D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 11.

Otthon nekem kellett átkötözni a sebet. 

Hát, én amikor megláttam.... majdnem elsírtam magam. Rémesen néztem ki. Még annál is rémesebben...

Először is, úgy néztem ki, mint akinek behúztak egy nagyot. A műtött oldalamon a szemem alatti rész tiszta sötétbordó volt. Picit be is volt dagadva a szemem körül. Aztán a seb körül tiszta piros volt, és ugye ott volt még a sötét színű cérna, amivel össze volt varrva. Az orrom pedig nyomott, és ferde volt. 

Mondom, úgy néztem ki, mint akit jól összevertek. És nagyon meg voltam ijedve, hogy ez így marad. Mármint az orrom ferdesége, mert azt tudtam, hogy a seb az begyógyul előbb vagy utóbb. De ez így akkor is nagyon ijesztő látvány volt.

Elkezdtem keresni plasztikai sebészt, hogy hátha vissza tudja majd állítani az orrom, és számba vettem az anyagiakat, hogy egyáltalán ki tudom-e fizetni mindezt.

Amúgy a kötözéssel kapcsolatban csak annyit jegyzek meg, hogy nagyon jó minőségű sebkötöző anyagokat lehet már kapni, nem is gondoltam volna. Pl. géz és mull lap helyett a Mesoft lapot vettem, ami nem ragad bele a sebbe, ragtapasznak meg a Mefix szalagot, ez könnyű, vékony, és nem hagy ragasztónyomot a bőrön. Na jó, ez itt a reklám helye :-D

Szóval, nem voltak túl boldog napjaim, egyfolytában az kattogott bennem, hogy akkor most hogy fogok kinézni???? Hogy megyek így emberek közé? Ilyen ferde, nyomi pofával? 

A sebről csak annyit, hogy orvosi szempontból igazán szépen néz ki, szó se róla. Egy rossz szavam nem lehet.

Szóval a seb maga, az gyönyörű szép. Na de én?

Nincs mit szépíteni, úgy néztem ki, mint egy nyomi... 

Egy összevert nyomi.

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 10

Kórház 2. nap

Szóval, aludtam egyet a kórházban, mert a mai napra tolódott el a műtét. 

Nem is halogatták, reggel már jöttek értem, és vittek (gurítottak) 

A műtétről csak annyit, hogy nem volt túl kellemes, de azért kibírható volt. Lényegében nem éreztem semmi fájdalmat. 

El voltam zsibbadva, mint egy fogászati kezelés után.

Később, amikor már ment kifelé belőlem az érzéstelenítő, na, akkor már igencsak éreztem, hogy fáj :-) Aztán szép lassan csillapodott...

Az a nap csak úgy eltelt. Feküdtem. Pihentem. Mást nem nagyon tudtam csinálni.

A reggelimet nem is ettem meg (beszélni se tudtam rendesen, nemhogy enni :-) ) az ebédből már kicsit ettem, bár érdekes volt, mert a szám még nem zárt teljesen, vigyázni kellett, hogy ne csorogjon vissza a leves :-D de azért megoldottam... és vacsorára pedig megettem a reggeli kajámat.

Kórház 3. nap

Reggelre már jobb lett, kaptam egy új kötést, majd vártam a papírjaimat, és a zárójelentést, hogy mehessek haza.

Szép idő volt, hazasétálam.

Meg kellett, hogy állapítsam, hogy ez a maszkos idő kimondottan jól jött most nekem, mert nem kellett egy nagy fehér kötéssel az arcomon feltűnösködni az emberek között. A maszk éppen jól eltakarta :-)

És már annyira nem is fájt.

Mondjuk, fogyókúrának is elég jó volt ez a 3 nap, mert 2 kg úgy lement rólam, hogy észre se vettem :-)

csak otthon csodálkoztam, amikor a mérlegre álltam. 

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 9

Kórház 1. nap

Én nem tudom, a kórházban mindenki ilyen közlékeny? Mármint a betegek. Mindenki folyton beszélgetni akar? Csak én vagyok ilyen magamnak való?

Hoztam újságot, zenét, fülhallgatót, telefont és internetet, hogy jól teljen a várakozás. Persze, volt egy nő a szobában, kicsit nyugtalan volt, ment volna haza, de várni kellett a zárójelentésre. Járkált össze-vissza, ki meg be...és közben elmesélt mindent magáról, meg a betegségéről, a kezeléséről, mindent, amit egyáltalán nem is kérdeztem.

Nem tudom, mi ez a közléskényszer az emberekben, a kórházi levegő váltja ezt ki vajon? Hogyhogy nekem eszembe nem jutna ezeket a dolgaimat elmesélni egy számomra vadidegen embernek...??

Én teljesen jól elvoltam magamnak a gondolataimmal :-) 

(...és persze kisöpörtem a morzsákat az ágyamból, mert bármilyen hihetetlen, a frissen húzott ágyamban, a takaró alatt morzsa volt. Hogy kerülhetett oda??? Fura)

Néztem ki az ablakon, néztem a forgalmat. Később bejött egy nővér, és behúzta a függönyt.. :-( Kértem, nem húzná inkább ki, így olyan, mintha a föld alatt lennék. Kihúzta, és szabadkozott: csak azért húzta be, mert kint süt a nap, és hogy tudjunk pihenni. Mondom: -én tudok így is, szeretem a fényt,és nem süt be a nap, a másik nő meg mindjárt megy haza. 

Már lecsepegett az infúzió, de értem még mindig nem jöttek...

Néha benézett egy-egy nővér, hogy minden rendben van-e. Rendben volt.

Később bejött az orvos, aki műteni fog. Meg tudtam vele beszélni mindent, amit szerettem volna. Minden kérdésemre választ kaptam. Ez némileg megnyugtató volt.

Később bejött még egyszer az orvos, hogy ismét megnézze az arcomat, hogy mit merre vágjon majd, hogy jó legyen.

Aztán csak telt és múlt az idő. Érdekes módon, nem voltam se éhes, se szomjas, gondolom az infúzió megtette a hatását.

Már jó délutánba hajlott az idő, amikor jöttek szólni, hogy ma már nem lesz műtétem, egyek-igyak nyugodtan, mert elhalasztják másnapra. Na, puff neki. Ezért érdemes volt izgulni egész nap...

Persze, nálam nem volt kaja, csak egy kis rágcsálnivaló. Meg innivaló. De igazából nem is voltam éhes. Később meg kaptam vacsorát.

Hamar sötétedett, és olvasáshoz nem volt túl jó a kórházi fény, így hát neteztem, zenét és podcastot hallgattam... de nagyon lassan telt az idő. De végül is, csend volt, és békén hagytak... :-)

Kivéve, amikor jött az esti vizit, és a hajnali hőmérés. Ez utóbbi annyiban fejlődött, hogy nem kellett felkelni hozzá, a modern hőmérővel az alvó emberen is meg tudták mérni. 

Korán reggel viszont kíméletlenül ébresztő volt.

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 8

 A műtét napja

Reggel a megadott időpontban ott voltam a betegfelvételi ablaknál. (persze, éhgyomorra, se evés, se ivás, pont, ahogy kérték) Mondom, hogy miért jöttem, és adnám be a papírokat, mire az ott dolgozó rákérdez: -Covid teszt van?

Mondom: -nincs, miért, az is kell? (Ezt eddig valahogy nem mondta eddig senki... én azt hittem, hogy legutóbb, amikor a pálcikával levették az orr- és torok váladékot, az volt a teszt, de ezek szerint mégsem....) Azt mondja: -Igen, védettségi igazolványtól függetlenül, mindenkinek kell egy covid gyorsteszt. Menjek a folyosó végére, balra, és ott megcsinálják. És ha készen lesz, akkor menjek vissza.

Mentem.

A folyosó végén rengetegen voltak, persze, mindenki tesztre várt... Kábé egy fél órát vártam, mire beszedték a papírokat. Kérdezték, mikor lesz a műtét, mondom:- ma. -Jó, várjon, majd behívjuk.

Jó, várok...

Közben jöttek és jöttek az emberek.

Amikor az aszisztens kijött a rendelőből, rögtön körbevették, és jöttek a kifogások, kérések: -mennem kell dolgozni, nem venne előre? -Ma lesz a műtétem, sietnem kellene (b+ másnak is) -gyerekkel vagyok (gyereknek hangja nem volt) -Kisgyerek otthon vár - Kismama vagyok nem bírok állni ... stb. stb.... lényeg, hogy sokan nem bírnak, vagy nem akarnak várni. És akkor még nem is beszéltem a "csókosokról" aki mozgósít egy eü-ben dolgozó ismerősét, és csak úgy besétálnak soron kívül. Az ilyenek nem is tudom, mit képzelnek, vagy mit éreznek közben, amikor soron kívül besétálnak... a többiek vajon miért ülnek ott, nincs más dolguk, vagy mi? Nekem is van eü. ismerősöm, nem is egy, de eszembe nem jutna egyiket sem elrángatni a munkájából csak azért, mert nekem éppen nincs kedvem várni... Na, mindegy...

