2009. március 28., szombat

Hozzáértés...

Ezt ma hallottam, de arrébb kellett mennem, mert nem bírtam tovább. Ugyanis nehezen bírom a hülyeséget.
Vásárló: -Valamilyen mohalemosó tisztítószert keresek
Eladó (arcán látszik, gőze sincs, hogy mi az, de azért a jó szándék megvan, próbál segíteni):
-Kültérre? 
(ááá... láttál már beltéri mohát?)
Vásárló: -Igen, kültéri kellene.
Eladó (nem nézett körül, csak úgy fejből mondja): -Nincs.
(de azért nem akarja elengedni a vásárlót): -Esetleg nem próbálná meg gyomirtóval beszórni?
Na, itt mentem arrébb. Közben azért megfordult a fejemben, hogy ezt se az IQ-jáért vették fel....

Óraátállítás

Ez nem igazság!
Szombaton dolgozni kell, így oda a szombatom, de hogy a vasárnapomból is adjak oda egy órát.... ez azért nem esik túl jól.
Így annyira rövid lesz most a hétvége :-(

2009. március 18., szerda

Tejfog sztori

Hááát, lehet, hogy kirúgtam a fogtündért......

Az ott kezdődött, hogy a fiamnak ismét kiesett egy tejfoga. Ugye, ilyenkor este párna alá tesz, reggel lóvét kivesz, mivelhogy éjszaka a fogtündér garázdálkodik. Viszi a fogat, és hagy helyette pénzt.
Most, hétvégén, reggelre eset ki a kis fogacska. Kicsi fiam annak rendje és módja szerint, be is tette a párnája alá. Azzal viszont nem számolt, hogy az anyja megbolygatja majd az ágyat.

Mivel jó idő volt aznap, szépen kivittem az ágyneműt az erkélyre, ki is ráztam szépen sorban mindent. Teljesen elfelejtettem, hogy ott egy fogacska is van. Ill. volt. Utána porszívó... szegény fognak esélye sem volt megmenekülni.

A takarítás közepén egyszer csak jön a gyerek, hogy -Anya! És a fogam? Hova lett?
-Úristen! Akkor esett le, hogy mi a helyzet.

Gyermek kétségbe volt esve: -Most hogy fogja megtalálni a fogtündér?
Hiába mondtam neki, hogy a fogtündér megtalálja majd valahol, nem kell őt félteni, ez a szakmája :-) De nem tudtam meggyőzni.
-Menjünk le, keressük meg - mondta. Vagy keressük a szobában. A porszívó zsákjában....akárhol.

Miután nagy nehezen sikerült meggyőznöm, hogy ennek nem sok értelme van, nagyon aprócska az a fog ahhoz, hogy megtaláljuk, a gyerek végül beletörődve azt mondta:
-Jól van, akkor legalább adj egy százast!

2009. március 15., vasárnap

Parkolás

Utóbbi időben egyre többször fordul elő, hogy valaki olyan közel áll a kocsim mellé a parkolóban, hogy alig lehet tőle beszállni. Pedig mellette még van bőven hely. Különben is, itt nem olyan szűkek a parkolóhelyek.
Azért az ilyen közel állók figyelmét szeretném felhívni arra, hogy ha a szomszéd kocsiban gyerekülést lát, akkor ne álljon már annyira közel! A saját érdekében is.

Ugyanis az anyukának valahogy be kell ültetni  a kisebb gyereket az ülésbe, és valahogy be kell csatolnia a biztonsági övet. Ehhez pedig hely kell, hogy odaférjen. És ha a mellette álló autótól nehezen fér hozzá, akkor előfordulhat, hogy a kedves közel álló autójához koccolja az ajtaját.
Most őszintén. Van értelme?

Tavaszi száguldás

Itt a tavasz, kirajzottak a motorosok. Vagyis a bolondok, mert csak így hívom őket.

