2018. február 15., csütörtök

Súlyzós edzés és állapotjelentés

Régen írtam, először az állapotjelentés a csípőmről. (a régi bursitis és ínszalag gyulladás)

Mára eljutottunk odáig, hogy végre napok telnek el fájdalom nélkül. De még mindig nem mondom, hogy tökéletes. Alapból érzem az ínaknál a dudorokat, néha sikerül a fájdalmas pontot is eltalálni, igaz, már csak tompán fáj, és emellett picikét több mozgásra érzek a combom oldalán egy égő érzést, úgy kb. egy tenyérnyi területen. És a térdem belső oldalánál a combomon is megvan az az érintésre kissé fájó terület. Hát ennyi. Futni még nem mertem elkezdeni vele, de a mindennapi életben már úgy-ahogy elvagyok. És tudok egy kicsit edzeni is, mint például ma.

Nem volt kedvem elmenni edzésre, így itthon súlyzóztam egy kicsit. Ezt a súlyzó készletet most vettük a Decathlonban, és az a lényege, hogy van 2 db rúd, és különféle súlyú tárcsák, amelyekből 2-4-6-8-10 kg-os kézisúlyzókat lehet összerakni.
Én 2 db 4 kg-ossal edzettem most, ez bőven elég, érzem is a vállamat, meg a felkar izmokat. Azt nem mondom, hogy nagyon megerőltettem volna magamat, de úgy gondoltam, elsőre bőven elég lesz.


A neten találtam nagyon jó videókat, és azokból szedtem az ötletet a gyakorlatokra. A pulzusomat annyira nem nyomta fel, egyszer érte el a 105-öt, (ami nálam a zsírégető alsó határ) és egyszer érte el a 113-at. Amúgy meg olyan 90 körül mozgott.

Az a tervem, hogy ezt így legalább hetente 3-szor megismétlem, és akkor talán lesz valami eredménye is.

Áprilisban Spartan, addigra muszáj erősödnöm, és formába hoznom magam. Ezt a nevezést olyan kalandosan szereztem, hogy egyszerűen nem adhatom oda másnak :-)
(aki szintén nevezett nyitás napján Nagykanizsára, tudja, hogy miről beszélek :-D)

2018. január 3., szerda

Változik a világ...

Új kolléga jött a céghez. Olyan fiatal, magabiztos.
Még egy hónapja sincs itt, és máris nyugodtan Facebook-ozik. Munkaidőban.

(Emlékszem, én annak idején én legalább egy évig be se mertem lépni a netre magán célból. De hát ez van.... Változik a világ :-)

2017. december 28., csütörtök

Csak úgy... egy rövid szössz

Valamelyik nap egy kedves kolléganőm megkérdezte tőlem: -Mondd már meg, amúgy ezen a Zs-n mit esznek annyira a nők?
Én csak mosolyogva megvontam a vállam, hogy: -hmm... ki tudja?

A poén csak az volt, hogy Zs pont ugyanolyan típusú férfi külsőre mint a kedves kolléganőm férje, akit mellesleg imád már vagy 20 éve :-)

Szóval akkor? Ha ő nem tudja, hogy mit is esznek az ilyen kedves, mackós, szakállas szőke pasikon a nők, akkor ki???
:-D

2017. december 23., szombat

Parkoló életkép

Helyszín: Ünnepek előtt egy nagyáruház zsúfolt parkolója.

Rengetegen vannak, köröznek az autók, keresik a helyet. Ha valaki kitolat, rögtön állnak is be a helyére.
Egy távolabbi parkolóhelyen áll egy aranyszínű autó, szépen a vonalon, két helyet foglalva. Mellette is épp van egy hely, tehát pontosan másfél hely van.
Kék autó érkezik, beáll a másfél helyre, ő is a vonalra szépen. Nő és pasi kiszáll. Nő vezetett, pasi valamit magyaráz, mutogat a vonalra. Nő otthagyja. Pasi beül, és arrébb áll, amennyire lehet, próbál a rendes parkolóhelyre beállni. (már amennyire a kancsin parkoló aranyszínűtől lehet) Zöld Suzuki érkezik, beállna a kék autó melletti nagyon szűk helyre. Előtte út közepén kénytelen megállni egy percre, hogy az utasai ki tudjanak szállni. (többi autó addig vár) Suzuki beáll de kénytelen kissé a vonalra állni. Csak így fér el. Kék autós pasi még mindig az autója körül téblábol.

