Megcsináltam ezt a személyiségtesztet: Link
Az eredmény:
(INTJ vagy ISTJ)
Ez vagyok én: Építész. És egy kicsit Logisztikus.
Mindkettőben van sok igazság.
Meg talán még egy icipici Virtuóz és Kalandvágyó is van bennem. (Azt mondják, tiszta személyiség nincs.) És ez így van jól.
Érdekes ez a személyiségteszt. Próbáljátok ki! :-)
2019. december 18., szerda
2019. december 17., kedd
Boka helyzetjelentés - (már nem is tudom, hányadik :-) 11.
Rég írtam erről. Most már ki merem mondani, hogy úgy-ahogy rendeződött a helyzet. Bár érzésem szerint tökéletes az sosem lesz.
1. javulás: Valamikor tavasszal voltam egy koncerten, mégpedig a kiemelten kedvenc együttesemén. A koncert fergeteges volt, viszont végig állni kellett. Semmi ülési lehetőség nem volt. A közepe felé elkezdett veszettül fájni a talpam. Feszült, görcsölt... azt hittem, szétszakad. De nem tudtam leülni. Próbáltam tehermentesíteni, de csak erősödött a fájdalom. Még a zene sem tudta elterelni a figyelmemet, alig vártam, hogy vége legyen.
És amikor vége lett, mentem az autóhoz, elkezdett enyhülni a fájdalom. Mire az autóhoz értem, el is múlt. Annyira elmúlt, hogy a haza érve még sétáltam egyet, mert annyira jól esett. Fájdalom semmi.
-Fogalmam sincs, hogy most ez mi volt. Le volt tapadva az ín? Nem tudom...
2. javulás: Berlinben voltunk, és egy nagyváros elég sok gyaloglással jár, még akkor is, ha tömegközlekedünk. Estére mindig fájt a bokám, persze nem annyira erősen, de éppen annyira, hogy zavarjon. Minden este bekentem a "csodakenőcsömmel"* Reggelre mindig helyre jött. Utolsó nap végigsétáltuk az East Side Gallery-t. Közben végig fájt a bokám. Estére azt vettem észre, hogy nem fáj.
3 javulás: Rómában hasonló volt a helyzet, de már egészen enyhe fájdalommal. Már nem is kentem minden este, mert nem volt szükség rá.
Jelenlegi helyzet: még előfordul, hogy feszül és görcsöl a talpam az ívnél, és még érzem ott azt a keményebb nyomásra fájó csomót, hol jobban, hol kevésbé. A bokám alatti részen is ki tudom tapintani a régi fájó pontot, és a kis gubókat is érzem néha. De mozgatásra már nem fáj. Már majdnem egyformán mozog a két bokám, ha visszafeszítem a lábfejemet, alig észrevehető különbség van csak.
És minden reggel azzal indul, hogy felülök törökülésbe, egymásnak fordítom a két talpamat. (Még mindig van egy kis eltérés, de már nagyon minimális.) És végigmaszírozom a talpívemet. Csak utána állok fel. És napközben is megtornáztatom, ha eszembe jut.
Most már merek gyalogolni, és tudok futni is. Sőt, korcsolyázni is voltunk, különösebb baj nélkül.
Eddig nem mertem leírni, de kb. nyár vége óta viszonylag rendben vagyok.
Nagyon remélem, hogy ez így is marad!
*csodakenőcs: amit az ortopéd orvos felírt, egy Fastum géles gyulladáscsökkentő, és amit a körzeti orvos felírt, egy hűsítő gyulladáscsökkentő gyógyszertári készítmény keveréke.
1. javulás: Valamikor tavasszal voltam egy koncerten, mégpedig a kiemelten kedvenc együttesemén. A koncert fergeteges volt, viszont végig állni kellett. Semmi ülési lehetőség nem volt. A közepe felé elkezdett veszettül fájni a talpam. Feszült, görcsölt... azt hittem, szétszakad. De nem tudtam leülni. Próbáltam tehermentesíteni, de csak erősödött a fájdalom. Még a zene sem tudta elterelni a figyelmemet, alig vártam, hogy vége legyen.
És amikor vége lett, mentem az autóhoz, elkezdett enyhülni a fájdalom. Mire az autóhoz értem, el is múlt. Annyira elmúlt, hogy a haza érve még sétáltam egyet, mert annyira jól esett. Fájdalom semmi.
-Fogalmam sincs, hogy most ez mi volt. Le volt tapadva az ín? Nem tudom...
2. javulás: Berlinben voltunk, és egy nagyváros elég sok gyaloglással jár, még akkor is, ha tömegközlekedünk. Estére mindig fájt a bokám, persze nem annyira erősen, de éppen annyira, hogy zavarjon. Minden este bekentem a "csodakenőcsömmel"* Reggelre mindig helyre jött. Utolsó nap végigsétáltuk az East Side Gallery-t. Közben végig fájt a bokám. Estére azt vettem észre, hogy nem fáj.
3 javulás: Rómában hasonló volt a helyzet, de már egészen enyhe fájdalommal. Már nem is kentem minden este, mert nem volt szükség rá.
Jelenlegi helyzet: még előfordul, hogy feszül és görcsöl a talpam az ívnél, és még érzem ott azt a keményebb nyomásra fájó csomót, hol jobban, hol kevésbé. A bokám alatti részen is ki tudom tapintani a régi fájó pontot, és a kis gubókat is érzem néha. De mozgatásra már nem fáj. Már majdnem egyformán mozog a két bokám, ha visszafeszítem a lábfejemet, alig észrevehető különbség van csak.
És minden reggel azzal indul, hogy felülök törökülésbe, egymásnak fordítom a két talpamat. (Még mindig van egy kis eltérés, de már nagyon minimális.) És végigmaszírozom a talpívemet. Csak utána állok fel. És napközben is megtornáztatom, ha eszembe jut.
Most már merek gyalogolni, és tudok futni is. Sőt, korcsolyázni is voltunk, különösebb baj nélkül.
Eddig nem mertem leírni, de kb. nyár vége óta viszonylag rendben vagyok.
Nagyon remélem, hogy ez így is marad!
*csodakenőcs: amit az ortopéd orvos felírt, egy Fastum géles gyulladáscsökkentő, és amit a körzeti orvos felírt, egy hűsítő gyulladáscsökkentő gyógyszertári készítmény keveréke.
2019. december 16., hétfő
Fürdőszoba penészedés
Egyszercsak elezdett penészedni a fürdőszobánkban a plafon. Évekig nem volt semmi ilyen problémánk, de egy ideje sajnos kűzdünk vele. Én nem tudom, hogy a panelhézag szigetelés miatt, vagy felülről nedvességet kapunk mert a szomszédnak régi már a fürdőszobája, vagy a szellőző nem működik rendesen... vagy mindezek variációja... fogalmam sincs. De mindegy is, mert ezzel kezdeni kell valamit, így nemmaradhat.
Első lépésként jól befújtam Szavo-val.
Persze, volt némi hypo-szag, meg néhol le is csepegett a plafonról, ezért ki kellett pakolni a törölközőket, és egyéb textíliákat a helyiségből.
Meg persze várni kellett legalább 1 napot, míg megszáradt. És én kétszer is lefújtam.
Ezután jöhetett a festés.
Mert a Szavo ugyan halványított a ronda fekete foltokon, de teljesen nem tüntette el, ezért döntöttem a festés mellett. Végük is, nem nagy ügy :-)
Először is vettem egy kis kiszerelésű konyha- és fürdőszoba festéket. Jó lett volna a sima diszperzit is, de vizes helyiségekben mégiscsak kényelmesebb a páraálló falfesték, még akkor is, ha kissé drágább, mint a sima.
Ezek kívül szükség volt még festő eszközökre is:
(Beszerzési hely: OBI)
Vásárláskor arra kell figyelni, hogy a henger beleférjen a festéktartóba :-) És még arra is, hogy a sűrű festékekhez nem jó a legolcsóbb, hosszú szőrű henger, hanem rövid szőrűt kell venni. Az ecset az olyan legyen, amivel a sarkokhoz könnyen hozzáférhetünk.
Ezen kívül használtam még egy teleszkópos nyelet, ami lemaradt a képről, ezzel a létrázás nélkül, kényelmesen le tudtam hengerezni a plafont.
Hamar megvolt.
Ja, még annyi, hogy a festékbe is kevertem némi szavo-t, és így lett egy penészgátló falfestékem :-)
Szépen, két rétegben felvittem a festéket, hamar megszáradt, nem csepegett, könnyű volt vele dolgozni. Az ecsettel a sarkokban, és a csempe felett kentem végig. Ehhez már be kellett hozni a háztartási létrát. Ha a festék véletlenül a csempére kenődött, akkor egy vizes ronggyal letöröltem.
És a végeredmény ilyen szép lett:
Pakolással, ecset-hengermosással, gyors takarítással kb. 3 óra volt az egész.
Csak el kell kezdeni. :-)
És még festék is maradt :-)
Persze, volt némi hypo-szag, meg néhol le is csepegett a plafonról, ezért ki kellett pakolni a törölközőket, és egyéb textíliákat a helyiségből.
Meg persze várni kellett legalább 1 napot, míg megszáradt. És én kétszer is lefújtam.
Ezután jöhetett a festés.
Mert a Szavo ugyan halványított a ronda fekete foltokon, de teljesen nem tüntette el, ezért döntöttem a festés mellett. Végük is, nem nagy ügy :-)
Először is vettem egy kis kiszerelésű konyha- és fürdőszoba festéket. Jó lett volna a sima diszperzit is, de vizes helyiségekben mégiscsak kényelmesebb a páraálló falfesték, még akkor is, ha kissé drágább, mint a sima.
Vásárláskor arra kell figyelni, hogy a henger beleférjen a festéktartóba :-) És még arra is, hogy a sűrű festékekhez nem jó a legolcsóbb, hosszú szőrű henger, hanem rövid szőrűt kell venni. Az ecset az olyan legyen, amivel a sarkokhoz könnyen hozzáférhetünk.
Ezen kívül használtam még egy teleszkópos nyelet, ami lemaradt a képről, ezzel a létrázás nélkül, kényelmesen le tudtam hengerezni a plafont.
Hamar megvolt.
Ja, még annyi, hogy a festékbe is kevertem némi szavo-t, és így lett egy penészgátló falfestékem :-)
Szépen, két rétegben felvittem a festéket, hamar megszáradt, nem csepegett, könnyű volt vele dolgozni. Az ecsettel a sarkokban, és a csempe felett kentem végig. Ehhez már be kellett hozni a háztartási létrát. Ha a festék véletlenül a csempére kenődött, akkor egy vizes ronggyal letöröltem.
És a végeredmény ilyen szép lett:
Pakolással, ecset-hengermosással, gyors takarítással kb. 3 óra volt az egész.
Csak el kell kezdeni. :-)
És még festék is maradt :-)
2019. december 10., kedd
Kirándultunk Rómába
A teljes utazás itt olvasható: https://simsiutazik.blogspot.com/2019/12/hosszu-hetvege-romaban-vagyis-egy-25.html
2019. december 6., péntek
Mikulás napi meglepi
Ez várt az irodában ma reggel :-)
Köszönöm Mikulás! Vagyis inkább kedves munkatársak :-)
Köszönöm Mikulás! Vagyis inkább kedves munkatársak :-)
2019. július 14., vasárnap
Kirándultunk Berlinbe
A teljes utazás itt olvasható:
https://simsiutazik.blogspot.com/2019/07/hosszu-hetvege-berlinben-vagyis-egy-25.html
2019. június 23., vasárnap
Egyszerű meggyes rétes (nem saját)
Ez a rétes ez tetszik nekem, mert egyszerű, bolti réteslapból készül, és csak a tölteléket kell hozzá elkészíteni:
 |
| Kép forrása: pszichowellness-konyha.blogspot.com |
Hozzávalók: 2 csomag réteslap, 1 kg magozott meggy, 25 dkg cukor, 20 dkg búzadara, 1 kávéskanál őrölt fajéj, 1 késhegynyi őrölt szegfűszeg, 1 csipet só, 2 evőkanál olaj. Porcukor a tálaláshoz.
(A két csomag 12 tésztalapot tartalmazott és 4 rúd rétes készült belőle, mely elfér egy nagy tepsiben.)
Elkészítése: A meggyet kimagozzuk, hozzákeverjük a cukrot, a grízt és a fűszereket. A tepsit vékonyan kikenjük olajjal. Egy tiszta konyharuhát bevizezünk (csavarjuk ki, hogy ne csöpögjön), kiterítjük, s ráteszünk egy réteslapot, vékonyan megkenjük olajjal, majd rátesszük a következő lapot, ezt is olajozzuk, és a következőt is ráhelyezzük. (A harmadik lapot már nem kell olajozni, mert arra már a töltelék kerül. (Ha 8 lap van a csomagban, a
mit vettünk, nyugodtan tegyünk egy rúd réteshez 4 lapot, de a legtöbb csomagolásban 6 db lap van.)
Ha egymáson van a három (négy) réteslap, akkor a bekevert töltelék negyedét osszuk el rajta, úgy, hogy a széleken kb. 2 ujjnyi helyet hagyunk üresen. A konyharuha segítségével tekerjük rúddá a tésztát, a végét hajtsuk alá, s tegyük a tepsibe. Így készítsünk négy rúd tésztát. Kenjük meg őket olajjal, s kb. 200 fokos sütőben addig süssük, míg szép pirosra sültek a rétest.
Szeleteljük fel ferdén, tegyük tálra, szórjuk meg porcukorral, s még melegen tálaljuk.
2019. június 13., csütörtök
A szétszedhetetlen Moulinex konyhagép
Itt írtam az ezzel kapcsolatos első problémáról: Speciális csavar
Az a helyzet, hogy második nekifutásra végre sikerült ehhez való csavarhúzót, (vagyis bitfejet) szerezni (köszi Praktiker!), tehát az első problémán sikerült túllépnem.
Igen ám, de itt nem ért véget a történet. Sajnos, nincs róla fotó, így csak elmesélem.
Szóval, sikerült végre eltávolítanom a gép alját, ott viszont egy fémlemez borítás fogatódott. Annyit láttam, hogy a motor szépen meghajtja az ékszíjat, a másik vége, (amiről valószínüleg leesett) az nem hozzáférhető. Ékszíj nem laza, a látható fogaskerék rendben. Viszont innen nem tudtam tovább lépni.
2 csavar volt, azt kiszedtem, de a másik végén még mindig szorosan fogta valami.
A csavarokat belülről csavarozták, ehhez viszont el kellene távolítani a gép tetejét, de az nem sikerült.
Annyit értem csak el, hogy a látható csavarokat kiszedtem és ezzel hozzáfértem az elektronikához, de arra most nem volt szükségem.
Lefelé még mindig el volt zárva minden.
