2018. december 31., hétfő

Jól elintéztem magam (...és az ajándékok?)

Mit mondjak, ez az év nem volt túl szerencsés az egészségem szempontjából.
Sajnos, az év utolsó napjaira is jutott valami rossz... :-(

Persze, az én hülyeségem, mert hazafelé jövet beültem egy olyan autóba hátra, amiről tudtam, hogy nem lesz túl kényelmes. Nem is volt.
Nem tudtam túl sokat mocorogni, így kicsit elültem a derekamat. Mikor kiszálltam az autóból, még nem éreztem, illetve nem volt vészes, úgy tűnt, hogy megúszom. De nem. Hazaértünk, jöttem-mentem, pakolásztam, és egyre rosszabbnak, feszülősebbnek éreztem a derekamat. Próbáltam kimozgatni, lazítani, de egyszer csak beleállt a fájdalom, és onnan egyre rosszabb lett. Egyszerűen, nem tudtam kiegyenesedni, mert annyira nyilalt. És éreztem egy duzzanatot is a gerincem bal oldalán, a keresztcsontnál, ahonnan a fájdalom jött.

Éjszakára krém, gyógyszer (gyulladásgátló, fájdalomcsillapító, izomlazító) reggelre egy árnyalattal jobb lett, de még mindig csak előre dőlve tudtam mozogni fájdalommentesen. tehát újabb adag gyógyszer, és pihenés. De még mindig nem jó.

Én ma bulizni akartam, meg felmenni a városba, gyalog. De ebből már nem lesz semmi. Nekem ez jutott az idén. Pedig már nagyon elegem van belőle. Kezdte a csípőm, majd jött a bokám, és ahogy ezek úgy-ahogy rendbe jöttek, most kezdi majd a derekam?? A derekammal sosem volt eddig bajom. Majd most már lesz???
És most már tényleg csak ebből fog állni a hátralévő életem???

És mi lesz az ajándékokkal, amiket karácsonyra kaptam?

-Mert kaptam egy aprító/darálót, ezt legalább lehet ülve is használni.

-És kaptam két könyvet. Egy Spartanost (Spártai út a címe) és egy Lubics Szilvist (Másfél nap az élet) Ezeket majd fekve olvasgatom, hogy érezzem, miből maradok ki ezek után... :-(

-Aztán kaptam a biciklimre egy telefontokot, amit a kormányra lehet tenni.
-És kaptam még kormányszarvat is, hogy a hosszú bringázás közben ne fáradjon el a kezem. Ezeket majd nézegetem, mert felrakni teljesen felesleges, a mostani állapot szerint nemigen fogok bringázni. Sőt, a bringámat is csak nézegetni fogom, mert mást nem tudok kezdeni vele.
-És kaptam egy új bringás kulacsot is. (ebből majd iszom itthon...)

-És itt van a lényeg, aminek nagyon örültem: egy szuper Asics futócipő. Na, így utólag teljesen felesleges volt megvenni. Vissza is tettem a dobozába, hogy ne fájdítsa a szívemet, ki tudja, fogom-e használni. Vagy majd kirakom a polcra, és nézegetem. (egyébként tényleg gyönyörű szép...)

Kérdés, hogy egyáltalán rendbe jövök-e. És ha rendbe is jövök, vajon meddig fog tartani? Véget ér-e egyszer ez a balszerencse sorozatom, ami már évek óta tart?

Valahogy nem csodálkozom, hogy egyáltalán nincsen szilveszteri hangulatom.

De azért mindenkinek BÚÉK!





2018. december 25., kedd

Lehet, mégis veszélyes a sport?

Kezdem azt hinni, hogy igazuk van azoknak az embereknek, akik azt hangoztatják, hogy a sport igenis veszélyes az emberi szervezetre. Mert pl. tönkreteszi a térdet, az ízületeket. Fájdalmat, izomlázat okoz, stb.

Mert mi történt velem legutóbb? Mert nem is én lennék, ha nem velem történik.

Elmentem úszni. Úsztam 2-szer 500 m-t. Minden gond nélkül, kis pihenőkkel, sőt, úgy éreztem, bírnék még 500-at hozzá, de ennek ellenére kimentem pihenni, hogy nehogy sok legyen.

Erre, amikor jöttem ki a medencéből, begörcsölt a vádlim. És a lábfejem. De nem akárhogy. Olyan erősen húzta a görcs, hogy képtelen voltam visszafeszíteni. (mert azt kellett volna) Sőt, a medence szélén ültem, és nem bírtam kiemelni a lábam. Nagyon fájt, olyan érzésem volt, hogy ha kicsit is megmozdítom a lábamat, akkor elszakad az izmom.
Én még ilyen erős görcsöt nem éreztem sose. Jól jött volna egy kis külső segítség, a visszafeszítésnél, de nem volt senki a közelben. Tehát egyedül kínlódtam. Pár percig eltartott, míg elmúlt a görcs.

Aztán, amikor végre lábra tudtam állni, akkor szembesültem vele, hogy nem bírok menni, mert a fájdalom megmaradt a vádlimban. Le kellett ülnöm újra, és maszírozni.

De még mindig fájt, minden lépésnél. Elsántikáltam a forró vízhez, és fél órát ültem benne, és maszíroztam a vádlimat, hogy múljon a fájdalom. És bekaptam egy banánt is, mert magnézium az nem volt nálam.

Úgy kábé 1 órával a görcs után lett annyival jobb, hogy fájdalom nélkül bírtam menni, de nyomásra még ma, 2 nap után is érzem a fájdalmas pontot a vádli izmomban, úgy kábé egy arasznyi hosszon.

Nem tudom, mi okozta. Túl sok mozgás, (nem éreztem annak) hideg víz? (nem volt annyira hideg, sőt kellemes volt) magnézium hiány? (ezzel eddig nem volt problémám soha)

Itthon pótoltam a magnéziumot, és pótlom azóta is.

De a félelem bennem maradt, hogy ez bármikor megismétlődhet, sajnos. Nem vagyok boldog tőle. És a legnagyobb félelmem, hogy ez egyszer valami verseny közben fog megtörténni.

Vagy ez megint egy jelzés volt, hogy ne ugráljak, és hagyjam abba a mozgást???

2018. december 19., szerda

Régi barátnős sztori (csak 18 éven felülieknek!)

Volt régen egy barátnőm, évekig nagyon jóban voltunk, középiskolától kezdve. Érdekesség, hogy ő akart annyira barátkozni velem, ő ragaszkodott hozzám, én inkább csak elfogadtam a helyzetet, aztán valahogy kialakult, és jó barátnők lettünk.
Később is megmaradt a barátság, amikor már mindketten dolgoztunk, mindig leírta nekem a beosztását, sokszor mentem elé a munka után, elkísértem a városba, a buszmegállóhoz, és tudtunk addig beszélgetni.

Aztán az történt, hogy az egyik munkatársam rámozdult a barátnőmre. Eleinte csak mindig a közelünkben volt, aztán már akkor is megtalálta, amikor én nem voltam ott.
A barátnőm mindent elmesélt nekem, én pedig elmondtam neki első percben, hogy vigyázzon ezzel a pasival, mert az igaz, hogy jól néz ki, meg lehengerlő a stílusa, de egyrészt van felesége, másrészt meg minden nőt meg akar kapni, tehát szerintem őt is csak addig fogja fűzni, amíg meg nem kapja.
De a barátnőmnek tetszett a pasi, és imponált neki az is, hogy ennyire jár utána. És sajnos, elhitte a süket dumát, mert meg volt győződve róla, hogy ő kicsivel többet jelent a pasinak, mint puszta szex. Onnantól kezdve, ez csak volt a téma.

Aztán előjött a nagy kérdés a barátnőmtől, hogy most mit csináljon, mert ő még szűz volt, és feküdjön le ezzel a pasival, akiért annyira odáig volt, vagy tartogassa a szüzességét a házasságig.
Én meg azt mondtam neki, hogy ne a szüzességgel foglalkozzon, mert egyelőre még vőlegénye sincs, és ki tudja, mikor lesz, ha lesz egyáltalán (ki lát a jövőbe)…,  hanem azt döntse el, hogy tényleg annyira vonzó számára ez a pasi, akivel tudja, hogy nincs jövője, csak szex, és tényleg annyira akarja ezt, vagy nem. És döntse el, hogy a szüzesség a fontosabb neki, vagy a szex.
És ha annyira akarja, akkor tegye meg, ha pedig nem akarja, akkor építse le a pasit egyszer és mindenkorra. Felnőtt nő, el tudja dönteni, mire van szüksége, tehát döntse el.
(az igazsághoz tartozik, hogy kicsit untam már az állandó nyafogást, hogy akkor ő lefeküdjön-e vele, vagy nem, és mit fog megbánni, azt, hogy megtette, vagy azt, hogy nem tette meg. Én elmondtam a véleményemet, de dönteni nem tudok helyette)

Aztán persze, lefeküdt vele. Nem is volt ezzel baj, elmesélte, utána már nem annyira volt téma, talán annyira nagy élmény se volt neki, arra meg nem is emlékszem már, hogy a pasi képben volt még egy darabig, vagy rögtön felszívódott.. . de mindegy, ment minden tovább a régiben.

Nem sokkal utána a barátnőm összejött egy sráccal a faluból, aki később a férje lett. Még csak együtt jártak, amikor elmesélte neki ezt az esetet, hogy ő miért nem szűz. (Mondjuk, nem nagyon értettem, hogy miért kellett elmondani, nem volt már tini a csaj, és előtte is járt valakivel, akit ez a srác is ismert, tehát benne volt a lehetőség, hogy volt már szexuális kapcsolata, elintézhette volna ennyivel is, de nem. Ő elmesélte ezt az egész sztorit.)

