az pedig mégiscsak férfimunka, vagy mi.

2008. október 13., hétfő

Gálvölgyi

Néztük a Gálvölgyi show-t, amit a fiam évek óta "gáldöldgyisó"-nak ejt.
Meg is kérdezte ma: -Ez a Gáldöldgyi egy színész?
-Igen.
-És szereti, ha kinevetik?
:-)

2008. október 11., szombat

Uno kommento

Kaptam egy kommentet. Angol nyelven. Ez már eleve furcsa egy magyar blogban, de hát valaki vette a fáradságot, és írt. Ezt:
"Hello! :-) The images were released to celebrate the arrival on Monday of Emma Tallulah, the couple's third daughter. Bye"
Igaz, hogy összesen két szót értettem belőle, az egyik a hello, a másik a bye.
Mondam is magamnak, hogy SOS, ezt valaki fordítsa le, mert nekem ez kínai! Hívtam is segítségül a kedves webforditas.hu-t, akit ilyen esetekben zaklatni szoktam, bár értelmes dolog ritkán sül ki belőle. kedves barátom emígyen fordította a kedves beírást:
"A képeket mentesítették, hogy hétfőn ünnepeljék az érkezést Emma Tallulah, a pár harmadik lánya."
Most mi van? Eddig sem voltam túlságosan képben, de most már végképp elvesztettem a fonalat...
:-)

2008. október 6., hétfő

Időzavar

Pénteken nem volt az iskolában tanítás, így a gyermekkel mindketten kaptunk egy szabadnapot. Kicsit csavarogtunk, kicsit vásároltunk, kicsit főztünk, kicsit pakoltunk, így gyorsan eltelt a péntek, majd utána a szombat is, úgy, mint máskor a hétvége.
Vasárnap reggel kijtámolyog a gyermek a szobából, nagy álmos szemekkel. Azt mondja nekem:
-Én úgy érzem, hogy ma iskolába kellene mennem!
:-))

