2015. november 9., hétfő

Nagymama almás sütije, és egy hétvégi sütögetés

Mivel itt az almaszezon, vásároltunk 1 láda almát, ezért itt van az almás sütik szezonja is.
Régen a kertben is rengeteg almafa volt, így almából mindig bőségesen el voltunk látva. Almakompót, almás palacsinta, almás bukta, almás süti, almalé, sült alma.... ennyi jutott most hirtelen eszembe....

Ezt a finom rácsos-almás süteményt annak idején Nagymamám nagyon sokszor sütötte.Mondta, hogy ez egy nagyon egyszerű tészta, és leírta nekem is a receptet. Tényleg nem bonyolult.


50 dkg liszt
25 dkg margarin
2-3 evőkanál cukor
1 tojás
1 csomag sütőpor
pici víz, vagy tej, hogy közepesen puha tészta legyen.

4-5 szép nagy almát meghámozni, feldarabolni, majd kis cukorral, fahéjjal megdinsztelni. A tésztát két részre kell osztani, egy kisebbre, és egy nagyobbra. A nagyobbat szét kell nyomkodni a tepsiben, és félig megsütni. (kb. 180 °C)  majd el kell oszlatni rajta az almát, és a maradék tésztából gyúrt rudakkal berácsozni, majd tovább sütni.

Hasonló változatot találtam az apróséf oldalon is. Itt: http://aprosef.hu/almas_pite_tejjel_recept
Csaknem ugyanaz a tészta, csak egy kiscsit másképpen. Ezt is kipróbáltam, megsütöttem most hétvégén.

30 dkg liszt (én szórtam még utána párszor, mert ragadt a tészta)
16 dkg margarin
8 dkg porcukor
1 tojás
10 g sütőpor (én 15 g-ot tettem bele)
1 csipet só (kihagytam)
6 evőkanál tej (kb. 3-at tettem bele)

Töltelék:
80 dkg alma (szerintem volt az 1 kg is :-)
15 dkg kristálycukor (én csak úgy szemre szórtam)
fahéj (szintén csak úgy szemre)

Tészta megkenéséhez 1 db tojás (én ezt egy az egyben kihagytam)

Ez a mennyiség csak a kisebb tepsire volt elég. A receptben szereplő tejnek csak a felét vettem, lisztből pedig kicsivel többet. Sütőporból is beletettem az egy zacskónyit, minek pakolgassam azt az 5 dekát, ami megmaradna.
Egy rendkívül puha, és omlós tészta lett a végeredmény:


És finom ez is. Hasonló a miénkhez,de mégis picikét más.Hamar elfogyott :-)

2015. május 10., vasárnap

Egyszerű kekszes-tejfölös süti

Nagyon egyszerű, és gyors. És finom.
Így néz ki:

Kell hozzá:
-Egy csomag háztartási keksz. Az 1 kg-os, a Pennyből. Ennek a csomagnak kb. a felét használtam fel a sütihez, a többit meg majd elrágcsálják a fiúk.
-2 nagy doboz tejföl.
-porcukor, 9 evőkanálnyi
-kakaópor. (az igazi) kb. 1 evőkanálnyi.
-vaníliás cukor, 2 csomag, és egy kicsi bourbon vaníliás. (Bár őszintén megvallom, és ezeket nem érzem igazán a kész sütiben, úgyhogy lehet, legközelebb ki is hagyom.)

Egy tepsi vagy szögletes tál, enyém mérete: 5x7 db háztartási keksz fér el benne. Más források kb. 20x30 cm-est írnak.

