Multis esetek

Vásároltam magamnak egy szuper sportcipőt. Természetesen felpróbáltam a boltban, tetszett is, kényelmesnek találtam, így hát megvettem.

Otthon felvéve ért a meglepetés. Ugyanis, irritálta, nyomta a bokám előtti területet. Érdekes jelenség, először nem is igazán értettem. A boltban jó volt, itthon meg nem? Aztán rájöttem: amikor próbáltam, akkor még rajta volt a lopásgátló, és az kitartotta a problémát okozó részt, így nem vettem észre az üzletben. Voltam bajban, mert ez a cipő így számomra hordhatatlan sajnos. És annyira olcsó sem volt, pedig akciósan árulták.

Nyilván, az első gondolatom az volt, hogy visszaviszem az üzletbe. Igen ám, de ők nem hirdetik úgy, mint az Aldi, Lidl, OBI stb., hogy ha meggondolom magam, visszaadják a pénzt. Ott, abban az üzletben, ahol vettem, ott vagy kicserélik, vagy le kellene vásárolnom. Jó, jó, de mire? Most vásároltam be, igazából semmire nincs szükségem onnan, és azt sem tudom,hogy a későbbiekben lesz-e. Igazából nem olyan sűrűn vásárolok abban az üzletben, és annak sem örülnék, ha utalványban állna a pénzem.

Kicsit kutakodtam a honlapon, és rátaláltam egy viszonylag apró betűs szövegre, miszerint a törzsvásárlói kártya egyik előnye, hogy visszafizetik a pénzt, ha meggondolnám magam. Még azt is odaírták, hogy ez akciós termékekre is érvényes, kivéve, ha külön jelölik. Hoppá, nekem van kártyám!

Lecsekkoltam a honlapon az árut. Nem jelölték. Tehát, fogtam a cipőt, és visszavittem. Egy kedves, fiatal lány volt a pultnál, elmondom, miért jöttem, hogy sajnos, miért nem jó számomra a cipő, és visszahoznám. Ő visszakérdezett, hogy mit szeretnék? Mondom, a pénzt vissza. Mondja, nem biztos, hogy vissza tudja adni, esetleg utalványban. Mondom, jó, ha más lehetőség nincs, bár igazából nincs most szükségem semmire a választékból, és én azt olvastam a honlapon, hogy kártyásoknak van, úgyhogy ha lehetne, akkor a pénzt választanám. Erre ő: - jó, szól a felettesének.

Kijött hátulról a vezető, aki egy kissé, …hogy is mondjam…. idegállapotban volt. Csapkodott, és mondta a magáét. Hogy ő nem érti. Hogy milyen emberek vannak. Hogy ők elmondták hogy milyen lehetőségek vannak. (én nem emlékszem, hogy nekem ezt elmondták volna) Hogy miért gondolják ezt így, Hogy miért veszi meg stb. … végül is, úgy éreztem, hogy burkoltan lehülyézett, még akkor is, ha így nyíltan nem mondta ki, de ez érződött rajta. Ja, és hogy mi a fenének tartom a kezembe a törzsvásárlói kártyát, neki az nem kell. (Jó, akkor elrakom)

Én itt ezen a pontom megfogadtam, hogy csak azért is kedves és türelmes leszek, nem veszem fel a kesztyűt. A fene se fog vele itt veszekedni.

És bement.

Kérdezem a kedves lányt, hogy akkor most mi a helyzet, mert nem igazán értettem ezt a jelenetet. Azt mondta, nem foglalkozzak vele, rendben lesz. (gondolom, nem először viselkedik így a főnöke)

Kis idő múlva kijött ismét a vezető, és (még mindig kissé idegállapotban) annyit mondott, hogy csak visszautalni tudja a pénzt. Jó, hát ez nekem teljesen megfelel.

Megcsinálta a tranzakciót.

Én pedig csak azért is nagyon szépen elköszöntem, szép napot kívántam, remélem érezte a kontrasztot a kettőnk viselkedése között. Habár, addigra már ő is lehiggadt :-)

Multis mindennapok

Viszonylag értelmesnek kinéző, elegáns, jól öltözött, 40-es nő. Árut magasra tartva kiabál vagy 10 méterről. -Ennek mennyi az ára? (...hát, persze, én meg fejből vágom az árát mind a 10.000 árucikknek, vagy nem?) 

Mondom neki: -Ha nincs előtte kiírva az ára, akkor legyen szíves odavinni az árleolvasóhoz, és ott meg tudja nézni. A nő meglepődik: -Igen? -kiabálja. -Igen. - mondom neki, és mutatom is. Arra egyenesen menjen, és ott lesz az oszlopon.

 

Gondoltam, ezzel le van tudva. Á, dehogy... Jön vissza a nő, egyre türelmetlenebb: -Hol van az a leolvasó, mert már vagy 3-szor körbementem?! Még mindig türelmesen mondom: -arra, csak egyenesen menjenés meg fogja látni. (gondoltam, nem igaz, hogy ennyire bonyolult, csak 1 oszlop van, és méteres betűkkel van ráírva, hoyg árleolvasó) 

A nő vergődik a párjának: -ez nem igaz... ez nem képes idejönni... és megmutatni... ide se jövök többet... 

Gondoltam magamban: -hát ne gyere. Persze, hogy nem vagyok képes odamenni, egyrészt nem kérte, másrészt meg nem óvodás, kinéztem belőle, hogy megtalálja egyenesen menve az egyetlen oszlopot, vagy el tudj aolvasni a feliratot, ami messziről látszik. 

Ezen kívül: aki nem tud köszönni, nem ismeri a legyen szíves, kérem, segítene, stb. szavakat, az ne csodálkozzon, hogy nem lesz kinyalva a valaga egy önkiszolgáló boltban.

És a lényeg az egészből: Az a vásárló, aki normálisan meg tud szólítani, az kivétel nélkül megkapja a rendes kiszolgálást. Akkor odamegyek, megmutatom amit kér. De ehhez kell egy normális kommunikáció, és némi intelligencia. Aki csak úgy odalöki mit akar, az ne csodálkozzon, hogy a válasz is csak úgy oda lesz lökve, de az is udvariasabban, mint ahogy ő hozzááll.

a, és megnéztem utána, ott volt előtte az árunak az ára. 

 Csak úgy mondom..... 

Folytatom: 

Nem sokkal ezután egy másik vásárló, aki veszi a fáradtságot, és odajön hozzám (szintén áruval a kezében): -Jó napot kívánok, meg tudná mondani, hogy ennek hol találom az árát? Nincs kiírva, de látom, még pakolnak. Ekkor én, igen, szívesen segítek, mutatom, hogy merre van az árleolvasó, és elkísérem egy darabig, hogy lássam, kell-e még segítség, vagy boldogul egyedül. Mikor visszafelé jön, megkérdezem tőle, hogy sikerült leolvasni? És hogy segíthetek-e még valamiben. 

És nagyon jól tud esni, amikor megköszönik a kedvességemet. Már amikor tényleg kedves vagyok :-) És akkor vagyok kedves, amikor ő a vásárló is kedves velem. Például köszön. De legfőképpen kér, és nem követelőzik. 

 Ennyi a különbség. Nagyon nem mindegy.

