2010. november 27., szombat

Aldis tej

Hová tűnt az Aldiból a rendes, 2,8 %-os tej???
Nem a kockadobozos ESL tejre gondolok, és nem is a tégladobozos tartósra. Ja, és másfeles sem kell. Ezek ugyanis mind vannak.
De hova tűnt az egyetlen, iható normális, normál árú nekünk kedvenc tej???
Csak nem akarják megszüntetni, mint a konkurenciánál?

2010. november 25., csütörtök

Aldi

Egyébként szeretem az Aldit.
De miért van az, hogy akkor kell felmosni, amikor még tele van vásárlóval? (18.30-kor)
Ráadásul felmosás közben zargatják a vásárlót, -elnézést, arrébb állna, hogy el tudjak menni?- egyszerűen nem hagyják nézelődni.
Amikor először voltam útban, udvariasan arrébb léptem, kosarat elhúztam. Majd visszaléptem a frissen mosott kőre, mert ki kellett vennem a mélyhűtőből az árut.
Másodszor a zokniknál kerestem méretet, akkor voltam útban. Akkor már kissé türelmetlenebb voltam.
De amikor már harmadszor is útban voltam, akkor elegem lett, és otthagytam őket a francba. Hagy takarítsanak kedvükre. Üres boltban amúgy is könnyebb.
Pedig egyébként tényleg szeretek oda járni.
Csak ez most valahogy nem volt normális.

2010. november 22., hétfő

Német házi

Egy kép, csak úgy. Bence német házija. Önállóan.
német házi
Szeret németórára járni. Szerencsére.

2010. november 20., szombat

Ismét fürdőszoba

Közel egy éve kezdtem el gondolkodni a fürdőszobán....Mondtam, hogy jó sokáig fog tartani :-))
Mára eljutottunk odáig, hogy a burkoló szakember felmérte a terepet. Ill. a csempés részét.
Igaz, már szakembert sem volt könnyű találnom, mert igencsak rigojás vagyok az összedobált, és egyéb kontár munkákra. Egy szakember értsen ahhoz, amit csinál, és azt csinálja igényesen. Túl nagy elvárás? Ja, és persze, kérje el a megérdemelt munkadíját -ha rendesen dolgozik, akkor megérdemli - de nem kérjen a világba, és főleg, ne nézzen hülyének, csak azért, mert én fizetek.
De találtam valakit, több ismerősnek is dolgozott, és nagyon meg voltak vele elégedve, azon kívül a weblapján s láttam, hogy ennek az embernek bizony van fantáziája ahhoz, amit csinál. Tehát őt kértem meg, hogy vegye majd kezelésbe az én kis vacak fürdőszobámat is.
Megtette. Nagy vonalakban megbeszéltük, mit szeretnék, ő pedig mért, számolt. Még a vízvezetékszerelővel kell egyeztetni egy-két dolgot.
Aztán majd jön. Mondjuk, annyira nem sürgős...ha egy évet tudtunk várni, akkor mit kapkodjak.
Jövő héten megyünk csempét venni. Happy day!

2010. november 15., hétfő

Hétvége

Ezen a hétvégén annyira jó idő volt, vétek lett volna otthon ülni. Annál is inkább, mert nagyszerű program várt minket a Sóstói múzeumfaluban, a Márton napi vigasságok.
Rajtunk kívül még sokan gondolták úgy, hogy kilátogatnak a Múzeumfaluba, de azért találtunk parkolóhelyet, nem is olyan messze a bejárattól.
Amint beléptünk a Múzeumfaluba, hagymás-libazsíros kenyérret, és egy kis pohárka bort kaptunk. Mivel a párom vezetett, ezért "feláldoztam" magamat, és az ő borát is én ittam meg. (mellesleg nem volt nagy áldozat, mert igen ízletes borocska volt) Tehát a jó hangulatot már a bejáratnál sikerült megalapozni!
Ezután széjjelnéztünk a vásárban, közben a színpadon ment a műsor, éppen egy vetélkedő-féle, amit nem volt fontos nézni, akkor is szórakoztatott, ha csak hallgattuk.
vásár
A falu házaiban különféle bemutatók, és egyéb programok voltak. Kipróbálhattuk például, hogy milyen libatollal írni.
libatoll
Kaptunk egy füzetlapot, lúdtollat, tintát, és máris kezdhettük a betűvetést. Íme az eredmény:
írás
Ezen kívül ki lehetett próbálni a fafaragást, gyalut, fafűrészelést, és a kádár hordókészítő szerszámát.
kés a gyerek kezében
A kovácsmesternél sokáig néztük, hogy készül a patkó. Itt vásároltunk is, mini patkók is voltak, de Bencének jobban tetszett ez a kis kalapács:
kalapácska
Természetesen libák is voltak, meg libaszépségverseny, no meg enni-innivaló és kóstoló is.
libusok
Jó volt nézelődni, sétálni a faluban, még a gémeskutat is ki lehetett próbálni.
gémeskút

