2016. december 4., vasárnap

Edzés és mozgás trochanter bursitis-szel

A cím az nem valós, mert bursitisszel, azaz nyáktömlő gyulladással nemigen tud mozogni senki a fájdalomtól.
De korábban leírtam az én történetemet.

Sokat kínlódtam, míg úgy-ahogy rendbe jött, hogy egyáltalán menni tudjak. De még mindig van egy kis fájdalom, és valami nem stimmel.
Ennek ellenére nagyon hiányzik a mozgás, főleg a futás, biciklizés. Próbálom megtalálni azt a mozgásformát, ami kíméli valamennyire ezt a csípő területet.

És lassan úgy gondolom, hogy ha gyalogolni már bírok, akkor talán kis távolságokat futni is bírok majd.

Beneveztem egy Spartan Race Sprint-re, 2017. április 1-én lesz.
Addig formába kell ráznom magamat. Ha mégsem sikerül, akkor legfeljebb átadom a nevezésemet. De van egy cél a szemem előtt. 5+ km, és 15 akadály.
4 hónapom van addig, hogy felmérjem, mit bírok.
Az is benne van a pakliban, hogy indulok a versenyen, és ha nem megy, akkor feladom.
Majd meglátjuk.

Ma mindenesetre kimegyek biciklizni egyet. Legalább 10 km a cél. 4 fok van minimális szél, és napsütés. Megfelelően felöltözve jó lesz. :-)

2016. december 3., szombat

Trochanter bursitis - az én történetem - 5+2 rész (orvos, és EMS készülék)

Ott hagytam abba, hogy az MRI lelettel visszamentem a dokihoz. (persze, én is elolvastam előtte. Lényegében semmi gond nincs, egy kicsit vízhiányos az egyik csigolyám, van egy pici kitülemkedés a másiknál, és ennyi. Az én koromban szerintem már mindenkinek van ilyen, vagy több is ettől)
A doki persze rögtön belekapaszkodott ebbe. A kis kitülemkedésbe. Hogy az igaz, hogy nincs sérv, de ez már egy sérv előtti állapot. És ne fussak. Ne biciklizzek. Menjek gerinctornára. Meg hogy ettől a kis kitülemkedéstől fáj a bursa, és az izom. És ezzel le is zárta a dolgot, fogadjam el, hogy életmódot kell váltanom.

Hát pedig én ezt nem hiszem. A derekam sose fájt. A hátam se. Bírtam sportolni, futni, gyalogolni. Én egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy normális életkornak megfelelő gerinc ilyen problémát okozna. És azt is mondtam neki, hogy érzem az ínhüvelyt, hogy be van dagadva sok mozgás után, és az izmom is fáj, olyan, mintha görcs lenne benne. Ő meg volt győződve, hogy a gerincem miatt van. Visszaküldött a háziorvoshoz, hogy irassam ki a gyógytornát. Szerintem meg ez valami más.

Ismét eljutottam odáig, hogy nincs egy normális doki, akihez be is lehet jutni emberi időn belül, és aki megszüntetné ezt a vacak kis alattomos fájdalmat bennem? Nem igaz, hogynincs rá megoldás.

Ismét net, ismét kutakodás. Abban megerősítést kaptam, hogy az a kis elváltozás a gerincben nem okoz ilyen panaszokat. Esetleg később, ha sérvvé válik. De nálam most ilyen nincs.
Olvastam viszont a EMS/TENS-ről. Meg lökésterápiáról. Hogy bursitisre jó. Meg izomfájdalomra, gyulladásra.
Pont következő héten akcióztak ilyen kis készüléket a Lidl-ben. Utána olvastam, teszteket kerestem, külföldi oldalakon is. Legtöbben dicsérték.
Beruháztam egyre. Így néz ki:
(gondoltam, ha másra nem, izom építésre jó lesz, ha már nem bírok edzeni) Van 4 db tappancsa.
Az első héten minden nap felraktam a fájós farizomra egy fél órás fájdalomcsillapító programot. Napról-napra éreztem, hogy jobb lesz. Múlik a görcs. (ami valószínüleg azért alakult ki, mert kímélve a bal oldalamat, kissé féloldalasan léptem, még ha ezt tudatosan nem is vettem észre)

Szóval, kb. 1 hét alatt rendbe tett ez a kis készülék. Egyre többet bírtam gyalogolni, és állni.

A bursa fájdalom még nem múlt el, sajnos, még mindig érzem azt a pontot, tapintásra enyhén fáj. Ha sokat mozgok, bedagadnak az inak, és fáj.

De már eljutottam odáig, hogy az állatkertben kb. 5 km-t gyalogoltam, (pihenőkkel) 4 óra hosszat voltunk kint, és semmi bajom nem volt utána.

2016. november 13., vasárnap

Érdekes nyelv a magyar...

A múltkor beszélgettünk a fiammal, hogy mennyire különleges nyelv a magyar. Eszembe jutott néhány vers, amely kitűnően megmutatja ezt:
(Ide gyűjtöttem, csak hogy meglegyen mind egyben)

1. vers

Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót.
Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót.
Egyes számban kő a kő, többes számban kövek.
Nőnek nők a többese, helytelen a növek.

Többesben a tő nem tők, szabatosan tövek,
Aminthogy a cső nem csők, magyarföldön csövek.
Anyós kérdé van két vőm, ezek talán vövek?
Azt se tudom mi a cö, egyes számú cövek?

Csók - ha adják - százával jó, ez benne a jó.
Hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve csó?
Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
Nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.

Miskolcon, ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden,
Mire mindezt megtanulod, beleőszülsz idegen.

Agysebész, ki agyat műt, otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tüvet.
Munka után füvet nyír, véletlen sem fűvet.
Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.

Több szélhámost lefüleltek,
Erre sokan felfüleltek,
Kik a népet felültették,
Mindnyájukat leültették.
Foglár fogán foglyuk van.
Nosza tömni fogjuk.
Eközben a fogházból
megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is,
hacsak meg nem fogjuk.

Főmérnöknek fáj a feje, vagy talán a fője?
Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.
Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
Reggelenként kávéjukba rút szereket tettett.
Helyes, kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
Nemekbol, vagy igenekbol született a nemiség?

Mekkában egy kába ürge Kába kőbe lövet,
Országának nevében a követ követ követ.
Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg s ridegen,
Néha játszik, nem sajátján, csak idegen idegen.
Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
Asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.
Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
Mit válasszon: a Fiatot, fiát vagy a fiúját?

Ingyen strandra lányok mentek,
Minden előítélettől mentek,
Estefelé arra mentek,
Én már fuldoklókat mentek.

Eldöntöttem megnősülök, fogadok két feleséget.
Megtanultam, hogy két fél alkot és garantál
egészséget.
Harminc nyarat megértem, mint a dinnye megértem,
Anyósomat megértem, én a pénzem megértem.

Hiba mentes mentő vagyok,
Szőke Tisza partján mentem,
Díszmagyarom vízbe esett,
Díszes mentém menten mentem.

Szövőgyárban kelmét szőnek.
Fent is lent, meg lent is lent.
Kikent-kifent késköszörűs lent is fent meg fent is
fent.
Ha a kocka újfent fordul: fent a lent és lent is fent.

Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
Hagyma lapult kosarában, meg egy adag körözött.
Fölvágós a középhátvéd. Három csatárt fölvágott.
Hát belőle vajon mi lesz? Fasírt-é vagy fölvágott?

Díjbirkózó győzött tussal,
Nevét írják vörös tussal,
Lezuhanyzott meleg tussal,
Prímás várja forró tussal.

Határidőt szabott Áron,
Árat venne szabott áron.
Átvág Áron hat határon,
>Kitartásod meghat Áron.

Felment - fölment, tejfel - tejföl, ...
Ne is folytasd barátom!
Első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.

Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen,
Lábasodnak nincsen lába, aki szemes szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
Magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
Daru száll a darujára s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
Gerinces vagy rovar netán a toportyán féreg?

Egyesben a vakondokok vakond avagy vakondok?
Hasonlókép helyes lesz a kanon meg a kanonok?
Némileg vagy nemileg? Gyakori a gikszer.
"Kedves egesz seggedre!" köszönt a svéd mixer.
Arab diák magolja: "tevéd, tévéd, téved,
Merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.
Pisti így szól: "Kimosta anyukám a kádat!"
Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?
Óvodások ragoznak: "Enyém, enyéd, enyé",
Nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.

A magyar nyelv, remélem meggyőztelek barátom,
Külön leges-legszebb nyelv, kerek e nagy világon.

2. vers: 

Gyimóthy Gábor: NyelvleckeEgyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan,
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés,
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol" elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg...
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet... !

 
3. egy kabaré szöveg:
Kedves Közönség !
Az elmúlt nyáron rengeteg turista járt nálunk. A legtöbbjük, mint a statisztikából kitetszik, német ajkú volt. Én is összebarátkoztam egy bécsi fiatalemberrel, Hans-szal, aki szerelmes hazánkba, s mindenáron meg akar tanulni magyarul. Már egészen jól beszél, de hát itt-ott azért, hogy úgy mondjam nehézségekbe ütközik. Mert hát hiába, nehéz nyelv a magyar. Az egyik beszélgetésünknél jelen volt Brachfeld Siegfried barátom, aki remekül mulatott a fiatalember kérdésein. Körülbelül úgy, ahogy még jó húsz egynéhány éve, én mulattam volna az övéin.
Sajnos Hans már hazautazott Bécsbe, ami nagy kár, mert szerettem volna megismételni önök előtt ezt az épületes párbeszédet.
- Semmi baj itt van... Ott voltam szóról szóra emlékszem az egészre.
- És el is vállalnád ma estére Hans szerepét?
- Hát persze, nagyon szívesen.
- Pompás, akkor mindjárt kezdjük is el. Most hát tégy úgy mintha te lennél az én Hans barátom.
- És te pedig úgy, mintha úgy értenél a magyar nyelvhez, mint Grétsy László.
- Kedves vagy. Helyes kezdhetjük. Szóról szóra, ahogy történt. Tessék Hans jött oda hozzám.
- Mondd Gyurikám mi a különbség a jár és a megy között? Mondjuk, jár az utcán vagy megy az utcán?
- Semmi az égvilágon.
- Jó. Mert nem akarok zöldséget beszélni. Tegnapelőtt láttam egy hastáncos nőt, akinek egész zeneszám alatt folyton ment a hasa.
- Talán járt a hasa?
- Szóval mégis van különbség?
- Hát, ...árnyalatnyi.
- És a pénz, amiért megdolgozunk, az jár vagy megy?
- Az ... az jár. Többnyire. Nálam megy.
- Értem. És mi a különbség a tenni, meg a rakni között?
- Semmi az égvilágon.
- Jó. Mert nem akarok zöldséget beszélni... Tegnap találkoztam egy ismerősömmel, aki nem a feleségével sétált a teszedőparton.
- Hol?
- A teszedőparton.
- Talán rakodóparton?
- Most mondtad, hogy tenni és rakni: mindegy. Na, szóval az illető nagyon zavarba jött, és úgy rakott, mintha nem venne észre.
- Úgy tett.
- Hát a ti nyelvetekben egy nagy tevés kivétel van.
- Egy nagy rakás.
- Elég az hozzá, hogy az illetőt otthagytam a rakás színhelyén.
- A... a tett színhelyén.
- Miért, van valami különbség?
- Árnyalatnyi.
- S mi a különbség a húzni meg a vonni között?
- Semmi az égvilágon.
- Jó, mert nem akar...
- Tudom, nem akarsz zöldséget beszélni.
- Úgy van, honnan tudod?
- Kitaláltam.
- Szóval a huzaton, amivel Bécsből jöttem, nagy volt a vonat.
- Talán a vonaton volt nagy a huzat?
- Hát akkor az lesz a legjobb, ha most lehúzom a tanulságot.
- Levonom.
- Ide figyelj! Én rögtön bevonok neked egyet!
- Behúzok.
- Nahát, ez hallatlan! Ki ismeri itt ki magát? Mondd csak, azt, amibe a párnát csomagoljuk, az vonat?
- Az huzat.
- És amivel hegedülnek, az húzó?
- Az vonó.
- Nahát, és elvonják vele a nótánkat.
- Nem, elhúzzák.
- Légyszíves adj egy Seduxent.
- Parancsolj.
- Köszönöm szépen. Na, megpróbálok erőt venni magamon, kezdhetjük a második járatot.
- Menetet. Járata a villamosnak van.
- És arra járatjeggyel kell fölszállni?
- Nem, menetjeggyel.
- Mert ha nem, akkor ugye rosszul megy az ember?
- Nem, akkor rosszul jár.
- És a kísértet mit csinál? Visszamegy?
- Nem. Vissza az megy, akit küldenek. A kísértet visszajár.
- De csak az apró kísértet?
- Hogy-hogy csak az apró?
- Mert én tanultam, hogy az apró visszajár.
- Remélem, több kérdésed nincs?
- De igen van, tudniillik meg akarom inni veled a békepohár.
- És mit kell ehhez kérdezni?
- Hogy mi a különbség a dugni, meg a rejteni között?
- Semmi az égvilágon!
- Akkor, kérlek, add ide a rejtővonót!
- Micsodát?
- A rejtővonót.
- Ja, a dugóhúzót!
- Tessék.
- Köszönöm.
+1 a ráadás: youtube videók:
https://www.youtube.com/watch?v=oT4CKxZWpeg

https://www.youtube.com/watch?v=PT29zJXRNlU

2016. november 9., szerda

Nyílt levél


Tisztelt Ügyfélszolgálat!

Rendeltem Önöktől egy fotókönyvet, amit a mai napig nem kaptam kézhez.

Október 9-én, csütörtökön kaptam Önöktől egy emailt, miszerint a könyvet a következő munkanapon átvehetem. Ami ugye okt. 10. péntek.

Pénteken, késő délután elmentem az üzletbe, ahol közölték velem, hogy azért nincs ott a könyv, mert aznap nem járt ott a fotós futár. Sajnálják, hogy tévesen lettem tájékoztatva, jöjjek hétfőn.

Hétfőn, ismét elmentem az üzletbe, ahol ugyanazzal fogadtak, hogy nem volt a futár, meg talán hétfőn nem is szokott jönni, majd nézzek be kedden.

Megtudtam azt is, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit félrevezettek az emaillel.

Ma, kedden délután ismét elmegyek, ez már a 3-ik utam, és remélem, hogy ez nem lesz felesleges, mint az előző kettő.

Kérdésem: Miért kell olyan emailt kiküldeni ami nem felel meg a valóságnak? (mivel a következő munkanapon NEM vehettem át a megrendelt árut, sőt, még az az utánin sem.)

Miért nem lehet normálisan megírni, hogy az xy cég fogja kiszállítani, és tőlük érdeklődjek, hogy mikor? (azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy más cégek emailben rendesen tájékoztatnak, hogy hol tart az áru, és ha átvehetem, akkor küldenek SMS-t)

Miért nem lehet az üzletben egy táblát kitenni, hogy a fotós futár csak hetente egyszer, X napon jár?

Miért nem lehet felemelni a telefont, vagy  a futárcég részéről emailt küldeni, és értesíteni az embert, hogy ne menjen potyára, mert nem lesz ott atermék az üzletben, mert nincs, aki kiszállítsa?

Ki fog engem kárpótolni a felesleges utakért, az ezzel eltöltött időmért és a bosszúságért?