Bringás rendezvény a városban

Sajnos, esett az eső, de amúgy nem volt hideg, és szél sem. 20 °C. Otthonról úgy tűnt, hogy nem esik, mire leértem, már igen. Nem éppen ideális biciklis idő, de ha már elindultam, akkor nem jöttem vissza. Nem voltak sokan a rendezvényen, másodikként regisztráltam a városrészben.. Akkora ovációval fogadtak :-) ... végre jön valaki az eső ellenére... tényleg kedvesek voltak a regisztrációnál. Mentem esőben. Nem volt annyira vészes, kicsikét csak. A farmert vettem fel, mert nem volt más nadrág, ami hosszú, ami volt, azt nem akartam szétdörzsölni a bicikli ülésével. A farmer csont vizes lett, kissé tapadt, de később elállt az eső, és majdnem megszáradt. Majd ismét megáztam :-) Esődzseki elég jó volt, (a kék), alulra őszi hosszúujjú futópóló, arra a rövidujjú zöld biciklis póló, és rá a kék esődzseki. Kicsit a kapucni zavart esőben.
Előre összeállítottam az utitervet, és kitettem a kormányra a telefontartóba, hogy ne kelljen gondolkodni, hogy honnan merre.

Először a Bringa szigetre mentem, majd onnan a Robinson domb. Onnan a Városmajor utca, majd a belváros Korzó (MVM pont), és Kossuth tér. Mindenhol kicsit rámcsodálkoztak, hogy elindultam esőben. A pecsételő pontoknál nem találkoztam senki más bringással, pedig voltak, csak kevesen. (30-at írtak a Facebookra) A Kossuth téren lefotózták a bringát a szépségversenyre, de én nem hiszem, hogy nyerek, mert nem fogok lájkokat gyűjteni. Kaptam egy bónusz pecsétet is, elismerésként, hogy az eső ellenére elindultam. De ez titok :-) A 100 éves patika felé tekertem, amikor elállt az eső. Emiatt, és a plusz pecsét miatt is, újraterveztem, és elindultam a Kertvárosba. Így kicsit hosszabb lett a vége, de nem baj. A repülőhídon megálltam fényképezkedni. (a hídon a lépcsőn volt egy vályú a biciklinek, így szerencsére nem kellett cipelni, persze feltolni is elég volt :-)
Majd vissza a 100 éves patikához, ahol találkoztam az első versenytársakkal. Itt kaptam a megszokott promó anygaból, kicsit többet, mint máskor. Beleraktam a Korzónál kapott tornazsákba. Innen Malomkert, majd a Kállói úton ki Borbányára. A Templom mögötti úton átmentem Orosra (ez nem volt túl jó ötlet, mert nagyon sár volt, és koszos lett a bringa, és a váltó) Nyír-Petrol, majd Oros, focipálya. Itt hallottam, hogy 5-en regisztráltak. Innen visszamentem a regisztrációs pontra. Kedvem lett volna még kitekerni Sóstóra, de elég vizes voltam már, és az időbe sem fért volna bele. (akkor még nem tudtam, hogy meghosszabbították a regisztrációt és a pecsételést) Így hát a Bujtosi tóhoz mentem, és ott első célba érőként átvettem az ajándékokat. Egy láthatósági mellényt, és egy jó kis kulacsot. Igazából senki sem számolta a pecséteket, megkaptam mindkét ajándékot. habár nekem megvolt a 13 a 15-ből.

Készült egy video is, a facebookon látható:

https://fb.watch/3XnUUrBJan/

Én vagyok az utolsó vágóképen 😊🚴‍♀️

A tökéletes házi pizza

Jobban mondva a nekünk (majdnem) tökéletes házzi pizza :-)

Először is kezdjük a tésztájával. Ezt nekem egy kicsit nehéz lesz leírni, mert én csak úgy szemre csinálom. A kenyérsütő gép üstjébe szórom az alapanyagokat, és menet közben korrigálom, ha túl lágy vagy túl kemény a tészta.
Tehát kell hozzá:
(3 db 28 cm-es pizzához)

40-45 dkg liszt
150-180 ml tej
1 kiskanál cukor
1 kiskanál só
2 dkg élesztő
olaj (egy karikát öntök, vagy egy S betűt, nem tudom, ez mennyi lehet 1-2 evőkanálnyi?)

Hagyom a gépet, hogy dolgozzon. Ha nem áll össze, kap még tejet, ha lágy, akkor szórok még rá lisztet. Szép sima felületű, rugalmas tésztát kell hogy kapjak.

Ha kissé rusztikusabb pizzatésztát szeretnénk, akkor a  lisztből kb. 10-15 dkg-it kicserélek teljes kiőrlésű búzalisztre.

Dagasztás-kelesztés után kiszedem a tésztát, és 3 egyforma részre osztom. Kis bucikat formázok belőle, és pihentetem kicsit.

Kis idő múlva kör alakra nyújtom. De nem nyújtófával, azt el kell felejteni. A tenyeremmel, és az ujjaimmal formázom a tésztát, mindig forgatva egy kicsit. A közepétől kifelé. hogy a széle ne lapuljon le.
Aztán átrakom a pizzatepsibe.
Na, igen, ezt sajnos nem tudom, hogy hol lehet beszerezni, nekem még németországból van 2 db Walter nevezetű 28 cm-es pizzasütő formám. Érdekes az anyaga, hasonló, mint a teflon, de nem az. Nem tapad le benne a tészta, és miután kivettem a sütőből, nagyon hamar lehűl,1-2 perc kell neki. Ez azért jó, mert amíg az egyik pizza sül, addig el tudom készíteni a másikat.

A formában az ujjaimmal nyomkodom, a közepétől kifelé, figyelve arra, hogy szép pereme maradjon.

Ezután jöhet a paradicsomszósz.
Sokfélét próbáltam már, de egyik sem volt az igazi. Aztán valahol olvastam, hogy nem kell túlbonyolítani. Nem kell belekeverni semmi pizzakrémet, se pizzafűszert, se semmit.
Paradicsom, oregánó és olívaolaj.
Tehát a kocka-dobozos olasz paradicsomszószt vettem az Aldiban (máshol is kapható), ezzel kentem meg a tészta tetejét. Megszórtam szárított oregánóval, és meglocsoltam olíva olajjal. Ennyi.

A feltétek: Ennek csak a fantázia szab határt, de fontos, hogy jó minőségű legyen. Azt hiszem, ez az egésznek a lényege.

Mostanában az én kedvencem az olasz sonkás pizza. Ehhez prosiutto-t veszek. Legutóbb a Pennyben találtam, nem volt olcsó :-) 800 Ft volt a 4 szelet. Viszont ebből 2 szelet bőven elég volt egy pizzára, olyan intenzív íze volt. Sajtként mozzarellát használtam. Azt tudni kell, hogy a mozzarella az egy kicsit eláztatja a tésztát, de ha fel van bontva pár napja, és megpróbáljuk kinyomni belőle a nedvességet, akkor pont jó. Megoldás lehet a pizza-mozzarella is, bár azt még nem próbáltam, így nem tudok nyilatkozni. Tehát a pizzára rárakom a mozzarella szeleteket, majd a sonka darabkákat, és mehet is a sütőbe. (esetleg körben a peremet is meg lehet kenni egy kis fokhagymás olíva olajjal, ezt inkább más feltéteknél szoktam alkalmazni, pl. prágai sonka-trappista sajt kombinációjánál)

Sütés: 200 C, alsó-felső, 12-13 perc.

Amit még tapasztaltam, hogy bazsalikom leveleket nem érdemes rásütni, mert semmi íze nem lesz. Inkább utána kell, frissen rárakni a pizza tetejére.
Én nagyon szeretem a rukkolát is a pizzán.

És így néz ki a finom vékonytésztás, körben peremes, nagyon finom prosiutto pizza:
(már ami maradt belőle :-))

A feltétek meg lehetnek sokfélék, ki mit szeret. Nálunk: sonka, (prosiutto, prágai, esetleg sonkás felvágott) gomba, kukorica, ananász, hagyma, fokhagyma, parizer.... ezek kombinációja :-)

Sajt: trappista, edami, mozzarella... szóval, bármi, amit szeretünk, vagy ami éppen van itthon :-)

Tehát akkor összefoglalva:

1. titok: víz helyett tej

2 titok: egy kis teljes őrlésű liszt.

