2017. december 28., csütörtök

Csak úgy... egy rövid szössz

Valamelyik nap egy kedves kolléganőm megkérdezte tőlem: -Mondd már meg, amúgy ezen a Zs-n mit esznek annyira a nők?
Én csak mosolyogva megvontam a vállam, hogy: -hmm... ki tudja?

A poén csak az volt, hogy Zs pont ugyanolyan típusú férfi külsőre mint a kedves kolléganőm férje, akit mellesleg imád már vagy 20 éve :-)

Szóval akkor? Ha ő nem tudja, hogy mit is esznek az ilyen kedves, mackós, szakállas szőke pasikon a nők, akkor ki???
:-D

2017. december 23., szombat

Parkoló életkép

Helyszín: Ünnepek előtt egy nagyáruház zsúfolt parkolója.

Rengetegen vannak, köröznek az autók, keresik a helyet. Ha valaki kitolat, rögtön állnak is be a helyére.
Egy távolabbi parkolóhelyen áll egy aranyszínű autó, szépen a vonalon, két helyet foglalva. Mellette is épp van egy hely, tehát pontosan másfél hely van.
Kék autó érkezik, beáll a másfél helyre, ő is a vonalra szépen. Nő és pasi kiszáll. Nő vezetett, pasi valamit magyaráz, mutogat a vonalra. Nő otthagyja. Pasi beül, és arrébb áll, amennyire lehet, próbál a rendes parkolóhelyre beállni. (már amennyire a kancsin parkoló aranyszínűtől lehet) Zöld Suzuki érkezik, beállna a kék autó melletti nagyon szűk helyre. Előtte út közepén kénytelen megállni egy percre, hogy az utasai ki tudjanak szállni. (többi autó addig vár) Suzuki beáll de kénytelen kissé a vonalra állni. Csak így fér el. Kék autós pasi még mindig az autója körül téblábol.

Érkezik két picsa az aranyszínű autóhoz. Kékautós pasi magyaráz nekik valamit. Mutogat a vonalra. A kék autóra. A zöld Suzukira. A picsák vonogatják a vállukat. Nem nagyos hatja meg őket. Beülnek az autójukba, elmennek. Kékautós pasi kitolat, és beáll rendesen. Végre bemegy ő is vásárolni.

Aranyszínű helyére is rögtön lecsapnak.

Végre visszaáll a rend :-)
Köszönhetően a kékautósnak!

2017. december 22., péntek

Régi iskolai történet... 80-as évek.

Réges rég, még középiskolában történt ez az esemény. Az iskola indított csapatot egy helyi tájékozódási futóversenyen. Nem is tudom, hogy keveredtem oda, akkor már szerettem futni (a legtöbb osztálytársammal ellentétben) de nem voltak kiemelkedő eredmények. Most a tanár küldött, vagy én jelentkeztem.... nem tudom. Természetesen hétvégén volt a verseny, tehát a szabadidőnket áldoztuk fel.
4-en voltunk a csapatban, nem ismertem őket, pedig egy suliba jártunk. Kaptunk egyforma pólót, amit a verseny után vissza kellett adni.
Egész jó csapat jött össze, megkaptuk a térképet, tájolót (akkor láttunk ilyet először :-)), és irány futni. Az erdőben volt a pálya, olyan részeken, ahol korábban még nem jártunk. (persze, akkor még volt szép nagy erdő...)
Arra emlékszem, hogy bekeveredtünk egy kerítéssel lezárt magánterületre, pedig a térképen egyértelműen arra vitt az útvonal. Nem számított, kerítést másztunk, kutya ugatott... egyszóval kalandos volt.

Ügyesek voltunk, dobogós helyen végeztünk. Nyertünk is valami utalványt, meg valami sportszereket. Ahogy csapattársam átvette a nyereményünket, és nézett volna bele a táskába
hogy mit tartalmaz a csomag, a minket kísérő tanár elvette tőle, hogy az nem a miénk, hanem iskoláé.
Kissé felháborodott -miért- kérdésünkre kifejtette, hogy az iskolát képviseltük, tehát az iskolának nyertünk, a miénk pedig a dicsőség. Hát köszi... Nem volt akkora értékű a nyeremény, hogy az iskolának annyira szüksége lett volna rá szerintem. 4 db pinpong szett volt a csomagban, és 4 db utalvány. Annyira egyértelmű volt, hogy a 4 csapattagnak szánták, de hát az iskolának kellett...
(megjegyzem, pinpong asztal sem volt, és az ütőket sem láttam használatban később soha)

Kissé rossz hangulatban voltunk ezek után, beszéltük is egymás közt, hogy érdemes volt a semmiért futni, és feláldozni a szabadnapunkat. Mert persze az iskolától semmilyen elismerést, köszönetet nem kaptunk.

Következő évben ismét meghirdették a versenyt, és természetesen megtaláltak minket is, hiszen olyan jól szerepelt ez a csapat az előző évben, induljanak most is. Először nem nagyon akarózott, emlékezve a tavalyi eseményre... de hát abban az időben, ha az iskola küldött, akkor kötelező volt menni.
Végül is jó buli volt, jó csapat, egye fene induljunk, úgysem volt más választásunk...

Megint jól szerepeltünk. Megint nyertünk. Vásárlási utalványt, meg valami sportszert, már nem is emlékszem, hogy mi volt. Most viszont okosabb volt a csapattársam, aki a nyereményért ment. Gyorsan kivette az utalványt és szétosztotta köztünk: -Tegyétek el gyorsan, mielőtt megint elveszik tőlünk.
El is tettük.
Jött a tanár, vitte a csomagot. Ennyi? -kérdezte. Ennyi - mondtuk :-) Megint vitte az iskolának, ahol meg ki tudja hova (kihez) került. Mert akkoriban így mentek a dolgok.

Egyébként az utalvány nem volt akkora hatalmas összeg. Kábé úgy emlékszem, értékre annyi, mintha manapság egy 10000 Ft-os utalványt nyerne a csapat, és azt 4 fele osztva nem lesz senki gazdagabb tőle, de azért egy gyereknek zsebpénz kiegészítésnek nagyon jól jön. Főleg, ha meg is dolgozott érte.

Ma már furcsa, viszont abban az időben ez egy teljesen elfogadott hozzáállás volt.

2017. december 19., kedd

Egyszerű és gyors almás rétes leveles tésztából



Hozzávalók kb. 12 darabhoz:
leveles tészta (1 csomag mirelit, ami 50 dekás, vagy 2 csomag friss, ami 27,5 dekás)
6 db alma
fahéj, cukor, citromlé ízlés szerint
1 csomag vaníliás cukor
3 evőkanál búzadara
1 tojás
porcukor

Elkészítés:
Nálam másfél adag készült, így  9 almát megtisztítottam, nagylyukú reszelőn (az egyszerűség kedvéért robotgéppel) lereszeltem, hozzáadtam 1 evőkanál citromlevet, fél evőkanál fahéjat, 8 evőkanál cukrot, 1 csomag vaníliás cukrot, majd félretettem.
A sütőt bekapcsoltam 180 fokra és légkeveréses funkcióra.
Kettévágtam és egyenként kinyújtottam – amilyen vékonyra csak tudtam – az előző este a mélyhűtőből elővett, és azóta kiolvadt mirelit leveles tésztát.
Volt itthon egy csomag friss is, amit elegendő volt csak kitekernem.
Az almához hozzáadtam 5 evőkanál búzadarát, ennek az eresztett lének a felszívása volna a lényege, ha még így is sok maradna, le lehet önteni.
A tölteléket elharmadoltam, majd a tészták közepén eloszlattam.



Mindkét végét a töltelékre hajtottam, kipapírozott tepsibe fektettem, és egy felvert tojással alaposan megkentem. Ezúttal ügyeltem, hogy a tészta szélére-végére is elegendő jusson, mert a tojás ragasztóként is szolgált, nem engedte a leveleket szétnyílni, felhajtódni…
(Más esetben, ha szeretnénk, hogy a levelek szépen látszódjanak, a széleket gondosan ki kell hagyni.)


20, esetleg 25 percig kell sütni, hogy szépen megpiruljon.
 

Amikor kivettem, hagytam, hogy hűljön, úgy felvágni is könnyebb volt. Felvágtam, egy tányéron elrendeztem, porcukroztam!

2017. december 12., kedd

Futónaptár

Mindig keresnem kell ezért most már lementettem magamnak, hogy meglegyen.

http://www.futonaptar.info/#20171212

Ebben az a jó, hogy térkép szerint és dátum szerint is rá tudok keresni az engem érdeklő versenyekre.

Jövőre eddig két tervem van:

Spartan Nagykanizsa, 2018. 04.14
Szentendre Panorámafutás 2018. 11.04.

Meg persze nyáron is jó lenne valami, mondjuk Köveskálon, vagy valahol a Balaton-felvidéken, de egyelőre nem bagyon merek tervezni. A Spartan előtt semmiképp sem. Az lesz a teszt, hogy mennyire bírom, és mennyire tudok visszatérni a versenyekhez. Ott ha kell, négykézláb is végigmegyek :-) De előtte nem merek nevezgetni, pedig van több verseny is, ami tetszik.

(5, vagy max 7 km-ben gondolkodom.)

Kiegészítés:

Crazy 5K Debrecen, 2018. május 12.
Tengerszem futás Sárospatak, 2018. május 27.
Várgesztes Spartan Sprint 2018. június 10.
Skanzenfutás Szentendre 2018. július 15.

És a Szentendre Panorámafutás kivételével ezek már kifizetett nevezések, tehát muszáj mennem :-)

2017. december 4., hétfő

Adventi naptár nagyoknak - SK



Korábban mindig az üzletekben kapható csokis-ablakos adventi naptárat vásároltuk a fiamnak. Amíg kicsi volt, tökéletes megoldás volt. Tavalyelőtt azonban kijelentette, hogy ő már nem kér ilyen gyerekes csokisat, tehát kénytelen voltam kitalálni valami mást. (Vagy befejezni az adventi naptározást, de akkor hová lesz az ünnepvárás öröme... ez jár a nagyoknak is, vagy nem?)

Tavaly sikerült olcsón vásárolnom egy csillagos apró facsipeszes füzért, amire bármit fel lehet akasztgatni. A tavalyi adventi naptárunk nagyon egyszerű volt, szaloncukrokat csipeszeltem fel.

Így nézett ki:

Jó volt, célnak megfelelt, de az idén valami különlegesebbet szerettem volna.
Mondjuk, ilyet:
                                   

Ehhez először is kerestem a neten 24 db idézetet, mondást, jópofát, vicceset, amolyan "napi bölcsességek" félét. Kerestem hozzájuk háttérképet, és megszerkesztettem a kártyákat. Kinyomtattam kártyapapírra, majd feldaraboltam.

(a kártyák nyomtatható változata letölthető innen. Figyelem: Csak saját használatra, és előre szólok, hogy a képeket a netről szedtem le, a Google keresővel, vízjelek előfordulnak benne, csak az használja, akit ez nem zavar!)

Majd vásároltam egy tekercs fényes csomagolópapírt. Azért választottam fényeset, mert ezen nem látszik olyan feltűnően a cellux, de egyébként bármilyen csomagolópapírból, vagy krepp papírból elkészíthető.
Kb. 18x18 cm-es négyzeteket vágtam, így adott ki a csomagolópapír szélessége 4 db-ot.



