2008. augusztus 23., szombat

Futóblog

Tegnap délután megint futónap volt. Egyre több időt igényel az előkészület, ugyanis mostanában a szúnyogok elleni OFF-os kenegetést sem lehet elhanyagolni. Rengeteg szúnyog van az erdőben. Amíg mozgásban vagyok, addig nincs baj, de mihelyst megállok, azonnal rámmozdulnak. Az Off némileg javít a helyzeten, de volt már olyan érzésem is, mintha valami extra vitaminnal kínálnám őket. A szúnyogok egyik csoportja simán-lazán rászáll az Off-al átitatott bőrömre. (meg a fülembe, meg a számba, mindenhol én sem fújhatom be magam...)
Naszóval, a szúnyogokat leszámítva egészen jó kis kör volt. Egyéni csúcsot futottam, (és nem a szúnyogok elől :-)) a 2 km - 11:47 alatt megvolt. Persze, meg is éreztem, és visszafelé, kellően elfáradva rávertem +1 percet. persze, ebben volt egy kis séta is, az a kis domb megint csak lépésben sikerült. :-(   2 km - 12:46
Ahhoz képest, hogy ilyen szúnyog-invázió van, meglepően sokan futnak. Mondjuk, engem is csak annyiban zavar, hogy nem lehet rendesen bemelegíteni, de főképp utána nyújtani...csak csapkodásokkal együtt megy.
Visszafelé kifogtam egy bringás családot, a kislány még nagyon bizonytalanul ment a biciklin, látszott, hogy most tanult meg két keréken. Nagyon kacsázott, és sokszor megállt. Sokszor, pont előttem. Ez annyiból volt rossz, hogy pont lelassított, de egyébként meg aranyos volt, ahogy próbálkozott, és tapasztalta a biciklit. A szülei jól tették, hogy ide hozták gyakorolni. Én is így tettem, amikor a fiam bringázni tanult.
A futó meg.... induljon később, ha el akarja kerülni.
Ez most így sikerült. :-))

Tolltartó

Még nincs vége. Tolltartót sem volt könnyű levadászni.
Nem a mennyiséggel volt a baj, kínálat az volt bőven, főleg, ha valaki rászánja a pénzt, mert igencsak megkérik az árát.
Nekünk csak egy kérés volt, az, hogy ne legyen emeletes, mert elsős gyerekeknek nem annyira praktikus, mivel sosem találja el elsőre, hogy melyik emeletet kell kinyitni. (ez a tanító néni több éves tapasztalata) Így hát olyat kerestünk, ami egy cipzáros, és benne van a kihajtható rész.
Itt is el akartam kerülni a gagyi, műanyagból készült árut, olyat kerestem, amit hosszú távra terveztek, és igényes, minőségi. Találtunk is olyat, ami belülről megfelelő. Na de kívűlről??? nem a minőséggel volt a baj, hanem a díszítéssel. Szebbnél szebbek voltak - lányoknak. Rózsaszín, lila, virágos, hercegnős, stb. Ha lányom lenne a kisiskolás, nem is lenne semmi gond.
Na de fiúknak valahogy nem terveznek annyit. Van olyan nagyfiús, sötét színekkel, semmi mintával. Van halálfejes (fúj...), van nagyon gyerekes, ami szintén nem tetszik. Meg van az a ronda panda, ami most menő, de sem a fiamnak sem nekem nem tetszik. Se egy rajzfilmes, se egy igazán fiús borító.
Már kezdtünk megbarátkozni a semmi mintással, amikor végül az Interspar-ban ráakadtunk a megfelelőre. Ott viszont több is volt. Vagy ötöt kiszedtünk, amiből tudott a gyerek választani. Volt itt állatképes, kiskutyás, kisoroszlános, pingvines, szép színekkel körítve, és volt kétféle autós. Azt hiszem, nem árulok el titkot, hogy végül az egyik autós mintájú lett a nyerő. :-))
Minőségben is nagyon jó, tele van ceruzával, filctollal, az ára meg.../ hagyjuk :-)/. Csak egy kicsivel került többe, mint az, ami nem is tetszett igazán, és belül pedig műanyag volt.
Úgy örültem neki, mintha legalább én mennék iskolába.

