2008. november 24., hétfő

Érdekes háztető

Csak úgy érdekességképpen.
Még nyáron találkoztam ezzel az érdekes házzal.
Tehát így néz ki, hogyha a háztetőn van a garázs:
garazs
(remélem, a gazdája nem haragszik meg, hogy ide feltettem. Már ha erre járna éppen véletlenül)
Ja, és amúgy a bejárata is a padláson volt, csak az épp lemaradt a képről :-)))

2008. november 23., vasárnap

Crocs

Nézegettem én nyáron a balcsinál, hogy ezek a külföldiek milyen bumfordi, színes, egyenpapucsban járnak. Hogy mit esznek ezen a rondaságon. Az egész családon ilyen volt, a legkisebb gyereken is.
A nyaralószomszéd kölyök is egész nap ebben szaladgált. Még meg is jegyeztem, hogy vajon hogy bírja egész nap ezt a vacak műanyagot.
De azt mondták, hogy kényelmes. Hogy nem izzad benne a láb. Meg könnyű.
Persze, ez mind az eredeti crocs-ról szólt. Mert a kínait megnéztem közelebbről, és úgy ítéltem meg, hogy az még gagyinak is gagyi.
Viszont Tapolca főutcáján árultak eredetit, majd leültem, 10000 ft-ot kértek érte. És vették. Pont előttem kapott két gyerek is ilyet.
Szóval, első benyomásom erről a cipőről nem volt túl pozitív.
De a napokban beleakadtam a neten. Kiderült, hogy egész formás darabjai is vannak. Ráadásul akinek van, mindenki dícséri. Egyszóval, megtetszett. Nemcsak nekem, a családnak is. Mindenki kiválasztott egyet, hogy milyet szeretne. Nagyon játszadozom a gondolattal, hogy jövő nyárra talán beruházunk rá.
Majd kiderül, addig talán összejön a rávaló is.
Hacsak nem robban be egy újabb őrület... :-))

2008. november 22., szombat

TV hatása

1. Gyermek álmodozik, és mondja nekem: -Ugye milyen jó lenne, ha te elmennél afrika-celebnek, én pedig elmennék argentína-celebnek?
2. Ma este lesz a doktor ház. (Haus. A gyerek németül tanul, úgy látszik, ragad is rá valami)
3. Mindjárt kezdődik a "celebek a fejükre estek".

2008. november 21., péntek

Habpatron

Nem tudom emlékszik-e még valaki (rajtam kívűl) a habszifonra. És vajon használja-e még valaki (rajtam kívűl)
Ugyanis évek óta egyre nehezebb patront kapni hozzá. Ma is azt hajkúrásztam. Az egyik boltban, mikor kérdeztem, hogy tartanak-e habpatront, a pénztárosnő őszintén rámcsodálkozott. Nyilván, náluk nem volt, de még hozzátette hogy: -Egyáltalán árul még ilyet valaki?
Hát kérem, nem volt könnyű felhajtani, sok-sok nincs után végre találtam. A sarki kisboltban.
Azt mondták a kereskedő, hogy nem tartanak, mert alig-alig keresi valaki, és hamar lejár a szavatossága. (mondjuk, nálam is lejár, de én attól simán használom, semmmi baja sincs)
Amit viszont nem értek, hogy ha árulják azt a folyékony habtejszínt, és meg is veszik, de nem habszifonba teszik, akkor azt mire használják az emberek?
Mert főzéshez ott a főzőtejszínm a kávéba a kávétejszín, de azt a habtejszínt nekem még sose sikerült habbá vernem, (max vajjá :-)), én ezt csak a szifonba tudom használni.
Oda viszont tökéletes. Össze sem hasonlítható a manapság elterjedt műtejszínekkel, amit habnak vásárolnak az emberek. Persze, egyszerű a használata, meg nem is romlok meg hamar, de én azt a mű utóízt, amit ezeken érzek, nem tudom megszokni.
Maradok tehát a réges-régi habszifonnál, és a finom tejszínhabnál.
Már amíg kapok hozzá patront......