Több csavar nem volt. Amiről úgy gondolnám, hogy leszedhető, az nem mozdult. ketten is próbáltuk lehúzni, leszedni, de nem moccant. Kerestünk kipattintható részeket, de nem találtunk. Próbáltam csavarhózóval körbe feszegetni, de alatta sem volt kipattintható rész. Próbáltam kiütni a forgó részt, de az sem mozdult. Csak törni lehetett volna, de azt meg nem akartam. Forgattam, nézegettem, de sehol egy csavar, vagy egy műanyag, ami fogná, és ami előrébb vinne.
Tehát itt megállt a tudományom.
Nem tudom, miért csinálják ilyen szétszedhetetlenre ezeket a kisgépeket. Sose ment könnyen, de így még nem jártam, hogy félúton fel kellett adnom.
Amúgy ilyen gépről van szó. (ez nem az enyém, ez egy neten talált kép) És a jobb oldali rész nem forog.
Azt hiszem, gezdek beletörődni, hogy lesz egy új gépem :-)
Az a helyzet, hogy második nekifutásra végre sikerült ehhez való csavarhúzót, (vagyis bitfejet) szerezni (köszi Praktiker!), tehát az első problémán sikerült túllépnem.
Igen ám, de itt nem ért véget a történet. Sajnos, nincs róla fotó, így csak elmesélem.
Szóval, sikerült végre eltávolítanom a gép alját, ott viszont egy fémlemez borítás fogatódott. Annyit láttam, hogy a motor szépen meghajtja az ékszíjat, a másik vége, (amiről valószínüleg leesett) az nem hozzáférhető. Ékszíj nem laza, a látható fogaskerék rendben. Viszont innen nem tudtam tovább lépni.
2 csavar volt, azt kiszedtem, de a másik végén még mindig szorosan fogta valami.
A csavarokat belülről csavarozták, ehhez viszont el kellene távolítani a gép tetejét, de az nem sikerült.
Annyit értem csak el, hogy a látható csavarokat kiszedtem és ezzel hozzáfértem az elektronikához, de arra most nem volt szükségem.
Lefelé még mindig el volt zárva minden.
Több csavar nem volt. Amiről úgy gondolnám, hogy leszedhető, az nem mozdult. ketten is próbáltuk lehúzni, leszedni, de nem moccant. Kerestünk kipattintható részeket, de nem találtunk. Próbáltam csavarhózóval körbe feszegetni, de alatta sem volt kipattintható rész. Próbáltam kiütni a forgó részt, de az sem mozdult. Csak törni lehetett volna, de azt meg nem akartam. Forgattam, nézegettem, de sehol egy csavar, vagy egy műanyag, ami fogná, és ami előrébb vinne.
Tehát itt megállt a tudományom.
Nem tudom, miért csinálják ilyen szétszedhetetlenre ezeket a kisgépeket. Sose ment könnyen, de így még nem jártam, hogy félúton fel kellett adnom.
Amúgy ilyen gépről van szó. (ez nem az enyém, ez egy neten talált kép) És a jobb oldali rész nem forog.
2019. június 12., szerda
Elromlott a Moulinex konyhagépem
Hosszabb pihenő után, most hétvégén szedtem elő, habot verni. De nem vert. Illetve a motor ment rendesen, de a habverő nem akart forogni benne.
Pedig ha a motor megy, akkor nagy baja nem lehet. valószínűleg az ékszíj öregedett el, hogy nem forgatta a közepét.
Jó, már lassan ez is 25 éves gép, megteheti, hogy elöregszik.
Igen ám, de hiába akartam szétszedni, ilyen egyedi csavar állt az utamba:
Most honnan szedjek én ilyen egyedi csavarhúzót?
Szervizbe semmi kedvem vinni, és fizetni azért, amit én is meg tudnék csinálni. Vagy nem. De előbb akkor is megnézném, hogy megbirkózom-e vele. Ha pedig nem, akkor még mindig jöhet a szerviz.
(ahonnan lehet, elhajtanak, hogy ez régi gép, meg nem gyártják, meg nincs alkatrész... és fizetek egy rakás pénzt, mert hát azért ők sem dolgoznak ingyen)
Szereznem kell egy ilyen csavarhúzót.
Nem akarok új konyhagépet venni, szeretem ezt a régit!
Pedig ha a motor megy, akkor nagy baja nem lehet. valószínűleg az ékszíj öregedett el, hogy nem forgatta a közepét.
Jó, már lassan ez is 25 éves gép, megteheti, hogy elöregszik.
Igen ám, de hiába akartam szétszedni, ilyen egyedi csavar állt az utamba:
Most honnan szedjek én ilyen egyedi csavarhúzót?
Szervizbe semmi kedvem vinni, és fizetni azért, amit én is meg tudnék csinálni. Vagy nem. De előbb akkor is megnézném, hogy megbirkózom-e vele. Ha pedig nem, akkor még mindig jöhet a szerviz.
(ahonnan lehet, elhajtanak, hogy ez régi gép, meg nem gyártják, meg nincs alkatrész... és fizetek egy rakás pénzt, mert hát azért ők sem dolgoznak ingyen)
Szereznem kell egy ilyen csavarhúzót.
Nem akarok új konyhagépet venni, szeretem ezt a régit!
2019. június 11., kedd
Eredeti meggyes piskóta
Azért írom, hogy eredeti, mert nálunk már nagymamám is így sütötte. Található sokféle recept a neten... és én nem mondom, hogy azok rosszak, mert igenis, lehetnek finomak, de az eredeti meggyes piskótába nem kell se vaj, se joghurt, se víz.
Tehát a (számomra) eredeti meggyes piskóta:
magozott meggy (ezt nem tudom meghatározni, a tepsi nagyságától is függ, de egy fél kg-nál biztosan több)
6 tojás
6 evőkanál cukor
6 evőkanál liszt
És az eredetiben ez sem volt, de én szoktam bele rakni még egy fél csomag sütőport, mert akkor biztosan feljön a tészta.
A meggyet kimagvazzük, majd szűrőben félretesszük, hogy kicsit csöpögjön ki a leve.
6 tojás sárgáját kikeverünk 6 evőkanál cukorral, majd a 6 tojás fehérjét habbá verjük, és óvatosan beleforgatjuk a cukros sárgájába. Majd szépen apránként hozzáadunk 6 evőkanál lisztet, és még mindig óvatosan, nagy körmozdulatokkal összekeverjük. (itt szoktam belecsempészni a sütőport is)
A masszát sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük.
(Az eredetiben először bele kell keverni a liszttel megszórt meggyet, és úgy a tepsibe önteni, de én itt is egyszerűsítettem: előbb a massza megy a tepsibe, és utána rápotyogtatom a lisztezett meggyet, de végül is, ez tökmindegy)
180 fokon 35 percig sütjük. (vagyis mindenkinek a sütője szerint)
Itt a példa, szerintem elfért volna még egy kis meggy, de most ennyi volt, és így is hamar elfogyott :-)
Tehát a (számomra) eredeti meggyes piskóta:
magozott meggy (ezt nem tudom meghatározni, a tepsi nagyságától is függ, de egy fél kg-nál biztosan több)
6 tojás
6 evőkanál cukor
6 evőkanál liszt
És az eredetiben ez sem volt, de én szoktam bele rakni még egy fél csomag sütőport, mert akkor biztosan feljön a tészta.
A meggyet kimagvazzük, majd szűrőben félretesszük, hogy kicsit csöpögjön ki a leve.
6 tojás sárgáját kikeverünk 6 evőkanál cukorral, majd a 6 tojás fehérjét habbá verjük, és óvatosan beleforgatjuk a cukros sárgájába. Majd szépen apránként hozzáadunk 6 evőkanál lisztet, és még mindig óvatosan, nagy körmozdulatokkal összekeverjük. (itt szoktam belecsempészni a sütőport is)
A masszát sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük.
(Az eredetiben először bele kell keverni a liszttel megszórt meggyet, és úgy a tepsibe önteni, de én itt is egyszerűsítettem: előbb a massza megy a tepsibe, és utána rápotyogtatom a lisztezett meggyet, de végül is, ez tökmindegy)
180 fokon 35 percig sütjük. (vagyis mindenkinek a sütője szerint)
Itt a példa, szerintem elfért volna még egy kis meggy, de most ennyi volt, és így is hamar elfogyott :-)
2019. június 10., hétfő
Nem szeret minket az a város (?)
Nem mondanám azért az egész napot negatívnak, -nyilván több volt benne a jó, mint a rossz - csak azért valahogy töménynek tűntek a negatív dolgok - mintha nem szeretne minket az a város :-)
AZ A VÁROS, az a szomszéd kis város, alig 30 km-nyire tőlünk ahová évek óta járunk a strandra.
Persze, az emberek az évek alatt felkapták. Jönnek mások is, sokan. Nagyon sokan. Szóval fejlődött a strand. Sokat. De ennek nem mindig lehet örülni... de ezt most hagyjuk. Nekik az a jó, ha van bevétel.
Kezdődött azzal. hogy fizetős lett a parkolás. De ez sem érdekes, nem sok, nem vág földhöz, és legalább van elegendő parkolóhely, még így is, hogy rengetegen jönnek ide.
A strandbelépő is emelkedett, de hát mindenhol emelkednek, és ez még mindig a megfizethető kategória.
A negatív az ott kezdődött, amikor megláttuk a sort a strand pénztáránál. Kilógott az útig, és ott elkanyarodott. Ilyen sor még a legnagyobb kánikulában sem volt. Sőt, a parkoló csak félig volt, tehát közel sem volt annyi ember, mint egy forró nyári nap. De tényleg. A legzsúfoltabb napokon is max. negyedóra alatt bejutottunk. Mi van itt?
Kiderült, hogy csak az egyik pénztár működik. Mert nincs wifi. Hogy őszinte legyek, nem igazán értem az összefüggést... Attól még nyithattak volna egy másik pénztárt a készpénzzel fizetőknek, de nem. 1 órát álltunk sorban. Persze, SZÉP kártyával simán fizethettünk.... ennyit a wifiről.
Mindegy, bent voltunk.
Szauna.
Ilyen még nem történt velünk, hogy a kocaszaunások nem engedtek önteni.... Hoppá...
Igazából, nekem nincs bajom a kocaszaunásokkal... ők azok, akik csak melegedni járnak a szaunába, lényegében összetévesztik a száraz gőzzel. Jaj, csak ne legyen pára meg ne legyen forróság. Oké, rendben van, aki nem bírja, és így érzi jól magát, hazsnálja így, elfogadom. De nehogy már, miattuk ne lehessen rendeltetésszerúen használni a szaunát? Eddig is voltak kocaszaunások, nem zavartak senkit, és aki nem bírta az öntést, az kiment. Ez így van rendjén, szerintem. Normális esetben.
De ezek különlegesen egymásra találtak. Az egyik szólt, hogy ne öntsünk, a másik kettő helyeselt, a harmadik meg elkezdte szidni a normál szaunázókat, és megmagyarázta (!) hogy a szaunához nem kell az öntés, mert az csak gőz, és attól nem izzad az ember, csak úgy érzi (!) (biztosan a finnek is hülyék ehhez....)
A többi kocaszaunás meg nagy bőszen bólogatva egyetértett vele. Ha nem a saját fülemmel hallom, el sem hiszem.
Hozzátette még , hogy a sok idióta ide szokott járni a városunkból, de hülyék azok, nem tudnak szaunázni, mert öntenek. (ettől durvább szavakat használt, még jó, hogy nem tudta, hogy mi is onnan jövünk)
Aztán előadta, hogy mindjárt jönnek azok a "barmok" akik önteni szoktak, és tőlük sem lehet majd (szerinte) normálisan szaunázni.(név szerint nevezte meg őket)
A többi ezzel is bőszen helyeselve értett egyet.
Az az igazság, hogy akkor még nem tudtam hogy azok a barmok kifejezés alatt szaunamestereket értette..... No komment....
Szóval, megvártuk, míg a kocaszaunások elhagyták a szaunát, ez is volt vagy fél óra.
Ezután megéheztünk, és a megszokott lángososhoz mentünk. Hát itt is... oké, hogy itt sütik a (szerintem) legjobb lángost az országban, de soha nem álltunk ennyit sorba. És az emberek nem akartak elfogyni, végig, míg ott voltunk, háromszor annyi ember állt sorba, mint az előző években a legnagyobb tömegben is.
Kivártuk, megkaptuk a lángost. Mondom: nem kaptunk rá sajtot, az lemaradt. Erre a kiszolgáló: -nem kértünk rá. Mondom, dehogynem: nézze, ide is ki van írva, hogy sajtos, tejfeles, zöldséges - 500 Ft. Mi ezt kértük, tejföl nélkül, és ezt is fizettük. Miért kérnénk még pluszban rá sajtot, ha alapból is jár? Na, rakott rá sajtot, de miért kellett ehhez a körítő duma?
Öltöző. 1 db van, üres volt, elfoglaltam. bezártam, ahogy azt kell. Erre kopogtatnak. Majd megint. Benyit, zárva. Hallom: -ja, ez foglalt? Elmegy. Jön a következő. benyit. Zárva. bekopog. Mondom foglalt. Hallom: -ja? vannak bent? ... Jön a harmadik. Kopog. Benyit. Zárva. ugyanez... és nem értem, ezek nem látják a piros (foglalt) jelzést a kilincs felett? Kifelé jövet lecsekkoltam: ott van. Látható.
Na, mindegy. Csak idegesítő volt kissé ez a folytonos kopogás.
Fagyi. mert itt a belvárosban van egy fagyizó, ahol nagyon finom. De hogy mi ebben a ... városban mindig eltévedünk.... ! Nem értem, pedig nem nagy város, nem is túl bonyolult, de valahogy mégis sikerült megint elkavarnunk. Pedig már van Wazze meg Google is, de nem tudtam a fagyizó nevét, ezért a belvárost jelöltem meg. Hát az egyik körforgalomban valahogy nem a jó kijáraton mentünk ki (tábla nincs) aztán addig kavarogtunk, míg egy ismerős részleghez nem értünk, ahonnan hazafelé szoktunk menni. Na, innen visszafelé meglett az utca, csak éppen egyirányú. A másik végéről :-) De ezt már viszonylag könnyen megtaláltuk.
Fagyi továbbra is finom, csak a gömbök kicsik.
Tálkában kérem, meg is kapom. Igen, de kiskanál nélkül. Úgy kellett kérni, mondta a csaj, hogy itt van, el kell venni. Ja, igen, egy zárt dobozban, amibe lentről nem lehet belelátni, és rá sem volt írva semmi. Most őszintén, olyan nehéz lett volna neki hozzátenni a kiskanalat a tálkához, vagy szólni, hogy onnan vegyek?