Aztán a négyzeteket félbe hajtottam, majd az alján, és az oldalán egy kb. fél centit visszahajtottam, amit cellux-szal rögzítettem:

                                               
Ilyen kis tasakokat készítettem, pontosan 24 db-ot:

Vásároltam az Aldiban egy ilyen dobozos csokit, pont akciós 12.02-ig.. . Ez 7 féle ízesítésű csokit tartalmaz, és  bőven volt benne 24 db apró csomagolt csoki. Még nekem is maradt néhány db a jó munkámért cserébe :-)


Szétosztottam, minden zacskóba ment egy kártya, egy csoki:
                

Beleraktam a kis zacsikba, és bekötöttem a száját. Ilyenek lettek:

Nem volt más teendőm, mint felcsipeszelni sorban a csillagos füzérre, és felakasztani a szokásos helyére. Nagyfiam, ha hazajön az iskolából, máris leszedheti az első napi meglepetését.
Remélem, tetszeni fog neki, és meg lesz elégedve velem :-)



Lehet, hogy az idén már kicsit késő nekiállni megcsinálni, de jövőre is lesz Advent, és bízom benne, hogy egy, a későbbiekben is jól hasznosítható ötletet adtam.

2017. november 30., csütörtök

Kipróbáltam a Kinezio Tape-t

Igen, mert nem lehet csodálkozni rajta, hogy kipróbálok mindent, amit lehet, talán még a ráolvasást is, csak legyen már ismét a régi a csípőm...

A kinezio tape-ról elég sok helyen lehet tájékozódni, mire jó, és hogyan működik. A lényeg, hogy ad egy bizonyos rögzítést vagy alátámasztást az ízületnek, amellett, hogy a mozgás szabadsága megmarad.

Tehát, elmentem egy gyógytornászhoz, aki ilyen tape ragasztással is foglalkozik. Először is, elmondtam, hogy miért gondoltam erre a lehetőségre, megkérdeztem, hogy mi a véleménye, az én esetemben érdemes-e ezzel foglalkoznunk.

Azt mondta, hogy nagy ízületekre általában nem szoktak tape-t rakni, mert igazából a kisízületeknél érződik a hatása, de azért megpróbálhatjuk, hátha segít valamit, de ha mégsem, ártani biztosan nem fog.
Úgyhogy felragasztott több rövidebb szalagot, egymást keresztezve.

Tapasztalatom:
Első nap estére elkezdett fájni az a pont, feltételezem, a szalagok nyomták valamennyire. Akkor megfordult a fejemben, hogy leszedem. De vártam reggelig. Jobb lett, a fájdalom elmúlt.
Második nap délután veszettül elkezdett viszketni a szalag alatt a bőröm, és én nem tudtam megvakarni. Megint kis híja volt, hogy nem téptem le az egészet a francba...

Utána viszont már semmi bajom nem volt vele. Sétáltam egyszer 3 km-t, majd két nap múlva több, mint 10 km-t. Szépen tartott, vagy észrevétlenül tette a dolgát, mert a terhelések után egy enyhe nyomásfájdalmon kívül semmit nem éreztem. Nem görcsölt a farizmom, nem fájt a combizmom.

Tehát, alapvetően jó volt.

Maradhatott volna még rajtam, de másfél hét után viszont kénytelen voltam leszedni sajnos. Az volt az oka, hogy elég rossz helyen van, és a bugyi-nadrágnak mnden leüléskor, felálláskor, lehajláskor útban volt, és így elkezdett felválni a széle, és minden mozgáskor a ragsztó eléggé fájdalmas módon húzta meg a bőrömet. Hiába vágtam le a felkunkorodó darabot, ha egyszer már elindult felválni, akkor nem tudtam megállítani a folyamatot.

Végül is már semmim nem fájt, még nyomásra sem találtam meg a fájó pontot, és ez jó jel.

Másnap, szalagok nélkül tettem egy oldalazó mozdulatot, és ismét meghúzódott minden, ami szokott... (farizom, combizom, egész a térdem belső oldaláig enyhén megfájdult) Este ismét ki tudtam tapintani a "gubót" az ínszalagon.
Hát nem tudom, de gyanítom, hogy a szalagos alátámasztás hiányzott. Dühös voltam, hogy kezdődik minden elölről.

Úgyhogy este ragasztottam a saját szalagomból két rövidebb csíkot, hasonlóan, ahogy az előző volt. Ez nem lett annyira szakszerű, és nem is tart annyira, mint az előző, de a semminél talán jobb lesz.

Reggelre ismét kipihentem a fájdalmakat, és látszólag minden oké.

Mindent összevetve: a tape szalag jó dolog, érdemes használni.

2017. október 11., szerda

Crossfit és TRX tapasztalatok

Lehetőségem volt kipróbálni mindkét edzést. Én hülye, persze egymás után lenyomtam mind a kettőt, hát mi az  nekem :-)

A crossfit-ről semmit sem tudtam, a TRX-ről is csak annyit, hogy valami gyakorlatok a TRX kötéllel.

Itt látszik a két edzés pulzusgörbéje. (ami az enyém :-))


A Crossfit nagyon megdolgoztatott, rendesen leizzadtam, azt hiszem, ez látszik is a pulzus görbémen.
A pulzusom sokat volt a cardio zónában, és volt, hogy elérte a legmagasabb zónát is.

A TRX viszont az izmaimat dolgoztatta meg. Sokkal kiegyenlítettebb a pulzusgörbém, többnyire zsírégetős és cardioban volt, és csak ritkán lépett ki a cardio zónából, akkor sem kiugróan.
Az átlag pulzusom is magasabb volt a crossfiten. (mondjuk, jóval több fitness pontot is kaptam erre az edzésre az órától, ráadásul edzés közben zizegett hogy kaptam egy csillagot :-) *

A crossfit egy kicsit ugrálósabb. Lényege, hogy köredzés volt, (és most már tudom, mit jelent a Tabata), volt benne guggolás, fekvőtámasz, kettlebel emelgetés, evezés, dobogóra ugrálás, mindez forgásban, 40 másodperc feladat, 20 másodperc pihenő. Aztán csere. Nem számoltam,, hányszor mentünk arrébb, de elég sokszor ahhoz, hogy csorogjon rajtam az izzadság.

A TRX egy tempósabb bemelegítés után, különböző izomcsoportokat mozgatott meg a kötél segítségével. Ez sem volt könnyű, főként azért, mert már az izmaim el voltak fáradva. (A végén már szó szerint remegtek.) De azért legyűrtem, legjobb tudásom szerint. Ja, és itt volt egy kis motiváló zene.

Az edzés után annyira kivolt a vállam és felkar izmom, hogy nem bírtam levenni a pólómat :-)
Valahogy haza értem :-), és itthon, lazításként belemerültem egy kád forró vízbe.
Készülök, hogy olyan olyan izomlázam lesz holnapra, hogy nem fogom győzni kenegetni a Richtofit sport zselével.

* Az órám fitness pontokat és csillagolat osztogat a mozgástól függően, és megállapítja a fitnesz életkort. (az enyém rémes, konkrétan 64 év, de azon vagyok, hogy javítsak ezen valamennyit :-)

2017. október 8., vasárnap

Buli.... ha a társaság közösen fizet

Időnként előfordult, hogy nagyobb társasággal mentünk bulizni. Ez egy részről jó, más részről viszont nem teljesen problémamentes. (régen volt, azóta leépítettem őket, úgy gondolom, nem véletlenül)

Igen, a fogyasztás kifizetéséről van szó.
Én nem szerettem ezt a megoldást, de mégis mindig úgy csináltuk, hogy egyszerre rendeltünk, és a végén összedobtuk az árát, és egyszerre fizettük ki. Ez éppen működhetne is, csak érdekes módon az összedobott végösszeg mindig kevesebb volt, mint a számla összege....

Én amellett voltam (és vagyok is) hogy mindenki fizesse a saját fogyasztását, de mindig lehurrogtak.
Hát ha ez van, akkor legyen ez, és pótoljátok ki a végösszeget, mert én biztosan nem fogom....

Általában úgy volt, hogy én kértem egy kólát, (mivel általában én voltam a sofőr, persze az egyiknek sem jutott eszébe, hogy meghívjon cserébe azért, hogy ingyen hurcolászom a seggét, de mindegy) a többiek sorban: martini, vodkanarancs, meg ilyen koktél, olyan koktél... stb. Jól van, nem zavart, igyatok, ha ezt kívánjátok.
Mielőtt jött a számla, az egyik nagyokos kitalálta, hogy osszuk el annyi felé, ahányan voltunk. Okos gondolat, hát persze ... :-)... Szerencsére az értelmesebbek lehurrogták, és az lett a vége, hogy mindenki dobjon be annyit, amennyiért fogyasztott. Így már oké. Megnéztem, a kóla akkor 400 Ft volt, bedobtam egy 500-ast. Innentől kezdve már nem érdekelt a többi, én letudtam a borravalóval együtt, a többit meg oldjátok meg.

Mert persze menetrendszerűen hiányzott az összeszámolás után 1 vagy 2 ezer Ft. Hiába kérték, hogy na, adjatok még, mert ez kevés... az én lelkiismeretem nyugodt volt. Persze, valaki mindig nagyvonalú volt, és kipótolta a számlát.

Ezt eljátszottuk egy párszor, aztán már nem ragasztkodtam ehhez a társasághoz. Pedig jókat buliztunk, de annyira nem szeretem a potyalesőket.

2017. október 6., péntek

Edzéstervem 5 km-re, kezdő

Még nem futok, de nagyon készülök az újrakezdésre, és bízom benne, hogy lassacskán el is kezdhetem majd.

Rengeteg kezdő és haladó edzésterv van fent a neten, lehet böngészni, és válogatni, melyik a szimpatikus. A lényege mindegyiknek ugyanaz. Fokozatosan kell kezdeni, és hozzászoktatni a szervezetet a terheléshez.
Én az újra kezdésemhez ezt az edzéstervet választottam:
(Erről a weboldalról: http://edzesonline.hu/edzesterv/5/elso_5_kilometerem)
Annyi, hogy a napokat egy kicsit eltoltam. Én a szerdával kezdek, illetve az pihenő, az első edzőnap egy csütörtök. Azért csináltam így, mert nekem jobb, ha hétvégére esik az a nap, amikor választhatok a mozgás vagy pihenés között. Egyébként szerintem teljesen mindegy, hogy milyen nappal kezdünk, feltéve ha nem pont a verseny előtt 6 héttel kezdjük. habár, a versenyek is általában szombaton vannak... tehát lehet a kezdő nappal variálni, lényeg a fokozatosság, és az edzésterv betartása.

Ehhez letöltöttem a telefonomra az Interval Timer alkalmazást.
 https://play.google.com/store/apps/details?id=com.inirin.roundtimer&hl=hu
Én ezt választottam, de lényegében bármelyik jó, amelyik tetszik.
Pl ez is ugyanazt tudja csak más színben:
https://play.google.com/store/apps/details?id=cc.dreamspark.intervaltimer&hl=hu

Az a lényege, hogy itt be tudom állítani, hogy pl. 1 perc után jelezzen, majd 2 perc után, és mindezt 8-szor ismételje. Akkor futás közben nem kell lesni az órát, hanem csak a telefon jelzését figyelni. És e szerint váltogatom a futást és a sétát. Sajnos, emiatt kénytelen vagyok telefonnal futni, de  azt még nem derítettem ki, hogy a futóórát be lehet-e állítani erre a funkcióra, de ha igen, akkor még a telefon sem kell nyúzni.

