2008. július 18., péntek

Nyár és nyaralás

Holnap indulunk nyaralni – a Balatonra – de ha kinézek az ablakon, teljesen el vagyok keseredve. Azért valljuk be, nyaralni sokkal inkább verőfényes napsütésben szeret az ember.
Legalábbis nálam: nyaralás = kánikula

Korábban ritka jó érzékkel sikerült kifogni hasonlóan borús-esős időt a nyaralásokra. Persze, kivétel nélkül még márciusban megnéztük az éves előrejelzést (ha egyáltalán lehet ennyire előre megjósolni az időjárást) és kiválasztottuk a nyár legmelegebb hetét. Erre kaptunk helyette szelet, esőt.

Most nagyon bízom benne, hogy vasárnapra megjön a beígért jó idő, és nem akkor fog betörni a kánikula, amikor már hazafelé kell vennünk az irányt.
---
Sajnos, egy kis szünetet kell tartanom a blogban, mert a nyaralás miatt, holnaptól kb. 2 hétig nem leszek gép közelében

2008. július 16., szerda

Hobbibolt

Nincs túl sok hobbibolt a városban. Valamikor volt sok, egyre másra nyíltak, de valahogy be is zártak azóta. Viszont van egy, amelyik erősen tartja magát, habár vásárlót nem sokat látok benne, és én is nagy ívben elkerülöm egy ideje.
Nem véletlenül. Nem szeretem az olyan üzleteket, ahol a vevő csak zavaró tényezőként van jelen.
Eben az adott boltban már eleve egy plázapicsa jellegű csajszi van, de csak dísznek. Gyanítom, hogy ő a tulaj, mert egyrészt mindig őt látom ott, másrészt, ha alkalmazott lenne, már réges rég kirúgták volna, szerintem.
Már az első belépésnél fura volt, hogy nem köszön. Ül a pénztárgép mögött, felnéz, nyugtázza, hogy igen, bejött valaki, és ettől több reakció nincs. Az ember bejön, széjjelnéz, és ha vásárlás nélkül kifelé veszi az irányt, akkor utánaszól (vagy inkább nyávog) a pult mögül, hogy "-segíthetek valamiben?" Kösz, már nem, vagyis én úgy vagyok vele, hogy ha addig le se sz...rt, amíg az üzletben voltam, és ezután eldöntöm, hogy kimegyek, akkor már hagyjon békén, úgysem fogok visszafordulni.

Ettől függetlenül beugrottam néhányszor, valami apróságért, de kivétel nélkül rossz szájízzel jöttem el.
Vagy be sem tudtam menni, mert egyszerűen zárva volt az üzlet, vagy telefonált a kedves eladó hölgy, vagy rég nem látott barátnőjével csacsogtak valami nagyon fontos témáról, vagy kiflit csipegetett, de engem, mint vevőt kivétel nélkül, minden alkalommal levegőnek nézett. Sőt, volt hogy könyvet olvasott, szerintem észre sem vette, amikor beléptem, annyira bele volt merülve, biztosan nagyon érdekes történet lehetett. Épp akkor kérdezni akartam valamit, de aztán úgy döntöttem, nem zavarom, hagy olvasson a drága, én sem szeretem, ha olvasás közben megzavarnak. Úgyhogy, szép csendben, lábujjhegyen kijöttem. Ezek után jó ideig a környékére se mentem ennek az üzletnek, hiába ez esett volna útba, inkább elsétáltam egy másikba, egy távolabbi üzletbe, ha kellett valami.

Tegnap viszont valamiért ismét erre a régi bolt felé vettem az irányt, őszintén bíztam benne, hogy több mint egy év elteltével talán változott valami.