2008. augusztus 22., péntek

Újra iskolai cuccok

Folytatom.
Sárga póló van előírva tesiórára. Meg piros nadrág, de az nem gond, mert a lányomé még kitűnő állapotban van, így megörökölte az öccse.
Pólóból viszont csak kínait kaptam volna. Ezt nem vettem meg, mert vékony az anyaga, és az első mosás után elveszti az alakját, év végére pedig úgy nézne ki, mint egy törlőrongy. Valami jobb minőséget kerestem, ami bírja a mosást, meg a gyűrődést. A fibrit láttam volna megfelelőnek, de vagy a színe, vagy a mérete nem volt megfelelő. Már lassan ott tartottam, hogy meg kell vennem a kínait, hogy legyen a gyereknek pólója, amikor a nagy írószerben rátaláltam a majdnem megfelelőre. Ezt ők készíttetik egy céggel, direkt szín szerint rendelve, mert tudják, hogy melyik iskola milyen színűt kér, és tudják, hogy az a szülő, aki nem kéri a kínait, milyen nehezen talál megfelelőt. Ez az írószeres póló sűrűbb anyagból van, és igényesen meg van varrva. Kétszer annyiba kerül, mint a kínai, és fele annyiba, mint a fibri.
Az meg már csak ráadás, hogy később a fibriből is rendeltek közben sárgát, a fiam méretében, és én meg nem tudtam megállni, hogy ne vegyek egyet. Ez amúgy is egy kicsit nagyobb, hiába egy méret, így jövőre, meg esetleg azutánra is meg van oldva a póló kérdése. 
Tornacipőt is itt találtam megfelelőt, ami nem kínai, hanem az a hagyományos, puha talpú, ami nekünk is volt annak idején.
Szeretem az ilyen rugalmas boltokat, ahol tényleg a vevő igényeit veszik figyelembe. Ez az írószer egyébként 5-ösre vizsgázott, egyrészt (majdnem) mindenük volt, több minőségben, és a kiszolgálás is nagyon rugalmas, a pénztárnál ha nagy a sor, egy ember odamegy, és diktálja, hogy mit kell beütni, egy másik táskába rakja, és számlát ír, ha kell. Így halad a sor. A kiszolgálásnál pedig a listával köröző szülőket megszólítják, hogy kér-e segítséget, persze, többnyire kér, így egy eladő kíséri, és pillanatok alatt összeszedik a listán lévő dolgokat. Mi is így vásároltunk.
Egyébként a tömegtől, meg a pénztárca apadásától eltekintve én bírom az ilyen nagybevásárlásokat.

2008. augusztus 21., csütörtök

Még mindig iskolai cuccok

Mondhatom, hogy nagyrészben beszereztem azokat a dolgokat, amit a tanító néni kért, és amiről minden szülő kapott egy listát. Egy dologgal nehezen boldogultam, ez pedig a papíralapú füzetalátét.
Pedig nem egy bonyolult dolog, mégis olyan nehezen beszerezhető.
Az első, (nagy) írószerboltban kapásból mondták, hogy nincs, csak műanyag van. Mondtam, az nem jó, papír kell. Az eladó segítőkész akart lenni, mondta, hogy vegyek egy mappát, és vágjam ki abból a megfelelő méretet, mert anyagában majdnem ugyanaz. Gondoltam, végső megoldásként majd alkalmazom, ha nem kapok sehol, de ha van, inkább készen venném meg.
Második bolt, (még nagyobb), itt nem volt. Volt viszont A/6-os méretben, ami nekünk ugyan kicsi, de legalább megfoghattam, hogy milyen az anyaga. (a papírmappától mindenesetre vastagabb)
Nem adtam fel, 3-ik bolt (régen nagy, ma inkább zsúfolt lakótelepi). Itt sem volt, csak a műanyag. Mondtam, azt nem kérem, papíralapút szeretnék. Eladó fiúka nem engedi el a vevőt. Visszakérdezett: -Miért nem jó a műanyag? Mindenki azt viszi.
Engem különösebben nem érdekel, hogy más mit vesz, persze, ezt nem montdam neki, csak azt, hogy a tanító néni külön kérése volt, hogy ne legyen műanyag. -De miért? (ritka kitartó eladó)
-Azért, mert a papír alapú puhább, és jobb rajta írni egy gyakorlatlan kezű gyereknek, mint a műanyagon, mert azon meg jobban megcsúszik a ceruza.-mondtam.
-Nehogy már így legyen! Dehogy rosszabb a műanyag, nagyon is jó rajta írni, mi is ezt használjuk- kontrázott az eladó, és hogy szavainak nyomatékot adjon, kikapta a számlatömböt a pénztárból, és az orrom alá dugta. Kicsit megviselt volt az alátét, rojtozódott a széle.
Megnéztem, és azt mondtam: -Persze, hogy jó ezen írni, hiszen ez is papíralapú! Na, ilyet adjon nekem, és akkor én leszek az elégedett vevő.
-De ilyenünk nincs, csak az a vékony műanyag.
Már csak az utcán dohogok magamban, akkor meg miért kell annyit akadékoskodni? Feleslegesen rabolni a másik idejét?
De azért sem adom fel, a negyedik bolt (nagyon pici, nagyon zsúfolt) ezeket rendszerint elkerülöm, mert ha egy ember bemegy, kettőnek ki kell jönnie. De most kivételt tettem.
-Van A/5-ös papíralapú füzetalátétük? -kérdeztem. -Nincs, de tudunk adni A/4-est, és ezt kettévágva megkapja a megfelelő méretet.
Megnéztem, megvettem. Rögtön kettőt is. Így most van 4 db füzetalátétünk. Papírból. Mit mondjak, nem volt egy könnyű menet.

