2011. április 28., csütörtök

Fürdőruha

Megnéztem az új Triumph fürdőruha kollekciót. Hát, nem dobom el az az agyamat tőle. Először is van valami rendkívül összevissza színekből álló, aminek az összessége nekem erős. Aztán meg van a ciklámen szín, ami dominál, és mellé a fekete. Na, hát egyik sem az én színem.
Fazonban ránézésre jó lenne az egyik, de csak C kosárig van. Nekem meg D kell ezekből. Nem tudom, miért, meg hogy méretezik, de nekem ezekből a szivacsosokból mindig kell a D, pedig egyébként C-t, sőt előfordul egyes fazonnál, hogy B-t is hordok.
Hogy miért nem lehet egy egységes méretet kitalálni!
Meg különben is.... azt hiszem, dühöngtem már ezzel kapcsolatban..... akinek A, B átlagos mérete van, az akármelyik kínaiban, vagy piacon, készítőknél talál magára fürdőruhát. A kínálat óriási. Ilyen speciális, Triumph boltba pedig az megy, akinek mondjuk erősebb a mérete, vagy alsó-felső méret lényegesen eltér. Tehát nem konfekció.
Akkor meg mi a francért nem lehet erre felkészülni a kínálattal? Azért a 15ezer forintért?
Meg a másik dolog, hogy ugyanazt a fazont miért nem lehet több színben is legyártani? (már ha megvan a szabásminta, nem mindegy?)
Mondjuk, legyen egy vadabb színben, mert hátha valakinek az tetszik, és egy szolídabb színben, mert lehet, valakinek meg ez.
Különben is, hova lettek a kék és kékes fürdőruhák?
Én úgy vagyok vele, hogy nálam fürdőruhaszínben kiesik:
a fehér - átlátszik, besárgul, nem szép a hóka bőrömön
a sárga: -nem szép a hóka bőrömön
a drapp: -testszínű, messziről olyan, mintha nem lenne az emberen semmi
a narancs, a piros: -könnyen leégek, hülyén mutat a pecsenye bőrömön a piros fürdőruha. Különben is nem a színem. semmiben
a barna, a fekete: -túl sötét, túl kontrasztos a hóka bőrömön. Különben is utálom a feketét. Nem a színem.
a túl színes: -csak szimplán nem tetszik
a nagy mintás: -már bocs, de ez nekem annyira vénasszonyos

Úgyhogy maradt a kék és a zöld. Ja, meg a lila. Annak meg nem mindegy, milyen árnyalata. Van még szín?
Különben meg hol lehet normális fürdőruhát kapni???

