2011. június 25., szombat

Peches nap

A tegnapi nap valahogy nem a mi napunk volt... , mondtam is, hogy "tiszta haszon" volt
Kezdődött azzal, hogy Bencét kivittem az úszótáborba, a strandra. Még elindultunk napsütésben, úgy látszott, ki fog alakulni az idő, de mire odaértünk, befizettem, addigra már látszott, hogy nemhogy napsütés nem lesz, de örüljünk neki, ha nem esik. Kicsit idegesített is, hogy meg ne fázzon a végén a gyerek, de egyrészt voltak ott kisebbek is, másrészt meg meleg vízben vannak, csak nem lesz semmi baj.
Éppen dél körül kisütött a nap, pont a jó égetős déli napsütés....
Délután mentem érte, be a strandra, kiderült, hogy elszakadt a fürdőgatyája. (szerencsére varrható)
Át akartunk menni az élményfürdőbe, de hiába van szabad átjárás a strand és élmény között, mivel a gyerek táborba jött, csoportos belépővel, és így nem kapott "órát" így nem jutott át a beléptető kapun, és nem jöhetett be az élménybe. (vagy vegyük meg a jegyet, persze... amikor már bent vagyunk, nem?) Egyébként tegnap is voltunk strandon, akkor tárva-nyitva volt az egész...
Mivel az én cuccom viszont bent volt az élmény öltözőszekrényében, így én ki-be járkáltam, a gyerek pedig várt.
Gyermek elment a WC-be, és mivel nem tudta, hogy ott tömény hypo-val mosnak fel, valahogy leért a bermuda gatyája a földre, és meg is lett az eredménye. El lehet képzelni egy fekete nadrágot, rózsaszín-sárga hypo foltokkal.
Mivel a fürdőgatyája nem volt használható állapotban, így kénytelen volt alsógatyában fürdeni, nem volt könnyű rábeszélni, de mivel épp színes volt rajta, és úgyis többnyire víz alatt tartózkodott, így végül sikerült.
A sötétkék alsógatyáját csíkosra-foltosra szívta a hypós medence víz.
Kicsit esett az eső, vizes (és hideg) lett a törölközőnk.
Az meg már meg sem kottyant, hogy neki a strand bejáraton kellett kimennie, nekem az élményen, és így neki egyedül kellett elsétálnia az élmény bejáratához.
Az egyetlen pozitívum, hogy viszonylag felhős idő volt, de nem volt annyira hideg, és így elég kevesen voltak a medencében, sőt, volt úgy, hogy csak mi ketten voltunk.
Meg is jegyeztem, hogy ilyenkor kell strandra járni, nem kánikulában: a medencevíz nem ragadt a tömény napolajtól; nem égtünk le; hozzáfértünk a "bugybugyokhoz" és egyéb dögönyözőkhöz; és volt helyünk úszni, játszani, anélkül, hogy kerülgetni kellett volna az embereket.