Ezek után ugye nem csodálkoznak, hogy ez volt az első, és utolsó CEWE rendelésem a DM üzlethálózaton keresztül?

Sajnos, mindez a DM üzlet dolgozóin csapódik le, akik nem tehetnek róla, és akikre igazán nem lehet panaszom, mert igyekeztek megfelelően kezelni a helyzetet, és nem győztek elnézést kérni  (más hülyesége miatt)

Remélem, a reklamációm eljut a futárcéghez is, mindenesetre Önök annyiban hibáztak, hogy nem megfelelő szövegű emailt küldtek ki, ezzel félrevezetve a megrendelőt

Végezetül bízom benne, hogy átgondolják, milyen szolgáltatást nyújtanak, illetve nyújt a futárcég, amellyel kapcsolatban állnak, és talán a későbbiekben javítanak az ügyféllel való kommunikációban, mert lehet, hogy Budapesten minden rendben van, de amint látszik, vidéken egyáltalán nincs.
Üdv. xy
-------
És minderre a válasz összefoglalva: Nagyon sajnálják, a kellemetlenséget, de ők időben legyártották a könyvet.
Változás: nincs.... se tábla a boltban, se az email szövegében, se semmi.
Tanulság: Az ügyfél le van tojva.
Véleményem: Szerintem ezeket a leveleket el sem olvassák. Vagy ha igen, akkor baj van a szövegértéssel. Vagy egyszerűen csak sz...nak rá.
 
 

2016. augusztus 17., szerda

Ennyire hülye ember nincs is

1. történet:
Állunk a Lidl-ben a pénztárnál. Áru a szalagon, legelöl egy zacskó chips, amire én mindig nagyon vigyázok, hogy ne törjön össze a tartalma, mert ugye ki szeret törmelék chips-et enni?
Előttünk lévő emberke fizet, de hogy miért a szalag felőli oldalról adja a pénzt, arra nem bírtam rájönni. De hogy annyira idétlen legyen, hogy a következő pillanatban kiesik a pénztárca a kezéből, és pont rá a mi chipsünkre.
De nem zavartatja magát, vagy észre sem veszi,  de szépen rátelepszik a zacskóra, és rá támaszkodva keresi ki az aprót.
Mérges voltam, hogy nem lehet valaki ennyire bunkó, kihúztam a pénztárcája alól a zacskót, de erre sem reagált. Se egy bocs, se elnézést, semmi. Még csak rám se nézett. Észre sem vette!!!
Na, hát szerintem ennyire hülye ember nincs. Vagy mégis?

2. történet:
Biciklizünk egy kis forgalmú kertvárosban. Egyszer csak megelőz minket egy BMW. (na, ennyi azt hiszem elég is, hogy tudjuk, mire lehet számítani..)
Előzés után a BMW-s megáll az út közepén. (Nem húzódik le, nyilván, egyedül van, és megteheti, megállhat ahol ő akar)
Kivágódik mindkét ajtó, és szállnak ki belőle. Valamelyik hátranézne? Á, dehogy. A biciklis meg ??? le van... fékez, és nagy nehezen kikerül. A BMW-s ember meg észre sem vette! Most előzött meg! Balesetveszélyes helyzet volt. Bocsi, vagy elnézést? Á, semmi. Még csak fel sem nézett. Ennyire hülye ember nincs! Vagy mégis?

3. történet:
Útkereszteződésben 2 sáv van egyenesen. A lámpa után nem sokkal a jobb oldali megszűnik. A jobb oldali sávban haladok. Mivel én a megszűnés előtt lekanyarodok jobbra, ezért nem kell sávot váltanom, de a többség szokott váltani sávot, mivel oda, ahová én, elég kevesen szoktak lekanyarodni.
Hogy lássa a hátam mögött lévő, hogy nem szándékozom sávot váltani, az útkereszteződésen áthaladás után kitettem az indexet jobbra, mivel kanyarodni szeretnék. Ez egy rövid szakasz egyébként.
Elindult a sor a zöldnél, és én azt vettem észre, hogy nagyon közel jött a hátam mögött haladó, szinte tolt lefelé. Egy párszor finoman a fékre léptem,egyrészt jelezve neki, hogy lassítanék, mert kanyarodnom kell, másrészt tényleg lassítanom kell, és jó lenne, ha lemaradna egy kicsit, és nem zúgna belém. Meg hát lasítottam is, mert jött a letérő. De nem maradt le, nem volt meg a követési távolság (negyede sem) Mindegy, lekanyarodtam, és a tükörben láttam, hogy még mindig közel van... és erre rámdudált. Hogy miért, arról igazán fogalmam sincs, mert le nem kanyarodott utánam, és így is-úgy is sávot kellett váltania. Mi baja volt? Hülye volt? De ennyire??? Idegbajos, korán reggel?
Mit várt tőlem???
Mondjuk, szerintem ő volt a hülye, és nem én.



2016. július 16., szombat

Tiramisu - az igazi

Előre bocsájtom, hogy akinek bármilyen problémája van a nyers tojással, ne is olvasson tovább, mert ez nem az ő receptje lesz :-)
Én elfogadom ezt az álláspontot is, nincs ezzel semmi baj, de nekem semmi bajom sincs a nyers tojással, feltéve, hogy megbízható helyről származik. Gyerekkoromban is mindig megkóstoltam a cukorral kikevert tojássárgát, a gyerekeim is, és soha, semmi bajunk nem volt.
Ezt a tiramisut, többször is elkészítettem, és szeretjük nagyon.

Tehát, kell hozzá:
-1 doboz mascarpone, 250 g, (a Lidl-es tökéletes, és nem is olyan drága)
-2 tojás (friss legyen!)
-2 evőkanál porcukor
-1 cs. vaníliás cukor
-Babapiskóta, 1 csomag, 200 g-os
-Kávé lefőzve, (és kicsi tejjel felöntve, hogy ne legyen olyan erős, és pici rumaromával megbolondítva)
-Kakaó (nem az instant, hanem a valódi, kakaópor)

A tojás sárgáját a porcukorral és a vaníliás cukorral kikeverjük, majd hozzáadjuk a mascarpone sajtot. Utána belekeverjük a tojás habbá vert fehérjét. Ez lesz a krém.

A babapiskótát belemártjuk a kávéba, majd egy tálban sorban, egymás mellé rakjuk. Befedjük krémmel, majd megszórjuk kakaóval. Erre ismét egy sor mártott babapiskóta jön, majd krém, és kakaó.
Hűtőbe tesszük, lehűtjük, és fogyasztható.


 (kép: wikipedia.com)

2016. július 9., szombat

Trochanter bursitis - az én történetem - 5+1. rész (mégsincs vége)



Sajnos, nincs még vége a történetnek, habár az mindenképpen pozitívum, hogy a mindennapi mozgásban már nem éreztem, hogy korlátozva lennék, de ha kicsit többet mentem, akkor egyből jelzett a fájdalom.

És még mindig nem mertem gyalog elindulni sem a munkahelyemre, sem a városba.

És én futni szeretnék, újra. Úgy, mint rég. Nem sokat, 3-4-5 km-t, de azt fájdalom nélkül.

Megpróbáltam az úszászt is, de abba is hagytam, mert nagyon nem esett jól, a mellúszó lábtempó mozgás.

Visszamentem a sportorvoshoz. Hogy jó-jó, de nem tökéletes.
Ő kérdezte, hogy sugárzik-e a farizomba a fájdalom? Mondta, hogy nem tudom, hogy ez sugárzás-e, de igen, szokott ott fájni az izmom, és néha érzem is, hogy meg van duzzadva az ín.

Azt mondta, elküld MRI vizsgálatra, nézzük meg, hogy nem-e gerinc eredetű a fájdalom.
(Én eddig meg voltam győződve arról, hogy semmi baja a gerincemnek, mert eddig semmi jel nem mutatott erre. De ki tudja. Mi van, ha mégis. Inkább járjunk utána.)