2008. november 20., csütörtök

Végre mozaik!

Igaz, nem sok mindent írtam erről eddig, de azért én szorgalmasan rakosgatok - már amennyire az időm engedi. Sőt, már gazdára is találtak a cuccok. Na, nem kell nagy dologra gondolni, olyan kis kezdőféleségek, de azért örültem, hogy másnak is tetszik.
Ráadásul mindkét gyermekem rákattant a témára. Vettem egy 3 db-os dobozt, erre rögtön rácsaptak, hogy -ez nekem kell... -ez meg nekem. Meghagyták nekem a legkisebbet.
Az első mozaikunkat még szeptemberben raktuk - az erkélyen, fürdőruhában. Olyan jó idő volt még akkor. Klassz volt. Azután, ahogy bejött a hideg, a lakásban már nehezebben szedtem elő a cuccot. Sőt, a csempéből készülő házszámot, -amit vágni kell- félre is raktam, nekem itt bent ne repkedjenek a szilánkok.
Na, nem is szövegelek, inkább zúdítom a képeket:
Ez volt a legelső.
Utána volt még néhány próbálkozás, ami valszeg a rosszul megválasztott ragasztó miatt elkezdett lepotyogni. Én meg megmérgesedtem, és kihajítottam az egészet. Így most nincs edényalátétem.
Van viszont dobozom. Itt még próbálgattam a mintákat. Végül a jobb oldali lett a nyerő.
Íme a kész mű:
dobozka
A legnagyobb doboz, amire a lányom csapott le, ilyen lett:
 nagydoboz
A középső dobozt a fiam kaparintotta meg. Ezt alkotta:
 A kép némi magyarázatra szorul, hogy megértsétek egy 7 éves gyerek művészetét. Ő is elmagyarázta nekem. A bal felső sarokban a sárga az a nap. A fehérek a felhők. A kék az ég, a zöld a rét, és a jobb alsó sarokban, az a másfajta zöld egy tó, aminek lehet zöld vize is, mert ha kék lenne, akkor azt hihetnénk, hogy az is az ég, pedig az egy tó. Jó, mi?
Most vettem egy teafilter tartó dobozt, de fogalmam sincs, mit rakjak rá. Valami olyan minta kellene rá, amit nem kell vágni, csak kiraknám a négyzetekből. Vettem szalvétákat is, ha nem jön össze a mozaik, legfeljebb kidíszítem azzal. Vagy együtt a kettőt. Még nem állt össze az egész.
Igaz, sokszor csak menet közben körvonalazódik az egész, és alakul ki a minta.
Úgyhogy, kíváncsi leszek, hogy mi lesz belőle.

2008. november 19., szerda

Karácsonyfadíszek

Néhány éve már nézegetem a karácsonyfa díszeket, mert szeretném frissíteni a készletet, meg jó néhány el is tört az évek során. De néhány éve nem vettem egy darab újat sem.
Nekünk még a régi fajta, csillogós díszeink vannak, olyan fehér porral mintázva a díszítés. Szeretem ezeket a díszeket, mert nekem egy karácsonyfa legyen csillogó, mert azért karácsonyfa.
Ellenben mostanában divatba jöttek a matt díszek. Ami nagyon jól néz ki egy multi karácsonyfa dekorációján, de a saját fámon nem tetszik. Idegen.
Eleve kevés dísz tetszik a maiakból, mert vagy műanyag, vagy csúnyán van megmunkálva, vagy mindkettő. Ha mégis találnék olyat, ami tetszik, ami üveg is, szép is, csillog is, ahhoz pedig hozzácsomagolják a matt párját is. Mintegy szettként. Meg azt a fura rücskös felületűt is, néhol. Ami végül is nem néz ki rosszul, a multikban...., mint már korábban is említettem.
Régebben hoztak az oroszok, ukránok, csodaszépeket a piacra, de a mára azok valahogy igénytelenebbek lettek. (vagy kínaibbak)
Félek, az idén sem lesz új díszünk a fán. Már úgy értem, bolti, mert a gyermek biztosan készít valami szépet az iskolában, és az biztosan rajta lesz a fán.