És valahogy úgy jött ki az egész, hogy én vagyok a hibás, mert én beszéltem rá, hogy feküdjön le azzal a pasival, aki nem akart tőle semmi mást a szexen kívül.  Onnantól kezdve én voltam a szemétláda, és amikor mentem a barátnőm elé a munkahelyre, akkor jött a srác is elé, de nem szólt egy szót sem az egész úton, és úgy nézett rám, mint a véres ingre… persze, mi sem tudtunk úgy beszélgetni.

A srác szerint én voltam a hibás azért, hogy nem kapott szűz nőt, sajnos, a barátnőm is ezen a véleményen volt, és nekem állt, hogy miért beszéltem rá, hogy tegye meg, és ő ezt már mennyire megbánta.
Mondtam neki, hogy sajnálom, de én nem beszéltelek rá semmire, odáig voltál érte, ezt akartad, azt hittem, el tudod dönteni, hogy mit akarsz, de ezek szerint nem, de nehogy már én legyek a hibás.

Aztán el is maradoztam tőle, beszélgetni nem tudtam vele, mert a vőlegénye őrizte, ő pedig nem keresett, így szépen véget is ért a nagy barátságunk.

2018. december 18., kedd

Buszos észrevételeim

Ritkán járok busszal itt helyben, mondhatnám soha, de néha van egy-egy kivételes alkalom.
Mint pl. tegnap.
Nem volt autóm, és a bokám miatt még nem mertem a gyaloglást bevállalni. Maradt a busz.

Leírom a benyomásaimat, vannak pozitívak és negatívok, vegyesen.

1. Az útépítés miatt a buszmegállót áthelyezték. De sehol egy kiírás, vagy egy információs tábla a régi buszmegállóban, hogy ne itt várd, mert itt nem áll meg.
(majdnem megszívtam, az lett a gyanús, hogy senki nem vár rajtam kívül. Aztán beugrott, hogy biztosan arrébb áll meg. Így is volt, a kanyar elé rakták az ideiglenes megállót, úgy, hogy a régi buszmegállóból nem lehet oda látni, mert takarásban van.)
Azért kiírhatták volna.

2. Késett a busz. (A forgalmi/építési akadályok miatt)

3. A buszvezető nem köszön. (régebben köszöntek)

4. Csuklós busz jött, végre nem kellett nyomorogni a kisbuszon, mint régebben. Ráadásul új busz. Csendes. Tiszta.

5.  Nem volt tömeg, volt ülőhely. Kultúráltan lehetett utazni. Mintha kevesebben utaznának busszal, mint a korábbi években.

6. A szembe jövő autósok nem engedik el a buszt. (Ez a behajtani tilos táblás szakasz, ahová a busz bemehet szembe a forgalommal, de mivel egy sáv van, meg kell várnia, míg beengedik, hogy haladni tudjon)

7. Minden akadályoztatás ellenére a menetrend szerinti időben ért be a megállóba, ahol leszálltam. Nem késtem el :-)

Változatlanul nem szeretnék minden nap buszozni, de néha, ha szükség van rá, ki lehet használni.

2018. december 14., péntek

Így készült -4- a mozaikos edényalátét

Jól jön néha a konyhában egy alaplap, amire nyugodtan rátehetjük a forró edényt, vagy kávéfőzőt. Így jött az ötlet, hogy a mozaikos felület kiválóan használható erre a célra.

Alapként OSB lapot használtam, de ugyanígy használhatunk csempét, vagy padlólapot is.

Mivel a kávéfőző alá szerettem volna egy alátétet készíteni, így ennek megfelelően vágattam egy 10 x 20 cm-es OSB lapot.
Szükségem volt még ragasztóra, fugára, és persze üvegmozaikra is.


2 x 2 cm-es mozaikot használtam, amit hobbiboltban, de egyes csempeboltokban is meg lehet vásárolni.
Először a mintát próbáltam kirakosgatni, nézegettem, melyik összeállítás mutat jobban.


Az OSB laphoz hobbiragasztót használtam, de ugyanúgy megfelel a szerelőragasztó is.

A mozaikot úgy kezdjük el ragasztani, hogy először az első sor első és utolsó darabját tesszük a helyére, majd köztük egyenletesen elosztva jöhet a többi. Egy kicsit túl is lóghat a széleknél mozaik, hogy a fugának is legyen helye. Fuga nélkül is dolgozhatunk, ilyenkor szorosan egymás mellé kell rakni a mozaikkockákat. (ebben az esetben ne nagyon mosogassuk, csak nedves ronggyal töröljök le a felületét, ha használat közben beszennyeződne)
Miután minden kocka a helyére került, hagyjuk száradni a munkadarabunkat. Kb. két nap után vegyük elő ismét, és nézzük meg, hogy minden kocka rendesen a helyére ragadt-e.

Ha minden rendben, jöhet a fugázás. A fugaport tejföl sűrűségűre keverjük, és egyenletesen beledolgozzuk a résbe. Nem fontos hozzá szerszám, ilyen kis felületen az ujjunkkal is dolgozhatunk.

A fuga száradása után egy jól kinyomott nedves szivaccsal töröljük le a felesleget, majd száraz ronggyal fényesítsük ki a felületet.


2018. december 13., csütörtök

Így készült -3- a mozaikos doboz

Hobbi alapanyagok között nézelődve találtam rá erre a peremes dobozkára, amelyet közelebbről megnézve kiderült, hogy 3 db különböző méretű dobozt tartalmaz.


A pereme miatt úgy döntöttem, hogy mozaikkal díszítem.
A szettben található legkisebb dobozt használtam erre a célra.


Először „szárazon” kiraktam rá a mintát, próbálgattam többféle variációt is.
Ragasztáshoz univerzális szerelőragasztót ragasztót használtam, de a hobbiragasztó, vagy akár a sulifix is ugyanúgy megfelel erre a célra. A mozaikszemek felragasztása után szükség van néhány nap száradási időre, ezt kénytelen voltam kivárni.
Száradás után, a biztonság kedvéért még végignéztem, megütögettem minden egyes mozaikszemet, hogy biztosan odaragadtak-e.
Ezután kikevertem a fugát, fehér fugaporból, víz hozzáadásával. Létezik ún. pigmentpor, amivel színezhetjük a fugát, ill. talán kevés akrilfesték is megfelel erre a célra, én most kihagytam ezt a lehetőséget. A fugát tejföl sűrűségűre kell keverni, hogy könnyen tudjunk majd vele dolgozni. Ilyen kis felületen nyugodtan használhatjuk az ujjunkat a fuga résekbe való bedolgozása során, de egy régi bankkártyát is befoghatunk erre a célra. Lényeg, hogy minden sávot nézzünk végig, hogy mindenhova jusson a fugaanyagból. Pár perc száradás után egy jól kinyomott nedves szivaccsal leszedjük a felesleget a felületről. Ezután néhányszor megismételjük a műveletet, a szivacsot minden esetben jól ki kell nyomni. Végül száraz ronggyal kifényesítjük a felületet.
 
Ezzel készen van a mozaikos rész, de még további tennivalók várnak ránk. Ha a fuga megszáradt, akkor maszkolószalaggal körberagasztjuk a mozaikot a doboz pereme mellett. A zárakat, és a zsanérokat leszereljük a dobozról. Erre azért van szükség, hogy festés során össze ne kenjük ezeket.
 
 
Ezután egy színben harmonizáló festékkel befestjük a doboz felületét, és száradás után akár szalvétatechnikával is díszíthetjük, vagy lelakkozzuk. (Egy tipp: A festés során keletkező ecsetnyomokat úgy tüntethetjük el, hogy egy szivacshengerrel végiggurigázzuk a felületet.)
 
Végül visszaszereljük a doboz alkatrészeit, és készen is van a dobozka.
 
 
 

2018. december 12., szerda

Így készült -2- az írószertartó


A szalvétatechnikát szeretném bemutatni. Ez egy nagyon egyszerű technika, melynek segítségével igazán mutatós holmikat tudunk elkészíteni.

Szalvétázni szinte bármire lehet, fémre, fára, kartonra, falra, csak a fantáziánk szab határt, milyen felületet díszítsünk.

Az írószertartó készítése igen egyszerű, bátran belefoghatunk, akár gyerekekkel együtt is.

Szükségünk lesz hozzá egy kiürült konzervdobozra, amiről leáztatjuk a papírt, és a ragasztóanyagot.

A konzervdobozt le kell festenünk. Ehhez használhatunk akrilfestéket, de tökéletesen megfelel a diszperzit is, amit színezőpasztával színezhetünk. Érdemes világos színeket használni, hogy szépen látsszon majd a szalvéta mintája. (Ha mégis sötétre festjük az alapot, akkor a minta körvonalán belül le kell festenünk fehérrel is)

Ezután kiválasztunk egy szép szalvétát, leszedjük a legfelső rétegét, csak erre lesz szükségünk. Körbevágjuk a mintát.

Ragasztáshoz használhatunk tapétaragasztót, vagy pedig vásárolhatunk direkt erre való, ún. decoupage ragasztót, ami ragasztó és lakk is egyben.

A ragasztót rákenjük a felületre, ráhelyezzük a szalvétából kivágott mintát, és egy puha ecsettel belülről kifelé, óvatosan kisimítjuk, vagy az ujjunkkal finoman rányomkodjuk. Szükség szerint kaphat egy réteg védőlakkot is száradás után, decoupage ragasztó használatakor erre nincs szükség.

Szintén látványos megoldás, ha nem akarunk festeni, akkor a beragasztózott konzervdobozt körbetekerjük madzaggal, és erre rakjuk rá a decoupage mintát, majd lakkozzuk a felületét.

2018. december 11., kedd

Így készült -1- a mécsestartó

Karácsony előtt mindenki szeret kreatívkodni egy kicsit. Rátaláltam néhány régebbi írásomra, és mivel most pont aktuális, ezért meegosztom veletek.
 