Persze, nem is tudom, miért nem lepett meg, hogy az üzlet ajtaján egy "rögtön jövök" tábla fogadott. Egy pár percig ácsorogtam, aztán sarkon fordultam, és elmentem. Ekkor, két üzlettel arrébb, megláttam plázapicsa kisasszonyt, amint csengő hangon kacarászik a szomszéd üzlet eladójával. Még annyit hozzáteszek, hogy az üzletek kirakatán keresztül szemmel tudta tartani a boltját, és nagyon jól láthatta, hogy valaki szíves bebocsátásra vár. De nem zavartatta magát.
MIután egy másik boltban megvettem azt, amit szerettem volna, csak azért is visszahúzott a kíváncsiság, hogy itt is szétnézzek. Pp szokás szerint pilantással nyugtázta, hogy valaki belépett a légtérbe. Ettől több reakció semmi. Ugyanaz az áru, amit a másik boltban megvettem, itt közel 200 ft-tal drágábban kínálta magát a polcon. Választék viszont kisebb. Nem is vettem semmit, na de nem is azért mentem.

Ezek után, kérdem én, hogy ez az üzlet vajon miből tartja fenn magát? Ilyen hozzáállás mellett, vajon meddig fog működni???

Én a magam részéről előnyben részesítem azt a boltot, ahol üdvözölnek, ha betérek, és sokkal szívesebben hagyom egy ilyen helyen a pénzem. Szerintem sokan mások is.

Gyerekszöveg

Íme egy újabb bizonyíték arra, hogy az én gyermekem "fordítva van bekötve" :-)
Vége lett az ovinak. A napokban tudatosult benne, hogy akkor ő már soha többé nem fog odajárni. Kérdeztem tőle: -Azért kicsit fog hiányozni az ovi?
Gyermek válasza: - Igen! Az alvás volt a legjobb!
:-))

2008. július 11., péntek

Műértés

Olvastam a múlt heti Nők lapjában Gross Arnoldról, és valamiért nagyon megfogtak a képei. Egyszerűen tetszenek. Ez a színvilág, ez a bohókás, kacskaringós, részletgazdag grafika nagyon közel áll az én hangulatvilágomhoz, szóval, az egész olyan jól van összerakva. Tetszik, na.
Kíváncsi lettem a többi alkotására is, így rákerestem a neten. Találtam is sok szép rajzot. Gyermek persze elmaradhatatlanul odabújt hozám, és velem együtt nézte a grafikákat. megkérdeztem az egyik képnél, hogy mi a véleménye, tetszik-e neki. Erre gondolkodott egy kicsit, szemlélte a képet, mint egy komoly műelemző, majd megszólalt: -Egész jó.
Ezután a következő képnél ugyanezt eljátszotta, mármint hogy hosszasan nézte, és kis idő múlva kimondta a véleményét: -Hmm. Nem rossz.
És visszament az autóihoz.
:-)

2008. július 9., szerda

Vihar

Tegnapelőtt este hatalmas vihar volt nálunk. Én nem szoktam félni a villámlástól, se a dörgéstől, de ez most mégis valahogy félelmetes volt. Ömlött az eső, és a szél cibálta a fákat. Szegény muskátlik is az erkélyen, kaptak rendesen. Annyira fújt a szél, hogy az erkély ajtóig bevert az eső. Ez ezért még sosem fordult elő, pedig itt lakunk már egy ideje.
Másnap reggel látni lehetett a pusztítást, amit a vihar okozott. Az úton, és a járdán szerteszét letört gallyak, vastag faágak hevertek. A szomszéd ház előtt egy fát tövestől kicsavart a vihar, pedig nem volt egy zsenge kis fácska. A másik ház előtt egy autó tetejét horpasztotta be a ráeső faág. A közeli négy emeletes ház (bádog) tetejét szabályosan feltekerte a szél, ahogy letépte. Rossz lehet az éppen alatta lakónak.
Mit mondjak, régen volt errefelé ilyen égzengés. Remélem, nem is lesz egyhamar!