(Kiegészítés: közben rájöttem, hogy be lehet a futóórán is állítani az idő intervallumos edzést, sőt, tudok egyéni edzéstervet is feltölteni, /Tomtom Runner 3/ tehát egyáltalán nincs szükségem a telefonra futás közben)

2017. október 4., szerda

Mozis dühöngő

Mit gondol az az idióta, aki egy nem gyerekeknek szóló filmre beül 2 kisgyerekkel? (kb. 2 és 4 évesek úgy hangra és ránézésre)

Hogy a két kiskölyök rendesen ül mellette, és szájtátva nézi a filmet???
Hát nem. A kölykök a lépcsőn rohangáltak. És nem éppen halkan vagy lábujjhegyen...

Anyuka, nagymama akárki meg szaladgált utánuk.

Ők sem látták a filmet, és a többi 30-40 embert is zavarták ezzel.

Mert annyi esze nyilván egyiknek sem volt, hogy kivigyék a kölyköket a teremből.

2017. október 2., hétfő

Lökéshullám terápia tapasztalatok - 5. kezelés

Túl vagyok az utolsó kezelésen, szeremcsémre ugyanaz a hölgy végezte, aki az előzőt is.
Ismét éreztem a fájdalmat a kezelés közben, ugyanúgy, mint a múltkor. Viszont most nem kellett haza vezetnem, és lehet, ez is számított, mégsem terheltem annyira az ízületet a kuplungozással.

Este, otthon még igencsak éreztem a csípőmet, jegelni kellett. Másnap reggelre sokkal jobb lett, elmúlt a fájdalom. Egész nap kíméltem magam, nem mentem sehova.
Semmim sem fájt.

Harmadnap szintén ugyanígy, bár azt hozzá kell tennem, hogy nyomásra ott volt még valami tompa fájdalom, de mozgásra semmi.

Ezen felbuzdulva elmentünk egy kicsit biciklizni. (az az igazság, hogy hülyülök meg bent a mozgáshiánytól, főleg amikor kint kellemes jó idő van, annyira mennék és mennék ki.)
Nem volt sok a bringa, nem is mentünk gyorsan, töbször is megálltunk pihenni. Mentem én már sokkal többet is ettől, anélkül, hogy rosszabbodott volna az állapotom. Most viszont estére ismét előjött egy tompa fájdalom és feszülés. Úgy néha átfutott egy enyhe nyilalás is. Jegelnem kellett.

Reggelre jobb lett, de nem múlt el teljesen.

Szóval, most, így az 5 kezelés után az a tapasztalatom, hogy javított valamennyit ez a terápia, viszonylag sokat, de az alapproblémát sajnos ez sem oldotta meg. Legalábbis most még nem.

2-3 hétig nem kellene terhelnem futással, de a normális mozgásra azt mondták, az mehet.
Kíváncsi vagyok, mi lesz később, ha letelik ez a türelmi idő.

2017. szeptember 28., csütörtök

Lökéshullám terápia tapasztalatok - 4. kezelés

A 4-ik kezelésen is túl vagyok, ismét új dolgozóval találkoztam. Nem bántam, sőt, örültem neki, mert ő is azok közé tartozott, akikkel szívesen veszem a kezelést. Akitől kapok egy kis "pluszt" amitől kellemesebben érzem magamat. Tőle maximálisan megkaptam :-)

Most erősebb lökéseket kaptam, ennek okán éreztem is egy kis fájdalmat a kezelés közben. Ami nem baj, és nem volt elviselhetetlen, de igencsak éreztem a fájó pontokat, és az ínt. Most végre úgy éreztem, hogy igen, kezeltek :-) és volt lökés rendesen.

A kezelés után ugyanúgy, mint az előzőeknél, éreztem a fájdalmat, de ez a mostani kissé erősebb volt. Otthon jegeltem, (és benyomtam egy vodkanarancsot) de még másnap délelőtt is igencsak éreztem egy kellemetlen nyomó-feszülő érzést a csípőmnél.
Kímélem, ahogy tudom. Egyébként is... túl gyorsan mozogni most nem tudok.

És egyre inkább hajlok arra, hogy lemondok a Spartanról. :-(

2017. szeptember 26., kedd

Lökéshullám terápia tapasztalatok - 3. kezelés

A harmadik kezelésen ismét új dolgozó volt, illetve ugyanaz, akivel a felelősségi nyilatkozat aláírásánál már találkoztam....Végül is leadta a kezelést rendesen, de semmi pluszt nem kaptam tőle, úgy értem sem érdeklődést, se egy kedves megjegyzést, se egy mosolyt. Semmit, amitől egy kezelést jobbá lehet tenni.

De mindegy, jó volt ez így is, mármint a kezelés az tökéletes, és kedves is volt, csak éppen olyan kötelezően kedves. Na, itt látszik a különbség, hogy emberileg mennyire nem mindegy, hogy kihez kerülök.
Én azt tanultam annak idején az eü. suliban, hogy a betegek lelkét is kezelni kell, mert nem tárgyak a futószalagon, hanem emberek, és úgy is kell bánni velük. Egy kis kedvesség, együttérzés sokban segíti a gyógyulást. Na, erre én nem vagyok képes, és ezért is nem dolgozom az egészségügyben.

A kezelés közben nem éreztem fájdalmat, csak enyhe nyomásérzékenységet a beteg területen. Hazafelé vezetve már kezdett előjönni a fájdalom, volt olyan, hogy kábé úgy éreztem, mintha a csontomat verték volna szét :-) de ez szerencsére múló fájdalom volt. Éreztem továbbá apró kis nyilallásokat is. Otthon tudtam pihenni, és jegelni.

Másnap reggelre már nem volt annyira gázos a mozgásom, mint a múlt héten. Fájdalom, és nyillalás azért megvan, de valahogy jobban elviselem. Próbálom kímélni magam, amennyire lehet.

Az Eplényi Spartanon pedig nagyon elgondolkodtam, hogy vállaljam- ne vállaljam... szinte fél percenként változik a véleményem. Ez azért elég kemény pálya.
Jó, lehet végig tudnám csinálni, de addigra éppen csak rendbe jönnék, és így nem lenne fokozatos terhelés, és mi van, ha megint elcseszem magamat,és kezdődik minden elölről?
Mi van, ha nem tudok hazavezetni? És anyagilag is elég húzós...
De mi van, ha ettől jobb sosem lesz a csípőm, és a múltkor is átvészeltem a Crazy 5 km-t? És tavasszal megígértem, hogy most megyek. Á, nem tudom...

2017. szeptember 23., szombat

Futás zenével

Szeretek zenével futni, mert nem annyira monoton, elvonja a figyelmemet,és a zenéből tudom, hogy kb. hol tartok.
Nekem általában ugyanazok a zenék mennek, a kedvenceim.
De találtam a Youtube-n is egy jó kis futós mixet, amit nagyon megszerettem:

https://youtu.be/2h3N0sJCSAE

Régebben telefonnal futottam, a saját fülhallgatójával. Ez egyrészt jó volt, mert az Endomondo is ment a telefonról, meg a zene is. A fülhallgató dugója is ott maradt a fülemben. De volt hátránya is, hogy cipelni kellett a telefont, (karon hordva nem szerettem a telefontartót, nekem jobban bevált az Aldis futóöv) és a fülhallgató zsinórja is zavart. Sokszor igazgatni kellett. Előfordult az is, hogy egy oldalra néző fejmozdulatra megakadt a zsinór, és kirántotta a fülemből a dugaszt. A régi kis Samsunggal még jó volt futni, belefért az övbe, de az új, A3-as jóval nagyobb. És összeizzadni sem akarom. Ezért vásároltam egy sport zenelejátszót.
Ezt:
http://helpguide.sony.net/gbmig/42875129/v1/hu/index.html
Magyarországon sajnos nem kapható, az E-bay-ről lehet rendelni. A lényeg, hogy megszűnt a zsinórozás, a dugasz beleillik a fülembe, és intenzív mozgás esetén sem esik ki, és a hangzása nagyságrendekkel jobb, mint a telefonos fülesé. Ráadásul vízálló, tehát eső, izzadság nem árt neki.
(az Endomondot pedig felváltja majd egy GPS futóóra)

Találtam egy weboldalt, ahol a futás üteme szerint választható dalok találhatók.
itt lehet mazsolázni a tempód szerint:

https://jog.fm/


2017. szeptember 22., péntek

Lökéshullám terápia tapasztalatok - 2. kezelés

A második kezelésnél egy másik asszisztens/gyógytornász volt jelen, számomra sokkal pozitívabb benyomást tett azzal, hogy pontosan kielemezte a problémámat, és ezáltal sokkal gördülékenyebb volt a kommunikáció közöttünk, mint az előző esetben. (pedig azt sem tartottam rossznak, csak a mostani sokkal részletesebb, és ezáltal személyre szabottabb volt)

Megkérdezte, hogy hogy éreztem magam az első kezelés után.
Említettem a fájdalmat, amit a kezelés után éreztem. Ez teljesen normális reakció, mint ahogy itt is leírják az okát:
http://www.harmonia-centrum.hu/blog/mikor-lesz-eredmenye-a-lokeshullam-kezeleseknek/

A második kezelés is kellemesen érintett, ugyanúgy érzékeny volt a fájdalmas terület, de a kezelés alatt semmilyen fájdalmam nem volt.

Hazamentem, és tudtam pihenni utána. Most is, mint előző alkalommal 1-1,5 óra után jelentkezett a tompa fájdalom. Hideg borogatást tettem rá, és csak minimálisan mozgattam.

Reggel, ébredés után nem éreztem fájdalmat, viszont a kezelt terület sokkal forróbb volt, mint a többi. Ráadásul a második lépésemkor éreztem egy jó kis nyilallást.... az mondjuk annyira nem hiányzott...

Délelőtt kíméltam az ízületet, és hideg borogatást is kapott. Ez utóbbi jót tett.

Most a hétvége miatt 3 nap pihenő lesz a két kezelés között.

2017. szeptember 21., csütörtök

Lökéshullám terápia tapasztalatok - 1. kezelés

Ott tartottam, hogy bíztam benne, hogy teljesen rendbe jövök az utolsó injekció után, de sajnos ez nem igazán lett így. Nagyon jól bírtam már jönni-menni, biciklizni, úszni, de még mindig ott volt egy fájdalmas kis pont, ami terhelésre némilegg rosszabb lett. Annyi különbséggel, hogy most már nem dudorokat, hanem csak egy dudort éreztem. És hátrafelé megy a fájdalom, a farizomba. Nem olyan durván, mint eddig, de azért fáj. Tehát még mindig vagy egy darab inam, ami nem akar normálisan működni.
Mivel az orvos azt mondta, hogy ha nem javul meg teljesen, akkor próbáljam meg a lökéshullám terápiát.

Be is jelentkeztem, és ma első alkalommal voltam ezen. Mivel ezt a kezelést a TB nem támogatja, ezért kissé zsebbe kellett nyúlni, és majd utólag kiderül, hogy hasznos volt-e vagy sem.

