Van nekünk 3 szomszédunk, akikkel egy folyosón lakunk. Kettővel nincs is különösebben gond, elvagyunk, végül is, normálisak, és mi is igyekszünk azok lenni. A harmadik viszont... hm... hogy is mondjam... Érdekes eresztés... :-)
Nyugdíjas értelmiségi a drága, az ember azt gondolná, hogy az ilyenek viszonylag normálisak, de nem. Talán a legrosszabb kombináció. Van férje is, de ő olyan csendes buta, mindent elviselő fajta,az ilyen típusú férfiak szokták elvenni a házisárkány típusú nőket :-)
Van az ajtójukra felszerelve egy szélcsengő féleség, ami mindig jelez, hogyha nyílik az ajtó. Már kértük tőlük szépen mi is, meg a másik szomszéd is, hogy szerelje le, vagy legalább hétvégén, vasárnap akassza ki, ha kora reggel mászkál, mert mi dolgozó emberek hétvégén pihennénk egy kicsit, de nem hatotta meg. Megmagyarázta, hogy az neki kell, mert hogy meghallja, ha benyit valaki. Könyörgöm, ki nyitna be? Lezárt folyosónál??? Meg különben is, nem falu ez, ahol csak úgy jönnek-mennek az emberek a szomszédba... ha be akar menni hozzájuk valaki, akkor kopog, csenget. Meg egyébként is, kulcsolják az ajtót. Szóval, röhej... a köbön.
Aztán végül úgy voltam vele, hogy jobb is, ha nem szedi le, legalább hallom, hogy mikor jön ki, és akkor én nem megyek, így el tudom kerülni, és nem kell találkoznom vele. Arra meg rátudok, hogy vasárnap reggel ez az ébresztő. Meg a pofázás, ami behallatszik, mert a fontos dolgokat csak a folyosón lehet megbeszélni.
Na, mindegy, a bevezető után elmesélem, hogy mi volt, amikor lezártuk a folyosót.
Szóval a folyosónkon volt egy ajtó, de zár nélkül, bárki bejöhetett a bejárati ajtókig. A folyosó jó dolog egy ilyen nagy társasházban, mert sokkal csendesebb, nem hallatszik be sem a lift működése, sem a lépcsőházból semmi. És csak 4 lakás van egy folyosón, tehát csak a közvetlen szomszédokat kell úgymond "elviselni"
A házban többen is kulcsra zárták ezt a folyosót, ha be akar jönni valaki, akkor ott csenget, és nem jön el egészen a lakásajtóig.
Tehát megbeszéltük a szomszédokkal, hogy jó lenne, ha mi is lezárnánk. Mindenki egyetértett. Én kezdtem el szervezni a dolgokat, egyrészt azért, mert én dolgozom olyan helyen, ahol kedvezményesen tudok vásárolni, másrészt ismerek mestereket is. Tehát megvettem a teljes zárat (úgy értem, kilincs, bevésőzár, és maga a zárszerkezet, amihez 4 db kulcsot adtak) a csengőgombokat, a vezetéket, és a takarólécet. Kerestem mestert, aki beszereli. A zárat egy munkatársam szerelte be, aki egyébként itt lakik a házban. Kicsit reszelni kellett, hogy jó legyen. Ő nem fogadott el semmit a munkáért, azt mondta, egy szomszéd/munkatársnak megcsinálja szívességből is. A villanyszerelőt is én hívtam, beszerelte és bekötötte a csengőket. Ehhez persze fúrni kellett, amihez az áramot tőlem vették, és én voltam itthon egész délelőtt, amíg ők a folyosón dolgoztak. Majd ki is fizettem a munkadíjat, amit kértek. Ők is ismerősök voltak, nem kértek sokat.
Ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy az elején csak nekem volt kiadásom és munkám vele.
