A tavaly augusztusi Krynicai Spartan után, amit sikerült bokafájdalom nélkül végigcsinálnom, és utána sem jelentkezett semmi fájdalom, kezdtem visszatérni a régi kerékvágásba. Szeptember végétől elkezdtem ismét edzeni. Futni. Persze, a full kezdő edzéstervet követve.
Minden rendben is ment, futottam esőben, szélben, és fagypont alatt is, egyre jobb lettem, jól is éreztem magam, még a szokásos éves téli megfázásom is elmaradt.
Ezen fellekesülve beneveztem néhány versenyre.
Úgy tűnt, ezúttal minden rendben lesz.
De nem, mert valaki az univerzumban, nem tudom, hogy a Jóisten, vagy valamelyik megbízottja... de ahogy korábban is leírtam már... valaki odafönt nagyon nem akarja, hogy én fussak. Én meg hiába kűzdök, és vergődök itt lent, a vége úgyis az lesz, amit ez a nagyhatalmú atyaúristen akar.
Ugyebár, jött a vírushelyzet. Sorban mondták le, és halasztották el a versenyeket. Persze, legtöbb helyen pénz nem jár vissza, amit lényegében meg is lehet érteni... de mi a biztosíték arra, hogy az elhalasztott, majd kitudja mikor megtartott versenyen képes leszek részt venni? (ahol megígérték, hogy visszafizetik, ott sem tették még elérhetővé, hogy ennek mi az útja-módja. Csak egy ígéret a mai napig)
Naszóval, vírus ide vagy oda, edzettem továbbra is. Részt vettem azért 1-2 virtuális versenyen, de ugye az azért nagyon nem ugyanaz, mint az igazi.
Tehát átvészeltem a helyzetet.
És most, amikor már van rá esély, hogy lassan ismét meg lehet tartani a szabadtéri rendezvényeket, amikor már azt hiszem, hogy minden újra a régi lesz.... akkor derült égből villámcsapás..... bejön a képbe a térdfájdalom.
(képek forrása: internet)
Én nem is értem.A jobb térdemnek soha nem volt semmi baja. Mondjuk a balnak sem, de ott a csípő meg bokafájdalom kihatott néha a térdre is. De a jobb az mindig tökéletes volt.
Múlt héten (vasárnap) futottam egyet az erdőben. Nem sokat, egy 5,5 km-t. Sík terepen. Erdei földúton. Terepfutó cipővel. Nem rohanva. Néha belesétálva. Tehát semmi olyan megerőltetés, ami árthatott volna. Nem csúsztam meg, nem bicsaklott meg a lábam. Kimondottan jól esett ez a mozgás, utána is jól éreztem magamat.
Most emiatt, vagy nem emiatt, nem tudom, de másnap reggel térdfájdalommal ébredtem. A térdkalácsom alatti terület fájt körben, és hátul a combhajlító alsó része. meg az a két ín hátul. Aztán mozgásra érdekesen alakult. Ha nyújtva volt a lábam, behajlításkor fájt. Kicsit megdörzsöltem, elmúlt. Ha behajlítva tartottam, nem fájt, de ha kinyújtottam, akkor igen. Járáskor fájt, de nem a terhelésre, hanem a mozgatásra. Nyomkodva nem igazán találtam fájó pontot.
Na, gondoltam, ez nem hiányzott, de csak elmúlik. Bekentem Algoflexxel, majd később Flektorral is, hogy valamelyik csak használ. Kicsit kíméltem, pihentettem, javult is, csütörtökre elmúlt. Pénteken még pihenő, szombaton pedig kimentem futni egy lightosat. Konkrétan 3 km-t a rekortánon. Nem is volt semmi baj, fájdalom egy csepp se, jól esett a futás, meg minden, azt hittem, rendben is lesz.
De nem. Reggel 8-kor futottam, (összesen kb. 20 percet) és délig rendben is volt minden, majd megint megéreztem azt a térdfájdalmat, mint amit a hét elején. Ugyanott, ugyanúgy. Délután és este már szenvedtem minden térd mozdításkor. Ha nyugalomban volt, nem fájt. Csak ha megmozdítottam. De akkor nagyon.
Jegeltem kicsit este, valamivel jobb lett, de nem múlt el. Ismét kenőcs, és pihentetés. Szép hétvégém lesz, még a lakást sem bírom felporszívózni.
Kerestem a neten, hogy mi lehet ez és miért, de nem találtam semmi értelmeset.
De ha el is múlik, most hogy merjek utána megint futni. Mozgás közben semmi jele, (pedig figyeltem) és utána orvul támad, és kicsinál.
Csak tudnám, hogy miért engem találnak meg ezek a különleges, nem szokványos fájdalmak.
(Azt már nem is említem, hogy csaknem fél év után végre sikerült tartósan 70 kg alá kerülnöm a héten, ami úgy néz ki, hogy évezzem ki a pillanatot, mert mozgás nélkül pillanatok alatt visszaszedem a kilókat. És ez a legnagyobb mocsokság az egészben...)
