2009. október 24., szombat

Játék és HR

Bence játszik a legóival. Rengeteg féle van neki. Most a "paradise" a kedvenc, amiből egy tengerparti üdülőhelyet lehet összerakni, van pizzéria, játszótér, világítótorony, fagyizó, tenger, vitorlás, vizibicikli, meg ilyenek....
Felépíti a partot, és azután szemrevételezi az emberkéket. Párba állítja őket, egy férfi, egy nő.
-Ó -mondja- nincs mindenkinek párja. Kevés a férfi. Most mit csináljak? Sajnálom! Kénytelen leszek a nőket munkába állítani.
:-)

2009. október 23., péntek

Hatásos hirdetés

Úgy bírom az olyan hirdetéseket, vagy weblapokat ahol lehagyják a nyitva tartást, de direkt kiemelik a telefonszámot. Hogy a kedves ügyfél telefonon is elérhet bennünket! Hurrá! Nosza, tárcsázzunk, és tudjuk meg, hogy mikor vannak nyitva, mert jó lenne elkölteni náluk egy kis pénzt.
Telefon kicseng, majd ...
 1. hangposta....
 2. üzenetrögzítő....
 3. fax.....
jelentkezik.
Na, ezektől aztán valóban tudok kérdezni bármit!!!! :-S

2009. október 22., csütörtök

FKF rajzpályázat

Bence fiam látta a tv-ben ezt a rajzpályázat felhívást, és teljesen felvillanyozta, hogy akár a kukásautó oldalára is kerülhet a rajza. Rögtön neki is ült, és rajzolt. (majd egyszer megmutatom a rajzot is, mert megörökítettem, de még nincs letöltve a fényképezőgépről)
Persze, az anyja megint elcseszte, mert utolsó pillanatra hagytam, és végül 1 nappal kifutottunk a határidőből. De azért feladtam a postán, gondoltam, ha nem is fogadják el, annyit megérdemel a gyerek, hogy feladjam a rajzát, ha már ennyit dolgozott vele.
Persze, tudtuk, hogy kukásautóra nem ez volt az esélyes, de nem is ez volt a lényeg, hanem a lelkesedés.
Ezzel le is tudtuk a pályázatot.
A napokban viszont levelet kapott a fiam, az FKF-től. Ebben megköszönték neki a rajzot, (ezek szerint mégis elfogadták :-)), és mivel nem lett díjazott, küldtek neki egy órarendet. A részvételért.
Ennek a levélnek a gyerek úgy örült, hogy azt nem lehet elmondani. Hogy neki, névre szólóan írtak! És azt írták, hogy Kedves Bence! (mennyivel jobb is, mint a kedves pályázó) És kapott órarendet! Azért, mert tetszett a rajza! És még alá is írta a levél alján, aki ott dolgozik!
Hú, most meg nem mondom, hogy hívják, a sajtófelelőst, de ezúttal gratulálok neki, remek munkát végzett. Tényleg jól esett nekem is az a visszajelzés, meg az, hogy nem problémáztak a határidőn, hanem úgy éreztem, hogy tényleg a gyerek a fontos. Olyan kevés kell nekik a boldogsághoz.
nem vagyok pesti, nem tudom, a szemétszálítást hogy végzi a cég, de nálam jelesre vizsgáztak Legalábbis az FKF sajtóiroda mindenképpen.

2009. október 21., szerda

Gazdagodjon!

Hmmm.... jól hangzik....
Mostanában mintha divatba jött volna ez az 1 %-osdi. Lyoness, meg egy másik hogyishívják, most meg a biztosító.
Felhívott ma egy csaj a biztosítómtól, és leadta a blabla szöveget, hogy régi ügyfél, meg hűséges ügyfél, stb, és ők ezt meghálálják. Adnak nekem egy kártyát. Mondjuk, épp nem voltam virágos jókedvemben, így rávágtam, hogy kösz, nem kell, nincs rá szükségem. Erre jött a süket szöveg, hogy, kicsit háborogva, hogy: -dehát ezzel a kártyával több tízezret takaríthat meg!!
Én meg rögtön ráharaptam, hogy: -Igen??? És mennyit kell ezért elköltenem???? -mert közben leesett, hogy itt megint csak az 1 %-al akarnak engem beetetni.
Erre a csaj (rutinos kis csajszi volt) rögtön elmondta, hogy ugye minden vásárlás után visszautalnak 1 %-ot, és hát összejön az, mert sok kicsi sokra megy. Akár több tízezer is, évente.
Na itt akadtam ki. Mondom: -Nézze! Ahhoz, hogy 1 tízezer összejöjjön, nekem 1 millió forintot kell elköltenem. Több tízezerhez pedig több milliót. Ennyi bevételem pedig nincs.
Egy hónapban elköltök a kártyán keresztül mondjuk 40000-et, akkor visszajön nekem kb. 400 ft. Na, ettől aztán különösen gazdag leszek!
Erre pedig nem tudott már mit lépni. Biztosan gondolta, hogy reménytelen eset vagyok. Szerintem ő ahhoz van hozzászokva, hogy az emberek ráharapnak a lehetőségre, és csak kevesen gondolják végig, hogy mi is ez valójában.
Azért nem bánom, hogy hívott. Végül is, egész jól elbeszélgettünk.
A gazdagodást meg kihagytam. :-))

Amúgy is, minden cég kártyát bocsát ki, van egy rakással, már kezdem unni. Supershop, skála kedvezmény, dm kártya..... ezeknek mondjuk, hasznát veszem. De a többi... libri kártya, hervis kártya, metrókártya, shell smart kártya, kelet kártya, penny kártya, -na, ez még egy nagy átverés....-ezek csak vannak. Nem férnek a pénztárcámba. Néha lehúzzák a vásárláskor, de igazán hasznát nem látok.

