A mellúszást megtanították nekem, rendes úszásoktatáson, még gyerekkoromban. És ennyi volt. (jól van, tudsz úszni, de azért ne menj a mély vízbe - ez volt az útravalóm az oktatómtól.)
Persze, hogy mentem a mély vízbe :-) hiszen tudtam úszni.
Aztán megtanultam a hátúszást. Csak úgy, magamtól.
Próbálkoztam a pillangóval is, de az nem ment. Hogy őszinte legyek, annyira nem is érdekelt :-)
A gyorsúszással viszont nem boldogulok. Nem bírom megtanulni. Nem megy. Nem, és nem. Pedig évek óta próbálkozom. Olvasok, videót nézek. Aztán kipróbálom a vízben. És nem megy.
Itt van ez a video pl. Szépen megmutatja, és összefoglalja a lényeget:
Gyorsúszás közben nagyon fontos, hogy a test egyenes legyen.
Ehhez tartsuk a szemünket a medence fenekén lévő csíkon. A fejünket lent
tartjuk, ezáltal a csípő felemelkedik, -így kisebb lesz a test ellenállása. Így
sokkal könnyebb úszni.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy minden kartempónál fordítsuk
el a testünket, eközben a medence fenekét nézzük, míg el nem jön a
lélegzetvétel ideje. Általában minden harmadik tempónál – váltott oldalon-
veszünk levegőt. Tehát: egy-kettő-három – levegővétel. A fület a vállhoz
nyomjuk, az arc a vízen fekszik.
A kartempó részei: kinyújt, behajlít, húz, nyom – majd
ismét. Ez egy ötlépéses folyamat, amely megfelelő gyakorlás után nagyon
természetessé válik. Végezzük lassan, gyakoroljunk sokat.
A gyorsúszás utolsó része a lábmunka, mely nagy energiát
vihet az úszásba, vagy csak segít egyensúlyozni haladás közben. Nyújtsuk ki a
lábunkat, és a lábujjakat, gyors apró krallozást végzünk, az apró jobb, mint a
nagy. A nagy rúgások valójában nem hoznak létre nagy előrehajtó erőt. A gyors,
apró ollózás segít a csípőt a víz felszínén tartani, és a test átfordítása a
másik oldalra is sokkal lágyabbá válik.
Legközelebb ez alapján ismét megpróbálom. Ha ekkor sem megy, szégyenszemre beiratkozom egy felnőtt úszásoktatásra :-)