3. titok: a nyújtófát elfelejteni, és kézzel formázni

4. titok: csak paradicsomszósz

5. titok: jó minőségű alapanyagok

6. titok: megfelelő tepsi

Térdbajok - 2.

Na hát ott hagytam abba, hogy futottam 3 km-t, és visszajött a fájdalom.
Ezután 2 hetet hagytam ki a futással. A fájdalom ugyan elmúlt kábé csütörtökre, de nem mentem futni.
Vasárnap bicikliztem egyet, de a fájdalom nem jelentkezett.
Biztos, ami biztos, kihagytam még egy hetet.
A két hét alatt néha éreztem egy kis húzódást, meg nyomásra enyhe fájó pontokat a csontokon az inak tapadásánál. De mozgásra nem fájt semmi.

Tehát 2 hét után futottam. Sejtettem, hogy nem lesz jó ötlet, de nevezésem volt.

Szép lassan indultam. Persze, futás közben nem fájt semmim.
Majd a táv vége felé kezdtem egy kicsit érezni a húzódást. Akkor már tudtam, hogy ennek annyi.

Úgy is lett. Futás után kábé 2 órával már minden térdmozdítás fájt. Alig bírtam járni vele. Érdekes, hogy most a belső oldalon nem, hanem teljes egészében a külső oldalon fájt. Meg hátul, a külső oldali ín. Meg a vádlim felső része. És persze a szalagok tapadási pontja, jól kitapinthatóan...

Jegeltem, és kentem. És gyógyszerhez nyúltam, pedig nem szeretem, de most annyira fájt, hogy nem akartam kínlódni. Kicsit javított rajta.
Éjszaka nem ébredtem fel minden térdmozdulatra. Reggel viszont még fájt. Hajlításra nem, csak ha kinyújtottam a lábam. Meg persze, ha ráálltam, és léptem vele.

Reggel megint gyógyszer (Algoflex) meg kenegetés.

Gyanítom, hogy ez nem más, mint egy Bursitis. Az alattomos fajtából. (nem fáj, nem fáj, de ha egy kicsit többet mozogsz, akkor bedurran)

Egyébként annyit mozogtam, hogy még egy rendes izomlázat sem érzek így másnapra....
Tehát annyira nem volt megterhelő az egész, hogy megártson. Még a bal csípőm se jelzett, pedig ha sokat terhelek, azt ott meg szoktam érezni.

Most 3 hetet fogok kihagyni, akkor lesz a következő versenyem. Edzés nélkül érdekes lesz végigmenni rajta.... de hát mit csináljak.

Gondolkodtam, hogy lemegyek a körzeti dokihoz, és megkérem, hogy derítsük ki mi a franc ez már megint a szervezetemben. De az az érzésem, hogy nem igazán tud vele mit kezdeni. Ír fel kenőcsöt meg gyógyszert. És ennyi. Az is ehet, hogy mire lejutok az orvoshoz, addigra meg elmúlik, vagy jócskán enyhül. Nem is csodálkozom rajta, hogy nem tud vele mit kezdeni.

De ez akkor sem normális dolog. ez az állandó gyulladásos folyamat az ízületeimben...

A bajoknak sosincs vége... Térdbajok.

Pedig azt hittem, hogy igen. Egyszer minden rossznak vége van, és ez igaz is. Az egyik bajnak vége van, kicsit fellélegzik az ember, és akkor jön a másik baj. És aztán még egy és még egy és még egy.... sose lesz vége.

A tavaly augusztusi Krynicai Spartan után, amit sikerült bokafájdalom nélkül végigcsinálnom, és utána sem jelentkezett semmi fájdalom, kezdtem visszatérni a régi kerékvágásba. Szeptember végétől elkezdtem ismét edzeni. Futni. Persze, a full kezdő edzéstervet követve.
Minden rendben is ment, futottam esőben, szélben, és fagypont alatt is, egyre jobb lettem, jól is éreztem magam, még a szokásos éves téli megfázásom is elmaradt.

Ezen fellekesülve beneveztem néhány versenyre.

Úgy tűnt, ezúttal minden rendben lesz.

De nem, mert valaki az univerzumban, nem tudom, hogy a Jóisten, vagy valamelyik megbízottja... de ahogy korábban is leírtam már... valaki odafönt nagyon nem akarja, hogy én fussak. Én meg hiába kűzdök, és vergődök itt lent, a vége úgyis az lesz, amit ez a nagyhatalmú atyaúristen akar.

Ugyebár, jött a vírushelyzet. Sorban mondták le, és halasztották el a versenyeket. Persze, legtöbb helyen pénz nem jár vissza, amit lényegében meg is lehet érteni... de mi a biztosíték arra, hogy az elhalasztott, majd kitudja mikor megtartott versenyen képes leszek részt venni? (ahol megígérték, hogy visszafizetik, ott sem tették még elérhetővé, hogy ennek mi az útja-módja. Csak egy ígéret a mai napig)

Naszóval, vírus ide vagy oda, edzettem továbbra is. Részt vettem azért 1-2 virtuális versenyen, de ugye az azért nagyon nem ugyanaz, mint az igazi.
Tehát átvészeltem a helyzetet.

És most, amikor már van rá esély, hogy lassan ismét meg lehet tartani a szabadtéri rendezvényeket, amikor már azt hiszem, hogy minden újra a régi lesz.... akkor derült égből villámcsapás..... bejön a képbe a térdfájdalom.

(képek forrása: internet)

Én nem is értem.

A jobb térdemnek soha nem volt semmi baja. Mondjuk a balnak sem, de ott a csípő meg bokafájdalom kihatott néha a térdre is. De a jobb az mindig tökéletes volt.

Múlt héten (vasárnap) futottam egyet az erdőben. Nem sokat, egy 5,5 km-t. Sík terepen. Erdei földúton. Terepfutó cipővel. Nem rohanva. Néha belesétálva. Tehát semmi olyan megerőltetés, ami árthatott volna. Nem csúsztam meg, nem bicsaklott meg a lábam. Kimondottan jól esett ez a mozgás, utána is jól éreztem magamat.

Most emiatt, vagy nem emiatt, nem tudom, de másnap reggel térdfájdalommal ébredtem. A térdkalácsom alatti terület fájt körben, és hátul a combhajlító alsó része. meg az a két ín hátul. Aztán mozgásra érdekesen alakult. Ha nyújtva volt a lábam, behajlításkor fájt. Kicsit megdörzsöltem, elmúlt. Ha behajlítva tartottam, nem fájt, de ha kinyújtottam, akkor igen. Járáskor fájt, de nem a terhelésre, hanem a mozgatásra. Nyomkodva nem igazán találtam fájó pontot.
Na, gondoltam, ez nem hiányzott, de csak elmúlik. Bekentem Algoflexxel, majd később Flektorral is, hogy valamelyik csak használ. Kicsit kíméltem, pihentettem, javult is, csütörtökre elmúlt. Pénteken még pihenő, szombaton pedig kimentem futni egy lightosat. Konkrétan 3 km-t a rekortánon. Nem is volt semmi baj, fájdalom egy csepp se, jól esett a futás, meg minden, azt hittem, rendben is lesz.
De nem. Reggel 8-kor futottam, (összesen kb. 20 percet) és délig rendben is volt minden, majd megint megéreztem azt a térdfájdalmat, mint amit a hét elején. Ugyanott, ugyanúgy. Délután és este már szenvedtem minden térd mozdításkor. Ha nyugalomban volt, nem fájt. Csak ha megmozdítottam. De akkor nagyon.
Jegeltem kicsit este, valamivel jobb lett, de nem múlt el. Ismét kenőcs, és pihentetés. Szép hétvégém lesz, még a lakást sem bírom felporszívózni.