Az első egy üvegfestett mécsestartó:
 


Vásároltam egy szögletes, üveg mécsestartót. 


 Ezenkívül szükségem volt még egy tubus üvegfesték kontúrra, és üvegfestékre is.

Kontúrból az ezüst színűt használtam, üvegfestékből pedig sárgát, és pirosat. (Van vizes bázisú, és oldószeres üvegfesték, a célnak mindkettő megfelel, bár szerintem az oldószeres jobban megtartja a színét, míg a vizes bázisú hajlamosabb a kifakulásra, főleg, ha huzamosabb ideig napfény éri.


Ezután a kontúrral rárajzoltam a mintát a mécsestartó oldalára. A mintát elő lehet rajzolni egy papírra, amit belülről cellux-szal rögzítünk a mécsestartóhoz, így az üvegen átlátszó mintát a kontúrral átrajzoljuk. De az ügyesebbek szabad kézzel is rajzolhatják.

A kontúr száradása után szikével alakíthatunk rajta, ha valahol egy kicsit „megszaladt” a kontúrfesték, akkor levághatjuk a felesleget.

Kb. 2 órát száradjon, de az sem baj, ha csak másnap festjük ki.

A kontúr száradása után egyszerűen felvisszük az üvegfestéket a kontúr által határolt cellákba. Nem fontos ecsetet használni, egy fogpiszkáló éppen úgy megfelel erre a célra. Az a fontos, hogy a festék érje el a kontúr vonalát, ne legyenek lyukak a találkozásnál. Ezt a munkadarab fény felé tartásával ellenőrizhetjük. Amíg a festék folyékony állapotban van, addig csak vízszintes síkban tartsuk. Ha véletlenül olyan helyre is kerül a festékből, ahová nem szerettük volna, akkor száradás előtt, egy fültisztító pálcikával óvatosan letörölhetjük a felesleget.

Teljes száradás után keresünk egy teamécsest, beletesszük a tartóba, és meggyújtjuk.


Ezután nincs más hátra, mint gyönyörködni az elkészült művünkben.
 

2018. december 4., kedd

Már az IKEA is logikátlan...?

Tegnap beléptem az IKEA weboldalára, és szerettem volna bejelentkezni a fiókomba is.

(rólam tudni kell, hogy mindig felírom az ilyen regisztrációkhoz tartozó jelszavamat, mint ahogy ez esetben is fel volt írva)

Nem tudtam belépni, próbáltam többször is, de mindig hibás jelszót jelzett.

Kértem egy új jelszót.
Küldték is, csak nem azonnal.

Reggel néztem az emailjeimet, a kéréshez képest, jó 2 órás késéssel kaptam meg a jelszót. De nem is ez az érdekes.

Hanem az, hogy az új jelszót megkaptam 19.59 perckor, és 20.00 perckor pedig kaptam egy olyan emailt, amiben leírják, hogy zárolták a fiókomat, mert túl sokszor próbálkoztam.

Ez az egyik logikátlanság. (1. az eredeti jelszó jó volt. 2. minek küldenek új jelszót, ha a zárolás miatt nem tudom használni.)

A másik logikátlanság pedig az volt, hogy azt írták, hogy ezt a zárolást csak a kérésemre oldják fel. Elérhetőséget persze nem mellékeltek hozzá. És mindezt egy olyan emailben, amire nem lehet válaszolni.
Az Ikea oldalán pedig a kapcsolat menüpont úgy láttam, hogy az árukról és a reklamációkról szólt.

Nem is írtam nekik. Minek? Csesszék meg, ha zárolták, akkor legyenek boldogok vele. Nekik adom.

Kábé fél perc alatt regisztráltam egy új fiókot. Még tegnap. Ez nekem így sokkal egyszerűbb volt, mint írogatni nekik, meg várni.

Különben is, miért kell zárolni egy fiókot* még az elfelejtett jelszó felhasználása előtt? És ha zárolják, akkor minek küldenek új jelszót?

Hol van itt a logika????

*(Egyébként meg nincs abban a fiókban semmi különös, csak egy korábbi bevásárló/kívánság-lista. Aminek nagy részét így fejből már elfelejtettem, és lehet, emiatt nem is fogom megvásárolni. Na, megérte?)


2018. december 3., hétfő

Ez szívás... :-D

Általában nem szoktam kárörvendő lenni, de vannak helyzetek, amikor mégis egy kicsit jólesik :-). Mint például az alábbi:

Írtam már korábban a behajtani tilos tábláról, amit nemrég helyeztek ki a mellettünk lévő utcába. Na, most napok óta ugyanaz a helyzet, hazafelé menet 4-5-6 autó szokott szembe jönni velem, a tilosban. Ahogy nézem a sofőröket, ez többnyire 3 kategória: nők, idősek, és nagy autósok.

Mára eljutottak a munkások odáig, hogy fel is bontották azt a sávot, ami miatt kikerült az a behajtani tilos tábla. Tehát, le is volt zárva az a sáv.

Két autó - nem lehet tudni, hogy szándékosan, vagy figyelmetlenségből- de behajtottak a tiltó tábla ellenére.- Egy ideje ott álltak, és indexeltek, meg akartak fordulni, mert rájöttek, hogy arra nem tudnak tovább menni. Igen ám, de szemből nagy volt a forgalom, egymást érték az autók, és valahogy egyik sem engedte be egyiküket se.
Persze, előbb-utóbb sikerül nekik kiszabadulni onnan, de ez az a helyzet, amire azt mondom, hogy megérdemelték, hogy egy kicsit ott álljanak, mert legalább volt idejük gondolkodni, és közben talán rájöttek, hogy nem megyek be arra, amerre tiltják. És hogy nem véletlenül tiltják.

Egyébként mindkét sofőr nő volt. És szóke :-)

(Van egy helyi útinfós facebook csoport, ott nagyon sok fénykép, és videó van erről a helyzetről, amiről írtam, és nagyon sokan ki vannak akadva a rengeteg figyelmetlen autós miatt. Sajnos, nem tudok linkelni, mert zárt a csoport, így értelemszerűen posztot, képet se másolhatok kis onnan)

(Itt írták a múltkor, hogy a rendőrök büntettek, feltűnően, kék villogóval álltak ott, és ennek ellenére annyian hajtottak be a tilosba, hogy egyszerűen a rendőrök nem tudtak mindenkit megállítani. Akkor el lehet képzelni a szitut....)

Viszont találtam egy videót, amit megoszthatok, mert nyilvános:
https://youtu.be/OB3sq1SScdY


Na, kábé ez van ezen a szakaszon minden nap.
(azért zárójelben megjegyzem, hogy szerintem a felvételt készítő sem 30-cal ment :-))

2018. december 2., vasárnap

Csak egy életkép

Tegnap mentem a Decathlonba vásárolni. A parkoló eléggé tele volt, mégis észrevettem, hogy van két parkolóhely egymás mellett. Szemből jött egy autó (BMW), először befordult a hozzám közelebb eső helyre, majd tolatott, és korrigált, beállt a tőlem távolabbiba.

Eddig rendben is van a történet. (Még gondoltam is magamban, hogy milyen rendes BMW-s, hogy nekem is hagy helyet, és nem foglalja el a két parkolóhelyet egyedül.)

Én nem láttam, hogy mi miatt változtatott az eredeti elképzelésén, mert nem láttam rá a parkolóra, kitakarta egy "puttonyos" autó.

Befordultam a parkolóhelyre, és akkor már láttam, hogy mi volt az oka, hogy nem oda állt a BMW-s.
Aki közben kiszállt az autójából, és megállt mellette. Egy díszpicsa  ööö.... vagyis egy fiatal nő. Engem nézett. Sőt, bámult.
Merthogy ott állt a parkolóhelyen egy ottfelejtett bevásárlókocsi. (pénz nem volt benne, gondolom, ezért is nem vitték vissza a helyére)

Egy pillanatig azt hittem -amikor felvette velem a nő a szemkontaktust- hogy lesz annyira rendes, és arrébb tolja, hogy be tudjak állni. De nem. Csak állt, és bámult. Érdeklődve figyelte, hogy mit fogok csinálni. (még lehet, nevetett is magában, hogy nem tudok beállni)

Na, hát ezt nézhette. Nem volt olyan megoldhatatlan a probléma, mint ahogy neki tűnt.
Félig beálltam a parkolóba, kiszálltam az autóból, arrébb toltam a bevásárlókocsit, majd visszaültem az autóba, és befejeztem a parkolást.

A nő pedig végig bámult. Nem tudom, mi volt olyan érdekes ezen...

Amúgy meg utána gondolkodtam, hogy miért vártam el tőle egy pillanatig is azt, hogy segít nekem, és arrébb tolja a kocsit, ezzel elhárítva az akadályt, ami miatt nem lehetett normálisan parkolni????

Talán azért, mert fordított esetben én ezt tettem volna...

De neki jobban esett bámulni, mint hogy megmozdítsa azt az értékes seggét, és egy icipici empátiát mutatva megtenne egy olyan dolgot, ami fél percig sem tart, és neki semmibe nem kerül.

Aztán rájöttem, hogy neki ez így sokkal szórakoztatóbb volt.




2018. december 1., szombat

Adventi naptárunk - 2018-ban (DIY, vagyis sk.)

Egy ideje ugyanazt a csipeszes megoldást használom adventi naptárnak, de minden évben mégis egy picit más. A csillagos-csipeszes füzért az OBI-ban vásároltam, még 2016-ban.