Kreatív sztori

Kezdődött azzal, hogy az általános iskolában rajzból, és gyakorlati foglalkozásból 5-ösnél rosszabb jegyem sosem volt. (csak jobb :-)) Ráadásul ez volt a két kedvenc tantárgyam.
Nagyon jó rajzok készültek akkoriban, mondhatnám, tizenévesen számottevően jobban rajzoltam, mint most. (sajnos)
Ezután nagy divat volt a makramé, majd a kötés-horgolás. Természetesen ki sem maradhattam belőle.
Utána jött a varrás. kizárólag csak gyerekruhákat varrtam, főleg a saját gyermekemnek, és mellette beesett egy-egy "ó nekem is kell ilyen" megrendelés.
Utána rááltam a sapkák gyártására. rövidgatyóMég most is a kezembe kerül néhányszor valami maradék anyag, és kipattan a fejemből a szikra, és gyorsan nekiállok, megvarrom. Pontosan így készült ez az alábbi kis rövidgatyó, maradékból összeállítva.
A varrás után jött az új mánia, az üvegfestés. Na, akkor mindenütt üveglapok, meg festékek voltak szerte-szét a lakásban, nem is beszélve a száradó képekről.
Az üvegfestést akkor kezdtem el hanyagolni, amikor a kisfiam olyan korba lépett, amikor mindenhez hozzápiszkált, és ekkor már nem lehetett mellette nyugodtan dolgozni. Főleg nem üvegekkel, és festékkel.
Ezután nekikezdtem a dekorációs falfestésbe, nem túl bonyolult, viszonylag egyszerű, és mutatós fugurákat festettem. A kedvencem a micimackós. Jó néhány szobában nézik a gyerekek az én munkámat, már ha a kedves szülők azóta le nem festették :-))
Belekóstoltam a selyemfestésbe is, két díszpárnáig jutottam, és a gyöngyfűzésbe is, készült jó néhány ékszer és gyöngyállatka.
A barátság karkötő készítését is megtanultam, bár kissé türelemjáték, de szívesen foglalkoztam vele egy időben, mert nagyon mutatós lett a végeredmény. Még be sem fejeztem az egyiket, már jött a következő mintára az ötlet.
Később jött a dekoupage, ami szintén jó szórakozás, és nagyon klassz dolgokat lehet így készíteni, viszonylag egyszerűen.
Emellett öntöttünk gipszet, és festettünk, készítettünk hűtőmágnest, közösen a gyerkőcökkel.
(ezekről mind-mind szerettem volna képeket mutatni, de sajnos, nem férek hozzájuk, egyelőre)
Most a mozaikkészítés tetszett meg, de nagyon. Azt hiszem, ez lesz a következő dolog, amit kipróbálok. Fantasztikusan jó dolgokat lehet összerakni ezekből a kis kockákból. Csak még azt nem tudom, hogy hová fogom pakolni az eszközöket, meg az ehhez használatos dolgokat. Ugyanis van egy nagy szekrény, amit kineveztünk kreatív szekrénynek, és ez telis-tele van dobozokkal, nyersanyagokkal, alapokkal. Néha úgy érzem, már egy külön szoba kellene a mániáimnak.
De ha egyszer úgy szeretek alkotni!!
-------------------------------
Néhány fotót meg lehet nézni a képtáramban, itt: http://kreativ.simsi.fotoalbum.hu/
Sajnos, a régebbi fotók a régi számítógépemen "nyaralnak" de még az idén megkísérlem hazahozni őket :-) és akkor meg tudom mutatni. Most ennyit találtam meg.