Kocsinkkal párhuzamosan parkoltunk, erre jól ránk állt egy nyugdíjas pasi. Előttünk a járdaszegély, mögöttünk meg ő. Az nem zavarja, hogy kapubeállóban állt meg, (ráadásul fel is volt festve az aszfaltra a csíkozás, hogy oda ne álljon senki) nem vette észre, vagy nem érdekelte. Az sem érdekelte, hogy ezen kívül rengeteg parkolóhely volt még, (igaz, onnan gyalogolni kellett volna +10 lépést) És az sem érdekelte, amikor segítettem a páromnak kiállni, hogy neki ne menjen az ő autzójának. Odanézett, látta, hogy nem tudunk kiállni, és elfordult, nem érdekelte, nem jött oda, hogy arrébb álljon. Különösebben nem zavarta a dolog...(végül sikerült kiállni, nem túlzok, fél cm-re kellett megközelíteni az autóját, hogy ki tudjunk fordulni)
Aztán hazaértünk.
Arról már nem is beszélek, hogy a megyehatárig olyan gödrös az út, hogy szégyen, és évek óta így van, megkönnyebbülés átérni a mi "sötét" megyénkbe, ahonnan végre normális, sima út vezet hazáig.
AZ A VÁROS, az a szomszéd kis város, alig 30 km-nyire tőlünk ahová évek óta járunk a strandra.
Persze, az emberek az évek alatt felkapták. Jönnek mások is, sokan. Nagyon sokan. Szóval fejlődött a strand. Sokat. De ennek nem mindig lehet örülni... de ezt most hagyjuk. Nekik az a jó, ha van bevétel.
Kezdődött azzal. hogy fizetős lett a parkolás. De ez sem érdekes, nem sok, nem vág földhöz, és legalább van elegendő parkolóhely, még így is, hogy rengetegen jönnek ide.
A strandbelépő is emelkedett, de hát mindenhol emelkednek, és ez még mindig a megfizethető kategória.
A negatív az ott kezdődött, amikor megláttuk a sort a strand pénztáránál. Kilógott az útig, és ott elkanyarodott. Ilyen sor még a legnagyobb kánikulában sem volt. Sőt, a parkoló csak félig volt, tehát közel sem volt annyi ember, mint egy forró nyári nap. De tényleg. A legzsúfoltabb napokon is max. negyedóra alatt bejutottunk. Mi van itt?
Kiderült, hogy csak az egyik pénztár működik. Mert nincs wifi. Hogy őszinte legyek, nem igazán értem az összefüggést... Attól még nyithattak volna egy másik pénztárt a készpénzzel fizetőknek, de nem. 1 órát álltunk sorban. Persze, SZÉP kártyával simán fizethettünk.... ennyit a wifiről.
Mindegy, bent voltunk.
Szauna.
Ilyen még nem történt velünk, hogy a kocaszaunások nem engedtek önteni.... Hoppá...
Igazából, nekem nincs bajom a kocaszaunásokkal... ők azok, akik csak melegedni járnak a szaunába, lényegében összetévesztik a száraz gőzzel. Jaj, csak ne legyen pára meg ne legyen forróság. Oké, rendben van, aki nem bírja, és így érzi jól magát, hazsnálja így, elfogadom. De nehogy már, miattuk ne lehessen rendeltetésszerúen használni a szaunát? Eddig is voltak kocaszaunások, nem zavartak senkit, és aki nem bírta az öntést, az kiment. Ez így van rendjén, szerintem. Normális esetben.
De ezek különlegesen egymásra találtak. Az egyik szólt, hogy ne öntsünk, a másik kettő helyeselt, a harmadik meg elkezdte szidni a normál szaunázókat, és megmagyarázta (!) hogy a szaunához nem kell az öntés, mert az csak gőz, és attól nem izzad az ember, csak úgy érzi (!) (biztosan a finnek is hülyék ehhez....)
A többi kocaszaunás meg nagy bőszen bólogatva egyetértett vele. Ha nem a saját fülemmel hallom, el sem hiszem.
Hozzátette még , hogy a sok idióta ide szokott járni a városunkból, de hülyék azok, nem tudnak szaunázni, mert öntenek. (ettől durvább szavakat használt, még jó, hogy nem tudta, hogy mi is onnan jövünk)
Aztán előadta, hogy mindjárt jönnek azok a "barmok" akik önteni szoktak, és tőlük sem lehet majd (szerinte) normálisan szaunázni.(név szerint nevezte meg őket)
A többi ezzel is bőszen helyeselve értett egyet.
Az az igazság, hogy akkor még nem tudtam hogy azok a barmok kifejezés alatt szaunamestereket értette..... No komment....
Szóval, megvártuk, míg a kocaszaunások elhagyták a szaunát, ez is volt vagy fél óra.
Ezután megéheztünk, és a megszokott lángososhoz mentünk. Hát itt is... oké, hogy itt sütik a (szerintem) legjobb lángost az országban, de soha nem álltunk ennyit sorba. És az emberek nem akartak elfogyni, végig, míg ott voltunk, háromszor annyi ember állt sorba, mint az előző években a legnagyobb tömegben is.
Kivártuk, megkaptuk a lángost. Mondom: nem kaptunk rá sajtot, az lemaradt. Erre a kiszolgáló: -nem kértünk rá. Mondom, dehogynem: nézze, ide is ki van írva, hogy sajtos, tejfeles, zöldséges - 500 Ft. Mi ezt kértük, tejföl nélkül, és ezt is fizettük. Miért kérnénk még pluszban rá sajtot, ha alapból is jár? Na, rakott rá sajtot, de miért kellett ehhez a körítő duma?
Öltöző. 1 db van, üres volt, elfoglaltam. bezártam, ahogy azt kell. Erre kopogtatnak. Majd megint. Benyit, zárva. Hallom: -ja, ez foglalt? Elmegy. Jön a következő. benyit. Zárva. bekopog. Mondom foglalt. Hallom: -ja? vannak bent? ... Jön a harmadik. Kopog. Benyit. Zárva. ugyanez... és nem értem, ezek nem látják a piros (foglalt) jelzést a kilincs felett? Kifelé jövet lecsekkoltam: ott van. Látható.
Na, mindegy. Csak idegesítő volt kissé ez a folytonos kopogás.
Fagyi. mert itt a belvárosban van egy fagyizó, ahol nagyon finom. De hogy mi ebben a ... városban mindig eltévedünk.... ! Nem értem, pedig nem nagy város, nem is túl bonyolult, de valahogy mégis sikerült megint elkavarnunk. Pedig már van Wazze meg Google is, de nem tudtam a fagyizó nevét, ezért a belvárost jelöltem meg. Hát az egyik körforgalomban valahogy nem a jó kijáraton mentünk ki (tábla nincs) aztán addig kavarogtunk, míg egy ismerős részleghez nem értünk, ahonnan hazafelé szoktunk menni. Na, innen visszafelé meglett az utca, csak éppen egyirányú. A másik végéről :-) De ezt már viszonylag könnyen megtaláltuk.
Fagyi továbbra is finom, csak a gömbök kicsik.
Tálkában kérem, meg is kapom. Igen, de kiskanál nélkül. Úgy kellett kérni, mondta a csaj, hogy itt van, el kell venni. Ja, igen, egy zárt dobozban, amibe lentről nem lehet belelátni, és rá sem volt írva semmi. Most őszintén, olyan nehéz lett volna neki hozzátenni a kiskanalat a tálkához, vagy szólni, hogy onnan vegyek?
Kocsinkkal párhuzamosan parkoltunk, erre jól ránk állt egy nyugdíjas pasi. Előttünk a járdaszegély, mögöttünk meg ő. Az nem zavarja, hogy kapubeállóban állt meg, (ráadásul fel is volt festve az aszfaltra a csíkozás, hogy oda ne álljon senki) nem vette észre, vagy nem érdekelte. Az sem érdekelte, hogy ezen kívül rengeteg parkolóhely volt még, (igaz, onnan gyalogolni kellett volna +10 lépést) És az sem érdekelte, amikor segítettem a páromnak kiállni, hogy neki ne menjen az ő autzójának. Odanézett, látta, hogy nem tudunk kiállni, és elfordult, nem érdekelte, nem jött oda, hogy arrébb álljon. Különösebben nem zavarta a dolog...(végül sikerült kiállni, nem túlzok, fél cm-re kellett megközelíteni az autóját, hogy ki tudjunk fordulni)
Aztán hazaértünk.
Arról már nem is beszélek, hogy a megyehatárig olyan gödrös az út, hogy szégyen, és évek óta így van, megkönnyebbülés átérni a mi "sötét" megyénkbe, ahonnan végre normális, sima út vezet hazáig.
2019. június 7., péntek
Kenyérrecept szépírással
Találtam egy ilyen recept leírást. Úgy kábé 11-12 évvel ezelőtti lehet. Csak feltűnt, hogy milyen szép egyenletesen írtam akkoriban.
Azt hiszem akkoriban ezeket a kenyereket sütöttem.
Azt hiszem akkoriban ezeket a kenyereket sütöttem.
2019. június 1., szombat
Nikon Wu-1a wifi adapter kicsomagolása
Készítettem egy videót erről a kis wifi adapter kicsomagolásáról, amit a fényképezőmhöz vásároltam.
Magyar nyelven eddig még nem találtam erről videót.
Azért volt szükségem erre, mert amikor utaztunk, várost néztünk, kirándultunk, én a Nikonnal fényképeztem, de ezeket a képeket akkor ott nem tudtam sem átküldeni senkinek, sem kiposztolni. Mindig elő kellett szedni a telefont is, és azzal is elkészíteni a képet, amit meg szerettem volna osztani valakivel. Vagy meg kellett várni, míg hazaérek, összedugni a gépet a számítógéppel, vagy egy kártyaolvasóval, (nem mindig ismerte meg a gépem a fényképezőt... régi már szegényke, na)
Szóval, megoldottam a problémát, és vásároltam egy ilyen kis "bizbaszt" :-)
Ez a kis szerkentyű még arra is jó, hogy telefonon keresztül tudjam vele irányítani a fényképezőgépemet.
Eredetileg az volt a tervem, hogy ennek a működését is megmutassam, de aztán ezt elvetettem. Egyrészt azért, mert bonyolította a dolgot, hogy a telefonommal vettem fel ezt a videót, tehát kellett volna szereznem valamit a felvételhez, másrészt a telefonom automatikusan az otthoni wifihez kapcsolódott, ami lassította a dolgot.
Úgyhogy inkább csak leírtam, hogy mire jó.
Amúgy meg azt gondolom, hogy az egy nagyon egyszerű kis alkalmazás, és aki letölti, egyből tudni fogja a használatát.
És a magyar nyelvű használati útmutatóban is leírnak mindent érthetően.
Tehát ennyi a videó, nézzétek meg, akit érdekel!
2019. május 27., hétfő
Szép erkély - 2
Folytatom a szép virágos erkélyről a bemutatómat.
A legutóbbi írásom óta (Szép erkély - ma virágot ültettem - itt található)
van egy kis változás.
Például vettem 3 tő muskátlit, és el is ültettem:
És vettem még 2 tő Margarétát, azokat is egybe ültettem:
És hihetetlen, hogy mennyire fel tudja dobni az egészet az a két maréknyi fehér márványkavics. Nekem nagyon tetszik.
Ennek már csak a földön volt helye, de igazából sokkal jobban mutat itt lent, mert szépen rálátni a virágokra. És olyan jó érzés leülni mellé olvasni, vagy netezni, annyira feldobja a hangulatomat, ha ránézek. (Igazából szerettem volna egy kültéri gömb kaspót ide, de letettem róla, mert nagyon húzós ára van, és annyit nem ér szerintem, teljesen jól megfelel ez a szögletes cserép is.)
És érkezett még egy balkonparadicsom is:
Ez amúgy így nézett ki a vásárlás után, és legalább 3-szor szedtünk le róla 1-1 maroknyi koktélparadicsomot.:
Még annyit elmondanék, hogy ezt az OBI-ban vásároltam, Pick&Joy néven árulják, és egyáltalán nem olcsó, de szerintem megéri az árát. (mi szerencsére pont féláron, leértékelve fogtuk ki) Én ilyen finom balkonparadicsomot még nem ettem, nem savanyú, és a héja sem vastag, finom, hasonló, amit az üzletekben vehetünk cherry paradicsom néven. Korábban mindig savanyú, vastag héjú balkonparadicsomunk volt, ami csak dísznek volt jó. Ez viszont bevált, jövőre sem fogok más fajtát venni.
Ennyi az új szerzemény, és most lássuk a régieket:
A levendula ilyen szép nagyra nőtt, már kezd virágozni:
A legutóbbi írásom óta (Szép erkély - ma virágot ültettem - itt található)
van egy kis változás.
Például vettem 3 tő muskátlit, és el is ültettem:
És vettem még 2 tő Margarétát, azokat is egybe ültettem:
És hihetetlen, hogy mennyire fel tudja dobni az egészet az a két maréknyi fehér márványkavics. Nekem nagyon tetszik.
Ennek már csak a földön volt helye, de igazából sokkal jobban mutat itt lent, mert szépen rálátni a virágokra. És olyan jó érzés leülni mellé olvasni, vagy netezni, annyira feldobja a hangulatomat, ha ránézek. (Igazából szerettem volna egy kültéri gömb kaspót ide, de letettem róla, mert nagyon húzós ára van, és annyit nem ér szerintem, teljesen jól megfelel ez a szögletes cserép is.)
És érkezett még egy balkonparadicsom is:
Még annyit elmondanék, hogy ezt az OBI-ban vásároltam, Pick&Joy néven árulják, és egyáltalán nem olcsó, de szerintem megéri az árát. (mi szerencsére pont féláron, leértékelve fogtuk ki) Én ilyen finom balkonparadicsomot még nem ettem, nem savanyú, és a héja sem vastag, finom, hasonló, amit az üzletekben vehetünk cherry paradicsom néven. Korábban mindig savanyú, vastag héjú balkonparadicsomunk volt, ami csak dísznek volt jó. Ez viszont bevált, jövőre sem fogok más fajtát venni.
Ennyi az új szerzemény, és most lássuk a régieket:
A levendula ilyen szép nagyra nőtt, már kezd virágozni:
A sárga virágok a balkonládában, elkezdtek terjedelmeskedni:
(a két narancs/sárga aprópetúnia épp elvirágzásban, ezért nem látszik)
A másik Calibrachia is gyönyörű, de mögötte a Cseppecske is tartja magát:
A Cameleon pedig az esős idő miatt napokig rózsaszín volt, (mint a kép jobb szélén látható) de ahogy kisütött a nap, elkezdtek a virágok szépen besárgulni:
Végezetül pedig egy kép a másik irányból:
2019. május 26., vasárnap
A szavazásról
Hát, mit mondjak... én nem tudom, honnan válogatják azokat az embereket, akik a szavazókörben ülnek. Vajon feltétel, hogy minél rosszabbul tudjon kommunikálni?
Az igaz, hogy én csak a saját szavazókörömről tudok nyilatkozni - nem tudom, máshol ez milyen - a miénkben valahogy évről-évre rosszabb a helyzet.