Na, és a legeslegjobb a bankkártya. Már amíg van rajta lóvé :-)))

2009. október 20., kedd

Újra itt

Volt egy kis baj a számítógépemmel, végül újra kellett telepíteni az egészet. Persze, aki javította, elfelejtette menteni az internetes kedvenceket. Azt mondta, hogy nem mondtuk, hogy van....

Mondjuk, szerintem az mindenkinek van, aki netezik, másrészt meg azt mondtuk, hogy mindent mentsen le, ami rajta van. Ehhez képest a gép a szerkesztő programom (és sok más program) nélkül került vissza.
Annyit a pasi mentségére, hogy a szerkesztőt letöltötte nekem valahogyan, valahonnan, ráadásul feltelepített egy photoshopot is. Ami eddig nem volt. Meg a fotóim is megvannak. (igaz, azokat mindig mentem cd-re, meg a fényképezőben is tárolom egy ideig) Meg a scrap freebiek is. Úgyhogy a kedvencek elvesztése meg van bocsátva.

De, most kezdhetem előről a gyűjtögetést.
Ráadásul az őszi szünetben elutazunk egy kicsit pihenni. Majd jövök...

2009. október 4., vasárnap

Office Depot

Már egy jó ideje nem szeretek az office depo-ba járni, csak akkor megyek oda, ha nagyon-nagyon muszáj. Mivel itt a környékenez az egyetlen hétvégén is nyitva tartó írószer bolt, így néha kénytelen vagyok bemenni, bár nem szívesen teszem.

Hogy miért? Csak mert egyszerűen úgy érzem, zavarok....
Az egy dolog, hogy nem köszönnek. Mivel multikban nem szokás, bár erre is tudnék pozitív példát mondani. De hogy ha én köszönök, és csak bámul, és nem köszön vissza...., na az már bosszantó.

Hogy meg sem kérdezi, hogy esetleg segíthet-e, az megint csak egy dolog, fogjuk rá, hogy multiknál nem szokás. (bár erre is egyre több pozitív példát tudnék) De hogy annyira bele van merülve a számítógépbe, hogy az embernek esélye se legyen kérdezni, na, az kicsit bosszantó. Ráadásul, hogy a képernyőn nem munkával kapcsolatos adatok vannak, hanem az internet megy, na ez bosszant igazán.

Mert netezzen a drága a munkaidejében, ha a főnöke megengedi, az kit érdekel, de ne a vevők lássák kárát, ha ugyan felfogta  a kereskedő, hogy tulajdonképpen belőlük él. Mert lehet, hogy egy hétvégén 1 vevő jön be, akkor vegye már tudomásul, hogy nem a netezésért fizetik, hanem azért, hogy a vásárlóval foglalkozzon, ha az igényli. Ha meg nem, akkor visszamászhat  a képernyőre, bár egy köszönés erejéig akkor is meg kellene szakítania szerintem.
A ráadás pedig az, hogy a biztonsági őr a másik gépnél ült, és abszolút nem foglalkoztatta a körülötte lévő valóság. Úgyhogy jól elvoltak. Az eladócsaj a fogyókúrás oldalával, a biztonsági őr pedig a hírportállal. A vásárló meg csináljon amit akar, ha bejött, majd kimegy.

Olyan is előfordult már, hogy a dolgozók többen álltak a pult mögött, bámulták a netet, és nagyot röhögtek közben. Bár, azt meg kell jegyeznem, hogy az egyikük felnézett, amikor beléptem. De aztán nagyon gyorsan vissza is tért a röhögnivalóhoz, hiszen az sokkal szórakoztatóbb, mint egy vásárló, aki mindig csak hülyeséget kérdez, aztán meg esetleg vesz valamit, amit nekik be kell ütni a pénztárgépbe, sőt, még a pénzt is el kell venni. Erre az időre kiesik a netezésből. Felháborító!

Szóval, kicsit hülyén éreztem magam, akkor is, és most is. Nem csoda, hogy legtöbbször üres a bolt.
Egyébként meg, ha belegondolok, nem is lehet ez olyan rossz munkahely. Bemegyek, netezek, és még fizetnek is érte. Igazgató Úr (vagy Igazgatónő!) Véletlenül nincs maguknál felvétel???

2009. október 2., péntek

Ránkdudáltak :-)

Bicikliztünk Bencével. Járdán felfestett kerékpárúton haladtunk, át egy útkereszteződésen, ahol egy autó jött, lassított, megállt, hogy elengedjen minket, ... és dudált egyet. Odanéztem, láttam, ismerős, és intettem neki.
Bence kicsit megijedt.
-Miért dudált? Mert kihajtottunk elé? -kérdezte.
-Dehogyis! -feleltem. -Azért dudált, mert ismer, és így köszönt.
-De biztos, hogy nem azért, mert kijöttünk elé?
-Nem -nyugtattam. -Csak ismerős.
-Érdekes - mondta Bence egy kis idő múlva. -Pedig úgy dudált, mintha ideges lenne...
:-)