2017. december 28., csütörtök

Csak úgy... egy rövid szössz

Valamelyik nap egy kedves kolléganőm megkérdezte tőlem: -Mondd már meg, amúgy ezen a Zs-n mit esznek annyira a nők?
Én csak mosolyogva megvontam a vállam, hogy: -hmm... ki tudja?

A poén csak az volt, hogy Zs pont ugyanolyan típusú férfi külsőre mint a kedves kolléganőm férje, akit mellesleg imád már vagy 20 éve :-)

Szóval akkor? Ha ő nem tudja, hogy mit is esznek az ilyen kedves, mackós, szakállas szőke pasikon a nők, akkor ki???
:-D

2017. december 23., szombat

Parkoló életkép

Helyszín: Ünnepek előtt egy nagyáruház zsúfolt parkolója.

Rengetegen vannak, köröznek az autók, keresik a helyet. Ha valaki kitolat, rögtön állnak is be a helyére.
Egy távolabbi parkolóhelyen áll egy aranyszínű autó, szépen a vonalon, két helyet foglalva. Mellette is épp van egy hely, tehát pontosan másfél hely van.
Kék autó érkezik, beáll a másfél helyre, ő is a vonalra szépen. Nő és pasi kiszáll. Nő vezetett, pasi valamit magyaráz, mutogat a vonalra. Nő otthagyja. Pasi beül, és arrébb áll, amennyire lehet, próbál a rendes parkolóhelyre beállni. (már amennyire a kancsin parkoló aranyszínűtől lehet) Zöld Suzuki érkezik, beállna a kék autó melletti nagyon szűk helyre. Előtte út közepén kénytelen megállni egy percre, hogy az utasai ki tudjanak szállni. (többi autó addig vár) Suzuki beáll de kénytelen kissé a vonalra állni. Csak így fér el. Kék autós pasi még mindig az autója körül téblábol.

Érkezik két picsa az aranyszínű autóhoz. Kékautós pasi magyaráz nekik valamit. Mutogat a vonalra. A kék autóra. A zöld Suzukira. A picsák vonogatják a vállukat. Nem nagyos hatja meg őket. Beülnek az autójukba, elmennek. Kékautós pasi kitolat, és beáll rendesen. Végre bemegy ő is vásárolni.

Aranyszínű helyére is rögtön lecsapnak.

Végre visszaáll a rend :-)
Köszönhetően a kékautósnak!

2017. december 22., péntek

Régi iskolai történet... 80-as évek.

Réges rég, még középiskolában történt ez az esemény. Az iskola indított csapatot egy helyi tájékozódási futóversenyen. Nem is tudom, hogy keveredtem oda, akkor már szerettem futni (a legtöbb osztálytársammal ellentétben) de nem voltak kiemelkedő eredmények. Most a tanár küldött, vagy én jelentkeztem.... nem tudom. Természetesen hétvégén volt a verseny, tehát a szabadidőnket áldoztuk fel.
4-en voltunk a csapatban, nem ismertem őket, pedig egy suliba jártunk. Kaptunk egyforma pólót, amit a verseny után vissza kellett adni.
Egész jó csapat jött össze, megkaptuk a térképet, tájolót (akkor láttunk ilyet először :-)), és irány futni. Az erdőben volt a pálya, olyan részeken, ahol korábban még nem jártunk. (persze, akkor még volt szép nagy erdő...)
Arra emlékszem, hogy bekeveredtünk egy kerítéssel lezárt magánterületre, pedig a térképen egyértelműen arra vitt az útvonal. Nem számított, kerítést másztunk, kutya ugatott... egyszóval kalandos volt.

Ügyesek voltunk, dobogós helyen végeztünk. Nyertünk is valami utalványt, meg valami sportszereket. Ahogy csapattársam átvette a nyereményünket, és nézett volna bele a táskába
hogy mit tartalmaz a csomag, a minket kísérő tanár elvette tőle, hogy az nem a miénk, hanem iskoláé.
Kissé felháborodott -miért- kérdésünkre kifejtette, hogy az iskolát képviseltük, tehát az iskolának nyertünk, a miénk pedig a dicsőség. Hát köszi... Nem volt akkora értékű a nyeremény, hogy az iskolának annyira szüksége lett volna rá szerintem. 4 db pinpong szett volt a csomagban, és 4 db utalvány. Annyira egyértelmű volt, hogy a 4 csapattagnak szánták, de hát az iskolának kellett...
(megjegyzem, pinpong asztal sem volt, és az ütőket sem láttam használatban később soha)

Kissé rossz hangulatban voltunk ezek után, beszéltük is egymás közt, hogy érdemes volt a semmiért futni, és feláldozni a szabadnapunkat. Mert persze az iskolától semmilyen elismerést, köszönetet nem kaptunk.

Következő évben ismét meghirdették a versenyt, és természetesen megtaláltak minket is, hiszen olyan jól szerepelt ez a csapat az előző évben, induljanak most is. Először nem nagyon akarózott, emlékezve a tavalyi eseményre... de hát abban az időben, ha az iskola küldött, akkor kötelező volt menni.
Végül is jó buli volt, jó csapat, egye fene induljunk, úgysem volt más választásunk...

Megint jól szerepeltünk. Megint nyertünk. Vásárlási utalványt, meg valami sportszert, már nem is emlékszem, hogy mi volt. Most viszont okosabb volt a csapattársam, aki a nyereményért ment. Gyorsan kivette az utalványt és szétosztotta köztünk: -Tegyétek el gyorsan, mielőtt megint elveszik tőlünk.
El is tettük.
Jött a tanár, vitte a csomagot. Ennyi? -kérdezte. Ennyi - mondtuk :-) Megint vitte az iskolának, ahol meg ki tudja hova (kihez) került. Mert akkoriban így mentek a dolgok.

Egyébként az utalvány nem volt akkora hatalmas összeg. Kábé úgy emlékszem, értékre annyi, mintha manapság egy 10000 Ft-os utalványt nyerne a csapat, és azt 4 fele osztva nem lesz senki gazdagabb tőle, de azért egy gyereknek zsebpénz kiegészítésnek nagyon jól jön. Főleg, ha meg is dolgozott érte.

Ma már furcsa, viszont abban az időben ez egy teljesen elfogadott hozzáállás volt.

2017. december 19., kedd

Egyszerű és gyors almás rétes leveles tésztából



Hozzávalók kb. 12 darabhoz:
leveles tészta (1 csomag mirelit, ami 50 dekás, vagy 2 csomag friss, ami 27,5 dekás)
6 db alma
fahéj, cukor, citromlé ízlés szerint
1 csomag vaníliás cukor
3 evőkanál búzadara
1 tojás
porcukor

Elkészítés:
Nálam másfél adag készült, így  9 almát megtisztítottam, nagylyukú reszelőn (az egyszerűség kedvéért robotgéppel) lereszeltem, hozzáadtam 1 evőkanál citromlevet, fél evőkanál fahéjat, 8 evőkanál cukrot, 1 csomag vaníliás cukrot, majd félretettem.
A sütőt bekapcsoltam 180 fokra és légkeveréses funkcióra.
Kettévágtam és egyenként kinyújtottam – amilyen vékonyra csak tudtam – az előző este a mélyhűtőből elővett, és azóta kiolvadt mirelit leveles tésztát.
Volt itthon egy csomag friss is, amit elegendő volt csak kitekernem.
Az almához hozzáadtam 5 evőkanál búzadarát, ennek az eresztett lének a felszívása volna a lényege, ha még így is sok maradna, le lehet önteni.
A tölteléket elharmadoltam, majd a tészták közepén eloszlattam.



Mindkét végét a töltelékre hajtottam, kipapírozott tepsibe fektettem, és egy felvert tojással alaposan megkentem. Ezúttal ügyeltem, hogy a tészta szélére-végére is elegendő jusson, mert a tojás ragasztóként is szolgált, nem engedte a leveleket szétnyílni, felhajtódni…
(Más esetben, ha szeretnénk, hogy a levelek szépen látszódjanak, a széleket gondosan ki kell hagyni.)


20, esetleg 25 percig kell sütni, hogy szépen megpiruljon.
 

Amikor kivettem, hagytam, hogy hűljön, úgy felvágni is könnyebb volt. Felvágtam, egy tányéron elrendeztem, porcukroztam!

2017. december 12., kedd

Futónaptár

Mindig keresnem kell ezért most már lementettem magamnak, hogy meglegyen.

http://www.futonaptar.info/#20171212

Ebben az a jó, hogy térkép szerint és dátum szerint is rá tudok keresni az engem érdeklő versenyekre.

Jövőre eddig két tervem van:

Spartan Nagykanizsa, 2018. 04.14
Szentendre Panorámafutás 2018. 11.04.

Meg persze nyáron is jó lenne valami, mondjuk Köveskálon, vagy valahol a Balaton-felvidéken, de egyelőre nem bagyon merek tervezni. A Spartan előtt semmiképp sem. Az lesz a teszt, hogy mennyire bírom, és mennyire tudok visszatérni a versenyekhez. Ott ha kell, négykézláb is végigmegyek :-) De előtte nem merek nevezgetni, pedig van több verseny is, ami tetszik.

(5, vagy max 7 km-ben gondolkodom.)

Kiegészítés:

Crazy 5K Debrecen, 2018. május 12.
Tengerszem futás Sárospatak, 2018. május 27.
Várgesztes Spartan Sprint 2018. június 10.
Skanzenfutás Szentendre 2018. július 15.

És a Szentendre Panorámafutás kivételével ezek már kifizetett nevezések, tehát muszáj mennem :-)

2017. december 4., hétfő

Adventi naptár nagyoknak - SK



Korábban mindig az üzletekben kapható csokis-ablakos adventi naptárat vásároltuk a fiamnak. Amíg kicsi volt, tökéletes megoldás volt. Tavalyelőtt azonban kijelentette, hogy ő már nem kér ilyen gyerekes csokisat, tehát kénytelen voltam kitalálni valami mást. (Vagy befejezni az adventi naptározást, de akkor hová lesz az ünnepvárás öröme... ez jár a nagyoknak is, vagy nem?)

Tavaly sikerült olcsón vásárolnom egy csillagos apró facsipeszes füzért, amire bármit fel lehet akasztgatni. A tavalyi adventi naptárunk nagyon egyszerű volt, szaloncukrokat csipeszeltem fel.

Így nézett ki:

Jó volt, célnak megfelelt, de az idén valami különlegesebbet szerettem volna.
Mondjuk, ilyet:
                                   

Ehhez először is kerestem a neten 24 db idézetet, mondást, jópofát, vicceset, amolyan "napi bölcsességek" félét. Kerestem hozzájuk háttérképet, és megszerkesztettem a kártyákat. Kinyomtattam kártyapapírra, majd feldaraboltam.

(a kártyák nyomtatható változata letölthető innen. Figyelem: Csak saját használatra, és előre szólok, hogy a képeket a netről szedtem le, a Google keresővel, vízjelek előfordulnak benne, csak az használja, akit ez nem zavar!)

Majd vásároltam egy tekercs fényes csomagolópapírt. Azért választottam fényeset, mert ezen nem látszik olyan feltűnően a cellux, de egyébként bármilyen csomagolópapírból, vagy krepp papírból elkészíthető.
Kb. 18x18 cm-es négyzeteket vágtam, így adott ki a csomagolópapír szélessége 4 db-ot.



Aztán a négyzeteket félbe hajtottam, majd az alján, és az oldalán egy kb. fél centit visszahajtottam, amit cellux-szal rögzítettem:

                                               
Ilyen kis tasakokat készítettem, pontosan 24 db-ot:

Vásároltam az Aldiban egy ilyen dobozos csokit, pont akciós 12.02-ig.. . Ez 7 féle ízesítésű csokit tartalmaz, és  bőven volt benne 24 db apró csomagolt csoki. Még nekem is maradt néhány db a jó munkámért cserébe :-)


Szétosztottam, minden zacskóba ment egy kártya, egy csoki:
                

Beleraktam a kis zacsikba, és bekötöttem a száját. Ilyenek lettek:

Nem volt más teendőm, mint felcsipeszelni sorban a csillagos füzérre, és felakasztani a szokásos helyére. Nagyfiam, ha hazajön az iskolából, máris leszedheti az első napi meglepetését.
Remélem, tetszeni fog neki, és meg lesz elégedve velem :-)



Lehet, hogy az idén már kicsit késő nekiállni megcsinálni, de jövőre is lesz Advent, és bízom benne, hogy egy, a későbbiekben is jól hasznosítható ötletet adtam.