2014. február 26., szerda

Virslis lábtörlő

Eléggé érdekes párosítás ez, mármint a virsli és a lábtörlő.

Erre az érdekes péksütire valahol a neten találtam rá, és elhatároztam, hogy megsütöm. Egyszerűnek, és ötletesnek tűnt, és jól nézett ki.

  (képet nem tudok mutatni, de itt rengeteg található, nagyon sokan megsütötték már) Innen lehet választani.

A tésztája egyszerű, kelt tészta: 50 dkg liszt, fél pohár joghurt, tej kb. 150 ml, 10 dkg rama, 2 dkg élesztő, 1 ek. cukor, 1,5 kávéskanál só. Ha megkelt, nyújtani kell, hosszába felvágni, és belefűzni a hosszában félbevágott virsliket. tetejére reszelt sajt, és mehet a sütőbe, 200 C, 20 perc.

Na, nem is ez a lényeg, hanem amikor B. kérdezte, mi lesz a vacsora, mondtam neki, hogy virslis lábtörlő, nézze meg a konyhában, nemsokára kihűl, és lehet enni.

B. kiment, majd visszajött, és kicsit eljátszotta a felháborodást: -Mit csináltál azzal a drága virslivel??? Én azt hittem, sima virsli lesz a vacsora, nem ilyen lábtörlőzött...

Aztán persze, bevágott belőle 3 nagy szeletet.
El is fogyott az összes.

2014. február 20., csütörtök

Spinning

Mert kellett valami futás helyett, télen. Mert ezen a télen valahogy nagyon ellustultam.

Igen, nálam a futás csak óraátállítástól óraátállításig megy. Mert akkor van világos munka után. Akkor van megfelelő hőmérséklet.

És télen?

Sokáig semmi rendszeres mozgás nem volt télen, csak időnként szánkó, korcsolya.

Tavaly erőt vettem magamon, és eljártam egy fitnesz terembe, futópadon futni. De ez valahogy nem volt az igazi. Meg valahogy az edzőterem sem az én világom.... Nem tudom megmagyarázni, valahogy idegennek érzem magam ott. Pedig kedvesek voltak, segítettek, ha kell. Nem éreztem kinézve magam... és mégis. Lejárt a bérletem, és nekem nem akarózott újat venni.
A futópad is... nem rossz, nem rossz, de teljesen más, mint a rekortán.

Az idén valahogy kitaláltam, hogy mi lenne, ha kipróbálnám a spinninget. Amúgy is szeretek biciklizni...
Na a spinning az bejött. (mármint a futópadhoz képest) Hiába fitneszteremben van az is, de valahogy mégis jobban éreztem magam a külön teremben, csupa tekerő ember között. Ráadásul nem is voltunk annyira sokan.
Tetszett a zene, az, hogy nem volt egyhangú, megdolgoztatott, de ha úgy éreztem nem bírom, visszább vehettem a tempóból, és lassabb szakaszoknál lazító hatású volt. Tetszett a sötétség, a gyertyafény (stresszoldáshoz) tetszett az edző közvetlensége, tetszett a mozgás, hogy magamnak szabályozom az erősségét.... hamar eltelt az 1 óra.
Utána teljesen úgy éreztem magamat, mint egy jó kis futás után.

Persze, az első alkalom kemény volt. Az első öt percben átsuhant az agyamon, hogy én ezt nem fogom végig bírni. De aztán belejöttem. A végén pedig csodálkoztam, hogy máris vége? Még tekertem volna...

Természetesen volt az elején bemelegítés, és a végén nyújtás.

Szóval, teljesen rendben van. Másnap pedig nem is volt olyan szintű izomlázam, mint amilyenre számítottam.

Azt hiszem, ez lesz az én téli sportom.

2014. február 15., szombat

2014. február 14., péntek

Régi blogom .... még mindig, de most pozitív értelemben

El se hiszem...
Olvastam egy olyan véleményt, miszerint, ha valami kikerül a netre, akkor az ott is marad.

És tényleg. Itt a megmentőm:

http://web.archive.org/web/20110905183737/http://simsi.freeblog.hu/

Pedig már teljesen beletörődtem, hogy elvesztek a régi blog bejegyzései, illetve, hogy hiába van kiexportálva, és zipelve a gépemen, nem tudok belőle szöveget kimásolni.