2008. október 5., vasárnap

Vásárlás

Elegem lett a régi porszívómból, elromlott a teljesítményszabályzója, és már egy jó ideje csak félgőzzel üzemelt. de amikor egy szöszmöszön már ötödször mentem át, és még mindig nem volt hajlandó felszippantani, akkor elegem lett, és úgy döntöttem, új porszívót akarok.
Na, nem ám ilyen hiper-szuper, ma divatos, porzsák nélkülit, hanem sima, hagyományosat, lényeg, hogy szívóereje legyen.
Ez az újfajta gyönyörűség, (vagy mondhatnám drágaság(?) ) biztosan, hogy jó, meg egyszerű, a következő porszívóm lehet, már olyan lesz, de mielőtt olyat veszek, szeretném látni, hogy néz ki az átlátszó tartálya az első porszívózás után. Meg amikor kiborítom, akkor szépen kijön a cucc, bele a szemetesbe, vagy beterít porfelhővel, mint a régi szép időkben, amikor még a kuka felett poroltam a textil porzsákot. Szóval, én nem akarok visszafelé fejlődni, így, mielőtt ilyet veszek, pozitív választ kell, hogy kapjak a fenti kérdésekre. Addig is marad a hagyományos, a régi, jól bevált papír porzsákkal, mert az legalább egyszerű, és nem poroz.
Előre bocsátom, hogy a konkurenciaharcban a Média Markt volt a nyerő.
Itt néztem meg először. Hatalmas választék, árak rendesen kiírva, a teljesítményeket össze lehetett hasonlítani, tartozékok fel voltak tüntetve, sőt, ha akartam volna, különféle padlókon ki tudtam volna próbálni a gépet. Egy eladó is odajött, mikor látta, hogy nézegetjük az árut. Mikor elmondtam, hogy melyek közül választanék, akkor ő elmondta, hogy mi a különbség közöttük, előnyöket, hátrányokat egyaránt. Sikerült kiválasztanom, a szerintem legjobb vételt, de nem is én lennék, ha egyből vittük volna a pénztárhoz. A saját magam megnyugtatására, körül kellett néznem a konkurenciánál is.
1. bolt: Itt csak "félig" voltak kirakva a porszívók, vagyis a gégecső, és a szívófej nélkül. (Pedig egy porszívónál szerintem fontos, hogy milyen a fej, hány kefesor van, van-e rajta padló-szőnyeg váltás, és mégis, mennyire széles, a cső fém, vagy műanyag, és hasonló apróságok.) Itt csak az árak voltak kiírva, adatok semmi. A teljesítményt is csak onnan tudtuk, hogy rá volt írva a porszívóra. (ha rá volt) Szóval, semmi összehasonlítási alap, se egy eladó. Így vásárlás sem volt.
2. bolt: Itt elég kicsi volt a választék, bár ki volt pakolva a teljes gép, de semmi teljesítmény adat nem volt feltüntetve, és sehol egy eladó, akitől kérdezni lehetett volna. Pedig árban hasonló volt, mint a Média, de hiába. Egyszerűen nem éreztem semmi okot, hogy náluk hagyjam a pénzemet.
3. bolt: Itt megint tudtam volna választani, és ismét ugyanabba a problémába ütköztem, mint az előzőeknél. Az árán kívűl itt legalább fel volt tüntetve a teljesítmény, de ezen kívűl semmi. Ráadásul, az eladó, akitől kérdezni lehetett volna, miután látta, hogy elég sokáig nézelődök, nem jelezte a hajlandóságot, hogy foglalkozna velem, inkább elhúzta a csíkot. Így hát én is elhúztam, kifele.
Miután meggyőződtem arról, hogy más üzletekben is hasonló árak vannak, de sokkal rosszabb az egyéb hozzáállás, így tehát nem volt kérdéses, hogy hol vásároljak. Újra a Médiában, és újra az elsőként kiválasztott porszívó előtt állva, ismét megtalált egy eladó, és megkérdezte, hogy segítsen-e. Igazából már mindent tudtam, amit tudni szerettem volna, így csak megerősítettem az elhatározásomat, hogy most, szívesen csinálok nekik bevételt, mert eladásból 100 %-ra vizsgáztak.
Ja, és a porszívó szuper. Kicsit hangosabb, mint a régi, de olyan ereje van, hogy öröm vele végigporszívózni a lakást.
A kereskedőknek pedig annyit tanulságul, hogy egy vásárlónak nem kell sok. Vagy adjanak annyi információt, hogy önállóan is tudjon dönteni, vagy legyen ott valaki, akitől kérdezni lehet, és ért is hozzá. De ha a kettő együtt van, az a nyerő!

2008. október 4., szombat

Rágó

Van most ez a kampány az orbitól, hogy úton, útfélen kínálgatják az új gyümölcsízű rágót. Mi is belefutottunk valamelyik nap.
-Megkínálhatom egy rágóval? -kérdezte barátságosan a hostess hölgy.
-Kösz, nem rágózom- hárítottam.
-És a kisfiú? - kínálja tovább a fiamnak.
-Köszönjük, de ő sem rágózik - mondtam

Na, most két lehetőség van. Vagy azt gondolta, hogy szegény gyerek, azt se tudja, mi az a rágó, vagy pedig azt, hogy végre egy gyerek, akit nem tömtek már két éves korában rágóval.
Kinek melyik szimpatikusabb. :-))