-/-
Vasárnap az Állatparkban töltöttük a napot. Nem túlzás, kell ide legalább 4-5 óra, ha rendesen be akarjuk járni. Általában egy évben egyszer-kétszer szoktunk jönni, mert elég húzós a belépője. De megéri, mert egyre több élményt nyújt a park. (Én emlékszem arra, amikor még Vadasparknak hívták, és volt benne néhány őzike, medve, vadmacska, és bagoly.Jó néhány évig -valljuk be-, elég unalmas hely volt, míg Gajdos Igazgató úr "kézbe nem vette" a sorsát. Azóta fejlődik a park, és évről-évre mindig több színvonalas látnivalót nyújt.)
Tehát ma ismét megnéztük a Zöld piramist, és az Ócenáriumot, láttunk Fóka Show-t, végigsétáltunk a Tarzan ösvényén, és láttunk sok-sok-sok állatot. Jól elfáradtunk, míg a végére értünk. (Erről most nem készültek fényképek, mert már rengeteg Állatparkos fényképünk van)
Még a Kalandparkba is el szerettünk volna menni, de sajnos az már nem fért bele a mai napba, mert hamar ránk sötétedett. Hiába, mégis csak november közepe van,  a "tavaszi napsütés" ellenére rövidek a nappalok. De nem baj, mert jövő hétre is hagyni kell valami programot :-))

2010. november 14., vasárnap

Elkészült

Elkészült az új sapi. Ilyen lett:
A kötésben azt nem szeretem, hogy elég nehéz eltalálni a méretet, és szinte csak a végén derül ki, hogy jó lesz-e, vagy nem.
De ez jó lett!
Bencének is tetszik.

2010. november 10., szerda

Kötőtű

Kitaláltam, hogy kötök Bencémnek egy sapit. Kötőtű van, fonal van, és annyira jó kis egyszerű, fiús sapikkal találkoztam a neten, hogy kedvet kaptam hozzá, hiszen ilyet én is tudok... Elkezdtem...
Bence mellém ült, és nagy, csodálkozó szemekkel figyelte a munkámat.
-Jé, ezt így kell? De jóóóó! Ilyet én is akarok csinálni. Megtanítasz?
Hát, nem mondom, hogy nem lepődtem meg kissé a kérésén, meg hogy fiú létére érdekesnek találja a kötést, de hát végül is, miért ne?
-persze, hogy megtanítalak - mondtam - csak előbb keresünk neked egy kötőtűt, egy vastagabbat, hogy könnyebb legyen dolgoznod vele.
Közben elmondtam az apjának, hogy mit szeretne a fia. Erre elkezdett nevetni. Összeszidtam. -Nehogy meghallja a gyerek, hogy kineveted! Annyira lelkes, hogy nem veheted el a kedvét!
(persze, mondanom sem kell, hogy a kötőtűt nem találtuk meg. Pedig biztos voltam benne, hogy volt nekem valahol vastagabb tűm.)
Így hát, holnap első dolgunk lesz, hogy vásároljunk egy kötőtűt, hogy Bence is megtanulhassa ezt a dolgot. Nagyon kíváncsi leszek, mire jut majd.
Én, annak idején, picit későbben, ötödikes koromban tanultam meg, és emlékszem, nagyon szorosan kötöttem eleinte. Jól meghúztam, hohy biztos legyen :-)) Aztán kialakult. Középiskolás koromban több pulcsit is kötöttem magamnak. (jó sok időm volt... nem volt még net :-)))
De Bencémre tényleg kíváncsi leszek...

2010. november 9., kedd

Zárt ajtók

Nem annyira jó érzés, ha valaki becsapja az orrom előtt az ajtót... Bár, azt is nézni kell, miért teszi. Ha van rá oka, akkor még meg is értem. De érzésnek nem valami jó. De ha csak úgy, mert:- csak???
Ez pontosan így igaz a blogokra is.
Igen, van néhány blog, amit figyelemmel kísérek. Ezeket bloglistába gyűjtötem.
Az egyikük tegnapi bejegyzését még olvastam. Semmi extra, semmi dühöngés, semmi sértődés, semmi vita....egy tök átlagos bejegyzés volt.
Ma viszont ez a kép fogadott:
zárt ajtók1
Puff. És persze, hogy nem vagyok meghívott.....
Tudom, mindenkinek jogában áll bármikor bármi magyarázat nélkül zárttá alakítani a blogját, de ez akkor is: Pofáraesés. Nem számítottam rá, na.
Azért kíváncsi voltam, hogy vajon mi válthatta ki ezt a hirtelen blogbezárást, és belestem. (Igen, ki lehet cselezni a tiltást... egy ideig)
Hát, mit mondjak... semmi magyarázat, semmi jel.......ez is egy tök átlagos, hétköznapi bejegyzés volt. (és azért takartam ki a szöveget, mert tisztletben tartom a blogíró óhaját, miszerint ezentúl nem akar piszok, idegen olvasókat a blogján.
zárt ajtók
Rendben van, kedves Z! Ha Te nem akarod, hogy ezentúl olvassam az írásaidat, akkor én úgy döntöttem, hogy nem is érdekel. Annyira nem volt benne semmi extra. Le is szedtem a listáról.
Csak éppen nem értem, mi ez a hirtelen zár...
És ha belegondolok, hogy végül is, bármelyik általam olvasott blog bármelyik pillanatban bezárhat.... hát, nem vagyok boldog...

Azt azért bátorkodnék itt jelezni, hogy a két legkedvencebb blogom, akik innen, az oldalsávomból is elérhetőek, ---->
szóval, remélem, ők nem tervezik bezárni a blogokat.
De ha mégis így lenne, akkor Kedves Bodza, és Kedves Cicó, kérlek szépen, hogy küldjetek nekem meghívót, mert egy lezárt blogban még üzenni sem lehet, és én nagyon szeretem olvasni, amiket írtok!!