2008. november 18., kedd

Pozitív hozzáállás

Ezt írhattam volna az előző írásom kommentjéhez, válaszként Bodzának, de úgy éreztem, megér ez a sztori egy külön posztot, mintegy bizonyítva a fiam pozitív látásmódját.
Mint már említettem, minden hétvégén hazahozza a heti értékelést, matrica formájában. A magatartás, és szorgalommal nem volt semmi probléma, viszont a felelősi munkájára elhúzott szájú matricát kapott, ami azt jelenti, hogy jó, jó, megcsinálta, de azért voltak hiányosságok.
Amikor megnéztem, így szóltam: -Jaj, de kár, hogy megint becsúszott egy gondolkodós!
Mire a fiam kapásból így felelt: -Igen, de nézd meg, mennyi mosolygósom van!
Sőt, hogy nyomatékot adjon a szavainak, még le is takarta az oda nem illő fejet, hogy én csak a szép mosolygós matricáit lássam.

2008. november 17., hétfő

Hajnyírás

Levágattam a hajamat, nagyon rövidre. Kicsit megszaladt az olló a fodrász kezében, azért ennyire rövidet nem akartam. Végül is nem rossz, nem rossz, de ha őszinte vagyok magamhoz, akkor azt kell mondjam, hogy nagyon szar. Persze, mindenki azt mondja, hogy de jó a hajad, de szerintem látják ők is, hogy nem az igazi, csak nem akarnak megbántani. Ha valaki azt mondja, hogy fura, vagy szokatlan...na, akkor biztos vagyok benne, hogy nem tetszik neki.
Na, de mindegy, végül is nincs nagy baj, majd megnő :-)) Most meg ilyen, tüsi. Végül is, maga a frizura nem rossz, csak a fejem nem jó hozzá :-))
Hajnyírás után, reggel a fiam kelt fel hamarabb, én pedig arra ébredtem hogy beletúrt a rövid hajamba, majd felkiáltott: -Anya, nőtt a hajad!!!

:-))

2008. november 16., vasárnap

IQ

Olvastam a blikkben, hogy az apehben minimum 90-es iq-val vehetnek fel embereket. Hát, hogy őszinte legyek, én egy 90-es iq-jú emberekkel max. zsákot pakoltatnék. Nemhogy egy hivatalban intézze az ügyeket.
Persze, nem én döntök. Itt is, máshol is, minden munkahelyen van olyan ember, aki nem oda való. Vagy az IQ, vagy más miatt. És ha jobban belemélyedünk, többnyire kiderül, hogy a nem oda való ember az valakinek a valakije.

2008. november 15., szombat

Társasjáték

Van úgy, hogy a gyerekkel nem játszik senki. Mert rövid az este, és épp más dolog is van, ami fontos, és éppen a társasjáték szorul ilyenkor a háttérbe.
Persze, a gyereknek ez nem tetszik. Ennek hangot is ad: -Minek vettél nekem társasjátékot, ha nem játszol velem?

Őszinte legyek? Igaza van!

2008. november 14., péntek

Gyerekkor

De ez már a fiamé.
Azt mondta a múltkor: -Bárcsak már felnőtt lehetnék!
(nem tudom, miért akar minden gyerek gyorsan felnőni)
Azt mondtam neki, hogy nem kell siettetni, hamar eltelik ez a néhány év. mire ő azt mondta: -Miért, neked is ilyen sokáig tartott a gyerekkorod?