2008. szeptember 30., kedd

Bátorság

Volt a rendezvényen egy felfújható mászófal. Az én gyermekem kitalálta, hogy ő mászni akar. Ez csak annyiból volt furcsa, hogy a játszótéren a kis falon max. két fogásig jut fel, és onnan már lejön, ez meg egy szép magas mászófal volt....de nem számít, ha a gyerek mászni akar, akkor meg kell adni neki a lehetőséget.
Nem voltak sokan, így hát beálltunk az egyik sorba. Előttünk kisebbek, meg lányok olyan ügyesen felmásztak, mutattam is a gyereknek, hogy látod, oda kell lépni, keresni a jó fogást, felhúzni, kilökni magadat, látod, ők ügyesek, te is az leszel.
Amikor már csak ketten voltak előttünk, az én édes kisfiam kijelentette, hogy ő úgy érzi, hogy mégsincs annyi bátorsága, hogy felmásszon, és menjünk. -Sehova- mondom én, a kegyetlen szülő. Nem azért álltunk itt mostanáig, hogy megfutamodjunk! Ha a negyedéig jutsz fel, akkor is meg kell próbálni, te sem vagy ügyetlenebb, mint a többi gyerek. (ez hatott, megnyugodott, hogy nem kell a tetejéig felmászni)
Rákerült a sor, felcsatolták a biztonsági kötelet, és az én kicsi fiam úgy megindult, mintha mindig is ilyen falakon mászkált volna.....igen, két fogásig, majd ott megtorpant, kereste a helyet a lábának, fogást a kezének, de nem találta. Nézett lefelé, hogy lejövök! A hölgy, aki a kötelet kezelte, nagyon kedvesen segített neki, és bíztatta, mondta, hogy hova lépjen, hova fogjon.
Végül, ...én is meglepődtem... a fal 3/4-éig felmászott, és ott szólt, hogy le szeretne jönni. Amikor mutattam neki, hogy milyen magasan volt, (melyik betűig) mászott fel, úgy láttam, hogy ő is meglepődött a teljesítményén, és nagyon büszke volt magára, hogy végül elég bátorságot gyűjtött, és nekivágott.

2008. szeptember 28., vasárnap

Bringablog

Hétvégén volt egy rendezvény, "Mozdulj a városért!". Egy 2,5 km-es távot kellett teljesíteni futva, biciklivel, görkorival, rollerrel, vagy bármi mással, ami megmozgatja az ember izmait.
Mi egy kicsit variáltunk, hohy induljunk-e, mert ugyanekkor volt a demecseri káposztás fesztivál, és a fincsi káposztás kajákat is vétek lett volna kihagyni. A gyermek, (a kicsi) nagyon szeretett volna végigbiciklizni a távon, az apja töltöttkáposztát akart enni, a nagyobbikat különösebben nem érdekelte a dolog, nekem meg tökmindegy volt, bár inkább hajlottam a biciklizés felé. Végül a fiam eldöntötte a helyzetet, mert kijelentette: -Apa menjen egyedül Demecserbe, mi pedig menjünk biciklizni!
Úgyhogy Apa vitte az ételest, segített nekünk biciklit fújtatni, és mindenki ment a dolgára.
Mivel fiam nem bringázott még a városban, így számítottam rá, hogy lasabban fogunk haladni. De arra nem számítottam, hogy ennyire :-)) Lekéstük a regisztrációt.
Úgyhogy a sarki lámpánál állva szépen végignéztük, hogy hogy rajtol el a mezőny. Persze, nem kellett megijedni, voltak bőven. Mire odaértünk, szépen becsatlakoztunk a közepe táján, és végigtekertük a távot. Mondtam is, hogy nem a registráció a lényeg, hanem a teljesítmény.
Ahhoz képest, hogy elméletileg le voltak zárva az utak, hogy biztosítsák a helyszínt, viszonylag sűrűn találkoztunk eltévedt autósokkal. Mondjuk, simán jöttek velünk szembe, meg velünk egy irányba is, nem zavarta őket a sok biciklis, és futó.
A végén, mikor beértünk, azért megnéztem a regisztrációs sátrat. Megkérdeztem, hogy nem-e lehetne még így utólag beregisztrálni, vagy legalább egy pólót adjanak a gyereknek. Úgy nézett rám a kis hostess csajszi, hogy mégis, hogy képzelem! Különben sincs már póló. Gondoltam (csúnyát) hogy kit nézzen hülyének, amikor ott volt a sarokban letéve egy köteg póló, de nem vitatkoztam vele. Nem tudom, mibe került volna neki, hogyha ad egy egyet, vagy netán hozzádobnak még a párezer papírhoz még egyet. Nem hiszem, hogy sokan jöttek volna ilyen kéréssel. Egy icipici jóindulat kellett volna. De ha nem, hát nem, (gondoltam: nyald ki) és eljöttünk.
Erre nem sokkal ezután megállított egy mikrofonos ember, hogy válaszolnék-e néhány kérdésre. Mondom neki, hogy én csak versenyen kívűl  vagyok, így nem vagyok jogosult interjút adni. Erre azt mondta a mikrofonos, hogy dehogy nem, majd ő szerez nekünk egy pólót, cserébe a riportért.
Na, tessék, szóval "médiasztár lettem, meg persze a gyermek is) Azt ne kérdezzétek, hogy hol, mikor lehet megnézni, mert én sem láttam sajnos, vagy inkább jobb is, mert szerintem borzasztó lehettem, de a lényeg az, hogy a mikrofonos ember nagyon rendes volt, és betartotta az ígéretét. Kaptunk egy pólót. Na, nem a regisztrációs sátorból (őt is elhajtották) hanem egy haverja adta ide nekünk a sajátját. (nagyon rendes volt tőle) Rá is húztam a gyermekre, térdig ért neki, de nem számított, olyan boldog volt, hogy neki is volt végre pólója. Abban is tekert haza.
A biztosítósok (a főszponzor) sokkal lazább volt, ásványvizet osztogattak, itt a lányok mosolyogtak, és nem problémáztak azon, hogy ha valaki 2-3-4 palack vizet kért, adtak szívesen, mert volt elég, és ugye nem a sajátjukat osztogatták, akkor meg miért ne, ha valaki szomjas.
Persze a végén a gyermekemnek esze ágában sem volt hazamennie, mert szerinte még alig bicikliztünk (!) így rávett, hogy kitekerjünk az erdőbe, (+ 3 km) és onnan végül haza, (+4 km) de csak azért, mert már jelzett a pocakja :-))