Már több, mint egy órája ott vártam, de gondoltam, majd behívnak, nem idegeskedtem. Én ott voltam időben. Ha meg valaki szóvá teszi, hogy miért késtem, akkor majd megmondom, hogy a covid-tesztnél kicsit sok volt a "tolakodós soronkívüli" amiről én mit tehetek?

Aztán egyszer csak sorra kerültem. Levették a mintát, mondták, hogy üljek még le odakint, és majd szólnak, ha kész lesz az eredmény. 15 perc múlva szóltak is, hogy negatív lett, és mehetek a felvételihez. (a rossznyelvek szerint biztosan ebben a dobozban voltak a "negatív" pálcikák, de én nem foglalkozom az ilyen idiótaság összeesküvés elméletekkel :-))

Visszamentem a felvételi irodához, ott még várnom kellett. Majd bementem, felvettek az osztályra, elkérték az összes papíromat, kikérdeztek, amiről kell (gyógyszerérzékenység, stb.) itt szóltam, és végre ráírták a papírra a lemaradt részletet...kinyomtatták amit kell, és mehettem a nővérpulthoz.

Persze, itt is várni kellett még, nem is keveset.

Várakozás közben persze megtalált a "beszélgetni akaró nő", és persze, egyből bele a közepébe, azt kérdezte, mivel fognak engem műteni. Hát, én az ilyet nagyon nem szeretem, értem én, hogy unatkozik, meg feszült, meg minden, de nekem ő egy vadidegen ember, had ne osszam már meg vele ezeket a dolgokat, és különben is, én miért nem vagyok kíváncsi arra, hogy őt mivel műtik? Meg különben is, a nővérpult mellett ültünk, jöttek-mentek az emberek, mindenki hallja, hogy mit beszélünk... esetleg zavaró is lehet nekik... én meg amúgy sem vagyok egy nagyon könnyen nyíló beszélgetős típus, főleg meg ilyen körülmények között, kizárt, hogy leálljak beszélgetni, úgyhogy szépen, udvariasan elutasítottam, (-ne haragudjon, de nem szeretnék most beszélgetni) és leállítottam. 

Ültünk még egy darabig, majd szólt a nővér, hogy menjek, és megmutatta a helyemet. Közben kérdeztem, hogy tudja-e, ki fog műteni, de azt mondta, hogy ahhoz bele kell nézni a számítógépbe, akkor meg tudná mondani. (persze, nem nézett bele...)

Mindegy, átöltöztem, elpakoltam, elhelyezkedtem, hozták az infúziót, bekötötték, és vártam a műtétre.

És vártam.

Egyszer jöttek, de a mellettem fekvőt vitték el. 

Én meg csak vártam. 

...és vártam

.........és vártam.

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 7

Pánik

Szóval, ott tartottam, hogy megvan a műtét időpontja.

És akkor hirtelen kicsit rámtört a pánik. Vagy nem is annyira kicsit??

Hogy innen már nincs visszaút? Mi fog történni? Mit kell majd átélnem? Nem lesz komplikáció? Jó lesz utána, vagy rosszabb? Össze fogják vagdosni az arcomat, most már mindig heges lesz. Hogy lehet ezt elfogadni? Csúnya leszek. Hogy fogok kinézni? Hogy fogok emberek közé meni? Minden más lesz ezek után. Semmi se lesz olyan, mint korábban. Hogy lehet ezt lelkileg elviselni? Hagyjam a fenébe, és fújjak le mindent? Dönthetek így? Jó lesz, ha így döntök? Mit csináljak? MIT CSINÁLJAK???

Ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben.

Az egyik barátnőm az eü-ben dolgozik, és tudom, hogy borzasztó nehéz most a helyzetük, és eddig nem szívesen terheltem a saját problémáimmal, de most muszáj volt beszélnem vele, mert teljesen ki voltam, idegileg.

Beszéltünk. Sokat. Elmondta, hogy mi fog történni velem. Elmondta, mit vigyek magammal (ez is érdekes, hogy nekem ezt például nem is el mondta senki.) Mit kérdezzek majd az orvostól. Mihez van jogom betegként. Mit kell tudni a kórházi kezelésről. Mit fogok majd kapni a műtét előtt. Mindent - mindent átbeszéltünk. Kicsit megnyugodtam.

Ez nem kérdés, végig kell csinálnom.

Muszáj.

Nem lesz könnyű.

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 6

Na, ott tartottam, hogy vissza kellett mennem az arcsebészetre. 

Persze, itt is rengeteg ember. Nem is értettem mit keresnek itt még ennyien, hiszen még egy fél óra volt hátra az aznapi rendelésből. Hallgattam a beszélgetéseket, azt mondták, hogy 10-valamennyire volt időpontjuk, és azóta itt várnak. Mondták, hogy nincsbent orvos. Hogy az egyik elment műteni. (amit nem is értek, hogyha valaki be van osztva a szakrendelése, akkor miért megy el műteni?) A másik is elment valahova. 

Na, mondom, mi lesz itt, mindenesetre én várok, majd megmondják, mi lesz.

Később visszajött egy orvos, egy másik, mint a múltkor, én nem ismerem, fiatal, de hótt ideg, elkezdte befele hívni az embereket, persze, a hivatalos rendelési időnek már vége volt. A kijövő emberek reakciója nem volt túl bíztató, arról beszéltek, hogy nem túl kedves ez az orvos.

Jó 2 órás csúszással én is sorra kerültem, persze, hogy én voltam az utolsó...

Húú, hát tényleg türelmetlen volt az orvos, és kicsit lekezelő. Nemcsak velem, hanem a munkatársaival is. Én ilyet még szakrendelőben nem tapasztaltam. Én eddig mindig az összhangot éreztem orvos, és aszisztens között, kivéve itt. Ja, és közölte velem az orvos, hogy ez esztétikailag kifogásolható lesz az arcom a műtét után, magyarul, nem lesz szép. Hát köszi, nem nyugtatott meg. Mondta ő is a lebenytechnikát, ami azért kell, hogy ne álljon félre az orrom. Mondom, rendben, megértettem, elfogadom, hogy heges lesz, de eddig arról volt szó, hogy meg lehet viszonylag szépen csinálni. Na, és erre mondta, hogy "de esztétikailag kifogásolható lesz". (milyen szép megfogalmazás)

És akkor legyek nyugodt....

5 nap múlva legyek ott a kórházban.

Utána néztem, utána kérdeztem, és kiderült, hogy ez a doki szakmailag a csúcson van, de emberileg nem annyira.. Nem tudtam, hogy ő fog-e műteni, vagy az, aki először megnézte, vagy netán egy harmadik... erre nem tudtak választ adni, állítólag csak aznap, a műtét napján derül ki.

(Ja, és a papírról ismét lemaradt az 2-es számú elváltozás.)

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 5

Altatásos műtét előtt szükség van néhány vizsgálatra.

1. Belgyógyászat

Reggel 8-ra volt időpontom. Az épületbe belépéskor már rutinos voltam, és odamentem az asztalnál ülőkhöz azért a kis covid-papírért, ami nélkül elméletileg szóba sem állnak velem sehol. Felmentem a szakrendelőhöz, és kicsit elcsodálkoztam, hogy üres volt a folyosó. Sehol, senki. Bent, a rendelőben volt némi motoszkálás, tehát vártam. És vártam... és vártam...

Közben érkezett dolgozó,  és még egy beteg a szomszéd rendelőbe. Tehát, vártam. Bentről beszélgetés, kávézás hallatszott ki, vártam, míg befejezik.

8:20-kor észrevettem egy papírt a rendelő ajtaján, miszerint csak a sürgős eseteket látják el. Kicsit ideges lettem, de azért vártam még. Hogy őszinte legyek, ebben a pillanatban nem úgy láttam, mintha annyira le lenne terhelve az egészségügy. Legalábbis itt, ezen a helyen biztosan nincs.

8:25 körül érkezett még egy beteg. Kérdezte tőlem, hogy van-e rendelés. Mondom, vannak bent, de még nem jött ki senki, úgyhogy nem tudom.

8:30 körül kinézett az aszisztens. Odaadtam neki a papíromat, kérdezte, hogy miért jöttem, elmondtam (mondjuk, rajta volt a papíron) erre visszakérdezett: -egyáltalán megcsinálják most ezt a műtétet? Mondom: -Biztos szóltak volna, ha elmarad. Kérdezi még: röntgenen voltam? Mondom: -nem. De miért nem, hát az is kell. Mondom: -engem senki nem küldött röntgenre. Na, itt ezen a ponton már igencsak felszökött a vérnyomásom.....

