2017. október 11., szerda

Crossfit és TRX tapasztalatok

Lehetőségem volt kipróbálni mindkét edzést. Én hülye, persze egymás után lenyomtam mind a kettőt, hát mi az  nekem :-)

A crossfit-ről semmit sem tudtam, a TRX-ről is csak annyit, hogy valami gyakorlatok a TRX kötéllel.

Itt látszik a két edzés pulzusgörbéje. (ami az enyém :-))


A Crossfit nagyon megdolgoztatott, rendesen leizzadtam, azt hiszem, ez látszik is a pulzus görbémen.
A pulzusom sokat volt a cardio zónában, és volt, hogy elérte a legmagasabb zónát is.

A TRX viszont az izmaimat dolgoztatta meg. Sokkal kiegyenlítettebb a pulzusgörbém, többnyire zsírégetős és cardioban volt, és csak ritkán lépett ki a cardio zónából, akkor sem kiugróan.
Az átlag pulzusom is magasabb volt a crossfiten. (mondjuk, jóval több fitness pontot is kaptam erre az edzésre az órától, ráadásul edzés közben zizegett hogy kaptam egy csillagot :-) *

A crossfit egy kicsit ugrálósabb. Lényege, hogy köredzés volt, (és most már tudom, mit jelent a Tabata), volt benne guggolás, fekvőtámasz, kettlebel emelgetés, evezés, dobogóra ugrálás, mindez forgásban, 40 másodperc feladat, 20 másodperc pihenő. Aztán csere. Nem számoltam,, hányszor mentünk arrébb, de elég sokszor ahhoz, hogy csorogjon rajtam az izzadság.

A TRX egy tempósabb bemelegítés után, különböző izomcsoportokat mozgatott meg a kötél segítségével. Ez sem volt könnyű, főként azért, mert már az izmaim el voltak fáradva. (A végén már szó szerint remegtek.) De azért legyűrtem, legjobb tudásom szerint. Ja, és itt volt egy kis motiváló zene.

Az edzés után annyira kivolt a vállam és felkar izmom, hogy nem bírtam levenni a pólómat :-)
Valahogy haza értem :-), és itthon, lazításként belemerültem egy kád forró vízbe.
Készülök, hogy olyan olyan izomlázam lesz holnapra, hogy nem fogom győzni kenegetni a Richtofit sport zselével.

* Az órám fitness pontokat és csillagolat osztogat a mozgástól függően, és megállapítja a fitnesz életkort. (az enyém rémes, konkrétan 64 év, de azon vagyok, hogy javítsak ezen valamennyit :-)

2017. október 8., vasárnap

Buli.... ha a társaság közösen fizet

Időnként előfordult, hogy nagyobb társasággal mentünk bulizni. Ez egy részről jó, más részről viszont nem teljesen problémamentes. (régen volt, azóta leépítettem őket, úgy gondolom, nem véletlenül)

Igen, a fogyasztás kifizetéséről van szó.
Én nem szerettem ezt a megoldást, de mégis mindig úgy csináltuk, hogy egyszerre rendeltünk, és a végén összedobtuk az árát, és egyszerre fizettük ki. Ez éppen működhetne is, csak érdekes módon az összedobott végösszeg mindig kevesebb volt, mint a számla összege....

Én amellett voltam (és vagyok is) hogy mindenki fizesse a saját fogyasztását, de mindig lehurrogtak.
Hát ha ez van, akkor legyen ez, és pótoljátok ki a végösszeget, mert én biztosan nem fogom....

Általában úgy volt, hogy én kértem egy kólát, (mivel általában én voltam a sofőr, persze az egyiknek sem jutott eszébe, hogy meghívjon cserébe azért, hogy ingyen hurcolászom a seggét, de mindegy) a többiek sorban: martini, vodkanarancs, meg ilyen koktél, olyan koktél... stb. Jól van, nem zavart, igyatok, ha ezt kívánjátok.
Mielőtt jött a számla, az egyik nagyokos kitalálta, hogy osszuk el annyi felé, ahányan voltunk. Okos gondolat, hát persze ... :-)... Szerencsére az értelmesebbek lehurrogták, és az lett a vége, hogy mindenki dobjon be annyit, amennyiért fogyasztott. Így már oké. Megnéztem, a kóla akkor 400 Ft volt, bedobtam egy 500-ast. Innentől kezdve már nem érdekelt a többi, én letudtam a borravalóval együtt, a többit meg oldjátok meg.