2011. április 23., szombat

Játszótéri gondolatok

Aki egy kicsit is ismer, az tudja, hogy mennyire utálom ezt a ma divatos játszótéri -minden játékot borítsunk össze- stílust, amiből a kölyök csak azt tanulja meg, hogy ne tiszteld, ami a másé, a sajátodra meg ne vigyázz- szóval nem is nagyon vettem részt e remek össznépi játékban.
Ha az én gyerekem homokozni akart, vittem neki játékot, játszott, a végén összepakolta, igazából nem is igényelt alkalmi játszótársat, az volt bőven az oviban.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy miért kell a játszótéren is hülye chipszekkel, kekszekkel, meg kukival tömni a gyerek fejét, aztán meg óbégatnak az anyukák, hogy a gyerek nem ebédel, meg válogatós. Na vajon, miért? Nem hiszem el, hogy ne lehetne azt az 1-2 órát kibírni rágcsálás nélkül.
Ha meg én adok a gyerekemnek inni, ha szomjas, mert folyadékot azt mindig viszünk magunkkal, akkor ne jöjjön oda az idegen gyerek kuncsorogni, hogy ő is kér. Én meg simán odaküldöm az anyjához, hogy kérjen ott. Bunkó vagyok? Vagy antiszociális? Vállalom...
Sokszor inkább elmentünk sétálni, vagy biciklizni - csak ne kelljen játszótéren ülni. Én nem tudom, de valahogy én mindig unatkoztam ott, ellentétben más kismamákkal, akik imádták ezt az életmódot.
Vagy elmentünk egy nagy játszótérre, ahol nem ismertünk senkit, és nem voltak kialakult, kibeszélős kis csapatok. Meg közösbe dobott játékok sem.
Na, de mostanában az én fiamnak már más érdekes a játszótéren, mint kisebb korában. Most a -menjünk le kosarazni, -menjünk le tollasozni, vagy a -menjünk le focizni a divat.
Van neki labdája, ilyen is, olyan is, meg tollas felszerelése is. Mert én, mint szülő úgy vagyok vele, hogy megveszem a gyereknek azt, amivel játszani szeretne.
Igen ám, de a játszótéren van néhány -közös játékon nevelkedett- gyerek, aki csak azt lesi, hogy ki jön le ladbával, vagy más játékkal, és rögtön lecsap rá, hogy -játszhatok én is?
Na, most ilyenkor: ha elküldjük a kölyköt, az nem túl jó érzés, hiszen csak játszani szeretne. Meg hát az az egészséges, ha egymással játszanak. De amikor már az van, hogy több gyerek játszik, és jól érzi magát, az én fiam pedig egyre inkább kívülállóként nézi, ahogy játszanak, -mert ő nem olyan ügyes, neki nem passzolnak, stb. ... na hát az már annyira megint csak nem jó érzés.
De az én fiam annyira kis rendes (vagy kis bamba?), hogyha megkérik, hogy add ide a labdád, had játsszunk vele, ő simán odaadja, és nézi a játékot.
Legutóbb is, amikor lementünk kosarazni, mert a fiam gyakorolni akarta a kosárra dobálást, lecsapott ránk két gyerkőc, testvérek. Udvariasak voltak, megkérdezték, hogy játszhatnak-e, meg be is mutatkoztak, nem volt ezzel semmi baj. Csak azzal, hogy a végén már csak ők ketten játszottak, mert ügyesek is voltak, és egymásnak dobálták a labdát, meg a kosárra. Meg azt is mesélték, hogy előző nap is egy jót játszottak, mert lejött egy kisfiú az apukájával kosarazni. Ők meg beálltak.
Kérdeztem tőlük, hogy ha ennyire szeretnek kosarazni, meg ennyire ügyesen játszanak, akkor miért nem vesznek nekik egy labdát a szüleik? Hát azért, mert anyukájuk azt mondta, hogy minek az nekik, a játszótéren mindig van valakinek labdája, és álljanak be oda játszani.
Hááát, érdekes felfogás a kedves anyukától. 500-1000 Ft-ért lehet labdát venni a multiknál. Nem annyira nagy összeg, hogy ne lehessen kigazdálkodni. Annyira nem látszottak csórónak, hogy ne fussa rá. Ennyit nem érdemelne meg ez a két gyerek? Főleg, hogy egymással is tudnának játszani, nem kellene hiénaként lesni nekik a labdatulajdonosokat.
Na, jó ez egyszer-kétszer megjátszható. De mi van, ha én éppen nem meccset játszani, hanem mondjuk gyakorolni szeretnék a gyerekemmel? Baj, hogy elküldjük a csóró kis kölyköket?
Szóval őszinte leszek, nem szeretem ezeket a kis hiéna gyerekeket, akiket csak úgy leküldenek a játszótérre, hogy játsszál fiam, ha nincs mivel, akkor szerezz magadnak.
Ja, és vállalom...

2011. április 20., szerda

Mai parkolós sztori

Kolléga kinéz a parkolóba, és azt mondja: -Bírom, amikor valaki magassarkúban, és hófehér kiskosztumben megy virágföldet venni!
Nézik a többiek is, és tényleg. Ott áll a nő a kocsija mellett, a bevásárlókocsiján 4 db 50 literes virágföld. Nyitja a kocsi csomagtartóját, megfogja a felső földet - majd rögtön el is engedi.
Rájött, hogy nem bírja betenni a kocsiba.
Telefonál. Egyet...Kettőt...Hármat...Négyet.....  Vajon kinek? Hogy valaki jöjjön, és segítsen neki pakolni???
Tanácstalanul sétál körbe, a kocsi és bevásárlókocsi körül.
Sasolja az arra járó embereket. Vadászik. Szinte látszik rajta, hogy lecsapna valakire, hogy segítsen neki beemelni a kocsiba az árut. De nincs szerencséje. Az arra járók vagy rozzant nyugdíjasok, vagy fiatal lányok.
Ismét telefonál. ...Ötöt...Hatot....  Vár....Sétál....Sasol. Lecsukja a kocsi hátulját.
Na, most ebben az a röhej, hogy a kocsija 5 ajtós. Ha fel van nyitva a hátulja, és mellé tolja a bevásárlókocsit, akkor szinte emelni sem kell, csak simán átcsúsztatni a cuccot. Már szinte idegesítő nézni, hogy valaki ennyire idétlen legyen.
Egyszer csak befordul egy autó. A nő int neki, hogy helló, itt vagyok. Nocsak! Valakit mégiscsak sikerült idecsábítania pakolni?
Az autóból - micsoda meglepetés - egy vékony, fiatal nő száll ki. Odamegy a bevásárlókocsihoz, nem vacakol, megfogja a virágföldet, és bepakolja a kocsiba, sorban, mind a négyet. Egyedül. A másik csak téblábol körülötte. Meg nem fogná esetleg a zsák egyik végét, ááá... Nem azért telefonált, meg várt ennyit...
Szánalmas az ilyen elkényelmesedett, nyámnyila nő. Tiszta szégyen...