1. Az egyik doboz tejfölbe belekeverek 5 evőkanál porcukrot, és 1 evőkanál kakaóport. A másikba 4 evőkanál porcukrot, és a vaníliás cukrokat keverem bele.
2. Lerakok a tepsibe egy réteg háztartási kekszet. Kenek rá az egyik tejfölből, kicsit több, mint a felét.(az alsó réteget elég nehéz kenni, mert a kekszek mindig elmozdulnak, de azért nem lehetetlen)
3. Rárakok egy réteg háztartási kekszet.
4. A másik tejföl majdnem 2/3-át is rákenem.
5. Ismét keksz, majd a maradék tejfölök, keverve. Annyi, hogy maradjon egy kevéske a tetejére is.
6. Egy sor keksz, majd a tetejére rákenem a maradékot. Ez nem lesz túl vastag. Szórok rá kakaót is, hogy szép márványos legyen.
7. Tehát 4 réteg keksz lesz a végére. Tálalás előtt legalább 12 órát pihentetni kell a hűtőben.

Másnapra úgy megpuhul, hogy műanyag késsel gyönyörűen lehet szeletelni. És eteti magát, nagyon.

Kicsit továbbgondoltam, mivel lehetne feldobni. Pl. gyümölccsel. Eper, málna, őszibarack....
Vagy fahéjjal is lehetne ízesíteni. Vagy mehetne akár csoki is a tetejére. Vagy gyümölcszselé
Vagy.....akármi :-)
Csak fantázia kérdése, de érdemes elgondolkodni rajta.


2015. március 27., péntek

Biciklisek típusai – az én meglátásom szerint



1.      Normális bringás:  Tud közlekedni, tudja, mikor hol, milyen sebességgel haladjon, emiatt egyáltalán nem zavaró. A járdán csak akkor megy, ha nincs más lehetősége, de itt is normális sebességgel közlekedik, vigyáz a gyalogosokra, nem csenget le senkit. Egyszóval olyan bringás, akit igazán észre sem veszünk, hogy van.

2.      Profi bringás: Ők azok, akik igazán tudják kezelni a kerékpárjukat, és tudják, hogy mire képesek. Legtöbbször az úttesten haladnak, nagyobb sebességgel, mint az átlag bringás. Viszont tudnak biztonságosan közlekedni, és járdára soha nem mennek fel, gyalogost soha nem riogatnak.

3.      Kocabringás: Az egyik legrosszabb. Azt hiszi, hogyha kihozza a kerékpárját, akkor az ugyanaz, mint amikor gyerekkorában a parkban biciklizett. Fél közlekedni, a szabályokat nem ismeri, az úttestre soha nem megy le, mert fél az autóktól, emiatt legtöbbször járdán teker. A kerékpárt nem tudja biztonságosan irányítani, kilengése nagy. Aki útjába kerül, lecsengeti, és elvárja, hogy mindenki félreugráljon előle. Annál is inkább, mert kétszer akkora széles hely kell neki, mint egy normál bringásnak. Ha ketten mennek, egymás mellett tekernek, beszélgetnek, és elfoglalják a teljes járdát, vagy kerékpárutat, nem figyelnek a többi közlekedőre.

4.      Kényszerbringás: Ő nem akar, (vagy nem tud) fizetni a közlekedésért, úgy gondolja, hogy van biciklije, akkor azzal közlekedik.Csak éppen a szabályokat nem ismeri. Általában siet, mert késésben van, tehát a sebesség megvan, csak éppen közlekedni nem tud. Az autóktól  fél, tehát úttestre soha nem megy, de  a járdán hasít. Természetesen agresszíven csenget, és elvárja, hogy mindenki utat adjon neki, mert ő siet, és különben is, utálja, hogy tekernie kell. Különösebben az sem zavarja, ha a gyalogos frászt kat tőle, amikor nagy sebességgel elhajt mellette.