2011. június 11., szombat

Beregszász

Ukrajnában voltunk ma. Elsősorban tankolni mentünk, de ha már ott voltunk, megnéztük Beregszász várost is.
Majdnem üres tankkal indultunk el, útközben ki is gyulladt a sárga jelzés, így Vásárosnaménynál tankoltunk 2 litert, nem kockáztattuk, hogy leálljon alattunk a kocsi. Utána a határig nincs is más benzinkút. (legalábbis a 41-esen nincs, azt hiszem)
Kissé körülményes ebbe az országba bejutni, mit szépítsek rajta, így van. Odafelé 3 és fél órát álltunk a határon, ebből a magyar oldal volt kb. 3/4 óra, a többi az ukrán oldali várakozás volt. Még jó, hogy nem sütött a nap.
A magyar határon ki kellett tölteni egy nyilatkozatot, az autó kilométeróra állásáról, és a tankban lévő üzemanyagról, meg hogy ki vezeti az autót, és mikor léptünk be. Ezt leadtuk, útlevelet, forgalmit, jogsit néztek, és már mehettünk is... volna. Rengetegen voltak, biztosan a hosszú hétvége miatt is. Álltunk, és vártunk, néha kicsit előre gurultunk. Az ukrán oldalon regisztrálni kellett a kocsikat, ez elég lassan ment. Kaptunk egy papírt a kocsi rendszáma, típusa, és utasainak száma volt rajta, ezt le kellett adni a kezelőablaknál, a zöldkártyával, és forgalmival és útlevelekkel együtt (természetesen ez utóbbiakat visszakaptuk :-))
Közben befutott egy 40 fős turistacsoport, gyalogosan. Pont, amikor már ott álltunk a kezelőablak előtt. Persze, ők gyorsan át akartak menni, és együtt, na de mi autósok is ott álltunk már akkor kb. 3 órája, és nagyon szerettünk volna már továbbhaladni, és egy ember regisztrálása elég sokáig tartott, így mondták ott többen is, hogy sorry, de csak sorban, ki hogy érkezett. Végül nyitottak nekik egy külön ablakot, de akkor a mi útlevelünk már le volt kezelve, autóba is belenéztek, és mehettünk.
Érdekes volt, hogy ukrán rendszámú autókkal előre tolakodtak, ami nem volt épp pozitív élmény, de úgy látszik, ezt ők, otthon megengedhetik maguknak. Ami nem tetszett, hogy jött agresszíven, neki a kocsinak, és ha nem engedem be, egyszerűen nekem jön. Meg a másik magyarnak, meg a harmadiknak... sajnos, elég sűrűn előfordult. Igazán nyithatnának nekik külön sávot, mert hiába van eu sáv, meg nem eu sáv, különösebben nincs különbség köztük.
Átérve a határon, az első faluban, Asztélyban pénzt váltottunk, majd mentünk tovább Beregszászba, és ott tankoltunk. Nekünk magyaroknak hihetetlen, de a drágább kútnál 250 Ft volt egy liter 95-ös benzin. Egy teli tankkal lehet vámmentesen behozni, és kannában 10 litert. Ezután továbbmentünk a városba.
A piac már zárt, de azért még lehetett volna vásárolni. Mi inkább sétáltunk egyet, a Kossuth téren, és elmentünk egy parkba is. Beregszász nem nagy város, de olyan kis hangulatos. Vannak régi, lepukkant épületek, és vannak szép újak is. Az üzletekben szinte mindenhol beszélnek magyarul, és sok-sok magyar felirat is van.
A magyar főiskola gyönyörű épületére is ráférne már egy kis tatarozás, de figyelem felkeltő volt így is, kissé omladozó vakolattal. A park nagyon szép, rendezett. Középen egy emlékmű, a régi rendszer sarló-kalapácsával, és körben egyéb szobrok.
Az utak állapota elmegy, bár néhol gödrösek, és porosak. De nem mindegyik, és én emlékszem, hogy volt idő, amikor még ennél is rosszabb volt a helyzet. Egyedül a vasúti átjáró gödrei nem változtak, ott tényleg, szó szerint csak lépésben lehetett átmenni az autóval. De a főutcával már semmi gond nem volt. Viszont régen jártam már macskaköves úton, ma sikerült :-))
Viszonylag könnyen parkoltunk, és kb. 1 órát sétáltunk, nézelődtünk. Ennyi elég volt a belvárosra. Utána bementünk egy kisboltba, vásárolni. Sok minden olcsóbb, mint nálunk. A sajtokat, felvágottakat nem ismerem, innivalót vettünk, ketchupot (többféle ízesítésű, nagyon finomak) majonézt, kristálycukrot, kekszet kimérve, és csokit szintén.
Visszafelé a határon nem voltak sokan, és 3 sáv is nyitva volt. (persze, beálltunk a leglassabban haladóba, ahogy az már lenni szokott :-))
Itt az ukrán oldalon viszonylag gyorsan végeztünk, kb. fél óra, a magyaroknál ment lassabban a dolog, itt egy órát vártunk.
Itt is kaptuk papírt a kocsiról, amit le kellett adni az ukrán ablaknál, ott megint beírtak a számítógépbe, oda is, vissza is csak az ukránok pecsételtek az útlevélbe, a magyarok nem.
A magyar vámnál minden autót átnéztek, persze, a jövedéki termékek miatt, kicsit le is égtem, mert a szőkenő nem tudta kinyitni a motorháztetőt, szerencsére az emberem segített, de azért volt röhögés :-)) Itt ismét ki kellett tölteni egy papírt, ugyanolyat, mint befelé, hogy mennyi üzemanyagot hozunk, és mi a kilométeróra állása.
Az úton hazafelé pedig alig volt forgalom, így gyorsan hazaértünk.
Végül pedig jöjjenek a képek:
kossuth tér
Szemben a réges-régi szovjet stílusú, de jellegzetes épület, (nem tudom, ma mi célt szolgál, olyan kultúrházas típus, de egyébként nekem tetszik, annyira retrós) jobbra pedig a magyar főiskola lenyűgöző épületének egy kis része látszik.
bank
Új épületek a sétálóutca végén.
utca
A Kossuth tér másik oldala.
sétáló
A sétáló utca, jobb oldalon a templom, vele szemben a Magyar Főiskola. Nekem ez a látvány nagyon tetszett.
emlékmű a parkban
Az emlékmű a park közepén.
üzlet
Üzletek, magyar és ukrán felirattal. Tényleg magyar beszédet hallani, mindenütt.
szöveg térkőből
A retró épület előtt ki van rakva térkőből, hogy Beregovo (cirill betűkkel) és Beregszász, valamint ha jól emlékszem, az 1067-es évszám. Elég nagy volt, nem tudtam egyben lefényképezni, így csak részlet látható belőle.
Miután hazaértünk, kérdeztem Bencétől: -Na, milyen volt Ukrajnában? Azt mondta: -A határon kissé unalmas, de azért jó volt!
Végül pedig egy ukrán zászló, csak a hangulat kedvéért:

2011. június 3., péntek

Majdnem nyertünk

Sajnos, tényleg csak majdnem. De nagyon-nagyon közel álltunk hozzá...
Van most a Retro-rádióban egy játék, aminek az a lényege, hogy a kocsira fel kell ragasztani egy retrós matricát, és ha a retrós autó meglátja, és bemondják a rádióban a rendszámot, akkor az nyert. Mert a retrós autó csak úgy össze-vissza megy a városban, és matricás autókat figyel. Elég nagy a város, tehát eleve nincs túl sok esély, de hogy ennyire kijönnek a szélére is, amerre mi lakunk, ezt nem gondoltam volna.
Na, hát nekünk is van egy ilyen retrós matricánk az autón, igaz, kicsit gyűrötten van felragasztva, (mert a párom nem ért hozzá...) de ez most nem számít.
Szóval, közel voltunk. Talán fél perc...vagy még annyi se.
Mondta is Bence, hogy: - Ha nem szaladok vissza az innivalómért, akkor nyertünk volna?
Ki tudja, már így utólag, mi lett volna, ha...
Úgy történt, hogy tegnap, éppen mentünk edzésre. Kikanyarodtunk a garázsból a T. utcára. Egyébként nálunk alapból a retró rádió szól, és nem csak a játék miatt. (meg néha-néha a neo) Ahogy kikanyarodtunk, éppen bejelentkeztek a retrós autóból, hogy ott állnak a T. utca végén a lámpánál, és előttük áll a nyerő autó, és hogy álljanak le a tesco parkolójában.
Láttuk őket. A következő lámpaváltásnál már mi álltunk ugyanazon a helyen. És körülnéztem, és ott akkor éppen egyik autón sem volt retrós matrica. Csak a miénken.
A szerencsések nyertek egy 10ezer forintos üzemanyag utalványt. Milyen jól jön ez a mai benzinárak mellett. És ha mi nyertük volna az utalványt, akkor rögtön el is tankoltuk volna. Ugyanis nálunk épp "porzott" a tank. De ezt a retrósok nem tudhatták, sajnos. Ahogy azt sem, hogy lemaradhatak volna kb. fél perccel :-))
Most már mindegy.... ez így esett. Azért érdekes volt.