Természetesen ez a jelző nem a normálisan közlekedő motorosoknak szól. Ők nem zavarnak. De az ész nélkül száguldozók, az utat versenypályának nézők, a motorjukkal menőzők - na, ők igenis zavarnak.
Mennek, mint aki nem normális, városon belül...  aztán pedig csodálkoznak, hogy megcsúszik, felborul, nekimegy, meghal.

Tavaly is rengeteg motoros baleset volt a városban, és bizony egyik sem robogóval közlekedett.
Szerencsétlen családjukat sajnálom, ha elveszítik a felelőtlen (hülye)gyereküket.
Nap, mint nap elmegyek az egyik baleset színhelye előtt, és a mai napig tele van virággal. Mert valamikor valaki arra száguldozott a motorral, és pont nem volt szerencséje.

Úgyhogy, mit mondjak? Normálisak-motorozzatok, bolondok-száguldozzatok.

2009. március 12., csütörtök

Kaktusz

Még tavaly volt a suliban egy kaktuszvásár. A fiam is kiválasztott magának egy kaktuszt. Örömmel hozta haza, és tette az íróasztalára.
Tegnap este boldogan szaladt ki a szobájából: -Kivirágzott a kaktuszom! Gyere, nézd meg!-
És mutatta a pici kis ciklámenszínű virágokat. Nem is egy virág kezdett nyílni rajta. A fiam gyönyörködve nézte a kaktuszát
-Látod, jól érzi magát itt nálunk. Biztosan sok szárazságot kapott!
:-))

2009. március 6., péntek

Bulifotó

Bence szülinapját az idén egy játszóházban ünnepeltük. Mint utólag kiderült, ez nagyon jó ötlet volt, a fiúk kiugrálták magukat, és nagyon jót játszottak.
Jól sikerült a buli, pedig előtte megállapítottam, hogy nem való ez nekem ez a szervezősdi, az, hogy mindenre gondoljak, minden rendben legyen, minden meglegyen, mindenkinek szólni, izgulni, hogy mindenki eljöjjön, figyelni, hogy mindenki jól érezze magát, mindenkivel beszélgessek, ááááá, Van aki ezt szereti, de nekem valahogy több benne a stressz, csak a végén lélegeztem fel, amikor hazaértünk, és úgy éreztem, minden rendben volt.
Mindent összevetve, mégis megérte, és így utólag, örülök, hogy belefogtam a megszervezésbe.
Pedig nem indult könnyen. Először is, vagy kevés a játszóház, vagy sok gyerek született februárban... elképesztő, mennyire be voltak programozva, pedig azt hittem, 3 héttel előtte elég szólni. Na, persze. A második helyen szerencsénk volt, valaki lemondta a szerdai bulit, így gyorsan lestoppoltam a helyet. Nem is volt baj, hogy hétköznapra esett, legalább nem volt teltház, mondjuk, a szülinaposoknak a galériában volt megterítve, de az ugrálóba bárki bemehetett, akit csak úgy elhoztak játszani, vagy megőrzésre. De nem voltak sokan. Aznap délután csak mi szülinapoztunk, így az elpakolással sem kellett sietni, sőt, a gyerekeket sem tessékelték ki azzal, hogy lejárt az idejük. Pedig lejárt. Mindenképpen egy jó pont az ott dolgozóknak, hogy azt mondták, had játsszanak, amíg elpakolunk.
Ráadásul a szülőket sem tessékelték ki, le lehetett ülni egy sarokban beszélgetni, vagy lesni a gyereket, hogy hogy játszik, vagy be lehetett menni utána az ugrálóba, vagy a csúszdához. Készült is rengeteg fotó.
És nem is én lennék, (ill. a barátnőm rábeszélt, MERT Ő MINDEN HÜLYESÉGRE RÁVESZ) de én bizony kihasználtam a helyzetet, végigmentem a gyerek után a labirintuson, és utána LECSÚSZTAM AZ ÓRIÁSCSÚSZDÁN!!!
(Hú, de jó volt :-)))!)