Bosszúságok napja

Azzal kezdtem a napot, hogy megnéztem a hajnali sms-eimet, amit a bankom küld. Már teljesen immunis lettem ezekre a hajnali csipogásokra. Jönnek sorban a terhelések, csak a pénzemet szedi mindenki :-( Megszoktam...
Na, de az egyik tétel láttán igencsak hamar kiment a szememből az álom! Azt írja, hogy hitelkeret megújítás, 2500 ft. Nem tudom, kedves bankos ügyintéző hölgyike nem-e ébredt sűrű csuklással, mert én aztán szidtam még a hatodik felmenőjét is, és nem éppen szalonképes szavakkal.
Történt ugyanis, még tavaly, amikor ezt a rohadt hitelkeretet megkértem, hogy szépen előadta magát, hogy persze, meg kell igényelni, még akkor is, ha nem használom esetleg, meg persze, ki kell használni, hogy most ingyenes az elbírálás, meg jó, ha ott van tartalékba, meg ilyenek. Azt egy büdös kanyi szóval nem említette, hogy ezt évente felülbírálják, és akkor bizony keményen ki kell csengetni érte a lóvét. Ha ezt nem hallgatta volna el, akkor lehet, azt mondom, kösz szépen, de ennyit nem ér nekem a hitelkeret, majd szépen nyújtózkodom, ameddig a takaróm ér.. Nem véletlenül bombáznak állandóan hitelkártya igénylő levelekkel, meg magával hitelkártyával is, amit csak aktiválni kell, potom 4000 ft-ért, na ezek a hiteles levelek úgy repülnek szépen a kukába, éppen csak papírrepülőt nem hajtogatok belőlük. Egyébként meg van nekem tartalék hitelkeretem a másik banknál, amit szintén felülbírálnak évente, de az valahogy nem kerül semmibe. Mármint a bírálás. Mondjuk nem is használom, de azért van.
Úgyhogy ezt a hitelbírálati díjat már megette a fene, de beleírtam a telefonomba, emlékeztetőnek, 2009 jún-ra, hogy el ne felejtsem ezt a drága hitelkeretet lemondani. Tőlem még egyszer ne merjenek ezért pénzt levonni, mert tudom, hogy erre megy ki az egész, hogy a jóember úgyis elfelejti.
----------------------------------------
 Második. Reggel bejöttem, szétnéztem, és szomorúan láttam, hogy amire a munkatársamat tegnap kétszer is megkértem, hogy rendezze, sajnos, nem csinálta meg. Csak egy vállrándítást kaptam, ami olyasmit jelent, hogy tojok rá :-( Ilyenkor azért felmegy bennem a pumpa, mert én nem szoktam feleslegesen jártatni a számat, elmondom egyszer, max. kétszer, de utána a főnökének szólok, és majd ott magyarázkodhat. A végén meg úgyis meg kell csinálni amit kérek, legfeljebb egy másik munkatársnak lesz pluszmunkája emiatt.
------------------------------------------
Még nincs vége. Beléptem egy régi honlapomra, hogy leszedjek róla néhány fotót. Namost egyrészt sehol sem találtam, a kereső nem dobta ki. Végül eszembe jutott a címsor, így végre sikerült megtalálnom. Igen ám, de a képeimet nem tudtam  megnézni, mert valami vackot le kell tölteni hozzá, és felhasználónevemmel sem tudtam belépni, mert ideiglenesen le van tiltva.
Azt hiszem, fogalmazódik ezzel kapcsolatban egy szép kis levél a webmesternek, miszerint mi az, hogy korlátoznak, ugyanis egyrészt semmi értesítést nem kaptam, hogy bármi gond lenne, másrészt pedig fizettem a szolgáltatásért, amiért cserébe webhelyet kaptam, időkorlátozás nélkül. Na, akkor meg nehogy már letiltsanak a saját oldalamról!
----------------------------------------------
És még csak fél tíz van!!!

2008. július 8., kedd

Divat

Tegnap a nagyobbik gyermekem (aki lány) próbálgatta a szekrénye tartalmát... Néha érdemes belenézni, mert sorra kerülnek elő az elfelejtett ruhadarabok, jééé, ez még jó, vagy jééé, ez meg milyen csuda... felkiáltásokkal.
Szóval felpróbált egy rég elfelejtett, virágmintás bermuda nadrágot. Kisebbik gyermekem (aki fiú) ránézett, és így szólt: -Úgy nézel ki ebben, mint egy tengerparti fiú!
:-))