Először is, bemegyek, mindegyik bámul, míg az asztalhoz érek.. ezt hagyjuk. Köszönök. Erre valami motymoty a válasz, nyilván valamelyikük halkan visszaköszönt (gondolom)
Nézek az első emberre - semmi. Hogy miért ül ott? Ő csak ül, és bámul. A következő is. Meg nem szólalna, hogy kérem szépen az igazolványt, vagy hasonlók. Jó, én tudom, hogy az kell. Előszedem, odaadom, de valahol itt már elment a kedvem mindentől.
(Még ilyen únott fogadtatást... Áááá...)
Második ember elveszi a személyimet meg a lakcímkártyát (nem is tudom, ez utóbbi kell-e egyáltalán) mondja az adataimat a mellette ülőnek (gondolom, ez előírás, vagy mi, de akkor sem tetszik, hogy a mögöttem álló szavazó hallja a nevem és a születési időmet, személyi adatok védelme, ugyebár, 2018-tól új szabály van, de mindegy.)
Szóval, a 3-ik ember elém tolja a füzetet, és a tollat, és az ujjával mutatja hol kell aláírni. De meg nem szólal. Gondolja, tudom, hogy mit kell csinálni. Igaza van, tényleg tudom, de azért jól esett volna, ha megszólal, és kommunikál velem.
A következő a kezembe nyomja a szavazólapot, ismét egy szó nélkül. Mint akik némasági fogadalmat tettek...
Itt, ebben a pillanatban jut eszembe, hogy hé, az irataim... ja, még mindig a 2-ik embernél van, de nem is tudom, miért nem adta vissza rögtön, vagy miután aláírtam. Vagy egyáltalán, miért nem szól utánam? Csak várta, hogy észreveszem-e, vagy sem??? Mindegy, visszanyúltam érte.
Az 5-ik ember meg apró strigulákat húz egy papíron. Csak lesek, megtorpanok egy kicsit előtte, ő meg néz rám, hogy mit akarok... és azt mondja: ennyi, lehet menni szavazni. (hurrá, megszólalt!) A 6-ik, meg 7-ikhez már oda se megyek, ők szerintem amúgy is csak bámulóknak vannak odaültetve.
Mondjuk, ezeket a strigulákat nem nagyon értem, mire jó. Ha azt húzgálta, hogy hány ember jött, akkor szerintem azt egyszerűen meg lehet számolni a végén az aláírásokból. Vagy csak unalmában számolt? Na, mindegy, ő tudja, nem kötötték a választók orrára...
Kifelé menet elköszöntem, úgy igazából meg sem lepődtem, hogy senki sem foglalkozott már velem.
Szóval, nem tudom, hogy máshol is így van-e, hogy ilyen fapofával végzik a dolgukat, semmi mosoly, semmi kommunikáció. A 3 bámuló emberből ki lehetett volna jelölni mondjuk egyet köszönőembernek, egyet meg elköszönőnek, vagy valami, akik meg emberekkel foglalkoznak, talán egy minimális kedvesség vagy tájékoztatás elvárható lett volna. Még akkor is, ha mindenki tudja a szavazás menetét. Mert ilyen életúnt fejeket... ha nincs kedve ott tölteni a vasárnapot, akkor ne vállalja, ilyen egyszerű az egész.
És akkor csodálkoznak, hogy sok embernek semmi kedve lemenni a szavazóhelységbe?
Ja, és még egy hatalmas szabálytalanságot is felfedeztem: a két szavazófülke valahogy úgy volt megvilágítva, hogy ha oldalra néztem, akkor a szöveten némileg át lehetett látni, és így ki lehetett találni, hogy a másik fülkében mire szavaznak... Amiből mondjuk semmi baj nem klesz, csak éppen ezeknek a fülkéknek az a szerepük, hogy illetéktelen nem lássa, hogy hova is rakom azt az X-et.
Az igaz, hogy én csak a saját szavazókörömről tudok nyilatkozni - nem tudom, máshol ez milyen - a miénkben valahogy évről-évre rosszabb a helyzet.
Először is, bemegyek, mindegyik bámul, míg az asztalhoz érek.. ezt hagyjuk. Köszönök. Erre valami motymoty a válasz, nyilván valamelyikük halkan visszaköszönt (gondolom)
Nézek az első emberre - semmi. Hogy miért ül ott? Ő csak ül, és bámul. A következő is. Meg nem szólalna, hogy kérem szépen az igazolványt, vagy hasonlók. Jó, én tudom, hogy az kell. Előszedem, odaadom, de valahol itt már elment a kedvem mindentől.
(Még ilyen únott fogadtatást... Áááá...)
Második ember elveszi a személyimet meg a lakcímkártyát (nem is tudom, ez utóbbi kell-e egyáltalán) mondja az adataimat a mellette ülőnek (gondolom, ez előírás, vagy mi, de akkor sem tetszik, hogy a mögöttem álló szavazó hallja a nevem és a születési időmet, személyi adatok védelme, ugyebár, 2018-tól új szabály van, de mindegy.)
Szóval, a 3-ik ember elém tolja a füzetet, és a tollat, és az ujjával mutatja hol kell aláírni. De meg nem szólal. Gondolja, tudom, hogy mit kell csinálni. Igaza van, tényleg tudom, de azért jól esett volna, ha megszólal, és kommunikál velem.
A következő a kezembe nyomja a szavazólapot, ismét egy szó nélkül. Mint akik némasági fogadalmat tettek...
Itt, ebben a pillanatban jut eszembe, hogy hé, az irataim... ja, még mindig a 2-ik embernél van, de nem is tudom, miért nem adta vissza rögtön, vagy miután aláírtam. Vagy egyáltalán, miért nem szól utánam? Csak várta, hogy észreveszem-e, vagy sem??? Mindegy, visszanyúltam érte.
Az 5-ik ember meg apró strigulákat húz egy papíron. Csak lesek, megtorpanok egy kicsit előtte, ő meg néz rám, hogy mit akarok... és azt mondja: ennyi, lehet menni szavazni. (hurrá, megszólalt!) A 6-ik, meg 7-ikhez már oda se megyek, ők szerintem amúgy is csak bámulóknak vannak odaültetve.
Mondjuk, ezeket a strigulákat nem nagyon értem, mire jó. Ha azt húzgálta, hogy hány ember jött, akkor szerintem azt egyszerűen meg lehet számolni a végén az aláírásokból. Vagy csak unalmában számolt? Na, mindegy, ő tudja, nem kötötték a választók orrára...
Kifelé menet elköszöntem, úgy igazából meg sem lepődtem, hogy senki sem foglalkozott már velem.
Szóval, nem tudom, hogy máshol is így van-e, hogy ilyen fapofával végzik a dolgukat, semmi mosoly, semmi kommunikáció. A 3 bámuló emberből ki lehetett volna jelölni mondjuk egyet köszönőembernek, egyet meg elköszönőnek, vagy valami, akik meg emberekkel foglalkoznak, talán egy minimális kedvesség vagy tájékoztatás elvárható lett volna. Még akkor is, ha mindenki tudja a szavazás menetét. Mert ilyen életúnt fejeket... ha nincs kedve ott tölteni a vasárnapot, akkor ne vállalja, ilyen egyszerű az egész.
És akkor csodálkoznak, hogy sok embernek semmi kedve lemenni a szavazóhelységbe?
Ja, és még egy hatalmas szabálytalanságot is felfedeztem: a két szavazófülke valahogy úgy volt megvilágítva, hogy ha oldalra néztem, akkor a szöveten némileg át lehetett látni, és így ki lehetett találni, hogy a másik fülkében mire szavaznak... Amiből mondjuk semmi baj nem klesz, csak éppen ezeknek a fülkéknek az a szerepük, hogy illetéktelen nem lássa, hogy hova is rakom azt az X-et.
2019. május 25., szombat
Melltartó sztori - női dolgok!
Igazából ott jutott eszembe a téma, amikor a facebookon szembejött velem egy hirdetés, hogy találja meg a saját melltartót egy teszt segítségével. És alatta a kommentek 95 %-a arról szól, hogy utáljuk a melltartót, de muszáj hodrdani, és nehéz megtalálni ami kényelmes, stb. stb.
Hát elmondanám, hogy én nem utálom. Sőt. Zavar, ha nincs rajtam melltartó.
Azért elárulom, hogy nem volt ez mindig így.
Én is ugyanúgy álltam hozzá, mint a kommentelő nők nagy része.
Egészen addig, amíg meg nem találtam a _nekem_ tökéletes fazont.
Volt persze korábbanis olyan melltartóm, amire azt hittem, hogy az én fazonom, mert kényelmes volt, de ennyi. Hordtam azt, amíg ki nem vonták a forgalomból, és nem tudtam utánpótlást venni.
Elindultam tehát megkeresni a megfelelő melltartót. Próbáltam, tetszett, megvettem, majd a hétköznapokban kiderült, hogy mégsem olyan tökéletes. Mert nem bírja a mozgást, nem tart, elcsúszik, és bevág a nap végére.
Tehát tovább kerestem.
Az már hamar kiderült, hogy a kínai boltokban található melltartókat nem nekem gyártották.
Az olcsóbb márkásak sem voltak az igaziak.
Marad tehát a klasszikus márka, a triumph.
Az már kiderült, hogy a szivacsosak nem álltak rajtam sehogy. A merevítősek meg kényelmetlenek voltak. A csipkéset meg egyszerúen nem szerettem.
Tehát, ezekkel az elvárásokkal bementem egy márkaboltba. Mondtam, mit szeretnék. Az eladó mutatta. Felpróbáltam. Nem volt az igazi egyik sem, ráadásul az áruk is húzós...
Szerencsémre itt pont egy olyan eladóba botlottam, aki nagyon értette a dolgát. És azt akarta, hogy a vásárló vegyen valamit,. És elégedetten távozzon.
Elővett egy fazont. Azt mondja. -ezt próbáld fel, szerintem ez jó lesz neked.
Én megnéztem: - ó, de ez szivacsos, és azok rajtam nem szoktak jól állni- ó, és merevítős is... hát... legalább nem csipkés... :-)
Eladó: -tudom, mondtad, hogy nem szeretnél szivacsost, se merevítőset, de mégis azt mondom, próbáld ezt fel, mert szerintem ez lesz a te fazonod. Majd meglátod :-) Csak egy próba, és ha nem jó, akkor sincs semmi baj, de legalább próbáld fel.
-Hát jó. Meggyőzött. Felpróbáltam. Kényelmes. (az eladó segített a pántokat a méretemre állítani). Alig éreztem, hogy rajtam van. És nem is állt rosszul...
Azt mondja az eladó: -Figyi, adok a egy atlétát, vedd fel, és majd meglátod, milyen szép dekoltázst csinál...
Felvettem az atlétát. Belenéztem a tükörbe: -Azta! Nem is tudtam, hogy ilyen jó melleim vannak! Fúúúú, nem semmi. :-) Kell nekem ez a melltartó :-)
És megvettem. (pedig nem volt olcsó) És a következő héten visszamentem, és vettem még 3-at.
És azóta is ezt a fazont hordom. Már nem is tudom, hány éve. Drága volt, de nagyon megérte.
És hálás leszek annak a kedves Triumph márkaboltos eladónak, (aki nem könyvet olvasott a boltban, mint az egyik kolléganője) hanem valóban segített nekem, a tudatlan vásárlónak megtalálni a tökéletes fazont. (mert magamtól biztosan nem vettem volna le a polcról, ha ő nem beszél rá.)
Hát elmondanám, hogy én nem utálom. Sőt. Zavar, ha nincs rajtam melltartó.
Azért elárulom, hogy nem volt ez mindig így.
Én is ugyanúgy álltam hozzá, mint a kommentelő nők nagy része.
Egészen addig, amíg meg nem találtam a _nekem_ tökéletes fazont.
Volt persze korábbanis olyan melltartóm, amire azt hittem, hogy az én fazonom, mert kényelmes volt, de ennyi. Hordtam azt, amíg ki nem vonták a forgalomból, és nem tudtam utánpótlást venni.
Elindultam tehát megkeresni a megfelelő melltartót. Próbáltam, tetszett, megvettem, majd a hétköznapokban kiderült, hogy mégsem olyan tökéletes. Mert nem bírja a mozgást, nem tart, elcsúszik, és bevág a nap végére.
Tehát tovább kerestem.
Az már hamar kiderült, hogy a kínai boltokban található melltartókat nem nekem gyártották.
Az olcsóbb márkásak sem voltak az igaziak.
Marad tehát a klasszikus márka, a triumph.
Az már kiderült, hogy a szivacsosak nem álltak rajtam sehogy. A merevítősek meg kényelmetlenek voltak. A csipkéset meg egyszerúen nem szerettem.
Tehát, ezekkel az elvárásokkal bementem egy márkaboltba. Mondtam, mit szeretnék. Az eladó mutatta. Felpróbáltam. Nem volt az igazi egyik sem, ráadásul az áruk is húzós...
Szerencsémre itt pont egy olyan eladóba botlottam, aki nagyon értette a dolgát. És azt akarta, hogy a vásárló vegyen valamit,. És elégedetten távozzon.
Elővett egy fazont. Azt mondja. -ezt próbáld fel, szerintem ez jó lesz neked.
Én megnéztem: - ó, de ez szivacsos, és azok rajtam nem szoktak jól állni- ó, és merevítős is... hát... legalább nem csipkés... :-)
Eladó: -tudom, mondtad, hogy nem szeretnél szivacsost, se merevítőset, de mégis azt mondom, próbáld ezt fel, mert szerintem ez lesz a te fazonod. Majd meglátod :-) Csak egy próba, és ha nem jó, akkor sincs semmi baj, de legalább próbáld fel.
-Hát jó. Meggyőzött. Felpróbáltam. Kényelmes. (az eladó segített a pántokat a méretemre állítani). Alig éreztem, hogy rajtam van. És nem is állt rosszul...
Azt mondja az eladó: -Figyi, adok a egy atlétát, vedd fel, és majd meglátod, milyen szép dekoltázst csinál...
Felvettem az atlétát. Belenéztem a tükörbe: -Azta! Nem is tudtam, hogy ilyen jó melleim vannak! Fúúúú, nem semmi. :-) Kell nekem ez a melltartó :-)
És megvettem. (pedig nem volt olcsó) És a következő héten visszamentem, és vettem még 3-at.
És azóta is ezt a fazont hordom. Már nem is tudom, hány éve. Drága volt, de nagyon megérte.
És hálás leszek annak a kedves Triumph márkaboltos eladónak, (aki nem könyvet olvasott a boltban, mint az egyik kolléganője) hanem valóban segített nekem, a tudatlan vásárlónak megtalálni a tökéletes fazont. (mert magamtól biztosan nem vettem volna le a polcról, ha ő nem beszél rá.)
2019. május 14., kedd
Napi idióta
Néha elgondolkodom azon, hogy egyesek tudják-e vajon, hogy mire való az autójukba beszerelt index (magyarul irányjelző)???
Ma reggel is....
Halad a forgalom a dupla sávos úton. Előttem lévő lassít, majd megáll. Én is lassítok mögötte, majd megállok. A hátam mögött haladó szintén.