Mamma mia

Szeretem ezt a filmet, szeretem a zenéjét. Már nem is tudom, hányszor megnéztem, ill. meghallgattam. Valahogy mindig olyan jókedvem lesz tőle.
Már Bence is énekli a szövegét: Mammamija.... hé, á, ...máj, máj... (és hasonló halandzsa, ami valahogy mégis hasonlít az eredetire)
:-)

2009. március 5., csütörtök

Scrap

Csak így röviden. Digitális. Akartam írni egy bejegyzést, aztán hirtelen jött az ötlet, hogy inkább összedobok erről egy oldalt. Sokkal mutatósabb így, mintha csak úgy ideraktam volna a két képet.
scrap
Olyan nyári hanguata lett, pedig februári a történet. De most hirtelen ezt a készletet találtam a témához. (Plum Dumpling Design - Zip-A-Dee-Do-Dah) ha én tudnám, hogy ez mit jelent... :-))))
Azért a kicsiynítés miatt elég nehezen vehető ki a kép, és a szöveg, így tehát iderakom ezeket is, külön.
 
Szöveg:
"Dorka egy hétre alutazott Londonba. Bencének nagyon hiányzott, és nagyon várta már, hogy mikor lesz újra itthon. Minden nap megkérdezte: -Mikor jön már haza Dorka? Végül eltelt 7 nap, és Dorka újra itthon van. Sokat mesélt, hogy merre járt, mit látott. Hozott Bencének ajándékba egy kis londoni emeletes buszt. Cserébe Bence lerajzolta, hogy Dorka hogy utazott."

Netes barátság

Kaptam egy díjat, vagy nem is tudom, minek nevezzem, Bodzától.  
 Ezt:
Éredekesek ezek a netes barátságok. Van valaki, valahol, akit úgy érzem, elég jól ismerek, tudom, mi történt vele, tudom mit gondol, mi a véleménye, és tudok mindent, amit megoszt velem, (és rajtam kívűl másokkal is), szóval olyan, mintha ezer éve ismerném, holott igazából sosem találkoztunk.
Persze, én akkor nevezném netes barátságnak, hogyha nemcsak egyoldalú, vagyis nemcsak elolvasom, amit írt, hanem reagálok is rá időnként, vagyis ugyanúgy, én is elmondom a véleményemet, gondolataimat.
Nincs túl sok ember a neten, akire ráillene ez a netes barátság jelző. Talán egyedül Bodza az, akinek adnám, de hát vissza mégsem adhatom, és mit csináljak ha mindig ő kapja meg először ezeket a díjakat :-))
Pár éve, amikor még nem volt ennyire "divat" blogot írni, akkor is volt ilyen baráti kapcsolatom, csak akkor még ímélekkel bombáztuk egymást. Mindig volt miről írni, rengeteget leveleztünk egymással, sok-sok képet küldtünk. Amíg mindketten otthon voltunk, gyesen, addig nagyon jól működött ez a kapcsolat. Aztán ő is visszament dolgozni, meg én is találtam munkahelyet, és valahogy meglazult ez a kapcsolat. Nem tudtunk már annyi sok időt szakítani, amennyit igényeltünk volna a hosszú levelekre. Pedig néha hiányzik, a jó humora sok-sok nehéz helyzetben segített.
Aztán voltak a fórumos barátságok, egy városban lakunk, időnként összefutottunk. Jó volt az is, csak valahogy az is addig tartott, amíg a neten is jelen voltunk.
És vannak olyanok, akiket sokáig olvastam, szinte jelen voltam nála, és egyszer csak eltűnt. Vagy elege lett, vagy más néven felbukkant újra, nem tudom, csak sajnáltam.
Azért bízom benne, hogy ahogy voltak, és ahogy most van, a jövőben is lesznek ilyen különleges barátságaim !!!

(Ja, és bocs, hogy ismét én vagyok a zsákutca)