És akkor az MRI vizsgálatról:

2 hónap kellett ahhoz, hogy bejussak az MRI vizsgálatra. Minden nap este 10-ig rendelnek, több gép is van, és mégis ennyi időt kellett várnom. (protekció nélkül)

Előtte olvastam a vizsgálatról, és hát... egy kicsikét paráztam. Nem szeretem a zárt tereket, és ugye ez a gép olyan,. hogy betolnak egy viszonylag szűk folyosóba... és mozdulatlanul kell feküdni, ....és kattog... hát nem valami bizalomgerjesztő kilátások.
És mi van, ha elzsibbad valamim? Ha viszket???
Szóval, nem voltam nyugodt.
De arra koncentráltam, hogy nem szabad pánikolnom. Kibírom. Nem lesz baj.

Természetesen kibírtam, nem volt baj, és így utólag azt mondom, hogy nem is annyira vészes.

Kb. így néz ki a gép:

Az asszisztensnő kedves volt, nyugalmat sugárzott. Elmodta a tudnivalókat, és azt, hogy kb. 8  percet saccol a vizsgálat idejére.

Mivel nekem olyan problémám van, hogy a szűk, zárt terekben (és mellesleg a töksötétben is) úgy érzem, hogy nem kapok levegőt, ezt a helyzetet kellett elkerülnöm, egy valóságban is szűk térben.

Először is nyugtáztam magamban, hogy ha akkora baj van, akkor simán ki tudok mászni, ha emelem a csípőmet, és előre araszolok :-) vagyis van menekülési útvonal, úgyhogy nyugi.

Tehát becsuktam a szemem, és arra koncentráltam, hogy kicsivel nagyobb tér van körülöttem. Ment a légkondi a gépben, mozgott a levegő, és ez egy kicsit segített azért az illúzióban. És nem nyitottam ki a szememet, arra gondoltam, hogy nyugi van, relaxáció, van levegőm. És közben számoltam. Szép lassan, kétszer 120-ig. A gép kattogott, de egyáltalán nem volt ijesztő, vagy hangos. (kicsit rosszabbra számítottam) Egyszer csak leállt a a gép, és jött az asszisztens, hogy készen vagyunk.
Csodálkoztam is, hogy ennyi? Ez igazán kibírható.

Jövő héten lesz eredmény. Aztán megyek vissza a dokihoz.

Annyit még hozzá kell tennem, hogy gyalog mentem a kórházba, ami kb. 1 km tőlünk. Azért is döntöttem így, hogy ha valami bedagad a mozgástól, akkor azt talán könnyebben kijelzi a vizsgálat. Jól bírtam a gyaloglást, de délutánra jelentkezett a fájdalom, miszerint ez egy kicsit sok volt most egyszerre.

2016. május 22., vasárnap

Alley Cat verseny

Családi csapattal indultunk életünk első Alley Cat versenyén.Ez egy városi tájékozódási verseny, ahol természetesen a gyorsaság is számít. 

 Indulás után a térképnél kissé nehezen állt össze az útvonal, első látásra eléggé össze-vissza voltak elhelyezve a bélyegzőállomások. Először a Cuttler Gymn-be mentünk, ahol kicsit várni kellett, mivel csak 11 óra után számítottak ránk. Itt volt feladat is, húzózkodás, vagy fekvőtámasz. 
Ezután a Shamrock Cafe következett, ahol gyorsan megkaptuk a pecsétet. A főiskola területén kissé keresni kellett a bélyegzőpontot, (itt volt egy kis kerülőnk) de végül csapattársak segítettek. Itt sem számítottak senkire 11 óra előtt, de a bélyegző ki volt téve, bélyegeztünk magunknak. 
Irány a Hímes u. sarok, itt Bence átszaladt az úton, gyorsan megvolt a pecsét. Innen a Rákóczi Pub volt a következő cél, majd a Park üzletház. Itt körbe mentünk, mert pont a ház  másik oldalán volt a pecsételőhely. Innen egyenesen a Szt. István úti csemegébe mentünk, ahol a pecsét mellé kaptunk egy kisüveg jó hideg ásványvizet is. Ez nagyon jól esett. 
Következő a Csúszós balkanyar a Laktanya téren, majd innen irány Borbánya. Itt is volt egy kis kerülőnk, ez csak útólag látszik.:-) Először a Kökény utcát kerestük meg, majd a Tünde utcai Vadászboltot. Itt szintén volt feladat: súlyokat kellett cipelni, és meglepetésünkre megkaptuk a 3 db titkos pontot, amit szintén érinteni kellett még. 
Na, irány vissza a Palermo (egyszer már elmentünk előtte...) de előbb útba ejtettük a belvárosi Mojito klubot egy pecsétért. A Palermotól ki a tornapályára, az Ózon panzió volt a cél. Majd innen a szokásos útvonalunkon hazafelé, azaz a Fazekas 12. szám elé az utolsó pecsétért. Majd vissza a kiindulópontra, és kész!. 

28 km lett a vége, 2 óra 11 perc alatt. Többször találkoztunk versenyzőkkel, ha kellett segítettek, ha kellett, mi is segítettünk másoknak. Mindent összevetve egy nagyon jó kis verseny volt. A családok között a 6. helyen végeztünk. Délután babgulyást kaptunk, a tombolán semmit sem nyertünk :-) és kissé lesültünk a napon :-)




2016. május 12., csütörtök

Halas kérdés

Nyílt a munkahelyem közelében egy halas büfé.
Kolléganő készül oda ebédet vásárolni, megkérem, hogy kérdezze már meg tőlük, hogy olyan kis aprócska haluk van-e nekik.
Kolléganő visszajön, azt mondja: -Azt üzente a büfés, hogy halat csak frissen süt.

Kösssz. Nem ezt kérdeztem.
 ....Inkább lemegyek én...

(mondjuk számomra egyértelmű, hogy nyilván nem süti le előre a halat, mert sehol nem szokták, de miért nem lehetett arra az egyszerű kérdésre választ kapnom, hogy van-e nála sprotni a hűtőben vagy a fagyasztóban, vagyis ha esetleg oda megyek, süt-e nekem frissen a kérdezett halfajtából????)

2016. május 2., hétfő

Májusfa - május 1-jén

Kinézek ma reggel az ablakon, és ezt látom:


És felmerült bennem a kérdés:
VAJON HONNAN VÁGTA KI EZT A SZÉP KIS FÁT AZ AZ IDIÓTA?

(amiről ráadásul a szemetet lefújta a szél...)

Hogy őszinte legyek, én nagyon utálom ezt a népszokást. Amikor iskolába jártam, még nem volt divatban. Csak tanultuk, hogy régen az ifjak állítottak májusfát a kiszemelt lánynak. Igen, régen.... és falun... (nem mindegy!)

Aztán jöttek a majom népművelők, hogy nosza, elevenítsük fel ezt a szép szokást...

Sikerült....

Azóta minden május elsején sajnálom az áldozatul esett szép kis fákat.

Mert ugye a mai ifjaknak egy szép ág nem elég. Fa kell.
De messze van az erdő. Nem baj, itt a park. A fát meg majd pótolják a közteresek. Mire kicsit megnő, újra lesz mit kivágni.

Most őszintén: megéri? Arra az egy napra, amíg nézegeti a  kiscsaj, (vagy csajok, mert egy tízemeletesben azért laknak egy kevesen, ki tudja reggel első pillantásra, hogy kinek szánták a sok közül)
Utána meg ott szárad a fa kitudja meddig?

Könyörgöm, nem lehetne újra elfelejteni ezt a gyönyörű népszokást?



2016. április 25., hétfő

Felvételi értesítőnk

Akinek most 8-os a gyereke, és általános iskolából tanulna tovább, annak nem kell elmagyaráznom, hogy ez mit jelent :-) Mármint a felvételi-továbbtanulás.