Az előttem lévő áll egy kicsit, majd kivillan a tolatólámpája. Majd az index jobbra.
Akkor jöttem rá, hogy ez parkolni akar. A hülyéje... de hát így kell ezt? Így megfogni a teljes forgalmat?
Természetesen, kikerülni lehetetlen. Másik sávban jó tempóban haladnak az autók. A miénkben pedig áll a forgalom.
Meg kell várni, míg a másik sávban elhalad mindenki, akkor lehet csak kikerülni. Nyilván, hátulról, aki mozgásban van, és észlelte a szitut, az hamarabb sávot vált. Tehát meg kell várni, míg mindenki elhalad, és akkor tudok én is tovább haladni.
Az ürgét ez nem zavarja, áll nyugodtan a sáv közepén, és várja, hogy parkolhasson. (Nem mellesleg elég szűk helyre, nem hinném, hogy oda könnyen befér. Még parkolóradarral is necces. És nem mellesleg épp egy mellékutca előtt történt ez, ahol mindig van szabad parkolóhely, és ez látszott is, -még onnan is, ahol én álltam-, tehát nyugodtan bekanyarodhatott volna. Ja, hogy onnan már gyalogolni kell 10 lépést.... értem. Inkább fogjuk meg a forgalmat)
Ja, és természetesen ez is egy díszpasi volt. Nagy autóval. Hogy én miért nem csodálkozom ezen???
Ma reggel is....
Halad a forgalom a dupla sávos úton. Előttem lévő lassít, majd megáll. Én is lassítok mögötte, majd megállok. A hátam mögött haladó szintén.
Az előttem lévő áll egy kicsit, majd kivillan a tolatólámpája. Majd az index jobbra.
Akkor jöttem rá, hogy ez parkolni akar. A hülyéje... de hát így kell ezt? Így megfogni a teljes forgalmat?
Természetesen, kikerülni lehetetlen. Másik sávban jó tempóban haladnak az autók. A miénkben pedig áll a forgalom.
Meg kell várni, míg a másik sávban elhalad mindenki, akkor lehet csak kikerülni. Nyilván, hátulról, aki mozgásban van, és észlelte a szitut, az hamarabb sávot vált. Tehát meg kell várni, míg mindenki elhalad, és akkor tudok én is tovább haladni.
Az ürgét ez nem zavarja, áll nyugodtan a sáv közepén, és várja, hogy parkolhasson. (Nem mellesleg elég szűk helyre, nem hinném, hogy oda könnyen befér. Még parkolóradarral is necces. És nem mellesleg épp egy mellékutca előtt történt ez, ahol mindig van szabad parkolóhely, és ez látszott is, -még onnan is, ahol én álltam-, tehát nyugodtan bekanyarodhatott volna. Ja, hogy onnan már gyalogolni kell 10 lépést.... értem. Inkább fogjuk meg a forgalmat)
Ja, és természetesen ez is egy díszpasi volt. Nagy autóval. Hogy én miért nem csodálkozom ezen???
2019. április 27., szombat
Szép erkély - ma virágot ültettem
Csak a muskátli.
Eddig mindig csak muskátli volt az erkélyünkön. Szép is, és nem megy tönkre. Ez a bevált virágunk. Az idén is lesz.
De mellette most kipróbálok valami mást is.
Bevásároltam, elülettem. Vagy megmaradnak, vagy nem.
Először az OBI-ban jártam, majd a helyi piacon.
Vettem először is levendulát. Mert olcsó volt :-) és egyébként meg szeretem a szép lila színét, és az illatát.
Aztán vettem Calibrachoa-t. Ez apró virágú petúnia. Képeken nagyon tetszik. Vettem a Chameleon fajtából, és vettem egyszínűt is. A Chameleon az érdekes, ahogy az időjárás, és a fényviszonyok változnak, a virágok is úgy változtatják a színüket. Kíváncsi leszek erre.
Ezekhez kiegészítőként vettem hagyományos, nagyvirágú petúniát is.
Összeültetéseket terveztem. Sajnos, teljesen olyan színeket nem kaptam, amilyet elképzeltem, így az elérhetőkből kellett válogatni. (pedig olyan szépen elképzeltem a sárga, világossárga, narancs színösszeállítást) mint pl. ez:
 |
| Kép forrása: edenkert.hu |
Aztán vettem még egy Balkon aranya (Bidens) nevezetűt is, megtetszett a sok apró sárga virága. Nem ismertem eddig, majd kiderül, mire képes nálunk :-)
Aztán kerestem színes margarétát, de nem találtam, helyette megláttam a Cseppecskevirágot (Osteospermum) Szép lilás színárnyalatokban volt elérhető, de én most maradtam a sárga-bordó vonalon.. Ez a virág szereti a napsütést, nem biztos, hogy nálam, a keleti részen jól fogja érezni magát, de ha mégis, akkor jövőre jöhetnek a színek. Gondoltam, teszek egy próbát.
Ezek után véletlenül megláttam 1 db kis satnyácska margarétát, az egyik árusnál. Megvettem. Kár, hogy nem lett párja, de majd összevariálom valahogy.
Ilyen volt ömlesztve az egész.
Először elrendezgettem, hogy mit hova ültetek, melyik ládába, cserépbe. Nem ment elsőre, kicsit variálni kellett, de aztán minden a helyére került.
A levendulák, és a kis satnya margaréta egy tálba. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőlük.
A Balkon aranya és sárga/narancs színváltós a kis Petúnia ment az egyik balkonládába.
A két hagyományos Petúnia, és egy sárga kis Petúnia pedig egy másikba.
A rózsaszín/sárga Chameleon petúnia egy rózsaszín hagyományossal párosítva a sárga kaspóban. (itt jobban szerettem volna valami másik színt, mert ez a sárga virág sárga kaspóban nem annyira mutat, de hát ez volt adott, most már így marad :-)
Ma meg ilyen:
Aztán kerestem színes margarétát, de nem találtam, helyette megláttam a Cseppecskevirágot (Osteospermum) Szép lilás színárnyalatokban volt elérhető, de én most maradtam a sárga-bordó vonalon.. Ez a virág szereti a napsütést, nem biztos, hogy nálam, a keleti részen jól fogja érezni magát, de ha mégis, akkor jövőre jöhetnek a színek. Gondoltam, teszek egy próbát.
Ezek után véletlenül megláttam 1 db kis satnyácska margarétát, az egyik árusnál. Megvettem. Kár, hogy nem lett párja, de majd összevariálom valahogy.
Ilyen volt ömlesztve az egész.
Először elrendezgettem, hogy mit hova ültetek, melyik ládába, cserépbe. Nem ment elsőre, kicsit variálni kellett, de aztán minden a helyére került.
A levendulák, és a kis satnya margaréta egy tálba. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőlük.
A Balkon aranya és sárga/narancs színváltós a kis Petúnia ment az egyik balkonládába.
A két hagyományos Petúnia, és egy sárga kis Petúnia pedig egy másikba.
A rózsaszín/sárga Chameleon petúnia egy rózsaszín hagyományossal párosítva a sárga kaspóban. (itt jobban szerettem volna valami másik színt, mert ez a sárga virág sárga kaspóban nem annyira mutat, de hát ez volt adott, most már így marad :-)
A két Cseppecskevirág szintén egy apró virágú Petúniával. Itt utólag láttam, hogy nem érvényesül a bordó virág a narancspiros fal előtt, de ez már így marad. Esetleg majd átrakom valahová, máshová.
És természetesen, maradt még hely a muskátlinak is, 1 vagy 2 balkonládában. Azokat majd jövő héten veszem meg.
A színváltós petúnia pedig tényleg érdekes.
Tegnap még ilyen volt:
A rózsaszín szintén:
 |
| tegnap még ilyen, ma meg inkább sárgásabb. |
Majd nyár közepén, vagy végén beszámolok arról, hogy beváltak-e ezek a virágok. Kíváncsi vagyok én is, hogy megmaradnak, és szépek maradnak-e.
Ha pedig mégsem, akkor továbbra is marad csak a MUSKÁTLI!
Update: Egy darabig szép volt, de aztán a petúniák és a kis virágok kiégtek, csúnyák lettek, ráadásul betetvesedett az egész :-/ (A Levendula és a Margaréta bírta a legtovább.) Úgyhogy jövőre, ha egész nyáron szép virágot akarok, akkor tényleg csak a muskátli.
2019. április 23., kedd
Napi párbeszéd... avagy mit jelent a kultúra?
Jövök haza, a lift előtt áll egy bicikli, a bicikli és a lift között a szomszéd. Kislift áll, tudom, nem fér bele a biciklivel, azt is látom, hogy a szomszéd felküldte a liftet (addig nem jön a nagy) csak még nem indult el. Gondoltam felmegyek vele, márcsak azért is, mert akkor hamarabb jön a másik.
De nem férek oda a biciklitől, és a szomszéd is útban áll, háttal van, nem vesz észre.
Köszönök. Semmi reakció.
Mondom: -felmegyek én a kicsivel...
Semmi.
Akkor látom, hogy mindkét füle be van dugva, zenét hallgat. (Gratulálok, sok ész kell ehhez amúgy, hogy úgy biciklizzen valaki, hogy semmit nem hall a körülötte történő dolgokból. Életveszélyes, de az ő dolga)
Kislift elmegy, szomszéd hátralép. Észrevesz. Mondom neki szépen: -elvittem volna azt a liftet.
Nem hallja, visszakérdez: -mi? és kiveszi a füléből a dugót.
Megismétlem, amit mondtam: -elvittem volna azt a kisliftet.
Erre felcsattan: Jó van na, hát nem férek be a biciklivel, meg mindenki siet hazafelé, meg én is mennék..elküldtem a liftet és akkor mi van.
(Nézek rá, ennek meg mi a baja, nem jutott fa... ööö dinnyeföld?)
Én: csak azt mondtam, hogy elmentem volna, de nem fértem oda...
Erre már folytatja is: -jó, hát ordít a zene a fülemben, nem vettelek észre... (de mindezt felháborodott stílusban, emelt hangon, mintha valaki szemrehányást tett volna neki)
Én már inkább meg se szólalok, felmérem, hogy itt nem hat az értelem...
A szomszéd csak mondja a magáét emelt, ideges hangon: -és különben is lehetne ezt kultúráltabb stílusban is mondani...
Erre csak annyit jegyeztem meg, hogy szerintem én elég kultúráltan mondtam.
Innentől kezdve már nem figyeltem, mit reagált, mert az már csak bla-bla-bla volt a számomra, annyira nem érdekelt.
Egy bizonyos szint alatt nem szoktam vitatkozni, mert nincs kivel.
Utána viszont nem voltam kultúrált, elismerem. Gondoltam, hogy ha ekkora pofád van, és ennyire nem veszed észre magad, akkor udvariaskodjon veled a fene. Be tudod tolni a biciklit egyedül is. Igaz, hogy majdnem pofánvert a hátizsákjával, de számítottam rá, és csak röhögtem magamban.
Igazából, ha jobban belegondolok, nem lep meg a stílusa. Én mindig is olyan "félreállós" voltam, akinek le lehet ordítani a fejét, nem fogok belemenni értelmetlen vitákba, inkább arrébb megyek. Ő viszont mindig is ilyen nagypofájú, közönséges nő volt, amióta ismerem. Ezt már az Iwiw-es időkben láttam, volt egy-két "kultúrált" megnyilvánulása. Nem tud normális hangnemben semmilyen nézeteltérést lerendezni, hallottam egy párszor, messziről is :-).
Akkor most énis megkérdezhetném, hogy ki a kultúrált, és ki nem?
Különösebben nem is érdekelt, mert sosem akartam jópofizni vagy kapcsolatba kerülni olyanokkal, akik nem fizettek közös költséget, csak azt hangoztatták, hogy tojnak bele.
Szóval, van baj....más is, de a bunkó az bunkó marad.
De nem férek oda a biciklitől, és a szomszéd is útban áll, háttal van, nem vesz észre.
Köszönök. Semmi reakció.
Mondom: -felmegyek én a kicsivel...
Semmi.
Akkor látom, hogy mindkét füle be van dugva, zenét hallgat. (Gratulálok, sok ész kell ehhez amúgy, hogy úgy biciklizzen valaki, hogy semmit nem hall a körülötte történő dolgokból. Életveszélyes, de az ő dolga)
Kislift elmegy, szomszéd hátralép. Észrevesz. Mondom neki szépen: -elvittem volna azt a liftet.
Nem hallja, visszakérdez: -mi? és kiveszi a füléből a dugót.
Megismétlem, amit mondtam: -elvittem volna azt a kisliftet.
Erre felcsattan: Jó van na, hát nem férek be a biciklivel, meg mindenki siet hazafelé, meg én is mennék..elküldtem a liftet és akkor mi van.
(Nézek rá, ennek meg mi a baja, nem jutott fa... ööö dinnyeföld?)
Én: csak azt mondtam, hogy elmentem volna, de nem fértem oda...
Erre már folytatja is: -jó, hát ordít a zene a fülemben, nem vettelek észre... (de mindezt felháborodott stílusban, emelt hangon, mintha valaki szemrehányást tett volna neki)
Én már inkább meg se szólalok, felmérem, hogy itt nem hat az értelem...
A szomszéd csak mondja a magáét emelt, ideges hangon: -és különben is lehetne ezt kultúráltabb stílusban is mondani...
Erre csak annyit jegyeztem meg, hogy szerintem én elég kultúráltan mondtam.
Innentől kezdve már nem figyeltem, mit reagált, mert az már csak bla-bla-bla volt a számomra, annyira nem érdekelt.
Egy bizonyos szint alatt nem szoktam vitatkozni, mert nincs kivel.
Utána viszont nem voltam kultúrált, elismerem. Gondoltam, hogy ha ekkora pofád van, és ennyire nem veszed észre magad, akkor udvariaskodjon veled a fene. Be tudod tolni a biciklit egyedül is. Igaz, hogy majdnem pofánvert a hátizsákjával, de számítottam rá, és csak röhögtem magamban.
-x-
Igazából, ha jobban belegondolok, nem lep meg a stílusa. Én mindig is olyan "félreállós" voltam, akinek le lehet ordítani a fejét, nem fogok belemenni értelmetlen vitákba, inkább arrébb megyek. Ő viszont mindig is ilyen nagypofájú, közönséges nő volt, amióta ismerem. Ezt már az Iwiw-es időkben láttam, volt egy-két "kultúrált" megnyilvánulása. Nem tud normális hangnemben semmilyen nézeteltérést lerendezni, hallottam egy párszor, messziről is :-).
Akkor most énis megkérdezhetném, hogy ki a kultúrált, és ki nem?
Különösebben nem is érdekelt, mert sosem akartam jópofizni vagy kapcsolatba kerülni olyanokkal, akik nem fizettek közös költséget, csak azt hangoztatták, hogy tojnak bele.
Szóval, van baj....más is, de a bunkó az bunkó marad.
2019. április 19., péntek
Húsvéti fonott kalács
Nagyon régen sütöttem már ilyet, de most valahogy kedvem lett hozzá.