A terápiáról annyit tudtam, amennyit a neten olvastam:

http://sportorvos.hu/sportolok/20130318/mi_is_az_a_lokeshullam-terapia_es_mire_hasznalhato/

http://sportorvos.hu/sportolok/20130404/lokeshullam-terapia_milyen_korkepek_kezelesere_hasznalhato

http://www.cmed.hu/szolgaltatasok/fizikoterapiak/lokeshullam/

Maga a kezelés nem volt kellemetlen, sőt én fájdalmat sem éreztem közben. Picit érzékenyebb volt a beteg terület, és ennyi. Dübögött a gép, és nehéz volt elhinni, hogy hullámokkal lökdös :-) mert pici fájdalomérzetre számítottam, de mivel nem éreztem, kicsit olyan volt, mintha semmit sem csinált volna.

De nyilván csinált valamit, ezt igazolja, hogy kb. 1 órával a kezelés után elkezdtem érezni egy tompa fájdalmat a csípőmnél.

A kezelések 2-3 naponta ismétlődnek, összesen 5 alkalom, és az első után legalább 1 nap pihenő szükséges. És a kezelés vége után is legalább 2-3 hétig kímélni kell, tehát ez azt jelenti, hogy ki van zárva a futás. (és pont jön a Spartan, nem tudom, mit csináljak... úgy tűnik, ismét el kell engednem... :-( de az egészség az első, nem vágom tönkre magam  egy edzés nélküli kemény menettel)

Egyébként a jelenlegi orvosom csodálkozott azon, hogy korábban még nem küldött senki erre a terápiára engem, mivel állítása szerint annál a problémánál, ami nekem van, ez a kezelés jelentős javulást szokott hozni.

Ja, még annyit az első alkalomhoz, hogy ki kellett töltenem egy felelősségi bizonylatot, amin rajta volt, hogy mikor nem ajánlatos ezt a kezelést végezni. Rákérdeztem az egyikre, hogy miért, pontosabban az a pont ellentmondott az orvos utasításának. Erre a nőci megvonta a vállát, és csak annyit mondott, hogy: -hmm, ez saját felelősségre...
Mondom, jó-jó tudom, nyilván azt írom alá, csak éppen érdekelne, hogy mi történik, ha ennek ellenére elkezdjük a kezelést, mivel logikus magyarázatot én nem látok, és ugye az orvos is felülbírálta... erre azt mondja: -saját felelősségre el kell dönteni, hogy vállalja-e...
Mondom, jó, hagyjuk... most vagy én vagyok a hülye, vagy ő, de valahogy nincs értelem a dologban. Aláírtam.
A vicc, hogy azt írtam alá, hogy teljes körű tájékoztatást kaptam....

Hát persze. Ha ez, hogy döntseg saját felelősségre belátásom szerint... akkor igen. Ezt megkaptam :-)

2017. szeptember 19., kedd

Crazy 5K

Regisztráltam erre a versenyre, és sikerült is végigcsinálnom!
https://www.crazy5k.com/hu
Egy 5 km-es pályán 10 db felfújható akadály van felállítva, és ezeken kell átkűzdeni magunkat.
Nincs időmérés, nincs szintidő, és az akadályokat ki is lehet hagyni, ha valaki úgy ítéli meg. Tehát semmi komoly megerőltetés, ezért is vállaltam be.

Az előzményekről annyit, hogy persze, hogy nem tudtam edzeni semmit, mert még mindig ott volt egy aprócska fájdalom, amire vártam, hogy múljon, mellesleg nem akartam tömény izomlázat, a verseny pedig közeledett.

A csípőfájdalommal kapcsolatban ott tartotttunk, hogy kaptam ismét egy injekciót, és nem sokkal ezután elmentünk nyaralni. A fájdalom szépen csökkent, tudtam gond nélkül sétálni, biciklizni... na igen, egy hibát megint elkövettem: a tengerparton béreltünk biciklit, és hát volt ott némi emelkedő, amire nem kellett volna feltekernem, mert így kapott egy kis erőltetést a csípőm... de hát annyira jó volt a tengerparton bringázni.... bíztam benne, hogy nagy gondot nem fog okozni.

Nem is volt semmi, elmúltak a dudorok is, amiket korábban éreztem, és a fájdalmas pontot sem tudtam nyomással megtalálni, csak annyi volt, hogy érzésem szerint 1 db ín még, valahogy mindig nem úgy működött, ahogy kellene.

Tehát ezek alapján bevállaltam a versenyt, persze tudtam, hogy nem fogom végig futni.

Az elején nagyon tötyögősen indultam, direkt koncentráltam arra, hogy nehogy elvigyen a tömeg magával... én szépen a saját tempómban mentem. (Annyira lassan futottam, hogy a MiBand aktivitásmérőm többször is gyors sétának regisztrálta.) Azért annak örültem, hogy nem én voltam az utolsó :-) később meg nem számított, mert utolért a későbbi futam, és összeért a mezőny. Meg hát ez nem is arról szólt, hogy ki hanyadik.

Az első akadály után éreztem, hogy hú de gyenge vagyok... de azért tötyögtem tovább. Kb. 3 km-ig bírtam is, végig koncentráltam, hogy nem érzek-e fájdalmat, vagy húzódást... nem volt semmi. 3 km után már többnyire sétáltam, így kb. 1 óra alatt sikerült teljesíteni a távot.

Elfáradtam nagyon, de alapjában véve jól éreztem magamat.

A fájdalom másnap jelentkezett, hajnalban. Egyrészt egy igen erős izomláz a combomban (pedig bemelegítés, nyújtás megvolt) másrészt pedig egy jelentős fájdalom mindkét csípőmben. Persze, a bal jobban fájt... 1 nap pihenő, hétfőre jobb lett, de még megvoltak a fájdalmak, keddre úgy-ahogy rendeződött.

Viszont bejelentkeztem lökéshullám terápiára, arról majd később.

A CRAZY 5K versenyről:

Alapjában véve igen jól megszervezett, és jó hangulatú verseny volt.
Volt néhány hiányossága: amikor megérkeztünk, pl. sehol nem volt kitáblázva, hogy merre van a parkoló. Senki nem irányított. Bal oldalt volt egy nagy parkoló, többen oda beálltak, így én is. Pillanatok alatt megtelt. Besétáltunk a regisztrációs sátorhoz, közben láttam, hogy közelebb is lehet parkolni, és rengeteg hely van. Szóval, valaki vagy valami tábla tájékoztathatott volna erről.
 Átvettük a pólót + rajtszámot, (csak úgy kézbe) itt viszont semmilyen igazolványt nem kértek, tehát bárki nevezésével indulhattam volna. Ez azért is érdekes, mert egy nevezés átírása 1500-2000 Ft-ba került volna.
Bent már tökéletesen ki volt írva minden, ami kell.
Ezután volt még sok idő a rajtig, visszasétáltam az autóhoz, és közelebb hoztam. (Voltak kiváltságosok, akiket beengedtek a közelebbi árnyékos parkolóba, engem nem, pedig volt még ott hely.) A parkolás 200 Ft-ba került.

A pályáról: Nagyon jól, ötletesen volt kijelölve a pálya, középen volt egy terület, ahová a nézők besétálhattak, és minden akadály ennek a sétaútnak a közelében volt elhelyezve, így a kísérők tudtak fényképezni, vagy bíztatni a hozzájuk tartozót. A negatívum, hogy senki nem figyelte azokat, akik nem akartak futni, és lecsalták a pályát. Egyszerűen át lehetett sétálni, nem érdekelt senkit. Mondjuk nem nagyon értem az ilyet, minek nevezett, ha nem csinálja becsülettel végig, ez tényleg nem egy időmérős, hajtós verseny volt, lehetett sétálni, aki nem bírta, de szerintem a kiírt távot azért illett volna teljesíteni. Na, és milyen lekiiemerettel veszi át az érmet az ilyen? ... (szerintem semmilyennel, de mindegy)
Érdekes, nekem rossz csípővel, edzés nélkül indulva meg sem fordult a fejemben, hogy ne menjek végig becsületesen, ahogy kell, de hát nem vagyunk egyformák. Nekem ez a jó érzés, hogy végigcsináltam, és megérdemlem az érmet.

A másik: a tolakodósok. Na, hát ehhez is pofa kell szerintem, itt is hangsúlyozom, hogy nem volt tétje, nem volt időmérés, és annyira sokat nem is kellett várni, hogy ne lehessen kibírni. Volt egy fehér pólós csapat... (valami Dekor)... na ők aztán nagy ívben letojtak minden sorban állót, és az utolsó akadálynál, ahol kissé feltorlódott a sor, ők előre mentek a csapattársukhoz, miszerint ők együtt vannak. (hát nem láttam a kötelet, amivel össze lennének kötözve.) max. 10 embert kellett volna kivárniuk, és ráadásul haladt a sor, de ők erre nem voltak hajlandók.
A célban az éremosztás után a vízosztáshoz is soron kívül, oldalról jöttek. Mert ő szomjas. Ja, mert más, aki rendesen sorban áll, ő nem??? Na, hagyjuk... nem láttam a pólójukról, hogy honnan jöttek, csak a keresztnevük virított a hátukon.
Vannak versenyzők, akik nem figyelnek a körülöttük lévőkre, csak mennek. Vagy nem várják meg, míg az előttük haladó végez. Ezek szabályosan fejbe rúgják a mellettük állót, ha az nem húzódik arrébb. Szomorú... Vagy amikor a 100 kilós emberke röhögve ugrált és ledobta magát, nem foglalkozva azzal, hogy mellette a negyed annyi súlyú gyerekek merre repülnek szét. Mondjuk ők legalább nem sérültek meg ha elestek, csak néztek mérgesen... nem esett jól nekik.
Vagy amikor az alagútban lassan araszolva haladtam, és hallom, a hátam mögött liheg a csajszi,és szid hogy nem tud haladni. (majd félreállok, nem? választott volna másik akadályt, max 3-an voltunk a 6 db csőben. Bele kellett volna nézni, vagy várni egy kicsit, de egyeseknek a türelem az nem erősségük.... )
Volt egy csajszi, szintén csapattal, aki nagyon ment volna a csapat után, kicsit erőszakosan mászott volna, nem érdekelte, hogy mellette elindultam. Erre én visszaléptem a földre, és magam elé engedtem, a következő szöveggel: -menjél nyugodtan, látom csapattal vagy, ne maradj le tőlük. Erre ment, de még annyit sem bírt kinyögni, hogy: köszi...

A harnadik: tele volt a pálya bogyókkal :-) Énszerintem az elkövetkező évben előre megcsináltam az összes szerencsémet, mert egyszerűen nem lehetett kikerülni, annyira tele volt a pálya. Gondolom, élő fűnyírót használtak :-))

A végén nagyon szép érmet kaptunk, a frissítőponton nem volt tumultus, mindenki el tudta venni az innivalót, és a végén amit kaptunk vizet, tökéletesen le volt hűtve a kellemes hőmérsékletre, hogy iható legyen, és jól essen a futás után.


2017. szeptember 7., csütörtök

Dm-es korrektort vennék

Persze hogy a Dm-ben. Szeretnék venni, de nem veszek. Pedig van a polcon kitéve, 3 db is a nekem megfelelő színárnyalatból.

De nem veszem meg, mert annyira össze van mocskolva, hogy szerintem ember nincs, aki ezért pénzt ad.