Most éppen a felvételi értesítő körül van egy kis mizéria.

Én úgy tudtam, hogy április 26-án küldik ki. De ez nem így van, hanem úgy, hogy április 26-ig. Nem mindegy :-)

A párom minden nap meg szokta nézni a postaládát. Pénteken valahogy ez kimaradt. Sok dolgunk volt, sietett, jött értem, mentünk ide-oda bevásárolni. Kb. 6 körül értünk haza.

Gyermekem azzal fogadott, hogy némelyik gyereknek már kiküldték az értesítőjét. Pont az E-Gimnáziumból, és a V-gimnáziumból.
Amelyekbe ő is jelentkezett.
Mondtam neki, hogy akkor menjen le, és nézze meg a postaládában, biztosan ott lesz az övé is.

Én, kis naív azt hittem, egyszerűen bedobják a levelet. Hát hogyne :-)
Gyermek felhozta az értesítőt, miszerint menjünk érte a postára. Ránézek az órára: negyed 7.
Fasza... a posta épp bezárt. Legközelebb hétfőn délután jutunk el.

Most addig izguljunk? egész hétvégén??? :-) Na neee.

Aztán addig-addig agyaltam rajta, amíg kilogikáztam, hogy nagy valószínűséggel felvették.

Mert ugye az E-gimiből jött az értesítő. Amit első helyen jelöltünk. A V-gimiből (amit második helyen) onnan meg semmi. Közben megnéztem a Z-gimit, ami 3-ik helyen volt jelölve, ők felrakták a honlapjukra a tájékoztatást, és oda nem vették fel. Megnéztem az S-szakközépiskolát, ami ugye 4-ik helyen volt jelölve, mint vésztartalék, és ahová az ideiglenes lista szerint simán be is került volna, (szintén a honlapon volt a lista,) de oda sem vették fel.

Tehát kizárásos alapon az E-gimi felvette, és ezért nem került már a lapja sem a V, sem a Z gimibe, és sem az S-szakközépbe.

Hurrá. Egyébként örülünk nagyon :-)

Azért majd ne felejtsem el átvenni az értesítőt a postán :-)

2016. április 24., vasárnap

Trochanter bursitis - az én történetem - 5. rész

Tehát az injekció után viszonylag jobban mozogtam, bírtam gyalogolni is, jobb napokon kb. 800 m-t egyszerre, pihi nélkül. De nagyon nem volt az igazi.
És mindig féltem, hogy visszaesek, és rosszabb lesz, ezért próbáltam kímélni magamat.

Jött a jó idő, előszedtük a biciklit is. Először csak keveset, majd többet tekertem, sűrűn megállva, pihenőkkel. Kicsit fájt, kicsit görcsölt az izmom, de rosszabb nem lett. Fogjuk rá, hogy bírtam. Hol jobban, hol rosszabbul. Ha nagyon rossz volt, a Diclac segített valamennyit. (diklofenák)

Március végén letekertünk 25 km-t. 3 pihenővel. Elindultunk, és én kb. 6 km után éreztem, hogy valami nem oké, muszáj megállnunk egy kicsit. Itt a pihenő közben elgondolkodtam, hogy vajon ha nem lesz jobb, hogy fogok hazatekerni. De aztán pihenésre kicsit jobb lett, mentünk tovább. Lassan persze, csak óvatosan, ahogy lehet, kímélve magamat. Következő pihenő 5 km után jött, itt kicsit hosszabban időztünk. Utána hazafélé tartva mintha elfújták volna a fájdalmat, úgy tekertem, mint régen. Csodálkoztam ezen, de örültem is neki. Így be mertem vállalni még egy "kanyart", plusz 10 km-t. Persze, pihentünk még egyet közben. Hazaérve fáradt voltam, de a fájdalom később sem erősödött.
Ott tartottam, hogy biciklizni bírok, gyalogolni még mindig nem. Gyaloglás után éreztem a görcsöket.
Ez az állapot maradt egy ideig, nem romlott, de nem is javult.
Úgy éreztem, kellene még injekció, hogy meggyógyuljon, de visszatartott az a körülményesség, amíg bejutok a szakrendelőbe. Maszek alapon meg ha nem muszáj, nem akartam menni, egyrészt nincs annyira sok pénzem, másrészt meg ott is rengetegen voltak.

Mivel a mozgáshiánnyal kűzdöttem leginkább, arra gondoltam, hogy mi lenne, ha keresnék egy sportorvost, hátha ő más szemmel nézi a dolgokat, és végre elfelejthetném ezt az egészet, mert így 3/4 év után, mert már nagyon úntam ezt az állapotot.

A sportorvos szinte azonnal fogadott. (egy jó pont) Végighallgatott, normálisan, és kérdezett, és figyelt a válaszomra. (még egy jó pont) Adott egy gyulladásgátló injekciót. (most már tudtam, hogy mire számítsak ezzel kapcsolatban) viszont azt mondta, hogy pihenjek, amíg fel nem szívódik. És menjek vissza e gy hét múlva.

Másnap voltam annyira önző, hogy egyszerűen otthon maradtam, és nem érdekeltek a munkahelyi dolgok. Persze, telefonáltak, hogy mikor megyek, meg nagyon kellenék... de mondtam, hogy egy napot otthon leszek, a többin pedig ha bemegyek, csak ülőmunkát fogok végezni.
Ugyanúgy 3 napig tartott, míg felszívódott a folyadék, viszont rengeteget jelentett, hogy legalább 1 napig pihenni tudtam, így nem volt annyira vészes, mint a múltkori.

Egy hét múlva visszamentem, mondtam, hogy javult, de még nem tökéletes. Azt mondta a doki, hogy adjunk neki még egy kis időt, és ha nem javul tovább, vagy rosszabb lesz, akkor ad még egy injekciót.

Most ott tartok, hogy napról-napra jobb. Még valami mindig fájdogál ott belül, de már nem annyira, és vannak pillanatok, amikor el tudom felejteni, hogy korlátozva vagyok a mozgásban. A gyaloglás is egyre jobb.

Igazából egy dolog miatt szedtem ezt így össze, ezt a kálváriámat. Így utólag, már okosabb az ember. Ha még egyszer kezdeném, nem kínlódnék tapaszokkal, kenőcsökkel, gyógyszerekkel.
Miért nem lehetett egyből injekciózni, amikor nem múlt el rögtön az elején???

Össze sem merem számolni, mennyi pénzt hagytam ott a gyógyszertárban. Mennyit tankoltam, mert mindenhova csak kocsival bírtam menni. Azt már meg sem említem, hogy egy vérvételből kiderült, hogy durván vashiányos vagyok, és nem tudom, ez összefügg-e a sok fájdalomcsillapító szedésével, vagy nem.

Szóval, ha tudtam volna az elején, hogy mit össze fogok kínlódni, két dolgot tettem volna.
1. kipihenem, tojok a munkahelyre, és nem hajtom magam fájós csípővel
2. egyből injekcióval kezdem a kezelést.
Ilyen egyszerű az egész.

vége (illetve mégsem, mert mégiscsak van folytatás)

2016. április 21., csütörtök

Trochanter bursitis - az én történetem - 4. rész

Szóval ott tartottam, hogy nem javult, nem romlott, viszont sétálni sem bírtam, csak max. 200 m-t egyszerre, és onnan már erősödött a fájdalom a csípőhajlatomnál.

Ráadásul észrevettem egy érdekes új tünetet, olyan fura érzés volt esténként a bal lábamban. Nem zsibbadt, csak olyan fura érzet. Ráadásul a combom hátsó részén is elkezdtem enyhe fájdalmat érezni, térdig, kb. az ishiás ideg vonalán.