Nem bonyolult, bátran hozzá lehet kezdeni, még annak is, aki sohasem próbálta :-)
Hozzávalók:
Ahogy a gép dagaszt, figyelni kell a tésztát, és ha kell pici tejet, vagy lisztet hozzáadunk. Hangsúlyozom: HA kell. Ez a tészta állagától függ. Lényeg, hogy rugalmas, de nem ragadós tésztát kapjunk.
Ezután kelesztés következik. A kenyérsütő gépet azért szeretem, mert a kelsztést is elvégzi (tartja a megfelelő hőmérsékletet) majd jelez, ha készen van, és nekem már csak formáznom kell a tésztát. Meg sütni.
Mivel fonott kalács készült, így fontam. Korábban sima, 3-as fonással, de most megpróbálkoztam a 6-ossal. Nemolyan bonyolult, mint amilyennek látszik. (Ígérem, egyszer felveszem videóra, és ide beillesztem)
Szóval, 6 egyenló részre osztottam a tésztát, és mindegyikből rudat sodortam Hogy foszlósabb legyen a kalács, először mindegyiket kör alakúra nyújtottam, majd feltekertem, és ebből sodortam tovább a hurkákat.
A fonás lényege annyi, hogy a két szélső rudat felemelni, majd az egyiket középre rakni, majd a másik oldalról emelni a szélsőt, a másikat meg középre. Tudom, ez így nem érthető, kell erről egy videó, van fent a neten egy pár, de legközelebb majd lesz itt is.
Ha készen van a kalács formázása, akkor tepsibe rakjuk, megkenjük a másik felvert tojással, és hagyjuk még vagy 10 percet kelni.
Ha szép nagyra nőtt, még egyszer átkenjük, majd mehet a sütőbe.
Ez nálam 180 °C, és kb. 30 perc.
És ilyen, ha elkészült:
Sajnos nekem már a kelés közben szétszakadt :-( így nem lett annyira tökéletes, és legtöbbször így járok a kelt tésztákkal...) de finom lett, és garantálom, hogy így is el fog fogyni :-)
Nem bonyolult, bátran hozzá lehet kezdeni, még annak is, aki sohasem próbálta :-)
Hozzávalók:
- 180 ml tej
- 2 dkg élesztő
- 1 +1 tojás felverve
- fél RAMA illetve 12,5 dkg, de lehet vaj vagy sütőmargarin is
- 50 dkg liszt
- 3 evőkanál cukor
Ahogy a gép dagaszt, figyelni kell a tésztát, és ha kell pici tejet, vagy lisztet hozzáadunk. Hangsúlyozom: HA kell. Ez a tészta állagától függ. Lényeg, hogy rugalmas, de nem ragadós tésztát kapjunk.
Ezután kelesztés következik. A kenyérsütő gépet azért szeretem, mert a kelsztést is elvégzi (tartja a megfelelő hőmérsékletet) majd jelez, ha készen van, és nekem már csak formáznom kell a tésztát. Meg sütni.
Mivel fonott kalács készült, így fontam. Korábban sima, 3-as fonással, de most megpróbálkoztam a 6-ossal. Nemolyan bonyolult, mint amilyennek látszik. (Ígérem, egyszer felveszem videóra, és ide beillesztem)
Szóval, 6 egyenló részre osztottam a tésztát, és mindegyikből rudat sodortam Hogy foszlósabb legyen a kalács, először mindegyiket kör alakúra nyújtottam, majd feltekertem, és ebből sodortam tovább a hurkákat.
A fonás lényege annyi, hogy a két szélső rudat felemelni, majd az egyiket középre rakni, majd a másik oldalról emelni a szélsőt, a másikat meg középre. Tudom, ez így nem érthető, kell erről egy videó, van fent a neten egy pár, de legközelebb majd lesz itt is.
--a későbbi videó helye--
Ha szép nagyra nőtt, még egyszer átkenjük, majd mehet a sütőbe.
Ez nálam 180 °C, és kb. 30 perc.
És ilyen, ha elkészült:
Sajnos nekem már a kelés közben szétszakadt :-( így nem lett annyira tökéletes, és legtöbbször így járok a kelt tésztákkal...) de finom lett, és garantálom, hogy így is el fog fogyni :-)
2019. április 15., hétfő
Egy írás a Tibial tendonitis-ről
Azért ezt még ideteszem. Hogy meglegyen. Egy jó kis rövid összefoglaló a nyűgömről-bajomról.
(a futasrolnoknek.hu weboldalról ollózva)
És a teljes cikk:
https://futasrolnoknek.hu/regeneracio/szalagok-izuletek-inak-serulesei-74?fbclid=IwAR2V9awcNXd8SLfM5VkO9v278UA39kmzJzXYat7l5JnuxSApE1JSHmZsCxI
(a futasrolnoknek.hu weboldalról ollózva)
És a teljes cikk:
https://futasrolnoknek.hu/regeneracio/szalagok-izuletek-inak-serulesei-74?fbclid=IwAR2V9awcNXd8SLfM5VkO9v278UA39kmzJzXYat7l5JnuxSApE1JSHmZsCxI
2019. április 14., vasárnap
Spartanosok (?) Szigorúan a magánvéleményem.
Láttam egy videót a neten. Egy Spartan versenyről. És egy STG csapatról.
Az most mindegy, hogy melyik verseny volt, és az is lényegtelen, hogy milyen nemzetiségű volt a csapat. (Annyit azért elárulok, hogy nem magyarok)
Na, most annyit azért tudni kell, hogy az STG csapatban csak az indulhat, aki rendszeresen eljár a helyi csapatos edzésekre. Tehát feltételezni lehet, hogy nem felkészületlenül vág neki az illető.
Szóval, megnéztem a videót, és kedvem lett volna alá kommentelni, hogy: "De gázak vagytok"
Ez a csapat ugyanis elég sajátosan versenyzett.
Először is, amikor át kellett menni egy max. térdig érő patakon, akkor a férfiak a hátukon vitték át a csajokat. Hát, én már itt szégyellném magam a helyükben, (mármint a lányok helyében) elmegyek Spartanra, és nehogy vizes legyek? Gáz.
Másodszor, az egyensúly akadálynál a nő ment a gerendán, a pasi meg mellette a földön, és ha a nő elvesztette kicsit az egyensúlyát, akkor a pasi segített neki visszanyerni, így nem kellett lelépnie, és teljesítette az akadályt.
Ez így viszont szabálytalan. Gáz. És az is, hogy nem volt senki, aki betartatta volna velük a szabályokat.
Harmadszor, a ferde negatív fal. Itt az egyik pasi leguggolt, a nő a hátára állt, a pasi felállt a nővel a hátán, aki így csak áttette a lábát a vele egymagasságba kerülő falon. Különösebb erőfeszítés nélkül. Mindegyik csaj így ment át. Meg se próbálták saját erőből teljesíteni. Gáz.
Aztán jött a majomlétra. Ez kimaradt a videóból, ( csak nem azért, mert szabálytalanul segítettek egymásnak?) ezt nem tudhatom, de ami benne maradt az sem volt szabályos. A fiú végigment a majomlétrán, de a végén nem ütötte meg a csengőt. Ennek ellenére a legnagyobb nyugalommal ment tovább. ( a szabályok értelmében ez így hibás teljesítésnek számít, és büntetőznie kellett volna.) Ez is gáz. És az is, hogy itt sem figyelt senki a szabályok betartására.
Aki tudja, hogy mi ez a Spartan, annak nem kell megmagyarázni. A Spartan az nem erről szól.
Ez a csapat viszont ( és főleg a lányok) ugyanúgy pózolt az éremmel, mint aki valóban becsületesen megdolgozott érte, és kipróbálta a határait.
És még büszkén fel is rakják a videómegosztóra.
Na, ez gáz!
2019. április 13., szombat
Ismét orvosnál... injekció, és ami utána jött...
Sajnos, még mindig nem tökéletes a bokám, pedig minden jel arra mutatott, hogy jó lesz.
Jöttem-mentem, levezettem 2x500 km-t, felmentem egy kilátóhoz, stb.minden baj nélkül. ( persze, az igazsághoz tartozik, hogy az előző posztban említett fájó pontok még megvoltak, és tape-ltem a lábfejemet, úgy, hogy normálisan álljon az ujjam.)
Voltam crossfit edzésen is.
Jöttem-mentem, levezettem 2x500 km-t, felmentem egy kilátóhoz, stb.minden baj nélkül. ( persze, az igazsághoz tartozik, hogy az előző posztban említett fájó pontok még megvoltak, és tape-ltem a lábfejemet, úgy, hogy normálisan álljon az ujjam.)
Voltam crossfit edzésen is.
A legutóbbi edzésen volt egy kis futás, meg kis ugrálás is. Én ezekkel óvatosan bánok, de mégis megárthatott valamelyik. Éreztem megint a feszülést és az égő érzést. De másnapra elmúlt. Estére pedig előjött. A napi járkálástól. Kicsit rosszabb lett.
Akkor bejelentkeztem az orvoshoz. De már maszek alapon is 3 hét kellett volna, hogy bejussak. De volt egy lehetőség egy másik orvosnál, aki jóval hamarabb tudott fogadni.
A rendelés előtti nap valahogy jobban siettem, így a fájdalom is erősödött. Persze, reggelre jobb lett.
A rendelés idejére már csak a szokásos kis feszülést éreztem, és persze égett. És kicsit duzzadt volt. Bántotta a cipő is.
Jó lett volna megnézni ultrahanggal, de ezúttal ez kimaradt. Viszont megnézte azt, hogy nincs semmilyen süllyedésem. Ettől eltekintve a lúdtalp torna nem árt, és egy sima talpbetétet is meg lehet próbálni, ami tartja ott a boka alatt a talpat. Lehet, meg is próbálom, ha nem is betétet, de kinetape-t mindenképpen.
Akkor bejelentkeztem az orvoshoz. De már maszek alapon is 3 hét kellett volna, hogy bejussak. De volt egy lehetőség egy másik orvosnál, aki jóval hamarabb tudott fogadni.
A rendelés előtti nap valahogy jobban siettem, így a fájdalom is erősödött. Persze, reggelre jobb lett.
A rendelés idejére már csak a szokásos kis feszülést éreztem, és persze égett. És kicsit duzzadt volt. Bántotta a cipő is.
Jó lett volna megnézni ultrahanggal, de ezúttal ez kimaradt. Viszont megnézte azt, hogy nincs semmilyen süllyedésem. Ettől eltekintve a lúdtalp torna nem árt, és egy sima talpbetétet is meg lehet próbálni, ami tartja ott a boka alatt a talpat. Lehet, meg is próbálom, ha nem is betétet, de kinetape-t mindenképpen.
Miután nem akartam már mindenféle tüneti kezeléssel húzni az időt, ezért megkíséreltük beinjekciózni. Ami a legvégső megoldás, a mellékhatások miatt.
Én azt mondtam,hogy próbáljuk meg, csak rosszabb ne legyen.
Én azt mondtam,hogy próbáljuk meg, csak rosszabb ne legyen.
Hát, kellemes nem volt :-) Ahogy belém lett szúrva a tű, a lábujjaim egy kicsit befeszültek, felfelé, pont úgy, mint amikor görcsbe rándul a lábfejem. Utána meg elkezdett zsibbadni az egész. Nagyon rossz volt rálépni.
Kifelé menet már hívtam a páromat, hogy jöjjön értem és a kocsiért, - ha már elhozni nem volt képes - mert én ezzel a zsibbadt lábbal képtelen vagyok vezetni. Vagy vár, míg elmúlik a zsibbadás.
Jött. :-)
Addig üldögéltem a kocsiban, cipőt levettem, és felraktam a lábam. A zsibbadás pedig csak egyre erősödött.
A lakásba már tényleg alig bírtam felmenni. ( kérdezte is a szomszéd, hogy mi történt a lábammal, mondtam hogy elzsibbadt, de nagyon. Nem részleteztem, hogy miért)
Fent pedig már tudtam a jól bevált hokedlivel közlekedni.
Jött. :-)
Addig üldögéltem a kocsiban, cipőt levettem, és felraktam a lábam. A zsibbadás pedig csak egyre erősödött.
A lakásba már tényleg alig bírtam felmenni. ( kérdezte is a szomszéd, hogy mi történt a lábammal, mondtam hogy elzsibbadt, de nagyon. Nem részleteztem, hogy miért)
Fent pedig már tudtam a jól bevált hokedlivel közlekedni.
Az orvos szerint 1,5-2 óra, amíg a zsibbadás elmúlik. Igen, másoknál. Na de nálam???
Még 3 óra múlva is erősen zsibbadt. Ahogy ráléptem, a talpam közepén, a lábujjak alatt éreztem egy erős dudort. Mintha kislabdára léptem volna. Nem volt ott semmi, csak az érzés.
Emellett nagyon forró volt az egész lábfejem, a talpam, az ujjaim. És zsibbadt rendületlenül. Annyira forró volt, hogy elővettem a jégtömlőt a fagyasztóból, és azzal hűtöttem a lábamat. Kellett is, de jobb lett.
Lassan a zsibbadás is alábbhagyott, de még lefekvéskor mindig éreztem a talp ívemen, érintésre. (Ez 6 órával később volt az injekcióhoz képest)
Még 3 óra múlva is erősen zsibbadt. Ahogy ráléptem, a talpam közepén, a lábujjak alatt éreztem egy erős dudort. Mintha kislabdára léptem volna. Nem volt ott semmi, csak az érzés.
Emellett nagyon forró volt az egész lábfejem, a talpam, az ujjaim. És zsibbadt rendületlenül. Annyira forró volt, hogy elővettem a jégtömlőt a fagyasztóból, és azzal hűtöttem a lábamat. Kellett is, de jobb lett.
Lassan a zsibbadás is alábbhagyott, de még lefekvéskor mindig éreztem a talp ívemen, érintésre. (Ez 6 órával később volt az injekcióhoz képest)
Reggelre már jobb lett, zsibbadás, forróság semmi, a duzzanat is lement a boka alól. Csak érintésre fájt egy kicsit ez a terület. És azt is meg kell említenem, hogy most először állt rendesen a talpam, és az ujjam, nem volt aszimmetrikus, ha egymás felé fordítottam a talpaimat. Ráadásul nem fájtak a lábfejemen a pontok. ( lásd előző boka bejegyzés itt:/helyzetjelentes-10-boka-megvan-gyogymod.)
Ma bokapihenő van, meg holnap is. Picit néha érzem, hogy ég, meg viszket a talpam, de pihenek, nem erőltetem.
Nagyon remélem, hogy ez az injekció segít, és nem csak átmeneti javulást hoz.
De majd meglátjuk.
KIEGÉSZÍTÉS:
Az injekció után 2 nappal egy nagy csalánkiütéses jellegű, enyhén égő piros folt lett a lábszáram egy részén, a bokám felett. Nem tudom, mi lehetett, mellékhatás, vagy allergia... de pár nap alatt nyomtalanul elmúlt. Lehet valami összetevőt nem szeret a szervezetem, és azért reagáltam ennyire rosszul erre az injekcióra?