2008. augusztus 18., hétfő

Büfé kínálat

A strandon a büfésor előtt olvastam az egyik megállítótáblán:
Az ...xy Pizzéria ajánlata: gyümölcsleves, brassói aprópecsenye, bolognai spagetti, hot-dog, hamburger, palacsinta, gofri.
Ennyi volt a felsorolás. Csak úgy feltűnt, kedvem lett volna megkérdezni: -Tessék mondani, nem maradt itt ki valami??? Egy icipici pizza, netalán???
:-)

2008. augusztus 15., péntek

DVD lejátszók

Említettem már, hogy bedöglött a dvd lejátszónk. Egy ismerős műszerész megnézte, és mondta is az alkatrész nevét, hogy mi kell bele, nem tudom már, mi volt, de kb. 15000 ft-ba kerülne a javítása. Azt mondta, hogy ennyiért már kapok újat is, garanciával.
 Vettem tehát tegnap egy DVD lejátszót. Gagyit. Olcsón. Miután a márkás is csak közel 3 évig bírta, úgy döntöttem, hogy nem fogok erre túl sokat áldozni, mivel olcsóra is 1 év a garancia, még ha évente lecserélem, akkor se járok rosszul. Végül is, csak filmet és zenét kell lejátszania, azt meg ez az ócsó is tudja. Aztán majd meglátjuk, mennyit ér.

2008. augusztus 14., csütörtök

Scrapbook

Nem tudom, hogy kell kimondani, azt hiszem, így kell leírni. Kreatív albumkészítést jelent. Nézegettem a neten jó néhány oldalon, nagyon klassz dolgok készülnek így. Kézzel is, meg digitálisan is.
Ahogy nézegettem a szebbnél-szebb alkotásokat, rájöttem, hogy hiszen én is ilyen scrapbook albumokat készítek, már gyerekkorom óta. Jó, az enyém talán nincs ennyire szépen kidolgozva, de talán a lényeg ugyanaz.
Mindig is úgy állítottam össze az albumaimat, hogy a képek mellé írtam 1-2 mondatot, melléragasztottam a belépőjegyet, vagy a helyi prospektusból kivágott térképet, képet, és az egészet díszítettem néhány kis rajzzal, vagy öntapadós matricával. Mondták is mindig az ismerőseim, hogy az én albumaimat olyan jó nézegetni.
Sőt, már anyukám is ilyen albumokat készített a gyerekkoromról, kidíszítve, melléírva. Sokszor ledöbbentem azon, hogy másoknál csak úgy bele vannak hajigálva egy dobozba a fényképek, dátum, meg minden nélkül, ömlesztve. Nálunk mindig minden albumba volt rendezve. Ezt szoktam meg, ez volt a természetes.

Most, a digitális fotók világában is megcsinálom minden nyaralásom kézbe fogható albumát. Sokkal szívesebben veszem kézbe, és sokkal hamarabb belenézek, mint a gépben, vagy lemezen tárolt fotókba. Általában 300 képből válogatok egy 100 képes albumot. Legtöbbször a 10x15-ös, 100 képes albumot használom, mégpedig azért, mert ahol a képeket előhívattam, mindig adtak egy ilyet ajándékba. Elég időigényes kiválogatni a képeket, többet szoktam előhívatni, mint kell, és itthon egy második körben újra átválogatom, hogy mi kerüljön be a nyerő 100-ba. Utána kinyomtatom a kommentár-csíkokat, és felvagdosom. Mivel ez az album csak a fotókra korlátozódik, nincs helye a szövegnek, ezért simán ráragasztom a képekre.