Kerestem a neten, hogy mi lehet ez és miért, de nem találtam semmi értelmeset.

De ha el is múlik, most hogy merjek utána megint futni. Mozgás közben semmi jele, (pedig figyeltem) és utána orvul támad, és kicsinál.

Csak tudnám, hogy miért engem találnak meg ezek a különleges, nem szokványos fájdalmak.

(Azt már nem is említem, hogy csaknem fél év után végre sikerült tartósan 70 kg alá kerülnöm a héten, ami úgy néz ki, hogy évezzem ki a pillanatot, mert mozgás nélkül pillanatok alatt visszaszedem a kilókat. És ez a legnagyobb mocsokság az egészben...)

Vírushelyzet összefoglaló

Nem én írtam, Facebookon olvastam, de ez tetszik.
Sok igazság van benne :-)

Vírushelyzet-összefoglaló az eddigi, innen-onnan összeszedett ismeretek alapján.

1. Elvileg nem hagyhatod el az otthonodat, de amikor el kell hagynod, akkor elhagyhatod.

2. Maszkot viselni teljesen értelmetlen, de talán jobb, ha hordod, mert megvédhet, de lehet, hogy csak kifelé akadályozza a vírust, de talán egy kicsit befelé is.

3. Az üzletek, szolgáltatók zárva vannak, kivéve, amelyik nyitva van.

4. Ne menj be a kórházba, szakrendelésre, kivéve, ha oda kell menned. Ugyanez érvényes az orvosi rendelőkre, oda is csak végszükség esetén menj, feltéve, ha nem vagy túlzottan beteg.

5. A mostani vírus halálos, de mégsem olyan félelmetes, de néha okozhat akár globális katasztrófát is.

6. Gumikesztyű nem segít, de mégis hasznos lehet.

7. Mindenki maradjon otthon, de fontos kimenni a friss levegőre.

8. Nincs áruhiány az üzletekben, de vannak dolgok, amit nem lehet kapni, ha az ember este akarná azokat megvenni. Vagy reggel. Vagy napközben.

9. A vírus nem ártalmas a gyerekekre ill. fiatalokra, kivéve azokat, akik megbetegszenek tőle.

10. Ha megbetegszel, sokféle tüneted lehet, de tünetek nélkül is megbetegedhetsz. Lehetnek tüneteid anélkül, hogy megbetegednél.

11. Étterembe nem mehetsz, de rendelhetsz éttermi ételt otthonra, amit esetleg olyan személyek készítettek, akik nem viseltek szájmaszkot vagy gumikesztyűt. Vagy egyiket sem.

12. A vírus különböző felületeken 2 órán keresztül, nem, 3, 4, 6, 18 órán keresztül aktív marad. Vagy napokat mondtunk?

13. Számoljuk a halálesetek számát, sőt a halálozási arányt is, de fogalmunk sincs, mihez képest, mert nem tudjuk, mennyien betegedtek meg.

14. Nincs rá gyógyszer, kivéve azt, amelyik talán már van, amelyik esetleg nem veszélyes, persze csak ha nem vesz be túl sokat belőle az ember.

15. Addig otthon kell maradnunk, amíg el nem tűnik a vírus. De csak akkor fog eltűnni, ha meglesz a nyájimmunitás, azaz már körbejárt. Ehhez az kellene, hogy találkozzunk másokkal.

További ötletek?

Forrás: Facebook, ismeretlen szerző  

mindenki csak átmásolva osztotta meg, ami úgy tűnik, mintha ő írta volna

Kedvenc futós reggelim - a zabkása

 Azt utóbbi időben kezdem megszeretni a reggeli/délelőtti futást, valahogy a hétvégeken jobban be tudom illeszteni a nairendembe. Arról nem is beszélve, hogy több közösségi program és a versenyek is délelőtt kerülnek megrendezésre. (pontosabban így volt még a koronavírus előtti időszakban, és bízom benne, hogy minél hamarabb újra így lesz)

Mivel én reggel alapoból nem bírok sokat enni, a futáshoz viszont nem árt némi energia, így a legjobb választás, ha bekapok egy adag zabkását egy kis gyümölccsel kiegészítve:

Az elkészítése gyors, és nagyon egyszerű. Az apró szemű zabpelyhet szoktam venni hozzá, az Aldiban, Lidlben, mert én azt jobban szeretem, mint a nagyszeműt.

2 dl tejet odateszek főzni, rakok bele 2 evőkanál zabpelyhet, egy kiskanál cukrot, és folyamatosan kevergetem, amíg felfő. Ekkor leveszem a tűzről, és picit hűlni hagyom. Ilyenkor már besűrűsödik. Kiteszem a tálba, és kockázok rá valamilyen gyümölcsöt: kiwit, almát, banánt, áfonyát, barackot, mangót... vagy ami éppen van itthon.
Csorgatok rá egy kis mézet, és megszórom fahéjjal.

 A banános is a kedvencem:

Kábé futás előtt egy órával fogyasztom. Nincs nehézérzet a gyomromban, viszont kellő energiát ad, és nem leszek egyhamar éhes utána.

Szóval, tökéletes futóreggeli :-)

Új light box felirat

Csak egy kicsit változtattam a legutóbbin. Kell egy kis motívávió, most, hogy sorban halasztják el a futóversenyeket :-)

Paraszt parkolás

Bocsánat a címért, tudom, nem túl szép, de sajnos, ez az egyik olyan téma, amivel kapcsolatban nem tudok szépen fogalmazni.
Erről van szó:

Igen, a béjemvé a mozgássérült parkolóban....

Ráadásul ferdén, mert a nagy autókban nem forog rendesen a kormány. (mindegy, BMW-betegség ez is, mint az index)

Szóval, az történt, hogy tele volt a parkoló, kivétel persze a mozgássérült hely, mert azt mindenki becsületesen kihagyta. Bmw-s apuka megérkezett a 6 év körüli gyerekével, és megörült, hogy fenntartottak neki egy ilyen jó kis parkolóhelyet. Beállt oda. (pedig erre azt szokták mondani, hogy agyirokkantak nem jogosultak a használatára, de apukát ez a tény hidegen hagyta)

Kipakolták az autóból a csilivili drága bicikliket, mert ők ide amúgy bringázni jöttek. Mert annyira azért nem tökösek, hogy az otthonukból eltekerjenek idáig. De még annyira sem tökösek, hogy az út másik oldaláról áttolják a biciklit.

Mert az út másik oldalán is van parkoló, és parkolási lehetőség, bőven. Nézzétek csak mennyi hely van itt:

És itt is:

Sőt, ha kicsit balra nézek, még itt is:

Csak át kellene sétálni egy csekély forgalmú, keskeny úton.

Az már csak hab a tortán, hogy vagy a gyalogosok közöt tekertek a sétányon, vagy a futókat kerülgetve a rekortánon. Mert ők még ezt is megengedik maguknak. (...mert úgy gondolják, nincs elég kerékpárút a városban...)

Apuka meg duplán paraszt, mert erre tanítja a gyerekét is.
Szánalmas.

Mit vegyek fel ha futni megyek? - Futásöltözet nőknek, lassú futóknak, őszi és téli

Pontosabban: futásöltözet nőknek, lassú futóknak, és lassan futó nőknek, egészen pontosan: nekem :-)

Feltételezem, nem vagyok egyedül, akinek gondot okozott, hogy mit vegyek fel a futáshoz, hogy jó legyen, ne fázzak, de ne is legyen túl melegem. Nem is olyan egyszerű ez a kérdés. Olvastam én erről, korábban, több futó oldalon is felmerül ez a téma, és okos dolgokat lehet olvasni erről.

-Az első az, hogy induláskor kissé fázni kell, később, ha bemelegszünk, akkor jó lesz.