2008. szeptember 24., szerda

Nyertem

Ez annyira ritkán fordul elő, hogy muszály világgá kiabálnom. Persze, ezzel lelőttem a poént :-))
Szóval, olvasgattam a Novellát, a Nőklapjásat, és megakadt a szemem a rejtvény nyereményein. 3 könyv! Mind a 3 volt a kezemben a könyvesboltban, és mind a 3 rákerült a "majd egyszer megveszem" listámra. És ezt a 3 könyvet kínálta nyereményként a rejtvény. Én meg úgy szerettem volna megnyerni, hogy megfejtettem a rejtvényt, és valami azt súgta, küldjem be. Be is küldtem. Persze, az esélytelenek nyugalmával tettem mindezt, de úgy szerettem volna, ha mégis, én lennék az egyik nyerő.
De nem szoktam én nyerni, úgyhogy el is felejtettem az egészet. Délután csengettek, nem a postás, hanem valami futárszolgálat, csomagot hozott, az én nevemre. Mondom, mi a fene... én nem rendeltem semmit... nézem a feladót....Sanoma.....valami reklámcucc? Még akkor sem esett le. Kibontottam, és a könyvek láttán végre a homlokomra csaptam. Hát persze! A rejtvény! És annyira, de annyira örültem neki, hogy azt nem tudom itt leírni. :-) csak nézegettem, forgattam a könyveket, és nem tudtam eldönteni, hogy melyiket olvassam először.
Én még ilyen országos újságban sohasem nyertem, pedig igencsak sok rejtvényt megfejtettem, és a postán is szép kis összeget hagytam. De soha, semmi. (Egyszer a gyermekem fényképe megjelent a Kismamában, azért küldtek egy babzsák állatkát, de a postán lenyúlták. Küldtek egy másikat, de azt is lenyúlták)
Bár, az igazat megvallva helyi újságban azért mosolygott már rám a szerencse, igaz, az jó régen volt, meg hát itt az esély is nagyobb volt a nyerésre, mint egy országos lapban. De mostanában valahogy sose. (ezzel szemben a szomszédomat zsinórban 3-szor sorsolták mozijegyre, meg cirkuszjegyre, színházjegyre, mert voltak itt helyben ilyen dolgok, de nekem meg egyszer sem jött be)
De most a sors mindezért kárpótolt, hogy végre így rám mosolygott a szerencse!
Sanomáéknak meg csak annyit üzenek, hogy nagyon köszönöm, és higgyék el, hogy a legjobb helyre kerültek a könyvek!
:-))

---

És folytatódik a nyerő széria, megnyertem a munkahelyi ötletpályázatot, és ezzel nyakamba zúdult a kivitelezés is. :-)) Filmezni kell....
Sosem csináltam, de nem számít. Fő a lelkesedés.
Jó buli, de nagyon időigényes. Pedig van "csapatom" is.
Kellett nekem gondolkodni????
:-))