Ezután még vártam egy kicsit, majd beszólítottak. 

És hogy őszinte legyek, eddig tartott a negatív rész, amikor már bent voltam a rendelőben, onnan már pozitív volt minden. A vizsgálat, a hozzáállás, minden. És kiderült, hogy tényleg nem kell röntgen. És nem éreztem futószalagnak az egészet, volt rám ideje az orvosnak, nem sürgette az, hogy kint rengetegen várakoznak.. és valahogy így kellene folynia minden vizsgálatnak, persze, tudjuk, hogy nem így van, de most egy kicsit úgy éreztem magam, mintha egy magán rendelőben lennék.

A vérnyomásom kicsit magasabb volt, nyilván, valahol nem is csodálkoztam rajta... Persze, rá lett fogva arra, hogy biztosan izgulok. Hát persze, hogy izgulok :-) Én meg hallgattam arról, hogy valójában miért lett magas.

Végül is, mindegy. Majd helyreáll. Amúgy meg egészséges vagyok.

2. Aneszteziológia

A belgyógyászat után átmentem az aneszteziológiára. Itt viszont rengetegen voltak. Tudtam, hogy időpont ide, vagy időpont oda, én innen egyhamar nem szabadulok.

Jól gondoltam. Eleve két rendelő közül csak az egyik működött. A betegek meg csak jöttek és jöttek. Már akkor több, mint 1 órás csúszás volt, amikor én beadtam a papírt.

Mindegy, vártam, mit tudok mást tenni. 

Számolgattam az embereket, hogy hányan lehetnek még előttem, de nem volt könnyű, mert jópáran kísérővel érkeztek. Volt, aki teljes családdal, (egyes családoknál ez így szokás, hogy csoportosan járnak..) a gyerek ott unatkozott, nyávogott, meg rohangált felváltva. Na, azt is hallgatni kellett... Kicsit idegtépő várakozás volt.

Végül behívtak, kikérdeztek, kicsit türelmetlenül, de már észre sem vettem... Csak meg mertem kérdezni, hogy mi számít műtétnek, és mi nem.... mert én tényleg nem vagyok tisztában vele. Csak az altatásban végzett műtétre kíváncsiak, vagy a helyi érzéstelenítés is az, vagy csak az, mihez be kellett menni a műtőbe, vagy az is, amit a szakrendelőben gyorsan elvégeztek, vagy az nem műtét, csak beavatkozás... na, mindegy, nem lettem okosabb, én csak az altatós műtéteket mondtam el..... Végül is, megkaptam a papírt, hogy altatható vagyok. Csekély 2 óra csúszással az időponthoz képest.

És várakozás közben, ahogy gondolkodtam, hogy hogyan tovább, meg ahogy ott unalmamban olvasgattam a papíromat, akkor vettem észre, hogy b@sssz, nekem még ma vissza kell mennem a szakrendelőbe, ahonnan indították ezt az egészet.... Ott volt az időpont is, csak éppen külön, és lejjebb,  és sokkal nagyobb betűtípussal, mint az előző két időpont...

Gázszámla (MVM) kamu email

 Kaptam egy emailt az MVM-től, miszerint emlékeztetnek, hogy 2 nap múlva lejár a gázszámlám fizetési határideje, és fizessem be.

A levél megszólalásig hasonlít az igazihoz... Ránézésre. Már majdnem be is dőltem neki. :-D

De:

Az egyik probléma az, hogy itt mifelénk tigáz van, és nem MVM. A másik pedig az, -és ez a durvább- hogy nekem nincs a nevemen gázszámla. Nincs szerződésem semmilyen gázszolgáltatóval.

De akinek esetleg van, és nem elég óvatos, Simán bedőlhet nekik. Legalábbis első ránézésre. Mert ha jobban megnézzük, akkor kiderül persze, a linkek mind egy szálig a "presidentsud.ro" oldalra visznek.

(Ez telefonról nem látszik, de számítógépen, ha a link fölé viszem az egeret, akkor a bal alsó sarokban kiírja, hogy hová vinne, ha rákattintanék)

Szép.

És a legnagyobb röhej az, hogy írják az emailben, hogy ne dőljenek be az internetes csalóknak. Ez már a pofátlanság teteje....

Ne dőljetek be nekik!!!

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 4.

Voltam a laborban, mert közeledik lassan a kiírt műtét napja, és el kell végezni előtte különféle vizsgálatokat.

Meg persze, kicsit szétvet az ideg, a mostani covid helyzet miatt, hogy mi lesz, remélem, nem fogják elhalasztani, vagy nem fog bezárni a szakrendelés... vagy nem tudom... Könyörgöm, bírják már ki még vagy 2 hétig. :-)

Nem túl megnyugtató a helyzet.

Szóval, labor.

Ahogy beléptem a kórházba, a bejáratnál két asztalnál is ültek emberek, gondoltam, biztosan azokkal foglalkoznak, akik covid-oltásra jöttek...  én elmentem mellettük, ők nem szóltak hozzám...

A laborban meglepően sokan álltak sorba a folyosón. Ez volt még a kisebbik gond, egyrészt a korábbi évekhez képest, fél órával később nyitottak, másrészt meg le volt korlátozva a bent várakozó emberek száma. Úgyhogy ez még nem is annyira baj, csak éppen kissé ijesztő volt a sor hossza. ( de eszembe jutott, hogy Vatikánban, a Szent Péter Bazilikánál ettől sokkal hosszabb sor volt, mégis beálltunk, és fél óra alatt már be is jutottunk :-))

Az jobban idegesített, hogy a laboros beutalón a két hónappal ezelőtti dátum volt, az, amikor a szakrendelésen jártam. Attól tartottam, hogy nehogy kitalálják, hogy nem jó, mert lejárt, vagy valami, akkor meg hiába állom ki a soromat... mehetek vissza a szakrendelőbe újat kérni.

Kábé fél óra múlva, mikor közel kerültem az ajtóhoz, ott olvastam egy kiírást, miszerint kell valami papír a coviddal kapcsolatban, meg lázmérés, és akinek ez nincs, azt visszaküldhetik a kórház bejáratához, stb.   valami hasonló volt az értelme, nem is értettem pontosan.... gondoltam, most már mindegy, majd megmondják szóban, mit csináljak. Meg persze, így utólag leesett, hogy az emberkék valószínüleg azért ültek ott a bejáratnál, hogy ezt a papírt ideadják. Hát, most már mindegy...

Na, mindegy, bejáratnál a dolgozó elkéri a beutalót, majd kérdezi: -kis papír? Mondom, uppsz.. az nincs... -Jó, nem baj, akkor kitöltök egyet... Hú, hát ez így jó, nagyon kedves gesztus, és végül is logikusabb, mint visszamenni a bejárathoz, és ismét sorba állni...

Aztán már csak sorszámot kellett húzni, és bent is voltam a váróban.

Majd nemsokára szólítottak, és az ablaknál leadtam a papíromat. Szerencsére nem volt baj a régi dátummal. Hú, ezt igazán szerencsésen megúsztam :-)

És még az is jó, hogy nem kell mennem az eredményért, mint korábban, hanem feltöltik az ügyfélkapus portálra.

Persze, a vérvételre még egy kicsikét várni kellett, beelőzött 1-2 sürgős eset, de annyi belefér. Jó is, hogy várni kellett, mert addig elintéztem a vizeletmintát. 

Ezt amúgy sose értettem, amikor az ablaknál megkaptam a papírokat, meg a poharat, mindig azt mondták, hogy vérvétel, és utána vizelet. Na, de a vérvétel után szorítani kell a karomat, de úgy meg hogy lehet öltözködni, meg minden? Úgyhogy én szépen fel szoktam cserélni a sorrendet, először leadom a kis pohárkát, és utána megyek a vérvételre, ha szólítanak. Nekem ez így logikusabb, és nem hiszem, hogy különösebben fontos lenne a sorrend. Inkább az lehet, hogy a vérvételre sorszám szerint hívnak, a másikhoz meg nem. Na, és vérvétel után nem akartam a szükségesnél több időt tölteni a váróban, mivel ugyebár kint a folyosón áll a sor, és akkor engedik be az embereket, ha a váróból már kijött, aki végzett.

Úgyhogy, egy vizsgálat készen van. 