Tavaly, és tavalyelőtt ilyen volt az adventi naptárunk: (adventi-naptar-nagyoknak-sk.)
Az idén pedig ilyen:



Az Aldiban vásároltam hozzá kis tejcsokoládé figurákat, összesen 3 csomagot (az ára: 399 Ft/csomag)


A fekete csomagolópapírból sajnos, csak ennyi volt otthon, ezért kiegészítettem a csillagossal. 
Az elkészítése egyszerű:
A csomagolópapírt kis téglalap alakúra vágtam, ezekbe minden kis figurát szaloncukor-szerűen becsomagoltam, majd sorban felcsipeszeltem.

És ennyi...kész is van az egyszerű, sk. Adventi naptár :-)

2018. november 28., szerda

Rutinból vezetni?

Kihelyeztek az egyik közeli utcánkba egy behajtani tilos táblát. Nem végleges, csak éppen építkezés folyik, és két irányban már lehetetlen volt közlekedni.

 
Tényleg ki lett táblázva normálisan, "Forgalmi rend változás" táblával együtt, a csatlakozó utakra ki lett helyezve a "kötelező haladási irány" és mégis, sokan nem veszik észre, és behajtanak a tilosba.


Ráadásul minden helyi média (újság, facebook, rádió) ezt fújta napokig, hogy figyelem, változás lesz.


Ez elkeserítő, vagy inkább félelmetes, hogy ennyire figyelmetlenül közlekedik körülöttünk az emberek nagy része.

Mert lehet védeni őket, hogy rutinból vezet. Oké, de nem lát? Egy csillogó, új fényes tábla, ami eddig nem volt ott? Ennyire nem észrevehető?
És aki úgymond rutinból vezet, az mit csinál egy idegen városban pl.? Ott sem figyeli a közlekedési táblákat? Ott sem veszi észre?
Szerintem ilyen nincs, hogy valaki rutinból vezet. Figyelmetlenség, na, ilyen van (sajnos)

Miért van az, hogy én észrevettem a behajtani tilos táblát, pedig nem is arra az útra kanyarodtam, csak elmentem mellette. Én arra figyeltem fel, hogy ki van rakva a "kötelező haladási irány" Észrevettem, odanéztem, és láttam az új táblát. Pedig nekem oldalra volt.
Hát aki arra kanyarodik, és szemben van a tábla, nem veszi észre? Ne akarja már ezt bemagyarázni nekem senki. Ha pedig így van, akkor nem alkalmas arra, hogy autót vezessen.

Pedig ha valaki, akkor én igazán vezethetnék rutinból, mert naponta többször is járok ezen az utcán. De mégsem teszem, mert figyelek. És ezt abszolút jogosan elvárnám másoktól is. Ha már érvényes jogosítványuk van.

Volt egy autós, aki bekanyarodott, és rögtön utána megfordult. Na, nála elhiszem, hogy rutinból kanyarodott, de ennek ellenére mégis észrevette a táblát, és korrigált. Na, nálam max. ez az elfogadható kifogás, hogy valaki rutinból vezet.
De az, hogy behajt, és végigmegy a tilos irányba... az nem.

Tegnapelőtt mentem hazafelé, egy viszonylag rövid szakaszon kell mennem, max 1-2 perc, és ennyi idő alatt 6 db autós jött velem szemben, szabálytalanul.
Villogtam mindegyikre, hogy figyeljenek, mert valami nem oké... de szerintem egyik sem értette, hogy miért. (vagy észre sem vették azt sem)
Az egyik állt a mellékutcában, pont a "kötelező haladási irány" tábla előtt, várt, indexelt, majd befordult a tilos irányba.

Tegnap "csak" 4-en jöttek szembe ezen a szakaszon. Meg utána még ketten, miután én befordultam a mi utcánkba.

Elkeserítő, szomorú, és egyben félelmetes, hogy ilyen figyelmetlen emberek közlekednek, autót vezetnek.

2018. november 25., vasárnap

És megint egy dühöngő poszt a balszerencséről...

Hát, komolyan mondom, nem is én lennék, ha nem velem történne meg :-)

Úgy volt, hogy végre megyek ma Crossfit edzésre, a bokámmal már lassan mehetnék. (Tape szalaggal rögzítve, most vettem az Aldiban új színeket)
Tehát bejelentkeztem, vártam.... Hát persze.

Múlt héten elkezdtem köhögni. (köhécselni) Nem tűnt komolynak, azt hittem, pár nap, és átmegy rajtam.
Hát nem.
A péntek, szombat, és a mai nap is arról szólt, hogy konkrétan megfulladok-e a köhögéstől, vagy nem. Azt hittem, a tüdőm kiköpöm. Csak köghögök, és alig kapok levegőt. Aztán meg minden kezdődik elölről.
Hiába az Acc, a forró tea.... én csak köhögök, és egyre rosszabb.

Érdekes, hogy más tünetem nincs, se orrdugulás, se láz, se torokfájás. Csak és kizárólag köhögés. De az durván. Nagyon durván.
Ráadásul éjszaka is arra ébredek, hogy belülről "remeg" a légcsövem, és ez váltja ki a köhögési ingert. Reggel meg, ha veszem a levegőt, apró kattogást (pattogást) hallok/érzek.
Nekem ilyen fura köhögéses betegségem még nem volt.

Szóval, hiába bíztam a javulásban, ilyen állapotban nem lehet edzeni.

Megint kénytelen vagyok kihagyni, és most sem tudom megismerni ezt az edzőt. Már másodszor :-(

2018. november 23., péntek

Parkolási kultúra

Black Friday van a szomszédban. Látszik... Rengetegen vannak. Nézem a parkolót, hát.... mit mondjak.

A parkolási kultúra siralmas.

Jönnek ezekkel a baszom nagy autókkal. De ezeknek valahogy nem forog rendesen a kormányuk. Vagy nem forgatják? Egyáltalán minek vesz ilyet, aki nem tudja irányítani?

Csináltam 2 fotót. (nem teszem ki, mert beazonosítható, hogy honnan készült)
Az egyiken 6 db nagyautó látható, (pickup, tranzit, kisbusz, kisteher, stb.) ebből csak 3 tudott normálisan parkolni, 3 pedig bénán, ferdén.

A másik fotón 4 db nagyautó látható, amiből 3-an rosszul parkoltak, mindössze egynek sikerült normálisan beállnia. (ráadásul ebből a 3 rosszból az egyik annyira ferdén állt, hogy nem is 2 helyet, hanem 3 parkolóhelyet foglalt el.)

Tehát a két fotón szereplő nagyautók közül az egyiken csak az 50%-a, a másikon pedig csak a 25 % tudott normálisan parkolni.

Mi ez, ha nem siralmas?

Ja, és meg sem említettem, hogy 2 db személyautó sofőrje nem is vesződött a parkolással, hanem egyszerűen megállt az úton. Mármint a parkoló útján, a saját sávjában. Otthagyta az autót, üresen, sofőr nélkül. És ezek nem is annyira nagy autók. Megjegyzem, volt még hely, tehát nem azért állt meg az úton, mert másképp nem tudott volna. Egyszerűen ezek ilyen gyökerek. Sajnos...
És mire ezt leírtam, megérkezett a 3-ik út közepén parkoló autó is...

És ez még csak a kezdet... hol van még a nap vége.

Elkeserítő.

2018. november 22., csütörtök

Tiszta Chicago

Mentem haza délután a munkahelyról, látom, hogy a Plaza előtt a másik sávban rendőrautól állnak, villognak kéken, és áll ott egy mentő is.

Előszor azt hittem, valami közlekedési baleset. De fura volt, hogy ahhoz nem kell ennyi rendőrautó, meg rendőr.

Gondoltam, mindegy, majd megírja az újság, hogy mi volt.

Megírta.

Megkéselték az eladót az egyik butikban. Fasza...
Pedig ez nem is annyira rossz környék. Forgalmas út, új építésű házak...

Egyszerűen nem tudom, mit gondoljak.
Hogy mik történnek itt.........

2018. november 20., kedd

Napi idióta

Azért jó lenne, ha valaki szólna az olyan nagy, pick-up-szerű autók vezetőinek, hogy az ő autójukban sincs automatikusan beépítve az elsőbbség!

Komolyan, nem hiszem el, 2 napon belül 2 ilyen autó talált meg. Az egyik -egy Toyota- a kapubejáróból jön kifelé, szétnéz, vár, majd mire odaér a lámpás sor (velem az élen), akkor kifordul elém, és szabályosan letol az útról.... Sávot váltani nem tudok, mert ott is jöttek....Ha nem fékezek, szép kocc lett volna. Dudálok hosszan, de minek. Az illető szépen sávot vált, és megy tovább. Szerintem észre sem vette. (vagy azt hitte, beépített elsőbbség van a kocsijában)

A másik, -egy Ford Ranger-  egy mellékutcából fordult ki, pont elém, szintén ugyanezzel a módszerrel, és fékezésre kényszerítve engem. Mert ő jön. Most vagy direkt, mert nagy autója van, vagy annyira hülye, hogy észre sem vett, vagy nem ismeri a KRESZ-t, vagy ő is azt hiszi, hogy az autójával együtt jár az automatikus elsőbbség is.... nem tudom.
Pedig nincs annyira kicsi autóm., észre lehetne venni.

De rohadtul kezd elegem lenni az összes ilyen nagy autót vezető -nem is tudom, minek nevezzem- sofőrökből, akik azt hiszik magukról, hogy egyedül vannak az úton, és ha ő jön az óriási autójával (amiből legtöbbször ki se látszik) akkor mindenki takarodjon le az útról. Mert ő JÖN.