Mivel nyilvánvaló, hogy ez magától nem fog már javulni, ismét kértem egy időpontot az ortopéd szakrendelésre. Most hamarabb, úgy kb. 3 hét múlva be is jutottam. (igen, protekcióval, azért volt ilyen gyors) :-) (ekkor már december elején jártunk)

Rengetegen voltak, és megint csak hülyén éreztem magam a sok rossz állapotú ember között, és feltettem magamnak a kérdést, hogy mit keresek én itt? De hát én sem voltam 100%-os állapotban.
Bementem, mondom az orvosnak, hogy nem igazán javul, és kellene az az injekció, amit a múltkor említett. Jó, felírta, kiváltottam, 1 db ampulla Kenalog-ot, még ott helyben a gyógyszertárban. Visszamentem, beadta, bele a fájós pontba, és a környékére. Mehetek. Ennyi.

Nyilván, az egyébként is duzzadt bursába belefecskendezett pár ml folyadékot, az még jobban megduzzadt. Tehát jobban fájt, főleg mozgásra. Kifelé a rendelőből már éreztem, hogy mennyivel rosszabb lett. A folyosón le kellett ülnöm, aztán ott gondolkodtam, hogy vagy összeszedem magam, és továbbmegyek, vagy ott fogok ülni estig :-) mert ki tudja, mi lesz. Nem mondta senki, hogy mire számítsak, kb. mennyi idő alatt szívódik fel, terhelhetem-e vagy pihenjek... semmi.

Persze, mentem vissza a munkahelyre, mert csak úgy kiszaladtam. Természetesen nem sokat mászkáltam aznap, csak ültem.
Másnap még mindig rossz volt, fájt, korlátozott voltam a mozgásban. Harmadnap szintén.

Negyedik napra éreztem, hogy javult valamennyit.
Még mindig fájt, de valahogy többet bírtam már gyalogolni, mint korábban.

Ott, azon a helyen, ahová az injekciót kaptam, szép lassan meg is szűnt a fájdalom. Egy kicsit hátrébb viszont, ha enyhébben is, de megmaradt. Igen ám, de új tünet is jelentkezett, elkezdett fájni és görcsölni a farizmom egy része, és sokszor szabályosan éreztem, hogy meg vannak dagadva az inak. Mindez főleg estére jelentkezett, pihenésre javult valamennyit.

 folyt. köv

2016. április 16., szombat

Trochanter bursitis - az én történetem - 3. rész

Tehát kezemben volt a beutaló, elmentem (vagyis elsántikáltam) az ortopédia szakrendelésre. Rengetegen voltak.
Csúsztak is az időponthoz képest, de igazából nem is számítottam másra.
Kicsit hülyén éreztem magam a sok valóban rozzant beteg között, úgy éreztem, engem a doki nem is fog komolyan venni, hogy a valódi problémás betegek között mit keresek én itt egy kis csípőfájdalommal.

Bejutottam, elkezdtem mondani, mi is a problémám. Kb. fél mondat után doki félbeszakított. Vizsgálat, tekergetett. így fáj -nem, és így - nem. És itt - aú, igen. Jó, csináljunk egy röntgent.
A papírra ráírta: trochanter táji bursitis (?) Kb. 2 percet töltöttem a rendelőben.

A röntgen viszonylag hamar ment, habár itt is teltház volt. Utána vissza a dokihoz. A röntgenfelvételem már a monitorján volt. Ekkor már több időt fordított rám: elmondta, hogy mi a problémám, az, amit gyanított, miszerint az inak alatt van egy párna, az ún. nyáktömlő (bursa), és ez van begyulladva nálam. Meg is mutatta pontosan a röntgenképen, hogy, hol a gyulladás. Azt mondta, hasonló ez, mint a teniszkönyök, és jegeljem, meg pihentessem, felírt egy tapaszt (ketoprofén hatóanyaggal) és ha ettől nem javul, akkor be kell injekciózni, és az általában segíteni szokott. Ennyi.


Végre megvolt a diagnózis, A tapaszt fel kellett íratni a háziorvossal. Felírta, persze, szokása szerint nem mondott semmit, csak az asszisztensnő tett egy megjegyzést, hogy ő nem hisz a tapaszokban...
Hát én hiszek. Kiváltottam, nem volt olcsó...

Kicsikét ismét javult a helyzetem a tapaszolás hatására, már többet bírtam sétálni egyfolytában fájdalom nélkül, de még mindig messze voltam a normális állapotomtól.

Mivel már tudtam, hogy konkrétan mi a probléma velem, így rá tudtam keresni az interneten is a dolgokra. Többek közt azt találtam, hogy belsőleg az ibuprofén, külsőleg a ketoprofén lehet hatásos. Így szükség esetén bekaptam 1-1 fájdalomcsillapítót. (Advil, Algoflex)

A barátnőm mutatott egy sprayt, aminek az a neve, hogy ketospray. Azt mondta, recept nélkül vásárolta. Mondom, hogy lehet az, amikor tudtommal a ketoprofen tartalmú szerek újabban receptkötelesek. Mondta, menjek az "M" gyógyszertárba, ott adnak, ott vette ő is, nem kellett recept.

    És ez egy külön kis sztori:
Természetesen elmentem én is az "M" gyógyszertárba, ahol először is, vártam... Ketten dolgoztak éppen, az egyik gyógyszerész éppen kiszolgált, a másik pedig régen látott kedves ismerőseivel vihorászott oldalt. Különösebben nem zavartatták magukat, mert amikor az egyik befejezte a kiszolgálást, rám nézett, és a legnagyobb lelki nyugalommal elsétált hátra.
A másik sem nagyon zavartatta magát, vihorászott tovább, végül is, rajtam kívül nem volt más vásárló. Én meg vártam. Normális esetben már rég kifordultam volna az ilyen helyről, de mivel bíztam benne, hogy itt kapok azt, ami nekem kell, így türelmes voltam.
Kis idő múlva észrevette magát a vihogós, illetve nem is igazán ő, hanem a régen látott ismerőse mondta, hogy akkor nem is zavarják tovább, és mennek, és majd találkoznak... (ezúton is köszönöm neki)
Végre foglalkozott velem a nő, és elmondhattam mit kérek. Persze, nem adott, nem túl határozottan, de receptet kért. Mondom hogy hogy jutottam ide, eü. dolgozó ajánlotta, mert itt adnak recept nélkül,, és most nem tudom feliratni, de nagyon kellene... stb... de különösebben nem hatotta meg. Hozzak receptet, és már fordult is el, hogy megy be hátra. (még jó, hogy mást nem akartam venni) hát jó - gondoltam- azt várhatod, mert ha én receptet hozok, akkor biztosan nem ide....
Kérdem a páromat: -van nekünk gyógyszerész ismerősünk? azt mondja: -van. Akkor irány oda.
Bementünk, (rég jártunk ott) főnökasszonyt keressük... hát, mondják- itt olyan nincs. Nézünk egymásra, hogy ez meg hogy lehet, hát akkor köszönjük, semmi (gondoltam, én nem égetem magam, hogy itt is elküldenek, hogy menjek irassam fel....) de akkor kijött hátulról a vezető, és kérdezte, miben segíthet, merthogy a főnökasszony átadta már neki a boltot.
Hát, mondjuk, hogy kellene nekünk egy gyógyszer, de nincs róla recept, és nem tudjuk, hogy enélkül megkaphatjuk-e esetleg. Kérdi, melyik az, nézi a gépben, természetesen van, és ide is tudja adni. (végül is nem egy erős valami, nemrég még recept nélkül is simán vásárolható volt)
Szóval, így lett Ketospray-m, amivel egy darabig kenegettem a fájós csípőmet.

Ezután valahogy közepes állapotba kerültem, és onnan nem javult. Igaz, nem is romlott.
 folyt. köv.