Szomszédság - sztori

Van nekünk 3 szomszédunk, akikkel egy folyosón lakunk. Kettővel nincs is különösebben gond, elvagyunk, végül is, normálisak, és mi is igyekszünk azok lenni. A harmadik viszont... hm... hogy is mondjam... Érdekes eresztés... :-)

Nyugdíjas értelmiségi a drága, az ember azt gondolná, hogy az ilyenek viszonylag normálisak, de nem. Talán a legrosszabb kombináció. Van férje is, de ő olyan csendes buta, mindent elviselő fajta,az ilyen típusú férfiak szokták elvenni a házisárkány típusú nőket :-)

Van az ajtójukra felszerelve egy szélcsengő féleség, ami mindig jelez, hogyha nyílik az ajtó. Már kértük tőlük szépen mi is, meg a másik szomszéd is, hogy szerelje le, vagy legalább hétvégén, vasárnap akassza ki, ha kora reggel mászkál, mert mi dolgozó emberek hétvégén pihennénk egy kicsit, de nem hatotta meg. Megmagyarázta, hogy az neki kell, mert hogy meghallja, ha benyit valaki. Könyörgöm, ki nyitna be? Lezárt folyosónál???  Meg különben is, nem falu ez, ahol csak úgy jönnek-mennek az emberek a szomszédba...  ha be akar menni hozzájuk valaki, akkor kopog, csenget. Meg egyébként is, kulcsolják az ajtót. Szóval, röhej... a köbön.

Aztán végül úgy voltam vele, hogy jobb is, ha nem szedi le, legalább hallom, hogy mikor jön ki, és akkor én nem megyek, így el tudom kerülni, és nem kell találkoznom vele. Arra meg rátudok, hogy vasárnap reggel ez az ébresztő. Meg a pofázás, ami behallatszik, mert a fontos dolgokat csak a folyosón lehet megbeszélni.

Na, mindegy, a bevezető után elmesélem, hogy mi volt, amikor lezártuk a folyosót.

Szóval a folyosónkon volt egy ajtó, de zár nélkül, bárki bejöhetett a bejárati ajtókig. A folyosó jó dolog egy ilyen nagy társasházban, mert sokkal csendesebb, nem hallatszik be sem a lift működése, sem a lépcsőházból semmi. És csak 4 lakás van egy folyosón, tehát csak a közvetlen szomszédokat kell úgymond "elviselni"
A házban többen is kulcsra zárták ezt a folyosót, ha be akar jönni valaki, akkor ott csenget, és nem jön el egészen a lakásajtóig.

Tehát megbeszéltük a szomszédokkal, hogy jó lenne, ha mi is lezárnánk. Mindenki egyetértett. Én kezdtem el szervezni a dolgokat, egyrészt azért, mert én dolgozom olyan helyen, ahol kedvezményesen tudok vásárolni, másrészt ismerek mestereket is. Tehát megvettem a teljes zárat (úgy értem, kilincs, bevésőzár, és maga a zárszerkezet, amihez 4 db kulcsot adtak) a csengőgombokat, a vezetéket, és a takarólécet. Kerestem mestert, aki beszereli. A zárat egy munkatársam szerelte be, aki egyébként itt lakik a házban. Kicsit reszelni kellett, hogy jó legyen. Ő nem fogadott el semmit a munkáért, azt mondta, egy szomszéd/munkatársnak megcsinálja szívességből is. A villanyszerelőt is én hívtam, beszerelte és bekötötte a csengőket. Ehhez persze fúrni kellett, amihez az áramot tőlem vették, és én voltam itthon egész délelőtt, amíg ők a folyosón dolgoztak. Majd ki is fizettem a munkadíjat, amit kértek. Ők is ismerősök voltak, nem kértek sokat.

Ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy az elején csak nekem volt kiadásom és munkám vele.

Végül is, összeszámoltam csak a vásárlást, (természetesen a kedvezményes összeggel) és a munkadíjat, (nem számoltam a telefonköltséget, sem az áramot) összeszedtem a számlákat, és vittem az 1 db kulcsot a szomszédoknak. Hozzátettem, hogy sajnos, csak 4 db kulcs volt a zárhoz, így a többit mindenkinek magának kell majd másoltatnia. A 3 szomszédból kettő azt mondta, hogy ez nem probléma, természetesen másolnak maguknak amennyi kell, és köszönik szépen, hogy elintéztem az egészet, a számlákat meg se nézték, és felkerekítették az összeget, ami rájuk esett, nem fogadtak el visszajárót.

Nem úgy a 3-ik, a "kedvenc" szomszéd. Ő elkezdett akadékoskodni. Hogy neki közelebb van a bejárati ajtaja a folyosó ajtóhoz, nehogy már ő is ugyanannyit fizessen, mert hozzá annyival kevesebb vezeték kellett. Na, itt már fogtam a fejemet, hogy ilyen kicsinyes, szarevő ember nincs, de vettem egy nagy levegőt. Mondom, a másik szomszéd ajtaja még közelebb van, ő nem akadt fenn ezen. De a szomszédasszony csak akadékoskodott, hogy ő kevesebbet fizet. Mondom, jó, rendben, vond le akkor azt a 2 m-nyi vezeték árát, mennyi volt, 30 Ft/m? nem is tudom pontosan, adjál akkor 100 Ft-tal kevesebbet.
Aztán meg abba kötött bele, hogy mi az, hogy ennyi pénzért ő csak 1 db kulcsot kap?
Mondom: mert ennyi van, 4 db-ot osztottam el 4 felé, családonként 1 db. De hogy ők 4-en vannak, mit kezdjenek egy kulccsal. (mondom magamban, istenem, nem lehet ez ennyire hülye) Mondom: másoltatsz amennyi kell. Erre háborog, hogy ő, de hát miért ő, amikor ő fizet ezért nekem.
Azért elvette tőlem a kulcsot, és bement, hogy hozza a pénzt.

Azt még azért hallottam, hogy bent is háborog a férjének, hogy ennyi pénzért csak 1 kulcsot kaptak. Amikor kijött, egy olyan átlátszó, szánalmas dumával rázott le, miszerint a gyerekei elmentek a városba, és elvitték otthonról az összes pénzt. (persze, majd el is hiszem...) Ezek után azt ígérte, hogy majd este áthozza a férje. Hát persze... úgy hozta át, ahogy Te aki olvasod ezt :-)

Másnap összefutottunk, rákérdeztem (már ez egy kicsit kellemetlen volt számomra), hogy visszahozták-e a gyerekei a pénzt. Erre annyit reagált: -nyugodjál meg át fogjuk vinni.
Hát, persze. Csak győzzem kivárni.

Ismét eltelt pár nap, és pénz sehol, nem hozta senki se.

Mondom a páromnak, itt valamit ki kell találni, mert nagyon rafkós ez a nő, és eszébe sincs fizetni.

Kitaláltuk, hogy ezek után a férjétől kell kérni, és lehetőleg akkor, amikor valamelyik szomszéddal beszélgetnek, akivel jóban vannak. Hátha akkor ideadja, és mások előtt nem akar majd kifogást keresni.

És végül ez a megoldás be is jött. 3 szomszéd beszélgetett, köztük a rafkósék is. Párom szólt nekik, vagyis rákérdezett, hogy ide tudná adni, amivel tartozik? A másik két szomszéd rákontrázott: -Mi van? Ti még nem fizettétek ki? .... Erre a férj bement, kihozta és ideadta. Persze a visszajárót forintra elkérte :-) A másik két szomszéd csak lesett :-)

Amúgy meg nem valami nagy összeget kell elképzelni, még az 5000 Ft-ot sem érte el.

(Azt azért még megcsinálta velünk a szemétláda, hogy nem másoltatott kulcsot, és hozzánk csengetett be, hogy engedjük be a folyosóra. Mert a gyerekei elvitték a kulcsot.... Ja, persze..... Hú, de szánalmas szerencsétlen....)

Decathlon véleményezés

Nem jelent meg... pedig ez egy pozitív vélemény... ki érti ezt???

Már korábban is jártam úgy a Decathlonnal, hogy belefektettem az energiát, leírtam a véleményemet, aztán meg nem jelent meg. Egyszer írták, hogy nem felel meg az irányelveknek. De hogy pontosan mi bajuk volt vele???

Persze, aki egy pontot (.) rak ki vélemény helyett, azt megjelentetik. Még meg is magyarázzák, hogy az is egy vélemény. Hát persze....hogyne... merthogy csillagozott, és az számít. Én meg hülye vagyok... ha nem akar véleményt írni, akkor csak csillagozzon, megteheti. De pontot: .  ne írjon, mert az nem vélemény. Az egy semmi.

A fene sem érti, hogy kik bírálják el ezeket a véleményeket. És akkor kapjon a vásárló valós képet...

Sírkoszorú, sírdíszek

 

Igen készíthettem volna erről egy "hogyan készült" videót, de az igazat megvallva, fogalmam sem volt, hogy mit fogok összerakni. Semmi tervem nem volt, csak úgy menet közben alakult ki.

Az idén elég kevés nyersanyagom volt. Csak abból dolgoztam, amit találtam itthon.

Először is, előszedtem a tavalyi tobozokat.