2008. november 13., csütörtök

Gyerekkori emlékeim

Childhood Memories
A játék lényege

1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyermekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!
Ezt a labdát Bodza dobta nekem. Örülök, hogy rám gondolt, és az én élményeimre (is) kíváncsi. Szívesen eleget teszek a kérésének, éppen ezért nem is tudom, miért megy ez ilyen nehezen?
Először is, milyen emlékek? Tárgyak? Tájak? Történetek???
Magam is meglepődtem, hogy amikor úgy belegondoltam az emlékeimbe, hogy mit is írjak, valamiért a negatív dolgok jöttek elő. Sőt! Többnyire csak negatívak. Persze, ebből nem kell azt a téves következtetést levonni, hogy esetleg nem volt szép a gyerekkorom. Nagyon is jó volt, csak épp nem annyira szokványos. Mondhatni, nem éppen átlagos. Illetve, nem olyan, mint a többieké. De ebbe most inkább nem mennék bele, mert még reggel is mesélnék. :-))
Inkább menjünk sorban: Tárgyak. Sajnos, itt az első negatív dolog. Nagyon sok dolgot megőriztem, szinte az egész gyerekkorom emlékeit. Gyűjtemények, naplók, játékok.... mikor elköltöztem otthonról, levittem az egészet a pincébe, hogy ha majd lesz saját lakásom, akkor majd elviszem. A pincét viszont elöntötte a talajvíz, így a tárgyi emlékeim elvesztek.
Tájak. Nagyon sokat kaptam ezen a téren, nem csak Magyarországot jártuk be, hanem külföldre is, sok helyre eljuthattam. Ez sokat jelentett élményekben, viszont hátrány volt az iskolában, hiszen abban az időben csak a szovjet barátság létezett.
Történetek. Itt nagyon nagyon sok minden szembe jutott, hogy mit is meséljek, de hát mindent mégsem zúdíthatok ide. Így elmesélem az első történetet, ami eszembe jutott.
Ovis koromban egyedül jártam haza, akkoriban ez természetes volt, az ovi a szomszéd utcában volt, és forgalmas úton sem kellett átmenni. Amikor iskolás lettem, a barátaimmal sokszor csavarogtunk az ovi felé is. Egyik alkalommal kint játszotak az udvaron a kiscsoportosok, köztük a kistesóm is. Észrevett, és odaszaladt a kerítéshez. Mondta, hogy jönni akar velünk, haza. Én mondtam neki, hogy nem szabad, várja meg anyucit, és vele majd hazajön. De a tesót nem lehetett meggyőzni, ő jönni akart. Már láttam, hogy nem volt túl jó ötlet az ovi közelébe menni, ezért minnél hamarabb el akartam húzni onnan. Mondtam a tesónak, hogy:-te maradj itt, -és mi a haverokkal együtt hazafelé vettük az irányt. Igen ám, de az ovi kapuja nem volt bezárva, és a tesó -élelmes kiskölyök volt- egyszerűen kisétált rajta, és szaladt utánunk. Még akkor is mondtam neki, hogy menjen vissza, nem szabad hazajönnie, de ő nem tágított. Így hát megvontam a vállam, és hazajöttünk. Anyukám persze, ment a tesómért az oviba, de nem volt meg a gyerek. Az óvónéni a legnagyobb lelki nyugalommal kijelentette, hogy a gyereket elvitte az apukája. Igen ám, csak éppen az apuka azon a héten éppen vidéken volt. Anyukám sietett haza, és akkor látta, hogy ott játszunk a ház előtt. Azt hittem, hogy le fog szidni, de nem így történt. Csak kérdezte, hogy miért hoztam haza a tesót, én meg mondtam úgy, ahogy volt, hogy én nem hoztam haza, hanem csak meglátott, és jött ő egyedül is. A végén csak nevettünk az egészen, és persze nem kellett sok idő, hogy a tesóm is egyedül járjon haza az oviból.
Ebből viszont azt szűröm le, hogy mennyivel biztonságosabb volt akkor a világ, mindig volt egy jó szomszéd, aki figyelt a gyerekekre, és egyáltalán, nyugodt szívvel ki lehetett engedni a gyereket az utcára, anélkül, hogy rettegtek volna a szülők, hogy valami baja esik. Ráadásul, sokkal önállóbbak voltunk, pedig a mai gyerekek is képesek lennének tájékozódni, csak hát a körülmények változtak, nagyot.