De majd meglátjuk.
KIEGÉSZÍTÉS:
Az injekció után 2 nappal egy nagy csalánkiütéses jellegű, enyhén égő piros folt lett a lábszáram egy részén, a bokám felett. Nem tudom, mi lehetett, mellékhatás, vagy allergia... de pár nap alatt nyomtalanul elmúlt. Lehet valami összetevőt nem szeret a szervezetem, és azért reagáltam ennyire rosszul erre az injekcióra?
2019. március 23., szombat
Mert ingyen minden kell - sztori
Régebben történt, hogy felraktam a facebookra egy helyi csoportba egy tárgyat, hogy aki szeretné, ajándékba odaadom.
Rögtön jelentkezett is egy nő, hogy stop, neki kell. Ennyit és nem többet. (Láttam, hogy nem helyi, hanem egy távolabbi faluban lakik, nem akarom bántani, de ránézésre kicsit olyan... falusi, na.)
Írtam neki, hogy rendben, és a város melyik területére kellene jönni, és hogy mikor szeretné elvinni.
Semmi válasz.
Másnap sem.
Közben rámírt egy ismerősöm, hogy a barátnője pont ilyen akármit keres, és ő szívesen elvinné neki, de fizet érte, nem várja el ingyen.
Visszaírtam neki, hogy ugyan valaki lefoglalta, de azóta nem jelentkezik, és nem tudom, hogy mi van, de ha eljön érte, akkor odaadom neki, és nem kell fizetnie semmit.
Erre az ismerősöm kocsiba ült, eljött, megkapta a cuccot, örült, és hozott cserébe egy tábla csokit.
Itt akár le is zárulhatna a történet, de nem.
Mert úgy kábé 1 hét múlva jelentkezett az első illető, hogy akkor mikor jöhetne.
Megírtam neki, hogy mivel nem jelentkezett, ezért odaadtam másnak.
Erre kiakadt, hogy ő nem az interneten éli az életét, meg ünnepeltek a családdal, és különben is, írta, hogy stopp!!. (a helyesírásáról inkább nem nyilatkozom semmit)
Na, mondom, jól van, higgadj le, van egy másik hasonló tárgyam, mint az előző, azt szívesen odaadom, ha kéred, csak, hogy ne maradjon benned rossz érzés - de most utaztam el, úgyhogy csak a jövő héten tudom odaadni. (itt pontos dátumot írtam)
Rögtön lehiggadt, és persze, hogy kell.
2 nap múlva rámír, hogy itt van a valakije a környéken, és most el tudna menni, ha oda tudnám adni, és írjam a pontos címet hogy hova menjen.
Én csak lestem, hogy ez a nő most ennyire hülye, vagy ennyire nem tud olvasni, szöveget értelmezni, de vettem egy nagy levegőt, és leírtam neki még egyszer, hogy most nem vagyok otthon, és pontosan melyik naptól kezdve tud érte jönni, és akkor jelentkezzen.
Hát azóta is jelentkezik :-) ennek több, mint egy éve már....
Ennyire kell neki a cucc...
Na, én biztosan nem fogok könyörögni neki :-)
Egyébként van egy ismerősöm, ő csinálta ezt, hogy ha valamit ingyen, vagy ajándékba kínáltak, akkor rögtön lecsapott rá, függetlenül attól, hogy valóban szüksége volt-e arra a dologra, vagy sem. Lényeg, hogy ingyen volt, és ne vigye el más, csak ő. (egy ideje már tiltottam őt az ingyenesen elvihető posztjaimról, annyira unalmas volt..., de igazából ott rágtam be, hogy mindent elvitt szívesen, de egy köszönöm, vagy köszi, nem jött ki a száján...)
Rögtön jelentkezett is egy nő, hogy stop, neki kell. Ennyit és nem többet. (Láttam, hogy nem helyi, hanem egy távolabbi faluban lakik, nem akarom bántani, de ránézésre kicsit olyan... falusi, na.)
Írtam neki, hogy rendben, és a város melyik területére kellene jönni, és hogy mikor szeretné elvinni.
Semmi válasz.
Másnap sem.
Közben rámírt egy ismerősöm, hogy a barátnője pont ilyen akármit keres, és ő szívesen elvinné neki, de fizet érte, nem várja el ingyen.
Visszaírtam neki, hogy ugyan valaki lefoglalta, de azóta nem jelentkezik, és nem tudom, hogy mi van, de ha eljön érte, akkor odaadom neki, és nem kell fizetnie semmit.
Erre az ismerősöm kocsiba ült, eljött, megkapta a cuccot, örült, és hozott cserébe egy tábla csokit.
Itt akár le is zárulhatna a történet, de nem.
Mert úgy kábé 1 hét múlva jelentkezett az első illető, hogy akkor mikor jöhetne.
Megírtam neki, hogy mivel nem jelentkezett, ezért odaadtam másnak.
Erre kiakadt, hogy ő nem az interneten éli az életét, meg ünnepeltek a családdal, és különben is, írta, hogy stopp!!. (a helyesírásáról inkább nem nyilatkozom semmit)
Na, mondom, jól van, higgadj le, van egy másik hasonló tárgyam, mint az előző, azt szívesen odaadom, ha kéred, csak, hogy ne maradjon benned rossz érzés - de most utaztam el, úgyhogy csak a jövő héten tudom odaadni. (itt pontos dátumot írtam)
Rögtön lehiggadt, és persze, hogy kell.
2 nap múlva rámír, hogy itt van a valakije a környéken, és most el tudna menni, ha oda tudnám adni, és írjam a pontos címet hogy hova menjen.
Én csak lestem, hogy ez a nő most ennyire hülye, vagy ennyire nem tud olvasni, szöveget értelmezni, de vettem egy nagy levegőt, és leírtam neki még egyszer, hogy most nem vagyok otthon, és pontosan melyik naptól kezdve tud érte jönni, és akkor jelentkezzen.
Hát azóta is jelentkezik :-) ennek több, mint egy éve már....
Ennyire kell neki a cucc...
Na, én biztosan nem fogok könyörögni neki :-)
Egyébként van egy ismerősöm, ő csinálta ezt, hogy ha valamit ingyen, vagy ajándékba kínáltak, akkor rögtön lecsapott rá, függetlenül attól, hogy valóban szüksége volt-e arra a dologra, vagy sem. Lényeg, hogy ingyen volt, és ne vigye el más, csak ő. (egy ideje már tiltottam őt az ingyenesen elvihető posztjaimról, annyira unalmas volt..., de igazából ott rágtam be, hogy mindent elvitt szívesen, de egy köszönöm, vagy köszi, nem jött ki a száján...)
2019. március 22., péntek
Visszajelzés vagy inkább a hiánya
Most mondjátok meg, miért annyira nehéz visszajelezni a mai internetes, okostelefonos világban? Ráadásul még plusz pénzbe sem kerül.
Ha eladok valamit a neten, és megkapom az árát utalva, én szoktam írni az illetőnek, hogy köszi, megérkezett a pénz, és feladtam a csomagot.
Cserébe soha nem kapok olyat, hogy köszi, megjött a csomag, vagy valami hasonlót. Pedig jólesne. És szeretném tudni, hogy minden rendben van-e.
Fordított esetben, ha nekem küldenek valamit, akkor veszem a fáradtságot, és írok, hogy köszönöm, megjött, örülök, minden oké.
Vagy ez manapság már nem szokás?
Csak nekem természetes?
Jó, nem túlzok, 10 esetből 1 vissza szokott jelezni. De ez nagyon rossz arány, sajnos...
Ha eladok valamit a neten, és megkapom az árát utalva, én szoktam írni az illetőnek, hogy köszi, megérkezett a pénz, és feladtam a csomagot.
Cserébe soha nem kapok olyat, hogy köszi, megjött a csomag, vagy valami hasonlót. Pedig jólesne. És szeretném tudni, hogy minden rendben van-e.
Fordított esetben, ha nekem küldenek valamit, akkor veszem a fáradtságot, és írok, hogy köszönöm, megjött, örülök, minden oké.
Vagy ez manapság már nem szokás?
Csak nekem természetes?
Jó, nem túlzok, 10 esetből 1 vissza szokott jelezni. De ez nagyon rossz arány, sajnos...
2019. március 21., csütörtök
Helyzetjelentés - 10. Boka - megvan a gyógymód... de ki merjem mondani?
Ki merjem mondani, hogy tényleg jó?
Régen írtam már, hogy mi a helyzet a bokámmal, de azt hiszem, megtaláltam a gyógyulást, csak vártam, hogy tényleg igaz-e.
100 %-osan még most sem merem kijelenteni, pedig már kábé 2 hete nincs vele gond. De hát a babona, ugyebár :-D :-D úgyhogy inkább nem mondom ki. Mert most annyira jó :-)
Azért ez egy kicsit elkeserítő, hogy magadnak kell megtalálnod a diagnózist, és a kezelést is, mert az orvosok az "átlag betegséget" kezelik, és ha valakinek egy kicsit más baja van, kicsit eltér a megszokottól, akkor arra már nincs idejük. Igen, még a maszekok is. Meg az egyébként jó orvosok is. Sajnos.
Na, most én nem vagyok orvos, tehát az alábbi tapasztalatokat és tippeket a saját szervezetem alapján állítottam fel, nem biztos, hogy másnak is hasonló tünetek esetén ez lesz a jó, tehát utánozni csak saját felelősségre :-) bocs, de ezt muszáj volt leírnom, de szerintem mindenki érzi, hogy mi a jó neki.
Szóval, ott hagytam abba, hogy javult-javult a bokám minden kenőcstől jegeléstől, TENS-kezeléstől, pihentetéstől, de valahogy mozgásra, gyaloglásra mindig vissza romlott, és feszült, égett ott a belső boka alatti területen. Tehát minden csak tüneti kezelés volt. Mehettem volna vissza a dokihoz, injekcióra, attól is biztosan elmúlt volna, de mit érek vele, ha a mozgásra visszatér az egész? Az okot kellene megtalálni, hogy miért gyullad be állandóan az az ín.
Megpróbálom összeszedni, mire jutottunk. (Mármint én, a logikám, és az internet :-)
Egyik reggel felkeltem, és felültem, törökülésben, úgy, hogy a talpaimat egymás felé fordítottam, és akkor feltűnt. Hogy mi? Hát az, hogy a két lábfejem nagyon nem szimmetrikus. Mintha a bal egy kicsikét el lenne fordulva. Másképp állt a nagy lábujjam. Kicsit megmozgattam a lábfej ízületeit, és az is feltűnt, hogy a bal nagyon könnyen mozog, míg a jobbnak van némi ellenállása. És a bal lábfejem íve mintha egy kissé erősebb lenne. (torkosabb) Szóval, elég nagy volt a különbség a kettő között.
((Ide berakok egy képet is, bár, nem igazán adja vissza, és itt már nem volt annyira nagy az eltérés, de még mindig eléggé látszik.))
Tehát összefoglalva. Itt fájnak nyomásra:
Aztán eszembe jutott, hogy például, amikor a sportcipőt vettük, és az eladó csak úgy mellékesen megkérdezte, hogy nincs-e nekem egy kis harántsüllyedésem. Én azt mondtam, hogy nincs. Már csak azért is, mert az orvos is megnézte, nincs-e valami süllyedésem, de ő is azt mondta, hogy nincs. És utána olvastam, néztem a talpamat, megvan a 3 támaszkodási pont, a talajon állva a lábujjaim normálisan állnak, tehát igazából nem lehet harántsüllyedés.
Régen írtam már, hogy mi a helyzet a bokámmal, de azt hiszem, megtaláltam a gyógyulást, csak vártam, hogy tényleg igaz-e.
100 %-osan még most sem merem kijelenteni, pedig már kábé 2 hete nincs vele gond. De hát a babona, ugyebár :-D :-D úgyhogy inkább nem mondom ki. Mert most annyira jó :-)
Azért ez egy kicsit elkeserítő, hogy magadnak kell megtalálnod a diagnózist, és a kezelést is, mert az orvosok az "átlag betegséget" kezelik, és ha valakinek egy kicsit más baja van, kicsit eltér a megszokottól, akkor arra már nincs idejük. Igen, még a maszekok is. Meg az egyébként jó orvosok is. Sajnos.
Na, most én nem vagyok orvos, tehát az alábbi tapasztalatokat és tippeket a saját szervezetem alapján állítottam fel, nem biztos, hogy másnak is hasonló tünetek esetén ez lesz a jó, tehát utánozni csak saját felelősségre :-) bocs, de ezt muszáj volt leírnom, de szerintem mindenki érzi, hogy mi a jó neki.
Szóval, ott hagytam abba, hogy javult-javult a bokám minden kenőcstől jegeléstől, TENS-kezeléstől, pihentetéstől, de valahogy mozgásra, gyaloglásra mindig vissza romlott, és feszült, égett ott a belső boka alatti területen. Tehát minden csak tüneti kezelés volt. Mehettem volna vissza a dokihoz, injekcióra, attól is biztosan elmúlt volna, de mit érek vele, ha a mozgásra visszatér az egész? Az okot kellene megtalálni, hogy miért gyullad be állandóan az az ín.
Megpróbálom összeszedni, mire jutottunk. (Mármint én, a logikám, és az internet :-)
Egyik reggel felkeltem, és felültem, törökülésben, úgy, hogy a talpaimat egymás felé fordítottam, és akkor feltűnt. Hogy mi? Hát az, hogy a két lábfejem nagyon nem szimmetrikus. Mintha a bal egy kicsikét el lenne fordulva. Másképp állt a nagy lábujjam. Kicsit megmozgattam a lábfej ízületeit, és az is feltűnt, hogy a bal nagyon könnyen mozog, míg a jobbnak van némi ellenállása. És a bal lábfejem íve mintha egy kissé erősebb lenne. (torkosabb) Szóval, elég nagy volt a különbség a kettő között.
((Ide berakok egy képet is, bár, nem igazán adja vissza, és itt már nem volt annyira nagy az eltérés, de még mindig eléggé látszik.))
És amikor ez feltűnt, elkezdtem agyalni. Először is, olyan, mintha összébb tartaná valami a bal lábfejemet, mintha meg lenne egy kicsit rövidülve a talpi fascia. Elkezdtem egy kicsit maszírozni, előrefelé, mintha nyújtanám a szalagokat, és ezáltal kiderült, hogy a talpi íven is fáj egy kicsit, meg fent a lábfejnél, a nagyujjam és a 2. ujj közötti területen is, ugyanúgy. Enyhén fáj, nyomásra, ha végighúzom rajta az ujjamat. Plusz vannak fájó pontok. A talpi íven a fájó pontnál meg mintha egy kis csomócskát is éreznék. Hasonlót, mint egy trigger pont. Ezen kívül találtam a sarkamnál is egy ugyanilyen nyomásra fájó pontot, meg a lábfejemen is még egyet, a 4-5-ös ujj között.