Mert persze menetrendszerűen hiányzott az összeszámolás után 1 vagy 2 ezer Ft. Hiába kérték, hogy na, adjatok még, mert ez kevés... az én lelkiismeretem nyugodt volt. Persze, valaki mindig nagyvonalú volt, és kipótolta a számlát.

Ezt eljátszottuk egy párszor, aztán már nem ragasztkodtam ehhez a társasághoz. Pedig jókat buliztunk, de annyira nem szeretem a potyalesőket.

2017. október 6., péntek

Edzéstervem 5 km-re, kezdő

Még nem futok, de nagyon készülök az újrakezdésre, és bízom benne, hogy lassacskán el is kezdhetem majd.

Rengeteg kezdő és haladó edzésterv van fent a neten, lehet böngészni, és válogatni, melyik a szimpatikus. A lényege mindegyiknek ugyanaz. Fokozatosan kell kezdeni, és hozzászoktatni a szervezetet a terheléshez.
Én az újra kezdésemhez ezt az edzéstervet választottam:
(Erről a weboldalról: http://edzesonline.hu/edzesterv/5/elso_5_kilometerem)
Annyi, hogy a napokat egy kicsit eltoltam. Én a szerdával kezdek, illetve az pihenő, az első edzőnap egy csütörtök. Azért csináltam így, mert nekem jobb, ha hétvégére esik az a nap, amikor választhatok a mozgás vagy pihenés között. Egyébként szerintem teljesen mindegy, hogy milyen nappal kezdünk, feltéve ha nem pont a verseny előtt 6 héttel kezdjük. habár, a versenyek is általában szombaton vannak... tehát lehet a kezdő nappal variálni, lényeg a fokozatosság, és az edzésterv betartása.

Ehhez letöltöttem a telefonomra az Interval Timer alkalmazást.
 https://play.google.com/store/apps/details?id=com.inirin.roundtimer&hl=hu
Én ezt választottam, de lényegében bármelyik jó, amelyik tetszik.
Pl ez is ugyanazt tudja csak más színben:
https://play.google.com/store/apps/details?id=cc.dreamspark.intervaltimer&hl=hu

Az a lényege, hogy itt be tudom állítani, hogy pl. 1 perc után jelezzen, majd 2 perc után, és mindezt 8-szor ismételje. Akkor futás közben nem kell lesni az órát, hanem csak a telefon jelzését figyelni. És e szerint váltogatom a futást és a sétát. Sajnos, emiatt kénytelen vagyok telefonnal futni, de  azt még nem derítettem ki, hogy a futóórát be lehet-e állítani erre a funkcióra, de ha igen, akkor még a telefon sem kell nyúzni.

(Kiegészítés: közben rájöttem, hogy be lehet a futóórán is állítani az idő intervallumos edzést, sőt, tudok egyéni edzéstervet is feltölteni, /Tomtom Runner 3/ tehát egyáltalán nincs szükségem a telefonra futás közben)

2017. október 4., szerda

Mozis dühöngő

Mit gondol az az idióta, aki egy nem gyerekeknek szóló filmre beül 2 kisgyerekkel? (kb. 2 és 4 évesek úgy hangra és ránézésre)

Hogy a két kiskölyök rendesen ül mellette, és szájtátva nézi a filmet???
Hát nem. A kölykök a lépcsőn rohangáltak. És nem éppen halkan vagy lábujjhegyen...

Anyuka, nagymama akárki meg szaladgált utánuk.

Ők sem látták a filmet, és a többi 30-40 embert is zavarták ezzel.

Mert annyi esze nyilván egyiknek sem volt, hogy kivigyék a kölyköket a teremből.

2017. október 2., hétfő

Lökéshullám terápia tapasztalatok - 5. kezelés

Túl vagyok az utolsó kezelésen, szeremcsémre ugyanaz a hölgy végezte, aki az előzőt is.
Ismét éreztem a fájdalmat a kezelés közben, ugyanúgy, mint a múltkor. Viszont most nem kellett haza vezetnem, és lehet, ez is számított, mégsem terheltem annyira az ízületet a kuplungozással.

Este, otthon még igencsak éreztem a csípőmet, jegelni kellett. Másnap reggelre sokkal jobb lett, elmúlt a fájdalom. Egész nap kíméltem magam, nem mentem sehova.
Semmim sem fájt.

Harmadnap szintén ugyanígy, bár azt hozzá kell tennem, hogy nyomásra ott volt még valami tompa fájdalom, de mozgásra semmi.