2008. november 12., szerda

Gyűjthető kiadványok

Na, folytatom az előző bejegyzéshez kapcsolódó dolgokat, mivel a kellemes hangú pasikám is ajánlott nekem egy hűdejó ajánlatot. Mikor nem kértem, csak arra volt kíváncsi, hogy sokallom-e az árát, és azért nem kérem. Mivel a valódi okra nem volt kíváncsi, így itt részletezem, hogy miért is nem kérek én ilyen gyűjthető, minden hónapban küldik-sorozatokat.
Szóvval, ajánlott ő egy minden hónapban érkező (és fizetendő) csodálatos, gyerekeknek való gyűjthető kiadványt, az első száma "csak" ennyi, és ajándék is jár hozzá, stb. stb. stb. Én pedig nem kértem. Hogy miért?
Először is, bazi nagy. Sok helyet foglal.
Másodszor is, igen, drága. Hiába olcsó az első szám, meg hiába adnak valami vackerájt ajándékba, ha összeszámoljuk a kifizetett összeget, azon már sok-sok normális könyvet is lehet venni.
Harmadszor: Nem látom a végét. Csak jön, és jön, fizetsz, és fizetsz, és ha közben lemondod, -már ha sikerül- akkor van egy hiányos, használhatatlan kiadványod, jó sok pénzért.
Negyedszer: Tele van tök felesleges dolgokkal. Olyat is beleszerkesztenek, ami annyira nem is kellene az adott témához. Csak hogy jó sok anyaguk legyen, és minnél tovább tudják a szülőket lehúzni.
És ezzel vissza is értünk az első ponthoz.

Hát ezért.

Pedig véleményem szerint lehetne ezt jól is csinálni. Inkább kevesebb tartalommal, kisebb kiadványokat gyártani. Talán többen lennének vevők rá.
Mert egyébként szépeke ezek, csak hát....inkább egy könyv. Sőt, százszor inkáb

2008. november 11., kedd

Telefonálók

Mondhatnám úgy is, hogy zaklatók, de ha azt nézzük, ők csak a munkájukat végzik.... Arról meg nem tehet senki, hogy ilyen munka jutott...
Az utóbbi időben gyanúsan megszaporodtak a hívószám-kijelzés nélküli telefonszámok, amelyeket felvéve rendre kiderül, hogy valamilyen biztosítást, szolgáltatást, vagy miafrancegyebet kínálnak. Érdekes, hogy mindegyik rögzíti is a beszélgetést. Vagy csak azt mondják, tehát igyekszem türelmesen, és kultúráltan elküldeni őket a 'csába. Bár kicsit nehéz, mert darálják a szöveget, és mivel nem szeretek közbevágni, és úgy neveltek, hogy illik végighallgatni a másik mondanivalóját. Tehát hallgatom, amit végig kell hallgatnom, ami ugye idő, idő, idő, amúgy meg nem érdekel az egész. Ezt közlöm is az illetővel. A normálisabbik fele tudomásul is veszi, sőt, megköszöni, hohy végighallgattam, a többi pedig elkezdi, hogy de...de miért, de miért nem, de ez milyen jó ajánlat, meg ilyenek. Na, itt szoktam rövidre zárni a kommunikációt.
Azért a mai hívásom érdekes volt. Felhív egy pasas, a nemistudommilyen kiadótól, és kérdezte, hogy kaptam-e a kiadványukból, ami tele volt kuponnal, és persze névre szólóan jött. Mondom, igen. Erre elkezdett adatot egyeztetni. Kicsit zavart, hogy ennyi mindent tudott rólam, és rá is kérdeztem, hogy vajon honnan tud ő ennyi mindent? Erre azt mondta, hogy regisztráltam a honlapjukon. Éééén??? Esküszöm, nem is jártam arra, különben sem szokásom reklámkiadványokat rendelgetni. De ha regisztrálok is, csúsztatni szoktam az adatokat. Pl. születési évnek +- 1-2 évet adok meg, meg hasonlók. De ez a pasas a valódi adataimat sorolta.
Szóval, mondtam neki, hogy én ugyan nem kértem belőlük, erre azt mondta, hogy akkor valamelyik ismerősöm regisztrált be.
Ügyes...
Én pedig biztos vagyok benne, hogy valaki kiadta az adataimat, nem véletlen az utóbbi időben megszaporodott telefonon-ajánlott hűdejóajánlat.
Még az is lehet, hogy valaki jól keresett vele.
Engem meg ne etessen senki, mert kezdem elveszteni a türelmemet.

