2014. január 26., vasárnap

Freeblog, hogy rohadjon meg

Most már csak leírom, akkor is, ha csúnya:  hogy rohadjon meg az összes buzi, akinek köze volt ehez az okádék weboldalhoz.

Mondjuk, csak én vagyok a hülye, mert én választottam blogfelületnek.

Az meg az ő mocsokságuk, hogy ha látták előre, hogy valami nem oké, vagy tudták, hogy meg fogják szüntetni, akkor miért nem figyelmeztették a sok hülye bloggert, hogy valahogy mentsék ki a cuccot???

Ehelyett nap mint nap változtak a főoldal bejegyzései, és ezzel azt sugalták a hülyére vett felhasználóknak, hogy az oldal rendben van. Én legalábbis azt hittem, hogy csak én nem tudok valamiért feltölteni, másoknak ez simán megy.
Dehogyis gondoltam én arra, hogy egyszercsak elvész minden...

És most mit csináljak????

Van egy zip fájlom amit előrelátóan kiexportáltam, de nem tudom, hogy csináljak belőle szövegeket.

Van erre valami megoldás?????

2014. január 25., szombat

Szemvizsgálatos történeteim

Most, hogy a gyermeknek szemvizsgálati lehetőséget kerestünk (és nem akartam az sztk-ba menni) eszembe jutott a saját szemvizsgálatom, és az, amikor majdnem sikerült hülyére venniük.

Szóval, nekem hál'istennek sose volt baj a szememmel. Most sincs, pedig jóval elmúltam már negyven. Első alkalommal, Németországban, egy expo-n vizsgálták be a szememet, géppel, amikoris elfogadtuk az invitálást az ingyenes szemvizsgálatra. Ideadták a papírt is, (még ma is megvan)  miszerint 0,25 eltérés van, amit én észre sem veszek. Mondták is, hogy jó ez, nincs probléma.

Pár év után, itt helyben, szintén expo-n volt kiálllítva egy hasonló, szemvizsgáló gép, gondoltam, miért ne nézessem meg, ha alkalom adódik rá. Megnézték, mondták, hogy minden oké, a papírt pedig olyan ügyesen gyűrte és dobta el a vizsgálatot végző hölgy, hogy esélyem sem volt belepillantani. Hiába kérdeztem, nem mondott semmi értéket. Nem tudom, miért kellett annyira titkolózni.

Ismét pár év után, láttam egy felhívást, hogy ingyenes szemvizsgálat, meg nézesse meg, hogy minden rendben van-e meg hasonló invitáló szövegek. Itt is gondoltam, miért ne? Bementem. Itt is géppel vizsgáltak. A vizsgálat befejeztével azt mondta a doki:
-Igen, kell önnek a dioptria.
-Nekem? - kérdeztem meglepetten - és hányas?
-Menjen át a szomszédos helyiségbe, a hölgyek segítenek szemüvegkeretet választani, és majd mi megcsináljuk ami kell önnek.
Hát, a német példa után fura volt, hogy itt is ennyire titkolóznak az értékeket illetően, de úgy gondoltam, itt magyarországon biztosan ez a szokás. Szóval, megnéztük a kereteket. Rögtön 40 ezerről indítottak, de volt 60 ezres keret is. Mindez akkor, amikor kicsit átlagon felüli, 20 ezer Ft-os fizetésem volt. Gyorsan közöltem, hogy ne fáradjanak, nem kérek szemüveget. (főleg nem ennyiért, ugyebár) és megköszönve az ingyenes lehetőséget, gyorsan kisurrantam a boltból. Kicsit hülyének nézve éreztem magam, mint alább kiderül, nem is teljesen ok nélkül....

Szóval az egészben az a poén, hogy nem hagyott nyugodni a dolog, és elmentem az sztk-ba is, egy szemvizsgálatra, hogy igaz, és nem érzem szükségét, de mivel ezt mondták, nézzünk már utána, hogy akkor most kell nekem a szemüveg, vagy sem. Természetesen "-dehogy kell, bár mindenkinek ilyen jó szeme lenne!" -volt a válasz.

És hogy most, a gyerekkel miért nem akartam sztk-ba menni?
Pedig jártunk már ott, többször is, évekkel ezelőtt, és elmondhatom, hogy a gyerekszemészeti szakrendelőben dolgoznak a legkedvesebb, legtürelmesebb, és legrugalmasabb emberek. Tehát egy szavam se lehetne, de mégis van, ami most ellene szólt.

Először is, mert elég hosszú az átfutási idő, amikor időpontot adnak. Másodszor: mindez munkaidőben történik, tehát szabadság, gyerek iskolából elkérés.
Az időpont csúszik, (sok a protekciós, akik soron kívül mennek, /egyszer én is mentem, égett is a pofám, de hát kényelmes volt/ :-)) Aztán meg: az sztk-ban nem mérnek géppel. Legalábbis dioptriát nem. Van a hagyományos, olvasós módszer, és a lencsecserés szemüveg. Én meg valahogy a gépben jobban bízom. Ja, és nem utolsósorban 2 nap, és készen lesz a szemüveg. (Egyébként már másnapra meglenne, csak most közbeszólt a hétvége, mivel mi pénteken este voltunk.)

2014. január 24., péntek

Szemüveg

A mi családunk nem éppen szemüveges fajta. Ezért is lepődtem meg nagyon, hogy egyszem fiúgyermekemnek bizony szemüvegre van szüksége.

Először nem is vettem annyira komolyan, amikor szólt, hogy az osztályban hátul ül, és nem látja rendesen a táblát. Biztos fáradt, és azért... A szeme biztos jó, azzal nem lehet gond (- gondoltam én) Aztán észrevettem, hogy itthon is hunyorog, ha kicsit távolabb ül a tv-től. (pedig nincs akkora nagy szobánk)

Elmentünk egy szemvizsgálatra, úgy véltem, jobb utánajárni, és majd megnyugtatnak, hogy nincs itt semmi baj, csak fáradt a gyerek.
Hát persze..........

Már az olvasásnál gyanús volt, hogy nem látta rendesen az alsó sort.
-Ebből valószínű, hogy szemüveg lesz - mondta az ismerősöm, aki az optikában dolgozik - de majd a doktornő megmondja pontosan.

Úgyhogy elkezdtünk szemüvegkereteket nézegetni. "Örültem" a plusz kiadásnak hónap végén, de hát nincs mit tenni, ha egyszer szükség van rá. Gyermeknek pedig mondtam, hogy szokjon hozzá a gondolathoz, hogy szemüveges lesz. (egyébként jól választott, nagyon vagányul áll neki, és még az ára sem volt csillagászati)

Doktornő kedves volt, türelmes, rendesen megvizsgálta a gyermeket, majd közölte, hogy bizony kell neki egy -1.25-ös szemüveg. Ja, és évente nézetni kell, mert a mínusznál előfordulhat, hogy romlik. Ja, és azt is mondta, hogy szerencsére, időben "elkaptuk", mert serdülőkorban, szemüveg nélkül még jobban romolhat a látás.

Még akkor is, ha egyik szülő sem szemüveges.

2014. január 23., csütörtök

B. szössz

B. valamilyen ismeretterjesztő filmet néz a TV-ben. A másik szobából hallom a narrátor hangját: "-...nagyon különleges étel, mindenki meg szeretné kóstolni"
Erre hallom, hogy B. dünnyög: -hát, én nem.