Pedig ki van téve a teszter, de egyes hígagyú emberkék mégis az eladásra szánt termékeket bontogatják és próbálgatják. Aztán persze, nem veszik meg. Nem tudom, mennyi ész kell ehhez?
Így kb. olyan, mintha 4 db teszter lenne kitéve.

Persze, újat nem hoznak. Valahol érthető. A gép azt jelzi, hogy van 4 db készleten. És nem fogy. És ha valaki csak a gép előtt ül rendeléskor (ami valószínű) akkor azt látja, hogy nem viszik, van készlet, tehát nem rendel, amíg nincs belőle fogyás.
Ezzel szemben a polcon selejt áru van, ami nem is fog elfogyni teljes áron.

És a kör bezárult. Továbblépés nincs. A 22-es csapdája. Hónapokig fennállhat ez a helyzet.

Pedig ez nem jó sem az üzletnek, sem a vásárlónak. Nekik nincs bevételük, a vásárlónak nincs terméke. Max elmegy a konkurenciához, vagy választ másik terméket. Ez dühítő.

Mi lenne a megoldás?

Szerintem egyszerű: A polcon lévő eladhatatlan termékeket le kell selejtezni (készlet=0) majd az új árut egyszerűen le kell ragasztani cellux-szal, vagy akármivel, hogy ne lehessen felbontani, ha már gyárilag képtelenek normális fóliát rátenni, valamint egyes emberek nem ismerik a teszter funkcióját.

De nyilván, ezt nem én fogom megmondani, hogy mi legyen. Van ott üzletvezető vagy akárki, aki dönt ebben.

Nálam az lesz a megoldás, hogy megvárom míg az új üzletüket megnyitják, ott valószínűleg új árukészlet is lesz. Na ott vásárolok majd 2-3 db-ot, hogy legyen itthon tartalék, és legközelepbb ne kerüljek már ilyen patt helyzetbe, mint most. Ráadásul mind a két helyi üzletben ugyanezt tapasztaltam.

(az az igazság, hogy ragaszkodom ehhez a Dm She korrektorhoz, mert színben is, és minőségben is teljes mértékben megfelelt. Hiába mentem át a Rossmannba, és vettem, ott egy hasonlót, az a nyomába sem ér a Dm-esnek.)

2017. szeptember 6., szerda

Bérletvásárlás ...avagy ma mindenki hülye???

Bérletet vásárolok a fiamnak. Nem Budapest. Persze kártyás fizetési lehetőség nincs.

Először is, köszönök, majd kérek egy bérletet, ami 2680 Ft-ba kerül. Tízezressel fizetek.
Erre (köszönés helyett) kissé idegesen, rámförmed az eladó: -Kisebb nincs??
Mondom szépen: -Sajnos, nincs. Hogy kissé oldjam a feszültséget, hozzáteszem: -Ha lenne, akkor higgye el, hogy azt adnám oda.
Erre jött a válasz: -Nem vagyok én abban biztos!
(sajnos a hangsúlyt nem tudom itt írásban visszaadni, olyan utálatos, lekezelő stílusban, hogy biztos hogy hazudok, mert ő tudja, hogy át akarom verni és pénzvátónak használnám őt, mindezt csak úgy ránézésre megállapítva)
Nem szóltam semmit, elsőre azt sem tudtam, hogy mit akar egyáltalán tőlem, erre kiszedi a fiókból az összes 10 és 20ezrest, és kibassza a pultra (üvegen belül volt persze)

Ránéztem, és kérdeztem, hogy én most ezekről mit tehetek?  És nyúltam a pénzemért, gondoltam akkor nem veszek most bérletet, megyek, felváltom valahol... de nem volt rá szükség. Kibaszta a kis forgó tányérra a bérletet, és a visszajárót is.

Mondom: -Köszönöm szépen, Viszontlátásra!

Reakció: -semmi. Néma csend. Köszönésre sem méltatott.

Gondoltam: -Kapd be :-)

Kicsit sok volt már az előző posztban említett flegma hülyegyerek után...

2017. szeptember 1., péntek

Samsung Android 7.0 Nougat vélemény... és a körülmények

Azt mondták az üzletben az eladónak álcázott flegmagyerekek, hogy sehová nem írhatom le a véleményemet erről az új Samsung Android frissítésről, ha nem tetszik, menjek koreába, és ott reklamáljak.

Hát ebben tévedtek, mert itt nyugodtan leírhatom, és ha szerencsém van, el is olvassa valaki. Vagy neki van szerencséje, ha ezek után nem frissíti be. Én sajnos bebuktam... Még az is lehet, hogy valakinek tetszik.
Hát nekem nem.

Sajnos, nem volt annyi eszem, hogy letiltsam a hülye rendszerfrissítéseket, és ha nem frissítem be, akkor csak szekál a hülye telefon, mert állandóan feldobja az értesítést, és törölni nem lehet.

Meg hát gondoltam arra is, hogy csak jobb, ha a legújabb rendszer van fent. De most tévedtem.

Vettem a telefont az 5.0 Lollipop-al, ami teljesen jó volt. Később frissített a 6.0 Marshmallow-ra, ez először fura volt, de végül is jó volt, könnyen megszoktam, szerettem. Meg sem fordult a fejemben, hogy ezek után a 7.0 Nougat-ot meg ennyire utálni fogom.

Azt mondta a flegma hülyegyerek ott a boltban, hogy nem lehet visszacsinálni. Meg kell szokni. Persze, a jót könnyű, de a rosszat???
Meg azt is mondta nekem, kicsit lekezelően, éreztetve a hangsúllyal, hogy biztos benne, hogy jó hülye vagyok hozzá.... amikor mondtam, hogy mit nem tud, amit az előző simán tudott - hogy csak be kell állítani. Na, persze. Hát a kezébe adtam. Állítsa be. Mondom, és mutatom, hogy állítási lehetőség ennyi, és nem vagyok teljesen sötét, akkor sem, ha első látásra ezt nézi ki belőlem. Azt mondta, ez ilyen. És néz rám bambán, hogy egyáltalán miért akarok én olyat beállítani, ami nincs. És akkor küldött Koreába.
Most akkor ki is a hülye?

Nem kicsit ment fel az agyvizem. ha valaki elmúlt 40, a flegma hülyegyerek szerint már ássa el magát? Vagy minek az ilyen véneknek okostelefon?  Na, kábé így éreztem magamat a megnyilvánulás után.

Ja, kezdem az elején. Bemegyek, nem köszön senki. Rám se néz senki. Szemkontaktus nuku. Az egyik épp másik vevőt szolgál ki, tőle nem is vártam semmit. A másik a telefonját nyomkodja, fel sem néz. A harmadik besündörög hátra, nehogy megszólítsa valaki. A negyedik nem néz rám. Én meg köszönök, és azt sem tudom, hogy a 4 közül melyikre nézzek, ők eladók itt, vagy látogatók, vagy mi.... Hátrafordulok, gondoltam, körülnézek addig, amíg méltóztatnak befejezni a fontos tevékenységüket, és méltóztatnak velem foglalkozni... na, ekkor szólított meg az egyik (a nem rám nézős) hogy mit szeretnék. Feltettem a kérdést, ő segítséget kérően ránézett a hátrasündörgősre, aki egy kicsikét visszatért, majd mondta a választ, hogy nem lehet. Hát, mondom, ez nem igazán jó hír... mert ez így nagyon rossz, erre beleokoskodott a telefonnyomkodós, aki addigra betévedt a pult mögé... nézett lesajnálóan, (hogy minek a hülyéknek telefon, ha nem értenek hozzá....) és elérkeztünk a két bekezdéssel korábbi eseményhez, miszerint meg kell szokni.

Miért kell ennyire nem oda való emberkéket alkalmazni egy üzletbe? Beszélni nem tud, semmihez nem ért, akkor minek? Biodíszlet? Hogy meglegyen a létszám?

Na, és akkor a Nougat-ról. Mi nem teszik benne:

Először is, az volt a benyomásom, hogy ezt kizárólag a fiataloknak készítették. Komolyan, mintha 20 éves kor felett már nem vásárolna senki se okostelefont.

Az ikonok kisebbek lettek, és tettek alá egy fehér alapot. Ez fura, talán még megszokható lenne, csak teljesen felesleges, és zavar, hogy minden kisebb lett. A galéria és a naptár ikonja is megváltozott, nekem személy szerint a régi mindkettőből jobban tetszett.

A fenti menüt, ha lehúzom, a régihez képest, vacak, egyvonalas ikonok látszanak, amiről első látásra nem is tudom, mi micsoda. A réginél alá volt írva, ennél nincs. A réginél ki volt írva egy sávban, hogy milyen nevű wifi-hez vagyok kapcsolódva, ennél semmi.


Ha még egyszer lehúzom, akkor megjelennek a feliratok az ikonok alatt (és a wifi neve is) , de annyira apró betűvel, hogy szemüveg nélkül alig látom. Ráadásul ez 2 mozdulat lett, 1 helyett.



(az ide szánt képet már 2-szer rögzítettem, de nem győzöm kivárni, míg feltölti)

Eltűnt az intelligens kezelő, bár biztosan van helyette valami, ezt ennyire még nem néztem át.
(van intelligens kezelő, de most a telefon dönti el, hogy mikor hozza elő. Állandóan kapom a hülye értesítéseket, oda felülre, amit nagyon utálok)

Ezek apró idegesítő dolgok, ami igazán kiakasztott, az a fényképező.

A 6.0 változatban rengeteg beállítási lehetőség volt, nagyon jó kis fényképezőt raktak bele. Ezzel szemben a Nougat kapott egy teljesen lebutított változatot. Persze, tettek bele 4 féle szűrőt. Az nagyon fontos...persze... nincs mindenkinek fotószerkesztője, ha éppen fekete-fehér vagy negatív képet szeretne készíteni.
Az első kamera is kapott szűrőket: bőrszín, keskeny arc, nagy szemek... tipikusan kis hülye szelfipicsáknak való.
Én szeretek úgy kinézni a fényképeimen, hogy megismerjenek... de úgy látszik, ma már ez nem divat.
Ha az első kamerán beállítok valamit, pl. az időzítőt, akkor automatikusan a hátsó kamerára is beállítja azt. Külön-külön csak a képminőséget lehet állítani. Meg az első kamerán van panorámakép, HDR, éjszakai mód és sorozat felvétel. Ezen kívül néhány, professzionálisnak nevezett beállítás, mint pl. fényerősség, fehéregyensúly és ISO érték.

Ráadásul néma csendben fényképez, nekem kellene az az éppen csak hallható pici kattanás, hogy tudjam, hogy elkészült a kép, na az a régivel ellentétben- ebben nincs.
(bár lehet, van valahol egy beállítási lehetőség, csak én még nem találtam meg. Általában a hülye pittyegéseket le szoktam venni némára az alkalmazásoknál, kivétel a fényképezőgép exponálása, ahol épp az idegesít, ha néma)

Ááá, borzasztóan ócska lett az egész.

Lehet, le fogok szokni a telefonos fényképezésről, és újra előveszem a fényképezőgépet. Egyszerűen utálom kézbe venni. És a régi jó Marshmallow-ot már nem kaphatom vissza.

A képernyőfotó is jó hülyén készül. A réginél egyértelműbb volt, itt csak egy kicsikét mozdul meg a kép.