2008. november 7., péntek

Értékelés

Van a suliban minden hét utolsó óráján egy heti értékelés nevű tantárgy. Olyan osztályfőnöki óra helyett.
Szépen kiértékelik a gyerekek magukat, meg egymást, ki hogy dolgozott a héten, jól viselkedett-e. Nemcsak egy árva jegy lesz félévkor a magatartás-szorgalom, (jobbanmondva alsósoknál semmilyen jegy, de régen volt) hanem a gyerek tudja is, hogy miből tevődik össze.
Itt most kicsit elkanyarodnék saját, réges-régi elsős bizonyítványomhoz, amelyet a mai napig sem tudok megérteni. Eszerint -mivel akkor még osztályoztak elsőben, ebből is látszik, hogy nem vagyok mai csirke :-)) - szóval minden tárgyból 5-ös voltam. Magatartásból szintén. Szorgalomból pedig ott virított egy 4-es. Nem értem a tanár néni logikáját, igaz, nem is magyarázta meg soha senki. Mindegy, ez már így marad.
Tehát, kicsi fiam szépen hozza haza a levonókat, hétről hétre mosolygós arcot kap, magatartásból, és szorgalomból is, ez ugye a legjobb értékelés. (jaj, de örülök neki mindig)
Egyik héten viszont a megszokott mosolygós helyett egy gondolkodó arc virított a füzetében. Kiderült, hogy rohangált a teremben, meg nem jött fel időben az udvarról....szóval megérdemelten kapott gondolkodót levonót.
Mondtam neki, hogy én azért egy kicsit szomorú vagyok emiatt. Mire a gyermekem megoldotta a dolgot: -Ne legyél szomorú! Inkább kiszedem!
:-))
(és tényleg neki is esett volna kikaparni a levonót a füzetéből, azért látszott, hogy ő is dühös magára kicsit, és zavarja, hogy nem mosolygót hozott. kicsit nehéz volt meggyőzni, hogy nem ez a megoldás, hogy kiszedi, hanem az, hogy gondolkodjon el az esetről, és máskor figyeljen, hogy ne történjenek ilyen dolgok. Meg hogy egy fiúnak azért nem akkora tragédia egy gondolkodós :-)) Csak sírós fejet ne hozzon.)

2008. november 6., csütörtök

Olvasás 2

Minden nap hordja haza az elsősöm az olvasókönyvet, mert ugye abból gyakorolni kell. Tanultak már vagy 10 betűt, és kétbetűs "szavakat" kell összeolvasnia. Úgy bírom, amikor elmagyarázza nekem, hogy az "am" az úgy van, hogy a maci azt mondja, hogy "a" és utána morog egyet. A "ma" pedig a fordított világban van, ahol először morog, utána mondja, hogy "a".
Érdekesen tanulnak manapság, sok játékkal, de legalább odafigyel, és szereti. Van ám memóriajáték is, meg szótagkereső. Ezeket egy munkafüzetből kell kivagdosni, (anyucinak házi feladat) :-)) és aztán a gyereknek van mivel játszani. vannak képek, és meg kell keresni mellé azt, hogy milyen szótaggal kezdődik. Szépen ki kell rakni egymás mellé. így, játékkal szívesen tanul a gyermek.