2016. április 13., szerda

Trochanter bursitis - az én történetem - 2 rész

Szóval, ott tartottam, hogy nem javult a csípőm. Illetve tudtam menni, de csak lassan, sántikálva, keveset, és akkor is fájt.

Közben meg minden bajom volt, lelkileg is a padlón voltam, mert ugye én azelőtt minden héten 2-3-szor futottam olyan 3-5 km-t, és bicikliztem is elég sokat. Most ez a mozgás is nagyon hiányzott, rosszul viseltem a kényszerpihenőt, és a csavargásokról, a bevásárlásokról, sétákról már ne is beszéljek. Most úgy éreztem, be vagyok zárva otthon, és  a munkahelyen sem tudtam úgy teljesíteni, (pedig segítettek, de az nem ugyanaz, mint amikor én csinálom meg a feladatot) persze, otthon sem bírtam sokmindent csinálni, pl. a takarítás se ment.

Augusztus közepén beszéltem a barátnőmmel, aki eü dolgozó, és segített nekem abban, hogy minél hamarabb bejussak egy jó orvoshoz az ortopédia szakrendelésre, hogy végre derüljön már ki, mi a bajom, és kapjak megfelelő kezelést.
Október elejére tudott időpontot szerezni. Igen, ismerettséggel is csaknem 2 hónappal későbbre tudtak csak időpontot adni.

Mit tehettem, kivártam. Közben kenegettem a mentolos kenőccsel. Mindig úgy éreztem, kicsikét javult az egész ha pihentem, de mozgásra továbbra is fájt.

Viszont ahhoz, hogy szakrendelésre bejussak, kérnem kellett egy beutalót hozzá a háziorvostól.

Elmentem, mondom neki, hogy szeretnék kérni egy beutalót az ortopédiára. Azt mondja erre, hogy: -Minek az magának!
Hű... hát, nem akartam utálatos lenni, így szépen előadtam: - Július óta fáj a csípőm, azóta sem jött rendbe, és szeretném, ha megnézné egy szakorvos.
Erre ő: -Hát ez nem így működik...
Én (még mindig kedvesen, és naívan): -Akkor hogy működik? Én nem tudom.
Ő (megnézi a gépben az előzményt): -Hát még nem is küldtem röntgenre..
Én (nem kérdeztem meg, hogy vajon mi a francért nem küldött): -akkor küldjön a doktornő röntgenre, nekem mindegy, csak valaki végre állapítsa meg, hogy mi a bajom, mert ez nem állapot.

Közben az asszisztensnő elkezdett kérdezgetni, mivel hiányosan voltak kitöltve az adataim. (a múltkor úgy látszik, nem volt fontos, pedig kétszer is jártam már itt)
Én beszéltem az asszisztenshez, kicsit ferdén álltam, mivel a jó lábamra helyeztem a súlyomat, a rosszat meg kíméltem.
A dokinő meg a hátamnál egyszercsak -minden előzmény nélkül- elkezdte ököllel ütögetni a derekamat... Kicsit felment bennem a pumpa, mert ő lehet, hogy csak megvizsgált, de
1. nem szólt, nem tudtam felkészülni
2. elég erőseket ütött, nem esett jól, főleg, hogy nem oda figyeltem
3. ütögetés után nem mondott semmit, nem kérdezte tőlem, hogy fáj-e vagy nem, csak visszaült.

Szóval, nem tudom, mit képzel, mi vagyok én? Egy darab hús??? Nem kellene esetleg emberszámba vennie, és felkészíteni a mozdulatára? Nem kellene kommunikálni velem? Főleg, hogy tudja, hogy fájdalmaim vannak, és látja, hogy nem egyenes tartásban állok???

A végén ideadta a beutalót. Nem küldött röntgenre. Nem is tudom, minek kellett akadékoskodni.
Azt írta rá, hogy artrozis (?).
 folyt. köv...




2016. április 10., vasárnap

Trochanter bursitis - az én történetem - 1 rész

Mivel már kb. 8 és fél hónapja kínlódok a fent említett nyavalyával, úgy döntöttem, leírom a kálváriámat, hátha valakinek hasznos lesz.

Tavaly, júliusban kezdődött. Hajnalban felébredtem arra, hogy fáj a csípőm bal oldala. Volt már máskor is ilyen, vagy a csípőmben, vagy a vállamban, de 2-3 nap alatt elmúlt a fájdalom. Nem is igazán tudtam, hogy mitől jön elő, és mitől múlik el. Fájt, nehezen mozogtam, de azért tudtam, aztán a fájdalom csökkent, majd vége lett.
Azt meg kell említenem, hogy előző nap túráztunk egy kicsit, fent voltunk a hegyen. Azon a hegyen, ami nem is túl magas, és ahová már ki tudja hányszor, gond nélkül felmentem, és ennyi mozgás korábban meg se kottyant nekem. Hogy most ettől kezdett el fájni a csípőm, vagy nem... nem tudom.

Másnap elindultunk hazafelé, persze tömegközlekedéssel, csomagokal. Pesten volt egy pár elintéznivalóm, nyilván gyalogolni is kellett. Fájós csípővel, assan, de elég sokat mentem.

Harmadnap hazaértünk, és nekem mennem kellett dolgozni. Ekkorra már el kellett volna, hogy múljon a fájdalom, de nem múlt el, hanem egyre csak rosszabb lett. Mivel 2 hét szabadság után muszáj voltam bemenni dolgozni, kénytelen voltam fájdalomcsillapítót bekapni, hogy bírjak mozogni. Persze, ekkor már csak ülni bírtam, nem erőltettem a mozgást, mert éreztem, hogy ez már nem piskóta.
Hazafelé a kocsiban alig bírtam már nyomni a kuplungot. Ezen a ponton vettem tudomásul, hogy nem bírom használni a lábamat. És tetszik, nem tetszik, el kell hogy menjek táppénzre. Azonnal orvos, mert ha most felmegyek a lakásba, egyáltalán nem biztos, hogy egyhamar le tudok menni az orvoshoz.
Szerencsére pont délután rendelt.

Besántikáltam a háziorvoshoz, elmondtam, mi a problémám. Meg hogy maradnék otthon a héten.
A doki megnézett, nem mondott semmit, felírt valami gyógyszert. Kérdezem, mi lehet ez a fájdalom? Nem reagált. Kérdezem újra: -ez valami gyulladás? Válaszol: -igen, olyasmi. Kérdezem, és mitől lehet? Erre a válasz: -ez olyan hirtelen szokott jönni... meg (miután megnézte hány éves vagyok), hogy ez kopik. meg valami becsípődik... (hát köszi, sose volt gond az ízületeimmel, szerintem nem ezek, de hát én nem vagyok szakember, csak érzem)
(Utálom az olyan orvost, aki nem kommunikál velem, nem tájékoztat, nem vesz emberszámba..., egyszerűen le szeretném cserélni, csak még nem tudom kire, addig marad)
Szóval, felírt kétféle gyógyszert, az egyik valami gyulladásgátló, a másik valami izomlazító. Ezt szedjem, és a héten pihenjek otthon. Ja, meg írt egy mentolos krémet, amit gyógyszertárban kevernek. Fogalmam sincs, mire jó.

(otthon megnéztem a gyógyszert, amit felírt, és mindkettő hatóanyaga megegyezett egy-egy olcsóbb árfekvésű gyógyszerrel, ráadásul ugyanazzal, amit a párom szed a gerincsérv műtétje óta) Úgy látszik, a doktornő nem foglalkozott azzal, hogy az olcsóbb gyógyszert írja fel, vagy kinézte belőlem, hogy van elég pénzem rá...