5.      Hétvégi bringás család: Elviszik a gyereket biciklizni, de nem a játszótérre, hanem a járdára, vagy a kerékpárútra. Megy a gyerkőc a kis pótkerekes biciklijével, lehetőleg a járda, vagy kerékpárút közepén, sebességge, mint az ólomcsiga, apuka meg anyuka jobbról – balról kiséri, kissé lemaradva. A gyerkőc emiatt többször néz hátra, mint előre. Természetesen az egész utat lefoglalják. Arrébb nem mennek, és ha valaki utat kér, mert gyorsabb, mint ők, vagy netán beszól, hogy más is közlekedne, akkor apuka-anyuka fel van háborodva, miszerint nekik is joguk van használni a kerékpárutat. (igen, joguk van, de nem így)

6.      Nyugdíjasok: Ők igazán nem sok vizet zavarnak, lassan, megfontoltan  közlekednek, ha szükséges, leszállnak a kerékpárról, és toljánk. Látszik, hogy évtizedek óta kerékpárral járnak. Az út szélén, lehúzódva közlekednek, sem  járdán sem kerékpárúton zavarnak senkit.

2015. január 19., hétfő

Üdülési jog

Ez se most történt, hanem jó pár évvel ezelőtt...

Az egész úgy kezdődött, hogy sétáltam a városban, a sétálóutcában, amikor leszólított egy nőci, hogy ha lenne kedvem, nem-e töltenék ki egy tesztet az utazási, üdülési szokásaimról,. Persze, elérhetőséget is meg kellett adni, mert bemagyarázta , hogy ha nyerek , akkor ezen tudnak értesíteni, meg hasonlók (mert nyeremény is volt valami, meg hogy neki el kell számolni, hogy valós ember válaszolt, és nem ő töltötte ki a tesztet. Kedves volt, elhittem. Válaszoltam a kérdéseire.
Persze a lelkére kötöttem, hogy ne adja tovább az adataimat, még véletlenül se... Á nem persze, dehogy....

aztán kb. 1 évvel azután felhívott egy pasas, hogy ugye kitöltöttem egy tesztet annak idején, és onnan tudja a telefonszámomat, meg hogy szeretnék nyaralni ... hát persze, hogyne... ki nem szeret?
...és meghívott egy vacsorára, na meg egy előadásra, egy 50 km-re arrébb fekvő városba, és beígért a részvételért egy utalványt, egy hotelben 7 éjszakás ingyen szállássra, Tenerifén.

Párommal megbeszéltem, ő azt mondta, menjünk, legalább vacsorázunk egyet, a süket dumát meg meghallgatjuk mellé... és nézzük meg közelebbről azt az ingyenes nyaralási utalványt, mert én nem hittem benne, hogy ilyen luxusszállást csak úgy ingyen osztogatnának.

Elmentünk.

Na, hát mi más lett volna, mint üdülési jog.

Igaz, vacsorát tényleg kaptunk, valami rántotthús-krumplit.
Na de a körítés!

Annyira röhejes volt az egész, szánalmas próbálkozás, átlátszó lehúzás. Ugye lemondták a bevezető szöveget, hogy milyen nagyszerű találmány ez az üdülési jog, 90 évig, meg elcserélhető, stb, (persze csak az előnyök, a várható költségekről szó sem volt.) Aztán valahogy mindenkihez odaült egy emberke, külön, győzködni.
Mi rögtön közöltük vele, hogy ne fáradjon, nem akarunk vásárolni. De nem hagyta annyiban, csak győzködött tovább, és mondta, és mondta... fárasztó volt. Végül mondtam neki, hogy nincs ennyi pénzem, de ha lenne, akkor is másra költeném. Erre ajánlott egy megoldást, hogy vegyek fel hitelt. Egyszerűen elbeszéltünk egymás mellett. Aztán egyszercsak odajött hozzá egy csajszi, sutyorogtak valamit, és a mi ügynökünk (rendkívül rossz színészi képességgel) eljátszotta, hogy most szóltak neki, hogy valaki visszalépett, és csak most, és csak nekünk rendkívüli kedvezménnyel megkapható. Mondtuk, köszönjük, még mindig nem élnénk vele, majd még egyszer hasonló szituval próbálkozott, hogy de most mondta a főnöke, hogy ilyen még nem volt, hogy ilyen alacsony áron, stb. stb. De még mindig többmilliós összegnél tartottunk. Szóval nem adták fel, de meg kell, hogy hagyjam, nagyon hatásosan nyomultak, és aki nem volt teljesen észnél, szépen be is dőlt nekik. Akkor ott elég sokan vásároltak.
Mi sokszor (többnyire az átlátszó dumán) összenevettünk a párommal, aztán látták, hogy velünk nem tudnak zöldágra vergődni, és otthagytak, hogy mehetünk. Már majdnem indultunk is, amikor eszembe villant: -Hohó, és az utalványunk?
Azt mondja a csaj, hogy az nem jár. -Már miért ne járna, a telefonban a pasi azt mondta, hogy a részvételért jár, ha végighallgatjuk az előadást, úgyhogy kérem az utalványomat.
Egy tipikus vénkurvás nagyszájú nő ült az asztalnál, ő osztotta az utalványokat. Mondtuk, akkor kérnénk.