Na, de nagyon elkanyarodtam az első bekezdéstől. Szóval, ott tartottam, hogy gyakoroljuk az olvasást. Van vagy 5 db kétszavas 5 sorban, gyakorolnivaló. (sa, se, só.. va, ve, vó...ma, me, mó...stb.) 

Gyermekem végigolvassa egyszer, hibátlanul. Az, hogy egyszer vízszintesen, egyszer függőlegesen, egyszer átlósan olvassa, az manapság már nem kihívás. Közli velem, hogy most becsukott szemmel fogja olvasni. Mondom, hogy becsukott szemmel az nem olvasás, mert éppen az a lényege, hogy látjuk a betűket, amit össze kell olvasni.
Erre ő becsukja a szemét, és végigmondja az olvasnivalót. Hibátlanul :-))
:-)))

2008. november 3., hétfő

Bringablog

Na, persze, futás... Jött egy jó kis betegség, meg egy kis hideg, én pedig szépen leszoktam róla. Én nem tudok hidegben futni. Egyszerűen annyira bántja a légcsövemet a hűvös levegő. Bár, azt mondták a profik, hogy meg lehet szokni. Nekem valahogy eddig még nem sikerült. Talán egyszer.
De ma olyan csodálatosan jó idő volt, hogy muszály volt kimozdulni. Elővettük a bringát, és lenyomtunk vagy 20 km-t. Családilag, mert a fiamnak annyira nagy élmény volt a múltkori "családi biciklizés" hogy azt kérte, mindannyian menjünk. Jó volt. Párszor megpihentünk, játszótéren is, vittünk kekszet, meg meleg teát, pulcsit, mellényt, délben indultunk, és éppen sötétedésre értünk haza. (persze villogó meg otthon maradt)
Megpróbáltuk felderíteni azt is, hogy honnan indul az új erdei tanösvény, de nem sikerült, mert azokat az erdei mellékutakat nem kerékpárra találták ki, tolni pedig nem akaródzott. Különben meg bokáig ért az avar, ami egy sétánál jó dolog, de bringával veszélyes, mert eltakarja a gödröket, bukkanókat. Így tehát nem tértünk le a kerékpárútról.
Egyébként rengetegen voltak kint, az erdőben is, a tónál is, meg merem kockáztatni, hogy sokkal többen, mint nyáron. Úgy látszik, sok embert kicsalt a szabadba az őszi napsütés.

2008. november 2., vasárnap

Kínaik

Az utóbbi időben elég sokszor ettünk kínait. Mert éppen nem főztünk semmit. Mert megkívántuk. Mert ízlik. Mert sokat adnak. Mert a kínai tulajdonos többször adott már a fiam kezébe egy-egy falat husit, csak úgy. Mert a múltkor is kaptunk ajándékba két káposztasalátát. Mert kedvesek. Mert ezt a kaját mindkét gyerekem szereti, és megeszi.
A napokban Tatabányán jártunk. Megéheztünk. Mindkét kölyök kínait kért.
Háááát... én életemben olyan szar kínait nem ettem mint ott. Drága is volt rossz is volt.
Pedig eleve gyanús lehetett volna. A mekinél hosszú tömött sorok álltak. A kínainál senki. A két (nemkínai) csajszi rögtön lecsapott, hogy mit adhat. Az illatos csirke tocsogott a zsírban. Alig volt választék a húsokból. Nem volt menü.
De nem lett gyanús. Kértünk. Az adag kicsi volt. Sokba került. Fizettünk. Azért a pénzért itt 3 féle feltétet adnak, térfogatra kétszer annyit.
Megkóstoltuk. Nem ízlett. Köze sem volt a kínaihoz. Az igazihoz.
Na, itt fogadtam meg, hogy itt az életben soha többet nem veszek kínait. Maradunk a megszokott, jól bevált helyünknél, ahol legalább sütni-főzni is tudnak. Kínaiul.