-A második az, hogy ezt mindenkinek egyénileg kell kitapasztalni, mert az embereknek eltérő a hőérzetük, a futássebességük, és hogy kinek mi a jó, ez egyénileg változik. Ezzel egyet is értek. Ezért szedtem össze a saját tapasztalatomat, még ha nem is e szerint öltözik valaki, némi támpontot azért adhat.

A futópályán, ahol futok, ugyanabban az időben látok embereket rövidnadrágban, rövidujjúban, sapka nélkül, ugyanakkor másokat dzsekiben, mellényben, sapka-sálban futni. Ez is bizonyítja, hogy emberek hőérzete között mekkkora különbségek vannak.

Találtam én is a neten különféle ajánlásokat, ami baj volt ezekkel, hogy szerintem férfi állította össze, aki ráadásul gyors futó. Vagyis, jóval gyorsabb, mint én, így nyilván másképp kell öltözködnie.
Én lassú vagyok, tudom. A futópályán a férfiak, és a tőlem fiatalabb nők mind megelőznek. Hogy konkrét számokat is mondjak, az én átlagom a "pace" az kb. 7:50 km/perc. Vagyis általában a futásom a 7:10 és a 8:10 km/perc közé esik, mikor hogy bírom :-) És bár egyre kevesebbszer, de azért előfordul, hogy belesétálok. Általában 4 km-t szoktam futni ilyen tempóban. (vagy max. 5-öt, ha nagyon jól megy :-))

És ehhez az alábbiak szerint öltözködöm:
(a képre kattintva jól olvasható)

Futóöltözet -2 és + 12 fok között, lassú futóknak :-)

A táblázatban a hőmérséklethez szélcsendes, vagy enyhe szeles időjárás tartozik. Ha erős szél fúj, akkor kicsit hidegebbnek érezzük a levegőt, ezért vannak a "ferde vonalak" vagyis a szél dönti el, hogy vastagabb, vagy vékonyabb ruhát vegyek fel.

Mindenkinek ajánlom, ezt a módszert, amit én is csináltam, hogy minden futás után feljegyeztem az időjárást, az öltözetet, és megjegyzést fűztem hozzá, hogy komfortos volt, vagy nem. Utólag ebből már könnyű volt összeállítani a saját táblázatomat.
(az endomondo.com oldalon lehetőség van minden sportteljesítményhez megjegyzést fűzni, én ott gyűjtöttem össze a tapasztalataimat. Így egy helyen van minden, a futások, és a megjegyzések is, bármikor visszakereshető. Ráadásul be lehet állítani úgy is, hogy csak én lássam)

Még annyit hozzáfűznék a táblázathoz, hogy nem mindenről találtam megfelelő képet, próbáltam azért hasonlót keresni. Ezért kicsit részletezem, hogy pontosan mit értek a táblázatban bemutatott öltözetek alatt.

Téli futónadrág: Igazából létezik ettől vastagabb változat is, ami ki van bélelve a comb részénél szélálló anyaggal. Én még az ilyen nadrágomat nem vettem elő, nekem a téli nadrág az egy vastagabb, belül kissé bolyhos futónadrág, amit az Aldiban vásároltam.
Őszi futónadrág: Ez egy kicsit vastagabb anyagból készült futónadrág, ami nem bolyhos belül. Lidl-ben vásároltam.
Nyári hosszúnadrág: Ez a normál, vékony futónadrág anyagú, a szár hossza a fontos, ez leér rendesen a bokáig. Nekem kettő ilyen van, egy színes, és egy sima fekete.

Aláöltözet, hosszúujjú: Vékony technikai anyagú, egészen a testhez simuló póló, az ujja hossza a kézfejemig ér. Aldis.
Aláöltözet, rövidujjú: Vékony technikai anyagú, egészen a testhez simuló póló, az ujja hossza a könyököm felé ér. Aldis ez is, de nem itthon vásároltam.

Téli hosszúujjú póló: Ebből is kettő van, mindkettő Lidl-es, puha, kellemes anyaga van, viszonylag vékony, de belül kissé bolyhos. Az ujját rá tudom húzni a kézfejemre, van egy nyílás a hüvelykujj számára. Nagyon praktikus.

Vékony hosszúujjú póló: Ez egy egészen vékony, őszi futáshoz tervezett póló, kapucnival. Az ujja ennek is lehúzható a kézfejre. Nagyon szeretem, sajnos ebből csak 1 db van, a Lidl-ben vásároltam.
Rövid ujjú póló: itt általában a versenyeken kapott tecnikai anyagú rövidujjúkat szoktam használni.

Futókabát: egy nem túl vastag, de szélálló kabát, olyan softshell-szerű anyaga van. Az Aldiban vettem.
Vékony futódzseki: egészen vékony anyagú, szélálló, és egészen picikére összehajtható könnyű dzseki. Eső ellen is véd. A Decathlonban vettem.

Sapka, kesztyű, fejpánt: A futósapka olyan, ami rásimul a fejre. (néha úszósapkának hívom :-)). Az Aldiban vettem, a kesztyűvel és a fejpánttal együtt. Hasonló az anyaguk, (légáteresztő, belül olyan frottír-szerű) és egyforma a színük.

Nyaksál: ez az egész vékony csősál, ami sapkának, fejpántnak és sálnak is használható, és ami többféle színben is kapható a Decathlonban. Én futáshoz a nyakamba teszem, és ha szükséges, felhúzom az államra. (én nem szeretem, ha a szám előtt van valami anyag, de akár maszknak is használható)

Zokni: futózokniból több is van, Aldiban, Lidlben, Decathlonban, és futóboltban is vásároltam már. Van titok, nagyon rövid, picit hosszabb, és térdzoknim is. Ami fontos, hogy ne legyen érezhető a varrás, és ne szorítson sehol. A kedvenceim az Aldis, Lidles zoknik.

És ami a táblázatból kimaradt: alap egy jó futó sportmelltartó. Nekem egy régi Adidas vált be nagyon, de meglepetésemre az egyik Aldis is teljesen megfelelő. (ebből gyosran visszamentem, vásároltam többet is)

Na, meg a cipő. Egy jó futócipő kincset ér :-) Nekem van egy régebbi aszfaltos, az Asics, ami valahogy nem igazán jött be, van egy új aszfaltos, a Brooks, amit számítógépes lábállásvizsgálat után vásároltam, és imádok benne futni, van egy terepes, az Adidas, és van a Spartanos cipőm, a Decathlonból.

Ja, és hidegben azért egy zsebkendő legyen a zsebben :-) Na, meg az elmaradhatatlan futóóra. (plusz még futóöv, ha kell, és zene) De ez már csak ráadás :-)

Természetesen ezt a táblázatot folytatni fogom, és jövök majd a tavaszi-nyári öltözet tapasztalataival.

Tortelloni paradicsomszószban

Ezt a kaját nemrég fedeztük fel :-) de mostanában sűrűn készítem, mert imádjuk :-) Egyszerű, és gyorsan elkészíthető vacsora, és egy finom vörösborral kiegészítve jól csúszik.

Leírom, hogy szoktam elkészíteni. Egyébként fogalmam sincs, hogy ezt a tortellonit valójában hogy kell fogyasztani, én így találtam ki, és nekem/nekünk így ízlik nagyon.

És most fogok egy is reklámot csinálni az Aldinak - kár, hogy nem fizetnek érte egy fillért sem :-)

Szóval, az Aldiban vásárolom az alap tortelloni tésztát. Ilyet:

Ebből létezik 3 féle ízesítés, húsos, sajtos és spenótos. Mindhárom finom. A hűtőpultban kell keresni, mert van másféle tortelloni is az aldiban, a konzervek között, de az nem ízlett annyira, úgyhogy a hűtőpultost kell venni. (1 csomag-2 adag kb.)