Erre a vénkurva nagy flegmán, kimondottan lekezelő stílusban beszólt: -Minek az maguknak, úgysem tudják kifizetni az útiköltséget.
Erre mondom én, - És maga honnan tudja, hogy én mit tudok kifizetni, és mit nem?
Erre még lekezelőbben szólt: - mert üdülési jogot sem vásároltak, ha nem tévedek.
Én: -És? Azt már csak eldönthetem, hogy mit vásárolok, és mit nem! Kérem az utalványomat!
Hű, mintha a sajátjából adná, nagy szájhúzogatva ideadta, még motyogott utána valamit, de nem érdekelt, dilizzen bele az irigységbe, ha ennyire fáj neki....

Persze, végül az utalványt tényleg nem használtuk fel. Átnéztem az apró betűs részt, és úgy kezdődött, hogy regisztrációs díj, x ezer Ft, ilyen díj, olyan díj, meg félpanzió, meg telefonon jelentkezzek valahol, és majd ők megmondják mikor, és belegondoltam, hogy mi van, ha kifizetjük a repülőjegyet, és elmegyünk olyan messzire, és ott kiderül, hogy mégsincs ilyen ingyenes szálloda....ááá,  egyszerűen a hülyére vevős stílusuk miatt nem bíztam meg bennük. És különösebben kidobnivaló pénzünk sem volt.

Úgy éreztem, hogy egyszer majd eljutok még én a Kanári szigetek valamelyikére, ilyen hülye, lehúzós cégek nélkül is.

Update: És el is jutottam, most 2015-ben :-)

2015. január 10., szombat

Osztálypénz számla (kiegészítve 2019. nov.)

Ez egy kis segítség azoknak a szülőknek, akik megnyerték az osztálypénz kezelését.
Mint ahogy én is.

Szóval, kellett egy számla, egyrészt azért, hogy ne legyen nálam az összes pénz. Másrészt valahol ez a többiek megnyugtatására is szolgál, miszerint nem fogom lenyúlni a pénzt. (volt már ilyan a történelemben, sajnos...)
És nem utolsósorban azért, hogy ha valakivel netán nem találkoznék személyesen, vagy az illető nem akar pénzt küldözgetni, akkor tudjon a számlára utalni. Mégiscsak 2015-ben járunk, vagy mi.

Rá kellett szánnom egy kis időt a tájékozódásra, milyen lehetőségek vannak.

Mert milyen feltételeknek kell, hogy megfeleljen egy osztálypénz számla?