2018. október 28., vasárnap

Helyzetjelentés - 9

Már régen írtam a vacak, lassan gyógyuló bokámról, pedig történtek közben dolgok.
Egyszerűen annyira úntam már a kenegetést, (amire nem történik semmi) meg a bokarögzítőzést, meg azt, hogy pont nem tudok bejutni az orvoshoz, hogy berágtam, és ráengedtem az áramot. :-) Lesz, ami lesz.
Na, nem kell megijedni, nem a 220-at :-)

Előszedtem a TENS készüléket, azzal, hogy próbáljuk ki, vagy jobb lesz, vagy nem, vagy nem változik semmi.
(itt írtam erről, mármint a Tens készülékről)

Végül is, rosszabb nem lett. (Mellette a kenegettem persze, a flektoros hűtős kenőccsel.)

Bővebben:
4 napig minden este rátettem egy fél órás programot. 3 napig jó volt (értsd, nem lett rosszabb) a 4-ik nap viszont tompán fájt. Pont akkor, amikor még este le kellett vezetnem 90 km-t.
Levezettem, próbáltam kímélni a lábamat, ahogy sikerült. Odaértem, még mindig fájt, kicsit sántikáltam. Aztán, ahogy ott ültem a megbeszélésen (sokáig tartott) egyszer csak azt vettem észre, hogy elmúlt a fájdalom. Nem tudom, mitől, miért..
Másnap kint voltam a terepen, igaz, felvettem egy magasszárú bakancsot, ami kényelmes volt. A bokám gond nélkül bírta az egész napos strapát.(Nem kellett sokat járkálnom, inkább állni, de vittem széket, és bármikor leülhettem. Meglepően jól bírta a bokám)
Hazafelé pedig szerencsére nem kellett vezetnem, de úgy éreztem, gond nélkül menne az is.

Itthon folytattam a TENS-et. Meg a kenegetést. 1 hétig.
Nem fájt.

Aztán elutaztunk. Nem vittem a készüléket, viszont hirtelen ötlettel beragasztottam Kinezio Tape szalaggal. Így persze a kenegetést is szüneteltetni kellett.
Meglepően jó volt egész hétvégén. Nem is kellett a rögzítőt használnom.

Ezen a héten végig rajta volt a kineziotape. Meg most is. Lassan kezdem úgy érezni, mintha megjavult volna.
Persze, nagy igénybevételnek nem teszem ki.

De most jó.

Remélem, véglegesen.

Az edzéssel várok még. Ha legalább két hétig panaszmentes lesz, akkor merem majd normálisan megmozgatni. Addig meg élvezem, hogy végre visszakaptam a szabadon járás képességét.
Aki nem élte át, nem is tudja, hogy mekkora nagy dolog ez :-)

2018. október 26., péntek

Napi mazsola - 2

(Vagyis napi hülye) illetve több is.

Egyik: Figyelmen kívül hagyja az elsőbbségadás kötelező háromszöget, és kijön elém. Fék. Szerencsére nincs kocc.

Másik: Lámpánál két sáv megy egyenesen, egyikben én, másikban sötétképűek fekete BMW-ben. Lámpa zöldre vált, indulunk, Erre átjön az én sávomba, a kereszteződés közepén, szabályosan letol. Fék. (Menjél hülye, minél messzebb tőlem...) Szerencsére nincs kocc. Majd, mire magam elé engedem, visszamegy az ő sávjába. Normális???

Harmadik: Ez meg egyszerűen bevágja előttem a féket. Csak úgy. Látszólag ok nélkül. A körforgalom előtte üres, simán mehetne, de nem. Fékez erősen, amire nem számítok. Beletaposok én is. Szerencsére nincs kocc. A mögöttem jövő is észnél van.

Sok volt ez egy péntek délutánra.

Ja, és mind pasi...

2018. október 24., szerda

Kamu e-mail a NAV-tól

Hát... kaptam ma egy érdekes emailt.
Még majdnem elhittem, hogy valódi. De csak első pillantásra.


Aztán elolvastam. Akkor már látszott, hogy kamu. A megfogalmazásból, és a magyartalan mondatokból. Hogy egyszer tegez, egyszer magáz. Na, hagyjuk már! Hivatal ilyen béna emailt nem küld.

Azért kíváncsiságból rákattintottam a linkre. Első látásra megtévesztő. De csak elsőre.
Először is, a feljéc. Mi az az ahaulmk?
Meg hogy adatot és azonosítót biztosan nem így kérnek a navtól. Már egy ideje ügyfélkapunk keresztül levelezünk :-) Majd ott szólnak, ha kell valami. De biztosan nem egy ingyenes levelezőn fognak megtalálni. Főleg, hogy nem is ezt az email címet adtam meg nekik :-)

Másodszor, meg az a gyönyörűen kidolgozott alsó rész :-D A piros, linkeknek látszó szavak. Érdekes módon, nem vezetnek sehova.

A csalók ennyire hülyének nézik az embereket? Vagy ők ennyire hülyék? Szerintem inkább ez utóbbi. Különben is, normális ember ilyet nem csinál.

Egyébként meg próbálkoztak már hasonló adatgyűjtéssel, korábban is. Itt írják:

https://piacesprofit.hu/kkv_cegblog/csalok-kuldozgetnek-leveleket-a-nav-neveben/

Meg itt:

https://www.penzcentrum.hu/biztositas/te-is-kaptal-ilyen-levelet-a-nav-tol-dobd-a-kukaba-veszelyes-lehet.1069386.html

Remélem, nem dől be ennek az átlátszó, kamu emailnek és weboldalnak senki sem!

2018. október 5., péntek

Az óra átállításról


Megmondom őszintén, nagyon nem szerettem ezt az évente  kétszeri óra átállítgatást. Végigjárni a „Nagy Házi Órautat” vagyis minden órát sorban átállítgatni a házban J Meg a kocsiban.

Szerencsére ez végre meg fog szűnni. Mégsem örülök…

Mert valószínüleg a téli időszámítást fogják meghagyni,  mivel az az eredeti. De ha az az eredeti, akkor miért nem hagyták békén, hogy azt szokjuk meg???

Én a magam részéről alig vártam minden évben, hogy átálljunk a nyári időszámításra.  Most pedig ez minden bizonnyal el fog maradni. Rettenetesen hiányérzetem lesz, attól félek…

Az őszi óra átállítást pedig kifejezetten utáltam. Lehangolt, hogy korán sötétedik, konkrétan az esti csúcsforgalom is sötétedéskor kezdődött. 

Én sokkal inkább ébrednék, és  indulnék  sötétben,  mert inkább a munkaidőmben legyen sötét, és úgyis kivilágosodik, nem mindegy, hogy hol vagyok közben. Ellenben inkább a szabadidőmben legyen tovább világos, amikor hazaérek a munkából.

Persze, nem mindenki gondolja így, valaki nem szeret sötétben kelni és készülődni.  Én meg nem szeretek sötétben hazaérni. Ha már választani lehet. De nem lehet.

Valakik majd eldöntik, vagy már el is döntötték.

Pedig olvastam egy felmérést, és aszerint többen szeretnének a nyári időszámítást megtartani az eredeti télivel szemben.

Ez nem számít?

És a többi országban mi lesz? Lehet, költözni fogok egy nyári időszámításos helyre J

2018. október 1., hétfő

Napi mazsola

Írhatnám azt is, hogy napi hülye, de az csúnya. Pedig ezt szoktam mondani, és van belőlük sok.
Mint pl. ma.

Kihajt elém a mellékutcából. (fékeznem kell)
Tököl előttem. (ha már kijöttél elém, akkor legalább menjél!)
Ugyanoda fordul be, ahová én is.
Balra indexel.
Majd jobbra.
És mindezt az út közepén, hogy még véletlenül se lehessen kikerülni.

Ja, egyébként pasi.

2018. szeptember 28., péntek

Szegénység.... :-/

Szülői értekezlet: Hallom, hogy anyuka panaszkodik, hogy most nem tudja befizetni az osztálypénzt, mert kissé megszorultak anyagilag. (5000 Ft) Oké, hát mindenkivel előfordulhat ilyen helyzet, nem is csinál ebből senki sem problémát.
Aztán látom, a facebookon hirdetik az autót, hogy eladó. Mondom: -szegények, tényleg vacakul állhatnak, ha ezt a jó kis autójukat is el kell adniuk.
Pár nap múlva kiderült, hogy azért akarják eladni az autót, mert nagyobbat akarnak venni, mert milyen jó lesz, ha mennek nyáron Olaszországba nyaralni, mennyivel kényelmesebb lesz nekik.

Ja, hát akkor tényleg nagyon rosszul állhatnak anyagilag.........

2018. szeptember 21., péntek

Lakásvásárlós sztori .....avagy érdekesek az emberek...


 
Réges régen történt, hogy vásároltam egy kis lakást a lakótelepen.  Hirdetés útján találtam, magánemberként hirdették.

A háziasszony az emberrel kórusban mondták, hogy ők nem mentek ingatlanoshoz, ők is el tudják adni, meg különben is, az kidobott pénz… konkrétan egy szekrénysor ára, stb. nekik majd költeni kell az új lakásukra, dehogyis dobálják ők a pénzt.

Oké.  Megegyeztünk, lefoglalóütam.  Kerestem ügyvédet. Megvolt az időpont.

Megbeszéltük, hogy reggel találkozunk. Jöttek is, de volt velük még plusz egy ember. Aztán előadták: - Hogy ő egy ingatlanos. Hogy ők az új lakást ingatlanoson keresztül vásárolták, és akkor ezt is irassuk át ott az ingatlanos irodában. Hogy ez milyen jó, mert nem kell menni sehova máshová. Mert ott van az ő ügyvédjük, és ő megcsinálja.

Mondom: de nekünk nincs szükségünk ingatlanosra, mi már megegyeztünk, van ügyvéd, minden. Erre ők: de ez így jó lesz, mert az ingatlanos is mondta. Mondom, és a szekrénysor?  -Az nem számít, mert nekik megéri, mert milyen kényelmes így, és nem kell össze vissza szaladgálni, és még az rezsi átírásához is jön velünk az ingatlanos, és segít… stb. Mondom, jó, ti tudjátok, a ti pénzetek, ott szórjátok, ahol akarjátok...

