2014. december 21., vasárnap

Finom mézeskalács az oviból :-)

Ez egy nagyon egyszerű és finom mézeskalács recept.
Eredetileg nem így indult, ez már a saját, kikísérletezett változat.

Az eredeti sütit még az oviban vásároltuk, egy ovis adventi vásáron. Az (akkoriban eléggé válogatós, és keveset evő) B. fiamnak nagyon ízlett, csak úgy nyomta befelé, és kért még. Vettünk még egy adagot, azt is betermelte. Ezek után megkértem az óvónénit, hogy árulja el nekem ennek a finom sütinek a receptjét. Ő le is írta, eredetileg bögrében voltak megadva a mennyiségek. Ezt formáltam át aztán a saját változatunkra:

Hozzávalók:
1/2 kg liszt, + még kb. 25 dkg, ha ragadna a tészta, és nyújtáshoz, szórni
15 dkg cukor
15 dkg méz kb. (virágméz tökéletes hozzá)
1 RAMA (25 dkg)
2 tojás, felverve
1 kiskanál szódabikarbóna
1/2 csomag sütőpor (7 dkg)
1 kiskanál mézes fűszerkeverék (én Kotányit szoktam venni)

Ezt mindet összegyúrjuk, hogy sima, nem ragadós tésztát kapjunk. (Én egy tálban, a kézimixer spiráljával kezdem összedolgozni, majd kézzel fejezem be, és utána megy a gyúródeszkára.) Egy kis pihentetés a hűtőben jót tesz neki, akár 24 órát is állhat, de anélkül is jó.
kb. 3 mm vékonyra nyújtjuk, kiszaggatjuk, a tetejére akár negyed diót, akár M&M cukorkát tehetünk, kinek hogy tetszik. (Az M&M kiválóan helyettesíthető a Lidlben kapható hasonló mázas cukorkával. A Pennyben is van, de az apróbb szemű)

A sütésre nagyon kell figyelni, hamar megsül. Az én sütőmben (Zanussi) ez 175 °C, és 8 perc, alulról a második rácson. Akkor jó, ha felül még hóka, de az alja világosbarna. Ekkor még nagyon puha a süti, de ahogy hűl, úgy keményedik egy kicsit. Ez így egy puha, nagyon finom mézeskalácssüti lesz. Ha keményebbet és ropogósabbat szeretnél, akkor lehet, tovább kell sütni.Mi így szeretjük, puhán. Dobozban sokáig eláll.

A képen nincs egy fenyőfa formájú sem. Az az igazság, hogy mindet kiszedtem, mert elviszem holnap a munkatársaimnak, mert megérdemlik :-)) És hogy legyen egy kis karácsonyi hangulatuk....

Minden Karácsony előtt megsütjük. Igaz, karácsonyra már nem szokott maradni belőe :-))

2014. november 23., vasárnap

Tortilla wraps vagy burrito

Tortilla wraps vagy burrito, nem tudom, mi ez, de finom, és egy gyors vacsinak tökéletes
Én így készítettem:

~1 csomag tortilla lap (8 db-os, aldi)
~50 dkg csirkemell nyesedéket olajban megsütök, fűszerezem, ami van itthon.
~Paszírozott paradicsompüré (aldi) fél dobozba keverek Kotányi salsa fűszerkeveréket, és kevés porcukrot
~1 kis tejfölt kikeverek majonézzel, só, bors, pici mustár, és porcukorral,
~1 csomag előre összevágott vegyes saláta, a lila csomagos (aldi)
~1 paradicsom

Tortilla lapot a mikroba, 7 mp, éppen csak meleg legyen, közepére 1 jó evőkanál husi, rá a salsa szósz, erre egy marék saláta, 2 cikk paradicsom, erre a tejfölös mártás, majd az egészet összehajtogatom, és lehet fogyasztani.

Egy kis sörrel jól csúszik.

UPDATE: egy kis kiegészítés 2021. március 28-án.
A tejfölös majonézes mártást azóta lecseréltük készen kapható tzatziki-ra, a paradicsompürét pedig egy jobbfajta ketchupra (csípősre) Ezekkel is nagyon finom, és még egyszerűbb lett az elkészítése.

2014. október 27., hétfő

Az ikes igékről egy kicsit

Nézem néha ezt az idétlen celebes műsort, mert néha nincs mit nézni, és végül is el lehet szórakozni rajta. Azt az epizódot kaptam el, amikor Zsófi kiselőadást tart a Tündének az ikes igék használatáról.

Én csak néztem nagyot: miről beszél ez a nő?

Tünde azt mondta: lakok (valahol) Oké, így nem helyes, meg csúnyán is hangzik a "lakom" helyett. De mi köze van ennek az ikes igékhez? Ha emlékeim nem csalnak, ez alanyi és tárgyas ragozás. És igen, engem is zavar, ha összekeverik, és helytelenül mondják. De nem ikes.

Az ikes, az más. Itt, felénk igen is használják így az igéket. Helyes, vagy nem, csúnya, vagy nem, így mondják sokan, és engem mondjuk annyira nem zavar. Lehet, megszoktam.

Sőt, bevallom, valamikor én is beszéltem, és észre sem vettem.

Régen azt mondtam, hogy pl. "elfogyik" Ez tök hülyén hangzik, de akkor valahogy így volt természetes. Így hallottam, így tanultam meg.
Egy kedves barátom szólt egyszer, hogy ez neki fura, hogy így mondom, és neki valahogy bántja a fülét. Merthogy ő úgy mondja, hogy "elfogy"
Akkor elgondolkodtam, hogy tényleg furán mondom, és nekem is jobban tetszik az "ik" nélküli alak. Aztán kicsit odafigyeltem, és szépen lassan kikoptak a beszédemből az ikes szavak. Azt nem mondom, hogy nem csúszik be néha-néha, de alapjában véve jobban magaménak érzem az ik nélküli változatot.

Egyébként meg mindenki úgy beszél, ahogy neki tetszik, lényeg, hogy megértsük egymást.

2014. október 13., hétfő

Reggeli életkép

Gyalogolok reggel a melóhelyre, közben akaratlanul is hallom a mögöttem jövő nő telefonbeszélgetését. Mert hangerő az van.

Szóval meséli a nő, hogy a kisgyermeke valami színezős házi feladatot kapott az iskolában. És a gyerek éjszaka 3-kor még neki akart állni megcsinálni a feladatot. Mert milyen rendes kölyök. De ő nem engedte, azt mondta neki, hogy inkább aludjon, és majd másnap megcsinálja. (Mert milyen rendes szülő - gondoltam én kissé ironikusan)

Egyébként meg gratulálok. Hajnali 3-kor mi a francot keres még ébren egy 7-8 éves gyerek???

2014. szeptember 25., csütörtök

Híres lett a játékpénzem

Amint látom a Demotiváló szerkesztőjének éppen az én munkám tetszett meg, és ezt használta fel a Facebookot elözönlő fekete keretes "okosságaihoz".

http://www.demotivalo.net/view/18532/jatekpenz

Ez még annyira nem is lenne baj.

Viszont egy forrás megjelölés jólesett volna!

2014. szeptember 14., vasárnap

Csak egy kérdés, mert nem értem...

Azt mondja meg nekem valaki, (már ha tudja), hogy miért van az, hogy ha valaki megkérdezi, hogy merre voltunk nyaralni, akkor 10-ből 9-embernek az a második(!) kérdése, hogy "mennyibe volt" ???

Tényleg ez a legfontosabb az egész nyaralásról?

?????


2014. szeptember 6., szombat

A legegyszerűbb túrós rétes

A legegyszerűbb túrós rétes úgy készül, hogy elmegyek a Lidl-be, és veszek egy csomag rétes lapot leveles tésztát. Nem a fagyasztottat, hanem a hűtőpultból, amit kis tekercsben árulnak, sütőpapírba tekerve.

Azt hiszem, legközelebb kettőt veszek...

Otthon kitekerem egyből a tepsibe. Képzeletben 3 részre osztom, és a középső harmadba rakom a tölteléket, amit a következőképp keverek össze:

25 dkg túró
1 tojás
1 e.k. gríz
1 e.k tejföl
4 e.k cukor
1 e.k mazsola

A teszta két oldalát ráhajtom a töltelékre. Az egyik oldalát be lehet vagdosni derelyevágóval, hogy ropogósabb legyen, és ugy a csíkokat ráhajtani.

220 fokos sütőben 30 percig sütöm.





2014. július 10., csütörtök

Nyomtatható lista táborozáshoz, fiúknak

Avagy, mit pakoljunk be, ha a gyerek táborozni indul.

Keresgéltem én a neten, találtam is, többféle listát, pakolási segédletet a gyermek táborozásához. De valahogy egyik sem volt az igazi. Az egyikbe volt felesleges dolog írva, a másikból viszont kimaradt a szerintem fontos dolog. Így hát, ahogy az már lenni szokott, előállítottam a személyre szabott, saját, fiús listánkat.

Ez a lista arra is jó, hogy odaadjam a gyereknek, és ő hazafelé jövet, a pakoláskor ellenőrizni tudja, hogy mindene megvan-e, amit vitt.

Természetesen ez a lista saját igényeinknek megfelelően készült, viszont személyre szabható. Bárki átírhatja ahogy neki tetszik, és talán így is egy kis segítséget nyújt a pakoláshoz, ha valaki hasonlóképpen táborozni indítja a gyermekét.


A képet le kell mentened a saját gépedre, (jobb gomb, kép mentése másként) és ott megnyitva olvasható!
Jó táborozást!

2014. június 29., vasárnap

Kovászos uborka

Imádjuk a kovászos ubit, ezért nem múlhat el nyár anélkül. Mert ugyebár ezt a finom savanyúságot csak nyáron lehet elkészíteni.
Kell hozzá a meleg, a napsütés.

Ezen kívül kell még hozzá:

Egy 5 literes befőttes üveg. Valamint:

2,5-3 kg uborka (szép zöld, friss)
1 csokor kapor
3-5 gerezd fokhagyma
langyos víz (kb. 2,5-3 liter)
literenként 1 evőkanál só, a vízben elkeverve (hagyományos asztali só kell hozzá, nem jódozott!)
kenyér

Az uborkákat jó alaposan megmossuk, a két végét levágjuk, és mindkét oldaláról bevágjuk, úgy, a végétől kb. 1 cm-re megállítjuk a kést, hogy az uborka ne essen szét. Természetesen a két oldalon a bevágás egymáshoz képest 90 fokkal el van forgatva.

Az üveg aljára tesszük a kaprot és a fokhagyma gerezdeket. Majd szépen, sorban, egymás mellé állítva az uborkákat.
A tetejére megy a kenyér, majd ráöntjük az elkészített langyos, sós vizet.

A tetejét egy kistányérral letakarjuk, majd egy nagyobb tálcára állítva kitesszük (az erkélyre, teraszra, kertbe) egy jó meleg, napsütéses helyre.
A tálcára azért van szükség, mert érlelés alatt ki szokott futni a lé, és ezt egyszerűbb a tálcán felfogni.

A hőmérséklettől függően, 2-3 nap alatt elkészül a kovászos uborkánk.

Az enyém ma ilyen:

2014. június 22., vasárnap

Fürdőruha körkép 2014

Évekig, ha új fürdőruha kellett, első utam a Triumph márkaboltba vezetett. Itt mindig találtam magamnak megfelelő fürdőruhát. Ha nem Triumph-ot, akkor Sloggi-t.
De tavalyelőtt nem találtam semmit. Tavaly sem. Az idén sem. Valahogy elmentek olyan irányban, fazonban és mintában is, ami egyáltalán nem az én stílusom, ráadásul az áruk is jóval magasabb lett. Nem tetszett. Mindig bíztam benne, hogy talán jövőre szebbek, meg jobbak lesznek, de nem lettek.

Az idén végre megfogalmaztam magamnak, hogy nincs mire várni, a Triumph-ot mint fürdőruha lelőhelyet, el lehet felejteni....

Elkezdtem keresgélni. Rábukkantam a Bahama fürdőruhákra. Végignéztem a kínálatot, és itt már találtam volna nekem tetsző darabot. Kinyomtattam, majd elmentem a Bahama-forgalmazó üzletbe. (1 hely a városban)
Mutattam a képeket, hogy valami ilyesmit szeretnék, (én balga, azt hittem, hogy ha forgalmazó, akkor választék is lesz, de tévedtem) Összesen 1 db volt, még fazonban jó is lett volna, de színben... valami förtelmes rózsaszín, rózsamintás -már bocs azoktól, akiknek ez tetszik, biztosan van ilyen nő, de nekem nem ez a stílusom. Úgy gondoltam, hogy a kinyomtatott képekből látszik, hogy kb. milyenek tetszenek, és ez a virágoskert stílus nem volt benne. Mondtam, hogy köszönöm, de ezt nem kérem, mert nem az én színem. Erre kaptam egy olyan megjegyzést a kedves eladó hölgytől, miszerint ez mennyire gyönyörű, és a hangsúly olyan volt, hogy komolyan azt hittem, talán bennem van a hiba, hogy nem tetszenek az ilyen abszolút nőies fürdőruhák.

De a Bahamáról még nem mondtam le, úgy terveztem, hogy elmegyek Budapestre, a márkaboltjukba, ott talán lesz másféle is a rózsáson kívül, és talán méretválaszték is.

Aztán végül úgy alakult, hogy betévedtem a Balaton partján egy valódi fürdőruhaboltba. Igen, itt valóban volt választék, színben is, méretben is, a fazonokról nem is beszélve... Ráadásul az eladó hölgy vérbeli eladó volt, ismerte az árukészletet, hamar átlátta, milyen típusokat szeretnék, és milyeneket egyáltalán nem. Ezeket nem is erőltette (na, de próbálja fel, de fel kell próbálni, -miközben én ránézésre látom, hogy kicsi, nem tart, nem nekem való-, de azért próbálja csak fel) Szóval, keresett, ajánlott, én meg próbáltam.

És vásároltam végre! Nem is egyet! Most végre el vagyok látva fürdőruhával.

Ja, hogy melyik márka lett a nyerő? Számomra a Capella gyártja a megfelelő fürdőruhát. Bőséges a választékuk, tetszenek a színek, a fazonok, jó a minőségük, és az áruk sincs elszállva. Egyféle alsó mérethez többféle kosármérettel is gyártanak felsőrészt, így tényleg a legtöbb alkatra lehet választani a kínálatukból.

Most egy darabig nem lesz fürdőruha gondom, de ha mégis kell, akkor a Capellát fogom keresni elsősorban. Remélem, megmarad ez az egyszerű-nőies stílusuk, és fürdőruhákhoz illő mintás anyaguk.



Az egyik választásom a Capella főoldalán mutatott modellek közül a 2060-as, és rajtam is MAJDNEM olyan jól áll, mint ezen a fényképen szereplő modell csajszin :-))

2014. június 1., vasárnap

Zabpelyhes keksz sütése - tapasztalatok és összehasonlítás (+kiegészítés 08.02-án)

Szeretem a zabpelyhes kekszet, csak sajnos, a bolti árát nem az én fizetésemhez szabták. (van egyáltalán olyan dolog, amit a fizetésemhez szabtak? A fiam azóta is felemlegeti, és röhög rajta, hogy mondtam, hogy nekem "menstruációs fizetésem" van, havonta egyszer jön, és 3-5 napig tart...na, mindegy)

Belebotlottam egy zabpelyhes keksz receptbe, a nlcafen (vagyis a facebook oldalukon)
Ebbe:
Hozzávalók 20-25 db-hoz:
•    12 dkg zabpehely
•    8 dkg liszt
•    6 dkg kókuszreszelék
•    8 dkg aszalt meggy
•    6 dkg cukor
•    1 ek. méz
•    2 ek. tej
•    10 dkg puha vaj
•    1 mk. sütőpor
A puha vajat kikeverjük a tejjel, a mézzel és a cukorral, majd hozzáadjuk a zabpelyhet, a lisztet, a sütőport és a kókuszreszeléket. Összekeverjük, majd beleszórjuk az aszalt meggyet és elkeverjük. A masszából diónyi gombócokat formázunk, tenyérrel ellapítjuk és sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük őket. 180 fokos sütőben kb. 12-15 perc alatt világosbarnára sütjük.
forrásNlcafe

Mivel azonban jobban szeretem az egyes emberek által valóban megsütött, és kipróbált recepteket, keresgéltem még egy kicsit a neten. 
És ráakadtam erre:

hozzávalók / 6 adag

  • 125 g vaj (puha)
  • 125 g cukor
  • 1 db tojás
  • 1 teáskanál vanília aroma
  • 125 g zabpehely
  • 150 g liszt
  • 0.5 tk sütőpor
  • 150 dkg étcsokoládé
  • elkészítés
  • A csokit fél centis darabkákra vágjuk.
  • A vajat a cukorral habosra keverjük.
  • A hozzávalókat összekeverjük, és teáskanálnyi halmokat rakunk egy sütőpapírral bélelt tepsibe. A halmokat lelapítjuk a tenyerünkkel.
  • Előmelegített sütőben megsütjük a kekszeket.
  • sütési hőfok: 180°C
  • sütési mód: hőlégkeveréses

forrás: NoSalty, Flóra receptje

Tehát volt két hasonló receptem, de az egyikben van tojás, a másikban pedig nincs. Nem tudtam, hogy a kekszhez igazán szükség van-e tojásra, így hát úgy döntöttem, megsütöm mind a kettőt. Apróbb változtatásokkal persze, mert hát nem is én lennék.... Előfordult már, hogy több receptből gyúrtam össze a saját változatomat.

A zabpehelyről még annyit, hogy életemben nem vettem, és a Lidl-ben ott álltam a polc előtt, és meglepődve néztem, hogy ebből két fajta is van, nagyszemű, és apró. Ott gondolkoztam, hogy melyiket válasszam, végül az apró szeműt vettem meg. 

Változtatások:

Az elsőnél egyenlő arányban tettem bele a lisztet, és a zabpelyhet, 10-10 dkg-ot. A vaj helyett margarint használtam (Rama) és nem olvasztottam meg, csak kis kockákra vágtam. Mivel aszalt meggyem nem volt, és venni sem fogok, nagy valószínűséggel, így helyette mazsolát tettem bele. Csak úgy szemre...

A másodiknál szintén margarint használtam, (Rama) és az étcsokit spóroltam le. Helyette 4 dkg étcsoki pasztillát daraboltam 4 felé (ez volt itthon, még a szaloncukor és bonbongyártásból) 

Tészta:

Az elsőnél elég nehezen állt össze a tészta, (lehet, hogy mégiscsak fontos a puha vaj?) végig az volt az érzésem, hogy kellene bele egy tojás, vagy több tej, de végül kézzel gyúrva mégiscsak sikerült összeállítani a tésztát. Dolgozni is nehezebb volt vele, kicsit esett szét a másikhoz képest, nem volt, ami igazán összetartsa, de azért egyben maradt. Ebből 25 db keksz lett belőle, 1,5 tepsi

A másodiknál is félre kellett tenni a kézimixert, és kézzel összedolgozni, de ez valamivel könnyebben összeállt. Golyókat készíteni, és lapítani is jobban lehetett, mint a másikat.
.Ebből kicsivel több lett, 30 db, 1,5 tepsi.

Sütés:

Ugyanazon a hőfokon volt a sütő, 180 C, és normál sütés, nem légkeveréses. Az első keksznek rövidebb idő elég, 10 percig sült, míg a másodiknak 14 perc kellett. 
Amikor kiszedtem a sütőből, mindkettő puha volt, az első viszonylag puhább maradt, a második viszont ahogy hűlt, úgy keményedett.
Bár szerintem lehet játszani a sütési idővel, attól függően, hogy puhább, vagy kekszesebb sütit szeretnénk, én ropogósat szerettem volna.

Végső tapasztalat:

Kérdeztem a családot, melyik a jobb, és egyöntetűen a másodikra szavaztak. Persze, az első is szépen fogyott.

Azt hiszem, az elsőnél kevesebb kókusz kell bele, mert nekem nagyon elnyomja a zabpelyhet, és talán a tésztája is könnyebben összeállna, kevesebb száraz anyagtól. A méz tökre felesleges bele, nem is érződik. Az az 1 kanál nem hiszem, hogy sokat változtatna. 

Első, vagyis NLcafe-s keksz, saját sütés (kókuszos/mazsolás)

A második így van jól, ahogy van. Jó kis kekszes, ropogós, érezni benne a zabpelyhet, (nekünk a csoki is elegendő, minden harapásra jut) és ez jobban hasonlít a bolti kekszhez. Eteti magát, és jóllakat. 
Azt hiszem, ezt fogom sütni. 

Második, vagyis NoSalty-s keksz, saját sütés (csokis)
Ha valaki inkább a puha kekszet szereti, akkor inkább az elsőt ajánlanám, kevesebb kókusszal, akár kókusz nélkül is meg lehet próbálni. Pl. csokival. 

Az ízesítéseken is lehet variálni, én szívesen kipróbálnám pl. aszalt áfonyával (Penny), vagy fahéjjal, dióval, almával.... meg nem is tudom, még mivel lenne finom.

Mindent összevetve, ízlik nekünk ez a zabpelyhes keksz.

Kiegészítés 2014.08.02-án

És ahogy az már lenni szokott, végre összeállt a saját, nekünk tökéletes zabpelyhes keksz receptje is. Ez egész könnyen összeáll, könnyű formázni, sütés után puha, de mégis ropogós, egyszóval nekünk finomabb, mint az előzőek. És dupla adag.

1 margarin (25 dkg, most Liga a Pennyből mert az volt akciós)
1 tojás
30 dkg liszt
25 dkg zabpehely (a kék csomagos, az Aldiból, mert a Lidl-es bebogarasodott. Még jó, hogy zárható dobozban tartottam, így nem tudtak kimászni, én pedig megúsztam egy szekrénytakarítást)
18 dkg cukor (lehet 20 dkg is nyugodtan, én nem szoktam túl édesen sütni)
1 csomag sütőpor
étcsoki pasztilla, apróra darabolva (csak úgy szemre, nem tudom, mennyi volt)

Miután jól összegyúrtam a tésztát, egy picit ragadt, ezért szórtam még rá egy kevéske lisztet. 
Utána a szokásos kis gombóckák, plusz a lapítás következett.

180 fokos sütőben, 12 percig sült. (a teteje hóka, az alja világosbarna, akkor jó).
Fényképet nem készítettem, mert ránézésre ugyanúgy néz ki, mint a fentiek.

2014. május 24., szombat

Bringám

Szeretek bringázni. Bemutatom a biciklimet, 1992-ben vettem. Azóta minden tavasszal előveszem, télen pihen. Többnyire jó időben biciklizek. Apróbb dolgoktól eltekintve (defektek, külső gumicsere) gond nélkül megy.

Annak idején, amikor megvettem, egyesek kissé furán néztek rám. Gyereke van, és biciklit vesz??? Ez a két dolog valahogy nem jött össze nekik. Ilyen párbeszédek hangzottak el:
-ezzel fogsz járni dolgozni? (nem, autóval, mint reddig. különben is, gyesen vagyok
-akkor meg minek vetted? (biciklizni)
-csak úgy biciklizni????
(és néztek rám, mint egy ufóra, hogy felnőtt ember minek vesz biciklit, ha nem közlekedésre meg boltba járásra kell, hanem csak úgy, mozogni. Mert szerintük csak úgy biciklizni csak a gyerekek szoktak)
de folytatódott:
-mennyiért vetted? (kb. egy havi fizetésemért)
-úristen, bolond vagy, ennyi pénzt kiadni (szerintem megérte, mert jó minőségű)
-és hova teszed a gyereket addig? (sehová, viszem magammal)
-magaddal? hogy? biciklin? (igen, veszek gyerekülést)
és erre még inkább fintorogtak, mert nem elég, hogy csak úgy biciklizek a szabadidőmben, de még a gyereket is magammal viszem. És voltak, akik próbáltak meggyőzni, hogy ez felelőtlenség. (vajon miért? ha bölcsibe hordanám a gyereket, akkor nem lenne az? Meg hogy unatkozni fog a gyerek. Meg hasonló sületlenségek, amin egy mai sportos anyuka csak mosolyog)
Nem tudtam igazán meggyőzni a kételkedőket, de nem is igazán érdekelt. Csak kicsit bosszantott, hogy olyan begyepesedettek, és engem is visszafelé akartak húzni.

Én meg nem foglalkoztam velük, rengeteget bicikliztünk a lányommal, később kapott ő is saját biciklit, ahogy később a fiam is, megtanultak közlekedni, és megszerették a biciklizést mindketten.

Ennyi a sztori, a bringa a mai napig megy.


Felpattintottam egy plusz küllőprizmát az első kerékre, mert hát az új előírások... elég ronda így, hogy nem egyformák, de hát ne kössön bele senki, ha nem muszáj. (véleményem szerint tök felesleges két küllőprizma, egy db is ugyanúgy teszi a dolgát, (fénytvisszaver), főleg, menet közben, ha forog, akkor úgy sem látszik, hogy 1 db van, vagy 2, de mindegy)

Végre fel van szerelve a hátsó kosár is. Erről itt írtam bővebben. Első kosarat sosem szerettem volna, engem zavar. Emellett nem is illik erre a biciklire. Szerintem. Így maradt a hátsó. Mert kosár, az kell azért a hétköznapokra. Ha kicsit több cuccot viszek, vagy vásárolunk ezt-azt, sokkal kényelmesebb a kosárban szállítani, mint táskában a vállamon, vagy hátizsákban, ami alá beleizzad a hátam. A csomagtartót is sűrűn használtam, de a kosár egyszerűbb, mert nem kell kötözgetni, meg igazgatni, csak belerakni a cuccot, és kész.


2014. május 13., kedd

Eurivisio párbeszéd, és egy kérdés

B. a szobában a tv-t nézi, én nem figyelek a műsorra, olvasok.

B.: -Anya, nézd már, ez most férfi, vagy nő?
Én: - Van cicije?
B.: -Van.
Én: -Akkor nő.
B.: -De hát szakálla van!!!

 (?)

Most tényleg, mit lehet erre mondani?

2014. május 11., vasárnap

Iratrendezés otthon - mappafelirat és szolgáltatói adatlap

Nálam eddig is viszonylag rendben voltak az iratok - csak kissé szerteszét. Úgy értem, az iratok az egyik szobában, a szerződések egy másik szobában, a számlák egy fiókban.. stb. Mindig tudtam, hogy mihez hova nyúljak, ha éppen kellett valami, de most, hogy új fiókos szekrényem lett, kitaláltam, hogy az iratokat is egy helyre rendezem.

Vásároltam 5 cm széles lefűzőmappákat, genothermet, elválasztó lapokat, és nekikezdtem az iratrendezésnek.

Ehhez készítettem először is egy egységes mappafeliratot:  
Készült előre feliratozott:  (lakás, személyi, bank, autó, munka, egyéb) vagy ha valakinek más az elképzelése, akkor használhatja az üres lapokat, díszítéssel, vagy anélkül.


A feliratok 5 cm széles mappához készültek.

Majd szerkesztettem kisméretű (kb. 10x13 cm) szolgáltatói adatlapot, amire fel lehet írni a fontos információkat. Ezt öntapadós lapra nyomtattam, majd kivágtam, és ragasztottam a mappa belsejébe, vagy az elválasztólapra.

Az óraállásokat is fel kell jegyezni, ehhez is készült egy formátum, (kb. 10 x 13 cm) szintén öntapadósra nyomtatva.

De aztán arra gondoltam, hogy ha valaki nem akar ragasztgatni, vagy csak egyszerűen egy lapon szeretné az összes infót, akkor ezt is megtalálja a csomagban, A4-es méretben:


Ha tetszik, és le szeretnéd tölteni, ezen a linken ezt megteheted:

Mappafelirat és szolgáltatói adatlap letöltése

Mind az 5 oldal egyben, pdf formátumban, A4-es méretben nyomtatható.

2014. május 3., szombat

Beszólások -2

Én úgy gondolom magamról, hogy a lehetőségekhez képest teljesen normálisan kerékpározok. Értem ez alatt, hogy nem hajtok, mint az őrült, nem megyek át a piroson, nem csengetem le a járdán a gyalogosokat, sőt, lassítok, ha közelükbe érek, megköszönöm, ha félreállnak, és elengednek, kisgyerekekre vigyázok, inkább megállok, ha elém jönnek, nem oktatok ki senkit, ha a kerékpárúton gyalogol, zebrán a legtöbb esetben leszállok, és tolom a bringát. Sőt, a fiamat is erre tanítom.

És mégis beszólogatnak az emberek. És megmondom őszintén, rosszul esik.

Mai eset, hogy kerékpárúton közlekedtem, odaértem a zebrához, ahová éppen egy autó kanyarodott. Én fékeztem, lassítottam, hogy vagy elengedem az autót, vagy (mivel gyalogátkelőhely) leszállok, és áttolom. De az autó megállt a zebra előtt, hogy elsőbbséget adjon. A vezetője intett nekem, hogy menjek nyugodtan. Mivel rajtam kívül senki nem akart átkelni, és más autó sem volt a közelben , úgy gondoltam, áttekerek, hiszen az autó vezetője észrevett, elengedett, de legfőképpen azért hajtottam át, mert így gyorsabban átérek én is, és így az autósnak sem kell sokáig várakoznia rám.
Hát, úgy látszik, rosszul gondoltam, mert kb. a zebra közepén jártam, amikor az autó vezetője kiszólt a lehúzott ablakon, kioktatott, hogy a zebrán a bicikliről le kell szállni.

Nem szóltam vissza, de felment bennem a pumpa, és kedvem lett volna megkérdezni tőle, hogy ez a beszólás most mire volt jó? Hogy tényleg jobb lett volna az, ha ő még kb. egy perccel tovább ácsorog, járó motorral, és megvárja, míg én ott előtte átsétálok?
Tényleg nem jobb így, hogy mindketten gyorsabban haladunk tovább, nem zavarva, nem veszélyeztetve senkit, mivel rajtunk kívül senki nem járt arra????

Most őszintén, ez a beszólás mire volt jó? Vagy ha látta, hogy lassítok, és ő nem siet, akkor miért nem várt nyugodtan, míg leszállok a bringáról, akkor minek integet, hogy menjek????

Különben is, miféle új divat ez a beszólogatás????

És egyáltalán, miért kell nekem elviselni, hogy különféle vadidegen emberek bunkó módra kioktassanak?




2014. április 27., vasárnap

Beszólások

Ma biciklizés közben beszólt nekem egy nyanya. Na, jó, szépen mondom, egy nyugdíjas nénike.
Gondolom, szegényt jó sokszor leugathatták már, amikor a kerékpárúton kóválygott, és most úgy gondolta, hogy jól elégtételt vesz. Rajtam.

Történt ugyanis, hogy egy gyalog és kerékpárút festett sávval elválasztott szakaszán közlekedtünk. Előttünk nem sokkal állt egy anyuka, a hisztiző gyerekével. Jó, nem éppen a legjobb helyen álltak meg, elfoglalva a teljes kerékpársávot, de hát nem bántom őket ezért, végül is simán ki lehetett kerülni őket. Igaz, ehhez rá kellett hajtani a gyalogos sávra. Mivel 1-2 gyalogos jött arra éppen, ők is a járda tőlem távolabbi oldalán közlekedtek, én úgy ítéltem meg, hogy elég széles az út, elférünk bőven, és nem zavarom őket, ha kicsit ráhajtok a sávjukra. Kikerültem a kerékpárúton állókat, majd, visszatértem volna a sávomba, de mielőtt ezt megtettem volna, beszólt nekem a fent említett nénike, kioktatólag, hogy nem ez a kerékpárút! (ja, mert én hülye vagyok, és nem tudom...)

Visszaszóltam neki, hogy úgy gondolta, üssem el az úton tartózkodókat, de nem hiszem, hogy ez eljutott volna az agyáig.

De most komolyan: kedvem lett volna megkérdezni tőle, hogy ő vajon mit csinált volna a helyemben?
Mert ugye 3 lehetőségem volt:

1. Megállok, megvárom, míg befejezi a kisgyerek a hisztit, és anyuka a gyereknevelést, félreállnak, és én haladhatok tovább. (Na de ki szeret gyerekhisztit hallgatni? Egyáltalán kit érdekel? Még ha együtt is érzek az anyukával, sem beleszólni, sem végighallgatni nem fogom.)

2. Elütöm őket. Minek álltak az út közepén? (Na, ez az, ami meg sem fordult a fejemben, de attól ez is egy lehetőség, nem?)

3. Kikerülöm őket, és ehhez ráhajtok egy kicsit a gyalogos sávra, ahol kioktatást kapok.

Na?
Egyik lehetőség sem jó.

Te melyiket választanád?

Feltételezem, hogy a 3-ikat.

És ez alapján úgy hiszem, hogy az unatkozó nyugdíjas nénikének teljesen felesleges volt kinyitni a száját.

Ja, és még egy kérdés: Mit csináljak akkor, ha apuka nem a játszótérre viszi biciklizni a kicsi fiát, hanem a kerékpárúton tekernek, egymás mellett és ezzel elfoglalják a teljes sávot? (mert hát miért ne bicikliznének, megtehetik, nincs is ezzel semmi baj) De én most tényleg cammogjak kb. 5 km/óra sebességgel utánuk, mert ha kikerülöm őket, akkor rá kell hajtanom a "szent" gyalogsávra???? És beszólnak?

Nénike kicsit el van tévedve szerintem, jobban tenné, ha a saját dolgaival foglalkozna, és nem oktatna ki vadidegen embereket a semmiért, mert lehet, egyszer leordítja valaki a fejét, hogy foglalkozzon azzal, amivel egyidős.

2014. április 12., szombat

Futóblog

A héten elkezdtem a futást. Egészen pontosan, kedden.

Gondoltam, jól fog menni, mivel kellően edzésben tartottam magam, jártam spinningre ugyebár....
Na, hát ehhez képest....1 kör (400 m) után kifulladtam. Tiszta szégyen ...

Végül is, úgy futottam le a 12 kört, hogy 1 kör séta, 1 kör futás, fél kör séta, 1 kör futás... stb.

Lehet, hogy kezdetnek sok volt a 12 kör, de így megszakításokkal még úgy-ahogy jól is esett.
Másnap viszont kiderült, hogy mégis sok volt.

Jött a csípőfájdalom, és a comb-izomláz. Egyik sem volt annyira erős, de azért éreztem, rendesen. Főleg lépcsőzésnél.

Úgyhogy azt az egyet biztosan megállapítom, hogy egy rendesen végigtekert, hajtós, leizzadós spinning semmi a futáshoz képest.

Tehát a héten pihentem, és vasárnap (ha nem esik) újra elkezdem, de most fokozatosan.

2014. március 28., péntek

Autót vezetni tudni kell

Kedves EPSxxx rendszámú, kis lila Renault vezetőjének üzenem, hogy van még egy kis tanulnivalója közlekedésből:

1. Nem állunk meg úgy az út közepén, úgy, hogy a többiek ne tudjanak elmenni, -még arra a rövid időre sem, amíg a kis család kikászálódik a kocsiból- hanem lehúzódunk, hogy más is elférjen.
2. Nem tolatunk úgy, hogy nem nézünk hátra, és akkor nem kell a másik autó vezetőjének bevágni a féket.
3. Nem tartjuk fel a forgalmat, mindkét irányból, azért, mert nem tudsz egy kis kocsival egy akkora helyen megfordulni; Y - fordulóról hallottál már? Vagy volt üres parkoló is, miért nem tolattál oda be???
4. Ha nincs köd, nem égetjük a ködlámpát. Felesleges, és vakítja a hátad mögött haladót.
5. Ha balra nagy ívben akarsz kifordulni, akkor ne úgy helyezkedj a kocsival, mintha kis ívben, jobbra akarnál menni, mert feltartod a mögötted jövőt, aki jobbra simán ki tudna kanyarodni, ha elférne tőled.
6. A mellékútról elsőbbséget adunk, tudod, a fordított háromszög tábla ezt jelenti, vagyis megvárjuk, míg a főúton elmegy az ott közlekedő, nem hajtunk ki elé, és nem kényszerítjük fékezésre a főúton haladó autót, hogy elkerülje az ütközést veled.

Kérdés, (és most igazán undok leszek): Libáért vetted a jogsit?
Kérés (és még mindig undok vagyok): Ha lehet, maradj a garázsban!

Megjegyzés: Bármilyen hihetetlen, ez egy pasi volt.

2014. március 23., vasárnap

Felesleges körök

Valaki szóljon már a rendőröknek, hogy az autók között életveszélyesen cikázó és kéregető hajléktalanokat tök felesleges megbüntetni.

Valaki szóljon a hajléktalanoknak, hogy ha el akarják dobálni a büntetőcédulát és csekket, akkor legyenek szívesek, és használják a kukát.

A rendőrök minden reggel megbírságolják a kocsisoron kéregető hajléktalanokat, akik csak röhögnek a markukba. A hajléktalanok minden nap eldobálják a kapott papírokat, és csekket, mert nincs kultúrájuk használni a szemetest. Elég lehangoló látvány, ahogy hordja a szél a parkban cédulákat és a beléjük hajtogatott csekket.

Most őszintén: Van ennek értelme???

2014. március 15., szombat

Téves hívások

Miért van az, hogy ha engem bárki, de tényleg bárki idegen felhív, tévedésből, akkor az soha, egyik sem bírja kinyögni, azt, hogy elnézést. Vagy bocs. Mint ma is, a következő értelmes párbeszéd zajlott: -ki az, ki az, Julika te vagy? -nem, nem én vagyok, téves… erre puff. kinyomja egy szó nélkül… fél perc múlva: -halló, ki az, Julika.. -nem, még mindig téves erre ismételten kinyomja. Harmadszor is csörög. Na, ezt már én nyomtam ki…. és le is némítottam. Az egy dolog, hogy idegesítő, de megzavart a munkában, rabolta az időmet, igazán minimális elvárás, hogy kinyögje a bűvös szót: elnézést. És akkor el lenne nézve, és nem lennék feszült. És nem írogatnék ide.

2014. március 3., hétfő

Igénytelenség

Ezt a táblát egy újonnan nyílt, (nem is annyira kicsi) élelmiszerbolt hálózat egyik üzlete előtt fotóztam:


Igazából ezzel nem is annyira az a baj, hogy A4-es lapokból van összerakva, és nem is az, hogy a nyomtatás, és így maga a tábla igénytelen. Mert ha nincs nekik más, valahogy meg kell oldani a tájékoztatást. Na, de nem lehetne szebben??? A felső szöveg nagyon zavarja a szemem.

Azt nem bírom megérteni, hogy ha valaki nem tud a szövegszerkesztővel bánni, akkor legalább miért nincs a közelben egy olló, amivel levágja a betű előtt a papírt, vagy ha már olló nincs, akkor hajtsa vissza azt a részt, és úgy tegye egymás mellé a lapokat, hogy legalább egy szónak látsszon az, ami valójában egy szó. Látszik, hogy némileg próbálkozott, de valahogy nem jött össze. Vagy ennyire sok ész kell hozzá?

Ettől még az is jobb lett volna, ha 1 db fekvő A4-re írja a szót, kisebb betűkkel.

Ha ránéz, aki kirakta, miért fogadja el, hogy ez így jó? Ennyire nem érdekli, hogy néz ki, ennyire leszarja???

Ez egy igazán ronda és igénytelen felirat. Büszke lehet magára, aki összehozta, és kirakta a vásárlók elé.

Mondjuk, engem nem győzött meg arról, hogy ide be kell mennem vásárolni.
Azt hiszem, ki lehet találni, hogy nem sűrűn járok oda.



2014. február 26., szerda

Virslis lábtörlő

Eléggé érdekes párosítás ez, mármint a virsli és a lábtörlő.

Erre az érdekes péksütire valahol a neten találtam rá, és elhatároztam, hogy megsütöm. Egyszerűnek, és ötletesnek tűnt, és jól nézett ki.

  (képet nem tudok mutatni, de itt rengeteg található, nagyon sokan megsütötték már) Innen lehet választani.

A tésztája egyszerű, kelt tészta: 50 dkg liszt, fél pohár joghurt, tej kb. 150 ml, 10 dkg rama, 2 dkg élesztő, 1 ek. cukor, 1,5 kávéskanál só. Ha megkelt, nyújtani kell, hosszába felvágni, és belefűzni a hosszában félbevágott virsliket. tetejére reszelt sajt, és mehet a sütőbe, 200 C, 20 perc.

Na, nem is ez a lényeg, hanem amikor B. kérdezte, mi lesz a vacsora, mondtam neki, hogy virslis lábtörlő, nézze meg a konyhában, nemsokára kihűl, és lehet enni.

B. kiment, majd visszajött, és kicsit eljátszotta a felháborodást: -Mit csináltál azzal a drága virslivel??? Én azt hittem, sima virsli lesz a vacsora, nem ilyen lábtörlőzött...

Aztán persze, bevágott belőle 3 nagy szeletet.
El is fogyott az összes.

2014. február 20., csütörtök

Spinning

Mert kellett valami futás helyett, télen. Mert ezen a télen valahogy nagyon ellustultam.

Igen, nálam a futás csak óraátállítástól óraátállításig megy. Mert akkor van világos munka után. Akkor van megfelelő hőmérséklet.

És télen?

Sokáig semmi rendszeres mozgás nem volt télen, csak időnként szánkó, korcsolya.

Tavaly erőt vettem magamon, és eljártam egy fitnesz terembe, futópadon futni. De ez valahogy nem volt az igazi. Meg valahogy az edzőterem sem az én világom.... Nem tudom megmagyarázni, valahogy idegennek érzem magam ott. Pedig kedvesek voltak, segítettek, ha kell. Nem éreztem kinézve magam... és mégis. Lejárt a bérletem, és nekem nem akarózott újat venni.
A futópad is... nem rossz, nem rossz, de teljesen más, mint a rekortán.

Az idén valahogy kitaláltam, hogy mi lenne, ha kipróbálnám a spinninget. Amúgy is szeretek biciklizni...
Na a spinning az bejött. (mármint a futópadhoz képest) Hiába fitneszteremben van az is, de valahogy mégis jobban éreztem magam a külön teremben, csupa tekerő ember között. Ráadásul nem is voltunk annyira sokan.
Tetszett a zene, az, hogy nem volt egyhangú, megdolgoztatott, de ha úgy éreztem nem bírom, visszább vehettem a tempóból, és lassabb szakaszoknál lazító hatású volt. Tetszett a sötétség, a gyertyafény (stresszoldáshoz) tetszett az edző közvetlensége, tetszett a mozgás, hogy magamnak szabályozom az erősségét.... hamar eltelt az 1 óra.
Utána teljesen úgy éreztem magamat, mint egy jó kis futás után.

Persze, az első alkalom kemény volt. Az első öt percben átsuhant az agyamon, hogy én ezt nem fogom végig bírni. De aztán belejöttem. A végén pedig csodálkoztam, hogy máris vége? Még tekertem volna...

Természetesen volt az elején bemelegítés, és a végén nyújtás.

Szóval, teljesen rendben van. Másnap pedig nem is volt olyan szintű izomlázam, mint amilyenre számítottam.

Azt hiszem, ez lesz az én téli sportom.

2014. február 15., szombat

2014. február 14., péntek

Régi blogom .... még mindig, de most pozitív értelemben

El se hiszem...
Olvastam egy olyan véleményt, miszerint, ha valami kikerül a netre, akkor az ott is marad.

És tényleg. Itt a megmentőm:

http://web.archive.org/web/20110905183737/http://simsi.freeblog.hu/

Pedig már teljesen beletörődtem, hogy elvesztek a régi blog bejegyzései, illetve, hogy hiába van kiexportálva, és zipelve a gépemen, nem tudok belőle szöveget kimásolni.

Az agyamat eldobom, még a dizájn is megmaradt :-)

Ismét megvan a lehetőség, hogy átmentsem ide a régi írásaimat. Még jó, hogy nem adtam fel :-))

2014. február 12., szerda

Bababörzés sztori

Szeretek börzékre, piacokra, vásárokra járni, ha nem is feltétlenül vásárlási szándékkal megyek, de bármikor szívesen elnézelődök, Ha pedig találok valami jó cuccot, olcsón, akkor megvan a sikerélmény is.

Ez az eset nem mostanában történt, a fiam még óvodás volt. Ez az a korszak, amikor jellemző, hogy 1 nap-1 nadrág. Minimum.

Az egyik standon kezembe akadt egy méretben megfelelő szabadidőnadrág. Mellesleg Nike márkájú. Kézbe vettem, nézegettem, méretre jó, de elég koszos, pecsétes, éppen ki lehet mosni, de nagyon látszott, hogy használt, ócska, helyenként meg is volt szakadva. Gondolkodtam, kell-e ez nekem? Vagy homokozóba jó lesz? Azért megkérdeztem, mennyibe kerül.
-Öt - mondta az eladó, csak így, röviden.
Variáltam még egy darabig, aztán egyre inkább nem tetszett, úgy gondoltam, ötszáz forintot sem adok érte, hátha találok másikat, ami nem Nike, de legalább nincs így agyonhasználva, nem kell varrni, foltot tisztítani, és inkább adok többet de az normális legyen. Még ha homokozóba is.
Letettem a nadrágot, és mentem volna tovább. Erre megszólal az eladó, kérdően néz rám:
-és négyezerötért?

Na, itt volt az a pont, hogy  majdnem dobtam egy hátast... se köpni, se nyelni, kerekedett a szemem rendesen, és azt se tudtam, hogy nevessek, vagy sírjak, és hogy most én vagyok a hülye, vagy ő?

Mosolyogtam, eljöttem.

Még egy darabig nem tértem magamhoz..... hogy ötezret akart azért a kukába való vacakért, csak azért mert Nike???

(És később belegondoltam, hogy az mekkora égő lett volna, ha mégis úgy döntök, hogy megveszem, odanyújtom az ötszázast, és ő rámszólt volna, hogy még adjak négyezerötöt...)


2014. február 8., szombat

Túrós táska, vagyis a túrótöltelék receptje

Nem szeretek túrós táskát sütni, mert sose lesznek szépek, állandóan kinyílnak, ellapulnak. Mégis nekiállok néha, mert finom, és szeretjük :-))
szép kis laposkák

Mivel ma elég sokáig kerestem a jó túrótöltelék receptjét (ami nem folyik ki a tésztából sütés közben) ezért gyorsan ide is rögzítem, hogy meglegyen.

Tehát:
25 dkg túró
1 evőkanál tejföl
1 tojás
2 evőkanál cukor
1 evőkanál búzadara
+ ízesítők: reszelt citromhéj, vaníliás cukor, mazsola...

Azért a rend kedvéért ide írom a tészta receptemet is, ami egyben a gesztenyés kifli, kakaós csiga, lekváros bukta, stb. receptje is:

2 dl tej
2 dkg élesztő
1 tojás felverve
50 dkg liszt
1 joghurt (150 g)
10 dkg Rama margarin
6 evőkanál cukor

180 °C, 20 perc

2014. február 3., hétfő

A legegyszerűbb krémes

Mert én szeretem a gyorsan és egyszerűen elkészíthető finomságokat.

A legegyszerűbb krémeshez először is venni kell egy DrOetker krémes krémport, és egy csomag Aldis gyorsfagyasztott leveles tésztát.
Azért kell az Aldis, mert abban 6 db lapocska található, és ezt nem kell nyújtani, csak szépen egymás mellé kirakni a tepsibe, és megsütni. Hiába írja a krémcsomagon, hogy 250 g leveles tészta kell, én megsütöm mind a hatot. (500 g)

Tehát a  leveles tésztát megsütöm, kb. 210 fokon, 15 percig. Szépen fel kell jönnie a tésztának, és ha világosbarna a teteje, akkor már jó.

Kicsit hűljenek a lapok, majd egy jó késsel, vízszintesen szépen szétszedem.

A krémport a tasakon leírtak szerint összedolgozom 8 dl tejjel, és elosztva rákenem a tésztalapok aljára, majd ráteszem a lapok tetejét is, de előbb kettévágom, mert így könnyebben lehet szeletelni az alját is, hogy ne follyon ki a krém.

Így lesz összesen 12 db kocka alakú krémesünk. Nemcsak egyszerű, de finom is.

(A tetejét lehet porcukrozni, én nem szoktam.)


2014. január 26., vasárnap

Freeblog, hogy rohadjon meg

Most már csak leírom, akkor is, ha csúnya:  hogy rohadjon meg az összes buzi, akinek köze volt ehez az okádék weboldalhoz.

Mondjuk, csak én vagyok a hülye, mert én választottam blogfelületnek.

Az meg az ő mocsokságuk, hogy ha látták előre, hogy valami nem oké, vagy tudták, hogy meg fogják szüntetni, akkor miért nem figyelmeztették a sok hülye bloggert, hogy valahogy mentsék ki a cuccot???

Ehelyett nap mint nap változtak a főoldal bejegyzései, és ezzel azt sugalták a hülyére vett felhasználóknak, hogy az oldal rendben van. Én legalábbis azt hittem, hogy csak én nem tudok valamiért feltölteni, másoknak ez simán megy.
Dehogyis gondoltam én arra, hogy egyszercsak elvész minden...

És most mit csináljak????

Van egy zip fájlom amit előrelátóan kiexportáltam, de nem tudom, hogy csináljak belőle szövegeket.

Van erre valami megoldás?????

2014. január 25., szombat

Szemvizsgálatos történeteim

Most, hogy a gyermeknek szemvizsgálati lehetőséget kerestünk (és nem akartam az sztk-ba menni) eszembe jutott a saját szemvizsgálatom, és az, amikor majdnem sikerült hülyére venniük.

Szóval, nekem hál'istennek sose volt baj a szememmel. Most sincs, pedig jóval elmúltam már negyven. Első alkalommal, Németországban, egy expo-n vizsgálták be a szememet, géppel, amikoris elfogadtuk az invitálást az ingyenes szemvizsgálatra. Ideadták a papírt is, (még ma is megvan)  miszerint 0,25 eltérés van, amit én észre sem veszek. Mondták is, hogy jó ez, nincs probléma.

Pár év után, itt helyben, szintén expo-n volt kiálllítva egy hasonló, szemvizsgáló gép, gondoltam, miért ne nézessem meg, ha alkalom adódik rá. Megnézték, mondták, hogy minden oké, a papírt pedig olyan ügyesen gyűrte és dobta el a vizsgálatot végző hölgy, hogy esélyem sem volt belepillantani. Hiába kérdeztem, nem mondott semmi értéket. Nem tudom, miért kellett annyira titkolózni.

Ismét pár év után, láttam egy felhívást, hogy ingyenes szemvizsgálat, meg nézesse meg, hogy minden rendben van-e meg hasonló invitáló szövegek. Itt is gondoltam, miért ne? Bementem. Itt is géppel vizsgáltak. A vizsgálat befejeztével azt mondta a doki:
-Igen, kell önnek a dioptria.
-Nekem? - kérdeztem meglepetten - és hányas?
-Menjen át a szomszédos helyiségbe, a hölgyek segítenek szemüvegkeretet választani, és majd mi megcsináljuk ami kell önnek.
Hát, a német példa után fura volt, hogy itt is ennyire titkolóznak az értékeket illetően, de úgy gondoltam, itt magyarországon biztosan ez a szokás. Szóval, megnéztük a kereteket. Rögtön 40 ezerről indítottak, de volt 60 ezres keret is. Mindez akkor, amikor kicsit átlagon felüli, 20 ezer Ft-os fizetésem volt. Gyorsan közöltem, hogy ne fáradjanak, nem kérek szemüveget. (főleg nem ennyiért, ugyebár) és megköszönve az ingyenes lehetőséget, gyorsan kisurrantam a boltból. Kicsit hülyének nézve éreztem magam, mint alább kiderül, nem is teljesen ok nélkül....

Szóval az egészben az a poén, hogy nem hagyott nyugodni a dolog, és elmentem az sztk-ba is, egy szemvizsgálatra, hogy igaz, és nem érzem szükségét, de mivel ezt mondták, nézzünk már utána, hogy akkor most kell nekem a szemüveg, vagy sem. Természetesen "-dehogy kell, bár mindenkinek ilyen jó szeme lenne!" -volt a válasz.

És hogy most, a gyerekkel miért nem akartam sztk-ba menni?
Pedig jártunk már ott, többször is, évekkel ezelőtt, és elmondhatom, hogy a gyerekszemészeti szakrendelőben dolgoznak a legkedvesebb, legtürelmesebb, és legrugalmasabb emberek. Tehát egy szavam se lehetne, de mégis van, ami most ellene szólt.

Először is, mert elég hosszú az átfutási idő, amikor időpontot adnak. Másodszor: mindez munkaidőben történik, tehát szabadság, gyerek iskolából elkérés.
Az időpont csúszik, (sok a protekciós, akik soron kívül mennek, /egyszer én is mentem, égett is a pofám, de hát kényelmes volt/ :-)) Aztán meg: az sztk-ban nem mérnek géppel. Legalábbis dioptriát nem. Van a hagyományos, olvasós módszer, és a lencsecserés szemüveg. Én meg valahogy a gépben jobban bízom. Ja, és nem utolsósorban 2 nap, és készen lesz a szemüveg. (Egyébként már másnapra meglenne, csak most közbeszólt a hétvége, mivel mi pénteken este voltunk.)

2014. január 24., péntek

Szemüveg

A mi családunk nem éppen szemüveges fajta. Ezért is lepődtem meg nagyon, hogy egyszem fiúgyermekemnek bizony szemüvegre van szüksége.

Először nem is vettem annyira komolyan, amikor szólt, hogy az osztályban hátul ül, és nem látja rendesen a táblát. Biztos fáradt, és azért... A szeme biztos jó, azzal nem lehet gond (- gondoltam én) Aztán észrevettem, hogy itthon is hunyorog, ha kicsit távolabb ül a tv-től. (pedig nincs akkora nagy szobánk)

Elmentünk egy szemvizsgálatra, úgy véltem, jobb utánajárni, és majd megnyugtatnak, hogy nincs itt semmi baj, csak fáradt a gyerek.
Hát persze..........

Már az olvasásnál gyanús volt, hogy nem látta rendesen az alsó sort.
-Ebből valószínű, hogy szemüveg lesz - mondta az ismerősöm, aki az optikában dolgozik - de majd a doktornő megmondja pontosan.

Úgyhogy elkezdtünk szemüvegkereteket nézegetni. "Örültem" a plusz kiadásnak hónap végén, de hát nincs mit tenni, ha egyszer szükség van rá. Gyermeknek pedig mondtam, hogy szokjon hozzá a gondolathoz, hogy szemüveges lesz. (egyébként jól választott, nagyon vagányul áll neki, és még az ára sem volt csillagászati)

Doktornő kedves volt, türelmes, rendesen megvizsgálta a gyermeket, majd közölte, hogy bizony kell neki egy -1.25-ös szemüveg. Ja, és évente nézetni kell, mert a mínusznál előfordulhat, hogy romlik. Ja, és azt is mondta, hogy szerencsére, időben "elkaptuk", mert serdülőkorban, szemüveg nélkül még jobban romolhat a látás.

Még akkor is, ha egyik szülő sem szemüveges.

2014. január 23., csütörtök

B. szössz

B. valamilyen ismeretterjesztő filmet néz a TV-ben. A másik szobából hallom a narrátor hangját: "-...nagyon különleges étel, mindenki meg szeretné kóstolni"
Erre hallom, hogy B. dünnyög: -hát, én nem.