2011. április 18., hétfő

Sushi

Épp a napokban jegyeztem meg, csak úgy magamnak, hogy én még sosem ettem sushit. És hogy jó lenne megkóstolni. Legalább egyszer.
Erre mit találok ma a postaládában? Sushi büfé nyílik a városban. Hurrá. Nem 'ócsó', de van.
Már ki is néztem, mit fogok megkóstolni. Egyszer rászánom magam, (aztán lehet, hogy soha többé?...)
Megnéztem a honlapjukat is. Teljesen elkeseredtem. Ugyanis tök ugyanez a nevű cég tök ugyanezek a kajái Szolnokon mintegy 300 Ft-tal olcsóbbak.... :-((
De hát Szolnokról mégsem kérhetek házhoz szállítást ide...
Ráadásul a freeblog címoldalán olvastam, hogy lesz bringásreggeli. Na, persze... csak éppen nem itt. Tavaly még volt, az idén már nem jutott.:-((
És akkor legyek depis, vagy tudjam be a keleti vég hátrányos helyzetének, amit már megszokhattam volna, csak épp mindig reménykedem, hogy fejlődünk???
Hát így állunk...
De sushi van! (...és pálcika is hozzá...)

2011. április 13., szerda

Kerékpár nézegető

Lassan bringát kell venni a fiamnak, mert az idén kinövi a 20-as montit, amivel most teker. Már tavaly a maximumra volt emelve az ülés, igaz, így legalább biztonságosan leér a lába. Azon gondolkodtam, hogy vajon megéri-e beruházni egy 24-esre, vagy vegyünk már egyből 26-ost? (a lányomnál így volt)
Elkezdtük nézegetni a bringákat, csak úgy, tájékozódásként. Mutatom a gyermeknek pl. ezt:
Sprint XTB 26ECO
-Na, hogy tetszik? Elég menő? (mert azért az számít, hogy ne csak használható, de menő is legyen...)
-Igen, nagyon szuper, ilyen jó lenne - mondja a fiam - csak ne legyen rajta az ülés alatt olyan "lyuk"!
Na, most fel van adva a lecke...van egyáltalán olyan összteleszkópos kerékpár, amin nincsen lyuk? Mert ha nem, akkor marad a "lányos", amire azt mondta: -NA NEEE!

2011. április 7., csütörtök

WC is kész

Még nem említettem, pedig már januárban elkészült. lekerült az a ronda vaslemez, gipszkartonnal be lett építve, úgy, hogy egy sávban bontható legyen. (Nálunk mind a két vízóra itt van eldugva.) Eredetileg úgy gondoltam, hogy kis csempeajtót építünk be, hogy azon keresztül lehessen kukucskálni az óraállást, de mivel újabban félévente egyszer kell leolvasni, ezt az ötletet elvetettük. Majd bontunk :-))
A csíkozás pedig azért nem tökéletes, mert ennyi volt a maradék csempe, és nem akartam már új csomagra beruházni. Fogjuk rá, hogy direkt így akartuk, mert így vidámabb :-)) Egyébként tényleg nem zavar...
A bontható részre (ami alig látszik, ugye?) majd felkerül egy sima bútorfogantyú, és egy olyan csavar, ami szárnyas, hogy kézzel is könnyű legyen kicsavarni. De éppen félévente elő lehet szedni a csavarhúzót is...
Végül a képek:
gipszkartonos
Gipszkartonnal beépítve
csempés
Csempézve

2011. április 1., péntek

Elkapott párbeszéd

....... - Miért nem váltok el?
-Mert a gyereknek apa kell. Nekem meg valaki, aki főz..........