Érkezik két picsa az aranyszínű autóhoz. Kékautós pasi magyaráz nekik valamit. Mutogat a vonalra. A kék autóóra. A zöld Suzukira. A picsák vonogatják a vállukat. Nem nagyos hatja meg őket. Beülnek az autójukba, elmennek. Kékautós pasi kitolat, és beáll rendesen. Végre bemegy ő is vásárolni.

Aranyszínű helyére is rögtön lecsapnak.

Végre visszaáll a rend :-)
Köszönhetően a kékautósnak!

2017. december 22., péntek

Régi iskolai történet... 80-as évek.

Réges rég, még középiskolában történt ez az esemény. Az iskola indított csapatot egy helyi tájékozódási futóversenyen. Nem is tudom, hogy keveredtem oda, akkor már szerettem futni (a legtöbb osztálytársammal ellentétben) de nem voltak kiemelkedő eredmények. Most a tanár küldött, vagy én jelentkeztem.... nem tudom. Természetesen hétvégén volt a verseny, tehát a szabadidőnket áldoztuk fel.
4-en voltunk a csapatban, nem ismertem őket, pedig egy suliba jártunk. Kaptunk egyforma pólót, amit a verseny után vissza kellett adni.
Egész jó csapat jött össze, megkaptuk a térképet, tájolót (akkor láttunk ilyet először :-)), és irány futni. Az erdőben volt a pálya, olyan részeken, ahol korábban még nem jártunk. (persze, akkor még volt szép nagy erdő...)
Arra emlékszem, hogy bekeveredtünk egy kerítéssel lezárt magánterületre, pedig a térképen egyértelműen arra vitt az útvonal. Nem számított, kerítést másztunk, kutya ugatott... egyszóval kalandos volt.

Ügyesek voltunk, dobogós helyen végeztünk. Nyertünk is valami utalványt, meg valami sportszereket. Ahogy csapattársam átvette a nyereményünket, és nézett volna bele a táskába
hogy mit tartalmaz a csomag, a minket kísérő tanár elvette tőle, hogy az nem a miénk, hanem iskoláé.
Kissé felháborodott -miért- kérdésünkre kifejtette, hogy az iskolát képviseltük, tehát az iskolának nyertünk, a miénk pedig a dicsőség. Hát köszi... Nem volt akkora értékű a nyeremény, hogy az iskolának annyira szüksége lett volna rá szerintem. 4 db pinpong szett volt a csomagban, és 4 db utalvány. Annyira egyértelmű volt, hogy a 4 csapattagnak szánták, de hát az iskolának kellett...
(megjegyzem, pinpong asztal sem volt, és az ütőket sem láttam használatban később soha)

Kissé rossz hangulatban voltunk ezek után, beszéltük is egymás közt, hogy érdemes volt a semmiért futni, és feláldozni a szabadnapunkat. Mert persze az iskolától semmilyen elismerést, köszönetet nem kaptunk.

Következő évben ismét meghirdették a versenyt, és természetesen megtaláltak minket is, hiszen olyan jól szerepelt ez a csapat az előző évben, induljanak most is. Először nem nagyon akarózott, emlékezve a tavalyi eseményre... de hát abban az időben, ha az iskola küldött, akkor kötelező volt menni.
Végül is jó buli volt, jó csapat, egye fene induljunk, úgysem volt más választásunk...