2008. július 7., hétfő

Gyermekszöveg

Lapozgattuk a gyermekkel a "városos" könyvét. Van egy "városos" a "Nézd, milyenek a városok" című, és van egy "járgányos" a "Nézd, milyenek a járművek" címmel. Nagyon jó ez a kis sorozat, lehet nézegetni, mert tele van képekkel, sokat lehet beszélgetni ezekről, és lehet okosodni is, a fiam szerint ez a legfontosabb!
Szóval, ebben a könyvben a Párizsról szóló oldalt nézegettük, ill. beszélgettünk, hogy mi minden található ott. A gyermek sorolja: Eiffel torony, Diadalív, és itt látható a "Szomorú Liza" is! (ami egyébként becsületes nevén Mona Lisa, ha valaki nem jött volna rá egyből.
:-))

Futóblog - 2

Megint csak egy gyors hétvégi futásra futotta, úgy látszik, nagyon rááltam erre a heti egyszer hétvégén rendszerre.
Megint volt benne egy kis séta, nem több, mint fél perc, de az éppen kellett. Ami rosszul érintett, hogy visszafelé van egy kis emelkedő, ami eddig nem mondom, hogy hűdekönnyen, de azért legyűrhető volt. Most meg egyszerűen nem bírtam felmenni futásban. Csak gyalog. :-((
2 km - 13:21
2 km - 13:31
+0,5 km csak úgy, időn kívül. Mert kedvem volt hozzá.

2008. július 2., szerda

Matek feladvány

Egy laza matek feladvány a gyermekemtől: - Az oviban most ugyanannyi nagycsoportos van, mint amennyi középső csoportos. A nagycsoportosoknál ugyanannyi fiú, mint amennyi lány. Na, találd ki, hányan vagyunk!
                     Megoldás: 6 nagycsop, 6 középsős, a nagyok között 3 fiú, 3 lány.

Egyébként nem találtam ki.
:-))

Azért az még ide tartozik, hogy elgondolkodtam rajta, hogy vajon miért jár olyan sok kiscsoportos gyerek az oviba. Ugye ilyenkor nyáron már össze vannak vonva, óvónénik egy része szabadságon, ilyenkor már tényleg csak az a gyerek jár, akit végképp nincs hova tenni. Illetve így volt ez a korábbi években. Amikor az én fiam kiscsoportos volt, összesen csak ketten voltak ebben a nyári összevont csoportban. Most meg, több mint a fele kicsi. Sőt, külön csoportba is rakták őket, mert elég sokan vannak.
Érdekes, hogy olyan gyereket is hoznak, ahol nyilvánvaló, hogy az anyuci nem dolgozik, hanem segélyen tengődik. Persze, itt felmerül, hogy talán azért jön a gyerek, mert az oviban kap enni, -mivel ugye nekik ez ingyenes-, otthon pedig lehet, hogy nem. Mindenesetre ez elég szomorú, de valahol érthető.
Azt viszont nehezebben tudom elfogadni, amikor az anyuka otthon van gyesen, ráadásul kertes házban laknak, és a nagyobbik gyereket ennek ellenére simán lepasszolja az oviba, pedig simán maradhatna otthon is. A gyereknek is kell egy kis lazítás.
Az én fiam sem fog végig járni, apucija szabadságon lesz az ovi utolsó hetében. Akkor ketten lesznek otthon. Pedig látszólag jól elvan az oviban, hiszen ő az egyik "rangidős", jár a barátja is, jól eljátszanak, van medence az udvaron, meleg napokra, egyszóval szívesen megy. de mégis, amikor megkérdeztük, hogy az utolsó héten menni akar, vagy inkább otthon maradna, egyértelműen az otthon maradást választotta. Még azt is hozzátette, hogy "de jó lesz"
Utána meg ovi szünet, és hiába fogadná egy másik, ún. társóvoda, én ezt mindig próbáltam elkerülni, és úgy intézni, hogy ez idő alatt meg legyen oldva a felügyelete.
Bár vannak sajnos olyan egyedülálló szülők, akik kénytelenek igénybe venni a társóvodát, de szerencsére nem sokan.