A galéria is teljesen más elrendezést kapott. Meg egy új fület: Történetek. Mi ez, és minek??? Felesleges. Eddig is megvoltam nélküle.
A réginél valahogy a szinkronizálás is hamarabb ment. Fényképezés után szinte rögtön felkerült a Google-ba a kép. Mindegyik. Most meg egyszer rögtön, a második képre meg 5 perce várok...

Telefonnál eltűntek a kedvencek. Illetve kisebbek lettek, és besorolták őket a névjegyzékbe, az A betűsök elé. Na de megint ugyanaz a bajom, szemüveg nélkül eddig jól látható volt, most meg nem. Ja, és eddig vastag virsli ujjakkal is jól rá lehetett koppintani, most ehhez sokkal kevesebb hely áll rendelkezésre. Tehát ismét csak ugyanott vagyunk, mindenki fiatal, vékony, és jó a szeme...
Ráadásul ha korábban a kedvencek közül hívtam valakit, az egy mozdulat volt, most ugyanaz kettő lett. (már ha elsőre eltalálom azt az aprócska bizbasz telefonon hívás ikont)

Egy kalap szar... kár volt ezen dolgozni, és megváltoztatni a jót.
Mit tehetnék: várom nagyon a 8.0-át.
Ettől csak jobb lehet.

2017. augusztus 14., hétfő

Végre orvosnál

Végre sikerült időpontot kérnem egy ortopéd/sportorvoshoz. Két héttel hamarabb, mint ahogy az SZTK-ban van időpontom. Nem vártam szeptemberig, inkább fizetek.

Ahogy az lenni szokott, most éppen elég jól éreztem magam a bőrömben, nem voltak fájdalmak, dagadások, feszülések, és nyomásra is éppen csak meg tudtam találni azt a fájós pontot. Mondjuk olyan 98 %-os voltam.

Múlt héten volt két 10 km-es biciklizésem, és már úsztam is, (legalább 10x40 m-t, pihenőkkel), ami után szintén nem lett rosszabb.
De vészesen közeleg a Crazy5, és a Spartan, én pedig még mindig nem kezdtem el az edzéseket.

A személyi edző a TRX-et ajánlotta erősítésnek. Na, ezen a héten biztosan nem fogom elkezdeni....

Visszatérve az orvosi vizsgálatra, tényleg rendesen át lettem nézve UH-val is, és mindent elmondhattam az előzményekről.

Kiderült, hogy jól gondoltam, és a gerinc MRI teljesen normális. (ennyit arról, hogy a másik orvos szerint ne fussak...)
Azt is jól gondoltam, hogy az ínak vannak begyulladva. Jobban mondva az inak is. Ez dagadt be mindig és feszült a fokozott terhelésre. (amikor éreztem a "kábeleket" és a dudorokat)

Kaptam ismét egy Kenalog injekciót, most megint nem bírok rendesen járni... de remélem most már rendbe jövök, ha felszívódik.

Most pedig próbálom szigorúan kímélni magam. Nem tudom, munkahelyen mennyire fog ez menni, de nincs mese, ha nem tudom megvalósítani, akkor szívbaj nélkül elmegyek táppénzre. Nincs mese, muszáj kipihenni valahogy, különben sosem jön rendbe.

2017. július 8., szombat

Nincs szerencsém...

Nincs szerencsém ezekkel sz orvosokkal... igen, még mindig a bursitises nyavalya....

Hét elején elkezdtem keresni egy személyi edzőt, hogy segítségével újra a régiek legyenek az izmaim, ne fejlődjek már visszafelé, ha lehet.
Edzőt találtam is.

Megbeszéltünk mindent, mit szeretnék elérni, és mik a problémáim.
Azt mondta mindenképp első lépés az orvos, hogy tudja, hogy mennyire terhelhető az ízület.

Másnap elmentem a háziorvoshoz, végre rászántam magam, hogy megcsináltassam a tavalyi vérképet, de ahhoz beutaló kell. Meg gondoltam megkérem, hogy küldjön el röntgen vagy UH vizsgálatra, mert még mindig nem tökéletes a csípőm, és járjunk utána mi van ott belül.
Hát persze...
Szabadságon van. Helyettesítés délelőtt volt... meg lesz is... fasza. Nem akarok kiesni a munkából, tehát várnom kell jövő hétig. Mellesleg rengetegen lesznek.

Második lépésként találtam egy ortopéd/sportorvost, be is jelentkeztem, gondoltam jövő héten tud majd fogadni. (maszek) Hát persze...
Ebben a hónapban szabadságon van végig....

Úgyhogy most passz.

Az a baj, hogy nagyon nehezen szánom rá magam, hogy orvoshoz menjek, és végre erőt veszek magamon, akkor meg ez van. Valamiért a jóisten sem akarja, hogy meggyógyuljak, vagy nem tudom, de most megint el vagyok keseredve, mert vesztettem egy hónapot, mellesleg ha táppénzre kellene mennem, most tudnék kiesni a munkából.

Mert hogy minden ezzel kezdődött... hogy dolgoznom kellett menni, és későn kerültem orvoshoz...

2017. július 2., vasárnap

Élménypróba - futáspróba

Mivel még mindig nem vagyok tökéletes csípő ügyben. (mondjuk olyan 95 %-os) ezért nem tudtam még elkezdeni rendesen edzeni.
De szembe jött egy kihagyhatatlan verseny, egy tipikus kezdőknek való: 3 km, és 10 akadály. Beneveztem. Gondoltam, ha mást nem, akkor lesétálom, annyit már bírok.

Végül szép lassan végigkocogtam, vagyis inkább végigtötyögtem.
Az akadályokat vettem, nem voltak nehezek. Egyedül a 160 cm-es palánk jelentett némi kihívást, ez segítség nélkül nem ment volna, de szerencsére volt segítő kéz, amely tartott bakot, és így már átvergődtem ügyesen :-)
Emelkedőn belesétáltam - másképp nem ment.

De célba értem, és jól éreztem magam.

(sajnos a következő héten kissé kímélnem kellett magamat, mert előjött ismét a dagadás, de nem volt vészes, csak éppen éreztem, hogy valami nem oké. (mondjuk úgy, visszaestem 90 %-ra)

Aztán rendeződtem, a kazincbarcikai Spartant végignyomtam, mint önkéntes (volt olyan kemény ez is, mint a pálya :-) vagyis úgy éreztem néha.... :-) de most már nem kerül pénzbe a jövő évi nevezésem.
(ugye az ideit, Eplényt muszáj voltam befizetni rendes áron. Mit mondjak, drága hobbi ez) viszont legkésőbb szeptembertől el kell kezdenem edzeni futni, mert ha nem, akkor megintcsak nem lesz értelme elindulni a versenyen.

Ja, és megjártuk Olaszországot is. Rengeteget gyalogoltunk, mert ugyebár várost nézni csak gyalogosan lehet. Különösebben nem volt bajom utána, éreztem a csípőmet, de szerencsére rosszabb nem lett. Úgyhogy bizakodó vagyok, viszont úgy érzem, egy ortopéd/sportorvost még meg kell keresnem a nyár folyamán...

2017. június 5., hétfő

A második Alley Cat versenyünk.

Ez egy biciklis tájékozódási verseny a városban. Már tavaly is végigcsináltuk, akkor családi csapatban, de -mivel a fiúk tavaly kicsit lassúnak ítélték a tempót-, most ismerősöket bevonva fiúk lányok külön-külön csapatban indultunk.


Női csapatban neveztünk, 3-an voltunk, M., D. és én. 15 állomás volt, ebből 3-hoz nem adtak címet, csak nevet. A térképet átnézve az Ipari út felé indultunk, tudjuk le a Borbányai részt. Még be sem fordultunk az Ipari utcára, egy fiú versenytárs jött velünk szembe, és mutatta, hogy arra. (Köszi, így nem kellett keresgélni). Visszafelé a Lujza utca kissé felé volt túrva, de átvergődtünk rajta. A körforgalomnál a MOL kút, D. beszaladt pecsételtetni, én közben neten kiderítettem, hogy merre található a Drink&Bull. D. visszaadja a papírt, nézem, valami fura. Be van írva a Bull&Drink címe. Majd leesett... hoppá, ez nem is a mi papírunk :-) Na, de kiével cserélhették el? Egy profi pólós srác fújtatta a biciklit. Rákérdeztünk. Ő észre sem vette... de szerencsére a papírok visszakerülnek a gazdájukhoz :-) (még szerencse, hogy nem hajtott el gyorsan)

Ezután kis utcákon átvágtunk a Malomkerti házak között, majd átértünk a Debreceni útra. Egy utcával arrébb jöttünk ki, mint a Szilfa csemege, majd ezután irány a Hatzel téri 100 éves patika. Innen irány a Toldi utca, csak sejtettük, hogy valahol a végén lesz a 99. szám, és így is volt. Innen becéloztuk a Színház utcát, viszonylag egyenes úton át lehetett menni a belvárosba. Színház utcán gyors házszám nézés, persze, hogy a másik végén van a 35. Itt összefutottunk versenytársakkal. Ők is a Bethlen G. utcai boltot keresték ezután, pont ahogy mi is. De csak a számot tudtuk mindketten, azt nem, hogy hova esik. A volt Kemév ma TB székház felé indultunk, persze ez a kis útszakasz közben behajtani tilos lett, (mi szembe áttekertünk) és persze, hogy pont arra jött egy rendőrautó... de nem foglalkoztak velünk. :-) szerencsére. Megtaláltuk a Palermo csemegét, (itt is összejött több versenyző) pecsét, és irány ki a piac felé. a Rákóczi 100.-ba.

Előtte kicsit variáltunk, hogy hova tegyük a sorban az Univerzum üzletházat, ami ugye a belváros, de itt még úgy gondoltuk, hogy majd a Rákócziról visszafelé egyenes úton útba ejtjük. A Rákóczi 100. előtt megnéztem a papírt, és újraterveztem, mert a Hímes utca innen közeli, tehát kis utcákon (ismét behajtani tilos szakaszon, ami korábban nem volt ott...) A Hímesből viszont már Sóstó is közel volt, így kihagytuk a belvárost, és letudtuk a sóstói kört. Itt hibáztam egyet, nem figyeltem,és bekevertem a Tölgyes út helyett a Tölgyes csárdát vettem irányba, nem is tudom, hogy lehet így elnézni. Már a Főiskolán vágtunk át, amikor valami gyanú motoszkált bennem, elővettem a papírt, és akkor láttam, hogy bekevertem, és a Csongor úton kellett volna kimenni Sóstóra. Innen már nem fordultunk vissza, kimentünk a Sóstói úton. Arra viszont nem számítottam, hogy Pünkösd napján Sóstó tele lesz autókkal, csak helyben szembesültünk vele. A felüljáró után a kerékpárúton végig parkoltak, és az Állatpark mellett bedugult az út, néha még biciklivel sem tudtunk rendes tempóval tekerni az autók között. Ez egy kis plusz kilométer volt, míg elmentünk a Siesta panzióig, és vissza, de ez már így esett :-) Ezután irány a strand, majd megint kerültünk egy kicsit, mivel nem a rövidebb úton mentünk a tömeget kerülgetve, hanem a Fürdő úton, de cserébe gyorsabban haladtunk. A Korányin vissza Örökösföldre. Itt már D. kezdett fáradni, így kicsit visszább vettük a tempót. A Tesconál letértünk a Család utca felé, Játszóház, majd a Törzs utcai kocsma, ezek nem voltak messze egymástól. Innen jó lett volna célba érni, ahogy eredetileg is terveztük, de hátra volt még a kimaradt Universum. Elhaladtunk a cél előtt (láttuk, a fiúk már beértek, és ott várnak) ismét hátsó kis utakon (behajtani tilosban :-) de gyorsan letudtuk az utolsó állomásunkat. Ismét egy fiú segített, hogy ne keresgéljünk, mutatta, hogy melyik az a büfé. Ezután már tényleg irány a cél. 32 km lett a vége, és 2 óra 9 perc. 