Megint jól szerepeltünk. Megint nyertünk. Vásárlási utalványt, meg valami sportszert, már nem is emlékszem, hogy mi volt. Most viszont okosabb volt a csapattársam, aki a nyereményért ment. Gyorsan kivette az utalványt és szétosztotta köztünk: -Tegyétek el gyorsan, mielőtt megint elveszik tőlünk.
El is tettük.
Jött a tanár, vitte a csomagot. Ennyi? -kérdezte. Ennyi - mondtuk :-) Megint vitte az iskolának, ahol meg ki tudja hova (kihez) került. Mert akkoriban így mentek a dolgok.

Egyébként az utalvány nem volt akkora hatalmas összeg. Kábé úgy emlékszem, értékre annyi, mintha manapság egy 10000 Ft-os utalványt nyerne a csapat, és azt 4 fele osztva nem lesz senki gazdagabb tőle, de azért egy gyereknek zsebpénz kiegészítésnek nagyon jól jön. Főleg, ha meg is dolgozott érte.

Ma már furcsa, viszont abban az időben ez egy teljesen elfogadott hozzáállás volt.

2017. december 19., kedd

Egyszerű és gyors almás rétes leveles tésztából



Hozzávalók kb. 12 darabhoz:
leveles tészta (1 csomag mirelit, ami 50 dekás, vagy 2 csomag friss, ami 27,5 dekás)
6 db alma
fahéj, cukor, citromlé ízlés szerint
1 csomag vaníliás cukor
3 evőkanál búzadara
1 tojás
porcukor

Elkészítés:
Nálam másfél adag készült, így  9 almát megtisztítottam, nagylyukú reszelőn (az egyszerűség kedvéért robotgéppel) lereszeltem, hozzáadtam 1 evőkanál citromlevet, fél evőkanál fahéjat, 8 evőkanál cukrot, 1 csomag vaníliás cukrot, majd félretettem.
A sütőt bekapcsoltam 180 fokra és légkeveréses funkcióra.
Kettévágtam és egyenként kinyújtottam – amilyen vékonyra csak tudtam – az előző este a mélyhűtőből elővett, és azóta kiolvadt mirelit leveles tésztát.
Volt itthon egy csomag friss is, amit elegendő volt csak kitekernem.
Az almához hozzáadtam 5 evőkanál búzadarát, ennek az eresztett lének a felszívása volna a lényege, ha még így is sok maradna, le lehet önteni.
A tölteléket elharmadoltam, majd a tészták közepén eloszlattam.



Mindkét végét a töltelékre hajtottam, kipapírozott tepsibe fektettem, és egy felvert tojással alaposan megkentem. Ezúttal ügyeltem, hogy a tészta szélére-végére is elegendő jusson, mert a tojás ragasztóként is szolgált, nem engedte a leveleket szétnyílni, felhajtódni…
(Más esetben, ha szeretnénk, hogy a levelek szépen látszódjanak, a széleket gondosan ki kell hagyni.)


20, esetleg 25 percig kell sütni, hogy szépen megpiruljon.
 

Amikor kivettem, hagytam, hogy hűljön, úgy felvágni is könnyebb volt. Felvágtam, egy tányéron elrendeztem, porcukroztam!

2017. december 12., kedd

Futónaptár

Mindig keresnem kell ezért most már lementettem magamnak, hogy meglegyen.

http://www.futonaptar.info/#20171212

Ebben az a jó, hogy térkép szerint és dátum szerint is rá tudok keresni az engem érdeklő versenyekre.

Jövőre eddig két tervem van:

Spartan Nagykanizsa, 2018. 04.14
Szentendre Panorámafutás 2018. 11.04.

Meg persze nyáron is jó lenne valami, mondjuk Köveskálon, vagy valahol a Balaton-felvidéken, de egyelőre nem bagyon merek tervezni. A Spartan előtt semmiképp sem. Az lesz a teszt, hogy mennyire bírom, és mennyire tudok visszatérni a versenyekhez. Ott ha kell, négykézláb is végigmegyek :-) De előtte nem merek nevezgetni, pedig van több verseny is, ami tetszik.

(5, vagy max 7 km-ben gondolkodom.)

Kiegészítés:
Tengerszem futás Sárospatak, 2018. május 27.