És mondják hogy az ingatlan iroda  ügyvédjénél kell átiratni nekünk is, és majd 50 ezret fizessek.

Mondom: Ááácsi! Mi az, hogy kell? És miért fizetnék én 50 ezret?

Erre beleszólt az ingatlanos, hogy ez így milyen jó, hogy egyszerre megcsinálja a két átírást, és milyen rendes az ügyvéd, stb. stb.

Na, innentől az ingatlanossal beszéltem, mondom, nézd, én se veled, sem az ügyvéddel nem kötöttem szerződést, tehát semmi kötelezettségem nincs erre nézve. Az én ügyvédem 25 ezerért csinálja meg a papírokat, gondolom, te sem fizetnél kétszer annyit sehol, csak azért, hogy más emberek kényelme így kívánja. Vagy igen? Egyetlen esetben vagyok hajlandó a ti ügyvédetekhez menni, ha ő is ezen az áron írja át. Ha nem, nincs semmi baj, megyünk az én ügyvédemhez.

Itt ezen a ponton az ingatlanos elismerte, hogy igazam van (vagy rájött, hogy engem nem lehet megvezetni) és beszélt az ügyvédjükkel. Természetesen megcsinálta az olcsóbb áron.

Végül is… nem lehet mindenkit hülyére venni J

2018. szeptember 8., szombat

Helyzetjelentés 8.

Még mindig a boka téma. És ugyanaz a gyulladás.

Legutóbb ott tartottam, hogy megnézte az orvos, UH-n, és megvan a diagnózis: íngyulladás.
Szedtem a gyógyszert, amit felírt. Igaz, néha az volt az érzésem, hogy ebből a gyógyszerből kihagyták a hatóanyagot, mert annyira nem éreztem a hatását. Kicsit javult, aztán meg úgy maradt. Igaz, legalább nem lett rosszabb.

Következő lépés az volt, hogyha a gyógyszertől nem javul meg, akkor menjek fizikoterápiára. Ezt is végigcsináltam. Rosszabb nem lett, talán egy kicsit ettől is javult.
Vagy attól, hogy elegem lett mindenből, és elkezdtem szedni azt a gyógyszert, amit még a körzeti doki írt fel a másik lábamra a gyulladásra. És amitől az rendbe is jött.

Szóval, most az van, hogyha bekapom reggel a gyógyszert, akkor elég jól elvagyok egész nap. Persze, nagy járkálásokról nem lehet beszélni, de a napi feladatokat el tudom látni. Egyébként meg még látszik a duzzanat a boka alatt, nem nagy, csak éppen ott van. A kezdeti méretéhez képest elég jól visszahúzódott. Viszont sokszor érzem, hogy ég, esetleg tompán fáj. De inkább ég. És néha meleg.
Tény, hogy sokat javult ettől a másik gyulladásgátló gyógyszerzől, de valahogy ez sem múlasztotta el teljesen.
Ahogy kenegetem, érzem azt a kis gubót vagy mit, ami "ugrál" ahogy mozgatom a bőrt. Kicsike, talán fele akora, mint volt, de ott van még, és problémát okoz.

Ha járnom kell, felrakom a bokarögzítőt, hogy ne mozgassam azt az ínt. Így nem fáj. De sokáig ez sem állapot.

Még van egy utolsó lehetőség, az injekció. Attól el kell múlnia.

Az a baj, hogy az orvosomhoz egyre nehezebb bejutni, mert egyre több a beteg nála. Ha most kérek időpontot, leghamarabb 2 hét múlva tud adni. Ráadásul az sem túl jó, hogy hétköznap rendel, ezért az injekció utáni pihenés sem igazán megoldott.

Most elgondolkodtam azon, hogy esetleg keressek egy másik orvost, másik szakterületről? Menjek a körzetihez, és kérjek kivizsgálást? Keressük meg az okokat?

Nem tudom, de nagyon únom már ezt a mozgáskorlátozottságot és sántikálást.

2018. szeptember 7., péntek

Ez így nesze semmi.... Erzsébet iskolakezdési /.....folyamatosan frissítve, utoljára 2018.10.12-én/

Dühös vagyok, na.

Évekig nem kaptunk a munkahelytől semmilyen segítséget az iskolakezdéshez, most nagy meglepetésünkre a páromék kaptak 20.000 Ft Iskolai Erzsébet utalványt.

Örültem nagyon, mert úgy gondoltam, kifizetem belőle a tankönyveket. Az én fiam már nagy iskolás, neki nem kell új táska, meg sok új tanszer, összesen vettem 10 db füzetet, (még ez is sok, de legyen pót) meg 2 tollat. A tankönyv volt a nagy kiadás, úgy terveztem hogy pont ki tudom majd fizetni az utalvánnyal. Ruhát, cipőt nem terveztünk venni, jó ami van, nem nőtte ki, nem kell új.

Mivel a tankönyveket csekken kell befizetni, megnéztem a honlapon az elfogadóhelyeket, és láttam, hogy az 1-es postán elfogadják az iskolai utalványt. Eddig hurrá.

Felmentünk a városba, kerestünk parkolóhelyet, a postán kivártam a soromat, és amikor mondtam, hogy utalvánnyal fizetnék, akkor közölték, hogy sajnos azt nem fogadhatják el.
Puff. (pofára esés)

Mivel gondolom, nem én voltam az egyetlen reklamáló, a hölgy kedvesen felajánlotta, hogy idehívja a csoportvezetőt, és ő majd elmondja az okát. El is mondta, szintén nagyon kedvesen, hogy nagyon sajnálják, meg elnézést kérnek, de ők kaptak egy körlevelet a Kello-tól, hogy már nem fogadhatják el. És ennyi.
Mondom, a honlapon még fent vannak, mint elfogadóhely, és tájékoztatást sem látok sehol, miszerint nem fogadják el, azért ezt valahol jelezni kellene, mert ez így egy kicsit szivatás. A fene sem jönne a városba sorban állni, pénzzel vagy bankkártyával a kispostán is be tudom fizetni a csekket.
Igen, igazam van, sajnálják, és jelezni fogják, de nem tehetnek mást.

Szóval, kifizettem bankkártyával, (ami nem esett jól a bankszámlámnak, mert csak holnap lesz fizetés) és most van egy rakat utalványom, amit el kell majd költenem valahol valamire.

És ami még igazán dühít: a múlt héten vásároltunk a Decathlonban, a Praktikerben, és a Media Marktban is, de a fene sem figyelte, hogy itt is elfogadták volna az iskolai utalványt, én annyira a tankönyvekre koncentráltam csak.

Most meg csak azért vegyek valamit, amire semmi szükségünk, mert el kell költenem, hogy el ne vesszen?

Még annyit hozzáfűznék, hogy természetesen jeleztem ezt az Erzsébet utalványosoknak is. A honlapon azt írják, hogy a beváltással kapcsolatos reklamációt az online üzenőfelületen tehetik meg. Na, most ezt én nem találtam. Vagy jól eldugták, vagy egyszerűen nincs.
Ezek után megírtam röviden a facebook oldalukra, privát üzenetben. Itt kaptam egy telefonszámot, hogy azon keresztül be tudom jelenteni.
Én jobban szeretek írásban kommunikálni, de fel fogom hívni őket. ígérem. Remélem, nem hiába.

Update 2018.09.09:
De hiába... Ott közölték, hogy csak a kártyásokkal foglalkoznak, nem tudnak mit kezdeni az utalvány beváltóhelyekkel, és telefonszámot sem tud adni. Forduljak a munkáltatómhoz, akiktől kaptuk az utalványt. (az már az én véleményem, hogy a munkáltatót "nagyon" érdekli, hogy én hol tudom beváltani...)
Írtam megint a facebookon, eddig semmi...

Update 2018.09.11: Kaptam egy másik elérhetőséget, ami netes, de mivel most csak mobilnetem van, az is kevés, majd később tudok intézkedni.

Update 2018.09.28: Ez az üzenetpanel is kártyásoknak van, kérte a kártyaszámot. Azért írtam nekik, hátha (kamu kártyaszámmal) Mivel nagyon rövidre korlátozza a küldhető üzenet karakterszámát, kértem, hogy vegye fel velem a kapcsolatot valaki, aki érdemben tud segíteni. Várom a válaszukat.
Ja, az 1-es posta, mint elfogadóhely a mai napig fent van a honlapjukon.

Update 2018.10.09: Kaptam egy sablon választ. Arról, hogy pontosan mire lehet felhasználni az utalványt. És hogy hol találom meg az elfogadóhelyek listáját. És hozzátették, hogy az esetemben a Posta válasza az irányadó, és ott érdeklődjek bővebb felvilágosításért.
Ez így semmi. Írtam nekik még egyszer.
Hogy a probléma  konkrétan az, hogy az elfogadóhely fent van a weboldalon, és ennek ellenére mégsem fogadják el az utalványokat. Ha pedig az elfogadóhely egyedileg dönthet az elfogadásról, akkor írják ki azt.
Most várok egy másik választ. Feltételezem ez is olyan nesze semmi lesz, legalábbis ezek után én semmi értelmesre nem számítok.

Update 2018.10.12: Érkezett ismét egy ugyanilyen semmitmondó sablonválasz. Miszerint, ha a posta forgalmaz tanszereket, meg könyveket, akkor elfogadhatja az utalványt. És akkor ők szerepeltetik az elfogadóhelyek listáján.
Értitek: ELFOGADHATJA. De nem köteles. És akkor az elfogadóhelyek listájának mi értelme van, ha a hely egyedileg elbírálhatja, hogy elfogadja-e vagy nem?

Most komolyan: hova fordulhatok ezzel az egyszerű problémával???

Na, jó, innentől nem is érdekel ez az idióta társaság, mert ez már a röhej kategória. Én a problémámat megoldottam, szerencsére nem okoz gondot a tankönyvek kifizetése, sem az utalvány elköltése másra, de azt hiszem, erre szokták mondani, hogy Magyarország, én így szeretlek.

2018. szeptember 6., csütörtök

Munkahelyi életkép

Én: -Küldtek a központból egy emailt, az van benne, hogy nyomtassuk ezt ki, azért rákérdezek, kell ez nekünk?
Főnököm: -Nem kell kérdezni, ha küldenek emailt a központból, akkor azt kell csinálni, ami abban le van írva.
Én: -jó...

Legközelebb:...
Főnököm: ... mit csinálsz? Mi ez? Miért nyomtatod ezt?
Én: ... mert küldtek emailt a központból, abban írták, hogy ki kell.
Főnököm: -Ne csinálj meg egyből mindent amit küldenek, előbb kérdezd meg, hogy kell-e.
Én: -jó...

2018. szeptember 1., szombat

Csak álmodtam...

Ma reggel álmomban (vagy félálmomban?) az alábbi gondolat kúszott be a fejembe: -Egyáltalán miért akarok én annyira futni? Az olyan strapás. Úgyis mindig csak elfáradok tőle.
Nem kell az nekem...... és felébredtem :-)

Most mondjátok meg, mi volt ez? Én kiakadtam egy kicsit magamon :-) Alig várom, hogy visszatérjek a régi énemhez, és akkor ilyen gondolatokkal ébredek? :-):-):-)

2018. augusztus 18., szombat

Helyzetjelentés - 7.

Már megint úgy érzem, hogy ennek a büdös életben sose lesz már vége???

Csütörtökön este észrevettem, hogy be van dagadva a jobb belső bokám alatti terület. Nem vizesedés, hanem duzzanat. Nem marad ott az ujjam nyoma fehéren. Nem fáj, csak dagadt. Jegeltem, nem használt. Kentem a másik bokámra felírt kenőccsel, de semmi javulás. A vicc az, hogy éppen pár napja szedem a gyulladásgátlót.

Most a bal oldali kezd alakulni, a jobb oldalin pedig nem látszik a bokacsontom.

Ma reggel felébredtem, és úgy láttam, lelohadt a duzzanat. Látszik a bokacsontom. Sajnos, tettem egy-két lépést, és visszadagadt.

Mitől lehet ez? Mindig csak ez az ín gyullad be, felváltva? A többi miért nem? Jó, rá lehet fogni, hogy megerőltettem. De csak ezt? És mégis, mikor? Az egész nyaram arról szól, hogy pihenek, meg kímélem a bokáimat. Én ettől sokkal többet mentem korábban, minthogy ezzel a napi pár lépéssel így megerőltessem.
Itt más lesz a gond.
De mi?

Lúdtalpas nem vagyok. Vizes talpteszt jó, és a doki is megnézte, jó a boltozatom, nincs süllyedés.

Talán van egy góc a szervezetemben? De hol?
A fogaim jók. Nincs lyukas, nem fáj egyik sem. Van egy, ami kocogtatásra picikét érzékenyebb, talán az? De rágok vele, nem fáj.
Veséim? Rendben vannak. Most voltam laborban, minden oké.
Szívem rendben, nincs panaszom, semmi. Oké, lihegek és hamar kifáradok, de ez a vashiányos vérszegénység miatt van, amit kimutatott a vérkép is. (mert persze jó bő lével menstruálok az utóbbi időben, ez sem segít ezen a bajon) De szedem a vasat.
Epe? Korábban időnként éreztem egy nyomó érzést az epém környékén, de egy jó ideje semmit nem érzek.
Tüdő? Negatív tüdőszűrő leletem van, nem olyan régi.
Gyomor? Nem fáj, rendben van.

Szóval fogalmam sincs, pedig ezen a vonalon kellene elindulni valamerre, mert ez így nem élet, ami most van. Nem vagyok még annyira öreg, hogy ilyen bajokkal kínlódjak.

Most nyaralnom kellene, úszni a Balatonban, biciklizni a környéken, ehelyett itthon kuksolok, és a két vacak inamat gyógyítgatom.

2018. augusztus 15., szerda

Zombigyerek


Láttam ma egy „zombigyereket”

Egyrészt sajnáltam, másrész meg nagyon gáz volt.

Az orvosnál ültem a váróban, amikor bejött ez a család, anyuka, nagymama, nagyapa, és a kisgyerek. Gyereket úgy kábé 3 és 4 év közöttinek saccoltam. így ránézésre. Gyerek kezében a mobiltelefon, azon rajzfilmet nézett, persze hanggal együtt, hogy más is hallja mert úgy az igazi.

Gyerek úgy közlekedett, hogy nem nézett fel a mobilból. Az anyja fogta a vállát, és úgy irányította, ha kellett.

Kinyílt az ajtó, kijött az asszisztens, többen odamentek, beszélni vele. Zombianyuka is, mellette természetesen a zombigyerek.  (fel nem nézett a telefonból, nagyon lekötötte a film)

Zavaró volt, hogy szól a rajzfilmzene, mert a többieknek kissé túl kellett kiabálnia azt. Anyukának is. Kicsit idegesített engem is, pedig én csak szemlélő voltam.

Persze, anyuka nem szólt egy szót sem a gyereknek, például, hogy menjen a nagyiékhoz, vagy halkítsa le, amíg beszél, netán szüneteltesse kicsit. Nem. Gondolom, megszokta. Sőt, ő alakította ki. Anyuka természetesnek vette, hogy a gyerekkel nem kell foglalkozni, nem szabad rászólni, nem szabad megzavarni a filmnézésben. Anyuka  természetesnek vette, hogy a gyerek meredten bámulja a képernyőt. A 3 felnőtt közül senki nem szólt a gyerekhez, mintha ott se lett volna. Mondjuk, a gyerek sem igényelte ezt.

Most őszintén: tényleg ez a normális? Ez lesz a jövő? Ilyen zombi gyerekek lesznek, akik kisbaba koruktól tablettel vannak elcsendesítve? Hova vezet ez?

A felnőttek meg  örülnek, hogy jaj de jó, csendben elvan a gyerek, nincs rá gond, nem kell hozzászólni, az már részletkérdés, hogy mindenki másnak zavaró, lényeg, hogy nekik jó legyen.

De tényleg jó ez???

2018. augusztus 14., kedd

Helyzetjelentés - 6.

Mivel egyre inkább éreztem, hogy valami nincs rendben, ott a bal belső bokám alatti területen, elmentem az orvoshoz. (ortopédia-sport) Sajnos, meg kellett várnom, míg visszajön szabadságról, máshoz nekm akartam menni. 
Előtte volt egy nyaralásom is, amikor úgy indultam el, hogy különösebben nem érzek bajt (csak azt a nyomást) aztán mire megérkeztem, már alig bírtam húzni a bokámat. Ezek után majdnem az egész nyaraláson csak a bokámat pihentettem meg kenegettem.
Úgy-ahogy jobb lett, és ez jellemezte az egész júliust, hogy hol jobb, hol rosszabb lett.

Hétfőn végre sikerült megmutatnom az orvosnak, (pedig akkor ép nem is éreztem annyira, de ilyen az én formám :-), gondoltam legrosszabb esetben elküld, hogy minek megyek, ha nincs semmi bajom)
De nem. 
Az orvos megvizsgálta ultrahanggal, és meg is volt a diagnózis, ami nem más, mint a tibialis posterior gyulladása.



Igen, pont itt gyulladt be nekem is, ahol ezen a képen mutatják.


Hogy mitől?  Azt nem lehet tudni. Lehet, a korábbi rándulás miatt, hogy egy kicsikét máshogy tartottam a lábamat járás közben, és megerőltettem ezt az ínt. De lehet, ettől függetlenül is, valami belső ok miatt.
Kaptam rá gyulladásgátló gyógyszert, és ketoprofén tartalmú hűtős kenőcsöt, és ha nem javul meg a jövő hét közepére, akkor megyek fizikoterápiára.

Képek forrása: internet/google

2018. augusztus 12., vasárnap

Aldis semmiség

Igazából nem történt semmi különös, csak annyi, hogy az aldiban pakolták a dolgozók a flakonos innivalót, és ahogy elhúzta a dolgozó a raklapot, az egyik palack leesett a széléről, és pont a lábam elé gurult.

Nem akartam már csak úgy átlépni, lehajoltam érte, és visszatettem a raklapra.
Ennyi.

(azért egy köszi vagy köszönjük jól esett volna...)

2018. augusztus 10., péntek

Helyzetjelentés - 5.

Na, hol is hagytam abba? Ja, a laborerdemények.

Szóval, azok nem voltak annyira jók, de azért annyira rosszak sem. Azt mondta a doki, hogy nem annyira rosszak ezek az eredmények, hogy gyógyszerezni kelljen, egy kis diétával rendbe hozható.
A dolog szépséghibája csak annyi, hogy amitől el lennék tiltva, én olyanokat nem is eszek... Na, jó, talán babot eszek néha. De nem hiszem, hogy a babgulyás okozta volna ezt a gyulladást (a jobb bokámon)
Tudom, az orvos köszvényes jellegű gyulladásra gyanakodott, lehet, van is alapja, mert a vérem húgysav szintje kicsit több, mint a normálisnak mondott érték (350) de kevesebb, mint 400, ami felett ezek a gyulladások létrejönnek. Úgyhogy, fene tudja...

A vérképhez még annyit, hogy a fehérvérsejt számom volt egy kicsit több, mint amennyi szokott, de ez még így is bőven a felső határ alatt volt. Persze, ezt érthető, hiszen gyulladás volt (van) a szervezetemben.