Ezen felbuzdulva elmentünk egy kicsit biciklizni. (az az igazság, hogy hülyülök meg bent a mozgáshiánytól, főleg amikor kint kellemes jó idő van, annyira mennék és mennék ki.)
Nem volt sok a bringa, nem is mentünk gyorsan, töbször is megálltunk pihenni. Mentem én már sokkal többet is ettől, anélkül, hogy rosszabbodott volna az állapotom. Most viszont estére ismét előjött egy tompa fájdalom és feszülés. Úgy néha átfutott egy enyhe nyilalás is. Jegelnem kellett.

Reggelre jobb lett, de nem múlt el teljesen.

Szóval, most, így az 5 kezelés után az a tapasztalatom, hogy javított valamennyit ez a terápia, viszonylag sokat, de az alapproblémát sajnos ez sem oldotta meg. Legalábbis most még nem.

2-3 hétig nem kellene terhelnem futással, de a normális mozgásra azt mondták, az mehet.
Kíváncsi vagyok, mi lesz később, ha letelik ez a türelmi idő.

2017. szeptember 28., csütörtök

Lökéshullám terápia tapasztalatok - 4. kezelés

A 4-ik kezelésen is túl vagyok, ismét új dolgozóval találkoztam. Nem bántam, sőt, örültem neki, mert ő is azok közé tartozott, akikkel szívesen veszem a kezelést. Akitől kapok egy kis "pluszt" amitől kellemesebben érzem magamat. Tőle maximálisan megkaptam :-)

Most erősebb lökéseket kaptam, ennek okán éreztem is egy kis fájdalmat a kezelés közben. Ami nem baj, és nem volt elviselhetetlen, de igencsak éreztem a fájó pontokat, és az ínt. Most végre úgy éreztem, hogy igen, kezeltek :-) és volt lökés rendesen.

A kezelés után ugyanúgy, mint az előzőeknél, éreztem a fájdalmat, de ez a mostani kissé erősebb volt. Otthon jegeltem, (és benyomtam egy vodkanarancsot) de még másnap délelőtt is igencsak éreztem egy kellemetlen nyomó-feszülő érzést a csípőmnél.
Kímélem, ahogy tudom. Egyébként is... túl gyorsan mozogni most nem tudok.

És egyre inkább hajlok arra, hogy lemondok a Spartanról. :-(

2017. szeptember 26., kedd

Lökéshullám terápia tapasztalatok - 3. kezelés

A harmadik kezelésen ismét új dolgozó volt, illetve ugyanaz, akivel a felelősségi nyilatkozat aláírásánál már találkoztam....Végül is leadta a kezelést rendesen, de semmi pluszt nem kaptam tőle, úgy értem sem érdeklődést, se egy kedves megjegyzést, se egy mosolyt. Semmit, amitől egy kezelést jobbá lehet tenni.

De mindegy, jó volt ez így is, mármint a kezelés az tökéletes, és kedves is volt, csak éppen olyan kötelezően kedves. Na, itt látszik a különbség, hogy emberileg mennyire nem mindegy, hogy kihez kerülök.
Én azt tanultam annak idején az eü. suliban, hogy a betegek lelkét is kezelni kell, mert nem tárgyak a futószalagon, hanem emberek, és úgy is kell bánni velük. Egy kis kedvesség, együttérzés sokban segíti a gyógyulást. Na, erre én nem vagyok képes, és ezért is nem dolgozom az egészségügyben.

A kezelés közben nem éreztem fájdalmat, csak enyhe nyomásérzékenységet a beteg területen. Hazafelé vezetve már kezdett előjönni a fájdalom, volt olyan, hogy kábé úgy éreztem, mintha a csontomat verték volna szét :-) de ez szerencsére múló fájdalom volt. Éreztem továbbá apró kis nyilallásokat is. Otthon tudtam pihenni, és jegelni.

Másnap reggelre már nem volt annyira gázos a mozgásom, mint a múlt héten. Fájdalom, és nyillalás azért megvan, de valahogy jobban elviselem. Próbálom kímélni magam, amennyire lehet.

Az Eplényi Spartanon pedig nagyon elgondolkodtam, hogy vállaljam- ne vállaljam... szinte fél percenként változik a véleményem. Ez azért elég kemény pálya.
Jó, lehet végig tudnám csinálni, de addigra éppen csak rendbe jönnék, és így nem lenne fokozatos terhelés, és mi van, ha megint elcseszem magamat,és kezdődik minden elölről?
Mi van, ha nem tudok hazavezetni? És anyagilag is elég húzós...
De mi van, ha ettől jobb sosem lesz a csípőm, és a múltkor is átvészeltem a Crazy 5 km-t? És tavasszal megígértem, hogy most megyek. Á, nem tudom...