-bárki tudjon rá utalni
-többen is hozzáférhessenek (ha én tudok valami miatt)
-kamatozzon
-pénzfelvétel költsége alacsony legyen (esetleg ingyenes)
-számlavezetés díja alacsony legyen (esetleg ingyenes)
-könnyű (ingyenes) megszüntethetőség
-papír alapú elszámolás

Azt hiszem, ezek a fontosabbak.
Itt helyben 4 olyan bankot találtam, amelyek nyújtanak hasonló számlalehetőséget:

1. OTP osztálypénz számla
2. K&H osztálypénz számla
3. CIB Malacpersely számla
4. Tak. szöv. Takarék betétszámla

Na, nézzük sorban:

OTP:
 Bementem, és majdnem visszahőköltem, annyian voltak. (1 pont mínusz az OTP-nek, belegondoltam, hogy bármilyen apró ügyintézés esetén itt tölthetem az estémet) Odamentem a sorszámosztogató (info) pulthoz, és mondtam, hogy én csak érdeklődni szeretnék egy bizonyos termékükről, illetve kíváncsi lennék a feltételekre. Erre azt mondta az infopultos, hogy ő nem tud felvilágosítást adni, és vagy kivárom a soromat, vagy ha nem akarok várni, akkor kérhetek időpontot. Ez utóbbival éltem, 2 nap múlva már mehettem soron kívül. Itt megtudtam, hogy ez a termékük nem túl népszerű. Valószínűleg azért, mert az ingyenes számlavezetés feltétele, hogy az osztályból legalább 5 gyerek rendelkezzen OTP Junior számlával. Hát persze, marketing... De nehogy már én foglalkozzak más gyerek pénzügyeivel, meg hogy egyáltalán közöm sincs, hogy ki milyen számlát nyitott a gyerekének.Szerintem nincs ember, aki ezt felvállalja.
Tehát ez felejtős

K&H
Itt valami egyesületeknek ajánlott számlalehetőség van, ami megfelelne az osztálypénznek is. Bár a számlának vannak költségei. Ez a bank igazán azon bukott meg, hogy a nyitva tartását egyáltalán nem a dolgozó emberhez szabták. Még a hosszított nyitva tartási napján is fél 5-kor bezár, én ugye végzek negyed 5-kor, esélyem sincs, hogy odaérjek. Szabadságot pedig biztos, hogy nem veszek ki, sem számlanyitás miatt, sem egyéb ügyintézés miatt.

CIB
Itt igazán rendesek voltak, sőt, meg kell említenem, hogy az egyetlen bank, akik válaszoltak az érdeklődő emailemre (mert ugye próbálkoztam, hátha nem kell végigjárni őket) Szóval itt nem kellett sokat várnom, és igazán teljes körű írásos és szóbeli felvilágosítást kaptam. Ez majdnem megfelelt volna, ez a számla, viszont volt ennek is hátránya. 1. Saját számlához kellett volna kötni (amit nem akartam) 2. a pénzfelvétel díja nem éppen baráti ár. (bár mondta az ügyintéző, hogy ezt ki lehet kerülni, ha előbb átutalom a saját számlámra, és onnan veszem fel, de ezt megintcsak nem akartam bekavarni)

Takarékszövetkezet
Itt van egy olyan konstrukció, amely ötvözi a bankszámlák és a takarékbetétkönyvek előnyeit, ez pedig nem más, mint a Takarék számlabetét. Pontosan ez az, amire nekünk szükségünk van. Nem kell hozzá számla, bár névre szól, viszont lehet akárhány meghatalmazottja. Van számlaszáma, tehát bárki utalhat rá. A számlavezetés nem kerül pénzbe, mivel ez nem is igazi bankszámla, hanem megtakarítás (nem lehet róla utalni, csak kp-ban felvenni a pénzt)
Pénzfelvétel nem kerül pénzbe. Le lehet kötni a pénzt, és ugye valamennyi kamatot is ad.
Egyetlen hátránya van, az, hogy évente egyszer küld ingyenesen papír alapú elszámolást (de jópénzért bármennyit) viszont voltak annyira rugalmasak az ügyintézők, hogy azt mondták, ha bemegyek, és érdeklődök, akkor ők ránéznek a számlára, és szóban megmondják, hogy mennyi a végösszeg. Ja, és itt van a közelben, de van hosszított nyitva tartása is, amire én is odaérek.