6 db-ot szépen kör alakba formáztam, majd összeragasztottam őket ragasztópisztollyal.

Majd díszítettem a rendelkezésre álló művirág- műzöld - fenyőgirland darabokkal. (Mert most csak ilyen leesett, kisebb darabjaim voltak :-) Ezeket is odaragasztottam. 

Gyertyatartóm nem volt, ezért egy alutálkás virág alakú mécsest raktam a közepébe. (sajnos, a normál mécses nem fért bele, pedig az is jó lett volna) 

Ez ilyen lett:

Készítettem még egy felkakasztható függődíszt is, hasonlóképpen, mint az előzőt. 2 tobozt összeragasztottam, majd ráragasztottama díszítést, és a gyöngysort, amivel fel lehet akasztani.

Ilyen lett:

Újabb átverős email

 Egy újabb, röhejes átverős emailt kaptam, de olyan szépen, tökéletes magyarosan van megfogalmazva, hogy van olyan ember, aki nem dől be neki? :-D

Olvassátok:

Zdravo kedves csalók!

Ez nagyon gyenge próbálkozás volt.

:-)) 

OTP kamu email

 Na, hát ez az email egy akkora kamu, mint egy ház :-D :-D

El lehet olvasni:

Először is, az apró hibák: Megszólításban a felkiáltójel helyett vessző... az elválasztás.... a megfogalmazás: "Őszintén megköveteljük"? Tessék? Biztosan fogalmaz így egy hivatalos felszólítás :-D

OTP bizottság.... hát persze :-D

Még a helyesírás az fejlődött is, el kell ismernem. Talán már összejön nekik annyi a csalással, hogy kifizessenek egy lektort :-D

De ami a legnagyobb röhej: OTP-snek adja ki magát, de kamuoldal címében benne hagyta a raiffeisent!!!

És ami a legeslegnagyobb röhej: Sose voltam, és nem vagyok se OTP-s, se Raiffeisen-es. 

Nekem aztán küldözgethetnek ilyen vackokat. Max. kiteszem ide, hogy ne csak én röhögjek rajtuk.

Ja, és a legfontosabb SENKI BE NE DŐLJÖN NEKIK!!!

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 3

 Állapotjelentés

Október közepe-vége

2 hónapja járok úszni, hetente 2-szer. Persze, a víz az nem tesz túl jót a 2-es számú sebemnek, gyakorlatilag mindig leázik róla a pörk. Aztán nedvezik, majd visszapörkösödik. Már azon gondolkodtam, hogy be kellene fejezni az úszást egy időre, mert egyre csúnyább lesz a sebem.

Viszont a legutóbbi úszás után azt vettem észre, hogy leázott ugyan a pörk, de belülről annyira nem nedvezik a seb. És másnapra a pörk sem lett olyan sötét színű, amilyen szokott. 

Ez fura, de szerintem nem rossz. Olyan, mintha nemsokára begyógyulna a seb. Persze, nem fog. De lehet, hogy a klóros víz kicsikét jót tett neki, átfertőtlenítette.

Az 1-es számú elváltozás viszont az utóbbi időben gyakrabban elreped, néha csak attól, hogy mozog a bőr az arcomon, pl. fintorgok egyet. Vagy hunyorítok, felhúzom az orrom.... Érzem, hogy húzódik, fáj, ég és viszket. Pedig ezt kenem a régi jól bevált kenőccsel, hogy zsírosan tartsam, és ne hámoljon. Mégis, mintha annyira kiszárítaná a klóros víz, vagy annyira elvékonyodott a bőr, hogy sokkal könnyebben sérül. Ilyenkor bekenem, és jobb lesz, kicsit rendbe jön.

Úgyhogy marad még az úszás egy ideig. Majd a műtét után úgysem járhatok jó ideig.

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 2

 2021. október eleje

Tehát kivártam az időpontomat, és megjelentem a szakrendelőben. A bőrgyógyászaton a Főorvos azt mondta, hogy valószínűleg azonnal el is végzik majd az eltávolítást.

Hát, nem teljesen így történt. 

Behívtak a rendelőbe, kedvesek voltak. Az Orvos megnézte, milyen elváltozásokról van szó. Főleg a régebbit nézte, az új sebbel annyira nem foglalkozott. (pedig az lett volna a sürgősebb, mert csúnya is volt, meg nedvező) 

Azt mondta, hogy ezt helyi érzéstelenítéssel nem lehet megoldani, elmondta pontosan és részletesen, hogy miért nem. Lényeg az, hogy mivel biztonsági zónával kell kimetszeni, ezért túl nagy lenne a seb, és egy akkora sebet nem lehet úgy összehúzni, mint egy kis vágást. Ráadásul sokkal fájdalmasabb, mint amit helyileg el lehetne érzésteleníteni. Tehát, műtő, altatás. 

Persze, ehhez előtte meg kell csinálni egy rakás vizsgálatot. 

Azért annyit még megkérdeztem, hogy esetleg ezt a másik, kisebb sebet nem-e lehetne most eltávolítani helyi érzéstelenítéssel, ha már itt vagyok, és lélekben rákészültem.

A válasz: -Majd együtt a kettőt.

Hát, jó. 

Addig is éljek egy nyílt, nedvező sebbel az arcomon.

Új időpont: november vége.

Kaptam egy új ambuláns lapot, amin már nem szerepel a 2-es számú elváltozás. Valahogy lemaradt róla....  Úgy látszik, nekem kell jobban odafigyelnem, hiszen mégiscsak az én arcomról van szó.

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - 1.

2021. szeptember

Tehát, megjelentem a bőr szakrendelőben, az előírt időpontban. Előre nem tudták megmondani, hogy ki fog rendelni. Kattogott a fejemben, mit fogok csinálni, ha a régi kedves T. Doktornő fog fogadni, menjek be, hátha többet tud azóta, vagy be se menjek, és kérjek új időpontot, máshoz...

Na, azért bejutni sem volt annyira egyszerű. Először is, egy kiírás fogadott, hogy szigorúan csak az időpontom előtt 20 perccel mehetek csak be az épületbe.

Utána ki kellett állnom egy sort, ahol kitöltöttek egy coviddal kapcsolatos kérdőívet, és lázat mértek. Majd be kellett állnom egy másik sorban, ahol le kellet adnom a papírt, és jelentkeznem, hogy hova jöttem. Ekkorra már bőven eltelt a 20 perc, és én már az időpontomon túl voltam, de gondoltam, ez nem az én hibám. (itt azért meg kell, hogy jegyezzem, hogy trükkös és fegyelmezetlen emberek próbáltak tolakodni, előrébb jutni, jellemzően nők, és jellemzően nyugdíjas korúak. Pl. a kiírás szerint nem jöhetett kísérő, de mégis bejöttek ketten, és az egyik még az első sorban állt, a másik meg sorra került a második sorban, vagy legtöbbször be se állt az első sorba, elsurrant mellette, és beállt a másodikba, de itt meg kérték a papírt, amit az elsőnél adtak, erre odamentek soron kívül persze, de addig az egész második sor állt, amíg ő megkapta a papírját... és ezt eljátszották többen is...)

Mikor végre bejutottam, megkérdezték, hogy kihez szeretnék menni (de jó, ez pozitív dolog) én meg mondtam, hogy mindegy nekem, csak légyszi, a T. Doktornőhöz ne. 

Jól jártam, Főorvoshoz kerültem. Be is hívtak, hamar, soron kívül. (ugyebár az időponton már túl voltunk...) A Főorvos kedves is volt, határozott is. Megnézte rendesen a sebemet. Azt mondta, hogy ez sajnos, egy bazalioma, mégpedig a csúnyább fajtából. (amit én is sejtettem, hogy az a netes kutatásaim alapján) Elmondta pontosan, hogy mi ez, és még mi az amit erről tudni kell. És a kezelése: nincs más módszer, ki kell metszeni. Minél hamarabb. Elküldeni szövettanra. Aztán majd meglátjuk.

Megnézte alaposan az első "sebemet" is, ami most éppen csak halvány folt volt. Azt mondta, sajnos ez is egy bazalioma, ezt is ki kell vágni.

Adott beutalót, elmondta pontosan, hogy hova kell mennem, és majd ha megvannak az eredmények, akkor hívjam őket.

Nem voltam boldog a diagnózistól, de teljesen más hangulatban jöttem ki a rendelőből, mint az előző alkalommal. 

Felhívtam az arcsebészetet, kértem időpontot. Október elejére kaptam.

D4850 - Bőr bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata - Előzmények

 Az előzmények több, mint 10 évvel ezelőttre nyúlnak vissza.

Előzmény - 1.

Egyszerűen megjelent egy kis seb az orromon. Akkor nem is foglalkoztam vele különösebben, azt hittem, hogy a gyermek marta ki, csak nem vettem észre. De a seb nem gyógyult. Még akkor is úgy láttam, hogy azért nem gyógyul, mert biztosan véletlenül lekaparom a pörköt, mondjuk törölközővel, vagy alvás közben.