Tehát összefoglalva. Itt fájnak nyomásra:
De azért nem hagyott nyugodni a dolog, és rákerestem a harántsüllyedést megelőző gyógytornára. 3 gyakorlatot találtam:
1. Behajlítani a talp felé az összes ujjat, majd vissza.
2. Ugyanígy behajlítással a talajon előre, majd hátra haladni a talppal
3. Talp a talajon, és csak a nagyujjat felfelé emelni.
Ezeket csináltam minden nap, plussz a maszírozást is. Aztán azt vettem észre, hogy egyre kevésbé ég az ín bokám alatt a nap folyamán, és feszülő fájdalmat sem érzek. Pedig egyre többet gyalogoltam, mozogtam. Már az első héten jobb lett.
És később azt is nyugtáztam, hogyha reggel felülök törökülésbe, akkor már nincs akkora aszimmetria a két lábam között. És mintha már annyira laza sem lenne, ha a kezemmel mozgatom. Még nem olyan, mint a jobb, de sokat javult.
És azért nem írom még teljes bizonysággal, hogy teljesen meggyógyult, mert azért még szoktam érezni egy kis különbséget a két lábam között, pl. enyhe feszülés formájában, főleg, bizonyos cipőkben. És a feszülő érzést a talpi ívemen is szoktam érezni enyhén, ami korábban nem volt.
Tehát nem tökéletes, de mindennel együtt most már annyira jó érzés, hogy nem kell annyit szenvednem vele. Főleg, így közel 1 év után.
Tehát nem tökéletes, de mindennel együtt most már annyira jó érzés, hogy nem kell annyit szenvednem vele. Főleg, így közel 1 év után.
És bízom benne, hogy ettől is jobb lesz.
Ettől fellelkesülve beneveztem egy kis helyi akadályos versenyre. 5 km. Júniusban. Addigra már jónak kell lennem.
2019. március 7., csütörtök
Parkoló
Na, ezt is megértük, van felfestés a parkolónkban:-)
Igaz, itt a ház előtt általában tudtak parkolni az emberek, felfestés nélkül is. Van egy parkolósziget, 6 db autó fér el egymás mellett, és szemben is 6 db autó. Középre ültettek egy fát, ehhez lehetett igazodni.
Ment ez felfestés nélkül is.
Az én szomszédaim tudnak parkolni. :-) Nem úgy, mint ők:
(mert amúgy felfestették még nagyon sok helyen)
Na, de 30 év után végre parkoló festésünk is van. Ez azért jó hír, vagy nem?
:-)
Igaz, itt a ház előtt általában tudtak parkolni az emberek, felfestés nélkül is. Van egy parkolósziget, 6 db autó fér el egymás mellett, és szemben is 6 db autó. Középre ültettek egy fát, ehhez lehetett igazodni.
Ment ez felfestés nélkül is.
Az én szomszédaim tudnak parkolni. :-) Nem úgy, mint ők:
(mert amúgy felfestették még nagyon sok helyen)
Na, de 30 év után végre parkoló festésünk is van. Ez azért jó hír, vagy nem?
:-)
2019. március 6., szerda
Napi idióta, vagyis kettő
Csak a szokásos...
Közlekedés, autóvezetés.
Az a szerencsétek, hogy nem szoktam ész nélkül kifordulni, még akkor sem, ha egyébként elsőbbségem van. Mert figyelek. Veletek ellentétben.
Két pasas jött egymás után, az első telefonált, a másik meg ész nélkül utána.
És mindketten elnézték az elsőbbségadás kötelező táblát.
Meg lehet köszönni nekem, hogy nem lett kocc.
2019. január 28., hétfő
Amikor pénz van, de mi nincs?
Szóval, nem tudom, hogy hívják azt a jelenséget, amikor valakinek van bőven pénze, de mégis sajnálja kiadni valami apróságra, ami azért fontos lenne. Mint pl. amikor valaki megveszi a jó drága autót, de már sajnálja a pénzt egy pár ezer forintos kihangosítóra, és inkább átkacsázik a másik sávba, mert telefont nyomkod. És ha nem sajnálná azt a kis pénzt kiadni, akkor nem veszélyeztetné magát, meg másokat sem.
Na, mindegy, mert ez az a téma, amitől falnak megyek, de most nem erről van szó.
Csak ez jutott eszembe a napokban, amikor láttam egy csajt a sípályán.
Először az tűnt fel, hogy az a síruha van rajta, ami nekem is nagyon tetszik, és én is ezt akartam megvenni. (mellesleg nem állt jól rajta, olyan kicsit tramplis az egész benyomás, valószínüleg azért, mert hiányzik a kabátból az a női karcsúsított szabás, amitől csini lesz, úgyhogy nem is bánom, hogy nem vettem meg. Vagyis én fel sem próbáltam, csak szemeztem vele)
Aztán végignéztem a csajon, full snowboard felszerelés, a Decathlonból, ruha, cipő, deszka stb. csak ami látszott, az meghaladta a 100 ezret, és még nem is számoltam az aláöltözéket.
Szóval, látszott a csajszin, hogy van pénz, bőven.
És ez a csajszi, ebben a full snowboard-szerkóban ott bénázott a pályán, egy pasival, de annyira, hogy rossz volt nézni.
Konkrétan felsétáltak a pálya szélén egy kicsit, hogy lejtsen, ott a csaj ráállt a deszkára, a pasi meg rendes cipőben (tehát nem síbakancsban, vagy deszkával) a csaj előtt, hátra lépkedve fogta a kezét, és tartotta, hogy le ne csússzon. Így jöttek le a lejtőn, hogy a deszka széles részével előre, és a csaj nyújtott lábbal, egyenesen állva. Még nézni is kínlódás volt :-)
A pasi néha megpróbálta elengedni a csaj kezét, hogy egyensúlyozzon, de ez nem nagyon sikerült.
Hát, komolyan mondom :-) én nem vagyok snowboard oktató, de azt még én is tudom, hogy ennek nagyon nem ez a technikája.
És ekkor mondtam azt, hogy látszik, van pénz, de egy oktatóra már sajnálta?
Na, jó, ne legyek rosszindulatú, és ne ítéljek első látásra.
Lehet, hogy csak nem volt hely a síoktatáson.
De akkor is: ha már megveszem (vagy megvetetem valakivel) ennyi pénzért ezt a felszerelést, akkor már csak utána nézek, hogy egyáltalán mi ez a sport, és mik az alapjai. Vagy nem?? Hogy kell irányítani, meg minden.
Pont elég videó és leírás van a neten.
De amit láttam, attól még én is jobban megtanítottam volna. Komolyan, kedvem lett volna szólni nekik, hogy nagyon rosszul kezdik, és ebből soha nem lesz snowboardozás. De nem szólok, mert mi közöm hozzá? Ők tudják, ha nekik jó ez, akkor nekem is jó. Bár, inkább csak sajnálom őket, de főleg a csajt.
Vagy még azzal is többet értek volna, hogyha egy kicsit nézik, hogy az oktatók hogy tanítanak másokat.
De nem, ők inkább "bénáztak"
Mert biztos vagyok benne, hogy ez után a csajszinak hamar el fog menni a kedve a snowboardozástól.
Na, mindegy, mert ez az a téma, amitől falnak megyek, de most nem erről van szó.
Csak ez jutott eszembe a napokban, amikor láttam egy csajt a sípályán.
Először az tűnt fel, hogy az a síruha van rajta, ami nekem is nagyon tetszik, és én is ezt akartam megvenni. (mellesleg nem állt jól rajta, olyan kicsit tramplis az egész benyomás, valószínüleg azért, mert hiányzik a kabátból az a női karcsúsított szabás, amitől csini lesz, úgyhogy nem is bánom, hogy nem vettem meg. Vagyis én fel sem próbáltam, csak szemeztem vele)
Aztán végignéztem a csajon, full snowboard felszerelés, a Decathlonból, ruha, cipő, deszka stb. csak ami látszott, az meghaladta a 100 ezret, és még nem is számoltam az aláöltözéket.
Szóval, látszott a csajszin, hogy van pénz, bőven.
És ez a csajszi, ebben a full snowboard-szerkóban ott bénázott a pályán, egy pasival, de annyira, hogy rossz volt nézni.
Konkrétan felsétáltak a pálya szélén egy kicsit, hogy lejtsen, ott a csaj ráállt a deszkára, a pasi meg rendes cipőben (tehát nem síbakancsban, vagy deszkával) a csaj előtt, hátra lépkedve fogta a kezét, és tartotta, hogy le ne csússzon. Így jöttek le a lejtőn, hogy a deszka széles részével előre, és a csaj nyújtott lábbal, egyenesen állva. Még nézni is kínlódás volt :-)
A pasi néha megpróbálta elengedni a csaj kezét, hogy egyensúlyozzon, de ez nem nagyon sikerült.
Hát, komolyan mondom :-) én nem vagyok snowboard oktató, de azt még én is tudom, hogy ennek nagyon nem ez a technikája.
És ekkor mondtam azt, hogy látszik, van pénz, de egy oktatóra már sajnálta?
Na, jó, ne legyek rosszindulatú, és ne ítéljek első látásra.
Lehet, hogy csak nem volt hely a síoktatáson.
De akkor is: ha már megveszem (vagy megvetetem valakivel) ennyi pénzért ezt a felszerelést, akkor már csak utána nézek, hogy egyáltalán mi ez a sport, és mik az alapjai. Vagy nem?? Hogy kell irányítani, meg minden.
Pont elég videó és leírás van a neten.
De amit láttam, attól még én is jobban megtanítottam volna. Komolyan, kedvem lett volna szólni nekik, hogy nagyon rosszul kezdik, és ebből soha nem lesz snowboardozás. De nem szólok, mert mi közöm hozzá? Ők tudják, ha nekik jó ez, akkor nekem is jó. Bár, inkább csak sajnálom őket, de főleg a csajt.
Vagy még azzal is többet értek volna, hogyha egy kicsit nézik, hogy az oktatók hogy tanítanak másokat.
De nem, ők inkább "bénáztak"
Mert biztos vagyok benne, hogy ez után a csajszinak hamar el fog menni a kedve a snowboardozástól.
2019. január 19., szombat
Ezt jól megjavítottam :-) ....avagy, ha a hülyeség fájna....
Na, szóval az történt, hogy még a karácsonyi sütés-főzés idején bepakoltam a kenyérsütőgépbe a beigli hozzávalókat, majd indítottam /volna/... és semmi...., vagyis nem indult...és hozzá egy kis égett szag is társult. Ó, a franc...
Hát, nem örültem neki, mert megszoktam, szerettem ezt a kis gépet, de úgy belegondoltam... 16 éve használom, végül is, kiszolgálta az idejét, nincs mese, venni kell majd újat.
A régit azért még nem dobtam ki. Újat sem vettem. Hajtott a kíváncsiság, hogy mi lett a baja, és nem javítható-e véletlenül. Mert én szerettem ezt a gépet.
Ma előszedtem, hogy na, akkor szétszedem, és ha menthetetlen, akkor kuka.
De valami kis hang belülről azt súgta, hogy nézzem meg még egyszer, hogy tényleg nem működik?
Bedugtam, rendesen becsipogott, nyomom az 1-es programot, indul rendesen. Megörültem: ó, hát ez megjavult. Nyomom a 8-ast, semmi. Elszomorodtam, ó, hát mégsem javult meg. 1-esen indul, 8-ason nem.
(Egy kis magyarázat. A kenyérsütő gépen elől vannak az olyan programok, amik dagasztanak és sütnek, hátul pedig a részprogramok, ami pl. a csak dagasztás)
Nézem tovább: de hát a 2-es is jó, mi van ezzel? Vagy a vezérlőpanel ment ki? Végignézem. Mindegyik indul rendesen, csak a 8-as nem. Hát, attól még talán használható.
Aztán megnézem még egyszer, szemüveggel. (ez fontos) Ó, B+!!! Leesett! Nincs ennek a gépnek semmi baja!!!
Egyszerűen csak nem a 8-as program a dagasztás! Az van odaírva, hogy "Backen" vagyis SÜTÉS. A 7-es program a dagasztás. Hogy ezt hogy néztem el, hogy keverhettem össze, vagy hogy felejthettem el, nem tudom. De csak vertem a fejem a falba (ez persze képletesen értendő :-))) hogy lehetek ekkora hülye??? Még majdnem kidobtam ezt a jó kis gépemet!!
Így már értem, hogy miért nem indult el a motor, és miért volt az a kis égett szag :-)
Nem a gép hülye, hanem aki programozza :-)
De a lényeg, hogy gyorsan és ügyesen megjavítottam :-D
Ennek örömére sütök is egy kis pogácsát.
Ezzel a jó kis géppel:
Hát, nem örültem neki, mert megszoktam, szerettem ezt a kis gépet, de úgy belegondoltam... 16 éve használom, végül is, kiszolgálta az idejét, nincs mese, venni kell majd újat.
A régit azért még nem dobtam ki. Újat sem vettem. Hajtott a kíváncsiság, hogy mi lett a baja, és nem javítható-e véletlenül. Mert én szerettem ezt a gépet.
Ma előszedtem, hogy na, akkor szétszedem, és ha menthetetlen, akkor kuka.
De valami kis hang belülről azt súgta, hogy nézzem meg még egyszer, hogy tényleg nem működik?
Bedugtam, rendesen becsipogott, nyomom az 1-es programot, indul rendesen. Megörültem: ó, hát ez megjavult. Nyomom a 8-ast, semmi. Elszomorodtam, ó, hát mégsem javult meg. 1-esen indul, 8-ason nem.
(Egy kis magyarázat. A kenyérsütő gépen elől vannak az olyan programok, amik dagasztanak és sütnek, hátul pedig a részprogramok, ami pl. a csak dagasztás)
Nézem tovább: de hát a 2-es is jó, mi van ezzel? Vagy a vezérlőpanel ment ki? Végignézem. Mindegyik indul rendesen, csak a 8-as nem. Hát, attól még talán használható.
Aztán megnézem még egyszer, szemüveggel. (ez fontos) Ó, B+!!! Leesett! Nincs ennek a gépnek semmi baja!!!
Egyszerűen csak nem a 8-as program a dagasztás! Az van odaírva, hogy "Backen" vagyis SÜTÉS. A 7-es program a dagasztás. Hogy ezt hogy néztem el, hogy keverhettem össze, vagy hogy felejthettem el, nem tudom. De csak vertem a fejem a falba (ez persze képletesen értendő :-))) hogy lehetek ekkora hülye??? Még majdnem kidobtam ezt a jó kis gépemet!!
Így már értem, hogy miért nem indult el a motor, és miért volt az a kis égett szag :-)
Nem a gép hülye, hanem aki programozza :-)
De a lényeg, hogy gyorsan és ügyesen megjavítottam :-D
Ennek örömére sütök is egy kis pogácsát.
Ezzel a jó kis géppel:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)