Másnap (kedden) eljutottam odáig, hogy ha nem mozgattam a lábamat, akkor is fájt. Nem tudtam hova tenni, nem tudtam aludni, fájt a hátam a fekvéstől, mert csak háton volt kevésbé rossz, ráadásul kánikula volt, izzadtam rendesen. Persze, hívott a főnököm, hogy miért tolok ki velük, és mikor megyek már... Mondtam, hogy ezt a hetet nagy valószínűséggel otthon töltöm.
Így is lett, tehát kedd, szerda, csütörtök eltelt a pihenéssel. Pénteken még mindig kegyetlenül fájt, úgy döntöttem, nem megyek le a dokihoz, adtam magamnak még egy hétvégét. Picikét javult, már csak mozgásra fájt, nyugalomban nem. de a mozgás még mindig keserves volt.
(Csütörtökön megint hívtak a munkahelyről, hogy mikor megyek már, mert kellenék. Mondtam, hogy amint bírok, megyek, de akkor sem leszek teljes értékű munkaerő, mert csak ülő munkát tudok elvégezni. Mondták, hogy nem számít, segítenek mindenben, csak menjek már...) Hát jó.

Hétfőn már úgy-ahogy elsántikáltam, lementem a dokihoz a táppénzes papírért. Bementem, mondtam, hogy mi van, hogy fájt a csípőm, picit javult, de még mindig nem az igazi, és van itt egy táppénzes papírom is. Erre a dokinő mormolt valamit az orra alatt, annyit értettem, kicsit flegmán, hogy -hát ha muszáj... (gondolom dolgozni) és ennyi. Kérdeztem, mire számíthatok, kb. mikor gyógyul meg, mennyi időre számítsak, úgy vártam volna, hogy foglalkozik velem, de nem...Nem mondta, hogy szedjem-e a gyógyszert, nem mondta, hogy ha lehet pihenjek még, nem mondta, hogy próbáljunk mást, nem mondta, hogy csináljunk vizsgálatokat... nem mondott semmit, csak ideadta a papírt, és ennyi.

Én meg gondoltam, már javult valamennyit, csak elmúlik lassan. De nem.

Ja, és még mindig nem tudtam, mi a bajom.
Próbáltam keveset mozogni, végül is rosszabb nem lett, csak éppen jobb sem.
 folyt. köv..


2016. március 22., kedd

DM box - 2016. tavasz

Én csak nemrég óta tudom, hogy létezik ez a doboz (dmbox.hu) és még csak másodszor regisztráltam, és most kisorsoltak, hogy átvehetem a dobozkámat.

Korábban már sikerült hozzájutnom egyhez, de azt valaki nem vette át, és ugye 3 hét után bárki megvásárolhatja. Akkor nem volt meglepi, mert tudtam, hogy mit tartalmaz.

A mostani viszont teljesen meglepi volt, csak itthon, felbontás után derült ki, mit tartalmaz.

Panaszra igazán nem lehet okom, nagyon jó kis dobozka, és igazán megérte az árát (azt a 2990 Ft-ot)

A párommal ketten mentünk érte a kijelölt DM-be, a pénztártól ő hozta, és csak annyit mondott:
 -Jó kis súlya van :-)

Már maga a doboz is annyira szép, kellemes színű.
Itthon izgatottan bontogattam, vajon mi lehet benne?

Először is nagy dobozban egy kis doboz :-)


Kisdoboz tetejét levéve látszik, hogy milyen szépen be van csomagolva:



Csomagolást kibontottam, és meglepett, hogy tele pakolták.


És nem is akármilyen cuccokkal:

Na, lássuk csak szépen, sorban!

1. Alverde tusfürdő bio gránátalma és bio gyömbér kivonattal. (nagyon fincsi, gyümölcsös az illata, nem is tudom mihez hasonlít, valami cukorkához)
2. Dove Regenerate Nourishment hajbalzsam erősen károsodott hajra (biztos jó, tápláló anyagokat tartalmaz, habár annyira nem gáz a hajam, de azért kipróbálom)
3. Dove Regenerate Nourishment sampon erősen károsodott hajra (ez is jól jön, fel lesz használva)
4. Dove DermaSpa Youthful Vitality kézkrém (igaz, nemrég vettem Neutrogenát, de biztos vagyok benne, hogy ez is fel lesz használva)
5. Dove DermaSpa Youthful Vitality testápoló (Jó, hogy pont most vettem egy Níveát, de ez a Dove is valami luxus cuccnak néz ki, és különben is, testápoló mindig jó, ha van)
6. Balea Luxury Golden Glamour krémes olajos folyékony szappan (na, ilyenem sose volt még, mindig egyszerű folyékony szappant használunk, de néha kell egy kis kényeztetés. Egyébként kicsit vaníliás az illata)
7. Afrodita cukor radír (hogy őszinte legyek, ilyet sosem vettem volna, de hát éppen ezért jó ez a doboz, hogy ennek köszönhetően ezt is kipróbálhatom. Eltávolítja az elhalt bőrsejteket, és ez is vanília illatú. Kíváncsi leszek rá)
8. Maybelline Master Blush pirosító (de jó, hogy ezt is most vettem, egy S-he-t, viszont ez elég sokáig eláll, és az árnyalat is tökéletes, majd sort kerítek rá, természetesen)
9. Biobaza Honey Kiss természetes dezodor. (ez meg olyan kis formás dobozban van, ezt sem vettem volna meg, ha én választok, de kellemes, mézes illata van, és erre igazán kíváncsi leszek, ki fogom próbálni.

Mindent összevetve, minden darabját imádom, és garantálom, hogy minden fel lesz használva.
És a valós értéke? Több, mint 13 ezer Ft. De itt pontosabban össze lehet számolni, ha valaki nagyon akarja:

2016. március 13., vasárnap

Sajtos tallér- frissítve

Frissítve a 2013.03.12-es bejegyzés

Nemrég sütöttem sajtos tallért. Ez az a rágcsálnivaló, amiből az idegen sütésűt sosem szerettem igazán. Csak a miénket. Amit másnál kóstoltam, az általában olyan száraz volt, és jól megsütött, ráadásul a sajtot is mintha kispórolták volna belőle. A miénk meg olyan puhább, sajtosabb. Ha vittem oviba, iskolába, mindig hamar elfogyott. Itthon ugyanúgy. Süthetnék gyakrabban is ilyet, de egy kicsit kell vele vackolni. Volt, hogy befogtam a gyerkőcöket is, de kb. a felénél megunták a golyózást. Merthogy ott kicsike golyókat kell készíteni.
Ilyeneket:

 Meg kell hozzá egy gép is, amivel kilapítjuk/sütjük.

Néha egy kicsit felragadnak, de az nem baj.


 És ilyen finom ropogtatnivaló lesz belőle:


Mindez a nagymamám régi receptje szerint sütve:

Hozzávalók:
-50 dkg liszt
-18 dkg vaj
-18 dkg sajt
-1 tojás
-bróza/sütőpor (1 csomag 15 g) /Megjegyzés: a bróza az a szódabikarbóna, ez volt az eredeti receptben, amit később sütőporra cseréltünk, ezért van így írva./
-köménymag (természetesen egész, de én őrölt köményt is szoktam bele szórni)
-tejföl (annyi, hogy szépen összeálljon a tészta. Tapasztalatom szerint egy kis doboz fele kb.)
-só (ezt elég nehéz eltalálni, régen azt írtam a recepthez megjegyzésnek, hogy 1 kiskanál /púpos/ + pici)


A lisztben a vajat elmorzsoljuk, így könnyebb elkeverni, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót is. A sajtot nyilvánvalóan lereszelve. Érdekes ez az eredeti 18 dkg, de 15 vagy 20 dkg-mal is ugyanúgy jó lesz.
Jó kis rugalmas tésztát kapjunk, amiből könnyen golyókat formázhatunk, és ezzel el is kezdődik a türelemjáték, amivel ez a keksz készítése jár.
Én kényelmesen leülök a konyhaasztalhoz, és tv-t nézek közben :-)