Végül is, összeszámoltam csak a vásárlást, (természetesen a kedvezményes összeggel) és a munkadíjat, (nem számoltam a telefonköltséget, sem az áramot) összeszedtem a számlákat, és vittem az 1 db kulcsot a szomszédoknak. Hozzátettem, hogy sajnos, csak 4 db kulcs volt a zárhoz, így a többit mindenkinek magának kell majd másoltatnia. A 3 szomszédból kettő azt mondta, hogy ez nem probléma, természetesen másolnak maguknak amennyi kell, és köszönik szépen, hogy elintéztem az egészet, a számlákat meg se nézték, és felkerekítették az összeget, ami rájuk esett, nem fogadtak el visszajárót.
Nem úgy a 3-ik, a "kedvenc" szomszéd. Ő elkezdett akadékoskodni. Hogy neki közelebb van a bejárati ajtaja a folyosó ajtóhoz, nehogy már ő is ugyanannyit fizessen, mert hozzá annyival kevesebb vezeték kellett. Na, itt már fogtam a fejemet, hogy ilyen kicsinyes, szarevő ember nincs, de vettem egy nagy levegőt. Mondom, a másik szomszéd ajtaja még közelebb van, ő nem akadt fenn ezen. De a szomszédasszony csak akadékoskodott, hogy ő kevesebbet fizet. Mondom, jó, rendben, vond le akkor azt a 2 m-nyi vezeték árát, mennyi volt, 30 Ft/m? nem is tudom pontosan, adjál akkor 100 Ft-tal kevesebbet.
Aztán meg abba kötött bele, hogy mi az, hogy ennyi pénzért ő csak 1 db kulcsot kap?
Mondom: mert ennyi van, 4 db-ot osztottam el 4 felé, családonként 1 db. De hogy ők 4-en vannak, mit kezdjenek egy kulccsal. (mondom magamban, istenem, nem lehet ez ennyire hülye) Mondom: másoltatsz amennyi kell. Erre háborog, hogy ő, de hát miért ő, amikor ő fizet ezért nekem.
Azért elvette tőlem a kulcsot, és bement, hogy hozza a pénzt.
Azt még azért hallottam, hogy bent is háborog a férjének, hogy ennyi pénzért csak 1 kulcsot kaptak. Amikor kijött, egy olyan átlátszó, szánalmas dumával rázott le, miszerint a gyerekei elmentek a városba, és elvitték otthonról az összes pénzt. (persze, majd el is hiszem...) Ezek után azt ígérte, hogy majd este áthozza a férje. Hát persze... úgy hozta át, ahogy Te aki olvasod ezt :-)
Másnap összefutottunk, rákérdeztem (már ez egy kicsit kellemetlen volt számomra), hogy visszahozták-e a gyerekei a pénzt. Erre annyit reagált: -nyugodjál meg át fogjuk vinni.
Hát, persze. Csak győzzem kivárni.
Ismét eltelt pár nap, és pénz sehol, nem hozta senki se.
Mondom a páromnak, itt valamit ki kell találni, mert nagyon rafkós ez a nő, és eszébe sincs fizetni.
Kitaláltuk, hogy ezek után a férjétől kell kérni, és lehetőleg akkor, amikor valamelyik szomszéddal beszélgetnek, akivel jóban vannak. Hátha akkor ideadja, és mások előtt nem akar majd kifogást keresni.
És végül ez a megoldás be is jött. 3 szomszéd beszélgetett, köztük a rafkósék is. Párom szólt nekik, vagyis rákérdezett, hogy ide tudná adni, amivel tartozik? A másik két szomszéd rákontrázott: -Mi van? Ti még nem fizettétek ki? .... Erre a férj bement, kihozta és ideadta. Persze a visszajárót forintra elkérte :-) A másik két szomszéd csak lesett :-)
Amúgy meg nem valami nagy összeget kell elképzelni, még az 5000 Ft-ot sem érte el.
(Azt azért még megcsinálta velünk a szemétláda, hogy nem másoltatott kulcsot, és hozzánk csengetett be, hogy engedjük be a folyosóra. Mert a gyerekei elvitték a kulcsot.... Ja, persze..... Hú, de szánalmas szerencsétlen....)