Amikor már jó ideje fennállt, és egy piros folt lett a seb körül, ami elkezdett hámlani is, akkor úgy gondoltam, megmutatom egy bőrgyógyásznak, mert a neten is folyamatosan írják, hogy minden gyanús kinövést, nem gyógyuló sebet mutassuk meg az orvosnak. 

Persze, időpontkérés, várni, stb.... de eljutottam a szakrendelőbe. Már érdekesen indult. 8:06-ra volt időpontom, időben érkeztem. A váróban gyülekeztek a páciensek. 8:15-kor az asszisztens bekérte a papírokat. Utána vártunk. Vártunk. 9:00 körül megérkezett a T. Doktornő. Akkor már igencsak tele volt a váró. 9:15-kor el is kezdte a rendelést. (nem én voltam az első...) 

Olyan 9:20 körül be is jutottam. Hú, be kell, hogy valljam, a T. Doktornő első látásra nem volt valami szimpatikus. Először is a kényelmes késés. Utána meg a kinézete. Képzeljetek el egy igénytelen, múlt század 80-as éveiből előkerült alkoholista takarítónőt, aki már 2 hete nem mosott hajat, és a fésűt is a zongorára tette... szóval egy loncsos hajú, flegma fejű, nyúzott arcú, szürkülő, gyűrött köpenyben.... Fú, hát ha nem látom saját szememmel, el sem hiszem. Na, mindegy, ő volt ott, mégiscsak orvos.

Megnézte a sebemet, úgy kábé kemény 0,5 másodpercig. Kérdezte mióta van ott, stb. Mindezt hót flegmán, unottan. Aztán feltette magának a kérdést, mi lehet ez? Talán ...? (latin szakszó), á, nem vagy ez? (másik latin szakszó).... vagy mégis ez?  (első latin szakszó)  á, az nem lehet, ahhoz túl fiatal. Erre beleszól az asszisztensnő: -miért ne lehetne, nekem is van. -Jó, akkor legyen ez: .... (első latin szakszó) És ráírta a papírra: napsugár okozta keratózis. És felírt egy krémet rá. 

Mentem a gyógyszertárba, kiváltom a krémet, (gyógyszertári kevert krém), gyanúsan olcsó volt, és gyanúsan ismerős a neve. Rágugliztam, és kiderült, hogy ugyanazt a popsikenőcsöt írta fel, amit a gyerekorvos írt annak idején a pelenkás gyerekeimnek...

Hát, jó, végül is hámosító, bár én elmondtam a T. Doktornőnek, hogy kentem pl. Neogranormonnal is, és nem javított rajta. Na, majd a popsikenőcs. 2 hónap múlva visszamentem kontrollra.

Én 2 hónapig lelkiismeretesen kentem a popsikenőccsel, a seb és a folt maradt, a hámlás is, de azt szépen elfedte, bezsírosította a kenőcs. De azért ott volt. 

Kontrollon persze, ugyanaz a doktornő. Ugyanolyan loncsos, mint a múltkor. Ugyanúgy csúszott az időpont, több, mint fél órát. 

Bemegyek, kézbe veszi a papírt, olvassa.... nyúlik az arca, vág pofákat... és dünnyög: -Miiii??? Ki írta ezt a marhasá........ (itt gyorsan elharapta a szót, mert gondolom meglátta a saját nevét a papíron)

Na, jól kezdődik...

Gyorsan ránézett a sebre, csak úgy messziről, ülve maradva, és azt mondja nekem, kenjem tovább. (És felírja ugyanazt a popsikenőcsöt, amiből mondjuk még van otthon is bőven az előzőből.)

 De mondom: -Doktornő, ez csak bezsírosítja a hámlást, nem lett jobb tőle, ugyanúgy ott van, és a seb se gyógyult be. Nem lehetne valami erősebb hámosítót felírni?  Azt mondja felcsattanva: -Mit? Hámlasztót? Mondom szépen: -Nem. Hámosítót. Erre néz rám,  mint a hülyére: -De hát ott van, írtam - és mutat a kezemben lévő receptre... -Jó- mondom, de ez nem sokat segít, ettől nem gyógyult eddig se.

Erre elkezd kioktatni: -Az csak egy seb. Majd be fog gyógyulni. Ezért nem kell orvoshoz jönni!!!

Hoppá... ez meglepett. Erre nem számítottam egy olyan embertől, akinek állítólag orvosi diplomája van. Még bátortalanul felteszek egy kérdést: -és ha nem fog begyógyulni, mert már hosszú ideje fennáll, eddig se gyógyult be? Erre a válasz, még mindig pattogós hangnemben: -akkor el kell menni a fül-orr gégére, és ott kivágják!

(na, gondoltam magamban, te az én arcomon csak ne vagdossál semmit amiről azt sem tudod, hogy mi az, meg különben is, ez a módja, hogy csak úgy odamegyek? Beutaló, vagy továbbküldés, semmi a papíromon?) Úgyhogy elköszöntem, és kijöttem a rendelőből.

Később találtam egy kenőcsöt, amitől a seb begyógyult, bár néha felreped a bőr, és visszajön, de ha nincs seb, akkor elhalványította a foltot, és meggátolta a hámlást. Pedig én nem vagyok orvos, csak kutattam a neten, és kipróbáltam sok mindent. Ekcémára való kenőcs az, ami valamit javított a dolgon.

Előzmény - 2.

Az előző sebet/foltot úgy-ahogy tudtam kezelni, tudtam rá sminkelni, nem örültem, mert tudtam, hogy nem normális dolog, de az előző tapasztalataim alapján évekig nem vettem rá magam, hogy bőrgyógyászhoz menjek.

De megjelent egy másik seb is az előző mellett. Erre is azt hittem az elején, hogy sima seb, csak mindig leesik a pörk, aztán rá kellett jönnöm, hogy ez is egy nem gyógyuló valami. Direkt megfigyeltem, vigyáztam, hogy véletlenül se érjek a pörkhöz. Az volt, hogy kb. 1 hét után magától leesett, mintha gyógyulna a seb, de közben elkezdett nedvezni, mintha a bőr alól jönne, és ott belül nem gyógyulna. Kb. 1 év telt el a megjelenése óta, és mivel elég ijesztően viselkedett, nem halogathattam a bőrgyógyászt. Persze, az egészet nehezítette a covid helyzet. Várnom kellett. Nem volt rendelés. Később kiderítettem, hogy működik emailben tanácsadás, de egyszerűen nem tudtam egy normális felbontású képet csinálni a sebről. Ha messzebbről fotóztam, éles volt, de nem látszott semmi részlet, ha közelről fotóztam, homályos lett, ha makróztam, leárnyékolta a telefon.... úgyhogy teltek a napok, hetek... A seb nem javult.

Amikor végre beindultak a szakrendelések, azonnal hívtam a bőrgyógyászatot. Kaptam is időpontot, mégpedig szeptember elejére.

A gyorsúszás alapjai

Az a helyzet, hogy tudok úszni. Jól úszok.

Mellúszásban.

A mellúszást megtanították nekem, rendes úszásoktatáson, még gyerekkoromban. És ennyi volt. (jól van, tudsz úszni, de azért ne menj a mély vízbe - ez volt az útravalóm az oktatómtól.)

Persze, hogy mentem a mély vízbe :-) hiszen tudtam úszni. 

Aztán megtanultam a hátúszást. Csak úgy, magamtól. 

Próbálkoztam a pillangóval is, de az nem ment. Hogy őszinte legyek, annyira nem is érdekelt :-)

A gyorsúszással viszont nem boldogulok. Nem bírom megtanulni. Nem megy. Nem, és nem. Pedig évek óta próbálkozom. Olvasok, videót nézek. Aztán kipróbálom a vízben. És nem megy.

Itt van ez a video pl. Szépen megmutatja, és összefoglalja a lényeget:

Gyorsúszás közben nagyon fontos, hogy a test egyenes legyen. Ehhez tartsuk a szemünket a medence fenekén lévő csíkon. A fejünket lent tartjuk, ezáltal a csípő felemelkedik, -így kisebb lesz a test ellenállása. Így sokkal könnyebb úszni.

Nagyon fontos megjegyezni, hogy minden kartempónál fordítsuk el a testünket, eközben a medence fenekét nézzük, míg el nem jön a lélegzetvétel ideje. Általában minden harmadik tempónál – váltott oldalon- veszünk levegőt. Tehát: egy-kettő-három – levegővétel. A fület a vállhoz nyomjuk, az arc a vízen fekszik.