Kell még venni hozzá hámozott paradicsom konzervet, a legjobb a darabolt. Kábé ilyen:

 

Mondjuk, ez pont Penny-s, de részletkérdés :-). Finom ez is, lényeg, hogy olasz legyen. Meg veszek még reszelt sajtot. (Aldis vagy Penny-s, talán ez utóbbi egy kicsit finomabb, kinek hogy...)

A többi hozzávaló általában van otthon. 

Szóval: 2-3 gerezd fokhagymát apróra vágok, majd egy kis olíva olajon megdinsztelem. (imádom az olívás fokhagymának az illatát, mindig jól megszagolgatom :-)) 

Ha már megpuhult a fokhagyma, akkor ráöntöm a paradicsom konzervet. Ízesítem sóval, bazsalikommal, oregánóval, és lehet, hogy szentségtörés, de egy kis cukrot is szoktam rakni bele. Tényleg keveset. Ezt összerottyantom. 

Közben felteszek egy fazék vizet forrni, és ha felforrt, beleteszem a tortellonit. 2 percig kell főzni! Hangsúlyozom: kettő percig!!!

Utána szűrővel átszedem a paradicsomszószba, és összekeverem. Kiszedem a tányérba, jól megszórom a reszelt sajttal, és a tetejére kis őrölt borsot szórok. (nálam most színes bor van a borsőrlőben, az nem olyan erős, mint a feketebors, de ugyanolyan finom)

És kész, lehet fogyasztani.

Próbáljátok ki, gyors vacsinak tökéletes!

Amatriciani tészta - itthon

Én bevallom, korábban azt sem tudtam, hogy létezik ez az amatriciani tészta, Rómában találkoztam vele először. Rögtön meg is kóstoltam. És ízlett.
Így hát nem lehet csodálkozni azon, hogy itthon is megpróbáltam elkészíteni.
Persze, tudom, ez nem lesz egészen olyan, mint az olasz - de nekem ízlik, úgyhogy azóta már többször is elkészítettem, a saját, itthoni változatot.

Szerintem nagyon egyszerű.

Először is veszek (az Intersparban, vagy máshol) egy csík füstölt tokaszalonnát. Ezt csíkokra vágom, és egy kis olívaolajon megsütöm. (amúgy ezt a fajta szalonnát bagyon szeretem tojással is, mert megsütve olyan finom, zamatos íze lesz)

Közben odateszek egy lábosban tésztát főzni, én a spagettit szeretem hozzá, de más tészta is jó.

Amikor a szalonna megsült, ráborítok egy konzerv darabos paradicsomot. Egy kicsit főzöm, ízesítem. Mehet bele só, pici cukor ha szükséges, szoktam beletenni bazsalikomot, oregánót, őrölt borsot. Ha jónak ítélem a mártás ízét és sűrűségét, akkor beleteszem a megfőtt tésztát. Az olaszok al dente szokták főzni, én megfőzöm rendesen, magyar módra, úgy, ahogy a tasakján írják. Átszedem a vízből a mártásba, elkeverem, majd leveszem a tűzhelyről.

Tányérba szedem, és jól megszórom reszelt sajttal.

Nem olyan, mint Rómában volt, de magyarhoz képest nagyon finom. Imádom :-)


Egyépbként eszembe jutott erről egy sztori: Még középiskolába jártam, (valamikor a 80-as években) amikor az egyik osztálytársam, egy fiú megkérdezte tőlem, hogy szeretem-e a milánói makarónit. Mondom, nem ettem még olyat. (ami mai szemmel furcsa, de mi tényleg nem ettünk akkoriban ilyen külföldi kajákat)
Erre azt mondta a fiú, hogy ő szokott ilyet készíteni otthon, és próbáljam ki, mert nagyon egyszerű, és finom. Elmondta a receptet: -főzd meg a makarónit, szedd ki egy tálba, szórj rá kockára vágott sült szalonnát, és önts rá paradicsom ivólevet (házit, mert akkor még csak az volt) És ennyi.
Kipróbáltam. Nem volt rossz, de annyira nem fogott meg, hogy odáig legyek érte. Csak úgy eszembe jutott.
Van benne némi hasonlóság az amatriciáni tésztával :-)

Egy aranyos párbeszéd :-)

Pár évvel ezelőtt az iskolában egészségnapot hirdettek, ahol mindenféle egészséges ételt készítettek a gyerekek, amit meg lehetett kóstoni. Ott hallottam az alábbi párbeszédet:

Tanár néni, belekukkant a tálba: -Jaj, de jól néz ki! Ez hordós káposztából készült?
Kislány: -Nem, nem abból, hanem savanyú káposztából.

:-)

Krynica Zdrój és Spartan Sprint élménybeszámoló - 2

No hát akkor a verseny...
Ez úgy kezdődött, hogy regisztráltam, és bíztam abban, hogy helyrejövök addigra, amikor ezt teljesíteni kell. Aztán persze, nem olyan ütemben gyógyult a bokám... erről írtam korábban.

A versenynaphoz közeledve még az is megfordult a fejemben, hogy eladom a nevezést, de aztán valahogy nem tettem meg. Bíztam a lehetetlenben :-)

Semmit nem tudtam edzeni, de azért belöktem a kocsiba a Spartanos cuccaimat. Hogy majd meglátom, mi lesz.

Amikor pénteken lesétáltunk a fesztiválterületre, és megláttam a start kaput, mögötte meg a sípályára meredeken felvezető utat, azt mondtam, hogy na ne... ezt nem gondolhatják komolyan, hogy én oda felmászok.... :-)

Aztán jöttünk-mentünk, kirándultunk, én azért éreztem a bokámat esténként, de reggelre mindig helyrejött.  Akkor már hajlottam arra, hogy csak nekifutok én annak a hegynek, legfeljebb kiszállok, ha annyira nem bírom. Verseny előtti este eldöntöttem ezt, és előkészítettem a futócuccaimat.

És akkor mi történik? Komolyan mondom, nemis én lennék...
Hajnalban arra ébredtem, hogy húzza a görcs a vádlimat. De nem akárhogy. Alig bírtam kilazítani. Reggel felkeléskor is éreztem még a fájdalmat, amit a görcs okozott. Na, ebből nem lesz indulás - és kezdtem beletörődni, hogy a sors nem akarja, hogy én ezen a versenyen elinduljak. Fel sem vettem a futócuccot.

Barátnőm miatt persze elmentünk a helyszínre, mert ő indulásra kész volt. Azért én is felvettem a rajtcsomagot, hogy legalább ennyi maradjon meg emléknek. Egy nagyon kedves magyar fiatalember volt a regisztrációnál, aki jó versenyzést kívánt. Köszönöm - mondtam, Jó lenne - gondoltam.

A futamunk 15.00-kor indult, rengeteg időnk volt még délelőtt nézelődni, és szurkolni a Super (13+ km táv) indulóinak.

Szinte egész délelőtt maszíroztam, lazítottam a vádlimat. Valahogy egyre jobb lett. Dél körül már szinte nem is éreztem a görcsöt, akkor eldöntöttem, hogy mégis elindulok. Azzal a feltétellel, hogy ha nem bírom, akkor kiszállok.
Elmentem parkolóba a kocsihoz, és átöltöztem. Persze, az egy dolog, hogy kocsiban nem túl kényelmes öltözködi, de mikor máskor tekeredjen rám úgy a futótop, hogy se fel, se le ne tudjam venni, mint akkor ott? :-D
Annyira nem volt vicces a helyzet, de egy kedves lengyel hölgy látta a problémát, és segített kitekerni :-)
Még gyorsan ettem valamit, jól be tape szalagoztam a bokámat, aztán hamar elérkezett a 15.00 óra, a rajtunk időpontja, és én ott találtam magam a rajtzónában. Több, mint 1 év kihagyás után, újra a Spartan Race-n. A táv 5+ km, és 20+ akadály.
Itt nem volt közös bemelegítés, és nem csinált olyan hangulatot a spíker, mint a hazai versenyeken. De azért jó volt az indítás. (bár sokat nem értettem belőle :-))
Jött a piros füst, és indult a mezőny, hegynek fel.