De van egy szép, 200 képes, szöveghelyes albumom is, még üres, a legközelebbi külföldi, (tengerparti) nyaralásomra tartogatom. Talán majd jövőre… (ez kívánság, óhaj-sóhaj)

Addig meg maradnak a kis albumok, ott sorakoznak a könyvespolcon. Jó végignézni rajtuk, Olaszország 1994, Spanyolország 1998, Horvátország 2006, Németország 2002 és 2007, Balaton több évszámmal… stb. és a kisebb albumok. Sokszor előveszem, végiglapozom valamelyiket, főleg télen, vagy ha rosszkedvem van, ilyenkor felvidít a sok szép tengerparti kép, a nyár színei, és felidéződnek az emlékek, hogy de jó is volt. Ilyenkor szinte érzem a tenger illatát, vagy a német képeket nézegetve felrémlik, hogy milyen tiszta volt a levegő ott fent, 3000 m magasban, a Zugspitze-n.

Sőt, lényegében az óvó nénik is scrapbook albumot kaptak búcsúajándékként, erről talán írtam is korábban. Egy 20 oldalas kis 10 x 20 cm-es album, nyomtatott, laminált oldalak, spirálozóval összefűzve, és a fényképeket digitális technikával kidíszítettem, szöveget írtam mellé, időrendi sorrendbe raktam, és aki látta, dícsérte, hogy hű de jó, de ötletes. Csak amikor készítettem, még nem tudtam, hogy ezt scrapbooknak hívják. Most már tudom.
Tehát, még egy hobbi :-))

2008. augusztus 11., hétfő

Üveggolyók

Adós vagyok még valamivel.
Bodzától kaptam az üveggolyókat.  Így hát nekigyűrkőzöm a feladatnak, és leírom, ami az ABC betűiről eszembe jut.
Most jöjjön...

A - alvás (már mondtam, hogy lusta dög vagyok)
B - Bence (ő a fiam)
C - cipő (kényelmes legyen, szeretek gyalogolni)
Cs - család (mint legfontosabb)
D - Dorka (ő a lányom)
Dz -  edzés (ez valahogy bennem van, mint a szóban a betű :-)
Dzs - Dzsem (ami jam, egyébként lekvár)
E - Eger (szép város)
É - éjfél (éjjeli bagoly vagyok)
F - falu (szeretem a hangulatos kis falvakat)
G - gép (mármint számítógép)
Gy - gyalu ("sihi-siklik a gyalu, dolgozik a marabu..." tudom ám tovább is)
H - hóember (szeretem azért a telet is)
I - iskola (kezdődik ...)
Í - írás (jó megörökíteni a dolgokat)
J - játék (a gyerekekkel játszani élményt ad, nekik is, nekem is)
K - kreatív (majdnem minden "vackolást" kipróbálok, és élvezem) 
L - labda (és labdajátékok)
Ly - lyukasztó (az egyik kalauz a fiam kezébe adta, hogy lyukassza ki ő a jegyet)
M - mozaik (az új mániám, a tervek már megvannak)
N - Népliget (Planetárium. Fradi pálya. Gyerekkoromban nagy élmény volt) 
Ny - nyár és nyaralás (mindkettő lételemem)
O - olvasás (újságot, könyvet, mindegy)
Ó - óra (horoszkópos órát festettem üvegre, ajándéknak készült)
Ö - Öcsi (a tesóm, aki nekem még mindik Öcsike, pedig van rendes neve is)
Ő - őz (jártam egy vadasparkban, ahol etetni és simogatni lehetett az őzikéket)
P - parkoló (a múltkor alig találtam a kijáratot a mélygarázsból)
Q - qqriq (melyik regényben is volt az a fiú, aki gyűjtötte a "q" betűs szavakat, úgy mint qtya, qnyhó, stb.)
R - rendőr (három szomszédom is az, az egyik motoros)
S - sör (lehet, hogy férfias ital, de én azért szeretem)
Sz - sziget (nem a fesztivál, hanem az igazi. Amit körbevesz a víz)
T - Tisza (a legközelebbi folyó, na meg Tisza-túra)
Ty - tyúk (csak ez jut eszembe)
U - utazás (még sok-sok helyre szeretnék eljutni)
Ú - útleírás (mások élményeit is szívesen olvasom)
Ü - üvegfestés (olyan jól néz ki a fényben)
Ű - űrhajós (de régen volt amikor Farkas Berci és Kubaszov elvtárs szétnéztek odafönt)
V - vonat (fiam szenvedélye a vasút, legyen az Thomas, modell, vagy igazi)
W - WC (kicsit felújítottuk, egy cicás poszter került a falra a hörcsögös helyett)
X - xilofon (volt nekem is, szép színes)
Y - ypszilon 
Z - zöldbableves (paprikás szalonnával, nyamm)
Zs - zsebszótár (utazáshoz nélkülözhetetlen)  