Úgyhogy végül ez utóbbi számla lett a nyerő, bár megnyitása kicsit sokáig tartott, (ugye a rengeteg papír, és aláírnivaló) de azóta gördülékenyen működik.

UPDATE 2019. nov.:
Mivel a bejegyzés írása óta eltelt egy pár év, így természetesen változtak a dolgok. Olvassátok el a kommenteket! Én személy szerint nagyon köszönöm a kedves kommentelőknek kiegészítő információkat!

Még annyi személyes megjegyzést hozzáfűznék, hogy középiskolában nem vállaltam az SZMK-t. Ismerősöm egy másik iskolában igen. Ők a Polgári Banknál találták a legkedvezőbb feltételeket az osztálypénz számlához. A mi SZMK-sunknak ez nem felelt meg, ő az OTP-nél nyitott egy diákszámlát a gyerek nevére, és azon tartjuk az osztálypénzt.

2015. január 8., csütörtök

Mert ők leltároznak... vagy mégsem?

Szerettem volna vásárolni egy könyvet. Alig vártam, hogy újév után nyissanak a boltok. Jan. 2-án első utam ahhoz az üzlethez vezetett, ahol feltételeztem, hogy kapok ilyet. Itt az ajtón egy "Leltár miatt zárva" kiírás fogadott. Láttam is, hogy nyüzsögnek odabent, úgyhogy gondoltam, dolgozzanak csak, majd jövök másnap. Végül vasárnap mentem arra (mivel a könyvet más üzletben sem találtam meg, és ez a bolt vasárnap is nyitva szokott lenni) de ismét csak a "leltár miatt zárva" felirat fogadott, odapent viszont tök sötét volt. Itt már kicsit bosszúsabb lettem, hogy feleslegesen jöttem erre, de mit tudtam tenni. Gondoltam, 5-én, hétfőn biztosan nyitva lesz, akkor már talán visszatér minden a régi kerékvágásba.

Egy nagy büdös francot! Hétfőn ismét csak a megszokott zárva tábla, és bent semmi mozgás nem volt. Itt már tényleg felment bennem a pumpa, hogy ennyire hülyének néznek engem, a vásárlót, mert ha el akarnak menni szabadságra, akkor menjenek, de ne fogják a leltárra. A másik meg az, hogy meddig tartott volna odaírni neki, hogy nyitás ekkor, meg ekkor, és akkor a hülye vásárló nem járkál feleslegesen.
Ráadásul a fogyasztóvédelmi törvények minden nyamvadt boltra vonatkoznak, ha jól tudom. Mert ő bármikor bezárhatja a boltját, ha úgy tartja úri kedve, felőlem leltározhat akár 2 hétig is, vagy elutazhat Korfura búvárkodni, vagy bánom is én, de ki kell írnia, hogy meddig lesz zárva, és mikor nyit. Ez így korrekt. És így törvényes.

Ha volnék olyan szemétláda, akkor feljelenteném a Fogy.védnél. De nem vagyok. Viszont engem ez a bolt többé már nem érdekel. Belőlem nem fog többször hülyét csinálni, az biztos, mert elment a kedvem attól, hogy a jövőben ott vásároljak.

Lehet, az üzletvezetőt nem érdekli, sőt biztosan nem, hogy eggyel kevesebb vevője lesz ezután, de ha neki így jó, akkor nekem is. Nem szeretem a szélhámos boltokat.

(mint amikor a babaruhás butikos kiírja, hogy áruért ment, közben meg ott sétálgat a belvárosban, és azt hiszi, nem ismeri fel senki. Na, az ő boltja sem volt hosszú életű)

Ja, a könyvet megrendeltem neten, és 2 nap múlva mehettem érte. Már bánom, hogy nem egyből ezt tettem, de hát akkor még úgy gondoltam, hogy a helyi boltoknak kell a bevétel, és nem a nagy cégeknek. Hát, ma már nem gondolom úgy. A nagy cég még sosem nézett hülyének.