    

Azt azért megjegyzem, hogy szerintem ez a fotó nem igazán adja vissza a valóságot, élőben valahogy sokkal meredekebb volt. Ez a szakasz rögtön az elején sokat kivett belőlem, lihegtem, alig kaptam levegőt, ráadásul minden lépésemre figyelnem kellett.
Aztán valahogy felértünk az emelkedő tetejére, onnan be az erdőbe, és ott mindenki elkezdett futni, mégiscsak egy verseny lenne ez, vagy mi...
Onnan már kicsit lejtett az út, és futható volt, tehát én is megpróbáltam óvatosan szedni a lábaimat. Meglepetésemre szépen, fájdalom nélkül ment. (gondolom a tape szalag is segített). Tehát kocogtam (mert futásnak azért nem lehetett nevezni) Közben utolért a következő futam, akik 15 perccel utánunk indultak. Engedtem őket elmenni.

Volt egy palánk, amire megmondom őszintén, nem emlékszem de valószínüleg segítséggel átmentem. :-) Aztán egy gerenda, ami mellett nem volt senki. Átfutott az agyamon, hogy simán kikerülhetném . de egy spartan versenyző ilyet nem tesz. Megpróbáltam, nem sikerült. De jött egy kedves versenyzőtársam, és segített. Ezután jött az egyik kedvenc akadályom, az OUT, meg rögtön utána az OU. Ezek nem túl magas palánkok, amin felette, alatta és a rajta lévő ablakon át kellett átmenni. Már a végére egy kicsit sokalltam a palánkokat, de itt kezdtem jól érezni magam.

Aztán persze jött a majomlétra, ami nekem burpee. (ha nem tudom megcsinálni az akadályt, akkor 30 db négyütemű fekvőtámasz a büntetés, annyival kiegészítve, hogy közben a mellkasnak is érintenie kell a talajt. Ezt hívják burpee-nek.) Fárasztó :-) Ráadásul a gyenge bokám miatt az egyensúlyt sem sikerült teljesítenem. Ezután volt egy frissító pont, jólesett a pihenő, meg a folyadék, aszalt gyümölcs, stb.

A ferde falra így sár nélkül könnyedén felmentem, majd egy jó nagy kőgolyót kellett elcipelni egy pontig, és vissza. Itt már együtt mentem egy itt megismert magyar indulóval, a tempónk hasonló volt, és tudtunk segíteni egymásnak, ha kellett.
Jött a nagy tepsi (kerék nélküli talicska? :-)), ami jól meg volt pakolva földdel, ezt kellett egy kötél segítségével  magamhoz húzni, majd vissza a kiindulási helyére. Ezután ferde fal, sajnos, még mindig nem megy egyedül, de volt segítségem, így sikerült átjutni rajta.

Ezután szögesdrót, kúszni kellett alatta, elég hosszú volt, kúsztam, gurultam, majd megint, és lassan a végére értem.

Ezután egy 6 láb (kb. 180 cm) magas palánk következett, itt a barátnőm bevárt, és arra figyeltem fel, hogy kiabál nekem: -Gyere, gyere, már alig vannak a pályán! Mondom micsoda??? hát hol van az a rengeteg ember, amit megszoktam a Spartan versenyeken? (kiderült, hogy csak 2 futam indult a Sprinten, így tényleg a mezőny végén voltunk)
A palánkon átjutni segítettünk egymásnak, majd kavicsokkal jól megpakolt vödör cipelése következett. Hát, és alig bírtam, hol ölben vittem, hol a vállamon, mentünk egy szép kört vele, és nagyon örültem, amikor végre letehettem. Pedig szép új vödrök voltak, tetővel, lehetett akárhogy forgatni, nem esett ki belőle a kavics.

Ezután következett a jéghideg hegyi patak, éppen jókor jött, kellemesen hűtötte a bokámat. Persze, volt itt is akadály, mégpedig egy palánk, ami beért a vízbe, és alatta átbújva lehetett csak tovább menni. Majd fel kellett jutni egy beton falon, vízzel szembe, ráadásul csúszott is. (mini vízesésen) Ráadásnak beraktak ismét egy szögesdrótot, picit magasabbat, mint az előző, viszont ezt most itt a patakban.

Átmentünk az alagúton (még mindig a patakban) és beértünk a fesztivál terület közelébe. Itt várt a családom bíztattak, fotóztak. Csak annyit mondtam: -Megvagyok, egyben vagyok :-) és amikor ezt kimondtam, megbotlottam egy kőben, majdnem elestem, mire a fiam: -Na, csak ne bízd el magad :-) Még most jön a neheze.
És itt fáradt voltam már, nagyon. Annyira, hogy az ezután következő függőleges hálós falon már igencsak kellett kapaszkodni, alig bírtam átjutni rajta, pedig máskor ez a mászás meg se kottyan.
Ezután rögtön egymás után, kötélmászás (esélytelen, 30 burpee), dárdadobás, ami persze, hogy nem talált. Pedig itt is bíztatott a kedves magyar önkéntes. Burpee, de itt olyan éles kavicsos volt a talaj, hogy egyáltalán nem volt könnyű lenyomni a 30 db-ot. Sokat pihentem közben, már alig bírtam felállni, de még mindig nem volt vége.

Itt készült rólam egy hivatalos fotó. Mondta a fotós, hogy dobás előtt egy szép mosolyt kérek! Hát én mosolyogtam szépen. Legalábbis meg voltam győződve róla, hogy szépen mosolygok :-) Aztán később, amikor megláttam a képeket, szembesültem vele, hogy nem mosoly volt az... sokkal inkább egy vicsor :-D  Na, jó, nem kell magyarázni, itt már erősen látszott rajtam, hogy fáradt vagyok, de kűzdök keményen :-) 

Ez volt az a pont, ahol legszívesebben abbahagytam volna, de azt mondtam magamnak, hogy itt már nem adom fel. Ha idáig eljöttem, végig is megyek.

Jött a zsákfelhúzás, ami szerencsére sikerült, és ez egy kis erőt is adott nekem. (azért meg kell említenem, hogy kedves volt az önkéntes, mutatta, hogy melyiket válassazam. (nem volt egyforma a súlyuk a zsákoknak) azért nem volt könnyű ez sem, de sikeresen teljesítettem az akadályt, és mehettem tovább.

Ezután persze megint két olyan akadály jött egymás után, amiket még esélyem sincs teljesíteni, a Z-fal és a multirig. Ismét lenyomtam a burpee-ket, persze nem volt egyszerű, a végén már egyesével csináltam, és sokat pihentem közben. De meglett, ha nehezen is, és mehettem az A-cargo-ra, ami egy magas, háztető alakú hálós állvány. Itt csak mászni kell, és kapaszkodni, majd átugrottam a tüzet, és ott voltam a célban, ahol a nyakamba akasztották az érmet.

El se hittem, hogy sikerült teljesítenem, így edzés nélkül, gyenge bokával. Azt meg kell hagyni, a bokám tényleg jól bírta a gyűrődést, örültem, hogy végre tudok fájdalom nélkül futni, még ha lassan is. Az órám szerint kb. 6 km volt a táv, és összesen 3 órát töltöttem a pályán.

Íme a hivatalos pályarajz.

Ez pedig az érem, amiért kűzdöttem. Megdolgoztam érte, rendesen.