Az agyamat eldobom, még a dizájn is megmaradt :-)

Ismét megvan a lehetőség, hogy átmentsem ide a régi írásaimat. Még jó, hogy nem adtam fel :-))

2014. február 12., szerda

Bababörzés sztori

Szeretek börzékre, piacokra, vásárokra járni, ha nem is feltétlenül vásárlási szándékkal megyek, de bármikor szívesen elnézelődök, Ha pedig találok valami jó cuccot, olcsón, akkor megvan a sikerélmény is.

Ez az eset nem mostanában történt, a fiam még óvodás volt. Ez az a korszak, amikor jellemző, hogy 1 nap-1 nadrág. Minimum.

Az egyik standon kezembe akadt egy méretben megfelelő szabadidőnadrág. Mellesleg Nike márkájú. Kézbe vettem, nézegettem, méretre jó, de elég koszos, pecsétes, éppen ki lehet mosni, de nagyon látszott, hogy használt, ócska, helyenként meg is volt szakadva. Gondolkodtam, kell-e ez nekem? Vagy homokozóba jó lesz? Azért megkérdeztem, mennyibe kerül.
-Öt - mondta az eladó, csak így, röviden.
Variáltam még egy darabig, aztán egyre inkább nem tetszett, úgy gondoltam, ötszáz forintot sem adok érte, hátha találok másikat, ami nem Nike, de legalább nincs így agyonhasználva, nem kell varrni, foltot tisztítani, és inkább adok többet de az normális legyen. Még ha homokozóba is.
Letettem a nadrágot, és mentem volna tovább. Erre megszólal az eladó, kérdően néz rám:
-és négyezerötért?

Na, itt volt az a pont, hogy  majdnem dobtam egy hátast... se köpni, se nyelni, kerekedett a szemem rendesen, és azt se tudtam, hogy nevessek, vagy sírjak, és hogy most én vagyok a hülye, vagy ő?

Mosolyogtam, eljöttem.

Még egy darabig nem tértem magamhoz..... hogy ötezret akart azért a kukába való vacakért, csak azért mert Nike???

(És később belegondoltam, hogy az mekkora égő lett volna, ha mégis úgy döntök, hogy megveszem, odanyújtom az ötszázast, és ő rámszólt volna, hogy még adjak négyezerötöt...)


2014. február 8., szombat

Túrós táska, vagyis a túrótöltelék receptje

Nem szeretek túrós táskát sütni, mert sose lesznek szépek, állandóan kinyílnak, ellapulnak. Mégis nekiállok néha, mert finom, és szeretjük :-))
szép kis laposkák

Mivel ma elég sokáig kerestem a jó túrótöltelék receptjét (ami nem folyik ki a tésztából sütés közben) ezért gyorsan ide is rögzítem, hogy meglegyen.

Tehát:
25 dkg túró
1 evőkanál tejföl
1 tojás
2 evőkanál cukor
1 evőkanál búzadara
+ ízesítők: reszelt citromhéj, vaníliás cukor, mazsola...

Azért a rend kedvéért ide írom a tészta receptemet is, ami egyben a gesztenyés kifli, kakaós csiga, lekváros bukta, stb. receptje is:

2 dl tej
2 dkg élesztő
1 tojás felverve
50 dkg liszt
1 joghurt (150 g)
10 dkg Rama margarin
6 evőkanál cukor

180 °C, 20 perc

2014. február 3., hétfő

A legegyszerűbb krémes

Mert én szeretem a gyorsan és egyszerűen elkészíthető finomságokat.

A legegyszerűbb krémeshez először is venni kell egy DrOetker krémes krémport, és egy csomag Aldis gyorsfagyasztott leveles tésztát.
Azért kell az Aldis, mert abban 6 db lapocska található, és ezt nem kell nyújtani, csak szépen egymás mellé kirakni a tepsibe, és megsütni. Hiába írja a krémcsomagon, hogy 250 g leveles tészta kell, én megsütöm mind a hatot. (500 g)

Tehát a  leveles tésztát megsütöm, kb. 210 fokon, 15 percig. Szépen fel kell jönnie a tésztának, és ha világosbarna a teteje, akkor már jó.

Kicsit hűljenek a lapok, majd egy jó késsel, vízszintesen szépen szétszedem.

A krémport a tasakon leírtak szerint összedolgozom 8 dl tejjel, és elosztva rákenem a tésztalapok aljára, majd ráteszem a lapok tetejét is, de előbb kettévágom, mert így könnyebben lehet szeletelni az alját is, hogy ne follyon ki a krém.

Így lesz összesen 12 db kocka alakú krémesünk. Nemcsak egyszerű, de finom is.

(A tetejét lehet porcukrozni, én nem szoktam.)