A kartempó részei: kinyújt, behajlít, húz, nyom – majd ismét. Ez egy ötlépéses folyamat, amely megfelelő gyakorlás után nagyon természetessé válik. Végezzük lassan, gyakoroljunk sokat.

A gyorsúszás utolsó része a lábmunka, mely nagy energiát vihet az úszásba, vagy csak segít egyensúlyozni haladás közben. Nyújtsuk ki a lábunkat, és a lábujjakat, gyors apró krallozást végzünk, az apró jobb, mint a nagy. A nagy rúgások valójában nem hoznak létre nagy előrehajtó erőt. A gyors, apró ollózás segít a csípőt a víz felszínén tartani, és a test átfordítása a másik oldalra is sokkal lágyabbá válik.

Legközelebb ez alapján ismét megpróbálom. Ha ekkor sem megy, szégyenszemre beiratkozom egy felnőtt úszásoktatásra :-)

Az üzlet letiltja a vásárlást

 

Hogy mi van??? Mi az, hogy egy áruház nem enged egy terméket megvásárolni, pedig van belőle készlete???

Ha nem velem történt volna, akkor el sem hiszem, hogy van ilyen.

Pedig van. Egyik multinál. 

Kezdjük ott, hogy kinéztem az áruházban egy cipőt, felpróbáltam, nagyon tetszett, kivéve a színét. De semmi gond, a weboldalon láttam, hogy létezik belőle más színű is, igaz, nem a mi áruházunkban, nem a szomszéd megyében, hanem pl. Budapesten.

Mivel ezért nem fogok Budapestre utazni, gondoltam, mi sem egyszerűbb,  megrendelem a honlapon keresztül. Tájékozódtam előtte a fizetési módokról, láttam, hogy van utánvét, és áruházi átvétel. Szuper, ez kell nekem.

Igen ám, de mire végigmentem a megrendelési folyamaton, és a fizetéshez értem, akkor már csak egyféle opció volt: bankkártyás fizetés.

Szóval, mi van akkor, ha:

1. pl. nincs bankkártyám?

2. Nem dombornyomott, és nem fogadja el a rendszer?

3. Egyszerűen nem akarok netes felületen megadni a bankkártya adatokat

+1. Látni akarom az árut, mielőtt kifizetem.

Tehát weboldalról nem sikerült vásárolnom. Bementem az áruházba személyesen. Elmondtam, hogy neten nem sikerült, illetve nem akartam, de nagyon szeretnék egy ilyen cipőt, és megoldható-e hogy ők átkérjék vagy megrendeljék nekem.

Nagyon kedvesek voltak, (és a kezdeti körök után, hogy „demiértnemaweben”) persze-persze, megoldható volt. Eladó beütötte a gépbe, hozzárendelte a vásárlói kártyámat, és azt mondta, majd telefonálnak. Ez volt szerdán.

Jó, vártam türelmesen. Telefon semmi. Következő hétfőn bementem az áruházba, gondoltam rákérdezek, mi van a megrendeléssel.

Másik eladó volt. Azt kérdi: papír? Hoppá, az nincs. Nem adtak. Nem baj, megnézi. Azt mondja, nincs semmiféle megrendelés. Mondom, ne szórakozzon már, saját szememmel láttam, hogy be lett rögzítve. Nézi, nézi, aztán azt mondja Ja!  Persze. A központ letiltotta. És tényleg, ott volt pirossal. LETILTOTTA!  Kérdezem, miért??? Mert biztos nincs belőle készlet az országban. Mondom dehogy nincs, tegnap még volt, kizárt dolog, hogy azóta megvették volna mindent. Megnézte a  készletet. Van. Budapesten, Dunántúlon….  Kérdem, nem lehetne-e átkérni másik áruházból? Azt mondja, nem lehet.  De semmi gond, majd ő megrendeli. Mondom, jó. Rögzíti, majd telefonálnak, papír semmi…

Pár nap múlva ismét bemegyek, ismét kérdezek, ismét letiltották, és erről ismét senki sem szólt nekem. Kicsit hülyének érzem magam. Miért akarok olyan árut megvenni, amit ők nem akarnak eladni nekem, csak dísznek mutogatják a neten, hogy bibí, nekünk ilyen is van?

Most komolyan! Ilyen létezik? Van áru, és nem engedik, hogy megvegyem? Miért kivételeznek a Budapestiekkel?  Ha ők megvehetik ott a lakóhelyükön, én miért nem? Miért vagyok hátrányban azért, mert vidéken lakom? Felháborító! Nem értem, hogy engedhet meg ilyet egy kereskedelmi cég? Nem értem, hogy működik ez, valaki magyarázza meg, kérem!

És a másik dolog: miért nem értesítettek, hogy ne várjak, mert törölték a rendelést??? Ennyire semmibe veszik a vásárlót?

Felmerült bennem az is, hogy ha kifizettem volna a webes felületen, akkor is ugyanígy letiltották volna a kiszállítást? És akkor se pénz, se áru???

Különben is, miért erőltetik a bankkártya használatot? Miért nem lehet utalni pl. mint más normális webáruházban? Vagy átvételkor fizetni??

Azóta is telnek a napok, és fogalmam sincs, hogy várjak-e erre a cipőre, egyszer majd megengedik, hogy megvegyem, vagy hagyjam, és vásároljak egyet máshol, amíg még van választék, vagy maradok cipő nélkül.

Csak ezért nem írtam ki ezt az egészet nyilvános értékelésben, mert amikor harmadszor is bementem, és előadtam a helyzetet, az egyik kolléga megszánt, és megrendelte a saját kártyájával. Így végül 2 nap múlva megkaptam a cipőt.

De azért ez agyrém, nem?

A 70-es 80-as évek gyerekkora (másolat)

“megszúrta a lábunkat egy rozsdás vas vagy szög, kaptunk egy tetanuszt.”

Persze ,hogy én kaptam 🙈😅

Másolat a Facebookról. Ismeretlen szerző.

Jó néha egy kicsit lassítani, és

 visszaemlékezni...

Én 1970-ben születtem Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Nyíregyházán. Egy két dolog nagyon igaz, igy volt és boldog gyerekkor volt...😘😍👏

Ha esett a hó, ettünk belőle.😁

Ha permeteztek, kicsit jobban megtöröltük a gyümölcsöt.

Ha láttunk utcai kutat, ittunk.

A csőréből. Egymás után mind. Aki nem tudta lenyomni, annak nyomtuk.🤣

Ha megvágtuk magunkat, lenyaltuk a vért. Ha fájt, csak egyedül sírtunk, mások előtt nem.

Ha valami megcsípett, agyonnyomtuk.😎

Ha kutya megharapott, máskor elkerültük.

Ha sebbel, vagy rándulással mentünk haza, előbb leszidtak, aztán megkérdezték, hogy tudjuk-e mozgatni!

Ha más szidott össze, otthon már nem bántottak. Többnyire 🙂

Ha vasas volt a víz, ittuk. A körzeti orvos, azt már nem írt fel.🤣

Ha tehettük, harcoltunk más gyerekcsapatokkal.

Ha többen voltak, inkább fociztunk. ⚽️

Amire "kértek", mindent megcsináltunk otthon. Nem azért mert szerettük volna, hanem mert tudtuk, utána mehetünk csavarogni! 😉

Gazoltuk a kertet, csíráztuk a krumplit☝️ Etettük az állatokat, ettük a zsíros cukros kenyeret és a ciberét, fürödtünk nyáron a nagyinál teknőben, és roppant boldogok voltunk🤠

Vittük a zászlót május elsején és büszkén ünnepektük november 7-ét.🙆‍♀️

Ha pollent, vagy port szívtunk lenyeltük, vagy kiköptük.😝

A cserebogár nem egy óriásrém volt számunkra, hanem a nyár kezdete !

Örültünk ha a tojást csupasz kézzel még melegen vihettük be az ólból a házba és kesztyűből is csak télit láttunk, eszünkbe sem jutott nyáron, kesztyű! 😏

Ha szüret, akkor meg ittunk mustot fosásig. 😂

Ha zöld volt a gyümölcs, zölden ettük. Ha megérett, akkor úgy is jó volt!

Ha elpusztult egy állat elástuk a kert végében és nem jött érte senki.

Ha ritkították a házkörüli négylábúakat, tudtuk, hogy az a rend és másnap már nem is beszéltünk róla. De a hasznos, szövetséges kis kedvenceinknek mind nevet adtunk és velünk éltek életük végéig .☝️

Emlékszünk rájuk örök életünkben.🙏

Nem volt edzőcipőnk, szandálban, vagy mezítláb szaladgáltunk a fűben is és a kövek között is. Ha megvágta, vagy megszúrta a lábunkat egy rozsdás vas vagy szög, kaptunk egy tetanuszt. Vagy nem...🤫

És az a vas hol van? Már rég nincs. Mi meg itt vagyunk. Helye sem látszik már, csak emlékszünk rá! 🙂 Miért? Mert erősít!