Célba érkezés után csináltunk pár fotót, majd zuhanyoztunk, átöltöztünk, (jó, hogy már alig voltak, nem kellett sorba állni, ez az előnye, ha a mezőny végén ér be az ember :-)) utána pedig beültünk az autóba, és elindultunk hazafelé.

Light box feliratok

Már régóta szerettem volna egy ilyen light boxot. Csak mert teszik.
Sikerült beszerezni egyet, egy nem túl nagyot, éppen olyat, aminek még találtam helyet a polcon.

Elsőnek kiírtam, hogy "SWEET HOME" Erre pár nap múlva B. mint valami kis manó (vagy mint a nyomda ördöge) :-) összekeverte a betűket:

Ezután nem sokkal átírtam, mivel reggel, amikor felkeltem, egyből oda néztem, és szívesebben láttam napindítónak ezt a feliratot: 

"HAVE A NICE DAY"

Aztán megint B. alkotott, mégpedig ezt:

                                     

Azután pedig ezt:

Ezután már én írtam át. Hogy miért? Talán azért, hogy jelezzem, menjen el időben aludni, és hagyjon engem is :-)
Most ez van kint:

És hogy meddig?
Azt nem tudhatom, mert bármikor jön egy ötlet, egy sugallat... és már írjuk is át. :-)

Mézeskalács sütés videó

Ezt a mézeskalács receptet egyszer már leírtam, méghozzá itt:
http://simsi-irasai.blogspot.com/2014/12/

Most pedig készítettem hozzá egy videót is.
Mégpedig azért, mert még mindig sokszor hallom innen-onnan, hogy a mézeskalács sütés az bonyolult, meg hogy nem sikerül, kemény lesz, stb. 
Ezért gondoltam, hogy egy videón bemutatva kiderül, hogy egyáltalán nem egy ördöngősség.

Itt megnézhetitek:
https://youtu.be/CWXqNa49-mM

Sajnos, elkövettem azt a hibát, hogy nem kapcsoltam ki a telefonomon az automatikus forgatást, ezért álló képet vett fel, pedig én fektetve akartam, és sajnos, nem ellenőriztem, mert úgy gondoltam, hogy ha én fektetve rögzítem fel a gépet, akkor az úgy is marad. Hát nem. :-) A telefon önálló életet él :-) 

Érdekes módon a legutolsó snittet már fekvő formátumba vette fel, pedig ugyanúgy rögzítettem, ahogy az előző felvételeknél is. 
Mondom én, hogy a mai telefonoknak önálló akaratuk van :-D

Mindegy, ki kellett volna kapcsolni a forgatást, ebből megtanultam.

Viszont kipróbáltam az új Bosch konyhagépemet. Ehhez a tésztához kiválóan alkalmas.

Bosch Mum 48R1

És a leírás mégy egyszer, hogy itt is meglegyen:

Hozzávalók: 1/2 kg liszt, + még kb. 25 dkg, ha ragadna a tészta, és nyújtáshoz, szórni 15 dkg cukor 15 dkg méz kb. (virágméz tökéletes hozzá) 1 RAMA (25 dkg) 2 tojás, felverve 1 kiskanál szódabikarbóna 1/2 csomag sütőpor (7 dkg) 1,5 kiskanál mézes fűszerkeverék (én Kotányit szoktam venni) Ezt mindet összegyúrjuk, hogy sima, nem ragadós tésztát kapjunk. Egy kis pihentetés a hűtőben jót tesz neki, akár 24 órát is állhat, de anélkül is jó. Kb. 3 mm vékonyra nyújtjuk, kiszaggatjuk, a tetejére cukormázas díszítés helyett M&M cukorkát tehetünk, kinek hogy tetszik. (Az M&M kiválóan helyettesíthető a Lidlben vagy Aldiban kapható hasonló mázas cukorkával. A Pennyben is van, de az apróbb szemű) A sütésre nagyon kell figyelni, hamar megsül. Az én sütőmben (Zanussi) ez 175 °C, és 8 perc, alulról a második rácson. Akkor jó, ha felül még hóka, de az alja világosbarna. Ekkor még nagyon puha a süti, de ahogy hűl, úgy keményedik egy kicsit. Ez így egy puha, nagyon finom mézeskalácssüti lesz. Ha keményebbet és ropogósabbat szeretnél, akkor lehet, tovább kell sütni. Mi így szeretjük, puhán. Dobozban sokáig eláll.

Xiaomi Yi Dash autós menetrögzítő kamera kicsomagolása, beszerelése és n...

Krynica Zdrój és Spartan Sprint élménybeszámoló - 1

Az egész úgy kezdődött, hogy kedves barátnőm/edzőtársam kitalálta, hogy miért nem nézzük meg ezt a Lengyelországi Spartan versenyt, legalább kirándulunk egy pár napot.
Amikor már le volt foglalva a szállás, meg minden el volt tervezve, akkor felmerült, hogy ha már úgyis ott leszünk, akkor miért nem indulunk a Sprinten?

Na, gyorsan regisztráltunk is. Én még a regisztrációkor nem voltam teljesen rendben boka ügyileg, de bíztam benne, hogy addigra jobb lesz, vagy majd lesz valami. Sajnos, nem tudtam edzeni erre a versenyre, esélyes volt, hogy kihagyom, mindenesetre a Spartanos cuccomat bedobtam a kocsiba.

Szállással szerencsénk volt, mivel ezen a hétvégén eléggé teltház volt már, nem is hittem volna, hogy találunk szállást. De sikerült, mert a miénket nemrég tették fel a bookingra, egy új szállás a város központjához közel, jó áron.

1. nap dél körül érkeztünk, megnéztük a várost, és mivel Spartan hétvégét rendeztek, megnéztük a fesztiválterületet is. Kalandos sétánk volt, át a hegyen. Egyébként kitűnő túraútvonalak vannak arrafelé, gyalogos és kerékpáros útvolnal is.

Visszafelé már lassan ránk sötétedett, nem vállaltuk újra az erdőt, hegyet, így kerültünk egyet, és a város felé gyalogoltunk. Ez egy közel 6 km-es séta volt.
Nem tett túl jót a bokámnak, éreztem kicsit este.

Egyébként a város nagyon tetszik, szép, rendezett, sok virággal, a városközpontban pedig egy hatalmas park, és egy zenélő szökőkút található. És emberek. Sétálnak, pihennek, vásárolnak. Látszik, hogy itt van élet. Nem is gondoltam volna, hogy ez a hely egy ilyen nyüzsgő üdülőközpont.

Amikor megérkeztünk, erre nagyon rácsodálkoztunk. Hogy milyen szép ez a hely, és mennyi kiránduló ember van itt. Valahogy nem erre számítottunk, és ez a felismerés kellemes meglepetésként ért.

És egy videó a szökőkútról:

2. nap kirándultunk egyet, de már autóval indultunk el. Megnéztük a közelben található kilátót, libegőztük, és természetesen szurkoltunk a magyaroknak a Spartan Ultrán.

Az első sípályára kabinos felvonó vitt fel, egészen pontosan 1114 m magasra. Lenyűgöző volt a kilátás. Fentről ráláttunk a fesztiválterületre.
(Weboldal: Kolej Gondolowa Jaworzyna Krynica)

Ezután átmentünk a másik hegyre, a kilátóhoz, ide: wiezawidokowa.pl/ ahová libegővel mentünk fel.

Ez egy hatalmas, fából épült kilátó, ahová a fák lombjainak a magasságában sétálhatonk fel, mégpedig nem lépcsőn, hanem olyan érdekesen van megépítve, hogy csak sétálsz a fából készlt magaslaton, gyönyörködsz a tájban, és egyszer csak fent vagy a tetején :-)

Szuper volt, az építmény, a kilátás..., minden.

A Spartan versenyről pedig a következő részben fogok beszámolni.