2008. november 1., szombat

Ilyen vagyok

Újra itt vagyok, (különben is, tiszta szégyen, milyen rég jártam erre ) és ismét egy meglepetés várt itt a blogon. Jobban mondva egy feladat. A bűvös hetes. Vagyis 7 dolog önmagamról. 
Bodzától kaptam, köszi, hogy rám (is) gondoltál!
Hmmm..... :-)) valami könnyebbet! De azért belevágok. Milyen vagyok?
1. Tökölős. Nagyon sokáig tudok variálni valamin, mielőtt végleg eldönteném.
2. Makacs. Ha valamit a fejembe veszek, annak úgy kell történnie. Főleg, miután eldöntöttem végre.
3. Szeszélyes. Mint az időjárás. Jó hangulat, rossz hangulat, jobb lábbal kelek, bal lábbal kelek, társaságot akarok, nem akarok embert látni, pörgést akarok, csendet akarok, ...meg ilyenek.
4. Tervezgetős. Sok minden érdekel, sok mindenbe belefogok, aztán néha sikerül befejezni, de olyan is van, hogy útközben elszáll minden lelkesedés. Persze, ide írhattam volna azt is, hogy sokoldalú, mert úgy gondolom, hogy akinek van két keze, az használja ki, és ide illik az a mondatom, amit időnként eleresztek: "-persze, hogy tudok, csak még nem próbáltam!" :-))
5. Maximalista. Mindig a tökéletesre törekszem, nem bírom a félmunkát, és a félmegoldásokat. Persze, ez hülyeség, mert semmi sem tökéletes, ezért nagyon kevés dologgal vagyok elégedett, és mindig van valami kifogásom.
6. Logikus. Mindig is a kedvencem volt a matek, ez sok mindent megmagyaráz, mindig mindenre keresem a megoldást, és a plafonon vagyok, ha főleg mesterek (férfiak!) szájából hallom, hogy:  "-ezt nem lehet" Aztán a végén kiderül, hogy mégiscsak lehet.
7. Kalandvágyó. Na, nem bandzsidzsamping, azt kihagyom, (mondjuk egy vadvízi evezés jöhet) de ismeretlen országokban ismert, és ismeretlen városokat felfedezni, na, ez jöhet, minden mennyiségben. Csak úgy nekiindulni a nagyvilágba, hogy majd jövök. Csináltam már ilyet, klassz volt. És persze fotó, fotó, fotó.... amiből itthon album születik, és útinapló, ami évek múlva is visszaadja az egésznek a hangulatát.
 ... és a végére úgy belejöttem, hogy legalább még 7 tulajdonságot össze tudnék szedni, illetve, ha kitörölném, és újra elkezdeném, akkor biztosan nem ezeket írnám, hanem teljesen másat, de az is én lennék, meg ez is én vagyok.

A továbbküldésekkel viszont mindig bajban vagyok. (és ez lehetne akár a 8. pont is :-))
Én ugyanis összesen nem olvasok 7 blogot, még 4-et is alig, ill. néha benézek ide-oda... de ők már mind megkapták, ahogy látom... Olyan ez, mint az üveggolyóknál volt. A játék jó, de a továbbküldés....
Most mit csináljak?
Naszóval. Ha valaki szeretné, hogy neki adjam tovább, akkor diszkréten jelezze :-)) és folytatódhat a lánc. Bár, nem szakad meg így se, de szánom-bánom, egyszerűen nem tudok megnevezni senkit. :-(((((((((