(azért tér el a két eredmény, a menetlevélen található, és a saját mérésem, mert én a titokszobás térképnézegetés után indítottam az endomondo-t, így csak a biciklizés időtartamát mérte, míg a teljes versenybe beleszámít a térkép nézegetésével eltöltött idő is.)


Célba érkezés után kaptunk babgulyást, és megbeszéltük a fiúkkal, ki merre ment. Ők teljesen ellenkező irányba indultak, mint mi, és az is kiderült, hogy ők valahogy kihagyták az Univerzum üzletházat. Nekik 35 km lett a vége, viszont sokkal gyorsabbak voltak, 2 órán belül végeztek. 

Megvártuk az eredményhirdetést, és meglepődve hallottuk, hogy a női csapatoknál az első helyezett a miénk. (kissé gyanús volt, hogy neveztek-e rajtunk kívül, ugyanis volt több női versenyző, de hogy milyen nevezéssel, azt nem tudhatjuk. Lényeg, hogy kaptunk oklevelet, készült fotó, ahol gondolom, kellően meglepett fejet vágtunk :-D


Összefoglalva nagyon jó verseny volt, szép időt fogtunk ki, ugyanolyan jól éreztük magunkat, mint tavaly, és egyértelmű, hogy jövőre is itt a helyünk.

2017. május 27., szombat

Egy régi rajz

Előkerült egy rajz, amit B. rajzolt 8-9 évesen az iskolában. Azt a falut rajzolta le, ahol Anyukám vett egy házat, és ahol a nyár egy részét töltjük azóta is.

Azért mutatom mert, mert egyrészt tetszik -ötletes- másrészt meg elképesztő, hogy milyen részletességgel lerajzolta a falut, a  szélső házat, a templomot, a kisboltot, kocsmát, orvosi rendelőt, pártházat, játszóteret, temetőt, útbaigazító táblát ... egyszóval mindent.

Íme a rajz:


2017. április 26., szerda

Csak az OTP-hez NE!!! Utálom őket

Utálom az OTP-t, mondtam már?
Az első bankom volt, akkor még nem volt más, de úgy megszivattak, szemét módon...aztán hülye helyzetbe kerültem miattuk...  hogy megfogadtam: egyszer és mindenkorra befejeztem velük. Bárhová, csak hozzájuk ne.

Sajnos, most kényszerhelyzetben voltam, amikor a fiamnak kellett junior számlát nyitni, és sehol máshol nem volt ilyen lehetőség. A többi bankban megszűnt a diákszámla, egyedül az OTP-nél van ilyen.

Nem volt más választás, kénytelenek voltunk itt megkötni. Valahol reménykedtem, hogy talán fejlődtek valamit ügyfélkezelésből, meg mindenből, gondoltam tegyünk egy próbát, de a fiammal megígértettem, hogy az első adandó alkalommal lelép innen, amint teheti. Bárhová, csak az OTP-től el.

Kezdjük ott, hogy az információs pultjuknál direkt személyesen megérdeklődtem, hogy nyithatok-e számlát a gyereknek, mondtam, hogy hány éves, és hogy neki is ott kell-e lenni, erre azt mondták, hogy nem kell, mivel 18 éven aluli, kiskorú, és megnyithatja a szülő is, neki nem kell ott lennie.
Ezek után ültünk egy fél órát, néztük az üres pultokat, hogy melyik ügyintéző meddig nézegeti a monitort, és kivel beszélget. Komolyan, rajtunk kívül nem volt várakozó ügyfél.
Nagy nehezen végre hívtak, és ügyintéző elé járulhattunk. Aki közölte, hogy gyerek nélkül nem nyithatunk számlát. Pont. Mondom, itt van a pénz a kezemben, be akarom tenni a bankjukba, és nem lehet? Hát nem. Méhg meg is jegyezte, hogy miért is gondoltuk, hogy gyerek nélkül megnyithatjuk a számlát, neki is alá kell írni. Hiába kiskorú, elmúlt 14 éves.
Hát ez fasza, ezért érdemes volt előre érdeklődni, meg várni a semmire, csak annyit mondtam, hogy akkor ezt a tényt jó lenne az információval is egyeztetni. (bár az ügyintéző ezt pont leszarta, még egy elnézést, vagy egy sajnálom se telt ki tőle) Mindegy, kapja be.
Azért annyi haszon volt, hogy kiderült, hogy a gyereknek nem ingyenes a pénzfelvétel, csak ha betölti a 16-ot, addig nem is nyilatkozhat, és szülő sem nyilatkozhat helyette. Értem, fizessen csak aki még fiatal, mi megvárjuk, míg betölti a 16-ot, majd jövünk, addig meg jó helyen lesz otthon a pénzünk a mini széfben.

Később futottunk még egy kört, ekkor már gyerekkel, időpontra, és az interneten megadva az adatokat. Az információ közölte, hogy ilyen néven nincs időpont nyilvántartva, üljünk le, és várjunk. Mondom, ne szórakozzon, és elővettem az SMS-t, mondtam a reg. számot. Ja, mégis van, bocs. Annyi pozitívum volt a dologban, hogy elhangzott egy elnézést, és körbetelefonálta a pultokat, hogy ki tud fogadni, ugyanis 15 perccel a foglalt időpont előtt értünk oda.
Ügyintézőhöz kerültünk, sokkal kedvesebb volt, mint a múltkori, intéztük a papírokat, megvolt a számla. (kiderült az is, hogy benne vagyok az OTP adatbázisában, a 18 éves kori nevemmel és személyi igazolvány számommal :-) mondtam, hogy nyugodtan lehet törölni, de inkább átírta. Mindegy, elvan az ott a gépben)
Aztán ahogy készen voltunk, befizettük a pénzt, eszembe jutott, hogy az ingyenes pénzfelvételi nyilatkozatot vajon aláírtuk-e, mert nem melékeztem rá, és nem is találtam a papírok között. Visszamentünk, rákérdeztünk, ja, bocs az úgy látszik kimaradt, de semmi gond, gyorsan pótoljuk.
(még jó, hogy észrevettem, ugyebár..., mit érdekli őket, kifizeti az ügyfél)

Harmadik kör: várjuk a bankkártyát. Én úgy értelmeztem, hogy kiküldik, 2-3 hét, de nem jött. Eltelt egy hónap azóta. Kártya nincs. Most nem tudom, hogy én értettem félre, és be kell menni érte, vagy kiküldték, de még nem kaptuk meg. Jó lenne tudni. Felhívtam őket telefonon, gondoltam naívan, megérdeklődöm, hogy ott van-e a bankfiókban, vagy nem, mit csináljak, érdemes beautózni a városba, parkolódíjat fizetni, várni, és rángatni a gyereket a tanulási idejében (mert ugye csak ő veheti át), vagy várjunk még türelmesen, és küldik.
Felhívom őket, először is, nincs olyan menüpont, ami ügyintézőhöz irányít. Mindegyik csak szám nyomással elintézhető valami, de egyik sem az enyém. Ügyintéző kapcsolása nincs. Visszalépés nincs. Hívom mégegyszer, más menüponton. Szerencsére a végén ügyintéző. Géphangon. (amúgy nem tudom, ezeknek ezt oktatják valahol, hogy ilyen vontatottan, lassan, csaknem szótagolva beszéljenek, vagy már korán reggel ennyire fásult az illető? alig bírtam kivárni, míg kinyögi a nevét, meg hogy mi-ben se-gít-he-tek. Már majdnem úgy válaszoltam én is, szótagolva.. :-))
Elmontam, hogy miért hívom, mondtam, hogy nyitottunk egy számlát egy hónapja, és hogy a bankkártya hollétéről szeretnék érdeklődni, hogy bankfiókban van-e vagy postán, netán elveszett... erre azt mondja: És mi a kérdés? Bazzzzzz... ez komoly? IQ mennyi? Jó, én türelmes vagyok, elismételtem neki. Hogy mi a kérdés.
Erre azt mondja, hogy nekem nem adhat felvilágosítást, mert a gyerek már elmúlt 16, és majd ha ő felhívja őket, akkor neki megmondják.
Hát kapják be!!!
Én megértem, hogy védik a személyes számlát, de egyrészt én vagyok a törvényes képviselője a kiskorú gyerekemnek, ez benne is van a szerződésben, valamint nem a számla egyenlegéről érdeklődtem, nem pénzt akartam levenni, nem a PIN kód kellett, csak annyi információ, hogy postára adták-e azt a nyavajás kártyát, vagy másszunk be érte a városba a bankfiókba, és csesszük el ott az időnket.
Úgysem adják ki nekem a kártyát, ezzel tisztában vagyok, nem is ezt kértem, csak annyit, hogy ott van-e, vagy nincs ott. Hogy ne menjünk potyára. Tényleg akkora titkos információ ez???

Ja, és felhívtam a helyi fiókot is, hátha itt normálisabban állnak a dolgokhoz, de az automata közölte, hogy az én készülékemről ez a szám nem hívható.

Tényleg egy gyerektől várják el, hogy telefonon intézkedjen? Komolyan megfordult a fejemben, hogy megkérem az egyik fiatal munkatársamat, hogy hívja fel őket, végül is minden adat nálam van, a nagyokos OTP-sek úgysem tudnák, hogy a fiammal beszélnek, vagy nem, és kiadják a kért infót, amit nekem nem, még a számla egyenleget is, ha anníira akarnám, de nem foglalkozom velük, mert ez már a röhej kategória.
Nem vagyunk cigányok, akik elveszik a gyerek pénzét. Én az a szülő vagyok, aki inkább ad, tőlem nem kell félteniük a gyerekem pénzét, amit mellesleg tőlem kapott, de ez már részletkérdés. Valamint a szerződésben is szerepelek mint törv. képviselő,  és akkor most kit képviselek? Mert a gyerekemet nem, hiába vagyok szülő, gondviselő, és ő hiába kiskorú még. Ráadásul szívesen rámbízza az intézkedést, miért kell akkor rákényszeríteni? Ráér még erre.

Ezek sajnos nem változnak. Még egy ilyen hülye csökött bank nincs az országban. Mindenkinek azt mondom, kerülje el őket, ha teheti.

2017. április 21., péntek

Mit mondanál a fiatal önmagadnak, ha találkoznátok?

Néha, csak úgy, fantáziaszinten találkozom ezzel a kérdéssel. Elgondolkodtam. Én vajon mit mondanék? Milyen tanáccsal látnám el a fiatalkori önmagamat?

És az jutott eszembe, hogy talán felhívhatnám a fiatal énem figyelmét arra, hogy észre kellene venni a nem túl jó pasikat is. Oda kellene figyelni a nem túl menő emberkékre is.

Talán elmesélhetném, hogy 20 év múlva találkoztam nem egy régi ismerőssel, aki annak idején igaz, hogy rendes, de eléggé bénácska kinézetű fiú volt, és akire akire igencsak rácsodálkoztam, hogy milyen jó pasi lett belőle.