MIndenesetre a jobb bokámon a gyulladás elmúlt, a bal is szépen javult, már gond nélkül bicikliztem 25 km-t, úgy tűnt, minden rendbe jön, de azt a kis nyomást továbbra is éreztem a belső bokám alatt. A cipő is zavart. Konkrétan nem fájt, esetleg ha kicsitt többet mentem, estére tompán éreztem, hogy ég.

Azt még hozzá kell tennem, hogy maga a rándulás, ami a külső boka körül volt, tökéletesen meggyógyult. Még július elején. Tehát attól simán futhattam volna 15-én, ahogy az orvos megjósolta. Csak éppen a belső boka miatt nem futok, sőt, nem is megyek én sehova.
Eladtam a nevezést.

2018. augusztus 3., péntek

Menstruációs naptár - nyomtatható

Kerestem a neten egy nyomtatható menstruációs naptárt, mert hiába van minden neten, meg alkalmazáson, azért néha jó lenne kézben fogni, netán az orvosnak odaadni.

Olyat kerestem, ahol az egyes napoknál a vérzés erősségét is meg lehet jeleníteni.

Nem találtam egy használhatót sem.
(illetve egyet találtam, csak az meg olyan mikro méretűben volt feltöltve, hogy lényegében használhatatlan az egész)

Ezért gyorsan összecsaptam egyet:


Remélem, használható lesz.

(jobb klikk a képre -> mentés másként; lemented a gépedre, és onnan már képként nyomtatható)

2018. július 4., szerda

Helyzetjelentés - 4.

Tegnap bementünk a Decathlonba, venni egy másik bokarőgzítőt. Olyan egyszerűen felhúzható, puhábbat. Addig egész jól elvoltam, de a pénztártól kifelé már alig bírtam vonszolni a lábam. (a balt)
Még a kocsiban felvettem a bokarögzítőt (az újat) és utána jobb lett.


Ma reggel elmentem a laborba. Kicsit messze van a parkoló meg a labor egymástól, de szép lassan besétáltam. Baj nélkül. Aztán meg kifelé ugyanúgy. Egyre jobban megyek már, csak lépcsőn lefelé valahogy még nem az igazi.

A bal lábammal egész nap semmi baj nem volt. (csendes hurrá...) A jobb lábam viszont elkezdett szurkálni, égni, nyomódni ott, a boka alatt, ahol a gyulladás volt, és ahol még mindig látszik egy halovány kékes-lilás folt. Délben kivettem egy flakon vizet a hűtőből, és rátettem, mert annyira égett. Kicsikét jobb lett.
Arra gondoltam, hogy jó hogy nincs 3 lábam, mert így csak kettő tud szarakodni felváltva.

Mondjuk, megnyugtat valamennyire, hogy van már gyulladásgátló gyógyszerem, és ha rosszabbodik a helyzet, van mihez nyúlni.
Aztán csak a jéghez nyúltam, már itthon. Utána jobb lett. Elmúlt. (még egy csendes hurrá...)

De hogy mégse legyen minden rendben, észrevettem, hogy a bal vádlim egy kicsivel hűvösebb, mint a jobb. És ennek nem örülök.

Holnap megyek a labor eredményekért. Kicsit félek, hogy nem lesznek túl jók. Nagyon sötét a vérem, bár eddig sem volt világos, de most nagyon sötét bordó. Nem tudom, hogy ez most jó, vagy rossz. Ki tudja, mit rejteget :-)



2018. július 3., kedd

Bemutogatós közlekedés - ki érti ezt?

Na, ennek most mi értelme volt?

Megyünk szépen kocsival, körforgalomból kifelé. Előttünk PNN rendszámú fekete autó, lelassít. Mögötte mi is. Fekete autós kiinteget az ablakon, hogy "gyerünk, gyerünk" Még jobban lelassít. Nem előzzük meg, mert mi tudjuk, hogy közel van az útkereszteződés, ahol mi le fogunk kanyarodni jobbra. tehát semmi értelme se begyorsulni, se sávot váltani. Tehát nem előzünk. Lassítunk mögötte.

Erre fekete autós gyorsít, és bemutat. Vagyis ki az ablakon, a középső ujját. Jól láthatóan.

Nevetünk egyet. Ezt nem hiszem, hogy látta, de bemutat mégegyet. Csakhogy biztosak legyünk benne, hogy nekünk szól. Vagy ki tudja kinek szánta, majd rálépett a gázra, és elhúzta a csíkot.

Mi meg lekanyarodtunk.

Szóval, kérdezem még egyszer, mert én nem igazán értem: -ez most mi akart lenni?

Ja, a királyi többes a megfogalmazásban azért van, mert nem én vezettem, de intenzíven átéltem a szitut :-)


2018. június 28., csütörtök

Helyzetjelentés-3

Nem írtam, mert babonás vagyok, na :-)
Attól féltem, hogy ha leírom, hogy minden rendeződni látszik, akkor csakazértis bejön valami rossz megint. Mert miért ne.

Nem írtam le. És mégis bejött :-( Ez az én formám.

Jobb bokámat tudom rendesen használni - ez jó. (nagyon jó) Viszont megmaradt egyfajta égő érzés azon a boka alatti területen - ez nem jó (mert félek, hogy bármikor rosszabbodhat)

Bal bokám szépen javult. A rögzítőt szerdáig kellett volna hordanom, de én észrevettem, hogyha rajtam van, akkor egyes lépésnél belenyilall a fájdalom a belső bokám alatt valahol. Na, ennek nagyon nem kellett volna.
Tehát úgy döntöttem, hogy leveszem a légpárnás rögzítőt, és lecseréltem a Lidl-ben vásárolt puha bokarögzítőre, ami a sportoláshoz is kell majd. Persze, ezt nem lehetett folyamatosan hordani, de járáskor rajtam volt. Ismét úgy tűnt, hogy jó, egészan addig, amíg újra belenyilalt. Szabályszerűen féltem lépni.

Aztán két nap jónak tűnt, majd ismét rosszabb lett. Ezt úgy kell érteni, hogy minden lépésre fájt a bokámban ott bent valami.
Az egészben az az érdekes, hogy a külső boka, ami sérült volt, az teljes egészében gyógyultnak tűnik, ez a belső pedig lehet, hogy kapott a talpélemre kapott ütésből, de igazából nem éreztem, hogy baja lenne. Ez valahogy most jött elő.
Mozgatásra nem, nyomásra picit egy ponton, igazából csak terhelésre fájt.

Idegesített, mert ennek már rég meg kellett volna gyógyulnia. (mint ahogy a külső rész rendbe is jött)

Már terveztem, hogy visszamegyek az orvoshoz, hogy nézze meg, mitől van ez. De ugye törés nincs, a röntgen meg mást nem mutat. Az ultrahangos doki pont szabadságon. SZTK-ba egyhamar nem jutok be. Körzeti nemigen tud mit kezdeni vele, max tovább küld.

Szóval, gondolkodtam, mi legyen, hova menjek, amikor délutánra/estére szépen lassan megjavult. Reggel is jó volt. Meg most is jó. Picike nyomást érzek ott, de nem fáj.

Most olyan óvatosan lépkedek, mintha hímes tojásokon járnék.
Annyit még észrevettem, hogyha egy kicsit kifordítom a lábamat, és úgy terhelek rá (amit egészséges lábbal észre sem veszek) az most nem kellemes.

Tornáztatom, és már csaknem egyformán mozog a két boka. Minimális eltérés van, a kifelé fordításkor.

Csak ez az alkalmi nyilaló fájdalom ne lenne.

2018. június 17., vasárnap

Mikor lesz vége?

Azt kérdeztem, hogy mikor lesz már ennek vége. Mármint ennek a balszerencse sorozatnak.
Amikor már azt hiszem, hogy lassan kilábalok az egészből... és akkor mindig történik valami, ami visszaránt a mélypontra.
De meddig fog ez így menni?

Most, amikor már a jobb lábam mondhatni meggyógyult, (fájdalom, égés, foltok, ronda hámlás elmúlóban), és amikor a rögzítős bal lábammal már fájdalom nélkül tudok lépni, akkor megint jön vele egy rossz földre érés, és ismét nyilal a fájdalom. Csak most a másik oldalon.

Egyszerűen nem értem, hogy lehetek ilyen szerencsétlen.

Rajta volt a rögzítő, és mégis rosszul léptem. Amúgy meg nem tudom, mi a franc fáj még mindig, más ennyi idő alatt már rég meggyógyul,és elfelejti az egészet. Én meg....

Ráadásul stresszel az is, hogy a főnökömnek hogy fogom beadni, hogy még mindig nem fogok tudni menni. Kicsit úgy áll hozzá, mintha direkt csinálnám az egészet, hogy ne menjek dolgozni. Hát persze... a fizetésemről meg már ne is beszéljünk.

2018. június 10., vasárnap

Ennek már sose lesz vége?

Igen, ez itt a kérdés, hogy ennek már sosem lesz vége?

Amikor éppen csak hogy visszanyertem egy minimális mozgáskészséget, és kezdtem elhinni,hogy rendbe jöhetek egyszer, akkor miért kell szombat reggel arra ébrednem, hogy nagyon fáj a nagylábujjam ízülete???

Ami ráadásul vasárnapra még rosszabb lett. Kicsit bedagadt, bepirosodott, meleg tapintású lett, és mozgatásra rettenetesen fáj.
Klasszikus gyulladás, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

Szerencsére ettől még rá tudok lépni, és tudok járkálni, de azért idegesít a tudat rendesen, hogy mi jöhet még, és miért történik ez velem?

Ráadásul a másik bokámnál még mindig fáj az az ín a csont mellett, ha lépek.

Mikor lesz már ennek vége?