Ha leégetett a nap, sziszegtünk. Begyógyult.👌

Ha megtaknyosodtunk, kaptunk zsebkendőt és azzal jártunk iskolába! 🥴

A legtöbben tudunk tüzet "rakni"! Hajaj, van aki nagyon IS... 😃

Hordtuk a szenet, vágtuk a fát, szedtünk szálkát! Mondjuk azt nem szerettük.

Az ügyesebbje egyik kézzel kormányozott, fékezett, ellensúlyozta a szatyrokat a kormányon, másik kézzel meg fagyizott. Nem kellett jelezni, az autók kikerültek.

Aki megtanult a 28-as biciklivel elindulni, az jutalmul akkortól vihette az öccsét, vagy húgát óvodába vele! 🙃 

Akinek nagy volt a bicikli, az a váz alatt biciklizett 😀

Minden ami kölyökként a levegőn minket ért, az erősített.

Ha végigolvastad, és emlékeket idézett fel benned is, a gyermekkorod csodaszép lehetett. Olyan,amilyenről egy mai gyerek ábrándozni sem tud. Elszálltak ugyan az évek, de amíg a szíved dobban,lehetnek új élményeid, amik egyszer majd csodalatos emlékek lesznek..

Ne felejts el élni és emlékeket gyártani Magadnak!😇😊❤️❤️❤️

Másold be a saját születési èveddel és oszd meg , ha neked is ilyen fantasztikus gyerekkorod volt ! ❤️Jó néha egy kicsit lassítani, és visszaemlékezni..Nekünk nagyon boldog gyermekkorunk volt ☺!!!!!! Hálàs vagyok a sorsnak,hogy abba az időben születtem!!

Feltörték a Twitter fiókomat...

Nem gondoltam volna, hogy egyszer velem is megtörténik. Pedig de:

Az az igazság, hogy évek óta nem használtam, és azelőtt sem szerettem annyira... de akkor is. Az az enyém. 

Annak idején azért hoztam létre, mert volt valami scrapbookos kihívás, vagy nem tudom mi, és ott kellett követni az infókat. Aztán elkezdtem arra használni, hogy oda gyűjtöttem az érdekes dolgokat. Még a facebook előtt :-)

Aztán valahogy hanyagoltam a fiókot. 

Viszont, egyszer csak kaptam egy emailt, hogy kedves Julia, sikeresen megváltoztattam a jelszavamat. Mondom, mi? Hogy én? De hát be sem léptem már évek óta! És különben sem vagyok Julia... Egyáltalán ki az a Julia???

Írta az email, hogy ha nem én változtattam jelszót, akkor lépjek kapcsolatba a supporttal. Hát léptem.

Igényeltem új jelszót, és sikeresen beléptem a fiókomba. 

Hát, nem kicsit meglepődve tapasztaltam, hogy egy bizonyos Julia Williams az USA-ból Julia77990 felhasználónéven átvette ott az uralmat.

De komolyan... 1 nappal elelőtt törte fel, és annyit posztolt, meg lájkolt, meg követett, mintha már legalább hónapok óta az övé lenne a fiók. 

Még egy kicsit el is bizonytalanodtam, hogy mi van, ha valami rendszerhiba miatt én kaptam az ő emailjét, és most én hekkelem valakinek a fiókját.... de nem. A végén megtaláltam az egyik régi üzenetemet, majd később a saját korábbi tweetjeimet is.

Tehát biztos, hogy az én régi fiókom volt. 

A kiscsaj elég szép munkát végzett, eltartott egy ideig, míg visszaállítottam mindent az eredeti állapotába. A jelszót pedig természetesen megváltoztattam egy bonyolultabbra. 

Érdekesnek találom, hogy a régi jelszót hogy sikerült feltörnie, mert igaz, hogy egyszerű, 6 karakter volt, de nem szokványos jelszó, és nem jelentett semmit. Remélem, a mostani 20 karakterből állót nem áll neki feltörni.

Valószínűleg valami speciális, jelszófeltörő programmal csinálták, abban bízva, hogy már a régi email cím nem él. Hát, ezt most benézték kicsit ::)

Ami még furcsa, hogy a fiókom rendszerüzeneteiben benne volt az, hogy én honnan léptem be, meg milyen eszközzel, de a troll Juliát nem jelezte. Mintha be sem lépett volna.

Az is lehet, hogy valami robotprogram az egész, azért végzett ilyen szép munkát 1 nap alatt.

Nem tudom, és azt sem értem, hogy mire jó ellopni másnak a fiókját, amikor bárki tud csinálni sajátot. És itt most nem egy sokezres követőtáborral rendelkező fiókról beszélünk. Jó, ha van kb. 10 követőm :-).

Úgyhogy örülök, hogy visszaszereztem a fiókomat, és a továbbiakban le lehet szállni rólam, kedves hackerek, jó?!

Ja, és azt már meg sem említem, hogy instán bekövetett egy amerikai kapitány. Hát persze :-) Löktem is ki a fenébe a követőim közül....

Szerencse, hogy Audi, neki szabad :-)

Valamelyik nap, reggel, még nem volt teljesen világos, ment előttem egy Audi. De ahogy az új Audiknál lenni szokott, kib..szott erős volt a féklámpája. Vakított nagyon. (az már más kérdés, hogy mi szükség van erre, hogy ennyire erős féklámpákat építsenek be egyes autókba, ha rajtam múlna, és leszabályoznám a fényerőt egy erős, de kevésbé vakító értékben... de hát engem nem kérdez meg senki)

És általában ezek a vakító féklámpájú autók vezetői szokták taposni a féket a lámpánál, sík úton, ezzel kiégetve a mögötte álló retináját. Sokszor, kedvem lenne kiszállni, és szólni neki, hogy légyszi, vedd már le a lábad a fékpedálról, mert rohadtul megvakulok tőle mögötted állva...

Szóval, egy ilyen drágalátos, gyönyörű-vakítós féklámpás Audi ment előttem. 

Amikor megindult a sor a lámpánál, szinte drukkoltam neki, sőt könyörögtem: -Légyszi, menj át a lámpánál, csak ne állj meg előttem!

Aztán, láttam, sárgára vált: -Légyszi menj át a piroson, kérlek... Audival át szabad menni, csak légyszi menj át! Lécci lécci!!!!

És átment!!!

Hála a jó égnek! Úgy örültem, hogy nem kell a vakító féklámpáját nézni 90 másodpercig :-)

Kellenek az ilyen apró örömökm legalább jól indult a napom :-)

(Ő meg, mármint az Audis felnőtt ember, és el tudja dönteni, hogy megszegi-e a szabályokat. Velem mindenesetre jót tett, hogy megszegte :-))

Az eset videón:

https://youtu.be/rT28krxDmMk

Toboz gyűjtés

 Decemberben szerettem volna néhány díszt készíteni tobozból. Viszont, még azt sem tudtam, hogy mikor kell begyűjteni :-)

A netről tájékozódtam. Mivel túl sok infót nem találtam, ezért itt összeszedem a tudnivalókat.

Tehát: november végén érdemes kimenni az erdőbe, és keresni a feketefenyőket. Én még december elején is találtam, és szedtem egy zacskónyit.

(tájékozódtam a gyűjtésről is, eszerint a mi városi erdőnkben magáncélra szabad termést gyűjteni, de ez nem haladhatja meg a 2 kg-ot)

A tobozok a földön olyan kúp alakú formában találhatók, még zártak, tehát nem a megszokott toboz formát kell keresni.

A tobozokat otthon megmostam, és beáztattam ecetes vízbe. Kb. negyedórát áztak, majd újságpapíron a radiátor alá tettem. Pár napig otthagytam őket. Ott szépen megszáradtak, és kinyíltak.

Utána már lehetett vele dolgozni.

Ilyen dísz készült belőle:

A maradék tobozokat papírdobozba tettem, ha a későbbiekben is szükség lenne rájuk, akkor legyen mihez nyúlni.

Házi készítésű ételízesítő/vegeta

 Még a múltkorában vásároltam az Aldiban egy aszalógépet. Kipróbáltuk nyáron többféle gyümölccsel, s paradicsommal is. Finom mind, csak egy baja van, hamar elfogy :-)

Viszont készítettem a gép segítségével leves ízesítőt is.

Ehhez csak annyi kellett, hogy különböző zöldségeket vékonyra szeletelve megszárítottam, és az aprítóval durvára daráltam. (lehet finomra is darálni, én jobban szeretem ezt a darabos változatot)

Tehát: sárgarépa, petrezselyem, karalábé, zeller, hagyma, és petrezselyem- illetve zellerzöld. Ez az enyém, de ízlés szerint változtatható.

 Az üvegbe eltéve is jól néz ki :-)