Szánom-bánom, de én bizony nem tudom még, hogy kinek adjam tovább. Ezt a kérdést szeretném nyitva hagyni, úgy, mint a kreatív blog jelölést. Nem felejtem el, és ha érdekes blogra akadok, ahol még nem jártak golyók, akkor odagurítom.

2008. augusztus 8., péntek

Iskolai cuccok

Nem tudom, van-e itt valakinek még iskolába készülő, leendő elsős gyermeke. Ha igen, akkor tudja, miről van szó.
Az egy dolog, hogy rengeteg cucc kell, rendben van, tanuljon meg az a gyerek rendesen mindent, ehhez pedig segédeszközök kellenek. A szülő megveszi, szépen sorban, ami a listáján van.
Na de a kínálat...
Itt van például a beűkivágó, és a betűmappa. Mondjuk, ebből pont egyféle volt a legnagyobb papír-írószer boltban. Annyi választékkal, hogy kéket, vagy zöldet szeretnénk. A betűkivágó lap magyar gyártmány, címoldalán feltűnő helyen fel van tüntetve, hogy minőség: I. osztály.
Aki nem ismerné, ez egy olyan lap, amire rá van nyomtatva az ABC összes betűje, sorban, és a szülőnek kell kivagdosnia ezeket, hogy minden betű külön legyen. Ebből tudnak majd szavakat kirakni a gyerekek, egy betűsínbe. Már a vágása is eléggé idegölő, babrás elfoglaltság, elég kicsikék lesznek a lapocskák. Még én el is vagyok vele, mert bírom az ilyen szöszmötölős, aprómunkát, de aki nem szereti az ilyet, annak meg tudom érteni az esetleges idegállapotát. Akkor az anyaga. Valami rajzlap vastagságú lapra van nyomtatva, a gyerek kétszer berakja a helyére, és máris összegyűrődik. Pedig ki kellene bírnia legalább néhány hónapot. Ezen a problémán úgy segítettem, hogy lelamináltam a lapot, és azután vágtam ki a betűket. Így legalább nem gyűrődik.
A nyomtatási minőséggel sajnos nem tudtam mit kezdeni. Az egyik rész halovány, épp hogy csak látszik a betű. :-(( Az úgy marad. A másik probléma az elcsúszott nyomtatás. Ugyanis úgy kellene, hogy a lapocska egyik oldalán a kisbetű van, a másik oldalán a nagybetű. Meg is van vonalazva, szépen, csakhogy az egyik oldalon jó 3 mm-es csúszás van a másik oldalhoz képest. Vízszintesen, és függőlegesen is.
Na, és ezt nevezik Magyarországon I. osztályú minőségnek.
A betűmappa még hagyján. Ez az, ami a kis betűlapok tárolására szolgál, műanyag mappa, kis zsebekkel minden betű részére. Ezzel csak annyi bajom van, hogy elég mélyek a tasakok, és ha belecsúszik a betűlap, akkor lehetetlen kivenni kézzel. Talán egy csipeszt mellékelhettek volna hozzá :-) (majd én mellékelek) Emellett az összekötő madzagot annyira rövidre hagyták, hogy lehetetlen masnira kötni, úgyhogy ez valószínűleg sosem lesz bekötve. Az pedig külön érdekesség, hogy az "ly" és az "m" betű között van egy üres tasak, (a sor közepén) nem tudom minek, talán terveznek oda egy betűt a közeljövőben? Az, hogy az "Ű" betű "Ü"-nek látszik a nyomtatás hibája miatt, az már csak a "hal a tortán" :-)) Kell valami rejtély is a gyerekeknek, hagy fejlődjön a problémamegoldó képessége.
Ja, és ez is I. osztályú minőség.
Én úgy tudom, hogy az I. osztályú minőség, az hibátlan, egyébként ott a II. III. IV. oszt. besorolás.
Vagy lehet, hogy amit én elvárok, az már osztályon felüli? Vagy mint a hűtőszekrényeknél az "AA" itt is bevezetik az "1.1" minőséget????