Valamint 20 év múlva összefutottam az akkori jó sráccal, akivel minden lány járni szeretett volna, és hát... mit mondjak, eléggé le volt pukkanva, pocakosan, hízott fejjel... akkor már egyáltalán nem kellett volna.

Lányok ugyanígy. Aki kamaszkorában olyan semmilyen se volt, később, felnőttként megtalálta a stílusát, és bombajó nő lett belőle. (mondhatom, én is kb. ilyen voltam, és mára ha nem is bomba, de egy viszonylag jó nőt látok, ha belenézek a tükörbe)

És összefutottam az osztály jó-csajával, aki mellesleg mindenkit lefikázott maga körül, hogy hogy néz ki, stb, hát nem 40, hanem 30 évesen láttam... mit mondjak, meg sem ismertem. Szétfolyva.... elhízva... nyomokban sem látszott rajtam hogy valamikor annyira jó csaj volt.

Aki meg olyan semmilyen lány volt, és senki nem akart járni vele, sportolt, és megtartotta a jó alakját, és úgy összességében szép nő lett belőle.

Tehát a lényeg: Fiatalok! vegyétek észre az értéket az emberekben, és lányok, időben csapjatok le a srácra, és pár év múlva olyan jó pasid lesz, amilyet sose gondoltál volna magadnak :-)

2017. április 10., hétfő

Veszprém kimaradt :-(.

Sajnos, el kellett engednem a Spartanos álmaimat, legalábbis most nem sikerült. A januári kettlebel edzések után nem javult a csípőm, nem tudtam edzeni, és így nem mertem bevállalni a veszprémi sprintet.
Két héttel a verseny előtt fájó szívvel eladtam a nevezésemet.
Ezt egyszerűen muszáj volt elengednem. Nem volt könnyű, főleg lelkileg, de úgy vagyok vele, hogy majd legközelebb.

A nevezés árából megvigasztaltam magam egy Adidas terepfutó cipővel :-) Galaxy Trail. Legalább ennyi legyen... Igaz, még azóta sem tudtam kipróbálni.

(A biciklizés már megy, 25 km, a futást még nem érzem úgy, hogy el merjem kezdeni. Fáj, és fáj az a pont a csípőmön nyomásra, és emellett kicsit több mozgásra bedagad. )

Visszatérve a Veszprémi versenyre, így utólag még jobban sajnálom, hogy nem tudtam részt venni rajta. Jó pályát raktak össze a szervezők, direkt kezdőknek valót :-), és mellé még jó idő is volt.

Érzésem szerint az első szakaszon, az emelkedőn kidőltem volna...

De bizakodó vagyok. Talán ősszel Eplényben összejön.

2017. március 21., kedd

Szülinapi idézet


A legvégén nem az fog számítani,
hogy mennyi év volt életedben,
hanem hogy mennyi élet volt éveidben.

/Abraham Lincoln/

2017. február 26., vasárnap

Hogy mondjuk ha így van írva?

Van egy nagyon jó kis játékbolt, az a neve, hogy Póny.

Nagyon jól tudom, hogy ez póni akar lenni, de én mégis valamiért úgy mondom, hogy póny. Így,  ny-el a végén. Mivel ezt magyarul így ejtjük szerintem. A nyúl-ra sem mondom azt, hogy "niúl"

Ha úgy írták volna, hogy Pony, akkor látom, hogy nem magyar, és póninak ejtem. De mivel hosszú ó-val írták, ezért én magyarul, pónynak ejtem.

Jó lenne nem keverni a magyart és az angolt ha megoldható, mert hülyén néz ki.

Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy ugyanígy rosszul vagyok az Árpy-tól, mert akkor miért nem Arpy, vagy Árpi, meg mellesleg a Betty-t és Kitty-t is magyarul, ty-nek olvasom. A Bódi Sylvit (vagy nem is tudom hogy írja), azt meg nem Szilvinek, hanem direkt Silvinek mondtam mindig :-)



2017. február 16., csütörtök

A német nyelv - vicces írás

Ezt már régebben olvastam a neten, érdekes írás, megtetszett, és elmentettem.

Német nyelv

A német nyelvet igazán könnyü elsajátítani...
Aki tanult latinul, és hozzászokott a ragozásokhoz, könnyen elsajátíthatja. Az elsö órán a tanár rögtön az elején elkezdi magyarázni: - Der, des, dem, den, die... És utána... csak így tovább. Pofonegyszerű!
Hogy tisztán lássuk, vegyünk egy egyszerű példát. Elöször is fogunk egy német könyvet, egy csodálatos dortmundi kiadású, textilkötéses darabot, ami a hottentották (németül Hottentotten) szokásait tárgyalja. Megtudhatjuk, hogy a kengurukat (Beutelratten) elfogják és bezárják öket olyan ketrecekbe (Kotter), amit egy ponyva (Lattengitter) fed, hogy megvédjék öket az idöjárás viszontagságaitól. Egy ilyen ketrecnek az a neve, hogy ponyvával lefedett ketrec Lattengitterkotter), és amikor a kenguru is benne van, azt úgy hívják, hogy Lattengitterkotterbeutelratten, azaz kenguru a ponyvával fedett ketrecben.
Egy szép napon a hottentották elfogtak egy gyilkost (Attentäter), azzal a váddal, hogy megölt egy anyukát (Mutter), aki ráadásul hottentotta volt (Hottentottenmutter), és akinek a fia buta és dadogós volt (stottertrottel). Ezt az anyukát németül úgy hívják, hogy Hottentottenstottertrottelmutter, a gyilkosa pedig a Hottentottenstottertrottelmutterattentäter.
El is fogta öt a rendörség, és becsukták egy kenguru-ketrecbe (Beutelrattenlattengitterkotter), de a fogoly sajnálatos módon megszökött. Amint ezt észrevették, el is kezdték felkutatni, és hamarosan rohant is a becsületes megtaláló (egy hottentotta katona), hogy ezt ordítva közölje fönökével:
- Elfogtam a gyilkost! (Attentäter)
- Melyiket? - kérdezi a fönök
- A Lattengitterkotterbeutelrattenattentäter-t! - válaszolja a katona.
- Hogyhogy a gyilkost, akit a kenguruketrecbe zártunk?
- Hát -válaszolja kicsit nehézkesen-, a Hottentotterstottertrottelmutterattentäter-t.
- Ó, Scheisse, mondhattad volna az elején, hogy elfogtad a Hottentotterstottertrottelmutterlattengitterkotterbeutelrattenattentäter-t!
A német nyelv igazán egyszerű...

2017. február 15., szerda

Rend a konyhaszekrényben

Most jutottam el odáig, hogy befejezzem a konyhaszekrényt, és megszabaduljak az utolsó eredeti panelszekrénytől is. Szegény már eléggé ramaty állapotban volt :-)

Ilyen volt:
(fent is volt ajtó, de leszedtük, mert le kellett vágni egy kicsit az egész szekrény aljából, hogy beférjen az új hűtószekrény:-) az ajtóval meg nem foglalkoztunk utána)


De végre készen van az új, igaz, még nem teljesen, mert az ajtók még hiányoznak, de már lehet használni, és sokkal jobban néz ki, mint a régi ócskaság.
Az ablak melletti nagyszekrényről van szó, ami kamra helyett lett tervezve, mert a falban szellőző van beépítve.
Ezt a szellőzőt megszüntettem, mert télen nagyon jött a hideg, hiába tömködtem ki papírral, meg rongyokkal. Kiiktattam a páraelszívó kivezetését is, úgysem használtuk, (ott is jött a hideg..) és különben is, a szekrény fontosabb. (ha egyszer eladjuk a lakást, és az új gazdája szeretné a páraelszívót használni, akkor majd kivágja a szekrényt, vagy valamit csinál, és jól megvagyok nélküle, van nyitható ablak :-)

Így néz ki most az új szekrény, ajtók nélkül:


Így néz ki bepakolva. (még mindig ajtók nélkül)
Az ajtókat rendelésre lehet legyártatni, természetesen olyan lesz, mint a többi szekrényé. Ez sajnos, legalább 2-3 hét, és még az asztalosnak fel is kell szerelnie. (szerencsére van jó ismerős)


Sajnos, az ajtók többe kerültek, mint maga a szekrény, de legalább szép lesz.

És akkot nézzük, mit hogyan pakoltam. Nekem így praktikus:
Bal oldal, lent: a zöld és kék dobozokban a krumpli, hagyma, fokhagyma. Ezek is praktikus, OBI-s tárolódobozok, egymásra rakhatók. Nem ilyet szerettem volna, hanem olyan átlátszó, stabil, ládaszerűt, de az már nem volt az OBI-ban, így ilyen színeset vettem. Elég stabil ez is, belefér jó sok minden. Mellette a nagy fazekak, és a kukta kapott helyet. A dobozok mögött hátul pedig elfér egy kis dugi pia :-) vagy valami.

Felette vannak a konyhagépek, amiket viszonylag sűrűn használunk. Kenyérsütő, kenyérpirító, 3az 1-ben sütő,  /melegszendvics/gofri/grill/, konyhai mérleg, és egy nagy műanyag dobozban a kis műanyag dobozok, ételesek.

A harmadik polcon vannak jobbra a teák, (szintén műa. dobozban, OBI "M" ) és balra a savanyúságok amit a boltban veszünk, csak hogy nem kelljen fentről levenni mindig, és itt van egy kis üres hely.

Negyedik polc a fűszeres. Itt ikeás dobozokat használok, nagyon szeretem, mert van benne elválasztó, és jól lehet rendszerezni a fűszereket. (KRUS, erről nem találtam linket, lehet, hogy már nem is kapható?)


Van külön édes, és sós, fűszerdoboz, és hátul még kettő, egyik a süteményes cuccok, a másik a főzős, ételízesítős. A piros aranyak, gulyáskrémek egy nagy bögrében vannak. Ide került még az olaj, ecet, és a kávé, cukor kéz alá díszes henger alakú dobozokban.

Ötödik polc a gabonaféléké, vagy hogy is nevezzem összefoglalva, szintén ikeás tárolókban (365+). http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/80066723/
Ide a polc felé, hátra tettem egy fél polcot. Ide kerültek színes kosarakban a tésztafélék. Egy a levesesnek, egy pedig a köretesnek. Mellé és alá bőven elfért a bontatlan liszt, cukor, rizs, stb.

Hatodik polcra kerültek a lekvárok, befőttek, konzervek, bontatlan ivólevek, ez olyan raktárpolc féleség.

Legfelülre pedig a ritkán használt dolgok, mint pl. tortabúra, vagy ételesek.

A hűtő feletti polc a sütős cuccoké, szaggatók, sütőpapír, szilikonos gyúrólap, illetve itt vannak még a ritkán használt konyhai eszközök, gépek kiegészítői, stb. Az Aldiban vettem lapos dobozokat, 3 db volt egybe csomagolva. Mintha ide találták volna ki :-) És elfért még a süteményszállító doboz is, amely tárolónak is hazsnálható.

felette vannak a darálók, a nagy fa vágódeszka, a muffinsütő, és a party cuccok, jégkrém készítők ilyenek, szintén bedobozolva. Mellette van még üres hely.

Ha kész lesz, teszek fel ajtós képet. És majd leírom a többi szekrény tartalmát is.


Ajtókkal: