2006. október 29., vasárnap

A jövő iskolája

Gyerekkoromban olyan fantáziálásokról olvastam, hogy milyen is lesz a jövő iskolája. Ezek szerint számítógépen lesz az oktatás, be sem kell járni az iskolába, a gép leadja az anyagot, értékel, osztályoz, és mindenki akkor ül elé, amikor akar. Erre gondoltam ma, a gépírás program gyakorlatait végezve. De hisz, ez az, amiről a korabeli fantáziálók beszéltek! A program előbb elmondja, mit hogy csináljak, mire figyeljek, majd gyakorlatokat ad sorban, végül értékel. Megdícsér, vagy elmarasztal, és leosztályoz. Emellett ki sem kell mozdulnom a lakásból. Tök jó, nem?

Szabadság, szerelem.... a film

A lányom tegnap említette, hogy meg szeretné nézni azt a filmet. Kérdeztem, tudod, miről szól? Tudta. Épp ezért szeretné megnézni. Igazából kellemes meglepetésként ért, mivel nem gondoltam volna egy mai 16 évesről, hogy érdeklik az 56-os események. Főleg a lányomat, aki mindent csinál, csak ne kelljen történelmet tanulnia. (hányszor mondta, kit érdekel, mi volt régen!) Most ez a film mégis megfogta valahogy. Örülök neki. Pár napja ment a tv-ben a Hitlerről szóló film. A bukás(?) Ennek a végét látta, de mesélte másnap, hogy nem is gondolta volna, hogy ez egy ilyen jó film, és szívesen megnézné az elejét is. Úgy néz ki, fejlődik a gyermek!

Sírkoszorúk

Elkészültek a sírra való koszorúk. Nem is annyira koszorú, inkább virágdísz, gyertyával. Mivel az árusok elég sokat kérnek érte, úgy gondoltam, hogy én is képes vagyok egy ilyet összerakni. Pár éve már, hogy magamnak készítem. Nem nehéz, és kissé kiélhetem a kreativitásomat. Ha falun laknék, talán készítenék eladásra is. Jó lenne. De itt, az emeleten...nem szívesen koszolom a lakást. Saját célra még elmegy, no de nagyüzemben?? Meg álljak oda a temető elé ezer-akárhányadiknak? Vannak ott elegen, akik árulnak. Akartam egy fotót is készíteni, de pont lemerült az akku a gépben. Majd pótolom, holnap estére remélem fel tudom rakni a képtáramban, ott meglesheti, akit érdekel.

2006. október 28., szombat

Mázoltunk

Végre kifestettük a nagyszobát. Már egy ideje nézegettem a régi tapétát, hogy mi a fenét lehetne vele csinálni, ami a lehető legkisebb költséggel jár. Aztán beugrott. Lefesteni. Csakis.
Szerencsére már nem kell a színkeveréssel bajlódni, mert jobbnál jobb előre kikevert színes festékeket árulnak a boltban. Ez kicsit megnehezítette a választást, mivel több szín is tetszett.
A dulux színei tetszettek, ezek közül is a papaya-ra mondtam azt, hogy:-ez az! Ott, az üzletben a felfestett minta nagyon tetszett.

Mikor hazahoztuk a festéket, itthon felnyitottuk, és én megijedtem: -De hiszen ez rózsaszín! Én nem akarok rózsaszínű falat! -Mit csináljunk?
Vissza nem akartam vinni, mert egyszerűen nem tudtam volna mit kérni helyette. nekem ez a papaya tetszett nagyon. Tehát a festék maradt. Lesz, amilyen lesz. Bíztam benne, hogy a szobámban is olyan szépen mutat majd felkenve, mint az üzletben.

Kipakoltunk, elhúztuk a bútorokat, és kezdődhetett a mázolás. Illetve hengerelés. Könnyű volt felvinni a festéket, csak egy réteg kell, jól fed, és hamar szárad. Ráadásul közel sincs olyan festékszag, mint mikor a diszperzittel festettünk.
Ahogy száradt, kezdtem barátkozni a színnel, fokozatosan alakult papaya-ra. Ezek szerint mégis jól döntöttem, hogy maradt.

A szomszéd házban is festettek, át lehetett látni hozzájuk. Egy kicsit leskelődtem...és milyen jól tettem! Láttam, hogy ott fehéren hagyják a plafont, és rájöttem, hogy nekünk is úgy kellene hagyni, mert nem szűkítené be annyira a szobát. Igen ám, de akkor kellett valami, ami elválasztja a színes falat a fehér plafontól. A megoldás: díszcsík.

Nosza, gyorsan öltözzünk, és rohanás a TTL-be, majd tovább, Baumax, Praktiker. Ami tetszett, az vagy drága volt, vagy színben nem pászolt, vagy csak egyetlen tekercs volt belőle. A következő helyen szintén ez volt a helyzet. Már kezdtem kiakadni, vagy azt terveztem, felragasztok két különböző mintájút, amikor mégis találtunk egyet az alsó polcon, ami megfelelt. Húzás haza, gyorsan felragasztottuk, takarítás, bútorok a helyére, és megelégedetten dőlhettünk hátra, gyönyörködni. 9-re végeztünk is.

Teljesen másképp mutat most a szoba. Kicsit szokatlan, de szuper. Örülök, hogy belevágtunk. Bár párom enyhén szólva levegő után kapkodott, mikor megemlítettem neki, hogy a következő az előszoba lesz, csak előbb keresek valami odaillő szép zöld színt.